Szabad Föld, 1951. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-01 / 26. szám

VH. évfolyam, 26. szám.Ára 60 fillért 1951 július 1. I Gyilkosok ! Az utóbbi hetekben mintha valami vándorlási láz lepte volna meg az amerikai tábornokokat Franciaországban, Angliában, Nyugat-Németországban szinte egymásnak adják a kilincset, amerikai katonai küldöttségek keresik fel Jugoszláviát, Törökországot, Tajvant és Spanyolországot. Az amerikai tábornokok és katonai küldöttek nem üdülésre utaznak ezekbe az országokba. Minden ilyen látogatás után újabb amerikai fegyverszállítmányok jönnek, fokozódik a háborús készülődés. Franciaországban ma már városokat és kikötőket tartanak megszállva az amerikai csapatok. Nyugat-Németországban utak, hidak, alagutak felrobbantását készítik elő, hitlerista tábornokokkal haditerveket készítenek, csapatokat képeznek ki. Jugoszláviában a parasztok ezreit hajtják el kényszermunkára: erődítmények, repülőterek építésére. A tények beszélnek. És ezek a tények azt mutatják, hogy az amerikai imperialisták meggyorsították háborús készülődéseiket. Ezt bizonyítja az is, hogy durván megszakították a külügyminiszterhelyettesek párizsi tanácskozásait. Ők nem akarnak békés megegyezést! Az amerikaiak nyíltan kimondták, hogy ők nem akarnak tárgyalni Nyugat- Németország lefegyverzéséről, az amerikai haditámaszpontokról, a támadó katonai Atlanti Szövetségről. Ők háborút akarnak, újabb „koreai helyzetet” teremteni Európában is. Az amerikai halálgyárosok uralkodni akarnak az egész világon. Gyalázatos terveik végrehajtásánál a világon mindenütt a gazemberekre, a kalandorokra, a hóhérokra, a nép ellenségeire számítanak.ilágosan példázza ezt a Grősz- féle összeesküvő banda bűnügyének tárgyalása is. Grősz, az összeesküvő érsek, aki 50 ezer holdjának elvesztését fájlalta , az amerikai követségnek küldte jelentéseit, áhítattal teljesítette az amerikai kémdiplomaták minden óhajtását és az amerikaiak háborújában bizakodott. S az összeesküvő banda többi tagjai is mint azon mesterkedtek, abban reménykedtek, hogy háború lesz. Az amerikai imperialisták buzdították és pénzelték őket. Kétszázkilencvenmillió dolláros kölcsönt ígértek Grőszéknek, s cserébe „csak” azt kérték tőlük, hogy ezekért a véres dollárokért adják el nekik az egész országot. Grósz vállalta az államfői tisztet és Amerikától, meg az Egyesült Nemzetek Szervezetétől várta elismerését. Mit akartak ezek a gyalázatos összeesküvők? Elmondották ők maguk a tárgyaláson. Háborút akartak. És mit vártak a háborútól? Azt várták, hogy kezükbe kerül a hatalom. — „Vissza akartuk adni a földet a nagybirtokosoknak, a gyárat a tőkéseknek” — vallják most a bíróság előtt. — „Bárcsak már mindenütt újra csendőröket látnék” — írta bizalmas naplójában a gyilkosokkal cimboráló püspök. És bevallották mindnyájan, hogy „a régi világot” akarták visszaállítani ellenforradalmi csendőrtisztek segítségével, akiknek már „gyakorlatuk van” a böllérbicska kezelésében, a munkások, parasztok megkínzásában. „A régi világot” akarták visszaállítani, hogy újra pofozhassa a cselédeket Hagyó-Kovács „jószágkormányzó úr”, hogy tovább dáridózhassanak a perselypénzből szeretőiket eltartó szerzetesek; — röviden: hogy újra koldus legyen a nép és urak legyenek az urak. S mindezt a magyarság évszázados ellenségének, a Habsburg-háznak a cégére alatt akarták véghezvinni. Az amerikai hadseregre, az amerikaiak által felfegyverzett, nyugatra szökött csendőrökre, a Tito-banda támadására számítot t cinkosaik nok ezek a becstelen összeesküvők. Sokszor szinte nehéz megállapítani, hogyki buzdította őket jobban gyalázatos cselekedeteikre: Truman-e vagy a pápa? Újra bebizonyosodott, hogy a Vatikán — Truman alázatos cselédje — hűségesen kiszolgálja az amerikai háborús gyújtogatókat. A pápai udvarba is eljutott Vezér pálos rendi szerzetes „orosz vadászatainak” és gyilkosságainak híre és a pápa külön ünnepélyes áldását küldte a gyilkosnak. A Vatikán buzdította ezeket a hazaáruló főpapokat, hogy ne egyezzenek meg az állammal, bontsák meg a nép békéjét. Sztálin elvtárs 1928-ban megmondotta: „Balgaság volna azt hinni, hogy a nemzetközi tőke békében hagy minket. Nem, elvtársak, ez nem így van. Osztályok vannak és van nemzetközi tőke, s ez nem nézheti nyugodtan egy olyan ország fejlődését, amely a szocializmust építi.” A nemzetközi tőke felénk is újra kinyújtotta mocskos csápjait. Nem nézheti nyugodtan, hogy a mi országunk, a mi népünk békében él és boldogabb jövőjét, a szocializmust építi. Igyekszik hát összegyűjteni a nép minden rendű ellenségeit, összeesküvést sző, gyilkosságokat követ el a háborús gyújtogatóknak, a nemzetközitőkének hűséges segítőtársai ezek a népellenes főpapok, „a nép felszentelt hóhérai”, akik évszázadokon át tízezer holdjaikon nyomorban tartották, szellemi sötétségbe taszították a dolgozókat. Az amerikai gyilkosok ezekben a népellenes főpapokban megtalálták méltó cinkosaikat. Az ő segítségükkel és a hozzájuk hasonlók segítségével akarják megvalósítani világuralmi terveiket.ás dolog azonban valamit kivárni és megint más dolog azt meg is valósítani. Az amerikai gyilkosok Koreában már megégették a kezüket. Éppen az elmúlt hetekben az olasz és a francia választásokon Nyugat-Európa népeitől is kaptak két olyan pofont, amely elgondolkozásra késztethetné őket. Az olasz és a francianép a békére szavazott, mindkét országban sokmilliós tömegek állnak a béke legkövetkezetesebb védelmezője, a Kommunista Párt mögött. És most nálunk is lelepleződött az amerikaiak Grősz-féle ügynökeinek aknamunkája és a nép felelősségre vonja a bűnösöket. Ezek az elvetemült összeesküvők nem érdemelnek könyörületet! „Könnyű bánni, külső ellenünkkel, ha kivesznek a belső bitangok!” — írta a hazaárulókról több mint 100 esztendővel ezelőtt népünk lánglelkű költője, Petőfi. Mi meg akarjuk őrizni, védeni a békét. Mi nem akarjuk, hogy bombák hulljanak, családi házak égjenek porrá, asszonyok, gyerekek és öregek pusztuljanak el a gyilkos golyóktól. A belső bitangok ezt akarják, azoszek ezt akarták — könyörtelenül sújtson hát le rájuk a nép büntető keze!ondoljunk arra munkánk közben is, hogy mennyire gyűlölték ezek az összeesküvők a népet. Milyen nyugodtan beszéljek a véres háborúról, ezrek és ezrek pusztulásáról. Milyen hidegen tervezgették a gyilkosságokat, a böllérbicskás különítmények , garázdákkodlását, a föld, a gyár visszavételét, a dolgozó millióknyomorbadöntését. S a háborús gyujtogatóknak azzal adjunk választ, hogy még éberebben sújtunk le minden ellenséges próbálkozásra. Azzaladjunk választ, hogy még jobb munkával erősítjük hazánkat és sikerre visszük ez évitermésünk jó betakarítását, a békearatást. Minden növénytermelő brigád maga felelős vetésterülete learatásáért A tiszanánai „Petőfi" termelőszövetkezet a hét elején vágta le négy hold repcéjét és tíz hold ősziárpáját. A rozsra még várni kell egy-két napot. Jóelőre elkészítettük mindegyik növénytermesztő brigádban az aratás részletes tervét — mondja Kóczi András, a Petőfi brigád vezetője. — Kalászosaink területe 120 kat. hold. Saját munkaerőnk elegendő a vetésterület letakarításához: 13 aratópárt állítottunk ki, kilenc-tíz nap alatt végzünk az aratással. „Petőfi“ tsz-ben minden brigádtag, minden családtag részt vesz az aratásban A brigádok nemcsak külön aratják le, hanem külön is csépelik el állandó területük termését s külön könyvelik el a terméseredményt. Erre azért van szükség, mert így tűnik ki az eredményből: hogyan dolgozok a brigád egész esztendőben? Csak így lehet kiszámítani, mennyi termelési prémium jár a brigád tagjainak az idei bő termés után. Mert a növénytermesztés fejlesztéséről szóló minisztertanácsi határozat előírja, hogy ha a brigád az üzemtervire vett termésátlagnál jobb terméseredményt ér el, a többlettermés értékének egynegyed részét a brigád tagjai kapják jutalmul.". A „Petőfi“ tsz -nek nincs munkaerőre gondja, mert a családtagokat is nagyszámban bevonták a szövetkezet munkájába. Az 546 holdas területen a tsz 162 tagja meggyőz minden munkát. Egy-egy családból hármannégyen tagjai a szövetkezetnek — például Kócziéktól a családfő, a feleség és két lány. És valememnnyien megfogják a dolog végét, szorgalmasak, nem maradoznak el a munkából! Mit csinál a tagság másik fele a „Vörös Csillag “ban? Nem így a község másik termelőszövetkezetében, az 1150 holdas „Vörös Csillag“-ban. Papíron 216 tagja van, de a valóságban csak 106 tag veszi ki a részét rendszeresen a munkából, csak minden második ember dolgozik a termelőszövetkezetben ... Névleg a brigádok is megvannak. Nagy Lajos elnök azt sem tudja megmondani, hány hold kalászosa van a Rákosi-brigádnak. Hornnét is tudná — hiszen a területátadási jegyzőkönyvben a következő meghatározást olvashatjuk: a brigád földjei „különböző dűlőkben, különböző helyrajzi számok alatt“ találhatók. Az aratási tervet még nem készítették el. Most kapkodnak, hogy számbavegyék, kikre számíthatnak az aratásnál. Ötszázharminc hold gabonát kell levágni. Alig negyven kaszás van hozzá, ezek jórésze is gyakorlatlan. A vastagszalmájú, dőlt gabona learatásához még legalább 30 aratóra volna szükség. Most érzik a hátulütőjét a munkaszervezés elhanyagolásának. A termelőszövetkezet vezetősége szorultságában a gépállomás és a község felé tekintget, onnét várja a hiányzó kaszásokat ... Ez mindenképpen helytelen gondolkozás. Minden termelőszövetkezet vezetőjének tudnia kell: az aratást, cséplést a növénytermelő brigádoknak a maguk területén saját erejükből kell elvégezniök. A brigád felelős a területén minden munkáért — az aratás, cséplés sikeréért is. A „Vörös Csillag“ tszben meg kell szilárdítani a munkafegyelmet! Teljesen helytelen és egészségtelen, hogy a „Vörös Csillagában a sültgalambot várják, a külső, a „potya“ munkaerőre számítanak... Vonják be a tsz minden tagját a munkába! A szervezeti szabályzat előírja, hogy a brigád minden tagjának elsőrendű kötelessége a közös munkában"való részvétel. Vonják be jobban a tsz munkájába a családtagokat is, úgy biztosan lesz elég munkáskéz az aratáshoz! A termelőszövetkezetet az egész falu figyeli. Az érdeklődő dolgozó parasztokat elsősorban a jól végzett munka szemmel látható eredményeivel lehet meggyőzni a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Nem véletlen, hogy Tiszanánán a „Vörös Csillag" tavaly ősz óta csak 32 taggal gyarapodott, míg a „Petőfi" tsz 100 új taggal több mint kétszeresére nőtt. Cséplőgéptől a begyüjtőhelyre! A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának határozata az 1951—52. évi terménybegyüjtésről Hat aszályos esztendő gyenge termése után bőséges aratás előtt áll az ország. Jó gabonatermésünk Ígéret arra, hogy dolgozó népünk nem lesz szűkében legfontosabb élelmének, a kenyérnek. Egyénileg dolgozó és termelőszövetkezeti parasztságunk egyaránt megkezdte a gazdag termés aratását, betakarítását. Hamarosan megindul a cséplés és ezzel elérkezik az az idő, amikor parasztságunk bőséges terméséből eleget tesz a nép állama iránt fennálló kötelezettségének — a terménybeadásnak. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsának 1951. évi 10-es számú törvényerejű rendelete az 1951/52. évi terménybegyűjtésről, meghatározza parasztságunk beadási kötelezettségeit. A rendeletet országszerte helyesléssel fogadta a dolgozó parasztság. A rendeletből jóval az aratás előtt megismerte a beadás terén reá váró feladatokat, amelyeknek teljesítése közepes termés esetén sem jelentett volna százmára nagyobb terhet, az idei kitűnő termésből pedig még könnyebben eleget tud tenni e feladatoknak. Helyesléssel fogadta a rendeletet azért is, mert tudja, hogy beadási kötelezettségének teljesítése után fennmaradó terményfeleslegével a törvényes keretek között szabadon rendelkezik. A népköztársaság minisztertanácsa, a begyűjtésről szóló törvényerejű rendeletben lefektetett elveknek megfelelően, a jelen határozatban messzemenő kedvezményeket biztosít a begyűjtésben élenjárók számára. Ezzel is elő kívánja segíteni a népgazdaságunk előtt álló legnagyobb állami feladatunk, a begyűjtés határidőre való maradéktalan teljesítését. A begyűjtés sikerének minden előfeltétele megvan. Egyénileg dolgozó és szövetkezetekbe tömörült parasztságunkon a sor, hogy eleget tegyen, a nép államával szemben fennálló kötelezettségének. A terménybegyűjtés jó megszervezésére, a lebonyolító szervek munkájának megkönnyítésére és azoknak a hatalmas népgazdasági érdekeknek a biztosítására, amelyek a terménybegyűjtéshez fűződnek, a minisztertanács a következő határozatot hozza. Gyors terménybeadással mutassunk példát a nép állama iránti kötelesség teljesítésében . A minisztertanács felhívja a dolgozó parasztságot, a termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok tagjait, hogy a gyors terménybeadással mutassanak példát a nép állama iránti hazafias kötelesség teljesítésében; b) a beadási kötelezettség teljesítésére szükséges, vagy önként beadásra szánt terményüket elsősorban közvetlenül a cséplőgéptől — de legkésőbb a cséplést követő 1—2 napon belül — szállítsák be a terménygyűjtő raktárba; c) munka- és igaerővel támogassák a begyűjtő szervet a termények továbbszállításának gyors és folyamatos lebonyolításában; d) fokozott éberséggel figyeljék az ellenség munkáját, leplezzék le és akadályozzák meg a terménybeadás ellen irányuló ellenséges aknamunkát; e) államgazdaságaink és termelőszövetkezeteink dolgozói személyes közreműködésükkel segítsék a szövetkezeti és állami terményraktárak őrzését. 2. A minisztertanács felkéri a falusi tömegszervezeteket — a DEFOSZ-t, msz-t, MNDSz-t, sznvosz-t —, hogy a terménybegyűjtést, mint az elkövetkező hónapok központi feladatát, — minden rendelkezésükre álló erővel támogassák s a terménybegyűjtést a Párt irányításával szélesítsék ki a községek, járások és megyék tömegmozgalmává. Minden mázsa beadott gabona erősíti a munkás-paraszt szövetséget Ennek érdekében: a) a helyi tanácsok és a tanácsszervek (állandó bizottságok) tagjai, továbbá a falusi tömegszervezetek vezetői és tagjai — de elsősorban a Párt tagjai — személyes példaadással járjanak élen a terménybeadás teljesítésében; b) fejtsenek ki széleskörű felvilágosító munkát a terménybegyűjtés előmozdítására. A DEFOSZ tagjai, az MNQSZ asszonyai, valamint a DISZ fiataljai ne ismerjenek fáradságot a felvilágosító munkában. Tudatosítsák, hogy minden mázsa beadott gabona erősíti népi demokráciánk alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Leplezzék le az ellenséget és ezzel is mozdítsák elő a béke védelmét. 3. Az állami begyűjtő vállalatok s a begyűjtő földművesszövetkezetek úgy szervezzék meg a termények átvételét, hogy az gyorsan, zavartalanul, a termelők felesleges időveszteségének elkerülésével történjék. Ennek biztosítása érdekében: a) az élelmezési miniszter a megyei terményforgalmi vállalatok útján gondoskodjék a begyűjtött termények minőségének gondos ellenőrzéséről és a begyűjtő földművesszövetkezetek szakmai előkészítéséről; b) a SZÖVOSZ a begyűjtés főidőszakában fokozottabb mértékben biztosítsa a begyűjtő szövetkezetek ellenőrzését és adminisztrációs munkájának irányítását; c) gondoskodjék a SZÖVOSZ arról, hogy a földművesszövetkezetek a terményeket a rendeletben meghatározott feltételek mellett vegyék át, a megállapított felárakat fizessék ki s a rendeletektől eltérő levonásokat ne eszközöljenek; . d) a községi tanácsok támogassák a terménybegyűjtő szerveket a felvásárlás, valamint a termények to(Folytatás a 2. oldalon)