Szabad Föld, 1956. július-december (12. évfolyam, 27-48. szám)
1956-09-09 / 37. szám
Támogassuk jobban a termelői társulásokat Az egész mezőgazdaság szocialista átszervezése évekig tartó, állandó felvilágosító munkát igénylő feladat. A Központi Vezetőség júliusi ülése abban jelölte meg a szövetkezetek szervezésének legdöntőbb követelményét, hogy a szervezés során az önkéntesség elvének betartásával, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek meggyőző bizonyításával jöjjenek létre a nagyüzemi gazdaságok. A Központi Vezetőség óva intett az 1953. júniusa előtti hibáktól, az erőszakosságtól mindenkit, ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy fokozottabban kell támogatni a termelőszövetkezeti csoportokat, az alacsonyabb típusú termelői társulásokat. Közben természetesen ne feledkezzünk meg a termelőszövetkezetekgazdasági megszilárdításáról és fejlesztéséről. Az utóbbi évek folyamán a falusi tanács- és pártszervek keveset foglalkoztak, szinte teljesen elhanyagolták a mezőgazdaságban az alacsonyabb típusú szövetkezetek szervezését, a meglevőkkel való foglalkozást. Azzal érveltek, hogy a termelőszövetkezeti csoportok létrehozása kettős munkát jelent. Először a szervezésnél, másodszor a szövetkezetté való átalakításkor jelent nagy munkát a velük való foglalkozás. Ez félig igaz. Az a nézet azonban, hogy csak a legfejlettebb típusú termelőszövetkezetek szervezésére kell fordítani minden erőt, fékezője lehet a mezőgazdaság szocialista átszervezésének. Figyelembe kell venni azt is, hogy nem minden dolgozó paraszt jut el mindjárt oda, hogy a legfejlettebb szövetkezeti formát válassza. Előbb meg akar győződni: milyen a munka a közösségben, kik azok az emberek, akikkel egy életen át — legalábbis amíg bírja a munkát — dolgozni akar. Az emberek ilyen elgondolásait, próbálkozásait figyelembe kell venni, mert elősegíti a dolgozó parasztok szövetkezeti útra való térését. Ez az igazság másik fele. Nem kell előre félni a több munkától. Állami és pártszerveinknek jobban kell tehát segíteni a meglevő termelőszövetkezeti csoportokat. Az országban jelenleg 1170 tszcs van, közel 314 ezer katasztrális hold földön. Számos tszcs azonban nem működik az alapszabály szerint, csupán a nevükben viselik a csoport nevet — továbbra is egyénileg szántanak és teljesítik a beadási kötelezettséget. Hogy magukra maradtak, nemcsak ők a hibásak. Ennek oka abban is keresendő, hogy a termelőszövetkezeti csoportokat sok helyen nem tartották és ma sem tartják szövetkezeteknek és keveset törődnek velük. Pedig meg kell végre érteni, hogy a termelőszövetkezeti csoportok iskolák, ahol a tagok megismerhetik a szövetkezés előnyeit. Számos, előzőleg termelőszövetkezeti csoportban dolgozó tag miután megismerkedett a szövetkezeti mozgalommal, a fejlettebb forma mellett döntött. Az ország különböző tájai hagyományos állattenyésztő, gyümölcs- és zöldségtermelő kultúrájukról híresek belföldön, külföldön egyaránt. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyidejűleg védeni, fejleszteni, nemesíteni kell ezeken a területeken is a termelést. A nagyarányú fejlesztés itt is csak nagyüzemi módon lehetséges. Különböző termelői, értékesítési társulások már eddig is alakultak az országban. Izsákon a szőlőtermelők egy része a szakcsoportok keretében külföldi szállításokra vállalkozott. A szakcsoport ellenőrzi, hogy csak kiváló minőségű szőlőt szállíthassanak a termelők külföldre. Ezzel védik hírnevüket, az ország hírnevét. A különböző termelői társulások számos helyen a nagyobb munkákat is közösen végzik. Gépeket közösen vásárolnak, növényvédőszert, különböző oltványokat közösen szereznek be. Egymást segítik, támogatják a tagok, így a gyakorlatban megismerkednek a szövetkezeti munka előnyeivel. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyidejűleg a termelést is növelni akarjuk, ezzel együtt a parasztság jólétének emelését is célul tűztük ki. A kettős célt: a mezőgazdaságban a termelés növelését és a szocialista átszervezést egyidejűleg kell megoldani. A pártnak, a kormánynak nem érdeke, hogy a mezőgazdaságban a szocialista átszervezés során csökkenjen a dolgozó parasztok életszínvonala. A termelőszövetkezetek szervezésénél ilyen tényezőket alkalmazni mérhetetlenül káros lenne az országra. A pártnak és a kormánynak az a célja, hogy a termelőszövetkezeti csoportok, termelői társulások keretében a tagok érezzék az állam segítségét, növekedjen a termelés, erősödjön a jövőbe vetett hit, így ki előbb, ki utóbb a gyakorlat, a felvilágosító munka során felismeri, hogy további felemelkedésének egyetlen útja van, a szocialista útra, a fejlettebb útra való lépés. A dolgozó parasztságban nemzedékről-nemzedékre öröklődött a föld szeretete, a földhöz való ragaszkodás. A ma még szövetkezeten kívülállók nehezen birkóznak meg a szövetkezés gondolatával. Egyre többen vannak azonban olyanok, akik már kijelentik: „Ha meggyőződöm arról, hogy jobb lesz a szövetkezetben, magam is az új utat választom.” A közeljövőben nyilvánosságra kerülő új kormányintézkedés a termelőszövetkezeti csoportoknak, termelői társulásoknak igen jelentős kedvezményeket fog nyújtani. Falusi tanács- és pártszervezeteink gondoskodjanak arról, hogy minél több dolgozó paraszt megismerje ezeket az előnyöket és éljenek vele, hogy a termelőszövetkezet előiskoláiban ismerjék meg a jövendő útját. Hogyan haladnak a nyárvégi munkák? — A Földművelésügyi Minisztérium jelentése — A gabonacséplés országszerte befejezéshez közeledik. Most a legfontosabb munka a trágyázás, a kora őszi vetés és az aprómag-cséplés. Egyidejűleg nagy gonddal fel kell készülni az őszi szántás-vetési és betakarítási munkákra. A nyári trágyázás országosan megkezdődött , különösen jól halad Szolnok megyében. A nyárvégi, kora őszi vetésű növények alá a talajelőkészítés csak az elmúlt napokban kezdődött meg. Az ország egyes részein a nagy szárazság miatt jó minőségű vetőágyat eddig nem lehetett készíteni. Az utóbbi napok esőzései azonban most már csaknem mindenütt alkalmasabbá tették a talajokat jó vetőágy előkészítésére. A talajelőkészítésben eddig a legjobb eredményt Szabolcs megye érte el. A nyárvégi, kora őszi vetést igénylő őszi repce, bíborhere, őszi telepítésű lucerna, őszi takarmánykeverékek és őszi árpa talajelőkészítését most kell elvégezni, hogy augusztus utolsó, szeptember első napjaiban ezeknek a növényeknek legnagyobb részét jól előkészített magágyba lehessen elvetni. Az aprómagvak cséplése az előző évekhez mérten, jobb ütemben halad. Az első szakaszban, tehát az aratás előtt cséplésre kerülő aprómagvú növények cséplése (bíbor, repce, fűmagvak, korai borsó) az egész országban idejében megtörtént. A második szakaszban cséplésre kerülő növények (fehérhere, svédhere, somkóró, étkezési borsó, bükkönyfélék) cséplése a terv szerint halad és elmaradások csak szórványosan fordultak elő. Az aprómag-cséplés harmadik szakaszára történő felkészülés is országszerte megtörtént és Szabolcs megyében már a csillagfürt cséplése is megkezdődött. Az aprómag-cséplésben eddig Heves és Nógrád megye érte el a legjobb eredményt Vas, Veszprém. Jól fizet a paksi Vörös Sugár Tsz kertésete A paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezet megnagyobbodott, 12 holdas kertészetében szorgalmas munka folyik. Két szivattyú percenként 1260 liter vízzel látja el a szomjas növényeket, s a kertészetben dolgozó három munkacsapatnak ugyancsak megvan a maga dolga. Tolnára, Inotára, Sztálinvárosba, a Paksi Konzervgyárba és a földművesszövetkezeti boltokba számítják a paradicsomot, paprikát, uborkát. A tsz tagjai most dolgozk először ilyen nagy kertészette de az eddigi eredmények azt utalják, hogy a kezdet is sikeres, az előre meghatározott 300 ezer forintos tervet minden valószínűség szerint teljesíteni fogják. Most úgy tervezik, hogy a 12 holdas kertészetük fejlesztése, illetve jobb kihasználása érdekében jövőre 1000 négyzetméteres üvegházat építenek és virágkertészettel is foglalkoznak. Mit kíván tenni a megyei tanács...? mikrovitafiás nap Tatabányáin Már jóval a meghirdetett időpont előtt benépesül a Komárom megyei Tanács nagyterme. A tanácstagok — szinte kivétel nélkül mindenki itt volt — kis csoportokba gyűlve élénken találgatják a tanácsülés várható eseményeit. Miért ez a szokatlan érdeklődés? A beszélgetésekből kiderül, hogy a megyei tanács vezetői néhány nappal ezelőtt bejelentették: az esetleges interpellációkra azonnal a helyszínen válaszolnak. ... Megkezdődött az ülés. Az első interpelláló dr. Kabdebó József, a tatabányai kórház igazgató-főorvosa volt. Kivizsgálják a kisbéri tanácselnök elleni panaszokat — Mit kíván tenni a megyei tanács kereskedelmi osztálya — kérdezte — az élelmiszerüzletek és vendéglátóipari vállalatok közegészségügyi állapotának megjavítására? Az interpellációra Cserényi Dezső, a kereskedelmi osztály vezetője válaszolt. Elismerte, hogy valóban súlyos közegészségügyi hibák vannak, pedig ebben az évben már több mint 200 ezer forintot költöttek ilyen célokra, de ez nem elég. Több millió forintra lenne szükség, hogy mindent rendbe hozzanak. Cserényi elvtárs kérte a tanácsülést, szavazza meg, hogy annak a pénznek 50 százalékát, amelyet a kereskedelem az ünnepi vásáron és a bányásznapon terven felül nyert, a legsürgősebb közegészségügyi tennivalók megoldására fordítsák. A tanácsülés a kérést egyhangúlag megszavazta. Ezután Vida Istvánné kisbéri egyénileg dolgozó parasztasszony megkérdezte: — Mit kíván tenni a megyei tanács a kisbéri tűrhetetlen állapotok ügyében? És elmondta, hogy a községi tanács VB-elnöke olyan gorombán beszél a dolgozó parasztokkal, hogy emiatt semmilyen értekezletet nem lehet megtartani. Már hat hónapja a tanácsülést sem hívták öszsze. Schiller István, a megyei tanács elnöke válaszában megígérte, hogy a járási tanáccsal együtt a legsürgősebben megvizsgálják ezt az ügyet és megteszik a szükséges intézkedéseket. Az eredményről beszámol majd a legközelebbi tanácsülésen. Eltűnt gerendák nyomában A következő interpelláló Soós Erzsébet, esztergomi tanácstag volt. — Egy-két nap múlva megkezdődik Táton is a tanítás — mondotta. — De az új általános iskola még mindig tető nélkül áll. A befejezetlen épület napról napra bomlik. Mit tesz a megyei tanács az iskola gyors felépítéséért? Erre a kérdésre Besei László, az oktatási osztály vezetője válaszolt: — A táti iskola terven felüli vállalkozás volt. Ennek ellenére mindent megtettünk, hogy befejezzük az építkezést. Már a gerendákat régebben odaszállítottuk. .. — Igen, de azokat már elvitték máshová! — szól közbe Soós Erzsébet. A tanácsülés sem elégedett meg az előbbi válasszal, többen közbeszóltak és kérdőre vonták Besei elvtársat, miért engedte a gerendákat elszállítani. Az oktatási osztály vezetője erre elmondta, hogy már megindult az új gerendák gyártása és reméli, hogy november 5-én megkezdődhet a tanulás az új iskolában is. De a tanítás addig sem szünetel, mert a gyerekek a régi iskolában két váltásban tanulhatnak. Ezt a választ elfogadta Soós Erzsébet és a tanácsülés is. Túl kicsi a váróterem Bakonysárkányon Vejlandics József, a bakonysárkányi váróterem ügyében interpellált a megyei tanács elnökéhez. Bakonysárkányon ugyanis egy egész kicsiny váróterem van, pedig ehhez a vasútállomáshoz három község lakossága tartozik. Bizony sokszor előfordul, hogy esőben, hóban 80—100 ember is szabad ég alatt várakozik a vonatra. — Sajnos, ebben az ügyben csak a MÁV intézkedhet — válaszolta Schiller elvtárs —, de a megyei tanács majd érintkezésbe lép az illetékesekkel, s reméljük, eredménnyel járunk majd. Ezután Handlik Mihályné, oroszlányi egyénileg dolgozó parasztaszszonyra került a sor. — Az egyik kérdésem az lenne — kezdte —, hogy miért nem engedi meg a vadásztársaság, hogy kutyákkal őrizhessük a kukoricát a vaddisznók ellen. A másik pedig, miért nem néz utána a megyei tanács, mit művel az oroszlányi erdőgazdaság az emberekkel. A föld után ugyanis járna nekünk fa, de az erdészet csak ágakban akarja kiadni. A kérdésekre Tóth László, a mezőgazdasági igazgatóság vezetője válaszolt. — Néhány napja adtunk ki egy rendelkezést, amely szerint a dolgozó parasztok este 19 órától reggel 6-ig kutyákkal őrizhetik a termést. Az erdészettel kapcsolatos ügyben pedig rendelet biztosítja, hogy a földtulajdonosok a fa 50 százalékát keményfában, 50 százalékát pedig gallyakban kapják meg. iluszerló interpelláció A megyei tanácsülésen összesen 22 interpelláció hangzott el, és a megyei tanács vezetői mindegyikre válaszoltak, megígérték, hogy megfelelően elintézik a panaszokat. Elégedetten beszéltek erről a tanácskozás végén a részvevők. Bizonyára meglátszik majd ennek hatása az ügyek intézésében — mondják a tanácstagok. — A vezetők jobban megismerik a bajainkat, gyorsabban tudnak intézkedni és ez megkönnyíti az életüket. l Önállóan készíti ötéves tervét a Városföldi Állami Gazdaság A Városföldi Állami Gazdaság egyike azoknak a kijelölt üzemeknek, amelyek önállóan készítik el saját ötéves tervüket. Nagyfokú önállóságot jelent ez, amelyet ki kellett érdemelni, s bebizonyítani, hogy a gazdaság dolgozói és vezetői egyaránt rászolgáltak erre a bizalomra. Pedig pár évvel ezelőtt még nagy nehézségekkel küzdött ez a gazdaság: 1953-ban példáulhárommillió forint ráfizetéssel zárult a gazdasági év, majd a következő év zárszámadása már csak 270 ezer forint hiányt mutatott. 1955-ben pedig megtörtént a nagy fordulat. Az év végi mérleg több mint egymillió forint tiszta jövedelmet tükrözött. A siker alapja: a nagyobb önállóság — Hosszadalmas lenne minden olyan körülményt részletesen felsorolni, amely a változást eredményezte — mondja Bagó Bálint, a gazdaság főagronómusa. — Ezért csak a legfőbb tényezőről beszélek. A korábbi évek kudarcainak egyik fő oka az volt, hogy felsőbb szerveink túlságosan megkötötték a kezünket. Megszabták, hogy mit termeljünk, milyen nagyságú területet vessünk be egyik vagy másik növényféleséggel, sőt, sokszor a mindennapi munkák menetébe is beleszóltak. — Majd sikerült bebizonyítanunk — folytatja a főagronómus —, hogy ez helytelen, így az utóbbi 2—3 évben elég nagy önállóságot vívtunk ki. Sok vita után például az igazgatóságunk hozzájárult, hogy nem termelünk kendert, amihez nincs meg a természeti adottságunk és emiatt holdanként 800—900 forintot fizettünk rá. Két évvel ezelőtt megállapítottuk azt is, hogy nálunk a Fleischmannkukorica nem megfelelő fajta, ezért a következő évben vetésterületünk nagy részén óvári ötöst termeltünk. Ez egymagában 900 mázsa terméstöbbletet jelentett. Ilyen és hasonló változtatások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy jövedelmezővé tegyük a gazdaságot. — A nagyobb önállósággal párhuzamosan — veszi át a szót Misányi Gyula, a magtermeléssel megbízott agronómus — helyesebben, szakszerűbben alakíthattuk ki vetésforgónkat is, amely egyik legelemibb követelménye az eredményes gazdálkodásnak. Régebben a területünknek csaknem a felén kalászosokat kellett termelnünk és most pedig 32 százalékot vettünk tervbe. És téved, aki azt hiszi, hogy így kevesebb gabonát termelünk Vegyük csak példának a búzát: 1951-ben nálunk a búza holdanként átlagtermése 8 mázsa volt, ebben az évben pedig elértük a 135 mázsás átlagot, öt évvel ezelőtt száz hold föld kellett ahhoz, hogy 800 mázsa búzát termeljünk, ebben az évben pedig ugyanazt a mennyiséget megtermeltük 59 holdon. Miért kifizetődő a jószágtartás? A Városföldi Állami Gazdaságban ennek nyomán növekszik a takarmánytermő terület, a több takarmány több állat tartását teszi lehetővé, a több állat után több a trágya, ha pedig több a trágya, nagyobbak a holdankéti termésátlagok, csökken az önköltség, nő a jövedelmezőség. Ezeket tekintve, igyekeznek kialakítani ötéves tervüket is, amely már nagy vonalakban készen áll és Bagó elvtárs ebből is ismertett egy-két adatot. Jelenleg 218 tehenünk van és az ötéves terv végéig ötszázra akarjuk szaporítani, továbbá évente kétezer sertés meghizlalását vettük tervbe. Hogy ez sikerüljön, már meg is tettük az előkészületeket. Ebben az évben 200 holddal növeltük a kukorica termő területét, száz hold lucernáról magot fogunk, hogy kiszánthassuk a régi telepítésű 300 hold lucernánkat és újat telepíthessünk helyette. A pillangósok területét egyben növeljük is: 100 hold vörösherét vetünk hamarosan. Még sorolná tovább is Bagó elvtárs a terv adatait, de ennyiből is látjuk, hogy egy-egy termelési ág fejlesztését jól összehangolták a másikkal és így előreláthatóan nem következnek be aránytalanságok. A sikeres tervteljesítésnek ez igen fontos feltétele. Nem kevésbé fontos az sem, hogy van-e elegendő munkaerő az elvégeezendő munkákhoz. Jól vezetett gazdaságban, ahol rend, fegyelem, szervezettség van, szívesen dolgoznak a munkások és jól is keresnek. Ennek a gazdaságnak jó híre van e tekintetben is. — Még távoli vidékekről is kapunk leveleket — mondja Erős József, az üzemi bizottság elnöke —, amelyekben érdeklődnek, hogy van-e munkásfelvétel, mert szívesen jönnének dolgozni. Éppen most is kaptunk ilyen levelet Bácsalmásról és Csepelről. A szakszervezet nem egyoldalú munkát végez. Nemcsak munkaversenyre, nemcsak a nagyobb teljesítményre buzdítja a munkásokat, hanem védi is mindenben az érdekeiket. Most például a gazdaságnak az elért jövedelemből 800 ezer forint olyan pénze van, amellyel szabadon rendelkezik. A szakszervezet és a gazdaság vezetői megállapodtak abban, hogy ennek az összegnek jelentős részét a gazdaságban levő munkáslakások tatarozására fordítják. Könyvtár, mozi, sporteszközök és más lehetőségek vannak ahhoz, hogy a gazdaság dolgozói művelődjenek, szórakozzanak. Szeretik gazdaságukat a munkások Meghallgatjuk a munkások véleményét is. Bartucz Sándor a következőket mondja: — Sokfelé jártam az országban, sok munkahelyről továbbálltam, mert vagy keveset kerestem, vagy rosszul bántak a munkásokkal, de itt meg vagyok elégedve és nem szándékozom továbbmenni. Karip László is meg van elégedve, bár kissé panaszkodik. Mint mondja, néha nagyon sok a munka és vasárnapon, vagy ünnepnapon is dolgozni kell. — Igaz — teszi hozzá —, hogy ez vele jár a mezőgazdasági munka természetével és nagyon jó hatással van a munkásokra az, hogy a vezetők sem vonják ki magukat a munka nehezéből. Több vasárnapon például a gazdaság vezetői is kijöttek és segítettek aratni, hogy minél hamarabb végezzünk a gabona betakarításával. Általában a megkérdezettek véleményéből az csendül ki, hogy a gazdaság vezetői mindenkitől megkövetelik a jó munkát, de ugyanakkor meg is becsülik a dolgozó embereket. Ez jó hangulatot vált ki, növeli a munkakedvet, biztosítékot nyújt ahhoz, hogy a Városföldi Állami Gazdaság az ötéves tervét maradéktalanul valóra váltsa. Teszkó Sándor Mi, a kunhegyesi Zöld Mező I. típusú Termelőcsoport tagjai 115 katasztrális holdon termelünk rizst. Régebbi időkben szerzett tapasztalatok alapján javaslatot kívánok tenni a gépállomásoknak. A rizs csépléskor könnyen hámozódik és törik. Ezért a cséplődobot át kell szerelni, ami abból áll, hogy az acél dobsinek helyett ugyanolyan méretű keményfa léceket kell fölszerelni. A dob fordulatát bizonyos mértékben le kell csökkenteni. Ezáltal a szemtörés és a hámozás csaknem teljesen megszűnik. A jelenlegi jónak ígérkező rizstermés megérné, ha a gépállomások azokat a cséplőszekrényeket, amelyek rizscséplést végeznek, erre a célra átszerelnék. A cséplésnél történő szemtörés részünkre árcsökkenéssel, népgazdaság részére pedig anyagi kárral jár. Madarik Pál, Kunhegyes --------- Javaslat a gépállomásoknak: szereljék át a gép dobját rizscsépléskor