Szabad Föld, 1949. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1949-05-15 / 20. szám
to CSAVAROS SÓGOR: Én meg a nagy nap No, ezt hallgassák meg, ha van idejük. Olyan szép napra ébredt május tizenötödikén a falu, hogy még a nyócvanesztendős Toka Mari néni is aszondta: — Hej de szép most az étel! De jó is. annak, aki most fiatal! De jó vóna még egyszer hatvanesztendősnek lenni! Kati is ünneplőbe öltözött a nagy nap tiszteletére. Kivonult a konyhába a retye kutyájával, mert tudják, milyen szégyenlős az istenadta. — Öt perc múlva kész leszek az öltözködéssel — szólt vissza. — Öt perc múlva? — számoltam utána. — Az kerek két óra nálad! — Hogy mondhat mán kend ilyet — sértődött, meg Kati. — Ha én öt percet mondok, az legfeljebb egy óra. — Jól van no, — mondtam —, ismerlek én mán téged. — Az még a kisebbik baj — nyelvelt Kati. — A nagyobbik baj az, hogy én is ismerem kendet! — No — gondoltam —, addig szétnézek a faluba. Mer van egy pár nagy ünnep az esztendőbe, de ez a legnagyobb, ez a május tizenötödike. Hadd látom, hogy ünnepel a Csavaros sógor faluja! Kint az utcán annyi volt a szép lány, hogy a szemem belefájdult a nézésbe A baj csak az volt, hogy legény is volt mindegyik mellett. Ragyogod az ég, szólt a trottyosbanda, az öreg Pék Miska bácsi még táncra is perdült jókedvébe. — Mit ugrál kend, vén bakkecske — mordult rá a felesége. — Hagyja csak, Rozi néni — szóltam közbe. — Maga mellett odahaza úgyse nagyon ugrálhat! — Jól van, no — legyintett Rozi néni. — Hiszen nekem is táncolni való kedvem volna, csak restellem, hogy a legények meglássák a lábikrámat. . A Bocs Petiék ablakából éppen kinézett Bocs Terka. — Mi a Terka húgom? — mentem oda hozzá. — Minek örülsz úgy? — Az imént mondta a Jó Dani, hogy rózsabimbó vagyok — pirult el Terka. — Oszt mér van a rózsabimbón rámoscsizma? — kérdeztem. — Mert szavazni megy! — mondta Terka. — A Népfrontra! — Van esze a kis rózsabimbónak! — mondtam. Utána Szép Feriékhez kukkantottam be. — Hányan szavaznak, Feri bácsi? — kérdeztem az öreg Szépet. —*• Mink, öcsém? — dühesztette ki a mellét az öreg Szép. — Mink kerek tizenhatan. Nagy család vagyunk mink! Csak fiam nyóc van! — Hát igyekezett Feri bácsi, szó se róla! — No — szerénykedett Szép bácsi, — az asszony is segített. — Megiszik egy kupica szilvóriumot. Csavaros sógor? — igyekezett elterelni a beszédet Szép néni. — Köszönöm. Lidi néni — hárítottam el —, de máma már csak holnap iszom. — De megváltozott kend, Csavaros sóq©r —’ csóválta a fejét Lidi néni. — Hagyjad, anyjuk — mondta Feri bácsi. — Berúgunk máma pálinka nélkül is az örömtől! A szomszédból énekszó hallatszott. Bekopogtattam. — Hun az a dalosmadár? — kérdeztem. — Itt! — dugta ki a fejét a kilencvenkétesztendős varnyúbajszú Kasza Sanyi bácsi. — De jó kedve van, Sanyi bácsi! — mondtam. — Hát hogyne lenne, öcsém — pödörte meg a bajszát Sanyi bácsi. Még csak kilencvenkétesztendős vagyok öcsém! Oszt szavazni mék, öcsém! Kint az utcán egyre áradtak az emberek a szavazóhelyiség felé. Ott ment Lapát Miska is, szépen kiöltözködve, pipával a szájában, oszt valami feltűnő vót rajta, csak nem tudtam hamarjában, hogy micsoda. Osztán egyezerre rájöttem. Az vót rajta a feltűnő, egy egyenesen ment. Mer Lapát Misát emberfia nem látta még másképen, mint tántorogva, vagy négykézb, vagy alva. — De jó színben vagy, Miska! — szólottam meg. — Hát, hogy a csudába nem ragyogott rám Miska —, amikor már régen abbahagytam az ivást. — Oszt mikor hagytad abba? — kérdeztem. — Mikor? — pödörte meg a bajszát önérzetesen Miska. — Hát tegnap éjszaka tizenkettőkor. Megnéztem az órámat. Kilenc óra vót. — No — mondtam —, még Gereblye Péterékhez is benézek, de osztán gyerünk haza, mer elalszik a Kati! Péteréknél nagy sütés-főzés vót. — Ez más beszéd. Péter — szagoltam bele a levegőbe. — Paprikáscsirke! — Részed legyen benne — felelte Péter, hanem a kutyájuk nem így gondolkozott. Elkezdett veszettül ugatni s kapkodott szaporán a lábikrám felé. — Csiba, te! — rikkantott Péter. — Ez is reakciós ám! — mondtam. — Mibül látod? — kérdezte Péter. — Mibül? Hát abbul, hogy már ennek is az az egyetlen öröme, hogy ugat . . . Azzal elindultam hazafelé. Kati konyhában vót. Majd megütött a guta, mer nem az ünneplője volt rajta. Ez még el se kezdett ötözködni! — No, Kati. —■ mondtam. — Ez nem megy! Hogy még az esküvődről is e késtél, az csak hagyján, mert arra nem fektettem olyan nagy súlyt, hanem a mindenségedet, most az ország jövőjéről van szó. Hogy nem sül le a bőr a képedrü!?! — Hát mit csináltál egy óra hosszat, te világ lustája, te falu szégyene, te? — Hogy mit? — vágott hátba Kati. — Hát felöltöztem ünneplőbe, elmentem oszt leszavaztam a Népfrontra, hazagyüttem, átőtöztem, megfőztem az ebédet s kiolvastam a fél Szabad Fődet . . I agymakQ Vintfel és estekap ! — Huj, a mindenr ígit, majd éljésjtettem leszavazni a Népfrontra! (Folytatás.) As meg haragosan válaszolt: — Ne fárasszátok kezeteket, csöppet sem vagyok gazdagabb nálatok és magam is arra várok, ki adna nekem négyszáz tanigát. A koldusok gúnynak vették szavait és szitkokkal árasztották el Nasszeddin Hodzsát, ő azonban gondolataiba merülve nem válaszolt. A teaházak sorában kiválasztotta a legnagyobbat és a leglátogatottbbat, ahol nem volt sem drága szőnyeg, sem selyem vánkos, felment a lépcsőn és maga mögött húzta öszvérét is, ahelyett, hogy kint az állójához kötödte volna. Csodálkozó csend fogadta Naszreddin Hodzsát, de ő nem eselt zavarba. Utóag k is anyójából kivette a Koránt, amellyel előző nap búcsúzóul ajándékozta meg az öregember és kinyitva, öszvére elé tette. Mindezt lassan, nyugodtan cselekedte, arcizma se rezdült, mintha az lett volna ,a dolgok rendje. Az emberek a teaházban összenéztek. Az öszvér patájával koppantott a visszhangzó fapadon. — Már ! — kérdezte Naszreddin Hodzsa és fordított egyet. — Észrevehető haladást mutatsz. Ekkor a kedélyes, pocakos gazda felkelt helyéről és Naszreddin Hodzzsához lépett. — Hallgass csak idő, jó ember. Mit gondolsz, az öszvérednek itt a helye ? És miért tetted elébe a szent könyvet ? __ Hadtudományra tantom — válaszolta Naszreddin Hodzsa zavartalanul. — Már a Korán végén járunk és nemsokára áttérünk a sorjaira.______ Zúgás és suttogás támadt a teaházban. Sokan felálltak, hogy jobban lássanak. A gazda szeme kerekre tágult, szája kinyílt. Világ életében nem látott ilyen csodát. Ekkor patájával az öszvér újra koppintott. — Jól van ■— dicsérte Naszreddin Hodzsa ésmegint lapozott. — Nagyon jól van. Még egy fois fáradság és elfoglalhatod a főhittudós tisztségét a Mir-Arab medresszben. Csak lapozni nem tud egyedül, segíteni kell neki- Allah éles ésszel és csodálatos emlékezékkétséggel ruházta fel, de elfelejtett ujjakat adni neki — tete hozzá Naszreddin Hodzsa, a gazdához fordulva. Az emberek otthagyták a teáskannákat, közelebb húzódtak. Egy perc sem telt bele, már nagy tömeg fogta körül Naszreddin Hodzsát. — Ez az öszvér nem közönséges öszvér! — magyarázta Naszreddin Hodzsa. — Magának az emirnek a tulajdona. Egyszer az emir magához hivatott és megkérdezte: „Meg tudod-e tanítani legkedvesebb öszvéremet a hittudományra, hogy annyit tudjon mint jómagam?” Megmutatták az öszvért, megvizsgáltam képességeit és így feleltem: „a legfenségesebb emir! Ez a rendkívüli öszvér esze élességével nem marad el egyetlen vezíred, sőt tenmagad mögött sem. Vállalkozom arra, hogy megtanítom, a hv tudományra és annyit fog tudni, mint te, je még többet is, de ehhez húsz év szükséges.” Az emir megparancsolta, hogy kincstárából utaljunk ki nekem ötezer tunigál aranyban és azt mondta: „Vidd el az öszvért és tanítsd, de Allahra esküszöm, ha húsz év múlva nem tudja « hitudományt és nem mondja fel betéve a Koránt, fejedet vétetem!“ — Akkor előre elbúcsúzhatsz a fejedtől! — kiáltott fel a gazda. — Ki látott ilyet, hogy egy öszvér hittudományt tanuljon és betéve mondja fel a Koránt! — Van jócskán ilyen öszvér most Bokharábak — felelte Naszreddin Hodzsa. — Azt is hozzáteszem, hogy ötezer tanga aranyban és egy jó öszvér a gazdaságban nem mindennap adódik az embernek. Fejemet pedig ne sirasd, mert húsz év alatt valaki felétlenül meghal közülünk, vagy év, vagy az emir, vagy ez az öszvér. És akkor próbáld csak kideríteni, hármunk közül melyik tudja jobban a hittudományt! A mennydörgős nevetés hullámából majdnem leszakadt a teaház, maga a gazda pedig görcsösen egy pokrócra vetebe viagál és úgy nevetett, hogy arca egészen medves lett ,a könnyektől. Nagyon vígkedélyű és nevetős ember volt és a gazda. .— Hallomáitok! — kiáltotta hörögve és fuldokolva.— És akkor csal: derítsél, ki, hármuk közül ki tudja jobban a hittudományt! — És bizonyára megpukkadt volna nevetésében, ha egy hirtelen sejtés át nem cikázik agyán. — Várjatok! Várjatok! — hadonászott karjával és figyelemre intette az embereket .— Ki vagy és honnan jöttél, ó ember, aki kis tudományra oktatod- öszvéred? Csak nem maga Naszreddin Hodzsa? (Folytatjuk.) A dolgozó parasztság biztosítója a Gazdák Biztosító Szövetkezete DéFOSz-t képvisele az ország minden részében Siabad H Tild Csavaros sógor Gömöri József, Tótkomlós, Vas János, Szeghalom, ifj. Kocsis József, Hatakos, Russol János Horpács, Komárnak és Jakab Edit, Nyírbogdány és Ignáczi Etelka, Nyírbogdány, húgainak köszöni kedves levelüket és erőt, egészséget kíván valamenynyiüknek. 1949 mérsim 10. A Falurádió műsora 1949 május 16 tól május 22-ig Május 16, hétfő. 6.00— 6.30: 1. Gazdakalendárium 2. A legelőjószág takarmányozása. 3. A kultúrnövények tavaszi kártevői. 4. Gergely bácsi megmagyarázza__ Gergely Miklós vidám jelenete. Kossuth-rádió. 19.30— 20.00: A falu hangja, a magyar parasztság élő újságja. Május 17. kedd. 6.00— 6.30: 1. Gazdakalendárium. 2. Miért szükséges a gyümölcsös ritkítása? 3. A jó borecet készítése. 4. Kézzünk körül az országban.... A Falurádió munkatársainak helyszíni közvetítései. Kossuth-rádió. 19.30— 20.00: A falu hangja, a magyar dolgozó parasztság élű újságja. Május 18, szerda. 6.00— 6.30: 1. Gazdakalendárium. 2. Száz kövér disznó. 3 .Nézzünk körül az országban ... A Falurádió munkatársainak helyszíni közvetítései. Kossuth-rádió. 19.25—19.55: 1. Híradó a Szovjetunióból. 2. Gyertek lányok, ligetre . . . Volly István zenés összeállítása. Közreműködik: Boros Jolán és Béres Ferenc (ének), valamint a Dobó Katica Gyermekotthon énekkara. Kísér: Gáspár Zsigmond és zenekara. Május 19. csütörtök. 6.00— 6.30: 1. Gazdakalendárium. 2. A dohány palántázása. 3. Neveljünk kacsákat! 4. Az ipari munkás üzeni . . . Petőfi-rádió. 19.30— 20.00: A lublói kísértet. Mikszáth Kálmán kisregényét rádióra alkalmazta: László Anikó. Május 20., péntek. 6.00— 6.30: 1. Gazdakalendárium. 2. Jó takarmány a csalamádé. 3. .. Nehogy kárt tegyen a répabarkó és a földi bolha! ... 4. Rendeletismertetés. Kossuth-rádió. 19.30— 20.00: A Falu Hangja. A magyar dolgozó parasztság élő ujsága. Május 21., szombat. 6.00— 6.30: 1. Gazasszony kalendrUTUm 2. Hogyan óvjuk meg téli ruháinkat. 3. Asszonyhirek. Petőfi-rádió. 19.30— 20.00: 1. Még nagyobb támogatást kapnak egyre erősödő szövetkezeteink. 2. Gergely bácsi megmagyarázza... Gergely Miklós vidám jelenete. 3. Terméselosztás egy termelőcsoportban. — Riport. Kossuth-rádió. 18.30— 19.30: 1. Egy falu — egy nóta. A Falurádió ajándékműsora kedves hallgatóinak. 2. A kakassziki háború. E. Kovács Kálmán rádiójátéka. Trocd fázd, fCCmatrxf A helyes megfejtők között szét. Beküldési határidő: május mazottak névsorát május 29-i Városnevek Beküldte: Marsi Pál, Heves. Pista tagadta a dolgot. A szeg eddig ment bele a falba. A macska megfogta az egeret. Ezekben a mondatokban egy-egy város neve van elrejtve. Melyek azok? Irodalom Beküldte: Lenner Aladár, Bodrog. Mely versekben vannak ezek az ismert verssorok: 1. Leesik fejéről véres koronája. 2. Azaz rágyújtottam volna ... Folyónevek Beküldte: Rab Jenő, Kötcse. Eteti szaporán a fiókáit. Hamar ostor után kapott. Találjátok ki, melyik két folyó van ebben a két mondatban elrejtve. harminc könyvjutalmat osztunk 20. A megfejtéseket és a jutás, számunkban közöljük. Szórejtvény. Beküldte: Lőrincze Imréné, Tihany. PETŐFI : János vitéz ny re ! !! Verses rejtvény Beküldte: Micskó Irén, Pér. Van szavam, de nincs hangom, Nem átúszom, nem eszem, Mégis, hogyha kedved tartja, Jól mulathasz énvelem! Mi ez? - Teatátós Vécdíszre Beküldte: Rali Jenő, Kötcse. Örökkévalóság kezdete, ködnek közepe, időnek vége. Mi ez? Ketten laktak egy házban, senki és valaki. Senki elment vadászni, valaki elment halászni, ki maradt otthon? Kik kaptak jutalmat? A Szabad Föld május 1-i számában megjelent rejtvények helyes megfejtése: Irodalom és tudomány: 1. Móricz Zsigmond. 2. Légy jó mindhalálig. 3. Petőfi. 4. Miskolc. 5. Szeged. Verses rejtvény: szülő. Mit gyújt meg először: a gyufát. Mi ez: rádió. Névjegyrejtvény: kereskedő. Hány juhra vigyázott: 36. Godó Erzsébet találós kérdései: cipőbe, olló. Jutalmat kaptak: Horváth P.-né, Hoszszúpereszteg, Molnár J. Vésztő, Fehér J. Sátoraljaújhely, Tasnádi J. Hócmezővásárhely, Süle J. Orosháza, Kiss S. Földes, Szaniszló S. Dédes, Kadlovics K.-né Szentpéterur, Vörösmarty L. Mezőzombor, Dalmodi R. Jászberény, Velkei E. lészfelsőszentgyörgy, Boda E. Érsekvadkert Romsits M. Kalocsa, Pánti J. Karcag, Szabó F.-né, Felsőszállás, Kiss A. Hódmezővásárhely, Szőke K. Konyár, Harang J. Kútvölgy, Hájas I. Un, Trefil I. Doboz, Sztanyik K. Endrőd, Tóth J. Kecskemét, Bárdos V. Arló, Makra S.-né, Mezőberény Benkő S.-né, Kunszentmárton, Truka I. Bácsalmás, Hegedűs G. Bocsárlapujtő, Mihályi L.-né, Körösladány Kulbert S. Aba, Mizerák J. Pél, Cs. Szabó G. Gyoma, Budai A. Hódmezővásárhely, ifj. Szabó Gy. Fábiánháza, Hegyesi J. Szeged, ifj. Cizicza M Elek, Csillag J. Újszeged, Robotkay L. Mátraszöllős, Halas J Érsekvadért Mikolczi A. Süttör, Varga J. Sárospatak Szenek K. Kecskemét, Biczó J. Tab, Takács G.-né Mucsi, Szabó M Szászvár Nacsa L Magyarbánhegyes, Erdélyi I. Bedegkér, Engel P. Arló. ifj. Molnár András. Mezőberény. ifj. Gubuznai I. Endrőd, Leiter P. Balmazújváros.