Szabad Föld, 1952. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1952-11-30 / 48. szám

3 miniszter tolmácsolta a magyar béke­­harcosoknak. — Az amerikai gyújtogatók mind­annyiunk házát lángba akarják borí­tani — mondotta. — De az amerikai imperialisták barbár módszerei és kegyetlenségei nem törik meg a ko­reai nép harci akaratát és elszántsá­gát hazája, szabadsága és független­sége védelmében. A koreai nép hazá­jáért, a koreai nép igazságos béké­jéért folytatott harcát szorosan össze­kapcsolja a világ békeszerető népeinek harcával. A békekongresszus részvevői vasár­nap választották meg az Országos Bé­ketanács tagjait, vezetőit, és a népek bécsi békekongresszusának magyar kül­dötteit. Az újonnan megválasztott Országos Béketanács tagjai népünk legkiválóbb fiai: államférfiak, tudósok, művészek, kiváló sportolók, sztahanovisták, kitün­tetett mezőgazdasági dolgozók állami gazdaságainkból, gépállomásainkról, termelőszövetkezeteinkből s a legjobb egyéni dolgozó parasztok közül. Az Országos Béketanács elnöke:­­ Andics Erzsébet. Alelnökei: Mihályfi I Ernő és Nánási László. Az Országos Béketanács titkára: Benke Valéria. Küldötteink a bécsi békekongresszuson A bécsi békekongresszuson a követ­kezők képviselik a dolgozó magyar né­pet: Andics Erzsébet akadémikus, Ba­­bócsa Endre budapesti belvárosi plébá­nos, Benke Valéria, az Országos Béke­­tanács titkára, Bereczki Albert refor­mátus püspök, Egri Albert sztahano­vista gyalus, Jánosi Lajos akadémikus, Józsa Ferencné ceglédi tanyai tanítónő, Juhász Ferenc költő, Karinthy Ferenc író, Kiss Zoltán, az Országos Béketa­nács munkatársa. Kormos Bóta József­­né egyénileg dolgozó parasztasszony Heves megyéből. Lukács György aka­démikus, a Béke-Világta­nács tagja, Máthé János veszprémi vikárius, Méray Tibor újságíró, Vagy Mária budapesti munkásnő, Péter János református püs­pök, a Béke-Világtan­ács tagja, Puskás Ferenc olimpiai bajnok, Rácz Erzsébet sztahanovista kubikos, Sztálinvárosból, Szádeczky Kardosa Elemér akadé­mikus, Teknős Péterné MNDSZ oszt. vez., Tollas Sándorné tszcs-tag, Debre­cen és Vető Lajos evangélikus püspök. A küldöttek megválasztása után Nagy Sándor Sztálin-díjas és Kossuth­­díjas író felolvasta a harmadik magyar békekongresszus Sztálin elvtárshoz in­tézett táviratát. Wiesner József, a MÁVAG kétszeres sztahanovista csi­szolója felolvasta a kongresszus Rákosi elvtárshoz intézet levelét. A harmadik magyar békekongresz­­szust Urbán Ernő Kossuth-díjas író zárta be, szavait a népek bécsi béke­kongresszusára megválasztott küldöt­tekhez intézte: — Megtisztelő megbízatásukhoz hí­ven és méltóan álljanak helyt a világ színe előtt. Mondják el, hogy az egész dolgozó magyar nép, óriási üzemeink­től a legeldugottabb tanyákig, világ­hírű tudósainktól a legegyszerűbb édes­anyákig egyemberként vállalja a har­cot, az egész világot átfogó békeharc ráeső részét. S mondják el végül, hogy amit vállaltunk, azt minden bizonnyal véghez is visszük. Véghezvisszük, mert tanítónk, vezérünk és édesapánk, az első magyar békeharcos: Rákosi Má­tyás elvtárs! Véghezvisszük, mert hi­tünk, reményünk és vezérlő csillagunk a béke generalisszimusza: a nagy Sztálint A harmadik magyar békekongre­sszus a tanácskozás befejezése után a követ­kező határozatot hozta: Szabadföld A harmadik magyar békekongresszus határozata Mi, a békekongresszus küldöttei a békeharcos milliók képviseletében beszámoltunk tetteinkről és hangot adtunk akaratunknak. Tetteink nem kevesek. Kőben és acélban, megváltozott tájainkban, népet nevelő könyvekben beszélik el, hogy ná­lunk a szocializmus építése és a béke védelme elválasztha­tatlan. A magyar békemozgalom e nagy seregszemléjéről szálljon messzire szavunk, amely az egész békeszerető magyar nép üzenete, megbízása és fogadalma. ÜZENJÜK a szabadság és a béke élenjáró országa, a kommunizmust építő hatalmas Szovjetunió népeinek, üzen­jük népünk legjobb barátjának, a nagy Sztálinnak: méltók leszünk rá és elszántan, keményen helytállunk a mi arc­vonalunkon. Testvéri szeretettel köszönt­­ik a szocializmust építő népi demokráciákat. Csodálattal adózunk a hős Korea népének, amely példát ad nekünk is a helytállásból s meg­mutatja: legyőzhetetlen az a nép, amely szabadságáért küzd. Baráti együttérzéssel köszöntjük a tőkés, gyarmati és függő országok bátor békeharcosait. Üzenünk az impe­rialista banditáknak, a titóista vérebeknek is: szemétdomb­ról előkotort fasiszta bérgyilkosaikat a jövőben is leleplez­zük és szétzúzzuk. Tudjuk, hogy ezzel hazánk és vala­mennyi nép békéjének nagy ügyét szolgáljuk. MEGBÍZZUK küldötteinket, adják át forró üdvözle­tünket a népek bécsi kongresszusának. Mondják el, hogy a magyar népre mindig lehet számítani. Bevehetetlen bástya leszünk, amelyen megtörik a háborúra készülő el­lenség minden kísérlete. Mondják el, hogy magunkévá tesszük a nemzetközi békemozgalom követelését és min­den erőnkkel küzdünk a német militarizmus feltámasztása ellen. Tudjuk, hogy a volt nácik felfegyverzése merénylet a magyar nép szabadsága és az egész világ békéje ellen. Követeljük a Korea ellen folyó háború beszüntetését, a baktérium- és napalm­ háború kitervelőinek és végrehajtói­nak megbüntetését. Fejezzék ki küldötteink a magyar nép együttérzését a fasiszta terror minden áldozata iránt. Emeljék fel szavukat a háborúra uszító propaganda ellen. Adjanak hangot népünk követelésének, hogy a nagyhatal­mak tárgyalóasztalnál oldják meg vitás kérdéseiket. FOGADALMAT TESZÜNK s e fogadalom minden magyar hazafi szívéből fakad. Megfogadjuk, hogy minden­nap, a nap minden órájában hű katonái leszünk a béke­harcnak. Helytállunk a munkában, példát mutatunk a kö­telességteljesítésben. Megfogadjuk, hogy egyetlen hold föl­det sem hagyunk parlagon, maradéktalanul teljesítjük az őszi vetés és mélyszántás tervét. Megfogadjuk, hogy nem lesz egyetlen olyan gyára, üzeme, műhelye hazánknak, mely ne követne el mindent ötéves tervünk döntő évének túlteljesítéséért s a negyedik tervév diadaláért. Munkások a tervteljesítésben, parasztok a mezőgazdasági munkában, a beadásban, tudósok a békét, az embert szolgáló tudo­mányban, művészek népünk, békeharcának igaz és lelke­sítő ábrázolásában, mindenki a maga munkahelyén segíti szocialista építésünk meggyorsulását, segíti a béke vé­delmét. Megfogadjuk, hogy a békénkre, szabadságunkra, függetlenségünkre törő ellenséggel, az imperialista ügy­nökökkel, a Tico-féle emberrablókkal, gyermekeink gyilko­saival szemben éberek és könyörtelenek leszünk. Megfo­gadjuk, hogy ifjúságunkat hazaszeretetre, a haza bátor védelmére neveljük. Megfogadjuk, hogy megvédjük Sztálinvárost, Inotát, Tiszalököt, Kazincbarcikát, Komlót, , a Földalatti Gyorsvasutat, most felavatott Petőfi-hidunkat, a nagy békeműveket s a békés emberek minden kis ottho­nát az imperialista vadállatokkal szemben. Megfogadtuk, hogy napról napra leleplezzük az ellenség terveit, fokozzuk békemozgalmunk erejét. Új és új embereket nyerünk meg a békevédelem magasztos gondolatának, új és új béke­bizottságok teszik még szervezettebbé népünk hatalmas békemozgalmát. Megfogadjuk: egész népünket neveljük arra, hogy dolgozó népünk nagy vezérét, Rákosi Mátyást követve megnyerjük a békéért vívott harcot! Megfogadjuk, hogy kiolthatatlan marad népünk szívében a hűség és a hála a felszabadító Szovjetunió s a világ bölcs tanítója, népünk nagy barátja, a béke legfőbb őre, a nagy Sztálin iránti Évvégi zárszámadó közgyűlés a kubáni „Lenin" kolhozban Termelőszöv­­kezeteinkben most folynak az évvégi zárszámadó köz­gyűlések, amelyeken az elnökök — az idén először — tartjá­k meg gaz­dasági beszámolóikat. Rámutatnak az elmúlt évben tapasztalható hibákra, ugyanakkor foglalkoznak azokkal a feladatokkal is, amelyeket a közös gazdaság továbbfejlesztése, a szövet­kezeti vagyon növelése érdekében el kell végezni. A Szovjetunió kolhozaiban nagy ünnep a zárszámadó közgyűlés, itt teszik mérlegre az évi munka ered­ményeit. Itt derül ki, hogyan állta meg helyét a munkában a kolhoz tagsága. Az alábbiakban egy riportot közlünk a kurganyini járás „Lenin” kolhozának zárszámadó közgyűlésé­ről. Tanuljunk belőle. A Kubán és a Lóba folyó között hú­zódik meg egy kis kozák falu, Mihailov­­szkaja. Nagy napja van ma a falube­lieknek: a szépen feldíszített központi klubban évvégi zárszámadó gyűlést tart a „Lenin” kolhoz, amelyen hiány­talanul megjelentek a kolhozparasz­tok, parasztasszonyok és most feszült figyelemmel kísérik Kazakov elnök gazdasági beszámolóját. Bevezetőül pontosan ismertette a kol­hoz gazdasági adatait, majd így foly­tatta: „ Földjeinket 53 traktor műveli meg, a termést pedig 20 kombájn takarítja be. Van 16 gépkocsink és sok más gépi berendezésünk. Az elmúlt évben lénye­gesen hamarabb fejeztük be a termés­betakarítást és határidő előtt teljesí­tettük az állammal szembeni kötelezett­ségünket. Az eredmények és hibák okai — A kolhozvezetőség és a pártszer­vezet igen sok élenjáró kolhoztagot, szakembert és újítót vont be az évi beszámoló előkészítésébe, akik renge­teg olyan javaslatot terjesztettek a ve­zetőség elé, ami másképpen nem ju­tott volna eszünkbe. Ilyen javaslatok voltak: a még fellelhető anyagi és munkaerőtartalékok kihasználása a ter­méseredmények és az ál­lat­tenyésztés to­vábbfejlesztése érdekében. A kolhoz tar­talékai óriásiak. Erre hadd mondjak el egy példát: kolhozunk a múlt évben hektáronként 16 és fél mázsa őszi­búzát termelt, ugyanakkor Iván Sackij brigádjának eredménye meghaladta a 18,8 mázsát! Elérhető-e ez más bri­gádokban is? Igen, elérhető. A kolhozvezetőség tanulmányozta Iván Sackij brigádjának tapasz­talatait és elhatározta, hogy azo­kat minden brigádban elterjeszti. Az eredmény máris az, hogy az ősziek vetése a tavalyinál jobban folyt le s jól felkészültünk a tavaszi vetésre is: bőven van vetőmagunk, kijavítottuk a gépeket, a gazdaságon belül elvégez­tük a földek beosztását, összeállítottuk a vetésforgók tervét. A brigádok is­merik saját területüket és a termé­nyek elhelyezésének rendjét is. Jövő évi terveink — Ha minden brigád alkalmazza Iván Sackij tapasztalatait, akkor jövőre nem 16 mázsás, hanem 24 mázsás ter­méseredményt is elérhetünk s nem 7 millió 800 ezer rubel lesz jövedelmünk, mint most, hanem legalább 12 millió rubelt . Terveinkről elmondhatom, hogy még ebben az évben két 600 kilowatt teljesítményű vízierőművet helyezünk üzembe, amelynek a segítségével gé­pesítjük az állattenyésztést, a műhe­lyeket, a magtárakat s így igen sok munkaerőt takarítunk meg. Ezenkívül építünk egy klubot, egy fürdőt, 10 is­tállót és még sok más épületet. Kozakov elnök ezután kérte a kol­hoz tagjait, hogy szóljanak hozzá a beszámolóhoz, alkalmazzák bátran a kritikát és önkritikát, terjesszék elő ja­vaslataikat. A kezek erdeje emelkedik a magasba A kolhoznarasztok — ahogy igazi gaz­dákhoz illik — sorra mondják el bí­rálataikat és építő javaslataikat. A tagság bírál Nyikolaj Gopk­­arev megbírálta a vezetőség munkáját, amiért halo­gatja az állattenyésztő telepek gé­pesítését és késlekedik a kolhoz­­fejlesztési terv összeállításával. — Az utóbbi időben — mondotta — egyesek több alkalommal megszegték a kolhozok alapszabályzatát s a veze­tőség ennek ellenére sem tesz semmit a rendbontók ellen. Nyikolaj Gavrgov a kertészetben lévő mulasztásokról beszélt. — A kertészet 1 millió 730 ezer ru­belt jövedelmezett. Hektáronként tehát a jövedelem átlaga 4000 rubel. Ez az eredmény nem elegendő. Egyes brigá­dok kertészetében meg kellett volna szervezni az öntözéses gazdálkodást. A konyhakerti növények agrotechnikája nálun­k még elég alacsony. Ez az oka annak, hogy csupán 120 mázsa káposz­tát és 85 mázsa paradicsomot termel­tünk hektáronként. Élenjáró kolhoz­­parasztjaink tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy megkétszerezhetnénk a zöld­ségfélék terméseredményeit! Fjodor Liszenko üdvözölte a kol­hoz építési terveit, majd hangoztatta: ahhoz, hogy teljesíthessék az építési tervet, haladéktalanul foglalkozni kell a tégla- és cserépgyár fejlesztésével is. Olyan gyárakat kell emelnünk, hogy bőven legyen téglánk, cserepünk nem­csak középületek, hanem kolhozparasz­tok lakóházainak építéséhez is! Végül felolvasták a közgyűlés hatá­rozatát, amely — az elhangzott javas­latok figyelembevételével — kimondja, hogy a következő gazdasági évben mennyivel növelik a gabonafélék termésátlagát és azt is, hogy 1350 hektárnyi területen kell létesíteni öntözőhálózatot s a jelenlegi 529 hektárnyi erdősávot újabb hektárral kell bővíteni, így ma­radéktalanul teljesíti a kolhoz a 15 éves erdőtelepítési tervét! A Lenin-kolhoz tagjai az eredmé­nyes zárszámadó gyűlésről azzal tá­voztak, hogy maradéktalanul teljesítik mindazt, amit közösen elhatároztak! 1952 november 36. Egy évvel ezelőtt, 1951. december elsején adta ki pártunk és kormányzatunk nagy­­jelentőségű határozatát a jegy­rendszer eltörléséről és a szabad­piac bevezetéséről. Ez a határozat nagy előrelendítője volt fejlődé­sünknek, szocialista építésünk­nek. A tavalyi december­­ előtti ál­lapot — mint arra népünk bölcs vezére, Rákosi elvtárs rámuta­tott — fékjévé vált további ha­ladásunknak. A jegyrendszer a spekulációnak kedvezett. A feke­tézők olcsó áron összevásárolták a dolgozó parasztok terményeit és toronymagas áron adták azt tovább a városi dolgozóknak. A határozat súlyos csapást mért népgazdaságunk kártevőire, a feketéző spekulánsokra és ugyanakkor nagy előnyöket biz­tosított a szorgalmas, jó munkát végző munkásoknak és dolgozó parasztoknak. Dolgozó parasztságunk szá­mára biztosította a szabadpiac előnyeit abban az esetben, ha ál­lamunk iránti kötelezettségének becsülettel eleget tesz. Érdemes tehát minél többet termelni, mert így jut több termény a szabad­piacra, így jut dolgozó paraszt­ságunk nagyobb haszonhoz, így jutnak a városi dolgozók jobb el­látáshoz , így erősödik a munkás-paraszt szövetség, mely szocialista építésünk alapja! állam gazdasági vezetőink karolják fel a sáribesnyőiek mozgalmát Pár hónappal ezelőtt a sáribesnyői állami gazdaság dolgozói lelkes kez­deményezéssel, Rákosi elvtárshoz kül­dött levelükben vállalták, hogy mun­kájukat megjavítják, jobban takaré­koskodnak, jobb gazdálkodással 702 ezer forintot takarítanak meg népgaz­daságunk javára. A sáribesnyőiek példáját követve, ál­­lami gazdaságaink legnagyobb­­ része csatlakozott ehhez a mozgalomhoz, melynek nyomán már eddig is szép eredmények születtek. A tolna megyei állami gazdaságok trösztjénél több mint egymillió forintot, a zalamegyei állami gazdaságokban 11­0 ezer forin­tot, a hajdú-biharmegyei trösztinél 342 ezer forintot takarítottak meg. Hogy milyen nagyok a lehetőségek, azt legjobban a ha­jdú-biharmegyei tröszt példája mutatja. A több, mint 300 ezer forintos megtakarítást nagy­­részben a debreceni és a­ nyiracsádi állami gazdaságokban érték el. A tröszt kimutatja például, hogy az építkezésben 41 ezer forintot takarí­­tott meg. De ebből a 41 ezer forintos megtakarításból 36 ezer forint egyet­len építőbrigád érdeme, a debreceni állami gazdaság építőbrigádjáé, élén Mán Sándor brigádvezetővel. Mán Sándor építőbrigá­djával nemcsak nagy megtakarítást ért el, hanem a tervet betartva határidőre felépítette az előirányzott népműhely a­lapítót, zöldségcsomagolót és egyéb épülete­ket. A nyiracsádi állami gazdaságban főleg az állattenyésztési munkában ér­tek el jó eredményeket. A sertés­gon­­dozók például a ro­ssz malacnevelő ko­cák malacaiból átraktak a jobb malac­­nevelő kocák alá. Így sokkal jobban, egyenletesebben fejlődtek a malacok, kevesebb lett az elhullás is. Eddig háromszázhúsz malacot választottak le, egy kilóval magasabb átlagsúly­lyal, mint az új módszer bevezetése előtt. Zala megyében az andráshidai ál­lami gazdaság jár élen önköltség­­csökkerítési fogadalma teljesítésében. Ez a gazdaság a sáribesnyői mozga­lomhoz való csatlakozásakor, 630 ezer forint megtakarítását vállalta. Később ezt a vállalását 711 ezer forintra emelte fel. A gazdaságban rendszere­sen számon­ tartják, értékelik a válla­lás teljesítését. A tehenészeknek például felbontot­ták évi tervüket hónapokra. Így min­den fejőgulyás tudja, hogy havonta mennyi tejet kell termelnie, hogy az ez évre vállalt 60 ezer liter többlet tejtermelést teljesíthessék. November elsején már 443 ezer forint volt eb­ben a gazdaságban a megtakarított összeg. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az andráshidai állami gazdaság december 1-re maradékta­lanul teljesíti vállalását. Ebből az egy-két példából láthatjuk, hogy állami gazdaságainkban még óriási fejtett tartalékok vannak, ame­lyek feltárásával sok sok millió fo­rinttal­ gyarapíthatjuk népgazdaságun­kat, erősíthetjük államunkat. Nagy szerepe van ebben a mozgal­­omban a mezőgazdasági d­olgozók szakszervezetének, a MEDOSZ-nak. Az üzemi bizottságok a­ gazdaságok vezetőivel együtt teremtsék meg min­den feltételét annak, hogy a dolgozók kezdeményezése kibontakozhasson. Rendszeresen értékeljék, ellenőrizzék, tartsák számon az eredményeket. Népszerűsítsék, jutalmazzák az élen­járó, tervüket túlteljesítő dolgozókat. Szélesítsék minél jobban a sáribes­nyői állami gazdaság dolgozói által elindított mozgalmat, melynek sikere nagy lépéssel viszi előre állami gaz­daságaink fejlődését, mezőgazdasá­gunk szocialista építését. KÉZREKERÍTETT GYILKOSOK Még szeptember­ derekán történt, hogy Gátér község és környéke fel­bolygatott méhkashoz hasonlított egy­pár napig. . ... Este 10 órakor az első álomból za­varta fel az embereket a dobszó s meg­­tudták, hogy titóista kémek búskél­nak a határban. — A tanácsháza előtt gyülekeztünk botokkal, vasvillákkal — meséli ifjti Paksi István. — Megmutatták a go­nosztevők fényképeit s csoportokban indultunk a földeknek. Sötét volt, de m­ndegyikünk szemében ott parázslón a gyűlölet lángja. A falu végén meg­beszéltük, kinek mi lesz a teendője ha rájuk bukkanunk. Felforgattunk min­­den bokrot, megnéztünk mincsra árkot. Mellettem az öreg, 78 éves Mészáros András bácsi szuszogott. „Nem lé!t” — kérdem tőle. „Nem" — válaszolt keményen az öreg. „Csak ne kiabálj, mert elugrasztjuk a madarat.” Az egyik kulák tanyája felől mozgolódást vettünk észre. Felkutattuk még a szénaboglyákat is. Sajnos, nem akad­tunk a nyomukra. De ha egyet is el­csípek belőlük, puszta kezemmel mor­zsoltam volna szét a mocskos képit — tüzesedik az elbeszélésbe Paksi Ist­ván. A község lakói újságból, rádióból tudják, hogy a lómadarakat, azóta el­fogták. El is ítélték őket. A felháboro­dás hulláma azonban még mindig mm csendesült el a lakosság között. — Hiszen még a gyermekgyilkolástól sem riadtak* volna vissza ezek a go­nosztevők — öleli magához kislányét Sinkó Gáspárné. — És lett volna szí­vük Pesten is azokat a gyönyörű hi­dakat felrobbantani? — Szívük? — háborodik fel Hajdu Sándor. — Ezeknek, hiszen , a vadálla­toknál is alábbvalók. Nincs ezekben emberség egy szikrányi sem! A község lakossága, akik szívvel­­lélekkel álltak a hatóságok mellé, hogy a gonosztevőket minél hamarabb kézrekerítsék, soha nem felejtik el, hogy békés munkájukat, csendes éj­szakai nyugalmukat a titóista kémek, emberrablók és gynkosok zavarták meg. A Károlyi „grófok" vott birto­­kán 1948-ban alakult Kis-Felgyő köz­ség is részt vett a gonosztevők üldö­zésében. Hajdani urasági cselédek, akik most termelőszövetkezetben vagy egyénileg dolgoznak, tudják, hogyan kell válaszolni a gonosztevők irányí­tóinak: a község nemcsak járási, de országos viszonylatban is első volt a begyűjtésben. Jó példát mutattak az őszi szántás-vetésnél is. A község min­den terményből elnyerte a szabad­piaci jogot. A Gátér és Felgyő környéki parasz­tok nemcsak jó munkájukkal, hanem éberségükkel és a gonosztevők kézre­­kerítésének segítésével is bizonyítot­­ták, hogy a titóista aljas söpredék és bárhonnan küldött ellenség — szembe­találja magát az egész dolgozó nép elszánt békeakaratával, a gyilkosok elleni gyűlöletével! SZABAD FÖLD Főszerkesztő: Szabó Pál Felelős szerkesztő: Fehér Lajos, Főmunkatárs: Dancs József. Szerkesztőség: Budapest, VI., Jókai­ utca 2—4. Telefon: 314-379-314—380 Kiadja: SZABADSÁG Lapkiadóvállalat Kiadóhivatal: Budapest, Vill., Blaha Lujza­ tér 3. Telefon: *343—100 *142—220 Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája Budapest. V.. József nádor­ tér 1—3. Telefon: 180—850. vidéken a helyi hír­lapterjesztéssel foglalkozó postahivatal. Szikra Lapnyomda Budapest. VIII.. József körút 5. Felelős vezető: Kulcsár Mihály

Next