Szabad Föld, 1949. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1949-07-03 / 27. szám
I DOLGOZÓ NÉP KENYERÉNEK BIZTOSÍTÁSÁÉRT Írta: Rácz Gyula, a üéFOSZ főtitkára A hároméves terv sikeres befejezése, ötéves tervünk elindításának sikere, valamint a béke megvédésének harca teljesen egybeesik a magyar dolgozó nép, a munkásosztály és a dolgozó parasztság jobb és boldogabb életének biztosításával. Ennek a jobb és boldogabb életnek biztosítását mindenben akadályozni akarják a dolgozó nép halálos ellenségei, a kulákok. A falunak ezek a vérszopói mindenkor megkeresik és néha meg is találják azt a kicsi rést, amely lehetőséget nyit számukra, hogy akadályozzák a magyar nép boldogulását és népi demokráciánk haladását a szocializmus felé. Most, amikor ezévi kenyerünket az aratás sikeres befejezésével, a cséplőgép-ellenőrzés és a terménybegyűjtési kampány jó eredményeivel kell, hogy elvégezzük, a kulákok — érezve azt, hogy cséplőgép-ellenőrzés és terménybegyűjtési kampányunk a múlt évben is eredményeket hozott — és ez évben is jól megszervezték, előkészítették, az aratás sikeres befejezését igyekeznek akadályozni. Ennek érdekében a kulákság mindent elkövet. Felhasználja a politikailag még nem eléggé fejlett szegényparasztság, és az iparban dolgozó, falun lakó ipari munkásoknak egy kisebb csoportját és minden olyan vívmányt, amit a népi demokrácia biztosít a mezőgazdasági munkavállalóknak, igyekszik úgy feltüntetni, mintha az a munkavállalók részére nem volna előnyös. De mindent elkövetnek arra is, hogy még hatalmi erőt mutathassanak, amivel megfélemlítik a munkavállaló részes aratókat. Ezt a módszert alkalmazzák akkor, ha a részes aratók nem vállalják a munkát az ő kedvük szerint, a DéFOSZ háta megett, szerződéskötés nélkül. Azzal ijesztgetik az aratómunkásokat, hogy más alkalmakkor és majd a jövő évben nem adnak nekik munkát. A kulákságnak ez a magatartása a népi demokrácia, a dolgozó nép iránti gyűlöletből fakad. Ezt mutatja az ország különböző területein, mint például Békés, Pest, és Szolnok megye különböző részein az aratási szerződések megkötésének a múlt évi szerződéskötésektől való elmaradása. Gabonavetésünk ezeken a területeken, mind területileg, mind minőségileg is nagyobb a múlt évinél, ugyanakkor az sem valószínű, hogy a kulákok maguk akarnának többet dolgozni. Ellenkezőleg! El akarják odázni az utolsó pillanatokra az aratás megkezdését, hogy ebből a munkából is kiszorítsák a szegényparasztokat, a földnélküli aratómunkásokat. Arató gépekkel szeretnék learatni gabonájukat, vagy az utolsó pillanatban a munkabér határozatban megszabott béren alul, a DéFOSZ szervezetek kihagyásával, szerződés nélkül szeretnék a mezőgazdasági dolgozókat munkába állítani, hadd érezzék, hogy a kulákok hatalma még megvan és hogy ettől a hatalomtól függnek a munkavállaló részes aratók, a földmunkások, szegényparasztok. A kulákoknak ez a mesterkedése azonban nem fog sikerülni! Nem sikerülhet, mert a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével komoly felvilágosító munkát végez minden egyes párttag és minden egyes DéFOSZ-tag, hogy az egész dolgozó parasztság érezze és tudja, mit jelent, hová irányul a népellenség terve. Érezzék és tudják, hogy a kulákság a dolgozó parasztság boldogulásának akadályozója. Nem engedjük, hogy munkabér határozatunkat, — amely lényegileg azonos a múlt évivel, csak módszerei határozottabbak ne tartsák be! Nem engedjük a keresztből való részelést, ami a múlt évben még száz és ezer lehetőséget adott a kulákoknak, hogy kijátsszák, megrövidítsék a részesarató munkásokat. A cséplőgép alól kell, hogy részesedjenek a munkabér határozatban megszabott 11-13-15%-os részesedés szerint. Pontos cséplőgépellenőrzésnél, az ellenőrök jó munkáján keresztül nem történhet meg a részes, arató munkás kijátszása, megrövidítése a s,kulákság spekulációival. Nézzük csak meg, hogyan akarja elkenni a bérhatározatban lefektetett kosztadás kérdését is? Sajnáltatni akarják magukat, hogy a kosztadásra nincsen fejadagja, a kormány erre nem hagyott részt neki. Azt a vívmányt hogy a részesarató munkások kosztot kapjanak, százezrek részére küzdöttük ki, és nem engedjük meg, hogy a kulákok ne tartsák be ezen a téren is a munkabérhatározatot. De nézzük tovább a kulák-furfangok sorozatát. „Ha a gép alól biztosítják az aratómunkások szemből való részesedését, akkor mi lesz a szalmával, törekkel, amire az aratómunkásoknak is szüksége van?“ Ha a kulák számontartja és ilyen hangosan kérdi, hogy az aratómunkásnak mire van szüksége, ott biztosan meglapul valami. Ezzel akarják a kulákok megtéveszteni az aratómunkásokat. De minden egyes aratómunkásnak tudnia kell, hogy minden egyes katasztrális hold föld után 1 mázsa szalma és ehhez pelyva jár a részes aratóknak. Ez a mennyiség eléri, sőt meg is haladja azt a bizonyos nyolcadik részből való szalmarészesedést, amelyet a kulákok annyira feldícsérnek. " Harcba kell tehát szállni a kulákok tervei ellen, fel kell világosítani a DéFOSZ munkástagozatán keresztül a munkavállalókat, hogy a részükre kivívott eredményekből ne engedjenek Azonnal kössék meg az aratási szerződéseket! Minden munkavállaló értse meg, hogy a kulákok ijesztgetései, félemlítései a vízbe fúló ember utolsó próbálkozásai. Törvényileg és rendeletileg biztosítani fogjuk azt is, hogy mindenkinél, aki máskor részesaratóval dolgoztatott, de az idén nem készült fel az aratásra, szervezeteink és a népi bizottságok határozata értelmében mi állítsunk munkába részesaratókat. Tudnunk kell, hogy ez a harc politikai harc! A munkásosztály, a szegényparasztság és a középparasztság harca a kizsákmányoló kuláksággal szemben. Tudnunk kell, hogy ez a harc egyben a hatalom kérdésének is a harca, a kulákok befolyásának, kizsákmányolási lehetőségeinek további korlátozása. Az aratás megkezdése előtt a munkástagozat és a DéFOSZ-szervezetek vezetői hívják tehát össze minden faluban a béreseket, a részes aratókat, a cséplőgépmunkásokat. Mozgósítsák, világosítsák fel őket politikailag, hogy egytől-egyig harcba szálljanak a kulákok szabotáló tervei ellen. Még ott is fellép a kulákság ártí I propagandája, ahol állami birtokot számára hiányzik az arató munkaerő ! Azt híresztelik: — „Csak pénzért ne legyetek bolondok aratni, mert akkor hogyan fogjátok biztosítani családotok évi kenyérfejadagját?“ Ebben a kérdésben is fel kell, hogy világosítsuk a dolgozókat. Meg kell mondanunk, hogy abból a nemesített vetőmagból, amely az állami birtokokon termett, minden szemtartaléknak kell a kis- és középparasztok, a termelőcsoportok és állami birtokok számára, hogy mezőgazdaságunk tovább és jobban fejlődjön. Az aratómunkások megkapják a megfelelő pénzbért, ugyanakkor a felvásárló szövetkezettől megkapják fejadagjukat is olyan áron, amilyenen a terménybegyűjtés történt. Készüljünk fel tehát a harcra, még ezekben a napokban kössük meg a szerződéseket, világosítsuk fel dolgozó társainkat! Figyeljünk éberen minden, kulákok hangján beszélő, földesúri ügynökkel paktáló árulót és ahol észrevesszünk ilyent, azt közösítsük ki. Szálljunk szembe minden olyan hanggal, amelyik a munkáltató kulákokat védi, és a középparasztság megnyerésének jelszavával a kulákoknak falaz. Tudnunk kell, hogy a középparasztság megnyerése csakis akkor jár helyes úton, ha a középparasztság látja táborunk erősségét s a kulák tábor gyengeségét. • Ezen az úton induljunk el és ne feledkezzünk meg Rákosi elvtárs útmutatásáról, arról az örök lenini igazságról, hogy harcunkban támaszkodjunk a szegényparasztságra, szövetkezzünk a középparasztsággal és kérlelhetetlenül szálljunk harcba a kulákokkaL ERDEI MIHÁLY: ,,Láttuk a világ legfejlettebb mezőgazdaságát• Hazaindul a Szovjetunióból a magyar parasztküldöttség Hathetes tanulmányút után a magyar parasztküldöttség hazaindult a Szovjetunióból. Az utolsó héten szerzett tapasztalataikról többízben beszámolt a szovjet rádió s a szovjet sajtó is egymásután ismertette a parasztküldöttség vezetőinek lelkes nyilakozatait. A küldöttség tagjaként a tanulmányúton részt vett Fehér Lajos, a Szabad Föld felelős szerkesztője is, aki éppen a napokban ígérte meg levélben, hogy olvasóinknak részletesen beszámol majd Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól. Addig is, mintegy ízelítőnek egy:két részletet mutatunk be a küldöttség útjáról. .1 tí%«nY.vs«rA»sid«»stiff ott tft! inna aa ff ff ni ! A rosztovi kolhozokat és szovhozókat látogató csoport a Gigant nevű legnagyobb Dob-vidéki termelő szovhozzal ismerkedett meg. A csopor tagjai kijelentették: sokat hallottak már arról, hogyan eyőzik le a szovjet földművesek a természet viszontagságait, de amit láttak, minden várakozásukat felülmúlta. A Hortobágyi Állami Gazdaság igazgatója elragadtatással mondta, hogy a Gigant-szovhet valóságos gabonagyár, ahol állandóan jó terméshozamot érnek el. Nagy elismeréssel nyilatkozott a legújabban kitenyésztett lófajtákról is és hangsúlyozta, hogy a lótenyésztés körül szerzett tapasztalatait itthon is hasznosítani fogja. A Ko niniern-kothox . a pünkösd ünnepén érkezett a Keresztes Mihály vezette küldöttség. A kolhoz tagjai régi orosz szokás szerint kenyérrel és sóval fogadták a magyar parasztokat. A férfiak összeölelkeztek, a küldöttség asszonytagjai pedig karjukra vették és összecsókolták a kolhozparasztok gyermekeit. — Örömmel látunk vendégül titeket, kedves barátaink, — üdvözölte a küldöttséget Ivan Leonov, a kolhoz elnöke. Egyszerű, Világos szavakkal szólt ezután a kolhoz keletkezéséről, valamint arról, hogyan segített a szovjet állam naggyá és gazdaggá tenni kolhozokat. — Tíz évvel ezelőtt, — mondotta — bevezettük a földművelés leghaladottabb füves-vetésforgós rendszerét. Az agrononómusok megtanítottak bennünket a tatajmegmunkálás tudományának minden szabályára és a növényzet ápolására. Szivattyúállomást építettünk. Ennek segítségével öntözzük gabona- és zöldségterületeinket. Munkálkodásunk eredményeképpen a gabona hektáronként eléri a 25—30 mázsás állagot. Horváth Vince, a parasztküldöttség egyik tagja feltette a kérdést: — Mennyi földje van a kolhoznak, mennyi a jószág a társas majorságban és kolhozparasztok egyéni használatában? Ivan Leonov ■ elmesélte, hogy amikor még egyéni gazdálkodást folytattak egy-egy parasztnak 2—3 hektár földje, egy lova, esetleg egy tehene volt. Sok szegényparasztnak pedig egyáltalán nem volt igásállata. Most 47 kolhoz portára 412 hektár föld jut. Ezenfelül minden kolhózparasztnak egyéni használatra 0.40 hektár kert áll rendelkezésére. A kolhoznak van 31 lova, 65 ökre és tehene, ISO juha, 1000 tyúkja, kacsája és libája. Ezenfelül minden kolhózcsaládnak van egy tehene és borja, egy, vagy két disznója, 10—20 juha és sok baromfija. — Részt vesz-e a szövetkezeti munkában minden kolhózparaszt? — tette fel a kérdést a Szabad Föld felelős szerkesztője, Fehér Lajos. — Kolhózparasztjaink. — válaszolta Ivan Leonov — a társasgazdálkodásban látják anyagi és kulturális jólétük fő forrását. Ezért becsületesen, lelkiismeretesen dolgoznak a szövetkezet és szovjet hazájuk javára. .. Iti’ffe'n kinlmttaís ra»ií iis Hank" A küldöttség tagjai ezután arról érdeklődtek, mennyire rúg a kolhoz évi jövedelme, illetve mennyit osztottak szét a munkanap-egységekért a kolhozparasztok között? — 1947-ben — válaszolta a kolhoz elnöke, — mikor gabonából 16 mázsás volt az átlagtermés, s a föld hektáronként 185 mázsa répát, 180 mázsa burgonyát és 176 mázsa zöldségfélét hozott, a munkanap egységekért 3.80 kg gabonát, 44 kg répát és burgonyát, 3 kg. dinnyét, 5 dkg gyapjút, 3 rubel 40 kopek készpénzt, s a jószág számára 11.8 kg szénát adunk. 1—1 család 80—1500 munkanap egységet teljesített. Ezenkívül minden család átlag 120 kg. cukrot kapott. Hogy ez a számítások elvégezve mit jelent, arról a parasztküldöttség tagjai a kolhozparasztok otthonába látogatva kaptak feleletet. Betértek Ivan Zincsenko 70 éves kolhózparaszt hajlékába, mely pünkösd lévén, régi szokás szerint illatos virágokkal és zöld gályákkal volt feldíszítve. — Magyarországon azt suttogja a reakció, — jelentette ki Seregély József, — hogy a kommunisták az ünnepeket betiltják. Most saját szemünkkel láthatjuk ennek valótlanságát. Ivan Zincsenko arról számolt be, hogy öttagú családja a tavalyi termés után 4 tonna gabonát, több mint 3 tonna répát és burgonyát, több mint 2 tonna dinnyét, sok szénát és szalmát s ráadásul még 4 ezer rubel készpénzt kapott. Bezzeg, nem így volt a régi világban. — Amikor egyéni parasztgazda voltam, nem volt az élet, hanem kínlódás, — folytatta beszámolóját Zincsenko. — Hetedmagammal agyagpadlós földkunyhóban laktam. Nézzenek most körül: házam ötablakos, két szobából, konyhából áll. Van rádióm, a ház körül virágok és konyhakert. . 1 Hhaaíaaiatstan kü&eíiinti ta inaafftgtar ftaiia szaaviaatisíaa úiailukítfísvrt" Mialatt a vendégek megnézték a kolhozt s a földeket is bejárták, az igazgatóság épülete előtt összegyűlt a nép és sűrűn jöttek látogatók a szomszéd kolhozokból is. Játszott a vonószenekar, vendégek és vendéglátók táncra penderütték. A magyar és szovjet parasztok találkozása bensőséges ünneppé alakult át, melyet hosszú, fehér asztalok mellett, valóságos lakoma követett. A baráti vendéglátóktól búcsúzva, Keresztes Mihály földművelésügyi miniszterhelyettes kijelentette: — Ez az örömteljes nap nagy iskola volt számunkra. Ha visszatérünk Magyarországra, még állhatatosabban küzdünk a magyar falu szocialista átalakításáért. Garai Vera nemzetgyűlési képviselő, a DéFOSz vezetőségi tagja a magyar parasztasszonyok örömét és háláját tolmácsolta: , (Folytatás a 3. oldalon.) I^i.asztküldöttégünk meglátogatta a világtörténelmi nevezetességű sztálingrádi győzelem színhelyét Erdei Mihály, a DéFOSz alelnöke, Fülöp Péter, Nánási László, Szőcs Pál, Török Gábor és a küldöttség több tagja Sztálingrád egyik utcáján.