Szabad Föld, 1948. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1948-07-04 / 27. szám

130 paraszt és munkás beteget gyógyít az ország első szövetkezeti szanatóriuma A hatalmas, 50 holdas ős­park évszázados tölgyei, feny­vesei között harangszó száll tova. Ebédre hívja a nszani" lakóit. A sétautakon és a tisz­tásokon kis csoportok indul­nak a kastély felé. Megtelik a nagy ebéd«, fehérkötény­es ápolónők hordják szét az ételt. Hétköznap van, de az ebéd ün­­­nepi: a tányérokban illatos húsleves párolog, utána sült­­hús, nagy adag zöldbabfőzelék és befőtt kerül az asztalokra. Mert a jó koszt gyorsabb gyó­­gyitás, s a baktalórántházi­­Rákosi Mátyás Tüdőszanató­rium“ munkás és paraszt bete­geinek minél előbb meg kell gyenyulniok. Odahaza köte­lesség, munka, család várja őket. A múlt bűneit orvosoljuk" Füzi Károly doktor, az Inté­zet igazgató-főorvosa moso­lyogva jár-kel az asztalok kö­zött. Mindenkihez van egy-két kedves szava, barátságos mo­solya­— Prakter bácsi, hogy esik az ebéd? — Köszönöm, jól doktor úr. — Hát a lélegzés? ■— Az fb könnyebb, mióta itt vagyok... Prakter József bácsi nemrég került a szanatóriumba. Ha nincs demokrácia, még ma is Adler úréknál őrölné a gránit­­­­követ, vele betegségétől meg­támadott tüdejét. Apja paraszt volt, 1932-ben a nagy válság­ban aztán dobra került a sem­­jéni kis ház meg a föld — kő­törő lett belőle heti tíz pen­gőért. — Gránittal dolgoztam . .. — És a por megtámadta tü­dejét, szilikóz.Y’t kapott, utána fertőzést — mondja halkan Fűzi doktor. — Ha akkor or­­voshoz küldik, s más munka­­beosztást kap, egészséges ma­rad. Most a mi feladatunk, hogy a múlt bűneit orvosol­juk... . V* y&A. Munkások, párosítók önmaguknak építették I .9h .30' munkás és földműves várja a gyógyulást a szanató­­rummá alakult Dégenfeld-kas­­ély falai között. Két éve má­­sdik az intézet, s ez a két­­ valóságos hősköltemény. Akkoriban árván állott a kis palota, mígnem a megye fő­ispánjának eszébe jutott, hogy kórházat kellene építeni de minden falu tegyen ágyalapít­­ványt. Egyik község disznót, a másik ágyneműféléket, a har­madik öt mázsa búzát ajánlott fel, később bekapcsolódtak a betegbiztosító intézetek is, s a kopár kastélyból rövid két év alatt az ország első és egyet­len munkás-paraszt szanató­riuma lett! „Gyógyultan tévedik" Nagy Lajcsi mélyet­ lélekaik a fenyves felől beáramló le­vegőből: — Éppen jókor gyógyultam meg, doktor úr! Aratásra!... n Hófehér foly­ókon, világos, tiszta hálótermeken sétálunk végig. Az átvilágítószoba előtt nyúlánk barna fiú várja az orvost. — Röntgenre rendelt, főor­vos úr. Néhány perc s az átvilágító­gép kialszik. __ _ __ — Jöjjön ki, fiam, — mond­jőle* Igen "ám' de pénz egy fil-­ ^ doktor,­­Átveheti a gvá­^ semvolt rá’saz inilSJ I ^Smárírja5 is: Nagy Lajos dühöngésében hiába is lett ( jg­eves kömlői betegünk jobb volna. Végül eszébe jutott ra­ , tüdejében beszűrődés megszűnt, la kinek: alakítsunk Egészség-­ intézetünkből gyógyultan tá­­szövetkezetet, s a megyében t­vozik. I ül #&tzm*­ Ha vidám a betejt, könnyebben gyógyul! A baktalórántházi „Rákosi Mátyás Tü­dőszanatórium“ munkás és parasztbetegei néha-néha még táncolnak is, — ha a főorvos úr megengedi. — Lássuk csak, tart-e még a betegség! — Füzi Károly, a szana­tórium főorvosa vért vesz Kiss Mihálynétól, egyik betegétől. A vizsgálat azt mutatja, hogy Kiss Mihályné tüdeje, széj­on gyó­gyul és hála az intézet odaadó gondosságának néhány hét múlva hazatérhet családja körébe. Telefont leérnek a bodaiak ,flajdaböszörménytől 10 kilométerre fekszik községünk, Boda. Hiába vagyunk ilyen közel azonban a városhoz, mert ha valamilyen munkaalkalom kínálkozik, bennünket csak késve tud­nak értesíteni, mert nincs a községbe telefon. A Szabad Földből olvastuk, hogy Répáshuta község kérel­mére Gerő miniszter úr bevezettette Hutára a telefont. Arra kér­jük Gerő miniszter urunkat: ha lehet, vezettesse be Bodára is! A v­asúti telefon­vezeték, három kilométerre van tőlünk, csak onnan kellene a faluig vezetni. A telefonpóznákat az állami erdő­­ből ki tudjuk termelni, emiatt nem lesz fennakadás. BÁNTSA MIHÁLY, CSENDES IMRE bodai lakosok. A Csepel labdarúgói szerezték meg a bajnoki címet Az 1947/48. évi labdarúgó bajnokság küzdelmei vasárnap befejeződtek. A bajnoki címe a Csepel Csapata szerezte meg, mert utolsó mérkőzésén arányban legyőzte a Ferencvé­­­rost. A mérkőzés úgy indult, hogy a Fradi győz. A kezdés utáni 3-ik percben már 2:0 ará­nyú vezetésre itt szert, de a Csepel kiegyenlítőit, sít­ó­veze­téit is megszerezte. A második félidőben a Ferencváros 11 -essel egyenlített­, de a Csepel újból g­ö­ített és a munkáscsapat­ biz­tosan verte nagynevű ellenfelét. A Vasas 2:0-ra győzte le az MTK csapatát. A Vasas vé­delem ismét remekelt ezen a mérkőzésen. A csatároknak azon­­ban gyengén ment a játék. Az Újpest—MATEOSz 1:1 a Szol­nok—Szeged találkozó szintén 1:1-es eredménnyel végződött A bajnokság második helye­­zettje a Vasas, míg a Ferenc,­város a harmadik helyre szo­rult. Az NB I osztályból az Elektromos, EMTK, Szolnok, DVSC és a MOGÜRT csapata esett ki. Szabad Föld - CSAVAROS SASOK:~ Én meg az aratógép ! Figyeljenek erősen, meg ilyet még nem hallottak, mióta kétágyik. Hallottam, hogy Basa Bálintnak megengedte az elöljáróság, hogy arató­gépet használjon, merthogy négy tag­ból áll a család, ellátják ők maguk. Hát, ahogy tegnap megyek el a Basáék háza előtt, látom, hogy ott ül a kutya­melegbe a Basa Bálint a tornácon alul h Megri­es vederbe lógatja a lábát, fe­lül szódásbort iszik, oldalról meg & lánya legyezi. — Erőt, egészséget, Basa úr — kö­szöntem be. — Hát ki arat a család­­ból? —• Most éppen & fiam — mondta Bálint , olyan zavarba jött, hogy a szódásborba akarta mártani a lábát s a vederbül akart húzni egyet. — Az aligha — csóváltam a fejem — mer azt most láttam a kocsma előtt, négykézláb állt s megfogadta a komá­jának, hogy úgy marad estig, mer meg akarja ugatni a he­rdát. — Ha azt mondta, akkor meg is csinálja — mondta dölyffösen Basa Bálint. — Az én fiam ! El is felejtet­tem, most a feleségem urat. — A százhúsz kilójával? — Lefogyott szegényke, mir csak száztizenöt. Ebbe megnyugodtam vóna, csak­hogy akkor kikiáltott bentrül Basáné, hogy gyertek be, késs a friss tepenőa­­pogácsa. — Jöjjön be maga le, Csavaros úr — rissálta meg magát a Basa lány. — Majd elzongorázom a nótáját. — Az ráér felejtem. — Majd előbb én hegedülöm el a maguk nótáját. Azt se mondtam, hogy bikkmakk, mentem ki a Basáék földjére. Csak fét­­ésemmel láttam, hogy Basa Bálint fel­rúgta a vedret, mire a Basa Boár si­skán szaladni, de hanyattesett és el­kezdett sivakodni, mint a malac, arra kigyütt a Basáné a a meleg tepertős­­pogácsás tálat az ura sejthez vágta, reméltem, hogy egy kis pálinkát fa a sejthez vág utána, mer a pogácsa igen zsírosnak látszott, dehát ez más az ő családi ügyük­ból, nem akartam bele­­beszélni A Basáék földjén a kisbéres kínló­dott az aratógéppel, meg valami ide­gen napszámos. — Nehéz a munka? — kérdeztem tőlük. Hát az alvás nem hiányzik, m­ásított a kisbéres. — Arról három nap alatt leszokik, ez ember, az evéssel sincs semmi baj, mert az éhség, nem érezzük a szomjúságtól. — Hát a bért kiadja rendesen a gazdátok? — kérdeztem. — Azt ki­­­bólintott elégedetten a kisbéres. — Még nincs egy órája, hogy kaptam tőle egy szép nagy pofont. Nem telt bele egy fertályóra, me­gint ott voltam a Basáék portáján, de ment a rendőrrel. Most Basáné lógatta a lábát a vizissvederbe s itta a szódás-bort. Basa meg jegyezte, a Basa lány meg azt énekelte, hogy nem én lettem hűtlen hozzád, te hagytál el engem, am­­ el is hitt az ember, ha rákevett a ranyán képire Mikor meglátta a randort, megh­alálta magát. — Mi jót holtak, biztos úr? — kér­dezte kacéran. — A Basa úr kijátszotta a* arató ren­deletet, nem szegődtetett részesarató­kat, hát most ő kapja meg a* arató­részt — fele­lte a rendőr. — Ha size­­rencséje van, két—három hónapot­­ kaphat, nem lesz a télen mondja . . . RENDELETEK Megállapították az öntözési vízdíjakat (Magyar Közlöny 139. szám, 206.800/1948.F. M. 87. rendelet) téves kultur mérvűik­i hivatalnál kell benyújtani. Az engedélye­zési tárgyalásra a Fékosz és az Ufone képviselőit is meg­kell hívni. Megállapította a rendelet, hogy az egyes vízrendszerekben milyen mennyiségű vízre lehet vízhasználati engedélyt adni. 1948. január 1.től kezdve az öntözővíz használatáért vízal­jat kell fizetni. A víz­­díj 2 egyenlő részletben, és­­pedig az év április és októ­ber 1. napjain esedékes. Aki a vízdíj megfizetését emis fe­losztja, annak a vízhaszná­lati engedélyét vissza lehet vonni. Néhány héttel ezelőtt ismer­tettük a kormánynak az öntö­zővizek használatával kapcso­latos rendelkezéseit. Most meg­jelent ennek a rendeletnek a végrehajtási utasítása. Az ér­vényben lévő öntözővízhaszná­­lati engedélyek 1953. december 31-én érvényüket vesztik. Ezen­túl legfeljebb 6 egymásután kö­vetkező évre adnak ki öntözési engedélyt. A földreform, során juttatott közös- és közs.cgetőknek az°n a részén, amelyre a földmívelés­­ügyi miniszter rizstermesztés céljára felt­örési engedélyt adott, 1, 3 évi rizstermelés után fenn­álló vahasználati jog időtarta­ma alatt csak öntözéses szójastakar­­mányterm­esztést vagy rét­­gazdálkodást lehet folytatni. Az új öntözővízhasználati en­­­gedélyek iránti kérelmeket min­den év december 11-ig, az ide-1. Legelő, búza, rozs, árpa, zab, köles és pohánka ön­­zésé­re 2. Természetes rétek, kukorica, hüvelyes, gyök,gumis, olajos, ipari és kereskedelmi és egy­éves takarmány növények öntözésére ...................... 3. Mürítek, herefüvesek, évelő szántóföldi takarmánynövé­nyek, gyümölcsösök és házi kertek önt. ...................... 4. Kereskedelmi kertészetek és bolgár kertészetek önt. . . 5. Rizs önt­désére .... Aki legalább 800 négyszög­ölet meghaladó területen lóherét vagy lucernát termel, köteles a lóherével vagy lucernával be­vetett terület fele régtön a második kaszálást mag­­termés céljára meghagyná A magtermesztési köt­lezett­­ség nem von­­t főzik az 1948. évben vetett lóherére és lucer­nára. Az idén bevetett területet is figyelembe kell venni a mag­­termesztési kötelezettség alap­jául szolgáló terület kiszámítá­­sánál, úgy, hogy a nugtermcsz­­t£si kötelez­ő­ség csupán a kő. Katasztrális holdanként és évente a következő vízdíjtje fizetendők­. emelőszer, természetes kőzettal eséssel veszi ki jobban vetett lóherére és lucer­nára vonatkozik. A magtermesztési kötelezett­­ség alól való felmentésnek csak abban az esetben van helye, ha 50%-ot meghaladó elemi vagy egyéb kár érte a vetést. A fel­mentés iránti kérelmet június 30-ig lehet beadni. Egyes gaz­dálkodók részére a járási gaz­dasági felügyelő, nagyobb ha­­tárrészekre vagy egy község egész területére vonatkozóan Piáig a vármegyei gazdasági felügyelőség adhat felmentést. Aki a magtermesztési köte­lezettség alól felmentést kapott, lucernával bevetett területe fele részén a harmadik kaszálást köteles magtermés céljára meg­hagyni. A vármegyei gazdasági fel­­ügyesség a községi elöljáróság, a gazdajegyző és a termelési bizottság útján köteles gondos­­kodni, hogy a lóhere és lucerna kicsépelésére alkalmas cséplő­gépeket még a cséplési fény megkezdése előtt üzemképes ál­lapotba helyezzék. A gazdák kötelesek lóhere és lucerna magjukat mielőbb kicsépelni és a ki­­­ csépelt magot megfelelően tárolni. A lóhere és lucerna-­­ mag szabadon értékesíthető. A MOSzK vagy annak helyi bizományosa köteles a megvé­telre­ felajánlott lóhere és lu­cerna magot megvásárolni, leg­­később 15 napon belül átvenni és a vételárat az átvételkor azonnal kifizetni. Olcsón kapható vagontételek­­ben itt részpor Dorog, Tatabánya, Salgótarján, Várpalota, Komló, Kirádi és Monosbél, továbbá vörössalak abszőny telepeink­rőL Magyar Állami SiátMagik Rt. Budapest IV. Fost­fléde 1SO. ___ (Irányi­ utca 21.) Kötelező a lóhere és a lucerna termesztés (Magyar Közlöny 138. szám, 240.000/1948. F.M.sz. rendelet) 15 Ft. 30 Ft. 60 Ft. 60 Ft. 45 Ft. 90 Ft. 75 Ft. 180 Ft. 150 Ft. 380 Ft. ms július 4. Szabod Fülé A Magyar Dolgozók Pártja földorvas lapja Felelős szerkesztő: FEHÉR LAJOS Felelős kiadó: ZSIGMONDI ENDRE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., József-körút­­. Telefon: 138-046. 188-378 Az Athénjai­ Irodalmi és Nyomdai Rt mélynyomása. Budapest, VII., Mikaa­ u. 4—8. Felelős nyomdavezető: Gorszky Tivadar igazgató. A régi rossz világból (Baranyai történet) !A fasiszta világban az egyik baranyai faluban még nagyobb szegénység volt, mint a többiben. Történt egyszer, hogy valami dologban a bírónak meg az egyik esküdtnek be kellett menni Pécsre. Igen ám, de összesen csak egy pár csizma volt a faluban. Hát úgy oldották meg a dolgot, hogy az esküdt a jobb­lábára húzta az egyik félpár csizmát, a bíró a ballábára a másik félpár csizmát s mindketten a csizmás lábukat lógat­­ták ki a kocsitakaró alól. CSAVAROS SÓGOR LEVELESLÁDÁJA Ifj. Bor Benő, Hajós levele Csavaros sógorhoz No, Csavaros sógor, mit mond ehh­ez maga? Kinek jól vált az & kicifrázott agya: Küldjön már nekem is egy ötletes szépen, Míg a méreg engem meg nera esz egészen! Nem sok ez az egész, csupán makulányi: Mondja meg sógor, ha megy füvet kaszálni, Vagy amikor leül kaszát kalapálni, Mit csinál, ha hátán száz légy kezd cikázni ? Nagyon kérem sógor, írja meg a módját. Hogyan hajtsam «»­ a biz.-kergető csordát? Vagy tudja meg, olyan légyfogót hol kapni. Mit a levegőbe lehet akasztani? Tudja meg, nagyeszű jó Csavaros sógor, Mert evvel sok embert mentünk meg & romtólt Ha megteszi, bizony hálás leszek érte, Mert mire megjön az október hó vége, Küldök pár szép fürtöt, ha érik a szólót Tiszteli «ógora ifj. Bor Benő C­ovaro» ,ágat viluia: 8« a Ucurvekut! való meg­­szabadulás lejfelUránybnabb módisnak azt tartanám, ha három jóképű menyecskét állíthatnék magam mellé, akik hajtanák rólam a legyeket, de ebbe már a Katinak is van beleszólása. Erőt, ejtészséged­ Veszett kutyák MARSHALL B£V!N Xolotovi­a­. Ha harapni akarsz, ott a gazdád!

Next