Szabad Föld, 1950. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-01 / 1. szám

A MAGYAR DO­LG­O­ZO PA­RAS­ZTSAG N­ETI LAPJA VI. évfolyam, 1. szám. AK­ A 60 FILLÉR 1950. január 1. Boldog újesztendő!! Út esztendőre virrad dolgozó né­pünk,­­ dolgozó parasztságunk. A felszabadidás óta immár a hato­dikra. Öt egész esztendő telt el azóta, hogy országunk romokban hevert, a pusztulás reménytelen­sége vetett árnyékot falvainkra és városainkra. Az alföldi és dunán­túli mezőkön lövészárkok és bun­kerek tátongtak, fel nem robbant aknák riasztották a földjükön meg­álló parasztokat. Most, amikor a hatodik esztendő küszöbét lépjük át , mindez már szinte hihetetlen. És mégis, azokban a napokban kezdő­dött el a magyar történelemnek az a korszaka, amely sokat szenvedett dolgozó népünket, dolgozó paraszt­ságunkat is a gazdasági és kultu­rális felemelkedés útjára vezette. 1945 tavasza óta nagy utat tett meg dolgozó parasztságunk: mező­gazdaságunk csak a hároméves terv során is többet fejlődött, mint az utolsó ötven esztendő alatt. És mi­nek köszönheti mindezt dolgozó pa­rasztságunk? Annak, hogy már a kezdet­ kezdetén felismerte: az ő bol­dogulását is csak a munkásosztály élcsapatának, a Pártnak az útja valósíthatja meg, az az út, amelyen a bölcs Rákosi Mátyás vezeti dol­gozó népünket. A dolgozó paraszt­ságunk már a kezdet kezdetén fel­ismerte a munkás-paraszt szövetség fontosságát a munkásosztály veze­­tő szerepét. Ha a most elmúlt 1949-es eszten­dőre pillantunk vissza, erről az­ év­ről is elmondhatjuk: a győzelmek sorozata volt. És ezeknek a győ­zelmeknek dolgozó parasztságunk is boldog részese. Az elmúlt évben is szemefényeként őrizte a mun­kássággal való megbonthatatlan szövetséget, a tavaszi, nyári és őszi munkálatok elvégzésénél éppen úgy, mint a május 15-i szavazásnál, vagy a terménybegyűjtésnél. Az őszi tervkölcsönjegyzésnél dolgozó parasztságunk is megmu­tatta, hogy helyesli és hűségesen követi kormányzatunk, Pártunk po­litikáját. A terv kölcsönjegyzéssel is szavazott: a békére, az altató mun­kára, az ötéves tervre. Legutóbb pedig, a magyar nép legnagyobb jótevőjének, Sztálin ge­ne­rali­sszimusz­iak 70. születésnapja alkalmával ipari munkásságunkkal dolgozó parasztságunk is együtt ünnepelt. Felismerte, hogy jobb sor­sának boldogabb jövőjének, a tar­tós békének csak egyetlen útja van, amelyet a nagy Sztálin tanításai mutatnak számunkra. A boldogulásnak ezen a sztálini útján haladnak már dolgozó pa­rasztságunk legbátrabbjai: állami gazdaságaink, gépállomásaink és virágzó termelőszövetkezeti csoport­jaink dolgozóinak tíz és tízezrei. A múltban, ha egy­-egy új esz­tendő küszöbére érkeztünk, minden­kor valami aggódásfélét, valami ki­­fejezhetetlen megtorpanást, félelmet érzett az ember: vájjon mit hoz az új esztendő, milyen titkokat, meg­lepetéseket rejteget? "S nem is volt nehéz a jövőbe látni. Egy mindig bizonyos volt: az úri kormányok el­nyomó politikája következtében a falusi dolgozókra is egyre nehezebb esztendők vártak. A földmunká­sokra és kisparasztokra mindig, az elmúlt év nyomorúságának a foko­zódása várt. Középparasztjainkban pedig a rettegés, az elkeseredés élt: vájjon nem következik-e el a proletár-sorba zuhanás? Az ilyen és hasonló érzések, ag­godalmak ma már teljesen ismeret­lenek. Jövőnk s az elkövetkező esz­tendő nyitott könyvként áll előt­tünk: semmi titok, semmi rejtély. Dolgozó parasztságunk ennyi re­ménnyel és bizakodással még soha nem tekinthetett új esztendő elé, mint most. Nem kell rettegnie, bi­zonytalankodnia, hogy mit hoznak­­az elkövetkező hónapok. De mindezen túl az 1950-es esz­tendő első napja a megszokott, kö­zönséges újév­napoknál sokkal töb­­­bet jelent számunkra: a magyar dolgozó nép felemelkedésének olyan korszaka kezdődik, amely nemcsak elmaradottságunkat szünteti meg, hanem nemzeti történelmünknek egészen új, soha nem látott fényes­ségű fejezetét nyitja meg. Ezen a­ napon indul ötéves tervünk! Tisztán áll előttünk a jövő képe.­­Minden okunk megvan tehát arra, hogy bizakodással, derűs nyuga­­lommal kezdjük el az 1950-es esz­tendőt amely dolgozó parasztsá­gunk számára is boldogabb lesz — minden eddigi esztendőnél! MEGHALADTA AZ 1 MILLIÓ 200 EZRET A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETEK TAGLÉTSZÁMA A szövetkezés nagy­ előnyeiről nap, mint nap tömegével győződik meg dolgozó parasztságunk és csat­lakozik a földművesszövetkezetek népes táborához. Amíg 1945. év vé­gén még csak 242 földműves­szövetkezetünk volt, ma csaknem 3200 működik az országban. A földművesszövetkezetek taglétszáma már meghaladta az 1 millió 200 ezret. Földművesszövetkezeteink fejlő­dését azonban ,nemcsak a tag­létszám megnövekedése jellemzi, hanem ma már döntő szerepük van az értékesítésben és a terményfel­vásárlás 98 százalékát, a baromfi­felvásárlás 60 százalékát végzik el. A termelés terén kisgépek jutta­tásával, termelési szerződésekkel, gépi munkák szervezésével, a mű­trágya közvetítésével segítik a dol­gozó parasztságot. Kulturális téren 400 szövetkezeti kultúrház mozi és 800 szövetkezeti könyvtár hirdeti a földművesszöv­etkezeti mozgalom fejlődését. A legfelsőbb bíróság elvi döntése a jószágperekről Már eddig is több rendelet intéz­kedett arról,­ hogy a­­háborús ese­mények folytán gazdát cserélt álla­tok iránti perekben mi az eljárás. Ezek a rendeletek azonban olyan kibúvókat hagytak, amelynek, követ­keztében egy­-egy ilyen per évekig húzódott. És a perköltség sok­­ eset­ben többre rúgott, mint az állat ér­téke. A legfelsőbb bíróság most megszüntette ezt az állapotot és kimondja,­hogy az ilyen perben ho­zott ítéletet nem lehet végrehajtani akkor, ha az állatot annak idején a hatóság, úgy a hatóságnak minősülő nemzeti, termelési, földigénylő stb. bizottság juttatta. Az első boldog évvégi számadás Reggelre sűrű köd ereszkedett. Mihályi község sikos utcáin óvato­san lépegetnek a járókelők. Ki a kútra, ki pedig délelőtti bevásárlásra indul. Csigó Józsefné szép fiatal parasztasszony még egy Utolsót si­mít egyszerű ruháján és karján a kétéves Marikával kilép a­ kapun. — Hová ■ ilyen vidáman?' — kér-­­dezik ismerősei. — .Most fizetik k ~ a részesedést a csoportban. ■ v ’ '. ' A Mihályiés „Táncsics" termelő­szövetkezet irodájában már ,kora reggel, begyújtottak a kályhába, hogy jó meleg legyen, mire a tagok érkeznek. Gönye Lajos intézőbizott­sági elnök és Varga Lajos bizott­sági tag, az Íróasztalnál ülnek , és még egyszer átfutják a csoport év­végi eredményeit. Egy éve, hogy megalakultak és úgyszólván teljesen üres kézzel kezdték. A 34 dolgozó családnak a dolgos kezénél nem volt egyebe. Azonban ez nem szegte kedvét a csoport tagjainak. Bizakodva fog­tak munkához. Mindenki a legjobb tudása és képessége szerint dolgo­zott. Nem is volt olyan szép ter­méseredmény egyetlen egyéni parcellán sem, mint a termelő­­csoport földjén. Erről tanúskodik az évvégi elszá­molás eredménye is. 175.667 forint eredménnyel zártak. Ebből 25.645 forintot tartalékoltak a csoport to­vábbi fejlesztésére, 150.022 forintot pedig a vég­zett munkaegységek arányában most osztanak szét a tagok között. Aki kevesebb­ munkaegységet telje­sített, kevesebb pénzt kap, aki töb­bet teljesített, annak a részesedése is több. A „Táncsics"- termelőcso­portban azonban nincs egy tag sem, aki vonakodott volna a munkától. Így mindannyian jól állanak a munkaegységek számával. — Csigó József 3­8 munkaegy­séget teljesített — olvassa Gönye Lajos és 7367 forintot számol ki Csi­­góné­ elé. — Életemben nem láttam ennyi pénzt egy rakáson — mondja az asszonyka örömtől csillogó szem­­em­fel. S amint férjével együtt kilép­nek az irodából, egyenest a bútoros­hoz tartanak. 1945-ben házasodtak és a rajtuk levő ruhánál nem volt egyebük. Most végre elérték, hogy páros ágyat, ruhás­szekrényt, hét-, köznapi és ünnepi ruhát vásárolja­nak maguknak.............................. Gulyás László még Csigánál is több munkaegységet teljesített. Ő 450 munkaegység után ré­szesedik. Ez pénzben 9018,60 forintot jelent. Lakásukban tele ruhásszekrények, jólöltözött, vidám , gyerekek tanús­­kodnak arról, hogy Gulyás László nem hiába dolgozott egész éven át lelkiismeretesen, mert elvégzett munkája arányában részesedett a csoport jövedelméből. Gulyáséknál hét apró gyerek kér mindennap kenyeret és hét apró gyerek ruháztatásáról, iskoláztatá­sáról kell a szülőknek gondoskodni. — Amíg a Fiat-majorban voltunk cselédek, még kenyérre is szűkösen futotta —­ emlékezik vissza Gulyás néni a régi időkre. — Télvíz idején a gyerekek iskola helyett a kemence padkáján ugrándoztak, mert nem volt mibe öltöztetni őket. Büszke örömmel nyitja ki a ruhásszekrény ajtaját, ahová Jolánka, a legnagyobbé­­lány gondosan berakta az újonnan vásá­­rolt holmikat. Új téli nagykabátok, fényes csizmák, ünneplő ruhák sora­koznak egymás mellett. •­­ A fehérneműeket még el sem tudtuk egy szekrénybe helyezni —­­mondja sugárzó arccal. A csöpp Giziké selypítve dicsek­szik. . . — Nejem is van ám új tipőm, med új ruhám! — Csillog a csöpp­ség ■ szeme, mert új ruhája­­ még most van életében először. Közeledik az ebédidő. Gulyásék tűzhelyéről finom pörkölt illata ter­jeng. •­ — Régen még karácsonykor is rit­kán futotta húsra !— jegyzi meg az asszony, miközben boldogan kavar­­gatja a gőzölgő ételt. 1949 óesztendő napján, Mihályi­ban 34 család először csinált boldog évvégi számadást. Boldogok,­­ vidámak a „Táncsics ter­melőcsoport tagjai. A közös gazdálkodás könnyebbé, szebbé tette életüket. Csigó­­ József­né is mosolygós arccal veszi át a ropogós százasokat. Milyen nagyságú területen kell napraforgót termeszteni? 15041/1949 (266) FM sz. Mezőgazdasági termelésünkben egyre nagyobb szerepet tölt be az ipari növények termesztése. Ezek közül is a napraforgó az, amelynek termesztése, egyrészt élelmezés, más­részt ipari termelésünk szempontjá­ból nagyon fontos. A földművelésügyi miniszter ren­delete szerint,­akiknek 5 kat. hold­nál kisebb területű földjük van, szántóföldi művelés alatt s­zegélynö­­vényként, vagy köztes művelésben kell napraforgót­ termeszteni.­ Hata szántóföldi művelés­­ alatt álló terület az 5 katasztrális holdat eléri, de a 25 katasztrális holdat nem haladja meg, úgy a szántóte­rület 7 százalékáig, ha a 25 kát. holdat eléri, de az 50 kát. holdat nem haladja­­ meg," 10 "százalékáig, ha pedig az 50 kát. holdat megha­ladja, a szántóterület 12 százalé­káig lehet a gazdálkodót naprafor­gónak főterményként való termesz­tésére kötelezni. A "termelési kötelezettség teljesí­tésébe beszámít"az a térü­let is, ame­lyen a gazdálkodó­­ szerződés alap­ján termel napraforgót. -

Next