Szabad Föld, 1949. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1949-05-15 / 20. szám

to CSAVAROS SÓGOR: Én meg a nagy nap No, ezt hallgassák meg, ha van idejük. Olyan szép napra ébredt május ti­zenötödikén a falu, hogy még a nyóc­­vanesztendős Toka Mari néni is aszondta: — Hej de szép most az étel! De jó is. annak, aki most fiatal! De jó vóna még egyszer hatvanesztendősnek le­nni! Kati is ünneplőbe öltözött a nagy nap tiszteletére. Kivonult a konyhába a retye kutyájával, mert tudják, milyen szégyenlős az istenadta. — Öt perc múlva kész leszek az öl­tözködéssel — szólt vissza. — Öt perc múlva? — számoltam utána. — Az kerek két óra nálad! — Hogy mondhat mán kend ilyet — sértődött, meg Kati. — Ha én öt percet mondok, az legfeljebb egy óra. — Jól van no, — mondtam —, ismer­lek én mán téged. — Az m­ég a kisebbik baj — nyelvelt Kati. — A nagyobbik baj az, hogy én is ismerem kendet! — No — gondoltam —, addig szétné­zek a faluba. Mer van egy pár nagy ünnep az esztendőbe, de ez a legna­gyobb, ez a május tizenötödike. Hadd látom, hogy ünnepel a Csavaros sógor faluja! Kint az utcán annyi volt a szép lány, hogy a szemem belefájdult a né­zésbe A baj csak az volt, hogy legény is volt mindegyik mellett. Ragyogod az ég, szólt a trottyosbanda, az öreg Pék Miska bácsi még táncra is per­dült jókedvébe. — Mit ugrál k­end, vén bakkecske­ — mordult rá a felesége. — Hagyja csak, Rozi néni — szól­tam közbe. — Maga mellett odahaza úgyse nagyon ugrálhat! — Jól van, no — legyintett Rozi néni. — Hiszen nekem is táncolni való kedvem volna, csak restellem, hogy a legények meglássák a lábikrámat. . A Bocs Petiék ablakából éppen kiné­zett Bocs Terka. — Mi a Terka húgom? — mentem oda hozzá. — Minek örülsz úgy? — Az imént mondta a Jó Dani, hogy rózsabimbó vagyok — pirult el Terka. — Oszt mér van a rózsabimbón rá­­moscsizma? — kérdeztem. — Mert szavazni megy! — mondta Terka. — A Népfrontra! — Van esze a kis rózsabimbónak! — mondtam. Utána Szép Feriékhez kukkantot­tam be. — Hányan szavaznak, Feri bácsi? — kérdeztem az öreg Szépet. —*• Mink, öcsém? — düh­esztette ki a mellét az öreg Szép. — Mink kerek tizenhatan. Nagy család vagyunk mink! Csak fiam nyóc van! — Hát igyekezett Feri bácsi, szó se róla! — No — szerénykedett Szép bácsi, — az asszony is segített. — Megiszik egy kupica szilvóriumot. Csavaros sógor? — igyekezett elterelni a beszédet Szép néni. — Köszönöm. Lidi néni — hárítot­tam el —, de máma már csak holnap iszom. — De megváltozott kend, Csavaros sóq©r —’ csóválta a fejét Lidi néni. — Hagyjad, anyjuk — mondta Feri bácsi. —­ Berúgunk máma pálinka nél­kül is az örömtől! A szomszédból énekszó hallatszott. Bekopogtattam. — Hun az a dalosmadár? — kér­deztem. — Itt! — dugta ki a fejé­t a kilenc­­venkétesztendős varnyúbajszú Kasza Sanyi bácsi. — De jó kedve van, Sanyi bácsi! — mondtam. — Hát hogyne lenne, öcsém — pö­dörte meg a bajszát Sanyi bácsi. Még csak kilencvenkétesztendős vagyok öcsém! Oszt szavazni mék, öcsém! Kint az utcán egyre áradtak az em­berek a szavazóhelyiség felé. Ott ment Lapát Miska is, szépen kiöltözködve, pipával a szájában, oszt valami fel­tűnő vót rajta, csak nem tudtam ha­marjában, hogy micsoda. Osztán egy­ezerre rájöttem. Az vót rajta a feltűnő, egy egyenesen ment. Mer Lapát Mis­át emberfia nem látta még máskép­en, mint tántorogva, vagy négykéz­b, vagy alva. — De jó színben vagy, Miska! — szó­­l­ottam meg. — Hát, hogy a csudába ne­m ragyo­­gott rám Miska —, amikor már régen abbahagytam az ivást. — Oszt mikor hagytad abba? — kér­deztem. — Mikor? —­ pödörte meg a bajszát önérzetesen Miska. — Hát tegnap éj­szaka tizenkettőkor. Megnéztem az órámat. Kilenc óra vót. — No — mondtam —, még Gereblye Péterékhez is benézek, de osztán gye­rünk haza, mer elalszik a Kati! Péteréknél nagy sütés-főzés vót. — Ez más beszéd. Péter — szagol­tam bele a levegőbe. — Paprikás­csirke! — Részed legyen benne — felelte Péter, hanem a kutyájuk nem így gon­dolkozott. Elkezdett veszettül ugatni s kapkodott szaporán a lábikrám felé. — Csiba, te! — rikkantott Péter. — Ez is reakciós ám! — mondtam. — Mibül látod? — kérdezte Péter. — Mibül? Hát abbul, hogy már en­nek is az az egyetlen öröme, hogy ugat . . . Azzal elindultam hazafelé. Kati konyhában vót. Majd megütött a guta, mer nem az ünneplője volt rajta. Ez még el se kezdett ötözködni! — No, Kati. —­■ mondtam. — Ez nem megy! Hogy még az esküvődről is e késtél, az csak hagyján, mert arra nem fektettem olyan nagy súlyt, ha­nem a mindenségedet, most az ország jövőjéről van szó. Hogy nem sül le a bőr a képedrü!?! — Hát mit csináltál egy óra hosszat, te világ lustája, te falu szégyene, te? — Hogy mit? — vágott hátba Kati. — Hát felöltöztem ünneplőbe, elmentem oszt leszavaztam a Népfrontra, haza­­gyüttem, átőtözt­em, megfőztem az ebé­det s kiolvastam a fél Szabad Fődet . . I agymak­Q Vintfel és estekap ! — Huj, a mindenr­ ígit, majd éljé­s­jtettem leszavazni a Népfron­tra! (Folytatás.) As meg haragosan válaszolt: — Ne fárasszátok kezeteket, csöp­pet sem vagyok gazdagabb nálatok és magam is arra várok, ki adna ne­kem négyszáz tanigát. A koldusok gúnynak vették szavait és szitkokkal árasztották el Nasszed­­din Hodzsát, ő azonban gondolataiba merülve nem válaszolt. A teaházak sorában kiválasztott­a a legnagyobbat és a leglátogatot­tbbat, ahol nem volt sem drága szőnyeg, sem selyem vánkos, felment a lép­csőn és maga mögött húzta öszvérét is, ahelyett, hogy kint az állójához kötöd­te volna. Csodálkozó csend fogadta Naszred­­din Hodzsát, de ő nem eselt zavarba. Utóag k is anyójából kivette a Koránt, amellyel előző na­p búcsúzóul ajándé­kozta meg az öreg­ember és kinyitva, öszvére elé tette­. Mindezt lassan, nyugodtan csele­­kedte, arcizma se rezdült, mintha a­z lett volna ,a dolgok rendje. Az emberek a teaházban összenéz­tek. Az öszvér patájával koppantott a visszhangzó fapadon. — Már ! — kérdezte Naszreddin Hodzsa és fordított egyet. — Észre­vehető haladást mutatsz. Ekkor a kedélyes, pocakos gazda felkelt helyéről és Naszreddin Hod­­zzsához lépett. — Hallgass csak idő, jó ember. Mit gondolsz, az öszvérednek itt a helye ? És miért tetted elébe a szent köny­vet ? __ Hadtudományra tantom — vála­szolta Naszreddin Hodzsa zavartala­nul. — Már a Korán végén járunk és nemsokára áttérünk a sorjaira.______ Zúgás és suttogás támadt a tea­házban. Sokan felálltak, hogy jobban lássanak. A gazda szeme kerekre tágult, szája kinyílt. Világ életében nem lá­tott ilyen csodát. Ekkor patájával az öszvér újra koppintott. — Jól van ■— dicsérte Naszreddin Hodzsa és­­megint lapozott. — Nagyon jól van. Még egy fois fáradság és el­foglalhatod a főhittudós tisztségét a Mir-Arab medresszben. Csak lapozni nem tud egyedül, segíteni kell neki- Allah éles és­szel és csodálatos emlé­­kezék­kétségg­el ruházta fel, de elfe­lejtett ujjakat adni neki — te­te hoz­zá Naszreddin Hodzsa, a gazdához fordulva. Az emberek otthagyták a teáskan­nákat, közelebb húzódtak. Egy perc sem telt bele, már nagy tömeg fogta körül Naszreddin Hodzsát. — Ez az öszvér nem­ közönséges öszvér! — magyarázta Naszreddin Hodzsa. —­ Magának az emirnek a tu­lajdona. Egyszer az emir magához hivatott és megkérdezte: „Meg tu­dod-e tanítani legkedvesebb öszvére­met a hittudományra, hogy annyit tudjon­ mint jómagam?” Megmutat­ták az öszvért, megvizsgáltam képes­ségeit és így feleltem: „a leg­fensé­gesebb emir! Ez­ a rendkívüli öszvér esze élességével nem marad el egyet­len vezíred, sőt tenmagad mögött sem. Vállalkozom arra, hogy megta­nítom, a hv tudományra és annyit fog tudni, mint te, je még többet is, de ehhez húsz év szükséges.” Az e­mir megparancsolta, hogy kincstárából utaljunk ki nekem ötezer tunigál aranyban és azt mondta: „Vidd el az öszvért és tanítsd, de Allahr­a eskü­szöm, ha hú­sz év múlva nem tudja « hi­tudományt és nem mondja fel be­téve a Koránt, fejedet vétetem!“ — Akkor előre elbúcsúzhatsz a fe­jedtől! — kiáltott fel a gazda. — Ki látott ilyet, hogy egy öszvér hittudo­­mányt tanuljon és betéve mondja fel a Koránt! — Van jócskán ilyen öszvér most Bokharábak­ — felelte Naszreddin Hodzsa. — Azt is hozzáteszem, hogy ötezer tan­ga aranyban és egy jó ösz­vér a gazdaságban nem mindennap adódik az embernek. Fejemet pedig ne sirasd, mert húsz év alatt valaki felétlenül meghal közülünk, vagy év, vagy az emir, vagy ez az öszvér. És akkor próbáld csak kideríteni, hár­munk közül melyik tudja jobban a hit­tudományt! A mennydörgős nevetés hullámából majdnem leszakadt a teaház, maga a gazda pedig görcsösen egy pokrócra veteb­e viagál és úgy nevetett, hogy arca egészen m­edves lett ,a könnyek­től. Nagyon vígkedélyű és nevetős ember volt és a gazda. .— Hallo­máitok! — kiáltotta hö­rögve és fuldokolva.­­— És akkor csal: derítsél, ki, hármuk közül ki tudja jobban a hittudományt! — És bizonyára megpukkadt volna neveté­sében, ha egy hirtelen sejtés át­ nem cikázik agyán. — Várjatok! Várjatok! — hadoná­szott­ karjával és figyelemre intette az embereket .— Ki vagy és honnan jöttél, ó ember, aki kis tudományra oktatod- öszvéred? Csak nem maga Naszreddin Hodzsa? (Folytatjuk.) A dolgozó parasztság biztosítója a Gazdák Biztosító Szövetkezete DéFOSz-t képvisele­ az ország minden részében Siabad H Tild Csavaros sógor Gömöri József, Tótkomlós, Vas Já­nos, Szeghalom, ifj. Kocsis József, Hatakos, Russol János Horpács, Ko­márnak és Jakab Edit, Nyírbogdány és Ignáczi Etelka, Nyírbogdány, húgainak köszöni kedves levelüket és erőt, egészséget kíván valameny­­nyiüknek. 1949 mérsim 10. A Falurádió műsora 1949 május 16 tól május 22-ig Május 16, hétfő. 6.00— 6.30: 1. Gazdakalendárium 2. A legelőjószág takarmányozása. 3. A kultúrnövények tavaszi kártevői. 4. Ger­gely bácsi megmagyarázza__ Gergely Miklós vidám jelenete. Kossuth-rádió. 19.30— 20.00: A falu hangja, a ma­gyar parasztság élő újságja. Május 17. kedd. 6.00— 6.30: 1. Gazdakalendárium. 2. Miért szükséges a gyümölcsös ritkí­tása? 3. A jó borecet készítése. 4. Kéz­­zünk körül az országban.... A Falu­rádió munkatársainak helyszíni közve­títései. Kossuth-rádió. 19.30— 20.00: A falu hangja, a ma­gyar dolgozó parasztság élű újságja. Május 18, szerda. 6.00— 6.30: 1. Gazdakalendárium. 2. Száz kövér disznó. 3­ .Nézzünk körül az országban ... A Falurádió munka­társainak helyszíni közvetítései. Kossuth-rádió. 19.25—19.55: 1. Híradó a Szovjet­unióból. 2. Gyertek lányok, ligetre . . . Volly István zenés összeállítása. Közre­működik: Boros Jolán és Béres Ferenc (ének), valamint a Dobó Katica Gyer­mekotthon énekkara. Kísér: Gáspár Zsigmond és zenekara. Május 19. csütörtök. 6.00— 6.30: 1. Gazdakalendárium. 2. A dohány palántázása. 3. Neveljünk kacsákat! 4. Az ipari munkás üzeni . . . Petőfi-rádió. 19.30— 20.00: A lublói kísértet. Mik­száth Kálmán kisregényét rádióra­ al­kalmazta: László Anikó. Május 20., péntek. 6.00— 6.30: 1. Gazdakalendárium. 2. Jó takarmány a csalamádé. 3. .. Ne­hogy kárt tegyen a répabarkó és a földi bolha! ... 4. Rendeletismertetés. Kossuth-rádió. 19.30— 20.00: A Falu Hangja. A ma­gyar dolgozó parasztság élő ujság­a. Május 21., szombat. 6.00— 6.30: 1. Gazasszony ka­lendrUTUm 2. Hogyan óvjuk meg téli ruháinkat. 3. Asszonyhirek. Petőfi-rádió. 19.30— 20.00: 1. Még nagyobb támoga­tást kapnak egyre erősödő szövetkeze­teink. 2. Gergely bácsi megmagya­rázza... Gergely Miklós vidám jelenete. 3. Terméselosztás egy termelőcsoport­­ban. — Riport. Kossuth-rádió. 18.30— 19.30: 1. Egy falu — egy nóta. A Falurádió ajándékműsora kedves hall­gatóinak. 2. A kakassziki háború. E. Kovács Kálmán rádiójátéka. Troc­­d fázd, fCCm­atrxf A helyes megfejtők között szét. Beküldési határidő: május mazottak névsorát május 29-i Városnevek Beküldte: Marsi Pál, Heves. Pista tagadta a dolgot. A szeg eddig ment bele a falba. A macska megfogta az egeret. Ezekben a mondatokban egy-egy vá­ros neve van elrejtve. Melyek azok? Irodalom Beküldte: Lenner Aladár, Bodrog. Mely versekben vannak ezek az ismert verssorok: 1. Leesik fejéről véres koronája. 2. Azaz rágyújtottam volna ... Folyónevek Beküldte: Rab­ Jenő, Kötcse. Eteti szaporán a fiókáit­. Hamar ostor után kapott. Találjátok ki, melyik két folyó van ebben a két mondatban elrejtve. harminc könyvjutalmat osztunk 20. A megfejtéseket és a jutás, számunkban közöljük. Szór­ejt­vény. Beküldte: Lőrincze Imréné, Tihany. PETŐFI : János vitéz ny re ! !! Verses rejtvény Beküldte: Micskó Irén, Pér. Van szavam, de nincs hangom, Nem átúszom, nem eszem, Mégis, hogyha kedved tartja, Jól mulathasz énvelem! Mi ez? - Teatátós Vécdíszre Beküldte: Rali Jenő, Kötcse. Örökkévalóság kezdete, ködnek kö­zepe, időnek vége. Mi ez? Ketten laktak egy házban, senki és valaki. Senki elment vadászni, valaki elment halászni, ki maradt otthon? Kik kaptak jutalmat? A Szabad Föld május 1-i számában megjelent rejtvények helyes megfejtése: Irodalom és tudomány: 1. Móricz Zsig­mond. 2. Légy jó mindhalálig. 3. Pe­tőfi. 4. Miskolc. 5. Szeged. Verses rejt­vény: szülő. Mit­ gyújt meg először: a gyufát. Mi ez: rádió. Névjegyrejtvény: kereskedő. Hány juhra vigyázott: 36. Godó Erzsébet találós kérdései: cipőbe, olló. Jutalmat kaptak: Horváth P.-né, Hosz­­szúpereszteg, Molnár J. Vésztő, Fehér J. Sátoraljaújhely, Tasnádi J. Hóc­mező­vásárhely, Süle J. Orosháza, Kiss S. Föl­des, Szaniszló S. Dédes, Kadlovics K.-né Szentpéterur, Vörösmarty L. Mezőzom­­bor, Dalmodi R. Jászberény, Velkei E. lészfelsőszentgyörgy, Boda E. Érsekvad­­kert Romsits M. Kalocsa, Pánti J. Kar­cag, Szabó F.-né, Felsőszállás, Kiss A. Hódmezővásárhely, Szőke K. Konyár, Harang J. Kútvölgy, Hájas I. Un, Trefil I. Doboz, Sztanyik K. Endrőd, Tóth J. Kecskemét, Bárdos V. Arló, Makra S.-né, Mezőberény Benkő S.-né, Kunszentmár­­ton, Truka I. Bácsalmás, Hegedűs G. Bo­­csárlapujtő, Mihályi L.-né, Körösladány Kulbert S. Aba, Mizerák J. Pél, Cs. Szabó G. Gyoma, Budai A. Hódmezővá­sárhely, ifj. Szabó Gy. Fábiánháza, He­­gyesi J. Szeged, ifj. Cizicza M Elek, Csillag J. Újszeged, Robotkay L. Mátra­­szöllős, Halas J Érsekvad­ért M­ikolczi A. Süttör, Varga J. Sárospatak Szenek K. Kecskemét, Biczó J. Tab, Takács G.-né Mucsi, Szabó M Szászvár Nacsa L Ma­­gyarbánhegyes, Erdélyi I. Bedegkér, Engel P. Arló. ifj. Molnár András. Me­­zőberény. ifj. Gubuznai I. Endrőd, Lei­ter P. Balmazújváros.

Next