Szabad Föld, 1956. július-december (12. évfolyam, 27-48. szám)

1956-12-09 / 45. szám

Emberséggel, tisztességgel Bizonyára sok olvasónknál vár megválaszolásra az a kérdés, miért nem változtat­tuk meg lapunk címét? Va­jon nem lett volna-e „ajánla­­tosabb" a Szabad Föld he­lyett kitalálni valami sokat­­ígérő, hangzatos címet, őszin­tén szólva, mielőtt útjára bo­csátottuk volna október 23-a utáni első számunkat, mi ma­gunk is gondolkoztunk rajta. Aztán mégis úgy határoz­tunk, hogy megmaradunk Szabad Földnek. Nevében ugyanannak, ami voltunk, jellegében és tartalmában azonban annak, ami mindig is szerettünk volna lenni, s ez nemegyszer sikerült is: tisztességes szándékú, becsü­letes gondolkozású, csak a földművelő nép sokrétű gond­jával törődő paraszti hetilap. Újság akarunk lenni, a szó­nak legtisztább értelmében. Nem közlöny és nem gono­szul értelmezett szócső, ha­nem a magyar paraszti nép lapja, amely éberen vigyázza forradalmunk annyi drága honfivér árán kivívott ered­ményeit ... " Van mit söpörnünk, termé­szetesen, a saját portánkon is. Szerénytelenség lenne azt állítanunk, hogy mi sokkal jobbak voltunk a deákné vásznánál. De az is szerény­telenség lenne tőlünk, ha most oktalanul annyi hamut szórnánk a fejünkre, mond­ván: bűnösök voltunk, kinek éppen kedve tartja, ítélkez­zék fölöttünk. A kimondha­tatlanul és mindannyiunk ál­tal annyira gyűlölt Rákosi— Gerő-klikk legsötétebb esz­tendeiben is, ha egyebet nem, az emberséges szót, az embe­riességet elvittük lapunkban a legtávolabbi kis faluba is. Ezért, kedves olvasóink, ha néha tán oly szűkösen is fu­tó, de mindenkor jelenlévő emberi hangért bátorkodtunk első oldalunk legtetején meg­hagyni a Szabad Föld nevet. Szimbólum is egyben ez a név, melyet immár több mint tíz esztendeje visel homlokán lapunk. Ha szennyes is volt néha a Szabad Föld egyik­másik oldala , a magyar néptől idegen, magukat egyedül üdvözítőnek hazudó nemzetvesztők mocskolták azt be. Le fogjuk róla mosni ezt a szennyet! Azt akarjuk, s ez eltökélt szándékunk, amely­ből egy jottányit sem enged­hetünk, hogy lapunk neve — Szabad Föld — fáklyafénnyel világítson be minden, még a legeldugottabb kis tanyába is. Hogy igazságot, jó szót, em­berséget, tisztességet és bé­kességet vigyen minden pa­raszti hajlékba... De kíméletlenek akarunk lenni valamennyi törvényte­lenséggel, embertelenséggel szemben. Ostorozol az akár szándékkal, akár szándék nélkül elkövetett hibáknak, a hibák és embertelenségek el­követőinek, legyen az akárki, ha még oly fenségesen ül is bársonyos székében. Ebben a szellemben bocsát­juk útjára lapunkat. Hitünk és elhatározásunk szerint — a szellemében valóban meg­­újhodó Szabad Földet. Azt a lapot, amely ezután minden körülmények között, a leg­jobb tudásunk szerint segíte­ni, tanítani, tájékoztatni és szórakoztatni akar ... Az ezüstkalászos gazdatanfolyamoknak több évtizedes múltja van hazánkban. Túlzás nélkül elmond­hatjuk, hogy a tanulni vágyó, gazdálkodni kulturáltabban akaró földművelő népünk szereti ezeket a tanfolyamokat. Hi­szen itt szerezheti meg mindenekelőtt a földművelés legkor­szerűbb szakismereteit, a fejlett állattenyésztés és növényter­mesztés tudományos módszereit. Földművelésügyi kormányzatunk, tekintettel az idei nagy­számú érdeklődőkre, az elmúlt napokban intézkedett, hogy az ezüstkalászos gazdatanfolyamok előadásai országszerte meg­kezdődhessenek. A tanfolyamokon egyetemi szakképzettséggel rendelkező kiváló agronómusok és tanárok oktatják a növény­termesztés, az állattenyésztés és a kertészet szakismereteit. A minisztérium igen nagy gondot fordít arra, hogy minél töb­ben kapcsolódjanak be az oktatásiba és szerezzék meg az „Ezüstkalászos Gazda” jelvényt. Külön nagy gondot fordítanak arra, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok közül minél töb­ben vegyenek részt a mezőgazdasági szakoktatásban. Ez föld­művelő népünknek csak előnyére válhat. Jóváteszik a tagosítás során elkövetett erőszakosságokat Országszerte elegendő gabonát vetettek el — Jelentések a megyékből — Zala megye. A mélyszántás teljes erővel folyik. Üzem­anyag bőven van. Még So­mogy, Baranya és Veszprém megyének is adtak. Az eredeti vetésterv 93 ezer kat. hold volt és ebből már csak ezer hold hiányzik. Az időjárás kedvező és előreláthatólag 93 ezer holdnál is több lesz a ve­tés. A régi, megerősödött terme­lőszövetkezetek általában meg­maradnak, inkább az utóbbi két évben erőszakosan létre­hozott csoportok mennek szét. A nagykanizsai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben a na­pokban még néhányan be is lépte­k.★ Borsod megye: A termelő­szövetkezetiek és egyéniek a kenyérgabonát 85 százalékban elvetették. Az idő megenyhülé­­se után megyeszerte hozzá­láttak a még földben levő cu­korrépa felszedéséhez és a ré­pa elszállítása is jól halad. A megyei tanács a bejelen­tések alapján hozzákezdett a tagosítás során elkövetett tör­vénysértések felülvizsgálásá­hoz. Eltökélt szándékuk, hogy a törvénysértéseket a dolgozó parasztokkal s a tsz-tagokkal egyetértésben felszámolják. Békés megye: a megye tsz-eiben hozzákezdtek a zár­számadások elkészítéséhez. Az eleki József Attila Termelő­szövetkezetben is leltározzák a közös vagyont és készítik a zárszámadást, úgy tervezik, hogy több kisebb egységre osz­lanak. Csak annyi tagot tar­tanak meg, amennyi a betago­­sított föld megműveléséhez kell. A tagság többségének egyöntetű véleménye, hogy a nagyüzemi közös gazdálkodásit továbbra is fenntartják és fej­lesztik. A megyei szervek — helyesen — nem szólnak bele a tagok döntéseibe. Kétszerezzük meg jövedelmünket és a világban szerzett jó hírünket — Dr. Mészöly Gyula mezőgazdasági kutató nyilatkozata — Dr. Mészöly Gyulával, a Duna-Tiszaközi Kertészeti Kí­sérleti Intézet népszerű igaz­gatójával, a konyhakerti nö­vénytermesztés legnagyobb magyar tudósával beszélge­tünk a mezőgazdasági kutatók munkájáról és legközvetle­nebb feladataikról. Zavartalan légkört a munkához — Az én álláspontom az, hogy lényegesen többet kell segíteni a termelőknek abban, hogy a tájnak, a talajnak és az éghajlatnak legjobban megfelelő növényfajtákat ter­melhessék. Ehhez persze meg kell teremteni a kutatók szá­mára azt a légkört, amelyben zavartalanul dolgozhatnak. — mondja Mészöly Gyula — majd így folytatja. — Az el­múlt években ugyanis sok mindenre igénybe vették a ku­tatókat. Egymást érték a ku­tató intézetekben a tudomá­nyos munkákhoz mit sem ér­tő kiküldöttek, garmadával ér­keztek a különféle kirendelé­sek, meghívók és egyszerre három-négy helyre is hívtak értekezletre, előadásra. — Nekem annyi tisztséget, tagságot, megbízatást varrtak a nyakamba, hogy már szá­mon sem tudtam tartani — emlékszik vissza Mészöly Gyu­la. — De így volt a többi ku­tató is, őket se hagyták bé­kén, pedig mindenki tudta — bár kevesen mondták ki — hogy ez a kutató munka ro­vására megy. — És mi a jelenlegi hely­zet? — kérdezzük a Duna- Tiszaközi Kertészeti Kísérleti Intézet igazgatójától. — Október 23. óta lényege­sen kevesebb kiküldött járt nálunk és a hivatali levelek száma is csökkent. Ezzel szemben a termelők egyre többen fordulnak hozzánk ta­nácsért, segítségért. Mi ennek sokkal jobban örülünk, mint a hivatalokból érkező levelek­nek. De jönnek kellemetlen vendégek is. Az elmúlt na­pokban kint járt intézetünk­ben egy megyei funkcionárius és arra próbált rábeszélni, hogy vegyek részt a napi po­litikában. Mikor kijelentet­tem neki, hogy én csak a tu­dományos kutatómunkában, a mezőgazdaság felvirágoztatá­sában, a magyar konyhaker­tészet ügyének megsegítésében kívánok munkálkodni, meg­fenyegetett, mondván, hogy ha így viselkedek, megfoszta­nak minden közéleti tisztsé­gemtől. Szerencsére nem va­gyok ijedős ember, így őszin­tén megmondtam neki, hogy nem ejt kétségbe a fenyege­tése. Hivatásomnak akarok élni Dr. Mészöly Gyula ezután arról beszélt, hogy az intézet komolyan felkészült a kony­hakertészek, elsősorban pedig a paradicsom termelő gazdák segítésére. A Duna-Tiszaközi Kertészeti Kísérleti Intézet­nek a legkiválóbb paradicsom­­fajtákból, így az európai­ hírű Kecskeméti törpéből, a Kecs­keméti 42-es számú korai ex­portfajtából, valamint a Kecs­keméti 363-as számú konzerv­­fajtából annyi vetőmagja van, hogy abból 18 ezer kataszteri holdat lehet a tavasszal para­dicsommal elvenni. Ez azt je­lenti, hogy Magyarország mintegy 35 ezer kataszteri holdnyi paradicsom vetésterü­letének több mint a felét ki­váló minőségű vetőmaggal lát­ja el a kecskeméti intézet. — Én nem akarok mást, mint amit a hivatásom diktál. Segíteni a termelőket, segíte­ni az egész magyar népet, hogy a mezőgazdaság egyik legjövedelmezőbb üzemágá­ban, a konyhakertészetben megkétszerezzük jövedelmün­ket, s a világban szerzett jó hírnevünket — fejezte be nyi­latkozatát dr. Mészöly Gyula. Többé nem forintos­­verízával keresik a fillért Mi a hely Mi az állami gazdaságokban ? Az állami gazdaságok igen fontos helyet foglalnak el gazdasági életü­­nkben és most a közellátá­sban közvetlenül is megismerkedhetünk nagy segítségükkel. Varga János miniszterhelyettest kértük fel, hogy az állami gazdasá­gok helyzetéről és jövőjéről nyilatkozzék olvasóinknak. Hogyan állnak a gazdasá­gok az őszi munkákkal? Az volt a tervünk, hogy a mélyszántás 30—40 százalékát még szeptemberben elvégez­zük egyrészt, hogy a fő idény­ben minden erőt a betakarítás­ra és vetésre állíthassunk, másrészt, hogy a késő őszi és téli nehezebben végezhető, vagy rosszabb minőségű szán­tást elkerüljük. Az idén ez si­került is. Októberben olyan erővel indult meg a munka, hogy 23-ig a kenyérgabonát 95 százalékban elvetettük. Ma már 2000 holddal több a vetés az eredeti tervnél. A mély­szántás már nem tudott az idő­vel lépést tartani, üzemanyag­­hiány és a munkafegyelem meglazulása miatt. A terület 40 százaléka még szántatlan. Milyen segítséget nyújta­nak a munkástanácsok? A munkástanácsok többsége olyan összetételű, hogy képes az állami gazdaságokat előbb­re vinni, a vezetést elősegíte­ni. Helyenként azonban volt csendőrök és főjegyzők nyer­gették meg ezt a forradalmi vívmányt, mint például Buga­con és Perbálon. A munkástanácsok most fő­leg érdekképviseleti és bérezé­si problémákkal foglalkoznak A javaslatok legtöbbje helyén­való és jogos, de sok ellent­mondás is van, mert részben pénzfizetést — mint például Hevesben —, részben termé­szetbeni járandóságot követel­nek, mint például a békésiek. Úgy látjuk, hogy helytelen volt minden gazdaságra egyforma bérezést megszabni. Ezért az az elgondolás, hogy december 18 —20 körül a munkástanácsok képviselőivel 3—4 féle, össze­gében megegyező, de részle­teiben különböző bérezési rendszert dolgozunk ki és a gazdaságok a helyi szokások­nak megfelelően választhat­nak. Azt szeretnénk, hogy az új bérezési rendszer és az ala­csony fizetések felemelése ja­nuár 1-re a kormány által is jóváhagyva megtörténjék. A munkástanácsok több igazgató leváltását is javasol­ták és ezekre a helyekre szak­embereket kérnek. Mi a minisztérium terve a gazdaságok jövőjét illetően? Apparátusunk túlzottan nagy. Úgy jellemezhetném, hogy forintos gyertyával ke­restük a fillért. A legmesszebb­menő egyszerűsítést kell vég­rehajtani és akkor az admi­nisztratív létszámot is csök­kentjük. A felülről adott bü­rokratikus tervezés helyett a gazdaságok a szükségletüknek megfelelően termeljenek és önállóan döntsék el, hogy mi a legjövedelmezőbb. Ezeket a kérdéseket is munkástanács­­küldöttekkel országos értekez­leten tárgyaljuk majd meg, mert többet nem fordulhat elő, hogy a mi elképzeléseink a dolgozók érdekeivel ütközze­nek össze. A szakszervezettel teljes egyetértésben rendezni kívánjuk a helytelenül eltö­rölt természetbeni juttatáso­kat is, mint a feleségek fej­adagját, a kedvezményes tej juttatását a gyerekeknek 12 éves korhatárig, a családok részére a tej- és vágóállat­juttatás forgalmi áron. Szeret­nénk elérni, hogy a legalacso­nyabb kereset 800 forint le­gyen havonta. Sajnos, ezek tel­jesítése még akadályokba üt­közik, de reméljük, hogy az illetékesek is belátják a köve­telések jogosságát. Javasoltuk a kormánynak, hogy a feldolgozó üzemeket ad­ják vissza az állami gazdasá­gok hatáskörébe. Minden ész­­szerűs­éget nélkülöz, hogy pél­dául a mezőhegyesi cukorgyár melaszát Győrbe vitték el, mi­kor helyben is volt állami gaz­­dasági szeszfőzde. Javasoltuk továbbá, hogy a több miniszté­riumhoz tartozó gazdaságokat egy minisztériumba vonják össze. Ezzel évi 40 millió fo­rintot takaríthatnánk meg és szakszerűbb vezetést biztosít­hatnánk. Mit tudnak tenni az állami gazdaságok a közellátás érdekében? Gazdaságainkban 40 ezer kész disznó, 4 ezer extrém hí­zómarha, 60—70 ezer baromfi, többszáz vagon hal vár elszál­lításra. Ezek a mennyiségek a bel­ső piacok felvevőképességét is meghaladják. Elhelyezésük­ről pedig sürgősen gondoskod­ni kell. Most kezdünk külföld­del közvetlen tárgyalásokat. Szeretnénk érte takarmányt kapni — és akkor még jövő év június—júliusban is tudunk húst adni a közell­átásnak. JÓ VOLT IDÉN A BORTERMÉS — Édes komám, ha előbb érsz fel, mondd meg a felesé­gemnek, hogy jól vagyok, ne aggódjon, a gyerekeket csókolta­­tom.. i a Ss) (\ C3

Next