Szabad Föld, 1953. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-04 / 1. szám
HETI A MAGYAR DOLGOZÓ PARASZTSÁG HETI LAPJA VII. évfolyam, 1. szám, ARATÓ FILLÉR 1953 január 4. A magasabb terméshozamért „ !A növénytermelésben a hozamok emelésének kulcsa az alapvető agrotechnikai rendszabályok következetes megvalósítása, valamint a talajerő fokozatos megjavítása” — hangsúlyozta Gerő elvtárs a Központi Vezetőség előtt mondott legutóbbi beszámolójában. Állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok az 1952-es gazdasági évben különösen tapasztalhatták, hogy azok az új agrotechnikai módszerek, amelyeket a Szovjetunió szovházaiban, kolhozaiban sikerrel alkalmaznak, igen jól beválnak nálunk is. Példák egész sora bizonyítja, hogy az idejében elvégzett, mélyített őszi szántás, a kora tavaszi simítózás, a keresztsoros és négyzetes vetés, a pótbeporzás, stb. jelentős terméstöbbletet hozott azokban az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, sőt az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjén is, akik nem idegenkedtek az új módszerektől és bátran alkalmazták azokat. Ezt bizonyítja, többek között Fekete József kéttornyúlaki levelezőnk beszámolója is, aki megírja, hogy termelőszövetkezetükben már 1951 őszén alkalmazták a mélyítő szántást. Az ekét négy centivel engedték mélyebbre, mint az előző évi őszi mélyszántáskor. A mélyítő szántás eredménye nem maradt el. A kukorica kát. holdanként 30 mázsát adott és cukorrépábó 1111'íTrVln?lívtíitsgí thn.oldtak be. A kétornyúlakiak posomogygeszti és barázda szövetkezetben is gondos őszi munkát adtak a földnek: elhántós ekével végezték el az őszi mélyszántás jelentős részét s ha kora tavaszszal a föld fagya kienged, nyomban simítóznak. Az idejében elvégzett s a minisztertanácsi határozatibanelőírt 25 cm-es mélyszántással s a kora tavaszi simítózással a téli csapadékból összegyülemlett nedvesség 70 százalékát tartalékoljuk a száraz nyári hónapokra. Hogy mit jelent ez, azt ékesen bizonyítja a mihályi Táncsics tsz növénytermesztő brigádjának jó eredménye. A mihályi Táncsicsban a helyes talaj-előkészítés után, négyszeri kapálással egész nyáron át porhanyósan, nedvesen tudták tartani a kukoricaföldet és a terméshozam 8—10 mázsával volt magasabb, mint a szomszédos dűlőben lévő, egyénileg dolgozó parasztoké. Márpedig a Táncsics tsz földjére is ugyanannyi eső esett, mint az egyénileg gazdálkodókéra. Az új agrotechnikai módszerekközül nagy szerepe van a keresztsoros vetésnek is. Ahol 1951 őszén és 1952 tavaszán a régi soros vetési módszertől eltérően keresztsorosan vetették el a kalászosokat; kataszteri holdanként másfél-két mázsás terméstöbbletet eredményezett az új vetési mód. Mi a titka a keresztsoros vetés termésfokozó hatásának? Az, hogy így egyenletesebb tenyészterületet tudunk biztosítani az egyes növények számára s a szárbaszökő vetést egyenletesebben éri a fény. Az egyenletes fénymegoszlás eredménye: erőteljesebb a szánbaszökés, kedvezőbb a kikalászolás és nagyobb a terméshozam. Még egy előnye van a keresztsoros vetésnek: az, hogy az így vetett gabona nem dől meg, inkább egymást támasztja. Szép eredményekkel jár a pótbeporzás, amelyet a rozsnál, kukoricánál, napraforgónál, lucernánál már évek óta alkalmaznak a Szovjetunióban. A Szovjetunió Timirijazev akadémiájának adatai szerint a rozs pótbeporzása teljesen megszünteti az ablakos kalászok képződését és kataszteri holdanként 180—220 klóval növeli a termést. A pótbeporzáshoz nem kell különös felkészültség, nem kellenek különleges berendezések. A rozs és lucerna pótbeporzásához mindössze egy tízméteres kötél s két dolgozó szükséges. Termelőszövetkezeteinek a rozs pótbeporzását a virágzás ideje alatt háromszor, négyszer ismételve kataszteri holdanként egy és fél munkaegységgel elvégezhetik. A másfél munkaegységgel megszerzett terméstöbblet egy ember egész évi kenyerét fedezi. A kukorica és a napraforgó pótbeporzása nem igényel nagyobb felkészültséget. Az eredmény ezen a téren is olyan, amiért érdemes a közbeporzással járó többletmunkát elvégezni. Kökényes Pál, kismarjai levelezőnk ezzel kapcsolatban a következőket írja a Szabad Földnek: „Öt és félholdas dolgozó paraszt vagyok •Tavaly olvastam kedves lapomban a kukorica pótbeporzásáról. Az igazat megvallva, nem igen hittem, hogy eredménnyel jár. De azért 1700 négyszögöles kukoricatáblám felerészén elvégeztem a pótbeporzást aszerint, ahogy azt a Szabad Földben olvastam. Hogy rövidre fogjam: az 1700 négyszögölről 41 mázsa 50 kiló csöves kukoricát törtünk le. Azon a 850 négyszögölön, ahol a pótdeporzist elvirula, Lcitudó szövetkezeteinknek, hanem a kisparcellákon gazdálkodó egyéni parasztoknak is érdemes megfogadni pártunk és kormányunk tanácsát, érdemes elvégezni az egyszerűbb, újfajta agrotechnikai eljárásokat, így a mélyszántást, simítózást, pótbeporzást, a gyapot csombázását, stb. Nagy szerepe van a terméshozamok növelésében az idejében elvégzett jó munkának is. Pártunk és kormányunk éppen ezért határozatban szögezte le az egyes mezőgazdasági munkák elvégzésének végső határidejét. Ezek a határidők döntően fontosak, hogy a szántásvetést, növényápolást, terménybetakarítást a legjobb időben, károsodás nélkül elvégezzük. Ferenczi János, karcagi olvasónk ezzel szemben azt írja: „A határidők úgy vannak megállapítva, hogy azokat nem lehet betartani, mert igen sokszor összetorlódik a munka; egyszerre kell szántani, vetni, termést betakarítani, s valamelyikkel elkésik az ember.” Ferenczi János csak az egyik oldalról nézte meg a dolgokat. Valójában ennek ellenkezője az igaz: a határidők betartása éppen az egyes munkák összetorlódását küszöböli ki! Ugyanakkor megakadályozzuk vele azt például, hogy a megkésett munkák miatt elperegjen aratáskor a szem. A terméshozamok fokozásához, a mezőgazdasági munka jó megszervezéséhez elengedhetetlenkövetelmény, hogy termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink dolgozói, s az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok — tanuljanak, olvassanak. Az új módszerek elsajátítása, bevezetése nem kíván nagy befektetést, nem kell hozzá más, mint elhatározás és idejében végrehajtom azt, amit elhatároztunk. Ha az új módszereket az eddiginél még szélesebb területeken alkalmazzuk, az új esztendőben még eredményesebben harcolhatunk az idővel s bebizonyíthatjuk, hogy nem az idő, hanem az ember a gazda. Napról napra, óráról órára épül Sztálínváros. A Duna mentén, az egykor csendes pénteki fennsíkon, ahol két esztendővel ezelőtt még pusztaság terült el — új város született. Széles utcáival, mozijávai, iskoláival és áruházaival dobog a szíve az újonnan létesült városnak. „De ez csak a kezdet” — mondják a sztálinvárosiak. S ebben a kezdetben benne van az is, hogy már működik a Sztálin Vasmű gépgyára, valamint a nemrég elkészült Oxigéngyár és a Tűzárótéglagyár is. Hazánk történelmében most épül először ily hatalmas, új szocialista város cége. Erre az építkezésre népgazdaságunk ötéves tervünk kereteiben négymilliárd forintot ruház be. A Sztálin Vasmű ____ötéves népgazdasági tervünk kulcskérdése, országunk szocialista iparosításának alapja, honvédelmünk megerősítésének és a béke védelméért folytatott harcunknak egyik döntő eszköze*" — állapítja meg pártunk Központi Vezetőségének határozata. A Sztálin Vashű kohászati kombinát lesz, mégpedig acéllemezgyártással szakosítva. Ezek megfelelően óriási kohók, martinkemencék, hengerművek és a szükséges kszolgáló és melléküzemek épülnek. A melléküzemek közül legfontosabb a kokszolómű, szivattyúmű, villamoserőmű, karbantartómű és a szállítás üzem. Gyermekkori álmom vált valóra ... Ahogy a kohóban az acél elválik a salaktól, a Sztilinvárosba dolgozni jövő ember is úgy vetkőzi le régi szokásait, előítéleteit A párt nevelő munkája nyomán nap mint nap bukkannak fel a munka egyszerű hősei. Joggal mondhatta erről, a nagy változásról Farkas Mihály ebtárs: „Itt az épülő Sztálínváros friss falai között nemcsak új város, nemcsak új vasmű születik, de egyben új emberek is formálódnak.’’ Szenyita Sándor DISZ-fiatal fejebúbjára tolja sapkáját, tenyerével végigszánt gyöngyöző arcán és számolni kezd. Majd satuba fogja az U-alakú vasat és sörreszelést végez rajta. — Gyerekkori álmom vált valóra, amikor Sztálinvárosba jöttem, — kezdi beszélni az életét , elmondja: szülei olyan szegények voltak a múltban, hogy inasnak sem adhatták, mert szükség volt arra a pár fillérre is, amit a kis Sanyi pásztorkodásból keresett. Tíz hónappal ezelőtt azonban otthagyta faluját, Nyírlugost, hogy a Sztálin Vasműnél szakmunkás váljon belőle. Jelenleg átképzés. Kilenc hónapon át gyakorlatban s elméletben sajátítja el a lakatosmesterséget a Mechanikagyárban, februárban vizsgázik. Legkedvesebb tantárgya a számtan és a fizika. Erről szólva Szenyita Sándornak felcsillan a szeme: — Amikor hazulról eljöttem, csak szakmunkás akartam tenni. Ideérve azonban kitárult előttem az új város képe. Elhatároztam: tanulok, mérnök leszek. Férjem megelőzött a versenybe® Szilágyi Miklósné született Győri Ilonka így meséli el sztálinvárosi életének történetét: — Én Gégényből kerültem ide, férjem pedig Nyírcsászáriból jött. Itt ismerkedtünk össze. Láttam, derekas ember a munkában, igaz az én kezemen is úgy égett a dolog, hogy 160 százalékot teljesítettem. Száz szónak is egy a vége: megszerettük egymást. Együtt jártunk moziba, vasárnaponként szórakozni, sétálni a Duna-partra. Együtt örültünk a sosem látott építkezésnek és annak, hogy éppen itt, az ország leghíresebb táján hozott össze bennünket a sors... — Mégis, a munka volt az, mely kettőnket leginkább összekovácsolt. Kölcsönösen megegyeztünk: versenyre lépünk egymással — váljon ki a legény a gáton. Hát egyszercsak, szeptemberben én kerültem az élre, egy forint húsz fillérrel kerestem többet, mint Miklós: 1381 forint 30 fillért vittem haza. „No, szép szakmunkás vagy — hecceltem őt — én segédmunkás létemre többet keresek”. — Nosza, több sem kellett neki, kiköszörülte csorbát felenleg is vezet. Szilágyiné újdonsült asszonyka. Két héttel ezelőtt volt az esküvőjük. Jelenleg még külön laknak, de nemsokára új lakásba költöznek, a Május 1-atom. A part formák új emberré Magony István cselédember volt, amíg Sztálinvárosba nem került. Nagy Gábor 54 holdas tiszaföldvári kuláknál húzta az igát. Jól emlékszik arra, hogy egyszer a kulák szeme láttára könyvet vett kezébe, olvasni kezdte. Akkor a kulák ezt vágta fejéhez: — Kommunista vagy? Majd én leszoktatlak róla. Amíg az én kenyeremet eszed, ne lássak könyvet nálad, —s ezzel kikapta kezéből, összetépte és rátaposolt. Közel egy éve Magony Istvánt Sztálnvárosban Horváth elvtárs, a brigád vezetője ezzel fogadta: — Nesze elvtárs, egy könyv. Gorkij írta, címe: „Az Anya”. Olvass, hogy messzebb láthass falud határán. És az 51 éves Magony bácsi, itt az új városban, együtt növekedik az épülő házakkal, az új üzemrészekkel. Kőművesek mellett segédmunkásként dolgozik, teljesítménye állandóan 165—170 százalék. Munkatársai szeretettel vezik körül Magony bácsit. (Folytatás a 2. oldalon.) Ötéves tervünk szíve, büszkesége! Sztálínváros legmagasabb épületére Rácz Sándor sztahanovista kitűzi a vörös lobogót Sztálin elvtárs újévi nyilatkozata James Reston, a „New York Times” diplomáciai munkatársa 1952 december 21-én kérdéseket intézett Sztálin elvtárshoz. December 25-én Sztálin elvtárs az amerikai újságírónak a következő nagyjelentőségű nyilatkozatot adta: Kérdés: Ú1 esztendő köszönt ránk, az Egyesült Államokban új kormány lép hivatalba; meggyőződése-e Önnel továbbra is, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Egyesült Államok az elkövekező években békésen élhet? Válasz: Továbbra is hiszem, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közti háborút nem szabad ekerülhetetlennek tekinteni, hogy országaink továbbra is békében élhetnek. Kérdésre! Ön véleménye szerint hol vannak a mostani nemzetközi feszültség forrásai? Válasz: Mindenütt és mindenben, ahol csak a Szovjetunió ellen folyó „hidegháború” politikájának agresszív cselekményei megnyilvánulnak. Kérdés: üdvözölne-e Ön Eisenhower új kormányának képviselőivel folytatandó diplomáciai tárgyalásokat,annak érdekében, hogy megvizsgálják az Ön és Eisenhower tábornok találkozásának lehetőségét a nemzetközi feszültség enyhítése kérdésében? Válasz: Én egy ilyen javaslatot kedvezően fogadnék. Kérdés: Együttműködnék-e Ön valamely új diplomáciai akcióban, amelynek célja, hogy a koreai háborúnak véget vessenek? Válasz: Kész vagyok együttműködni, minthogy a Szovjetuniónak érdeke a koreai háború megszüntetése.