Sürgöny, 1867. február (7. évfolyam, 27-49. szám)

1867-02-23 / 45. szám

45. szám. Pest, szombat, február 23.1867. VII. évfolyam, Előfizetési árak: Szerkesztőség:­­ívánátos utcza 1. sz. III. emelet. Kiadó-h­ivatal: Pesten, barátok­ tere­l­ik sz. Kéziratok nem küldetnek vissza, Bér­mentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. r xfiNrV­ —!________ Napontai postai szétküldéssel: Egész évre . . . • 16 Irt. Félévre . . . . • 10 » Negyedévre .... 5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . 18 írt — kr. Félévre . . • —a. 9 n — v Negyedévre­­ .U'A4 „ 50 „ ■se Magán­hirdetések: egyh­asábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszo­ri vagy­ többszöri hirdetésért. 6 krral számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr. o. értékben. Külföldről hirdetéseket átvesz­nek a következő urak : Majnál Frankfurtban és H­a­m­burg-Altonában Hausen­­stein és Vogler; Hamburg, ban Türkheim Jakab; Lip­csében Bugler M. és Fort lírai urak. HIVATALOS RÉSZ. A cs. kir. Apostoli Felsége I. évi február 20 diki legfelsőbb elhatározásával szent katolnai Biró Miklós­nak, az erdélyi kir. udvari cancellária udvari titkárá­nak, hosszú éveken át tett buzgó szolgálatai legmagasb elismeréséül királyi tanácsosi czímet díjmentesen legke­gyelmesebben adományozni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi febr. 15 -i legfel­sőbb elhatározásával Lichtensteiger Ferencznek, a kalocsai főkáptalan kanonokának a Sancti Augustini de Calocza czim­eres apátságot legkegyelmesebben ado­mányozni méltóztatott. A cs. kir. Aposto­li Felsége f. évi február 15 diki legfelsőbb elhatározásával a kalocsai főkáptalannál megüresedett kanonoki állomást H­o­p­f János hit­tudornak, a csanádi káptalan czimzetes kanonokának és érseki titkárnak legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi február 16 diki legfelsőbb elhatározásával Carz­a­n-A­vendano Gá­bort a pesti kir. főgymnasium rendes tanárát és ideig­lenes igazgatóját, e tanintézet valóságos igazgatójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége folyó hó 5-én kelt leg­felsőbb elhatározásával legkegyelmesebben helyben­hagyni méltóztatott, hogy a cs. k. szab. p­st­losonez beszterczei vasút és szent-István kőszénbánya-társulat czége „cs. kir. szabadalmazott magyar éj­szaki vasat“ czégre átváltoztattassék. A magyar kir. udv. kanczellária a zombori vá­rosi alreáltanodánál üresedésbe jött tanítói állomást Tirczka Antal, ottani segédtanítónak adományozta. MAI HIVATALOS RÉSZ. Szemle. Pest, febr. 22. Keletről mindinkább fenyegető h­írek ér­keznek. Török- és Görögország közt már nem csak diplomat­iai, hanem hadi ellenségeskedés folyik a tengeren. A „Panhellenion“ nevű gö­rög hajót, mely már tizenegyszer járta meg a krétai utat, hogy a fölkelőknek segítséget vi­gyen, — utolsó útjában űzőbe vette egy török fre­gatt. A „Panhellenion“ az üldöző elől a cerigói kikötőbe menekült, —de újabb jelentés szerint onnan sikerült elillannia, és már megérkezett­­Krétába. E egyszersmind a görög kormány egy hadihajót küldött ki a „Panhellenion“ védelmé­re. Az összeütközés tehát, mint állítják, minden perczben várható Görög- és Törökország közt sőt annak kikerülése alig képzelhető. Szerb- és Törökország közt hasonlókép ki­törőfélen van a viszály. Az „Indépendance“ nak írják Belgrádiból, hogy a szerb kormány az eu­rópai hatalmak tanácsa ellenére visszautasítja a várak kiürítésére vonatkozó követelést. Ennek folytán a háborút elkerülh­etlennek tartják, szerb kormány nyugodtan néz a harcz elé, mely­nek c célja: nem csak Szerbország tökéletes füg­getlensége, hanem Bosznia és Herczegovina föl­szabadítása is; a nép pedig óhajtja a véres és vég­leges eldöntést. A katonai készületek óriási mérv­ben folynak. A nemzetőrség éjjel-nappal gyakor­latot tart; a jogakadémiai s lyceumi tanuló ifjúság föl van fegyverezve,­­ az iskolában a hadi­ tu­dományokat és hadi­sebészetet tanulják. Falukon az egész lakosság fegyverben van, s roppant fegyver- és hadiszer-tömegek vásároltattak leg­újabban a már fölhalmozott nagy készletek sza­porítására. Belgrádban a bábom kitörését oly bizonyosnak tartják , hogy sokan már austriai területre szállították át családjaikat. A porta látja a mindenfelől ellene tornyo­suló veszélyt, de nincs ereje azt sem békésen sem hadi tekintélylyel meggátolni. A szer­várak, különösen Belgrád, odahagyására nem bírja magát elhatározni, mert ezzel úgyszólván maga adná fel állását, de másként még nagyobb veszély fenyegeti. Krétát illetőleg hajlandó volna már az engedményekre, melyeket a nagy­hatalmak kívántak tőle, de, mint az „Indep.“ konstantinápolyi levelezője írja, a krétaiak nem akarják elfogad­ni ez engedményeket, s Server effendi, az újonnan odaküldött kormány biztos, még azt sem bírta kivinni, hogy a felkelők az általa vitt ajánlatokat tudomásul vegyék. A nagyhatalmak, az „Il dépendance“ sze­rint, azon javaslatot tettek a portának, hogy a krétai ügy elintézését egy követi conferentiára bízza. A porta elfogadta ez indítványt, de azon föltétel alatt, hogy a követek tanácskozásai nem „conferentia“, hanem „bizottmány“ czím alatt folyjanak, hogy így az idegen beavatkozás jel­lem­e elkerü­ltessék. A porta — úgy látszik —­­ e kényes ügy bolygatásától s a conferentiák­­tól, s legjobban szeretne csak maga végezni a krétaiakkal, h­a lehetne és ha a nagyhatalmak megengednék. A párisi „Moniteur“ tegnapi esti számában jelentékeny nyilatkozatokat hoz a kékkönyv be­vezetését képező „exposé“ alkalmából. Ezek azonban még csak a következő távirati j leütés­ben fek­­sznek előttünk : „Francziaország,— mely okkal erősebb, h­ogysem szomszédjának gyen­geségét óhajtaná, s mely meg van győződve, miszerint mindenütt a solidarities elvének kell a korábbi időkben uralkodott önzés és elzárkózott­­ság szellemének helyét elfoglalni, — azt hiszi, h hogy minden nemzet elhaladása a többieknek elő­nyére válik, s az általános érdekeknek túlsúly­­yal kell bírniok a magán­érdekek fölött.“ Az esti „Moniteur“ továbbá így ír: „Rus­­ria, miután fegyvereinek becsületét Olaszor­szágban sértetlenül fenntartotta, belátta, mi ze­­int állása Velenczében reá nézve veszedelmes teher volt. Ezen tartományt átengedte a csá­szárnak és felkérte közvetítését. A császár elfo­gadta ezen kényes természetű missiót, s a nél­­kül, hogy fegyverkezett volna , a békét vissza­­állít­otta. “ A kereskedelmi ügyekről beszélve, a „Mo­niteur“ Austriára vonatkozólag a következőket mondja: „Austria közvetlen a háború után új­bóli megerősödésének elemeit a múlt népgazdá­­szati hagyományaival való végleges szakításban kereste. A Francziaországgal kötött kereske­delmi szerződés véget vet a korlátozás és elszi­getelés régi rendszerének , s a Habsburgok bi­rodalmát ama szabadelvű mozgalomhoz csatolta, mely Európa népeinek ipar- és kereskedelmi vi­szonyait élénkíti.“ Hadkiegészités ás h­onvédrndszer. tv. —.— A februári forradalom után Fran­­cziaországban mozgó nemzetőrség állíttatott föl, mely az akkor Párisban gyakori köztársasági ünnepélyeknél hangos lelkesedése és a szónok­lásra, valamint a nyilvános tüntetésekre való készsége által, az e tekintetben tartózkodó állan­dó hadsereg fölött elsőbbséget nyert. A mozgó nemzetőrséget, szándékosan vagy akaratlanul, az állandó seregnek minden alkalommal ebbe tet­ték, annak bizonyos kedvezményeket és kitün­tetéseket adtak, miáltal az állandó hadsereg, — mely Francziaországnak a rettegett socialista jú­niusi fölkelésen vett győzelmév­el oly nagy szol­gálatot tett,­­ hátrányba téve és sértve érezte magát. E miatt az állandó hadsereg és a mozgó nemzetőrség közt bizonyos űr támadt, mely mind­inkább szélesedett kifelé. A csapatok ily össze­­nem­ egyezését tervei kivitelére jól fel tudta hasz­nálni Napoleon Lajos, mikor a köztársaság el­nökévé választatott, mert az állandó hadsereg érzülete főkellék volt arra, hogy az ő államcsíny­ja sikerülhessen. Az államcsíny után Napóleon Lajosnak első gondjai közé tartozott: a nemzetőrséget föloszlatni. Nem kell elfelejteni, hogy a nemzet­őrség azon szervezettel, melyet neki Lajos Fü­­löp adott, támaszkodva a szintén ez által alapított nagyszerű oltalmazási rendszerre, — az aktív hadsereggel egy sorban, hivatásának mint népka­tonaság tökéletesen megfelelhetett volna. Épen ezért tanácsosabbnak látá Napóleon ezt felosz­latni, és császári uralmát, melyet ő békének ne­vezett, látszólag az általános szavazati jogra, tényleg azonban az állandó hadseregre támasz­kodva megvalósít­ani. A munka megkoronázá­sául valószínű, hogy a most folyamatnak indí­tott hadszerkezeti változással e népszerű rend­szer újra életbe lép. Európa egy tartományában sincs a népka­tonaság eszméje oly tökélyesen valósítva, mint Schweizban a milicz-rendszer által, mely a hon­­védrendszerrel, az állandó hadsereget leszámítva, minden tekintetben azonos. Alap itt is az általá­nos hadkötelezettség. Míg Poroszországban bi­zonyos szolgálati időt sorkatonáskodással kell tölteni, hogy ez első fegyvergyakorlási iskolául szolgáljon, és csak néhány év letelte után lehet a honvédek közé lépni, addig Schweizban,a­hol nincs állandó hadsereg, csupán a szükséges had­várak, és ezek is csak ideiglenesen, — minden hadképes egyén fegyverben tartatik, és magát 20 éves korától 45-ig a hadi szolgálatnak szen­telni köteles. Béke idején a fiatalabb korosztá­lyok is — leszámítva egy kis oktatási időt — csak az évenkinti mustra alkalmával, és az ugy­anakkor történő őszi gyakorlatokra tartoz­nak néhány napra berukkolni, mi­után aztán polgári hivatásukat zavartalanul folytathatják. A fiatalabb korosztályok a­mihez ezredekbe vannak besorozva, a három fegyvernem közti választás rájuk hagyatván, azután néhány év lefolytával az első tartalékba lépnek, hol aztán mint kész katonák, m­agvát képezik a hazai vé­delemnek. Az első tartalékban, — mely béke idején csak minden három évben, s akkor is csak néhány napra hivatik össze, a leghosszabb a kötelezettség, nevezetesen a 35 ik életévig; a második tartalék a 35-től 40 évesig való kor­osztályokból állittatik össze, és csak harcz ide­jén tartozik zászló alá sorakozni. Az utolsó hadkötelezettség a legöregebb, 40 -45 éves ka­tegóriákat illeti, kik azonban csak legvégső eset­ben szólittatnak fegyverre, t. i. népfelkeléskor, mikor a férfiak 50 évig mind kötelesek fel­kelni. E hadrendszer, mint az első tekintetre ki­tűnik , a látszólag hosszas szolgálati kötelezett­ség daczára a legelőnyösebb, mert Schweiznak garantírozott semlegessége mellett csak véde­lemre és a­ bel­nyugalomnak fenntartására van irányozva. Schweiz, aránylag csekély népessége mellett, szükség esetén közel 200,000 főnyi csa­takész és minden tekintetben derék sereget tud kiállítani , mi másképen csak a hosszasabb szol­gálati kötelezettség mellett volna elérhető. Ezen­kívül Schweizban derék képzőintézetek vannak a hadászat minden nemére, melyekből évenként elegendő, tökéletesen kiképzett tiszt és altiszt lép ki, részint mindenféle fegyvernemhez, részin­t a mirtai­­ csapathoz. Ha továbbá tekintetbe vesz­­szük, hogy Schweiz, az oly példás, virágzó, ipa­ros tartomány, erejének lehető kimérésével, egy csekély budget mellett, minden időben ily jelen­tékeny haderőt állíthat ki, nem tudunk eléggé csodálkozni, hogy ez előnyös rendszert napjaink­ig egy európai állam sem utánozta. Erre azon­ban könnyebb felelni, mint első tekintetre gon­dolnék. Schweiz már fekvése által, bár mind hatal­mas álladalmak környezik, óriás hegy­láncza ál­tal erős, és jobban van oltalmazva, mint Európá­nak bármely más szárazföldi tartománya. Még erősebb e bérezi tartomány azon becsületérzésnél fogva, melyet nemes, szabadságszerető népe 14. század óta egész mostanig minden állapotban igazolt, smelyet egy nép által sem felülmúlt hal­hatatlan vitézsége, valamint szomszédjai jogainak tiszteletben tartása által az egész világ előtt kiérde­melt, úgy hogy maga Európa fejedelmeinek legna­­gyobbszerü congressusa is jónak találta e tarto­mány örökös semlegességét biztosítni. A többi államok mind, már kiterjedésüknél, érdekeik kü­lönböző voltánál és annálfogva, hogy többé-ke­­vésbé nyitva lévő határaik folytonos fenyegetés­nek vannak kitéve, továbbá a nagyobbodásra törekvő szomszéd államok fékentartása végett, és a­miatt, hogy különböző nemzetiségű lakosaik kifelé gravitálnak , kénytelenek folytonosan nagy és állandó seregeket tartani. Közelebbi czikkünkben az eddig fejtegetett hadrendszereket fogjuk egymással összehasonlí­tani és azt kimutatni, hogy az idő szellemének mostani követelménye az, hogy az általános had­­kötelezetttség minden államban létrejöjjön. Buda város polgárságát soha el nem felejtendi, s váro­sunk javát, bármily állásban bárhol és bármikor pártfo­golni és előmozdítani kegyeskedendik. A mindenható Isten áldása lövesse nagyodtgodat s magas családját minden léptein ! Éljen !“ Ő nagyméltósága ezen beszédre körül belől­e kö­vetkezendőket méltóztatott válaszolni; Buda városa polgársága és tisztikarának eme szives üdvözletét a legnagyobb köszönettel fogadja, s habár ed­digi működési terét, melyen Buda városa polgárságának a közjó iránti készségét és közreműködését mindenkor örömmel tapasztalta, — el is hagyja, nem tekintheti ezen tisztelgést búcsúzásnak, — mert, mint e haza alkotmá­nyos polgárának, s mint a felsőház tagjának,ezentúl is al­kalma lesz a haza és Buda fővárosa javát függetlenül előmozdi­lhatni; de a polgárságunk is megmarad azon nem s feladata, hogy a Király iránti tántorithatlan hű­ség, a haza iránti szeretet, mérsékeltség és ildom által, — melyek a polgárok legszebb tulajdonait képezik, — nem csak a főváros, hanem a haza boldogítására is köz­reműködjék. — Végül kegyesen megemlítő még, hogy a főváros által ittléte alatt tanúsított ragas­zkodást min­dig édes emlékében fogja tartani, s valamint ez emlék életének legkedvesebb perczét képezi, úgy viszont ő is a polgárság szives emlékébe ajánlja magát. Buda, február 22 dikén.­­ Ma délelőtt küldöttségileg tette búcsúzó tisztel­gését ős Buda városának polgársága és tiszti kara báró S­en­n­y­ey Pál kir. főtárnokmester ur ö nagyméltósá­­gánál. A küldöttség érzelmeit P­a­u­l­o­v­i­c­s főpolgár­mester ur ö nagysága volt szerencsés következő beszé­dében tolmácsolni: „Nagyméltóságu cs. kir. belső titkos tanácsos! Kegyelmes Ur I . csász. és Apostoli kir. Felsége nagyméltóságod­nak a legmagasabb trón s szeretett hazánk körül ön­zéstelen s őszinte tiszta hazafiságból tett sikerdus szol­gálatai elismeréséül excellentiádat a Lipót-rend nagy­keresztjével legkegyelmesebben feldiszitni méltóztat­­ván, Buda ős városnak polgársága s tiszti­ kara nem mulaszthatja el e legmagasb kitüntetéshez legöszintébb s forró szerencsekivánatát kifejezni, s e királyi tény felett örömét nyilvánítani - Azonban fájdalmas érzelmein­ket sem titkolhatjuk el a felett, hogy ez alkalmat egy­szersmind búcsúzó szóra is felhasználni kénytelenitte­­tü­nk . Buda városának polgársága annyival nagyobb fájdalommal látja nagyméltóságodat távozni, mentül nagyobb és sokoldalú volt azon pártfogás, melyben Buda városa mindenkor s különösen legutóbb is a népszín­ház ügyében részesült, s melyekért most legmélyebb hálánkat kifejezzük. Fogadja nagyméltóságod e hálakifejezést kegyel­mesen, s legyen meggyőződve, hogy fájdalmunkat csak azon szép meggyőződés enyhíti, miszerint nagymirgod Az Ínség­ ügyében. (Helyreigazítás.) — A „P. Lt.“ f. hó 14-ki számában a napi újdon­ságok rovatában egy közlés jelent meg, mely a Csalló­közben uralgó Ínség mérvét annyira sötét színekben tün­teti fel, hogy az ezáltal netalán felkeltett aggodalma­kat szükségesnek tartjuk megnyugtatni — a dolog valódi állását, illetékes helyen nyert hiteles értesítés alapján felderítvén. — Hogy Komárom megyében, de kü­lönösen annak csallóközi járásában az ínség nagy, ez a kormány figyelmét sem kerülhette ki, hogy azonban a nyomor az elviselhetlenség azon fokára hágott volna, melyen azt a „P. Lt.“ értesítőjének bár jóakarata, de mindenesetre képzeletdús philantropiája látja, ezt — hála az Égt­ek! a legújabban tett nyomozás s nevezetesen azon tény is megc­áfolja, hogy a megindított s a legszigorúbb télen át is nyitva tartott inségi munkákhoz aránylag csak k­e­vés munkás jelentkezett, így például a némái tölti­sen nyitott munkatéren,mely a csallóközi járás leginségesebb részéhez elég közel fekszik s hol ezrek találhatnak munkát s illő keresetet, — f. hó 4-én, az idő minden kedvezése mellett sem jelent meg több 70 embernél, — világos jeléül annak, hogy az elmaradtaknál az ínség még nem von oly mérveket, hogy kényszerítve lenné­nek élelmüket saját tűzhelyeiken kívül keresni. Egyéb­iránt bővebb megnyugtatást szolgáltathat azon körül­mény is, miként eléggé gondoskodva van, hogy az ottani ínségesek ezentúl se szenvedjenek munka- s ke­reset­ hiányban. Ezen értesülésünk csak a komárom megyei Csal­lóközre vonat­kozik ugyan , minthogy azonban a szom­széd Pozson megyében az Ínség általában nem nagyobb terjedelmű s étt­enségi munkákról, s szükség esetében közvetlen élelmezésről is szintén kellőleg gondoskodva van, és nincs ok arra, hogy a Csallóköznek ez utóbbi me­gyéhez tartozó részét e tekintetben komolyabban ve­­szélyezettnek kellene tartanunk. Pest, febr. 22. A „P. Napló“ mai számának élén egy újabb czikk Sz. L. aláírással fejtegeti az átmeneti időszak teendőit. „Az első lépés a jogfolytonosság életbeléptetésére meg van téve — úgymond a czikkíró­l — s a ministeri­­umtól függ, hogy jogaink visszaállítása gyorsan, de egy­szersmind kellő óvatossággal, és szintúgy a köz , mint a magánérdekek lehető megkímélésével eszközöltessék.“ Czikkiró nem vitatja azt, vájjon helyreállíttassa­­nak-e a megyék , ez az ország köz­hajtása. Csak is arról lehet szó : „vájjon mennyiben és miként eszközöl­tessék, hogy a közigazgatásban és törvénykezésben olyan zavar és hézag ne támadjon, mely nemcsak az egyeseknek okozna kárt és hátramaradást, hanem ma­gát a közigazgatást is zavarná, sőt mégis akaszthatná.“ „A megyék hazafias érzelmétől — folytatja czikk­író — joggal el lehet várni, hogy a magyar felelős mi­­nistériumnak útjába nemcsak akadályokat nem gördí­tenek, sőt inkább teljes készséggel támogatják, mert igen jól tudják, hogy a 18 évi fonák intézkedések, ao­­­rogálások zavar nélkül, egy tollvonással meg nem semmisíttethetnek. Lehet- e például, hogy az adórend­szert rögtön megváltoztassuk, s a pénzügyi hivatalokat választás alá bocsássuk ? Ki merné a felelősséget ma­gára vállalni, és találkoznának e egyének, kik a keze­lést elvállalni hajlandók is lennének ? Azt hiszem tehát, hogy senki nem is gondol arra, hogy az adórendszert rögtön megváltoztassuk, s a pénzügyi hivatalokat vá­lasztás alá bocsássuk. Szükséges azonban egy rende­lettel közhírré tenni, hogy a magyar felelős ministérium a pénzügyi kormányzást is átvette, s hogy minden pénzügyi hivatalok a magyar felelős ministérium ható­sága alá rendeltettek. Szükségesnek tartom azt is, hogy a pénzügyi hivataloknak bíráskodása azonnal megszü­n­­tettessék, mert nem lehet nagyobb képtelenség, mint hogy az érdeklett fél egyszersmind bíró is legyen, vagy­is, hogy a pénzügyi hivatalok saját eljárásuk felett is bíráskodjanak. „Nem kisebb érdekű kérdés a telekkönyvek kér­dése is. Nem kétlem, sőt tudom, hogy találkoznak egyének, kik a telekkönyveknek semmi fontosságot sem tulajdonítanak, s már előre is II. József császár korszakára hivatkoznak, midőn a catasterek több me­gyében máglyára kárhoztattak ; de ezek — hinni aka­rom — csak kevesen vannak , s a nagy többség nem osztja ezen — még nyilvánulásnak is vandal nézetet, s gondoskodni fog , hogy ily megbocsáthatatlan eljá­rs által a megyére szégyen ne háruljon. Milliomokba ke­rültek a telekkönyvek, s habár javítást igényelnek, mégis a vagyonbiztosság és hitel tekintetében elég jó

Next