Sütőmunkás, 1994 (1. évfolyam, 1. szám)
Különszám
A Sütőipari Dolgozók Szakszervezetének időszaki lapja Számvetés kongresszus előtt Beszélgetés Sóki Gyulával, a Sütőipari Dolgozók Szakszervezetének titkárával A kongresszusára készülő SDSZ titkárát arra kértem, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom és az élelmiszeripar helyzetének tükrében - vázolja fel az érdekvédelem gondjait és feladatait. Az elmúlt öt évben valós szakszervezetként kellett dolgozni - minthogy korábban ez nem volt lehetséges ugyanakkor a rendszerváltás utáni politikai erők mindent elkövettek, hogy az érdekvédők ne végezhessenek érdemi munkát. Pedig a szakszervezetek átalakulása megelőzte a gazdasági, politikai váltást. A parlamenti kormánypártok nem is törekedtek arra, hogy képviseljék a munkavállalók érdekeit, ellenkezőleg: szakszervezetellenes törvényeket hoztak. Legitimációs viták, torzsalkodások, a vagyon elvétele nehezítette a szakszervezetek normális működését. Ez azért volt szomorú, mert miközben a gazdasági átalakulás terheit a munkavállalókra hárították, a szakszervezeteknek nem maradt kellő idejük és erejük az érdekvédelemre. Az MSZOSZ-nek voltak ilyen kezdeményezései, ezeket a javaslatokat azonban vagy nem hallgatták meg, vagy az Érdekegyeztető Tanács ülése után figyelmen kívül hagyták. Mégis talpon maradt a szervezett dolgozók mozgalma! Valóban. Mindezek ellenére a szakszervezeti mozgalom létezik, az MSZOSZ megerősödött. Kirajzolódik annak a lehetősége, hogy beleszóljon a munkavállalókat, a nyugdíjasokat érintő valamennyi társadalompolitikai kérdésbe. Különösen így van ez a parlamenti választások tükrében, a kormányváltás eredményeként. ■ Most, hogyan tovább? A legfogósabb kérdés most az, hogy a legnagyobb szakszervezeti tömörülés miként tud „valós" szakszervezetként működni, hogyan tudjuk megteremteni az ehhez szükséges anyagi feltételeket és szervezeti, szakmai struktúrát. Ehhez le kell zárni a vagyonvitát és vissza kell adni a szakszervezetek vagyonát. További feltétel, hogy a tagdíjat a szakértői háttér megteremtésére fordítsuk, legyen anyagi bázisunk, sztrájkalapunk. ■ Közelítsünk a saját házunk tája felé: hogyan működik az ÉDOSZ mint szövetség? - Itt is hasonló a helyzet. A rendszerváltás során az egységes ÉDOSZ-ból tizenöt önálló szakmai szakszervezet alakult. Ezek hozták létre az ÉDOSZ Szövetséget, de úgy, hogy közben sokszor egyedül próbálkoztak, tevékenykedtek. Az élet bebizonyította, hogy az erők szétforgácsolása esetén sem az anyagi alapok, sem a szakmai háttér nem teremthető meg. Ahogy az ÉDOSZ Szövetség szintjén leépült a szakértői háttér, lazult az egységes fellépés, úgy gyengült az összefogás. Közrejátszott ebben az is, hogy nem sikerült a tagdíjakat a fő érdekvédelmi problémák megoldására fordítani. ■ Segíthet-e ezekben az ÉDOSZ október végi kongresszusa? - Az ÉDOSZ-kongresszus egyik fő feladata lesz, hogy a szövetség kimozduljon ebből a helyzetből és elinduljon az egységes szakszervezet irányába mutató folyamat. A cél az, hogy megfelelő szakértői gárdával, az anyagi erők koncentrálásával létrejöjjön az egységes fellépést biztosító szakszervezet. Ez azonban nem lehet a régi értelembe vett, felülről vezényelt szervezet. Olyan egységes szakszervezetről van szó, amely Ugyanakkor alapvető célnak tekintettük, hogy bármilyen formában is valósuljon meg a privatizáció, a munkavállalók elért vívmányait - szociális juttatások, munkaviszony elismerése, végkielégítés stb. - nem csorbíthatják. Számos egyeztetés után - az országban egyedülállóan - megállapodást kötöttünk az ÁVÜ-vel, hogy az értékesítendő sütőipari egységben az eladás során biztosítani kell ezeket a munkavállalói érdekeket. Mindezek ellenére a privatizáció számos feszültséget okozott a sütőiparban. Nagy számban szűntek meg a munkahelyek. Ennek mérséklése és megállítása jelenleg egyik legfontosabb feladatunk. A másik feszültségforrás, hogy az ÁVÜ döntéseiben sokszor mellőzték a munkavállalói és szakmai érdekeket, és politikai szempontoktól befolyásolva, lobbyk érdekei alapján döntöttek. És a dolgozói tulajdonszerzés, az MRP elismeri és biztosítja a szakági szakszervezet önállóságát. Jó volna - személy szerint is örülnék neki -, ha ebben a szervezeti formában valamennyi, az élelmiszeripar területén működő szakmai szakszervezet részt venne és megtalálná a helyét, számítását. Hogyan áll a sütőipari szakszervezet szénája? - A meglévő gondok ellenére meggyőződésem, hogy sikerült egy hatékonyan működő szakszervezet feltételrendszerét a sütőiparban megteremteni. Ez egy folyamatos és tudatos munka eredménye. Már 1991 májusában, az országban elsők között kötöttünk az egész sütőiparra kötelezően érvényes középszintű - akkor még - keret-kollektív szerződést. Ez - többszöri módosítás után - ma is él. Jelentősége abban van, hogy a sütőiparban dolgozó munkavállalók túlnyomó többségének biztosítja a garanciákat a juttatásokra, a munkaidőre stb. vonatkozóan. 1992-ben kidolgoztunk és bevezettünk egy korszerű bértarifarendszert, amely valamennyi munkakörben biztosítja a kötelező minimálbéreket. Ez alapját képzte a béralkunak. Ennek eredményeként 1993-ban és ’94-ben sikerült megállapodást kötni a munkaadókkal, amely kötelezően tartalmazza a béremelések mértékét, s ettől csak fölfelé térhetnek el a vállalatok. Ezeket a középszintű megállapodásokat tovább akarjuk fejleszteni, bevonva a többszáz kis magánpékséget is. • Milyen tapasztalatokat szereztek a privatizációban? - Nálunk egy sajátos, decentralizált privatizációs folyamat zajlott le. Ennek szakmai kimunkálásában szakszervezetünk részt vett, és jó partnerre találtunk a munkaadókban. Elleneztük viszont a szakmai feltételeket figyelmen kívül hagyó, túlzott mértékű decentralizációt. Nem lehetünk elégedettek, mert sokkal nagyobb arányban kellett volna tulajdont szerezni azoknak a dolgozóknak, akik ezt a vagyont több évtizedes kemény munkával létrehozták. Az ÁVÜ döntéseiben - deklarációik ellenére - nem ez a gyakorlat érvényesült. Alapvetően a vételár dominált és nem mérlegelték kellően a foglalkoztatás, a munkahelymegtartás, és a munkavállalókat érintő egyéb szempontokat. A békásmegyeri kenyérgyár például - amelyet 1993. decemberében privatizáltak - korábban jól prosperáló vállalatként működött. Most valamennyi dolgozójuknak felmondtak, akik munkanélkülivé váltak. Az ilyen gyakorlat elfogadhatatlan. Mindezek ellenére számos pozitív példája is van a dolgozói tulajdonszerzésnek, hiszen vannak olyan üzemek és vállalatok, amelyeket teljes mértékben a dolgozók vettek meg, illetve jelentős többségi tulajdont szereztek. Milyen érdekvédelmi eseményekről, tervekről beszélne még szívesen? - Megteremtettük a baleseti segélyezési rendszert, s ezt tovább akarjuk fejleszteni. Folyamatban van egy alapítvány formájában működő, kedvezményes üdültetési rendszer kialakítása is. Folytatjuk a középszintű megállapodások, juttatások továbbfejlesztését, a munkaviszonnyal összefüggő garanciák - a sütőipar egészére vonatkozó - biztosítását. Korszerűsítjük szervezeti struktúránkat. Olyan területi rendszer kiépítését tervezzük, amely valamennyi üzemet, a legkisebb egységet is átfogja. Sajnos, az emberek többsége fél, aggódik munkahelye elvesztése miatt, s így előtérbe kerül az egyéni túlélés, és háttérbe szorul az együttes fellépés. Sokan arra kényszerülnek, hogy a rendkívül kedvezőtlen feltételeket is elfogadják, mert ez is jobb, mint a munkanélküliség. Meggyőződésem, hogy - az összes nehézség ellenére - szakszervezetünk tovább erősödik, az október 7-én tartandó kongresszusunk újabb muníciót és lendületet ad. ■ Köszönöm a beszélgetést. Kárpáti Sándor Üzenet Reggelenként friss kenyér kerül a boltokba, onnan a családok asztalára, hírt hozván a sütőkemencék világa felül: a pékek teszik a dolgukat. Ez az üzenet nagyon fontos a társadalomnak, ha a közönséges halandó, az éhségét csillapító fogyasztó gyakran nem is gondol erre. De vajon mit üzán a társadalom a pékeknek, és mit üzennek a sütőiparban dolgozók egymásnak? Zaklatott éveket élünk, amikor a gondok sodrásában kevés figyelmet szentelünk egymásnak. Talán ezért is lehet fontos a Sütőipari Dolgozók Szakszervezetének leendő kongresszusa. Az eseményre készülve a szokásosnál több információ, véleményitsz a felszínre és igyekszik a címzettekhez eljutni. Üzenetek, amelyek valahol valakinek nagyon fontosak lehetnek, Mint a kenyér. Hiszen, akik a mindennapi kenyerünket megkelesztik, előállítják, tudják csak igazán a bibliai mondás értelmét:: mm 'mstk kenyérrel él az ««teer. A köz» gondolkodás, a tájékoztatás, a szakmáról szóló üzenet igényével adja közre a szakszervezet a Sütőmunkást, remélve, hogy eljut minden kollégához. A kongresszus jegyében Mszüli dokumentumokat, véleményeket, bemutatkozó:írásaikat a Kedves Olvasó figyelmébe ajánlja a Szerkesztő. ÁLLÁSFOGLALÁS az SDSZ soron következő főbb feladatairól (tervezet) 1. A bértarifarendszer szükséges módosításával és középszintű bérmegállapodások megkötésével, valamint a helyi bértárgyalásokon keresztül biztosítani kell, hogy a sütőiparban dolgozók bére és jövedelme érdemben növekedjen. Minimális cél, hogy a bérek - főként az alapbérek - növekedési üteme haladja meg az inflációt, tehát reálértékben is növekedjen. 2. A középszintű kollektív szerződés szükséges módosításával, a szakágazat egészére rövid időn belül történő kiterjesztésével el kell érni, hogy a sütőiparban minden dolgozó számára alapvető garanciát jelentsenek a KSZ-ben foglaltak. Növekedjenek és egységesebbek legyenek a szociális juttatások. Szabályozottak legyenek a munkaviszonnyal, a munkarenddel összefüggő kérdések, csökkenjen a „fekete” foglalkoztatás, a munkavállalók kiszolgáltatottsága. Minden eszközzel segíteni kell a gazdálkodó egységekben a KSZ-ek szükséges módosítását, a szerződésben foglaltak maradéktalan érvényesülését. 3. Kiemelt jelentőséggel kell kezelni a középszintű egyeztetések tartalmi továbbfejlesztését, a megállapodások megkötését. Ennek érdekében kezdeményezzük a szükséges törvénymódosításokat. Szükségesnek tartjuk, hogy olyan munkaadói érdekképviselet jöjjön létre, mely valamennyi munkaadó nevében (beleértve a kis egységeket, magánpékségeket is) kötelező érvényű megállapodás megkötésére jogosult. 4. Továbbra is érdemben közre kell működni a sütőipar privatizációjában, annak teljes befejezéséig. Az eddigi kapcsolatokon túl a munkavállalói érdekek jobb érvényesítése céljából közre kell működnünk a privatizációs ágazati bizottságok munkájában. Alapvető feladat a munkahely biztonságának növelése, hogy minél kevesebb munkahely szűnjön meg a sütőiparban. Még hatékonyabban elő kell segíteni a dolgozói tulajdonszerzést, biztosítva, hogy azonos pályázat esetén az adott vállalat dolgozói - akik a vagyont létrehozták - előnyben részesüljenek. El kell érni, hogy a pályázatok elbírálásánál ne elsősorban a vételár döntsön, hanem a foglalkoztatási biztonság, a korábbi tevékenység rentábilis folytatása, továbbfejlesztése. Ennek betartását kemény szankciókkal is biztosítani szükséges. Igény esetén felkészült szakembereket biztosítunk a privatizációs pályázatok kidolgozásához. 5. Az anyagi források tükrében tovább kell fejleszteni a baleseti segélyezési rendszert. Cél, hogy az SDSZ-tagok baleset, betegség miatti keresetcsökkenését minél nagyobb mértékben pótoljuk a segélyezési rendszeren keresztül. Mindezt a tagság anyagi terheinek növelése nélkül, alanyi jogon kell megvalósítani. 6ZDSZ szinten létre kell hozni az alapítvány formájában működő országos üdültetési rendszert. Cél, hogy reális lehetőséget teremtsünk a dolgozók pihenésére, üdülésére. Az alapítványt úgy kell működtetni, hogy minél kevesebb dolgozói hozzájárulással lehessen a szolgáltatásokat igénybe venni. A kedvezményes üdültetési rendszer működtetése mellett fokozatosan el kell érni, hogy minden dolgozó egy havi keresetének megfelelő - 13. havi fizetés - összeget kapjon üdülési, pihenési költségei fedezésére. 7. Létre kell hozni a decentralizált privatizáció következtében megváltozott gazdasági viszonyoknak megfelelő szakszervezeti struktúrát, a bázis- (területi) rendszert. Alapvető cél, hogy valamennyi önálló sütőipari egységgel, az ott dolgozó szakszervezeti tagokkal, tisztséviselőkkel rendszeres kapcsolatot tartsunk. Ennek alapján biztosítani kell a folyamatos és kölcsönös információt. 8. Folyamatosan fel kell készülni az 1995. évi ÜT-választásokra. Biztosítani kell, hogy valamennyi helyen SDSZ- jelölt is legyen az ÜT-választásokon és ezek a jelöltek minél nagyobb számban megválasztásra kerüljenek. Ez az ÜT-k tartalmi munkájának továbbfejlesztésén túl azért is kiemelt jelentőségű, mert az ágazati-szakszervezeti vagyon, azaz az ÉDOSZ teljes vagyona az elért eredmények alapján kerül tulajdonjogilag megosztásra. Biztosítani kell továbbá, hogy az SDSZ részére megszerzett vagyon a tagság érdekében minél jobban hasznosításra kerüljön. 9. Szakszervezetünk érdemben közreműködik és anyagilag is segíti az önkéntes nyugdíjbiztosítási rendszer létrehozását. Igényeljük, hogy a gazdasági társaságok anyagilag is megfelelően támogassák ezek működését, az egyes dolgozók ebben való részvételét. 10. Továbbra is érdemben részt kell venni az MSZOSZ és az ÉDOSZ Szövetségek munkájában. Aktívan közre kell működni a szövetségi egység erősítésében, elősegítve a munkavállalók érdekében történő egységes fellépést. A különböző szintű érdekegyeztetések keretében megfelelően képviselni kell az SDSZ-tagság érdekeit. Továbbra is szükségesnek tartjuk és szorgalmazzuk a Munka Törvénykönyv, a privatizációs, a foglalkoztatási és egyéb törvények gyors módosítását, melyek nem megfelelően veszik figyelembe a munkavállalók érdekeit. Szükséges a törvényekben rögzített szakszervezeti jogosítványok továbbfejlesztése, bővítése. Aktívan részt veszünk mindezen törvények módosításának szakmai előkészítő munkálataiban. Budapest, 1994. szeptember 1. SDSZ titkári tanácsa