Szabad Föld, 1952. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1952-11-30 / 48. szám
3 miniszter tolmácsolta a magyar békeharcosoknak. — Az amerikai gyújtogatók mindannyiunk házát lángba akarják borítani — mondotta. — De az amerikai imperialisták barbár módszerei és kegyetlenségei nem törik meg a koreai nép harci akaratát és elszántságát hazája, szabadsága és függetlensége védelmében. A koreai nép hazájáért, a koreai nép igazságos békéjéért folytatott harcát szorosan összekapcsolja a világ békeszerető népeinek harcával. A békekongresszus részvevői vasárnap választották meg az Országos Béketanács tagjait, vezetőit, és a népek bécsi békekongresszusának magyar küldötteit. Az újonnan megválasztott Országos Béketanács tagjai népünk legkiválóbb fiai: államférfiak, tudósok, művészek, kiváló sportolók, sztahanovisták, kitüntetett mezőgazdasági dolgozók állami gazdaságainkból, gépállomásainkról, termelőszövetkezeteinkből s a legjobb egyéni dolgozó parasztok közül. Az Országos Béketanács elnöke: Andics Erzsébet. Alelnökei: Mihályfi I Ernő és Nánási László. Az Országos Béketanács titkára: Benke Valéria. Küldötteink a bécsi békekongresszuson A bécsi békekongresszuson a következők képviselik a dolgozó magyar népet: Andics Erzsébet akadémikus, Babócsa Endre budapesti belvárosi plébános, Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára, Bereczki Albert református püspök, Egri Albert sztahanovista gyalus, Jánosi Lajos akadémikus, Józsa Ferencné ceglédi tanyai tanítónő, Juhász Ferenc költő, Karinthy Ferenc író, Kiss Zoltán, az Országos Béketanács munkatársa. Kormos Bóta Józsefné egyénileg dolgozó parasztasszony Heves megyéből. Lukács György akadémikus, a Béke-Világtanács tagja, Máthé János veszprémi vikárius, Méray Tibor újságíró, Vagy Mária budapesti munkásnő, Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagja, Puskás Ferenc olimpiai bajnok, Rácz Erzsébet sztahanovista kubikos, Sztálinvárosból, Szádeczky Kardosa Elemér akadémikus, Teknős Péterné MNDSZ oszt. vez., Tollas Sándorné tszcs-tag, Debrecen és Vető Lajos evangélikus püspök. A küldöttek megválasztása után Nagy Sándor Sztálin-díjas és Kossuthdíjas író felolvasta a harmadik magyar békekongresszus Sztálin elvtárshoz intézett táviratát. Wiesner József, a MÁVAG kétszeres sztahanovista csiszolója felolvasta a kongresszus Rákosi elvtárshoz intézet levelét. A harmadik magyar békekongreszszust Urbán Ernő Kossuth-díjas író zárta be, szavait a népek bécsi békekongresszusára megválasztott küldöttekhez intézte: — Megtisztelő megbízatásukhoz híven és méltóan álljanak helyt a világ színe előtt. Mondják el, hogy az egész dolgozó magyar nép, óriási üzemeinktől a legeldugottabb tanyákig, világhírű tudósainktól a legegyszerűbb édesanyákig egyemberként vállalja a harcot, az egész világot átfogó békeharc ráeső részét. S mondják el végül, hogy amit vállaltunk, azt minden bizonnyal véghez is visszük. Véghezvisszük, mert tanítónk, vezérünk és édesapánk, az első magyar békeharcos: Rákosi Mátyás elvtárs! Véghezvisszük, mert hitünk, reményünk és vezérlő csillagunk a béke generalisszimusza: a nagy Sztálint A harmadik magyar békekongresszus a tanácskozás befejezése után a következő határozatot hozta: Szabadföld A harmadik magyar békekongresszus határozata Mi, a békekongresszus küldöttei a békeharcos milliók képviseletében beszámoltunk tetteinkről és hangot adtunk akaratunknak. Tetteink nem kevesek. Kőben és acélban, megváltozott tájainkban, népet nevelő könyvekben beszélik el, hogy nálunk a szocializmus építése és a béke védelme elválaszthatatlan. A magyar békemozgalom e nagy seregszemléjéről szálljon messzire szavunk, amely az egész békeszerető magyar nép üzenete, megbízása és fogadalma. ÜZENJÜK a szabadság és a béke élenjáró országa, a kommunizmust építő hatalmas Szovjetunió népeinek, üzenjük népünk legjobb barátjának, a nagy Sztálinnak: méltók leszünk rá és elszántan, keményen helytállunk a mi arcvonalunkon. Testvéri szeretettel köszöntik a szocializmust építő népi demokráciákat. Csodálattal adózunk a hős Korea népének, amely példát ad nekünk is a helytállásból s megmutatja: legyőzhetetlen az a nép, amely szabadságáért küzd. Baráti együttérzéssel köszöntjük a tőkés, gyarmati és függő országok bátor békeharcosait. Üzenünk az imperialista banditáknak, a titóista vérebeknek is: szemétdombról előkotort fasiszta bérgyilkosaikat a jövőben is leleplezzük és szétzúzzuk. Tudjuk, hogy ezzel hazánk és valamennyi nép békéjének nagy ügyét szolgáljuk. MEGBÍZZUK küldötteinket, adják át forró üdvözletünket a népek bécsi kongresszusának. Mondják el, hogy a magyar népre mindig lehet számítani. Bevehetetlen bástya leszünk, amelyen megtörik a háborúra készülő ellenség minden kísérlete. Mondják el, hogy magunkévá tesszük a nemzetközi békemozgalom követelését és minden erőnkkel küzdünk a német militarizmus feltámasztása ellen. Tudjuk, hogy a volt nácik felfegyverzése merénylet a magyar nép szabadsága és az egész világ békéje ellen. Követeljük a Korea ellen folyó háború beszüntetését, a baktérium- és napalm háború kitervelőinek és végrehajtóinak megbüntetését. Fejezzék ki küldötteink a magyar nép együttérzését a fasiszta terror minden áldozata iránt. Emeljék fel szavukat a háborúra uszító propaganda ellen. Adjanak hangot népünk követelésének, hogy a nagyhatalmak tárgyalóasztalnál oldják meg vitás kérdéseiket. FOGADALMAT TESZÜNK s e fogadalom minden magyar hazafi szívéből fakad. Megfogadjuk, hogy mindennap, a nap minden órájában hű katonái leszünk a békeharcnak. Helytállunk a munkában, példát mutatunk a kötelességteljesítésben. Megfogadjuk, hogy egyetlen hold földet sem hagyunk parlagon, maradéktalanul teljesítjük az őszi vetés és mélyszántás tervét. Megfogadjuk, hogy nem lesz egyetlen olyan gyára, üzeme, műhelye hazánknak, mely ne követne el mindent ötéves tervünk döntő évének túlteljesítéséért s a negyedik tervév diadaláért. Munkások a tervteljesítésben, parasztok a mezőgazdasági munkában, a beadásban, tudósok a békét, az embert szolgáló tudományban, művészek népünk, békeharcának igaz és lelkesítő ábrázolásában, mindenki a maga munkahelyén segíti szocialista építésünk meggyorsulását, segíti a béke védelmét. Megfogadjuk, hogy a békénkre, szabadságunkra, függetlenségünkre törő ellenséggel, az imperialista ügynökökkel, a Tico-féle emberrablókkal, gyermekeink gyilkosaival szemben éberek és könyörtelenek leszünk. Megfogadjuk, hogy ifjúságunkat hazaszeretetre, a haza bátor védelmére neveljük. Megfogadjuk, hogy megvédjük Sztálinvárost, Inotát, Tiszalököt, Kazincbarcikát, Komlót, , a Földalatti Gyorsvasutat, most felavatott Petőfi-hidunkat, a nagy békeműveket s a békés emberek minden kis otthonát az imperialista vadállatokkal szemben. Megfogadtuk, hogy napról napra leleplezzük az ellenség terveit, fokozzuk békemozgalmunk erejét. Új és új embereket nyerünk meg a békevédelem magasztos gondolatának, új és új békebizottságok teszik még szervezettebbé népünk hatalmas békemozgalmát. Megfogadjuk: egész népünket neveljük arra, hogy dolgozó népünk nagy vezérét, Rákosi Mátyást követve megnyerjük a békéért vívott harcot! Megfogadjuk, hogy kiolthatatlan marad népünk szívében a hűség és a hála a felszabadító Szovjetunió s a világ bölcs tanítója, népünk nagy barátja, a béke legfőbb őre, a nagy Sztálin iránti Évvégi zárszámadó közgyűlés a kubáni „Lenin" kolhozban Termelőszövkezeteinkben most folynak az évvégi zárszámadó közgyűlések, amelyeken az elnökök — az idén először — tartják meg gazdasági beszámolóikat. Rámutatnak az elmúlt évben tapasztalható hibákra, ugyanakkor foglalkoznak azokkal a feladatokkal is, amelyeket a közös gazdaság továbbfejlesztése, a szövetkezeti vagyon növelése érdekében el kell végezni. A Szovjetunió kolhozaiban nagy ünnep a zárszámadó közgyűlés, itt teszik mérlegre az évi munka eredményeit. Itt derül ki, hogyan állta meg helyét a munkában a kolhoz tagsága. Az alábbiakban egy riportot közlünk a kurganyini járás „Lenin” kolhozának zárszámadó közgyűléséről. Tanuljunk belőle. A Kubán és a Lóba folyó között húzódik meg egy kis kozák falu, Mihailovszkaja. Nagy napja van ma a falubelieknek: a szépen feldíszített központi klubban évvégi zárszámadó gyűlést tart a „Lenin” kolhoz, amelyen hiánytalanul megjelentek a kolhozparasztok, parasztasszonyok és most feszült figyelemmel kísérik Kazakov elnök gazdasági beszámolóját. Bevezetőül pontosan ismertette a kolhoz gazdasági adatait, majd így folytatta: „ Földjeinket 53 traktor műveli meg, a termést pedig 20 kombájn takarítja be. Van 16 gépkocsink és sok más gépi berendezésünk. Az elmúlt évben lényegesen hamarabb fejeztük be a termésbetakarítást és határidő előtt teljesítettük az állammal szembeni kötelezettségünket. Az eredmények és hibák okai — A kolhozvezetőség és a pártszervezet igen sok élenjáró kolhoztagot, szakembert és újítót vont be az évi beszámoló előkészítésébe, akik rengeteg olyan javaslatot terjesztettek a vezetőség elé, ami másképpen nem jutott volna eszünkbe. Ilyen javaslatok voltak: a még fellelhető anyagi és munkaerőtartalékok kihasználása a terméseredmények és az állattenyésztés továbbfejlesztése érdekében. A kolhoz tartalékai óriásiak. Erre hadd mondjak el egy példát: kolhozunk a múlt évben hektáronként 16 és fél mázsa őszibúzát termelt, ugyanakkor Iván Sackij brigádjának eredménye meghaladta a 18,8 mázsát! Elérhető-e ez más brigádokban is? Igen, elérhető. A kolhozvezetőség tanulmányozta Iván Sackij brigádjának tapasztalatait és elhatározta, hogy azokat minden brigádban elterjeszti. Az eredmény máris az, hogy az ősziek vetése a tavalyinál jobban folyt le s jól felkészültünk a tavaszi vetésre is: bőven van vetőmagunk, kijavítottuk a gépeket, a gazdaságon belül elvégeztük a földek beosztását, összeállítottuk a vetésforgók tervét. A brigádok ismerik saját területüket és a termények elhelyezésének rendjét is. Jövő évi terveink — Ha minden brigád alkalmazza Iván Sackij tapasztalatait, akkor jövőre nem 16 mázsás, hanem 24 mázsás terméseredményt is elérhetünk s nem 7 millió 800 ezer rubel lesz jövedelmünk, mint most, hanem legalább 12 millió rubelt . Terveinkről elmondhatom, hogy még ebben az évben két 600 kilowatt teljesítményű vízierőművet helyezünk üzembe, amelynek a segítségével gépesítjük az állattenyésztést, a műhelyeket, a magtárakat s így igen sok munkaerőt takarítunk meg. Ezenkívül építünk egy klubot, egy fürdőt, 10 istállót és még sok más épületet. Kozakov elnök ezután kérte a kolhoz tagjait, hogy szóljanak hozzá a beszámolóhoz, alkalmazzák bátran a kritikát és önkritikát, terjesszék elő javaslataikat. A kezek erdeje emelkedik a magasba A kolhoznarasztok — ahogy igazi gazdákhoz illik — sorra mondják el bírálataikat és építő javaslataikat. A tagság bírál Nyikolaj Gopkarev megbírálta a vezetőség munkáját, amiért halogatja az állattenyésztő telepek gépesítését és késlekedik a kolhozfejlesztési terv összeállításával. — Az utóbbi időben — mondotta — egyesek több alkalommal megszegték a kolhozok alapszabályzatát s a vezetőség ennek ellenére sem tesz semmit a rendbontók ellen. Nyikolaj Gavrgov a kertészetben lévő mulasztásokról beszélt. — A kertészet 1 millió 730 ezer rubelt jövedelmezett. Hektáronként tehát a jövedelem átlaga 4000 rubel. Ez az eredmény nem elegendő. Egyes brigádok kertészetében meg kellett volna szervezni az öntözéses gazdálkodást. A konyhakerti növények agrotechnikája nálunk még elég alacsony. Ez az oka annak, hogy csupán 120 mázsa káposztát és 85 mázsa paradicsomot termeltünk hektáronként. Élenjáró kolhozparasztjaink tapasztalatai azt bizonyítják, hogy megkétszerezhetnénk a zöldségfélék terméseredményeit! Fjodor Liszenko üdvözölte a kolhoz építési terveit, majd hangoztatta: ahhoz, hogy teljesíthessék az építési tervet, haladéktalanul foglalkozni kell a tégla- és cserépgyár fejlesztésével is. Olyan gyárakat kell emelnünk, hogy bőven legyen téglánk, cserepünk nemcsak középületek, hanem kolhozparasztok lakóházainak építéséhez is! Végül felolvasták a közgyűlés határozatát, amely — az elhangzott javaslatok figyelembevételével — kimondja, hogy a következő gazdasági évben mennyivel növelik a gabonafélék termésátlagát és azt is, hogy 1350 hektárnyi területen kell létesíteni öntözőhálózatot s a jelenlegi 529 hektárnyi erdősávot újabb hektárral kell bővíteni, így maradéktalanul teljesíti a kolhoz a 15 éves erdőtelepítési tervét! A Lenin-kolhoz tagjai az eredményes zárszámadó gyűlésről azzal távoztak, hogy maradéktalanul teljesítik mindazt, amit közösen elhatároztak! 1952 november 36. Egy évvel ezelőtt, 1951. december elsején adta ki pártunk és kormányzatunk nagyjelentőségű határozatát a jegyrendszer eltörléséről és a szabadpiac bevezetéséről. Ez a határozat nagy előrelendítője volt fejlődésünknek, szocialista építésünknek. A tavalyi december előtti állapot — mint arra népünk bölcs vezére, Rákosi elvtárs rámutatott — fékjévé vált további haladásunknak. A jegyrendszer a spekulációnak kedvezett. A feketézők olcsó áron összevásárolták a dolgozó parasztok terményeit és toronymagas áron adták azt tovább a városi dolgozóknak. A határozat súlyos csapást mért népgazdaságunk kártevőire, a feketéző spekulánsokra és ugyanakkor nagy előnyöket biztosított a szorgalmas, jó munkát végző munkásoknak és dolgozó parasztoknak. Dolgozó parasztságunk számára biztosította a szabadpiac előnyeit abban az esetben, ha államunk iránti kötelezettségének becsülettel eleget tesz. Érdemes tehát minél többet termelni, mert így jut több termény a szabadpiacra, így jut dolgozó parasztságunk nagyobb haszonhoz, így jutnak a városi dolgozók jobb ellátáshoz , így erősödik a munkás-paraszt szövetség, mely szocialista építésünk alapja! állam gazdasági vezetőink karolják fel a sáribesnyőiek mozgalmát Pár hónappal ezelőtt a sáribesnyői állami gazdaság dolgozói lelkes kezdeményezéssel, Rákosi elvtárshoz küldött levelükben vállalták, hogy munkájukat megjavítják, jobban takarékoskodnak, jobb gazdálkodással 702 ezer forintot takarítanak meg népgazdaságunk javára. A sáribesnyőiek példáját követve, állami gazdaságaink legnagyobb része csatlakozott ehhez a mozgalomhoz, melynek nyomán már eddig is szép eredmények születtek. A tolna megyei állami gazdaságok trösztjénél több mint egymillió forintot, a zalamegyei állami gazdaságokban 110 ezer forintot, a hajdú-biharmegyei trösztinél 342 ezer forintot takarítottak meg. Hogy milyen nagyok a lehetőségek, azt legjobban a hajdú-biharmegyei tröszt példája mutatja. A több, mint 300 ezer forintos megtakarítást nagyrészben a debreceni és a nyiracsádi állami gazdaságokban érték el. A tröszt kimutatja például, hogy az építkezésben 41 ezer forintot takarított meg. De ebből a 41 ezer forintos megtakarításból 36 ezer forint egyetlen építőbrigád érdeme, a debreceni állami gazdaság építőbrigádjáé, élén Mán Sándor brigádvezetővel. Mán Sándor építőbrigádjával nemcsak nagy megtakarítást ért el, hanem a tervet betartva határidőre felépítette az előirányzott népműhely alapítót, zöldségcsomagolót és egyéb épületeket. A nyiracsádi állami gazdaságban főleg az állattenyésztési munkában értek el jó eredményeket. A sertésgondozók például a rossz malacnevelő kocák malacaiból átraktak a jobb malacnevelő kocák alá. Így sokkal jobban, egyenletesebben fejlődtek a malacok, kevesebb lett az elhullás is. Eddig háromszázhúsz malacot választottak le, egy kilóval magasabb átlagsúlylyal, mint az új módszer bevezetése előtt. Zala megyében az andráshidai állami gazdaság jár élen önköltségcsökkerítési fogadalma teljesítésében. Ez a gazdaság a sáribesnyői mozgalomhoz való csatlakozásakor, 630 ezer forint megtakarítását vállalta. Később ezt a vállalását 711 ezer forintra emelte fel. A gazdaságban rendszeresen számon tartják, értékelik a vállalás teljesítését. A tehenészeknek például felbontották évi tervüket hónapokra. Így minden fejőgulyás tudja, hogy havonta mennyi tejet kell termelnie, hogy az ez évre vállalt 60 ezer liter többlet tejtermelést teljesíthessék. November elsején már 443 ezer forint volt ebben a gazdaságban a megtakarított összeg. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az andráshidai állami gazdaság december 1-re maradéktalanul teljesíti vállalását. Ebből az egy-két példából láthatjuk, hogy állami gazdaságainkban még óriási fejtett tartalékok vannak, amelyek feltárásával sok sok millió forinttal gyarapíthatjuk népgazdaságunkat, erősíthetjük államunkat. Nagy szerepe van ebben a mozgalomban a mezőgazdasági dolgozók szakszervezetének, a MEDOSZ-nak. Az üzemi bizottságok a gazdaságok vezetőivel együtt teremtsék meg minden feltételét annak, hogy a dolgozók kezdeményezése kibontakozhasson. Rendszeresen értékeljék, ellenőrizzék, tartsák számon az eredményeket. Népszerűsítsék, jutalmazzák az élenjáró, tervüket túlteljesítő dolgozókat. Szélesítsék minél jobban a sáribesnyői állami gazdaság dolgozói által elindított mozgalmat, melynek sikere nagy lépéssel viszi előre állami gazdaságaink fejlődését, mezőgazdaságunk szocialista építését. KÉZREKERÍTETT GYILKOSOK Még szeptember derekán történt, hogy Gátér község és környéke felbolygatott méhkashoz hasonlított egypár napig. . ... Este 10 órakor az első álomból zavarta fel az embereket a dobszó s megtudták, hogy titóista kémek búskélnak a határban. — A tanácsháza előtt gyülekeztünk botokkal, vasvillákkal — meséli ifjti Paksi István. — Megmutatták a gonosztevők fényképeit s csoportokban indultunk a földeknek. Sötét volt, de mndegyikünk szemében ott parázslón a gyűlölet lángja. A falu végén megbeszéltük, kinek mi lesz a teendője ha rájuk bukkanunk. Felforgattunk minden bokrot, megnéztünk mincsra árkot. Mellettem az öreg, 78 éves Mészáros András bácsi szuszogott. „Nem lé!t” — kérdem tőle. „Nem" — válaszolt keményen az öreg. „Csak ne kiabálj, mert elugrasztjuk a madarat.” Az egyik kulák tanyája felől mozgolódást vettünk észre. Felkutattuk még a szénaboglyákat is. Sajnos, nem akadtunk a nyomukra. De ha egyet is elcsípek belőlük, puszta kezemmel morzsoltam volna szét a mocskos képit — tüzesedik az elbeszélésbe Paksi István. A község lakói újságból, rádióból tudják, hogy a lómadarakat, azóta elfogták. El is ítélték őket. A felháborodás hulláma azonban még mindig mm csendesült el a lakosság között. — Hiszen még a gyermekgyilkolástól sem riadtak* volna vissza ezek a gonosztevők — öleli magához kislányét Sinkó Gáspárné. — És lett volna szívük Pesten is azokat a gyönyörű hidakat felrobbantani? — Szívük? — háborodik fel Hajdu Sándor. — Ezeknek, hiszen , a vadállatoknál is alábbvalók. Nincs ezekben emberség egy szikrányi sem! A község lakossága, akik szívvellélekkel álltak a hatóságok mellé, hogy a gonosztevőket minél hamarabb kézrekerítsék, soha nem felejtik el, hogy békés munkájukat, csendes éjszakai nyugalmukat a titóista kémek, emberrablók és gynkosok zavarták meg. A Károlyi „grófok" vott birtokán 1948-ban alakult Kis-Felgyő község is részt vett a gonosztevők üldözésében. Hajdani urasági cselédek, akik most termelőszövetkezetben vagy egyénileg dolgoznak, tudják, hogyan kell válaszolni a gonosztevők irányítóinak: a község nemcsak járási, de országos viszonylatban is első volt a begyűjtésben. Jó példát mutattak az őszi szántás-vetésnél is. A község minden terményből elnyerte a szabadpiaci jogot. A Gátér és Felgyő környéki parasztok nemcsak jó munkájukkal, hanem éberségükkel és a gonosztevők kézrekerítésének segítésével is bizonyították, hogy a titóista aljas söpredék és bárhonnan küldött ellenség — szembetalálja magát az egész dolgozó nép elszánt békeakaratával, a gyilkosok elleni gyűlöletével! SZABAD FÖLD Főszerkesztő: Szabó Pál Felelős szerkesztő: Fehér Lajos, Főmunkatárs: Dancs József. Szerkesztőség: Budapest, VI., Jókai utca 2—4. Telefon: 314-379-314—380 Kiadja: SZABADSÁG Lapkiadóvállalat Kiadóhivatal: Budapest, Vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: *343—100 *142—220 Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája Budapest. V.. József nádor tér 1—3. Telefon: 180—850. vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal. Szikra Lapnyomda Budapest. VIII.. József körút 5. Felelős vezető: Kulcsár Mihály