Szabad Föld, 1956. július-december (12. évfolyam, 27-48. szám)

1956-09-30 / 40. szám

VII-o­t!DATlTT¥JI A szuezi kérdés vándordíja Londonig.­ _ New Yorkig A szuezi kérdés vajúdása az el­múlt héten ismét szült egy értekez­letet. Tizennyolc ország képviselői ültek össze Londonban, hogy — a három nyugati hatalom ösztökélé­sére — megalakítsák a „Szuezi-csa­­tornát használó államok­ szövetsé­gét”. De már az első napon kiderült, hogy az értekezlet résztvevői — akár csak a mondabeli bábeli torony épí­tői — nem értik egymás szavát. Szinte ahány csoport volt, annyi féle álláspontot képviselt. Voltak, akik hajlottak Dulles terve felé, vol­tak, akik új tárgyalásokat követeltek Egyiptommal és voltak, akik az ENSZ elé akarták vinni a szuezi ügyet. Ebből a bábeli zűrzavarból egy dolog világosan kicsendült: a ki­sebb országok nem hajlandók a Dulles, és Eden-féle utat járni, nem akarnak szövetkezeni az erőszakra, hanem békés megoldásokat keres­nek. Ezért aztán, az általános nézet­­eltérések jegyében, kudarccal végző­dött a londoni ülés. De már az előestéjén megcsillan­tak az új remények — persze a jó­zan emberek reményei — a szuezi kérdés békés rendezésére. N. A. Bulganyin elvtárs nyilatkozott az International News Service ameri­kai hírügynökség vezérigazgatójá­nak, Kingsbury Smith-nek és kije­lentette: a Szovjetunió hajlandó részt vennni Egyiptom, India, Fran­ciaország, Nagy-Britannia, az USA és a Szovjetunió kormányfőinek ér­tekezletén, amely — véleménye sze­rint — hozzájárulhat a szuezi ügy békés kibontakozásához. A szovjet kormány nincs az ellen sem, hogy az előbb említett értekezleten eset­leg megkötött egyezményt az ENSZ elé terjesszék jóváhagyás végett. Ezek a javaslatok nagy visszhang­ra találtak világszerte, így remény van arra, hogy meg is valósulnak. Addig azonban még tovább tart a nyugati hatalmak csatározása Szu­ezért, s hozzátehetjük: a csator­na forgalmának hasznáért. A vi­szonylag „higgadtabb” taktikázás most New Yorkban, a Biztonsági Tanácsban kezdődik, ahol azt akar­ják majd elérni, hogy a Szuezi-csa­tornát valamiféle nemzetközi szerv igazgassa, nem pedig Egyiptom. Hogy itt milyen kilátásaik vannak, azt nehéz eldönteni. Mindenesetre Egyiptom bizonyára nem fog ilyes­mibe beleegyezni, s a Biztonsági Tanács egyik-másik tagja sem lesz hajlandó bármiféle Egyiptom-elle­­nes döntést hozni. Még nagyobb ku­darc várja azonban azokat a forró­fejű angol elgondolásokat is, hogy bosszúból „elzárják a Nílus ugandai forrásait és sivataggá változtatják Egyiptomot”. Ez a barbár gondolat a rég lejárt „ököljogra” emlékeztet. S mivel ez már idejét múlta, csak azzal fenyegeti kései alkalmazóit, hogy — önmagukat „ütik ki”. Erre bizonyára az elszánt bosszú­­csiholók maguk is rájönnek — még idejében. Mi is az a „révkalauz-csata"? A Szuezi-csatorna révkalauzai nemcsak a világ legjobban fizetett hajósai közé tartoznak, hanem a világsajtóban legtöbbet szereplő „sztárok” közé is. Amióta megkezdő­dött az úgynevezett „révkalauz­­csata“, a földkerekség minden táján regeteg cikk és riport jelenik meg azokról a tengerészekről, akik átve­zetik a hajókaravánokat a 161 kilo­méter hosszú Szuezi-csatornán. Mi is az a „révkalauz-csata”? Ha­talmas arányú szabotázs-akció, amellyel a Szuezi-csatorna Társaság térdre akarta kényszeríteni az egyip­tomi kormányt. London és Párizs minden áron be kívánja bizonyítani, hogy az egyiptomi kézbe vett, álla­mosított csatorna­társaság nem ké­pes fenntartani a rendes forgalmat. Az angol és a francia kormány leg­főbb reményét az európai rév­kalauzok visszahívásába vetette. Az államosítás pillanatában mintegy 250 révkalauznak négyötöd része külföldi volt. Nélkülük — gondolták Londonban és Párizsban — lehetet­len átvezetni a hajókaravánokat Port-Said és Szuez, a csatorna két végpontja között. A régi csatorna­társaság tehát felszólította a kül­földi révkalauzokat, hagyják el munkahelyüket. A nagyarányú manőver azonban csúfos kudarcot vallott. Mintegy 70 egyiptomi révkalauz és az egyip­tomi szolgálatban megmaradt né­hány görög és olasz alkalmazott éjjel-nappali munkával, hatalmas önfeláldozással ellátta 250 ember munkáját, a csatornán a forgalom teljesen zavartalan! S azóta már megérkeztek Egyiptomba a szovjet, a lengyel, a nyugatnémet és más or­szágokból jelentkezett új révka­lauzok, akik néhány hónapos kikép­zés után megkezdik a rendszeres munkát a csatornán. A „révkalauz-csata“ nálunk is fel­keltette az érdeklődést a csatorna­pilóták munkája iránt. Sokan kér­dezték, vajon miért kapnak a rév­­kalauzok hatalmas, 30—40 000 forint­nak megfelelő havi fizetést? Mindenekelőtt tudni kell, hogy csak az lehet révkalauz a Szuezi­­csatornán, aki még nem töltötte be 45. életévét, de már 10 esztendős mélytengeri hajózási gyakorlata van, s legalább két esztendeig volt önálló parancsnok tengerjáró hajón. Aki ilyen képzettséggel rendelkezik, és sikeresen leteszi — néhány hó­napos tanfolyam elvégzése után —a vizsgát, az kezdheti meg csak a mű­ködést a csatornán. Miben áll a révkalauzok tevékenysége ? A munka akkor kezdődik, amikor a csatorna egyik, vagy másik vég­ki­kötőjének megfigyelő tornyából ész­reveszi az ügyeletes tiszt, hogy a tá­volban hajó tűnik fel, amely a ki­kötő felé tart. Ekkor már riasztja a soron következő révkalauzt. A hajó a kikötőtől néhány kilométerre meg­áll és szirénajelet ad. A jelzés el­hangzása után a kijelölt révkalauz motorcsónakon a hajóhoz siet, fedél­zetére száll, s bevezeti arra a helyre, ahonnan a hajó legkönnyebben be­állhat a csatornán átkelő hajókara­­vánba. A csatornán az átkelés átlagosan 12—14 óráig tart. A hajók néhány száz méteres távközben követik egymást. Az átkelés ideje alatt a 30—40 hajóból álló karaván min­den egyes hajójának parancsnoksá­gát egy révkalauz veszi át. A rév­kalauzok adják az utasításokat a kormányosoknak és gépészeknek. Nagyon nehéz munka a hajóka­ravánok átvezetése. A csatorna át­lagosan hajózható szélessége nem több 60 méternél. Kétoldalt bóják jelzik azt a pontot, amelyen túl a hajók könnyen zátonyra futhatnak. A csatorna homoksivatagon át vezet, s partjai mentén állandóan záto­nyok keletkeznek. A hajóknak a bóják­ jelezte térköz közepén kell haladniuk. Az irány megtartása nem könnyű dolog. A 20—30 000 ton­nás hajók ugyanis a csatornán elő­írt kis sebesség mellett nem enge­delmeskednek teljes pontossággal a kormánynak. A nehézségeket még fokozzák a különböző áramlatok, amelyek a csatornában keletkeznek. A révkalauzoknak az átkelés tar­tama alatt állandóan érintkezésben kell lenniök a hajókaraván minden egyes tagjával. Gyakori eset ugyanis, hogy egyik vagy másik hajó kor­mányszerkezete elromlik, vagy pedig géphiba miatt nem képes betartani a csökkentett sebességet. Ez esetben az élen haladó révkalauznak perc­nyi késedelem nélkül intézkednie kell, szükség esetén el kell rendel­nie a hajókaraván megállítását. Megállni azonban nem mindenütt lehet, csak a csatorna három kitérő­jénél, vagy a kijelölt szükség­hor­­gonyzó helyeken. E helyeken kívül nem szabad megállni, mert megér­kezhet a szembejövő hajókaraván, s a csatorna szélessége nem engedi meg, hogy két hajó elhaladjon egy­más mellett. A révkalauz tehát 12—14 órán át egyetlen percig sem pihenhet. A leg­kisebb figyelmetlenség is óriási anya­gi károkat okozhat. Nemcsak a zá­tonyra futott hajó és a hajó rako­mánya forog veszélyben, ha a rév­kalauz hibát követ el, hanem egyet­len hajónak zátonyra futása meg­akaszthatja az egész forgalmat a csatornán. * E vázlatos ismertetésből is látható, milyen hősies munkát végez az a 70—80 egyiptomi és más nemzetiségű révkalauz, aki európai kollégái tá­vozása után fenntartotta és biztosí­totta a Szuezi-csatorna forgalmát. Minthogy a csatorna forgalma nem csökkent, a napi 30—40 hajó áthala­dása azt jelenti, hogy a révkalauzok­nak kivétel nélkül minden nap meg kell tenniök egy utat. 12—14 óráig tart az átkelés, néhány órát igénybe vesz a hajókaravánok össze­állítása és rendezése, elképzelhető tehát, hogy a révkalauzok szinte pi­henés nélkül dolgoznak már két hét óta. A tenger pedig nem tréfál nincs tekintettel sem kimerültségre sem más nehézségekre. A tenger — mint a port­saidiak mondják — a legkisebb hibáért is szigorúan bün­tet. Polgár Dénes Széles moszkvai utca, a Jaroszlávi sugárút vezet a város belsejér­ől a mezőgazdasági kiállításhoz. Messzi­ről feltűnnek a kiállítás nagy épüle­tei, különösen a 97 méter magas fő­pavilon, amely szinte uralja a kör­nyéket. A főbejáratot felülről ,­­obor­csoport díszíti, amely egy aranyos búzakévét magasra emelő traktorost és női kolhoztagot ábrázol. Ez a kiál­lítás jelvénye A kiállítás területére jutva azt képzelheti a látogató, hogy tündér városba került. Árnyas ligetek, vi­rágágyak, vízmedencék, szökőkutak közül emelkednek ki művészi elren­dezésben a kiállítás építményei. 76 pavilon övezi a Kolhozok terét, ame­lyet két szökőkút is díszít: egyik „A népek barátsága“ kút, a másik a „Kővirág“ szökőkút, mely ugyanúgy ezernyi színben pompázik, mint a magyar közönség előtt is jól ismert Kővirág című szovjet mesefilm ké­pei. A több mint 300 különféle épít­mény között is feltűnő a gépesítés pavilonja, amely hatalmas üvegku­polájával szinte magára vonja a fi­gyelmet, jelképezve, hogy a mező­gazdaság gépesítésére a Szovjetunió rendkívül nagy erőt fordít. A kiállí­tott gépek sokasága el sem fér a ha­talmas csarnokban, megtöltik azok az épület körüli térségeket is. Sokféle traktor, kombájn és egyéb mezőgazdasági gép sorakozik itt ka­tonás rendben. Sokan megnézik a „mindenes traktort“­, , amelyhez az eddigi gyakorlatoktól eltérően nem hátul, hanem elől kapcsolják a mun­­nkagépeket. Hozzákapcsolható a ka­pálógép, a fűkaszálógép és sok más munkagép. Ilyen megoldás mellett nem kell munkagépkezelő, a trakto­ros szeme előtt dolgozik a munka­gép, figyelheti működését és annak megfelelően irányíthatja traktorát. A beta­karítógépeknél legtöbben a cukorrépa-kombájn köré csoporto­sulnak. Egy idős mérnök ismerteti a gép szerkezetét és működését. Meg­elégedetten mosolyog, mikor látja, hogy az érdeklődők megértették ma­gyarázatát. Igen elmés szerkezet a cukorrépaszedőgép. Nemcsak kieme­li és felszedi a répát, hanem le is fe­jeli.. A fellazított földből a répát ösz­­szezáródó kapocs ragadja meg a le­veleinél fogva és viszi a gép felső részén elhelyezett vízszintesen forgó éles tárcsa elé, amely lenyisszantja a koronát és utána a répa mozgósza­lagon halad tovább a gép jobbolda­lán elhelyezett tartályba. A gépesítés körzetében helyezked­nek el az 1956-ban megnyílt össz­­szövetségi iparkiállítás pavilonjai. Ezekben bemutatják a vas- és színes­fém-kohászat, a szén- és a gázipar, a villamosítás, a vegyipar, a gépipar, a szerszámgépgyártás, a fa- és papír­ipar, az élelmiszeripar eredményeit. Az iparkiállítás egyik pavilonja ál­landóan tele van látogatókkal. Itt működik az atomreaktor. Kit ne ér­dekelne korunknak ez a nagy felfe­dezése, amelyet a Szovjetunió békés célokra használt fel. Az atomreaktor szerkezetéből nem sokat láthatunk. Az uránrudakat tartalmazó hengeralakú fémdoboz egy vízmedence fenekére van súly­ !## A „mindenes traktortól — az atomok titokzatos birodalmáig] Kiküldött tudósítónk beszámolója a moszkvai mezőgazdasági kiállításról e­ lvesztve, s felette 5—6 méter vastag­ságú vízréteg áll. Kisugárzása az em­berre rendkívül veszélyes, de ez a vastag vízréteg védőfalat képez. A mélyben titokzatos fényeik vibrálnak Ott történik az atomerő felszabadu­lása. Egy olyan kis uránkocka, amely az ember tenyerében elfér, annyi energiát tartalmaz, mint­­60 vagon szén. Ebben a teremben lát­hatjuk az atomhajó kicsinyített má­sát is, amely a hatodik ötéves­­érv során készül el és 44 ezer lóerős lesz. Egyfolytában 3 évig tartózkodhat a vízen anélkül, hogy kikötne. Fedél­zetén repülőteret is építenek. Nem kisebb bámulatot vált ki a kiállítás nézőiből a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia által kiállított elekt­romos számológép. Ez a gép egy perc alatt 900 kivonást végez el. Kilenc órai munkateljesítménye egy ember 150 évi munkájának felel meg. A számoláson kívül idegen nyelvű szö­veget is képes fordítani, alkalmas a közlekedés irányítására és kitűnően sakkozik is. A sakkjátszmában egy­­egy lépésnél először kipróbálja az összes lehetőségeket és a legjobb megoldást választja. Csak kiváló sakkmesterek vállalkozhatnak arra, hogy összemérjék vele erejüket. A tudomány, a technika nagy sike­reit hirdeti az egész kiállítás. Képet ad a szovjet ember nagy alkotókész­ségéről, a szovjet mezőgazdasági vi- , , ... fejlődéséről é, lelemefene„f J“TM? élményeket jelent mindazok szam­á-*, p J .. .' n ra, akik ezt a tündérien szép kiállí-\ber\, aki Így védekezett. ..Nem va­t. cry ok orv.lt. A himnuszt a hé­t ene- t keltem, hogy a kádban fürdő lány is elálljon.“ Teszkó Sándor Hruscsov elvtárs Jugoszláviába látogatott N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja szerdán, szeptember 19-én rövid pihenésre Belgrádba érkezett. Hruscsov elvtárs a szerdai napot a de­­dinjei kastélyban töltötte, ahol Tito elvtárs zártkörű ebédet és vacsorát rendezett tiszteletére. Csütörtök délelőtt Hruscsov Joszip Broz Tito kísére­tében a környék megtekintése és vadászat céljából a béllyei gazdaságba utazott. A jugoszláv külügyi államtitkárság hivatalos szóvivője pénteken sajtó­­tájékoztatóján kijelentette: feltételezhető, hogy Hruscsov itt-tartózkodása alatt a jugoszláv vezetőkkel való találkozása során szóba kerülhetnek a kö­zös érdekű kérdések is. A bellyei gazdaság megtekintése után Hruscsov elvtárs pénteken Tito köztársasági elnökkel Zágrábba érkezett, ahol megtekintette a nemzetközi mintavásárt. Útjuk innen Brioniba vezetett, ahonnan ellátogattak a pulai Ul­janik hajógyárba. Fontos párthatározatokat hoztak nyilvánosságra Bulgáriában A Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága nemrégen hozta nyilvánosságra határozatait. A sze­mélyi kultusz felszámolásában el­­ért­ eredményekről és a közeli fel­adatokról, valamint a Trajcso Rosz­tov-ügy és a vele kapcsolatos perek felülvizsgálásának eredményeiről. A Központi Bizottság az első hatá­rozatban leszögezi, hogy az első po­zitív eredmények, amelyeket az áp­rilisi plénum határozatának megva­lósítása alapján rövid időszak alatt elértek, ékesszólóan bizonyítják e határozatok életképességét és az or­szág szocialista építésére kifejtett jótékony hatását. A második, a Trajcso Kosztov-ügy és a vele kapcsolatos perek felül­vizsgálásának eredményeiről szóló határozat rámutat, hogy a központi bizottság plenáris ülése egyetértett a Kosztov-ügy kivizsgálásával meg­bízott bizottság jelentésével, elfo­gadta annak véleményét, amely sze­rint a szóban forgó személyeket alaptalanul ítélték el. Egyben elha­tározta, hogy a Trajcso Kosztov­­perben, valamint az úgynevezett „kosztovista­ perekben” elítélt sze­mélyeknek — Szemerdyijev és Za­­gorszki kivételével — visszaadja párttagságát. A Szovjetunió 100 millió rubel hitelt nyújt Lengyelországnak A Lengyel Népköztársaság kormá­nya azzal a kéréssel fordult a Szov­jetunióhoz, hogy nyújtson segítséget Lengyelországnak. A szovjet kor­mány megvizsgálta a kérelmet és ennek eredményeként szeptember 18-án jegyzőkönyvet írta­k alá Moszkvában a szóbanforgó kérdés­ben. A jegyzőkönyv értelmében a Szov­jetunió 1956. folyamán 100 millió ru­bel hitelt nyújt Lengyelországnak aranyban és olyan árukat (rezet, gu­mit, zsiradékot) szállít, amelyekre a Lengyel Népköztársaságnak szüksége van. A hitelt évi 2 százalékos kamat mellett nyújtja és Lengy­elország 1957—1960 folyamán ám­szállítások­­kal, évi egyenlő részletekben fogja azt törleszteni. A szovjet kormány hozzájárult ah­hoz, hogy 4—5 évre elhalás...lk azoknak a hiteleknek a megfizetését, amelyeket Lengyelország régebben kapott, iparvállalatok építésére szük­séges felszerelések formájában. A szovjet kormány ahhoz is hozzájá­­rult, hogy a Szovjetunió által 1947— 1949-ben Lengyelországnak arany­ban nyújtott kölcsönök hátralékát a Lengyel Népköztársaság ne arany­nyal, vagy szabad valutával, 7 mem árucikk­ekkel fizesse ki. A NAGYVILÁG furcsaságai túlvilági boldogság sugározzák és szemetekben mennyei béke és nyu­­galom tükröződjék. De ha a pokol­ról beszéltek, akkor elegendő ar­cotok megszokott normális, min­dennapi kifejezése, mint mikor egymás között beszélgetek“. * A gulfporti posta szokatlanul cím­zett levelet próbált kézbesíteni, de hosszú ideig senki sem akarta el­fogadni, mert a levél a „város leg­butább ügyvédének" szólt. Végre az egyik ügyvéd nem bírt ellenállni a kíváncsiságnak és feltépte a boríté­kot. Nem kis meglepetésére egy 100 dolláros bankjegy hullott ki belőle, egy levél kíséretében, amely rövi­den közölte: „ön nem is olyan bu­ta, mint amilyennek látszik“.­­ Kevés film szer­zett olyan kétes ér­­ékű hírnevet, mint a franciák által nemrég forgatott „Rififi”. Egy geng­­­szterbandáról szól a film, amelynek szépségű főnökük, „Rififi” irányításával a legagyafúr­tabb módon rabolják ki a bankhá­zakat és az áruházak páncélszekré­nyeit. A film külső felvételeit a londoni Mappin és Webb áruház párizsi fiókjánál forgatták és a tu­lajdonosok kezüket dörzsölték örö­mükben, hogy a film, amely bejár­ja a világot, milyen jó reklámot csap majd az üzletnek. Nemsokára megfagyott arcukon a mosoly, mert kevéssel a film bemutatója után, betűről-betűre a moziban látott mó­don, egy valódi betörőbanda le­sen kifosztotta Mappin és Webb urak üzletházának hatalmas pén­­­­célkasszáját.* Parázs botrány kerekedett az egyik nagy newyorki áruház kiraka­ta előtt, amelyben a cég fürdőkádat reklámozott — méghozzá igen ere­deti módon. A kádba ugyanis egy­­­eltűnően csinos fiatal lányt ültet­tek, akinek jelenléte percek alatt hatalmas csődületet idézett elő. A kavargó tömeg kellős közepén az egyik fiatalember hirtelen teli to­rokból énekelni kezdte az amerikai Salvatore Drossel délamerikai hit­szónok nem kis feltűnést keltett a napi szeminárium­ban tartott előadá­sával. A der­ék pap azt fejtegette, hogy milyen fontos prédikációnál az arc­kifejezés. „Ha a mennyek országá­ról beszéltek —­ mondotta a fiatal papnövendékeknek —, arcotokról

Next