Szabad Föld, 1952. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1952-01-06 / 1. szám
Szabad Föld TVI. évfolyam, 1. szám. Árító fillér 1952 január 6. A szövetkezeti dolgozó parasztság jó munkájától függ, milyen gyorsan visszük győzelemre a termelőszövetkezetek ügyét — Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a terméőszüvetke,zsizek és gépállomások küldötteinek orszáfos tanácskozásán — A termelőszövetkezetek A Répái fontánok crnsvolgos filmúaskozásaink tonadik napján pénteken déleidén megjelent és viharos, hosszas taps, éljenzés közepese felszólal népünk szeretett atezére, Rákosi Mátyás elvtárs. Kedves Horrsak? A fomocsköcs edesigi menete is mtatja, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom nálunk milyen mély gyökeret vert. Hozzá kell tennem,hogy " A fegyelemre vonatkozóan: alig volt olyan hozzászóló, aki nem tette volna panasz tárgyává a fegyelmezetlenséget és nem mondta volna el, hogyatt igyekeznek a maguk területét ezzel a bajjal szembeszállni. Megígérhetem, hogy sokkal keményebben fogjuk kezelni azokat, akik önkényesen eltávoznak és azokat is, akik az ilyen önkényesen eltávozókat felveszik (taps), mert eljött az ideje, hogy ezen a téren is rendet csináljunk. Én folyton ismétlem, hogy a lejjobb fegyelmezés annak a légkörnek a kialakítása, amelyben a naplopás, a lógás, a fegyedmezetlenség szégyen és gyalázat. De ugyanakkor tudom, hogy vannak bizonyos fokig javíthatatlanok. It.' y. ,J,, I, »otó 4 ' IA. ,i Uftpi hoi Az ilyenekkel szemben használni fogjuk a régi közmondást: nemakarásnak nyögés a vége. Az ilyenekkel szemben a törvényt fogjuk alkalmazni(lelkes :aps) és az elvtársak tapasztalni fogják, hogy ezúttal is a szó egybeesik a tettel, tapasztalni fogják ezt azok a lógósok is, akik szocialista építésünket a mezőgazdaságban és az iparban fegyelmezetlenségükkel, vagy nem egyszer tudatos rosszakaratukkal károsítják. A kötelező munkaegységek száma Nem egy elvtárs felvetette itt azt a kérdést, hogy a mostani kötelező munkaegységet 80-ról ne 120-ra hanem 150-re emeljük fel. Bármennyire jó a szándék, amely ezt a javaslatot sugallja, az elvtársaknak mégis szem előtt kell tartaniok, hogy nemcsak erős szövetkezetek vannak, hanem gyengék is. El tudok képzelni egy egész sor olyan szövetkezetet, amely nem is tírna még a mostani fejlődése mellett 150 munkaegységnyi munkát biztosítani tagjainak. Ha az elvtársak most 80-ról egyszerre 150-re mennek fel lehet, hogy elijesztik vele a szövetkezetbe belépni szándékozók egy részét. Ezért azt javasolnám, hogy egyelőre maradjunk meg 120-nál, illetve menjünk át a 120-ra. Az a körülmény, hogy a szövetkezetek legtöbbje jogos büszkeséggel emlékezik meg arról, hogy milyen istállókat, fiaztatókat épít, mutatja, hogy az elvtársak maguk is érzik, hogy ezen a téren le vannak maradva. Hozzátehetem, nagyon alaposan le vannak maradva. A szövetkezetek állatállománya számosállatra átszámítva körülbelül egyharmada, de legtöbbször egynegyede az országos átlagnak. Egy ilyen értekezleten nem kell magyaráznom, hogy Intenzív, belterjes állattartás nélkül nincsen belterjes mezőgazdaság, az a feép, arwhn a severkedett mozgalomról kialakult, kicsit rózsás, mert hiszen itt a legjobb szövetkezetek és gépállomások vannak képviselve. Ez természetesen nem zárja ki, hogy ott, ahol a fegyelem, a közösségi szellem jó, ott akár 180 is legyen az átlagos munkaegység, de kötelezőnek maradjunk csak 120-nál. Azt hiszem, ez egészségesebb. (Taps.) Minden kenyérgabonát — munkaegység alapján Fennerült itt az a gondolat, hogy a gabonát se fejadag, hanem munkaegység alapján adják ki. Szerintüa ez a javaslat nagyon helyes. Ez serkenteni fogja a lustákat, vagy azokat, akik ■ a» legnagyobb dologidő idején elmennek ~ ~ " számba, hogy mat a szövetkezeten . Ez a javaslat hét JAL/j 'ie bog az egészséges f«jt támogatja. Az államf ól sok »ro esett » lig.yte»»rol, az egyes dolgozók fegyelméről. De nagyon keveset hallottunk arról, ami a szövetkezetek kötelezettségeit és fegyelmét illeti az állammal szemben. Év november 30-i beszédemben felsoroltam egy sor jó szövetkezetét, amely messze túlteljesítette kötelességét, elsősorban beadási kötelességit az állammal szemben. De erős kísértésben is voltam, hogy elrettentő például felsoroljak egy sor olyan sövetkezetet is, amely bizony jól van maradva a beadás terén és egyáltalán nem töri magát, hogy az áfámmal szemben fennálló kötelezettsét teljesítse. Szeretném, hogy az elvtársak, amikor fegyelemről eszélnek, az állampolgári fegyelemre is gondoljanak,amihez hozzátartozik, hogy a szövetkezet is jól, pontosan teljesítse az állammal szembe fennálló kötelessgeit. (Hosszantartó lelki taps.) Kevés szó esett a mi szövetkezeteink fejlődésénk egyik gyengeségéről, az állattarásról, a "közös állattartásról. És minél hamarabb szántják fel az elvtársak az állattartós terén az elmaradást, annál gyosabban fognak fejlődni. Minél több traktoros kerülőn ki a szövetkezetekből Megelégedéssel hallottam, ahgy a szövetkezetek képviselői, alapoán megmosták a gépállomások fejét ,s a gépállomások képviselői ist odamondogattak az ittlévő szövetkezeti vezetőknek. Így, az elvtársak végre megismerték mindkét fél bánatát. Mi nagyon jól tudjuk, hogy rengeteg hiba van a ■ gépállomásoknál. Másik is rettenni gyenge a kegyelem, a szervezésben is nagyon sok a baj. A tél és az egyik feladatunk az lesz, hogy megpróbálunk ezen lényegesen javítani. De nem kevésbbé komoly baj az, hogy eddig szövetkezeteink sem találták meg az egészséges viszonyt a gépállomásokhoz. Örömmel hallom itt most a felszólalóktól, hogy kezdik megérteni, hogy a gépállomások és a szövetkezetek viszonya akkor lesz egészséges és jó, ha a szövetkezetekből kerülnek ki a traktorosok és a gépállomás legtöbb dolgozója Ezek a szövetkezetekből kikerült traktorosok, akik lehetőleg a saját szövetkezetükben dolgoznak kora tavasztól késő őszig s oda lesznek erősítve a brigádjukkal, érdekelve lesznek abban, hogy a lehető legjobb munkát végezzék, mert fizetésük a terméssel lesz arányos, szemben a mostani helyzettel, amikor a traktoros a munkát úgy-ahogy ír . - - .."ig., a van utalva, egymást kiegészíti, száz és száz egészséges szállal van egymához kötve. Ennek az lesz a következménye, hogy megjavul a gépállomások munkája és megjavul a szövetkezetek termése is. Erőltetett belépésen nincsen áldás Néhányszor bejelentették itt, hogy egész falvak, községek nemsokára termelőszövetkezeti községekké válnak. Sőt az egyik felszólaló elvtárs még a dátumot is megmondotta, amikorra az ő községe termelőszövetkezeti községgé válik. Az ember csak örömmel üdvözölheti, ha ez annak következménye, hogy ott a községben a termelőszövetkezet működése és eredményei a kételkedőket is arra bírták, hogy belépnek. Tartok tőle azonban, hogy ez nem mindennapos eset és a szövetkezeti községgé válásban van egy jó adag erőltetett agitáció talán még egy kis nyomás is. Azért beszélek erről ilyen bátran, mert a tavasszal láttam a szolnok megyei és egyéb szövetkezeti községek létesülését. Ma akkor figyelmeztettem az elvtársikat, hogy ne nyomják, erőltessék a szövetkezetbe való belépést, de még túlságosan ne is agitáljanakmellette, mert az olyan embernél, akit ilyen tizenöt-hútszszoros agitáció után, úgyszólván kötéllel húzunk be a szövetkezetbe, azt fogjuk tapasztalni, hogy a legnagyobb munkaidőben egyszer hiányzik, máskor nem találják és csak akkor jelentkezik, amikor a zárszámadásnál méltatlankodni kell, hogy kevés a rájutó munkaegység. Egyszóval az épen emberen úgy sincs áldás. Kéremazokat az elvtársakat, akik itt bejelentették, hogy községük termékyszövetkezeti községgé alakul át. Erkülönösen, akik a dátumot is azegmondok, hogy szavaim nyomán nézzék meg, nem okosabb-e talán a jövendő tagság egy részét még élni hagyni. Éljenek csak odakint, nézzék meg csak a kerítésen át, hogyan fejlődik a szövetkezet. Várjuk ki, amíg maguktól önszántukból bejönnek. Különben úgy járnak, mint egy csomó szövetkezeti községünk, amely a nyáron nem győzött csodálkozni és panaszkodni, hogy néha a tagság 80—40 százaléka hiányzott a legnagyobb dologidőben. Világos, hogy ezek azok az emberek, akik vagy a sodrással kerültek a szövetkezetre, vagy pedig túlságosan agitálták, néha még talán meg is fenyegették őket. Az ilyesmitől őrizkedjenek az elvtársak, nekünk erre egyáltalán nincs szükségünk. Vegyük fel azokat, akik vissza akarnak térni a szövetkezetbe Az egyik felszólaló elvtárs elmondotta, hogy náluk vannak olyan parasztok, akik kiléptek a szövetkezetből. Most már megbánták, hogy kilépte és szeretnének visszajönni, de ilyen egyszerűen: most már nem veszik őket vissza, hanem hagyják ---. -... um -'-O-t vir j-n-... darabig. Elvtársaim, megértem, hogy édes a bosszú, meg az elégtétel, különösen, ha az illető, mikor otthagyta a szövetkezetét, nem takarékoskodott a gúnyolódó, kritikus megjegyzésekkel. Ennek ellenére azt mondom, hogy Szólnom kell a szövetkezetek gazdagulásáról. Mi most arra vettünk irányt, hogy megszilárdítsuk mindazt, amit eddig elértünk, megerősítsük a szövetkezetek vezetését, politikai vezetését, gazdasági vezetését. Iskolára küldjük a szövetkezetek vezetőit, hogy megtanulják, elsajátítsák azt a szaktudást, amellyel a még jobban tudják a szövetkezet gazdasági ügyeit vinni. Megadjuk minden lehetőségét annak, hogy a szövetkezetek erősödjenek, virágozzanak, vonzókká legyenek. Olyan vonzókká, hogy a dolgozó parasztok kopogtassanak az ajtaján, mint ahogy kopogtatnak azok, akik kiléptek és most kérik, hogy vegyék vissza őket. A legjobb agitáció, elvtársak, a legjobb propaganda az, ha a szövetkezet jól működik, mintaszerű, ha a termelése olyan messze fölötte áll az egyéni paraszténak, hogy mindenki előtt világos, hogy ez a jobb termelési forma. Mi rajta leszünk, hogy a szövetkezet megkapja mindazt, amit a legmodernebb termelés, a Szovjetunió termelése nyújtani tud. Minden tárpogatást megadunk, gépeket, az ilyen embert, ha egyébként más komoly kifogás nincs ellene, vegyék vissza a szövetkezetbe. Az ilyen ember, aki már megpróbálta mindkét oldalt és a végén újra a szövetkezetét választotta olyan, mint aki már megégette száját a tejjel (nagy tetszés és taps) és most már jobban fog maguknál dolgozni, jobban meg fogja becsülni a szövetkezetet. Ez a kérdés a Szovjetunióban is felmerült, amikor a mi szeretett vezérünk. Sztálin elvtárs (hosszantartó telkes éljenzés és taps) 1933. februárjában beszélt a szovjet kolhozparasztokkal. Bár akkor már a szovjet parasztok több mint 90 százaléka rátért a közös, kollektív gazdaságra, még őket is külön figyelmeztette Sztálin elvtárs, hogy az egyéni parasztokat, akik sokáig tépelődtek, nehezen határozták el magukat a belépésre, vegyék fel. Hozzátette:rre felejtsétek el, hogy közületek a legtöbb 34 évvel ezelőtt még maga is tépelődött, hogy belépjen-e, ne lépjen-e be, és most már ott tartotok, hogy nem akarjátok felvenni azokat, akik most 1 :v'> ?*■ lehat az ilyen egyéni parasztokat, akik kiléptek és most vissza akarnak lépni, bevenném. Meg vagyok róla győződve, hogy az ilyenek a szövetkezés, a közös termelés eszméjének legjobb képviselőivé válnak, traktort, kombájnt, jó vetőmagot, műtrágyát, mindennel segíteni fogjuk a szövetkezeteket abban, hogy jómódúak legyenek. A napokban egy elvtárs közbenjárt nálam egy szegény emberért, akinek 4 hold földje van és 4 családja hozzá. Kérdeztem: van-e a községben szövetkezet. Azt mondta: van. — Tagja ez a szegény ember a szövetkezetnek? Azt mondta: nem tagja. Hát - mondtam — akkor a szegénységének maga az oka, mert ha ? 4 holdjával bemegy a szövetkezetbe és a feleségével együtt 400—500 munkaegységet kidolgoz, akkor már annyi a jövedelme, mint egy középparasztnak. (Nagy taps.) Amellett, mindjárt hozzátehetem, hogy nem is kell úgy dolgoznia, mint régen, amikor hajnali 3 órakor már a botosispán zörgetett az ablakán, vagy ha napszámba ment, látástól-vakulásig kellett túrnia a földet. Most egyszerű, rendes munkával a szövetkezeten belül egy házaspár 400 500 munkaegységet ki tud dolgozni és jövedelme már olyan lehet, mint régente, egy jómódú paraszté volt. Keményebb kézzel a munkafegyelem megszilárdításáért Belterjes állattenyésztés nélkül — nincs belterjes mezőgazdaság! A legjobb agitáció — ha a szövetkezet jól működik Becsületes munkával — jómódot teremthetünk Az elvtársak itt hallhatták a tízezer forintos jövedelmeket. Elmondották itt egy három taggal dolgozó családról, hogy 42.000 forintot kapott a szövetkezetben. Hát mikor volt egy 10 holdas parasztnak 42.000 forint jövedelme egy évben? Régente, elvtársaim, a jó boldogulás útja, magyarán mondva a kulákság útja a "falun — antim erre Sztálin, elvtárs is rámutatott —, az volt, hogy aki gazdagodott, az nyúzta a béresét, megkárosította a szomszédját, kizsákmányolta, becsapta, akit csak tudott és így lassanként megtolanodott. A gazdaságnak emiatt mindig volt valami kis bűnös mellékíze a régi világban. Most pedig a szövetkezeti tagnak a jómódhoz nem kell, hogy kizsákmányolja a szomszédját, vagy becsapja embertársát, hanem egy-