Szabad Föld, 1951. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-07 / 1. szám

^^magár dolgozó parasztság hetilapjai MEGTETTÉL-E MINDENT A BÉKE VÉDELMÉÉRT? Több mint egy hónap telt el a var­sói békekongresszus óta. Ez az idő­szak a háborús gyúj­togatók újabb vereségeinek, a békéért küzdő népek újabb győzelmeinek ideje volt. A­ népek küldöttei Varsóból visszatér­tek hazájukba, vitték magukkal a békekongresszus határozatait, s a békeszerető népek a világ minden táján harcba indultak ezeknek a határozatoknak a megvalósításáért. A mi népünk is őszinte érdeklő­déssel, nagy lelkesedéssel fogadta hazatért küldötteinket. Hazánkban a mostani feszült nemzetközi helyzet­ben megnövekedett a dolgozók kül­politikai érdeklődése, a városi és falusi dolgozók egyaránt eleven ér­z­­i,fédéssel figyelik, mi történik a világban. Tudjuk, hogy ma a világ minden táján arról az ügyről van­ szó, amely mindanny­iunk számára legfontosabb, legszentebb: a béke ügy­éről. Mit mutatnak a varsói békevilág­­kongresszus óta eltelt időszak világ­­olitikai eseményei? Az amerikai háborús gyújtogatók alig fél évvel ezelőtt még elvakultan arról beszéltek, hogy ne­m kell ame­rikai katonáknak harcolni, hogy Amerika világuralmáért más népek fiait küldik majd a halálba. Nyíltan azzal hencegtek, hogy pénzért és dollárért olcsón tudnak külföldi kato­nákat vásárolni. És ma arny­irán­­koznak, hogy ,,az amerikai hadic- ■ színe-virágá” eipu­ztult . • ...... fénytelenek tudomásul/. .v­egyes reakciós kormán­ya­áruló politikusokat me ■ '-íiban vásárolni, de a népek nem eladók. A megszorult imperialistáik a kudar­cok hatására még es/v.vszettebb ütemben folytatják a k­o orús elő­készületeket. A népek harcolnak a háborús 10'V'trai,V. • 1 ’>• ■ • íjainkban vi­lágszerte új születnek a bé­kéért folyó harcnak. A nagy szovjet nép olyan alkotásokkal erősíti hazá­­ját, amilyeneket még nem látott az emberi történelem. A nagy Sztálin-­­építkezések, — a tudományos fel­fedezések, az atomerő békés felhasz­­nálása, folyók megfordítása, sivata­gok öntözése, — nemcsak a békés építést mutatják, hanem a mérhetet­­len és egyre növekvő erőt is. Ennek a legyőzhetetlen erőnek a tudatában az emberiség békéje és boldogsága érdekében küzd a Szov­jetunió a bé­ketábor élén. S a Szovjetunió béke­­javaslatai előtt, a varsói békevitág­­kongresszu­s határozatai előtt hiába dugják be fülüket a háborús gyúj­­togatók. Ezek a javaslatok vissz­hangra találta­k a békeszerető embe­rek százmillióinak szívében és moz­gósítják a népeket a békéért vívott harcra. A szocializmust építő szabad or­szágok a varsói határozatoknak megfelelően egymás után léptették életbe a béke védelméről szóló tör­vényt, amely szigorú büntetéssel sújtja azokat, akik háborúra uszíta­nak. A mi hazánkban is megszületett a béke védelméről szóló törvény. Or­szággyűlésünk ennek a törvénynek az életbeléptetésével is kifejezést adott dolgozó népünk elszántságá­nak, hogy: készek vagyunk a béke védelmére, készek vagyunk kemény kézzel lesújtani azokra, akik a halál ügynökeinek szolgálatában állva a háborúra uszítanak, pusztításra ké­szülődnek. A béke védelméről szóló törvény benne él minden becsületes ember szívében. És minél veszekedettebben készülődnek ellenünk a gyilkosok, minél alattomosabban próbálják gyengíteni országunkat, annál hatá­rozottabban és bátrabban kell har­colnunk ellenük. A béke védelme cse­lekedeteket, gyakorlati helytállást követel mind­annyiunktól. Dolgozó népünk napról-napra bizonyítja, hogy tud cselekedni a béke megvédéséért! Bányáinkban, gyárainkban és falvainkban is a ter­melő munkában eddig soha nem lá­tott eredmények születnek. Orszá­gunk dolgozó népe tudja, hogy min­den új eredmény, a nagyobb teljesít­mény, a több termelés erősíti hazán­kat, erősíti a béke táborát. A békét védjük, ha könyörtelenül harcolunk a mindennapi életben azok ellen,­­akik a háború elkerülhetetlenségét hirdetik, azok ellen, akik igyekeznek rémületet kelteni, akik oktalan és gonosz harácsolással igyekeznek raktározni, árut rejtegetni, zavarni a közellátást. Vann jk még hazánkban az ellen­ségnek, a háborús gyujtogatóknak ügynökei, gaz kiszolgálói. Sokszor nagyon nehéz kikutatni bűneiket, le­leplezni aknak munkájukat. Fokozott éberségre van szükség. Mindenütt, ahol bajok vannak, az élet minden területén, ahol elakad a munka, ahol zavar támad, keressük az ellenség kezét. Senki sem mondhatja azt, hogy nem az én ügyem a hibák kija­vítása, az ellenség leleplezése, senki sem mondhatja, hogy nem az én ügyem a béke védelme. A nácietbai feszült nemzetközi hely­zet, a békéért folyó­ harc azt is meg­követeli, hogy a becsületes emberek, a hazájukat szerető dolgozó parasz­tok, parasztasszonyok saját maguk felé is feltegyék a kérdést: megtet­­tem-e mindent a béke védelméért? Hányszor előfordul még, hogy ké­nyelmeskedve nem végezzük olyan jól munkánkat, ahogy megtehetnénk, nem gondolunk arra, hogy minden jobban végzett munka erősíti orszá­gunkat, erősíti a béke védelmét. Hányszor előfordul még, hogy nem takarékoskodunk üzemanyag­gal, takarmánnyal, gondatlanul bá­nunk a ránk bízott gépekkel, értékek­kel, nem ügyelünk arra, hogy min­den pazarlás, minden oktalan fecsér­­lés árt az országnak, árt a béke tábo­rának. A háborút emberek csinálják — emberek meg is akadályozhatják. Nincs az az áldozat, amelyet nem volna érdemes meghozni azért, hogy ne leg­yen háború, hogy meg­­sérljük a békét. A béke védelméért folyó harcban,­a mindennapi áldoza­tos munkában: édes hazánk erősítő-e­sőben járjanak élen népünk kipróbált jó harcosai, a kommunisták. Mutas­sanak példát mindennapi cselekede­tekkel. Legyen, öntudatos, áldozat­vállaló harcosa a béke nagy ügyének minden becsületes dolgozó paraszt és parasztasszony! Mindenki hozzájárulhat a béke megvédéséhez. Legyen példaképünk az a szovjet munkás, aki gépe fölé kifüggesztette az amerikai banditák koreai kegyetlenkedéseiről szóló je­lentést és normáját több mint három­szorosára teljesítette. A maga mun­kahelyén így válaszolt a háborús gyuj­toga­tóknak: A béke védelméért harcolni, dolgozni, mindennnapi fel­­adatunk! Legszebb, legszentebb köte­lessége minden becsületes embernek: teljes erejével járuljon ahhoz a dia­dalmas harchoz, mely véget vet a háborús gyújtogatók gaztetteinek és megvédi az emberiség legnagyobb kincsét — a békét! A téli hónapok folyamán mindegyikünk öt új tagot szerez a csoportnak Batal katona ballag az úton a pálosszentkúti tanyák felé. Köpönyegét fújja a szél, ar­cát pirosra csípte a hideg. Az állomáshoz igyekvő asszonyok csak akkor ismerik fel, amikor már néhány lépéssel elkerülték egymást: „Nézd csak, a Fekete gyerek!” „Hogy megemberesedett!”... Fekete Ferkó mosolyog magában. Lám, mit tesz egy esztendő ... Mintha ma tör­tént volna: röpíti a vonat Pécs felé, feje fölött zöld katonaládája, a lak­tanya kapujában az alezredes baj­társ üdvözli az újoncokat: — Jó reggelt, bajtársak! — .S aztán a ki­képzés, tisztiiskola... S most, egy év múltán jön látogatóba édesapjához, a csoporthoz, Fekete Ferenc avatás előtt álló honvédtisztjelölt! A változásokat az látja legjobban, aki huzamos időre elkerült a régi, megszokott környezetéből. Fekete Ferkó is sok mindent észrevesz. Sok­kal több az út mentén az őszi vetés, mint egy éve. Aztán a gyümölcsös. Tavaly még senki se viselte gondját, a csoport se sokat törődött vele. Most meg szépen rendbeszedve, betakarva sorakoznak a szőlőtőkék, a gyü­mölcsfák törzsét szalmabontás védi a nyúlrágástól. Fazekasék házán új cseréptető. Úgy, hogy a szabadságos katona már meg sem­ lepődik, amikor édesapja, megsimogatva a katona­­ruha erős posztóját, büszkén mondja: — Nagyot nőttél, fiam, de mi is kinőttünk a gyerekcipőből! Ez a ,,mi" a Kossuth­­termelőcsoport. Fekete Mihály brigádvezető, Faze­kas József, Mészáros János, Pintér István, akik éppen a­ holnapi közva­dászat tervét készítik el, Szarvasné, aki csuhéfonásra tanítja az asszo­nyokat és a többiek, akik fákat nyes­nek, tüzelőt készítenek, vagy éppen látogatóba mentek a környékbeli dol­gozó parasztokhoz, hogy meggyőz­zék őket: összefogásban az erő! A katonafiú mindenre kiváncsi, s kérdésein látszik, a hadseregben is gondosan figyelemmel kísérte a cso­port fejlődését. A itthoniak alig győz­nek válaszolni neki. — A gabona és a gyümölcsös jó termést adott. A krumplira se panasz­kodhatunk, holdanként 30 mázsát szedtünk fel. 35 mázsa csemegesző­lőt is értékesítettünk. Aztán van — csippent ,szemével Mészáros bácsi — 170 hektó borunk is. Summa sum­­márium­, 12 forint jutott egy munka­egységre! És az állatokról még nem is beszéltem: ki kellett bővítenünk az istállókat! 240 birkánk, 15 tehenük van, felneveltünk tőlük 14 borid és van még nyolc ló, 20 anyád­**2­10 es aprójószág számolatlan! A mi gye­rekeink alig isznak kútdizet, annyi a tej! Hát mit szólsz ehhez, Ferkó! Fekete bajtárs gondolkodik: Szép fejlődés, — mondja dehát mit csináltatok a többi jövedelem­mel? Most meg Pintér István mosolyodik el: — Helyes a kérdés, öcsém! Jutott volna 30 forintos munkaegység is nekünk a jövedelemből. Csakhogy em­lékszel-e, mit mondott Rákosi Mátyás? Azt, hogy kát és több mint 30 ezer forintot tar­talékoltunk hizlaldaépítésre, siló­­építésre, kútfúrásra a legelőkön, miegymásra. Ez a közgyűlés határo­zata. Miközben szó szót követ, nyílik az ajtó, s a szabadságos fiú ráme­reszti szemét a belépőre: — Kiss Pista, hát téged mi szél hozott erre? Tavaly még azt mondtad, hogy a csoport halárát is messze elkerülöd. — Az tavaly volt — nevet Kiss István 14 holdas dolgozó középpa­­raszt, csoporttag. — Tavaly, amikor a Pálos-atyáktól minden este nálunk vacsorázott valamelyik. Három hó­nap óta én is tagja vagyok a csoport­nak és hogy katonaszóval mondjam, már meg is kaptam az első csillagot: munkacsapat vezetőnek választottak meg, így nő, fejlődik a csoport hétről hétre, hónapról hónapra. Fekete Mi­hály, Mészáros János és a tagok jó­része vállalta, hogy a téli hónapok­ban legalább 5 új tagot szerez a csoportnak. Mert munkalehetőség van bőven, csak újabb dolgos, becsületes tagok kellenek­ a csoport további felvirágoztatá­sához. Fekete bácsi már három Pintér István két új tagot ir­ y­­be éppen egy hete a csoportbaxl' ^­pett már Fazekas József só'’ ’ ^ meg, mint mondja, csoport amíg meg nem ismert életet testvérbály­ Mihállyal k­u­tan haj tja Fekeh Ferk^pket a[ÜMi a részé e­g brigádvezető vállát és apja, az ö/j/^ uiyn így szól: ■ losszu spjott nőttünk édesapáit és erősebbek leszünk!... egy/ Tizennégy éven szép borjút nevelt fel 1950- ben a pálosszentkúti „Kossuth” tszcs. ne együk meg ma a csirkét, amely holnap aranytojást tojik nekünk! "Hát mi se ettük meg előre. Kifizet­tük az államnak minylen adóságán­___________ Új gépek sorozatg'jr^s^* kezdjük meg ötéves tervnek második évében Ötéves tervünk első évére^ talán új ipari es me­s - gépet gyártottunk. Az j mezőgazdasági gyártrfnyfv° ?' legfontosabbak, a pőrékét trak­toros boronák, trioro* vetőgépek, és az újtipusú j/tctalpas traktorai. A, 1P., vi tervben a mezőgaz­dasági gépírásban kévekötő-arató­­gének' sok­ban való’ gyártása _ sze­repel .'Önkívül arató-cséplő r­om­­bdinci­d- kukorica kévekötő-, arató­„üz-et, traktoros szénarendrakókat We/-” ' és fészekvető-gépek­et készítünk­ Számtalan új tipusú gén segíti a nehéz- és könnyűipar, az építőipar és bányászat munkáját az új esztendő­­ben. Az év újdonságai közé tartozik az ú.típusú keskeny filmvegőgép és az ötcmnás városi és városközi autó­busz. Az 1951-es évben a vegyiipar megkezdi egy nélkülözhetetlen gyógy­­szer, a virnicilin nagyüzemi gyártását. Ugyancsak sok újdonságot hoz az év a ruhagyártás, bútoripar és az élel­mezési ipar területén. Négyszáz tanfolyamon húszezer új építőmunkást képezünk ki Az ötéves terv 2. évében további ha­talmas fejlődés áll építőiparunk előtt. Az 1951-es év­­építkezéseinek előké­szítésére 400 tanfolyamot indított az építésügyi minisztérium és ezeken a tanfolyamokon­­körülbelül 20 ezer új építőmunkást képeznek ki. Az építőiparban komoly fellendü­lést jelent a gépesítés. Ez évben ké­szült el Budapesten az első épület­elemgyártó üzem és ennek segítségé­vel már háromszor annyi előregyár­tott épületelem kerül felhasználásra, mint a múlt évben. A nagy tégla­szükséglet kielégítésére 1951 áprilisá­ban a Miskolc melletti Mályi község­ben befejezik az új nagyteljesítményű téglagyár építését. Ez az­ üzem Közép­­-Európa legnagyobb, legkorszerűbb téglagyára­­lesz. Az év folyamán tovább folytatód­nak a Dunai Vasmű, Inotai Erőmű, a Budapesti Földalatti Gyorsvasút és a Sportstadion építkezései. Az év vé­gére befejeződik a veszprémi, mis­kolci és budapesti műegyetem bőví­tése továbbá a gödöllői agrártudo­mányi egyetem új tanszékének építke­zése. Országszerte új kórházak és iro­daépületek születnek és százszámra épülnek az új lakóházak. A fácánkakas vadászati tilalmi idejének újabb megállapítása 16.15. 1950. (XII. 30.) F. M. kakasra október hó 1. napjától január A földművelésügyi miniszter rende­ ... . . .... . letet adott ki, mely szerbit fácán- hó 15. napjáig szabad vadászni.

Next