Szabad Föld, 1949. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1949-07-10 / 28. szám
4 Szabaduld Aparhanton nem figyelték a gazdalajstromot... Nevet a kulák, panaszkodik a középparaszt A Magyar Dolgozók Pártja bonyhádi titkárságára hír érkezett, hogy Aparhant községben a telepes parasztság zúgolódik: „Sok, az adó, — mondják —, a beszolgáltatás is meghaladja a tavalyit Mi lehet ez? Kulákbujtogatás, vagy a rendeletek félremagyarázása? Világosságot kell deríteni az ügyre, ezért toppanunk be váratlanul az aparhanti községházára. A svábokkal cimboráld jegyzőt nemrég akolbólította ki asztala mellől a megye. Helyettese éppen két svábbal egyezkedik s hallani se akar róla, hogy a falubeliek zúgolódnak. — Lássuk a gazdalajstromot, — mondja az alispán s már megyünk is a közellátási vezetőhöz. Fene nagy hajlongás, körmönfont udvariaskodás. Kovács „úr", a közellátási vezető azt se tudja, hogyan teregesse elénk a gazdalajstrom éppen tisztázás alatt álló iveit. — Méltóztassék parancsolni, — mondja s mi „méltóztatunk". Fiatal ember az alispán, de a megye szavajárása szerint minden hájjal meg van kenve. Ember legyen, aki az eszén túl akar járni. Föllapozza a lajstromot s ujja, mintha mágnes húzná. Faust Péter nevén áll meg. Kiderül, hogy Faust a falu legnagyobb gazdája s ugyancsak nagy kegyben állhat a községházán, mert 3.6-es szorzószám helyett hármas szorzószámot jegyzett Kovács „úr" a lajstromára. Ha a legnagyobb gazda lajstromával baj vani, jó lesz végigvizsgálni valamennyi gazdáét. Azaz, hogy álljunk csak meg! A lajstrom végén ismerős név: Faust Jánosné. Birtoka 3,5 kat. hold. — Ki ez a Faust Jánosné? — Faust Péter anyja. — Hány esztendős? — Úgy hetven felé járhat. —■ És mégis külön műíveli a földjét? Egy-két pillanatra hökkent csend, ’aztán bizonytalanul, szemlesütve jön a felelet: — Úgy hiszem, igen. Keresztkérdés keresztkérdést követ s kiderül ám,hogy az öreg Jaust János néhány napja a községházán járt s szétiratta a 28 hold 700 négyszögölt kitevő Faust-birtokot, hogy kevesebb legyen a beszolgáltatás — Nézzük csak a zsírbeszolgáltatási ívet, — mozdulj az alispán s nem akarunk hinni a szemünknek, mert a falu úgyszólván egyetlen kulákja, Faust, nem szerepel az íven. Hát ez meg hogy lehetséges. Úgy, hogy Faust Péter birtokát elkobozták, őt magát a kitelepítendők listájára tették s csak azzal az ürüggyel engedték vissza a vagonból, hogy a felesége „tüdőbajos”. A jegyzőség tehát úgy okoskodik, hogy akinek elkobozták a birtokát, annak „nincs birtoka”, azt nem terheli se adó, se zsírbeszolgáltatás, se más, még akkor sem, ha az illető a mai napig háborítatlanul élvezi az elkobzott birtokot. Ez aztán a cifra históriai Faust Péter szétiratja a földjét, hogy kevesebbet kelljen beadnia, a jegyzőség a szétírást végrehajtja s a „jótéteményt“ azzal is megtoldja, hogy a lajstromon a szorzószámot kisebbre veszi. Magyarán: egyedül búzából Faust Péter kedvéért 10 mázsa 62 kg-mal károsítja meg a dolgozók államát. Hebeg-hareng Kovács „úr", mindig mást mond, mint Bodóné, mikor a bor árát kérik s hogy mégis találjon kapaszkodnivaló szalmaszálat, kisüti, hogy Faust Péter bérletet fizet a Földhivatalnak a birtok után. De menjünk tovább. Az alispán ujja Ziener József 18 holdas gazda nevén áll meg. Gyanús a név s joggal, mert Ziener birtokát is elkobozták. Volksbundista s ráadásul SS katona volt, de éppen úgy bent ül a birtokban, éppen úgy mentesül minden kötelezettség alól, mint Faust Péter. Nála vág a szorzószám, csak éppen a kataszteri tiszta jövedelem körül van bibi. Van hát, mert az alispán előhozatja a telekkönyvi lapot s egy-kettőre kiderítjük, hogy a derék Kovács „úr" 272.61 ar. korona helyett 243 ar koronát írt a lajstromra, hogy újabb 3 mázsa gabonával, károsítsa meg az országot. Azt már szinte természetesnek vesszük, hogy a szorzószám a harmadik nagygazda, a 21 holdas Nagy János esetében is kisebb, mint kellene, vagyis az ellopott mázsák eggyel-kettővel megint szaporodnak. — Mióta van a községházán? — förmed Kovácsra az alispán. — Október óta. — Azelőtt hol volt? — Harmincnyolcban lettem segédjegyző, aztán fogságba estem. Az alispánnak markában van már a róka farka. Kovács „urat” Mucsafán B.-listázták, 1. százados volt Horthy alatt s hogy mégis a községházára került, még hozzá ilyen fontos megbízatásba, volt beosztottjának, egy azóta méltán kiebrudalt járási lőjegyzőnek köszönheti. Nincs már egy bukkanás se. A kis közjáték után halálos csendben folyik a vizsgálat. Aki a kulákokat védi, annak nyilvánvaló, hogy a kis- és középparasztok lajstromozáskor vastagon fog a ceruzája Hogyne fogna vastagon s hogyne emlegetné Buzási Antal, Kis János, Kis Gyuláné, Jakab Ferenc, Csóka József, Kozma Fábián s a többi középparaszt, hogy begyűjtési kötelezettsége nagyobb, mint tavaly, mikor Kovács „úr” 2.2 helyett 2.4-es szorzószámot írt a lajstromukra? Ez búzában számolva kb. fél mázsát jelent, hogy a kukoricát ne is említsük. Ekkora becstelenség láttán megáll az ember esze s kínjában már mosolyogni se tud, mikor a három nappal ezelőtt ittjárt közellátási ellenőr feljegyzésében azt olvassa, hogy az ellenőr „úr” mindent megvizsgált és „mindent a legnagyobb rendben talált.”* Kovács „úr" üzelmeire a községháza kapuján kilépve tesszük rá a koronát. Szemközt tekintélyes porta, a kapu fölött hivalkodó zománctáblán ez olvasható: Faust János. Az udvaron trágyatelep, zsindelyes ólak, vasráccsal cifrázott istálllóajtó, az istállóban öt jószág s ráadásul olyan pajta, hogy szegény helyen portának is beillenék. De jön is már a „gazda”, Faust Péter s kisé később Faust János.Szó szót követ s egyszer csak fölröppen a kérdés: — Aztán mennyi bért fizetnek a Földhivatalnak? — Mink? Pért? — hangzik a méltatlankodó felelet. — Hogyan fizetnénk pért, mikor a mienkében fotyunk?! A „mienkében." Kovács „úr", az elöljáróság és a Földhivatal nagyobb dicsőségére. De talán ennyi is elég! Az országon végigszállt a jelszó: Egyetlen szem gabona se menjen veszendőbe! Napról-napra halljuk a Magyar Dolgozók Pártjának figyelmeztetését: Legyetek éberek! Parasztpolitikánk tengelyében ott áll az örökérvényű lenini-sztálini tanítás: Támaszkodj a szegényparasztra, köss szövetséget a középparaszttal s folytass kíméletlen harcot a kulák ellen! 5 Aparhanton s ki tudja még hány községben az országnak, maga a „demokratikus" közigazgatás pazarolja a nép kenyerét, fittyet hány a párt figyelmeztetésének és megcsúfolja a népi demokrácia parasztpolitikáját. Joggal zúgolódnak tehát az aparhanti parasztok, csak akkor hibáznak, mikor nem a svábokkal és a kulákokkal cimboráló Kovács „urat”, hanem a népi demokráciát vonják szégyenpadra. Mert ne feledjük el: hiába hoz a Magyar Dolgozók Pártja vezette kormány olyan rendeleteket, amelyek a dolgozó parasztok érdekeit tekintik, ha hitvány gazemberek a hutáknak szánt csapással a középparasztságot sújtják Az mindenképpen rendben van, ha Kovács „urat” s a többi Kovács urakat” előbb-utóbb felelősségre vonják, ez a felelősségrevonás azonban önmagában még nem elegendő! Az esetből ország tanulságára le kell vonnunk a következtetést: Hibázott a párttitkár, mert a dolgozó parasztok zúgolódását hallva nem ment rögtön a községházára, hogy kivizsgálja, miért nőtt meg tavaly óta a begyűjtési kötelezettség, holott tudnia kellett, hogy valójában csökkent. Hibázott a DéFOSz vezetősége, mert nem hívta föl tagjai figyelmét a kifüggesztett gazdalajstrom ellenőrzésére. Felelnie kell az elöljáróságnak, mert hagyta, hogy a sváb kulákok terhek nélkül élvezzék elkobzott birtokukat, de súlyos mulasztást követett el a Földhivatal és a Közellátási Felügyelőség is. Az egyik, mert helyén hagyta, bérletfizetésre se kötelezte a kulákokat, a másik, mert olyan ellenőröket, tart, akiknek nem a nép kenyere, hanem a napidíj a fontos. Minden községi elöljáróság, minden Párt- és DéFOSz szervezet előtt legyen az aparhanti eset elrettentő példa! Fokozzuk az éberséget! Legyünk rajta, hogy valóban egyetlen szem gabona se menjen veszendőbe! URBÁN ERNŐ W ffgyeSe m ! Beszámolnak a parasztküldöttek Július 10-én, vasárnap Sándorfalván Pataki Károly, a DéFOSz országos oktatási osztályának vezetője, Baj községben Boros Gergely orsz. gyűl. képviselő, Kunmadarason pedig Mészáros István az AMG helyettes vezetője tart beszámolót a szovjet mezőgazdaságban szerzett tapasztalatairól. KAUSZOSZENTPÉTER NÉPE MŰVELŐDIK Kajászószentpéter községben a múltban népművelődésről nem is lehetett beszélni. De a felszabadulás után nálunk is megkezdődtek a népet érdeklő és problémáikkal foglalkozó előadássorozatok. 1947-ben megkezdtük a Szabad Föld Téli Esték előadássorozatát. A műveltségre éhes lakosság zsúfolásig megtöltötte minden szerdán az előadótermet. Ugyanezt mondhatjuk el a községhez tartozó Jenő-majorról- Az itt élő nép azelőtt kultúrához nem jutott- De tavalyelőtt és tavaly a lakosságnak háromnegyed része résztvett a különféle népművelő előadásokon. Bár megfelelő helyiség az előadásokhoz nem volt, de a puszta új elöljárója átengedte lakását az előadásokra. Itt, ha szűkösen is, de annál nagyobb érdeklődés mellett folytatódott a népművelési munka-A régi, selejtes színdarabok helyett, az EPOSz és az Úttörők kultúrgárdája színvonalas előadásokkal szórakoztatja a pusztaiakat. Még Meliére „Fösvény“ című színdarabját is előadták. Eljutott a mozi is a pusztára. A Szabadművelődési Felügyelőség filmszolgálata hatalmas sikerrel vetítette le a Talpalatnyi föld“ és az „Új Magyarország“ című filmeket. Az ötéves terv már kultúrházat is biztosít Kajászószentpéternnek, ahol még eredményesebben folytathatjuk munkánkat. Sárosi Sándor Budapesten gyártják a világ legkisebb számológépét Nemsokára bárki vásárolhat Budapesten a világ legkisebb, zsebben hordható számológépéből, amely mindössze akkora, mint egy cigarettatárca. A kis számológép könnyűfémből, nagyon szép kivitelben készült és papír sem kell hozzá, mert állandóan mutatja a számolási eredményeket. A kezelése is nagyon egyszerű és százmilliós számig lehet vele összeadni és kivonni. Árát még nem állapították meg, de semmiesetre sem lesz drágább 25 forintnál. 1949 július 10. — Banga úré ez a tábla. De még senki sem kaszálja. Mennyi búza kárba vész itt, — az aratás miért késik? Banga felel: — Szegény vagyok, aratót nem fogadhatok. — Jól van, jól van — mondja Virág, levágja egy DéFOSz-brigád. Virág János aznap este, Aczél Pétert felkereste. Hogy az ügyes traktoristák Banga gépét megjavítsák, megjavítsák, de nem másnak, mint a traktorállomásnak. Legyen majd a nép vagyona, ne a kulák tulajdona. Zúg a traktor, zeng a cséplő, nincsen ember itt henyélő, a legfürgébb Virág János, fut a géphez, a mázsához. Vigyáz minden búzaszemre, lesz itt kenyér, lesz itt zsemlye, kap a falu, kap a város, — biztosítja Virág János. — Látod, látod, Lomha Balázs, a kulák kenyere csalás. Hogyha rád hallgattam volna, sok búza feketén folyna. Ne felejtsd el, hogy a kulák báránnyá nem alakul át. De hogyha az ember éber, nem árthat a kulákmétely! A nyári nagy munkálatok végzését a DéFOSZ-tagok megbeszélik pontról-pontra, kinek mire legyen gondja. Vigyázni kell a kulákra, s minden megtellt búzás zsákra, mert a kulák elszánt arra, hogy az államot megcsalja. 3. Ide toppan Banga Bálint, Lomha felé nagyot bólint: — Igazad van atyámfia, éljen a demokrácia! Száz holdam van, mit tagadjam, de a Népfrontra szavaztam. Virág nevet, bajsza mögül: — Akkor menjünk s nézzünk körül. 5. 9. 2. Lomha Balázs kérdi: Hova ily illetve, Virág koma? Hallom, cséplő-ellenőr vagy, hát akkor a gondod nem nagy. Nincs itt kulák, s ha pár van is, mind jó ember, egy se hamis. Demokrata valamennyi, mások nem is tudnak lenni. 4. — íme, Banga cséplőgépe, így kallódik jópár éve. Télen-nyáron itten ázik, tetején már gaz virágzik. Banga ezt azért csinálja, hogy a cséplést szabotálja. Képmutatás minden szava, — bitang ez, nem demokrata. 6. Busa Vendel földjén pedig kaszálnak s a markot szedik. Busa addig vígan henyél, nyolcvan holdból így is megél. Munkásokat hívni, persze, szerződés nélkül volt mersze. Becsapta a törvényt. DéFOSz-t, hogy hízhasson, mint egy prépost. 8. Virág Pista alig bírja, a szerződéseket írja. Minden részes arató már tudja, hogy ezzel csak jól jár. Jogát védi a szerződés, megszűnik a sok vergődés. Ha a DéFOSz jól dolgozik, a részes nem panaszkodik. 10.