Szabad Föld, 1956. július-december (12. évfolyam, 27-48. szám)
1956-09-30 / 40. szám
VII-ot!DATlTT¥JI A szuezi kérdés vándordíja Londonig. _ New Yorkig A szuezi kérdés vajúdása az elmúlt héten ismét szült egy értekezletet. Tizennyolc ország képviselői ültek össze Londonban, hogy — a három nyugati hatalom ösztökélésére — megalakítsák a „Szuezi-csatornát használó államok szövetségét”. De már az első napon kiderült, hogy az értekezlet résztvevői — akár csak a mondabeli bábeli torony építői — nem értik egymás szavát. Szinte ahány csoport volt, annyi féle álláspontot képviselt. Voltak, akik hajlottak Dulles terve felé, voltak, akik új tárgyalásokat követeltek Egyiptommal és voltak, akik az ENSZ elé akarták vinni a szuezi ügyet. Ebből a bábeli zűrzavarból egy dolog világosan kicsendült: a kisebb országok nem hajlandók a Dulles, és Eden-féle utat járni, nem akarnak szövetkezeni az erőszakra, hanem békés megoldásokat keresnek. Ezért aztán, az általános nézeteltérések jegyében, kudarccal végződött a londoni ülés. De már az előestéjén megcsillantak az új remények — persze a józan emberek reményei — a szuezi kérdés békés rendezésére. N. A. Bulganyin elvtárs nyilatkozott az International News Service amerikai hírügynökség vezérigazgatójának, Kingsbury Smith-nek és kijelentette: a Szovjetunió hajlandó részt vennni Egyiptom, India, Franciaország, Nagy-Britannia, az USA és a Szovjetunió kormányfőinek értekezletén, amely — véleménye szerint — hozzájárulhat a szuezi ügy békés kibontakozásához. A szovjet kormány nincs az ellen sem, hogy az előbb említett értekezleten esetleg megkötött egyezményt az ENSZ elé terjesszék jóváhagyás végett. Ezek a javaslatok nagy visszhangra találtak világszerte, így remény van arra, hogy meg is valósulnak. Addig azonban még tovább tart a nyugati hatalmak csatározása Szuezért, s hozzátehetjük: a csatorna forgalmának hasznáért. A viszonylag „higgadtabb” taktikázás most New Yorkban, a Biztonsági Tanácsban kezdődik, ahol azt akarják majd elérni, hogy a Szuezi-csatornát valamiféle nemzetközi szerv igazgassa, nem pedig Egyiptom. Hogy itt milyen kilátásaik vannak, azt nehéz eldönteni. Mindenesetre Egyiptom bizonyára nem fog ilyesmibe beleegyezni, s a Biztonsági Tanács egyik-másik tagja sem lesz hajlandó bármiféle Egyiptom-ellenes döntést hozni. Még nagyobb kudarc várja azonban azokat a forrófejű angol elgondolásokat is, hogy bosszúból „elzárják a Nílus ugandai forrásait és sivataggá változtatják Egyiptomot”. Ez a barbár gondolat a rég lejárt „ököljogra” emlékeztet. S mivel ez már idejét múlta, csak azzal fenyegeti kései alkalmazóit, hogy — önmagukat „ütik ki”. Erre bizonyára az elszánt bosszúcsiholók maguk is rájönnek — még idejében. Mi is az a „révkalauz-csata"? A Szuezi-csatorna révkalauzai nemcsak a világ legjobban fizetett hajósai közé tartoznak, hanem a világsajtóban legtöbbet szereplő „sztárok” közé is. Amióta megkezdődött az úgynevezett „révkalauzcsata“, a földkerekség minden táján regeteg cikk és riport jelenik meg azokról a tengerészekről, akik átvezetik a hajókaravánokat a 161 kilométer hosszú Szuezi-csatornán. Mi is az a „révkalauz-csata”? Hatalmas arányú szabotázs-akció, amellyel a Szuezi-csatorna Társaság térdre akarta kényszeríteni az egyiptomi kormányt. London és Párizs minden áron be kívánja bizonyítani, hogy az egyiptomi kézbe vett, államosított csatornatársaság nem képes fenntartani a rendes forgalmat. Az angol és a francia kormány legfőbb reményét az európai révkalauzok visszahívásába vetette. Az államosítás pillanatában mintegy 250 révkalauznak négyötöd része külföldi volt. Nélkülük — gondolták Londonban és Párizsban — lehetetlen átvezetni a hajókaravánokat Port-Said és Szuez, a csatorna két végpontja között. A régi csatornatársaság tehát felszólította a külföldi révkalauzokat, hagyják el munkahelyüket. A nagyarányú manőver azonban csúfos kudarcot vallott. Mintegy 70 egyiptomi révkalauz és az egyiptomi szolgálatban megmaradt néhány görög és olasz alkalmazott éjjel-nappali munkával, hatalmas önfeláldozással ellátta 250 ember munkáját, a csatornán a forgalom teljesen zavartalan! S azóta már megérkeztek Egyiptomba a szovjet, a lengyel, a nyugatnémet és más országokból jelentkezett új révkalauzok, akik néhány hónapos kiképzés után megkezdik a rendszeres munkát a csatornán. A „révkalauz-csata“ nálunk is felkeltette az érdeklődést a csatornapilóták munkája iránt. Sokan kérdezték, vajon miért kapnak a révkalauzok hatalmas, 30—40 000 forintnak megfelelő havi fizetést? Mindenekelőtt tudni kell, hogy csak az lehet révkalauz a Szuezicsatornán, aki még nem töltötte be 45. életévét, de már 10 esztendős mélytengeri hajózási gyakorlata van, s legalább két esztendeig volt önálló parancsnok tengerjáró hajón. Aki ilyen képzettséggel rendelkezik, és sikeresen leteszi — néhány hónapos tanfolyam elvégzése után —a vizsgát, az kezdheti meg csak a működést a csatornán. Miben áll a révkalauzok tevékenysége ? A munka akkor kezdődik, amikor a csatorna egyik, vagy másik végkikötőjének megfigyelő tornyából észreveszi az ügyeletes tiszt, hogy a távolban hajó tűnik fel, amely a kikötő felé tart. Ekkor már riasztja a soron következő révkalauzt. A hajó a kikötőtől néhány kilométerre megáll és szirénajelet ad. A jelzés elhangzása után a kijelölt révkalauz motorcsónakon a hajóhoz siet, fedélzetére száll, s bevezeti arra a helyre, ahonnan a hajó legkönnyebben beállhat a csatornán átkelő hajókaravánba. A csatornán az átkelés átlagosan 12—14 óráig tart. A hajók néhány száz méteres távközben követik egymást. Az átkelés ideje alatt a 30—40 hajóból álló karaván minden egyes hajójának parancsnokságát egy révkalauz veszi át. A révkalauzok adják az utasításokat a kormányosoknak és gépészeknek. Nagyon nehéz munka a hajókaravánok átvezetése. A csatorna átlagosan hajózható szélessége nem több 60 méternél. Kétoldalt bóják jelzik azt a pontot, amelyen túl a hajók könnyen zátonyra futhatnak. A csatorna homoksivatagon át vezet, s partjai mentén állandóan zátonyok keletkeznek. A hajóknak a bóják jelezte térköz közepén kell haladniuk. Az irány megtartása nem könnyű dolog. A 20—30 000 tonnás hajók ugyanis a csatornán előírt kis sebesség mellett nem engedelmeskednek teljes pontossággal a kormánynak. A nehézségeket még fokozzák a különböző áramlatok, amelyek a csatornában keletkeznek. A révkalauzoknak az átkelés tartama alatt állandóan érintkezésben kell lenniök a hajókaraván minden egyes tagjával. Gyakori eset ugyanis, hogy egyik vagy másik hajó kormányszerkezete elromlik, vagy pedig géphiba miatt nem képes betartani a csökkentett sebességet. Ez esetben az élen haladó révkalauznak percnyi késedelem nélkül intézkednie kell, szükség esetén el kell rendelnie a hajókaraván megállítását. Megállni azonban nem mindenütt lehet, csak a csatorna három kitérőjénél, vagy a kijelölt szükséghorgonyzó helyeken. E helyeken kívül nem szabad megállni, mert megérkezhet a szembejövő hajókaraván, s a csatorna szélessége nem engedi meg, hogy két hajó elhaladjon egymás mellett. A révkalauz tehát 12—14 órán át egyetlen percig sem pihenhet. A legkisebb figyelmetlenség is óriási anyagi károkat okozhat. Nemcsak a zátonyra futott hajó és a hajó rakománya forog veszélyben, ha a révkalauz hibát követ el, hanem egyetlen hajónak zátonyra futása megakaszthatja az egész forgalmat a csatornán. * E vázlatos ismertetésből is látható, milyen hősies munkát végez az a 70—80 egyiptomi és más nemzetiségű révkalauz, aki európai kollégái távozása után fenntartotta és biztosította a Szuezi-csatorna forgalmát. Minthogy a csatorna forgalma nem csökkent, a napi 30—40 hajó áthaladása azt jelenti, hogy a révkalauzoknak kivétel nélkül minden nap meg kell tenniök egy utat. 12—14 óráig tart az átkelés, néhány órát igénybe vesz a hajókaravánok összeállítása és rendezése, elképzelhető tehát, hogy a révkalauzok szinte pihenés nélkül dolgoznak már két hét óta. A tenger pedig nem tréfál nincs tekintettel sem kimerültségre sem más nehézségekre. A tenger — mint a portsaidiak mondják — a legkisebb hibáért is szigorúan büntet. Polgár Dénes Széles moszkvai utca, a Jaroszlávi sugárút vezet a város belsejéről a mezőgazdasági kiállításhoz. Messziről feltűnnek a kiállítás nagy épületei, különösen a 97 méter magas főpavilon, amely szinte uralja a környéket. A főbejáratot felülről ,oborcsoport díszíti, amely egy aranyos búzakévét magasra emelő traktorost és női kolhoztagot ábrázol. Ez a kiállítás jelvénye A kiállítás területére jutva azt képzelheti a látogató, hogy tündér városba került. Árnyas ligetek, virágágyak, vízmedencék, szökőkutak közül emelkednek ki művészi elrendezésben a kiállítás építményei. 76 pavilon övezi a Kolhozok terét, amelyet két szökőkút is díszít: egyik „A népek barátsága“ kút, a másik a „Kővirág“ szökőkút, mely ugyanúgy ezernyi színben pompázik, mint a magyar közönség előtt is jól ismert Kővirág című szovjet mesefilm képei. A több mint 300 különféle építmény között is feltűnő a gépesítés pavilonja, amely hatalmas üvegkupolájával szinte magára vonja a figyelmet, jelképezve, hogy a mezőgazdaság gépesítésére a Szovjetunió rendkívül nagy erőt fordít. A kiállított gépek sokasága el sem fér a hatalmas csarnokban, megtöltik azok az épület körüli térségeket is. Sokféle traktor, kombájn és egyéb mezőgazdasági gép sorakozik itt katonás rendben. Sokan megnézik a „mindenes traktort“, , amelyhez az eddigi gyakorlatoktól eltérően nem hátul, hanem elől kapcsolják a munnkagépeket. Hozzákapcsolható a kapálógép, a fűkaszálógép és sok más munkagép. Ilyen megoldás mellett nem kell munkagépkezelő, a traktoros szeme előtt dolgozik a munkagép, figyelheti működését és annak megfelelően irányíthatja traktorát. A betakarítógépeknél legtöbben a cukorrépa-kombájn köré csoportosulnak. Egy idős mérnök ismerteti a gép szerkezetét és működését. Megelégedetten mosolyog, mikor látja, hogy az érdeklődők megértették magyarázatát. Igen elmés szerkezet a cukorrépaszedőgép. Nemcsak kiemeli és felszedi a répát, hanem le is fejeli.. A fellazított földből a répát öszszezáródó kapocs ragadja meg a leveleinél fogva és viszi a gép felső részén elhelyezett vízszintesen forgó éles tárcsa elé, amely lenyisszantja a koronát és utána a répa mozgószalagon halad tovább a gép jobboldalán elhelyezett tartályba. A gépesítés körzetében helyezkednek el az 1956-ban megnyílt összszövetségi iparkiállítás pavilonjai. Ezekben bemutatják a vas- és színesfém-kohászat, a szén- és a gázipar, a villamosítás, a vegyipar, a gépipar, a szerszámgépgyártás, a fa- és papíripar, az élelmiszeripar eredményeit. Az iparkiállítás egyik pavilonja állandóan tele van látogatókkal. Itt működik az atomreaktor. Kit ne érdekelne korunknak ez a nagy felfedezése, amelyet a Szovjetunió békés célokra használt fel. Az atomreaktor szerkezetéből nem sokat láthatunk. Az uránrudakat tartalmazó hengeralakú fémdoboz egy vízmedence fenekére van súly !## A „mindenes traktortól — az atomok titokzatos birodalmáig] Kiküldött tudósítónk beszámolója a moszkvai mezőgazdasági kiállításról e lvesztve, s felette 5—6 méter vastagságú vízréteg áll. Kisugárzása az emberre rendkívül veszélyes, de ez a vastag vízréteg védőfalat képez. A mélyben titokzatos fényeik vibrálnak Ott történik az atomerő felszabadulása. Egy olyan kis uránkocka, amely az ember tenyerében elfér, annyi energiát tartalmaz, mint60 vagon szén. Ebben a teremben láthatjuk az atomhajó kicsinyített mását is, amely a hatodik ötévesérv során készül el és 44 ezer lóerős lesz. Egyfolytában 3 évig tartózkodhat a vízen anélkül, hogy kikötne. Fedélzetén repülőteret is építenek. Nem kisebb bámulatot vált ki a kiállítás nézőiből a Szovjet Tudományos Akadémia által kiállított elektromos számológép. Ez a gép egy perc alatt 900 kivonást végez el. Kilenc órai munkateljesítménye egy ember 150 évi munkájának felel meg. A számoláson kívül idegen nyelvű szöveget is képes fordítani, alkalmas a közlekedés irányítására és kitűnően sakkozik is. A sakkjátszmában egyegy lépésnél először kipróbálja az összes lehetőségeket és a legjobb megoldást választja. Csak kiváló sakkmesterek vállalkozhatnak arra, hogy összemérjék vele erejüket. A tudomány, a technika nagy sikereit hirdeti az egész kiállítás. Képet ad a szovjet ember nagy alkotókészségéről, a szovjet mezőgazdasági vi- , , ... fejlődéséről é, lelemefene„f J“TM? élményeket jelent mindazok szamá-*, p J .. .' n ra, akik ezt a tündérien szép kiállí-\ber\, aki Így védekezett. ..Nem vat. cry ok orv.lt. A himnuszt a hét ene- t keltem, hogy a kádban fürdő lány is elálljon.“ Teszkó Sándor Hruscsov elvtárs Jugoszláviába látogatott N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja szerdán, szeptember 19-én rövid pihenésre Belgrádba érkezett. Hruscsov elvtárs a szerdai napot a dedinjei kastélyban töltötte, ahol Tito elvtárs zártkörű ebédet és vacsorát rendezett tiszteletére. Csütörtök délelőtt Hruscsov Joszip Broz Tito kíséretében a környék megtekintése és vadászat céljából a béllyei gazdaságba utazott. A jugoszláv külügyi államtitkárság hivatalos szóvivője pénteken sajtótájékoztatóján kijelentette: feltételezhető, hogy Hruscsov itt-tartózkodása alatt a jugoszláv vezetőkkel való találkozása során szóba kerülhetnek a közös érdekű kérdések is. A bellyei gazdaság megtekintése után Hruscsov elvtárs pénteken Tito köztársasági elnökkel Zágrábba érkezett, ahol megtekintette a nemzetközi mintavásárt. Útjuk innen Brioniba vezetett, ahonnan ellátogattak a pulai Uljanik hajógyárba. Fontos párthatározatokat hoztak nyilvánosságra Bulgáriában A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága nemrégen hozta nyilvánosságra határozatait. A személyi kultusz felszámolásában elért eredményekről és a közeli feladatokról, valamint a Trajcso Rosztov-ügy és a vele kapcsolatos perek felülvizsgálásának eredményeiről. A Központi Bizottság az első határozatban leszögezi, hogy az első pozitív eredmények, amelyeket az áprilisi plénum határozatának megvalósítása alapján rövid időszak alatt elértek, ékesszólóan bizonyítják e határozatok életképességét és az ország szocialista építésére kifejtett jótékony hatását. A második, a Trajcso Kosztov-ügy és a vele kapcsolatos perek felülvizsgálásának eredményeiről szóló határozat rámutat, hogy a központi bizottság plenáris ülése egyetértett a Kosztov-ügy kivizsgálásával megbízott bizottság jelentésével, elfogadta annak véleményét, amely szerint a szóban forgó személyeket alaptalanul ítélték el. Egyben elhatározta, hogy a Trajcso Kosztovperben, valamint az úgynevezett „kosztovista perekben” elítélt személyeknek — Szemerdyijev és Zagorszki kivételével — visszaadja párttagságát. A Szovjetunió 100 millió rubel hitelt nyújt Lengyelországnak A Lengyel Népköztársaság kormánya azzal a kéréssel fordult a Szovjetunióhoz, hogy nyújtson segítséget Lengyelországnak. A szovjet kormány megvizsgálta a kérelmet és ennek eredményeként szeptember 18-án jegyzőkönyvet írtak alá Moszkvában a szóbanforgó kérdésben. A jegyzőkönyv értelmében a Szovjetunió 1956. folyamán 100 millió rubel hitelt nyújt Lengyelországnak aranyban és olyan árukat (rezet, gumit, zsiradékot) szállít, amelyekre a Lengyel Népköztársaságnak szüksége van. A hitelt évi 2 százalékos kamat mellett nyújtja és Lengyelország 1957—1960 folyamán ámszállításokkal, évi egyenlő részletekben fogja azt törleszteni. A szovjet kormány hozzájárult ahhoz, hogy 4—5 évre elhalás...lk azoknak a hiteleknek a megfizetését, amelyeket Lengyelország régebben kapott, iparvállalatok építésére szükséges felszerelések formájában. A szovjet kormány ahhoz is hozzájárult, hogy a Szovjetunió által 1947— 1949-ben Lengyelországnak aranyban nyújtott kölcsönök hátralékát a Lengyel Népköztársaság ne aranynyal, vagy szabad valutával, 7 mem árucikkekkel fizesse ki. A NAGYVILÁG furcsaságai túlvilági boldogság sugározzák és szemetekben mennyei béke és nyugalom tükröződjék. De ha a pokolról beszéltek, akkor elegendő arcotok megszokott normális, mindennapi kifejezése, mint mikor egymás között beszélgetek“. * A gulfporti posta szokatlanul címzett levelet próbált kézbesíteni, de hosszú ideig senki sem akarta elfogadni, mert a levél a „város legbutább ügyvédének" szólt. Végre az egyik ügyvéd nem bírt ellenállni a kíváncsiságnak és feltépte a borítékot. Nem kis meglepetésére egy 100 dolláros bankjegy hullott ki belőle, egy levél kíséretében, amely röviden közölte: „ön nem is olyan buta, mint amilyennek látszik“. Kevés film szerzett olyan kétes érékű hírnevet, mint a franciák által nemrég forgatott „Rififi”. Egy gengszterbandáról szól a film, amelynek szépségű főnökük, „Rififi” irányításával a legagyafúrtabb módon rabolják ki a bankházakat és az áruházak páncélszekrényeit. A film külső felvételeit a londoni Mappin és Webb áruház párizsi fiókjánál forgatták és a tulajdonosok kezüket dörzsölték örömükben, hogy a film, amely bejárja a világot, milyen jó reklámot csap majd az üzletnek. Nemsokára megfagyott arcukon a mosoly, mert kevéssel a film bemutatója után, betűről-betűre a moziban látott módon, egy valódi betörőbanda lesen kifosztotta Mappin és Webb urak üzletházának hatalmas péncélkasszáját.* Parázs botrány kerekedett az egyik nagy newyorki áruház kirakata előtt, amelyben a cég fürdőkádat reklámozott — méghozzá igen eredeti módon. A kádba ugyanis egyeltűnően csinos fiatal lányt ültettek, akinek jelenléte percek alatt hatalmas csődületet idézett elő. A kavargó tömeg kellős közepén az egyik fiatalember hirtelen teli torokból énekelni kezdte az amerikai Salvatore Drossel délamerikai hitszónok nem kis feltűnést keltett a napi szemináriumban tartott előadásával. A derék pap azt fejtegette, hogy milyen fontos prédikációnál az arckifejezés. „Ha a mennyek országáról beszéltek — mondotta a fiatal papnövendékeknek —, arcotokról