Szabad Föld, 1956. július-december (12. évfolyam, 27-48. szám)

1956-09-09 / 37. szám

Támogassuk jobban a termelői társulásokat Az egész mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése évekig tartó, állandó felvilágosító munkát igénylő feladat. A Központi Vezetőség júliusi ülése abban jelölte meg a szövetkezetek szervezésének legdöntőbb követelmé­nyét, hogy a szervezés során az ön­­kéntesség elvének betartásával, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek meggyőző bizonyításával jöjjenek létre a nagyüzemi gazdaságok. A Központi Vezetőség óva intett az 1953. júniusa előtti hibáktól, az erő­szakosságtól mindenkit, ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy fo­kozottabban kell támogatni a terme­lőszövetkezeti csoportokat, az alacso­nyabb típusú termelői társulásokat. Közben természetesen ne feledkez­zünk meg a termelőszövetkezetek­­gazdasági megszilárdításáról és fej­lesztéséről. Az utóbbi évek folyamán a falusi tanács- és pártszervek keveset fog­lalkoztak, szinte teljesen elhanyagol­ták a mezőgazdaságban az alacso­nyabb típusú szövetkezetek szervezé­sét, a meglevőkkel való foglalkozást. Azzal érveltek, hogy a termelőszö­vetkezeti csoportok létrehozása ket­tős munkát jelent. Először a szerve­zésnél, másodszor a szövetkezetté való átalakításkor jelent nagy mun­kát a velük való foglalkozás. Ez fé­lig igaz. Az a nézet azonban, hogy csak a legfejlettebb típusú termelő­­szövetkezetek szervezésére kell for­dítani minden erőt, fékezője le­het a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének. Figyelembe kell ven­ni azt is, hogy nem minden dolgozó paraszt jut el mindjárt oda, hogy a legfejlettebb szövetkezeti formát vá­lassza. Előbb meg akar győződni: milyen a munka a közösségben, kik azok az emberek, akikkel egy éle­ten át — legalábbis amíg bírja a munkát — dolgozni akar. Az embe­rek ilyen elgondolásait, próbálkozá­sait figyelembe kell venni, mert elő­segíti a dolgozó parasztok szövetke­zeti útra való térését. Ez az igazság másik fele. Nem kell előre félni a több munkától. Állami és pártszerveinknek jobban kell tehát segíteni a meglevő terme­lőszövetkezeti csoportokat. Az ország­ban jelenleg 1170 tszcs van, közel 314 ezer katasztrális hold földön. Számos tszcs azonban nem működik az alapszabály szerint, csupán a ne­vükben viselik a csoport nevet — to­vábbra is egyénileg szántanak és tel­jesítik a beadási kötelezettséget. Hogy magukra maradtak, nemcsak ők a hibásak. Ennek oka abban is keresendő, hogy a termelőszövetke­zeti csoportokat sok helyen nem tar­tották és ma sem tartják szövetke­zeteknek és keveset törődnek velük. Pedig meg kell végre érteni, hogy a termelőszövetkezeti csoportok isko­lák, ahol a tagok megismerhetik a szövetkezés előnyeit. Számos, előző­leg termelőszövetkezeti csoportban dolgozó tag miután megismerkedett a szövetkezeti mozgalommal, a fej­lettebb forma mellett döntött. Az ország különböző tájai hagyo­mányos állattenyésztő, gyümölcs- és zöldségtermelő kultúrájukról híresek belföldön, külföldön egyaránt. A me­zőgazdaság szocialista átszervezésé­vel egyidejűleg védeni, fejleszteni, nemesíteni kell ezeken a területeken is a termelést. A nagyarányú fej­lesztés itt is csak nagyüzemi módon lehetséges. Különböző termelői, érté­kesítési társulások már eddig is ala­kultak az országban. Izsákon a szőlő­termelők egy része a szakcsoportok keretében külföldi szállításokra vál­lalkozott. A szakcsoport ellenőrzi, hogy csak kiváló minőségű szőlőt szállíthassanak a termelők külföld­re. Ezzel védik hírnevüket, az or­szág hírnevét. A különböző termelői társulások számos helyen a nagyobb munkákat is közösen végzik. Gépe­ket közösen vásárolnak, növényvédő­szert, különböző oltványokat közösen szereznek be. Egymást segítik, tá­mogatják a tagok, így a gyakorlat­ban megismerkednek a szövetkezeti munka előnyeivel. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezésével egyidejűleg a termelést is növelni akarjuk, ezzel együtt a pa­rasztság jólétének emelését is célul tűztük ki. A kettős célt: a mezőgaz­daságban a termelés növelését és a szocialista átszervezést egyidejűleg kell megoldani. A pártnak, a kor­mánynak nem érdeke, hogy a mező­­gazdaságban a szocialista átszerve­zés során csökkenjen a dolgozó pa­rasztok életszínvonala. A termelő­­szövetkezetek szervezésénél ilyen té­nyezőket alkalmazni mérhetetlenül káros lenne az országra. A pártnak és a kormánynak az a célja, hogy a termelőszövetkezeti csoportok, ter­melői társulások keretében a tagok érezzék az állam segítségét, növe­kedjen a termelés, erősödjön a jövő­be vetett hit, így ki előbb, ki utóbb a gyakorlat, a felvilágosító munka során felismeri, hogy további fel­­emelkedésének egyetlen útja van, a szocialista útra, a fejlettebb útra va­ló lépés. A dolgozó parasztságban nemze­­dékről-nemzedékre öröklődött a föld szeretete, a földhöz való ragaszko­dás. A ma még szövetkezeten kívül­állók nehezen birkóznak meg a szö­vetkezés gondolatával. Egyre többen vannak azonban olyanok, akik már kijelentik: „Ha meggyőződöm arról, hogy jobb lesz a szövetkezetben, magam is az új utat választom.” A közeljövőben nyilvánosságra kerülő új kormányintézkedés a termelőszö­vetkezeti csoportoknak, termelői társulásoknak igen jelentős kedvez­ményeket fog nyújtani. Falusi ta­nács- és pártszervezeteink gondos­kodjanak arról, hogy minél több dol­gozó paraszt megismerje ezeket az előnyöket és éljenek vele, hogy a termelőszövetkezet előiskoláiban is­merjék meg a jövendő útját. Hogyan haladnak a nyárvégi munkák? — A Földművelésügyi Minisztérium jelentése — A gabonacséplés országszerte befejezéshez közeledik. Most a legfon­tosabb munka a trágyázás, a kora őszi vetés és az aprómag-cséplés. Egy­idejűleg nagy gonddal fel kell készülni az őszi szántás-vetési és betakarí­tási munkákra. A nyári trágyázás országosan megkezdődött , különösen jól halad Szolnok megyében. A nyárvégi, kora őszi vetésű növények alá a talajelőkészítés csak az elmúlt napokban kezdődött meg. Az ország egyes részein a nagy száraz­ság miatt jó minőségű vetőágyat eddig nem lehetett készíteni. Az utóbbi napok esőzései azonban most már csaknem mindenütt alkalmasabbá tették a talajokat jó vetőágy előkészítésére. A talajelőkészí­tésben eddig a legjobb eredményt Szabolcs megye érte el. A nyárvégi, kora őszi vetést igénylő őszi repce, bíborhere, őszi telepí­tésű lucerna, őszi takarmánykeverékek és őszi árpa talajelőkészítését most kell elvégezni, hogy augusztus utolsó, szeptember első napjaiban ezeknek a növényeknek legnagyobb részét jól előkészített magágyba lehessen elvetni. Az aprómagvak cséplése az előző évekhez mérten, jobb ütemben halad. Az első szakaszban, tehát az aratás előtt cséplésre kerülő aprómagvú növények cséplése (bíbor, repce, fűmagvak, korai borsó) az egész ország­ban idejében megtörtént. A második szakaszban cséplésre kerülő növé­nyek (fehérhere, svédhere, somkóró, étkezési borsó, bükkönyfélék) csép­lése a terv szerint halad és elmaradások csak szórványosan fordultak elő. Az aprómag-cséplés harmadik szakaszára történő felkészülés is ország­szerte megtörtént és Szabolcs megyében már a csillagfürt cséplése is meg­kezdődött. Az apr­ómag-cséplésben eddig Heves és Nógrád megye érte el­ a legjobb eredményt Vas, Veszprém. Jól fizet a paksi Vörös Sugár Tsz kertés­ete A paksi Vörös Sugár Termelőszö­vetkezet megnagyobbodott, 12 hol­das kertészetében szorgalmas munka folyik. Két szivattyú percenként 1260 liter vízzel látja el a szomjas növé­nyeket, s a kertészetben dolgozó há­rom munkacsapatnak ugyancsak megvan a maga dolga. Tolnára, Inotára, Sztálinvárosba, a Paksi Konzervgyárba és a földmű­vesszövetkezeti boltokba számítják a paradicsomot, paprikát, uborkát. A tsz tagjai most dolgoz­k elő­ször ilyen nagy kertészette de az eddigi eredmények azt utalják, hogy a kezdet is sikeres, az előre meghatározott 300 ezer forintos ter­vet minden valószínűség szerint tel­jesíteni fogják. Most úgy tervezik, hogy a 12 hol­das kertészetük fejlesztése, illetve jobb kihasználása érde­kében jövőre 1000 négyzetméteres üvegházat építe­nek és virágkertészettel is foglal­koznak. Mit kíván tenni a megyei tanács...? m­ikrovitafiás nap Tatabányáin Már jóval a meghirdetett időpont előtt benépesül a Komárom megyei Tanács nagyterme. A tanácstagok — szinte kivétel nélkül mindenki itt volt — kis csoportokba gyűlve élén­ken találgatják a tanácsülés vár­ható eseményeit. Miért ez a szokatlan érdeklődés? A beszélgetésekből kiderül, hogy a me­gyei tanács vezetői néhány nappal ezelőtt bejelentették: az esetleges in­terpellációkra azonnal a helyszínen válaszolnak. ... Megkezdődött az ülés. Az első interpelláló dr. Kabdebó József, a tatabányai kórház igazgató-főorvosa volt. Kivizsgálják a kisbéri tanácselnök elleni panaszokat — Mit kíván tenni a megyei ta­nács kereskedelmi osztálya — kér­dezte — az élelmiszerüzletek és ven­déglátóipari vállalatok közegészség­­ügyi állapotának megjavítására? Az interpellációra Cserényi Dezső, a kereskedelmi osztály vezetője vá­laszolt. Elismerte, hogy valóban sú­lyos közegészségügyi hibák vannak, pedig ebben az évben már több mint 200 ezer forintot költöttek ilyen cé­lokra, de ez nem elég. Több millió forintra lenne szükség, hogy min­dent rendbe hozzanak. Cserényi elv­társ kérte a tanácsülést, szavazza meg, hogy annak a pénznek 50 szá­zalékát, amelyet a kereskedelem az ünnepi vásáron és a bányásznapon terven felül nyert, a legsürgősebb közegészségügyi tennivalók megol­dására fordítsák. A tanácsülés a kérést egyhangúlag megszavazta. Ezután Vida Istvánné kisbéri egyé­nileg dolgozó parasztasszony meg­kérdezte: — Mit kíván tenni a megyei­­ ta­nács a kisbéri tűrhetetlen állapotok ügyében? És elmondta, hogy a köz­ségi tanács VB-elnöke olyan gorom­bán beszél a dolgozó parasztokkal, hogy emiatt semmilyen értekezletet nem lehet megtartani. Már hat hó­napja a tanácsülést sem hívták ösz­­sze. Schiller István, a megyei tanács elnöke válaszában megígérte, hogy a járási tanáccsal együtt a legsürgő­sebben megvizsgálják ezt az ügyet és megteszik a szükséges intézkedé­seket. Az eredményről beszámol majd a legközelebbi tanácsülésen. Eltűnt gerendák nyomában A következő interpelláló Soós Er­zsébet, esztergomi tanácstag volt. — Egy-két nap múlva megkezdő­dik Táton is a tanítás — mondotta. — De az új általános iskola még mindig tető nélkül áll. A befejezet­len épület napról napra bomlik. Mit tesz a megyei tanács az iskola gyors felépítéséért? Erre a kérdésre Besei László, az oktatási osztály vezetője válaszolt: — A táti iskola terven felüli vál­lalkozás volt. Ennek ellenére min­dent megtettünk, hogy befejezzük az építkezést. Már a gerendákat ré­gebben odaszállítottuk. .. — Igen, de azokat már elvitték máshová! — szól közbe Soós Er­zsébet. A tanácsülés sem elégedett meg az előbbi válasszal, többen közbeszól­tak és kérdőre vonták Besei elvtár­sat, miért engedte a gerendákat el­szállítani. Az oktatási osztály vezetője erre elmondta, hogy már megindult az új gerendák gyártása és reméli, hogy november 5-én megkezdődhet a ta­nulás az új iskolában is. De a taní­tás addig sem szünetel, mert a gyerekek a régi iskolában két vál­tásban tanulhatnak. Ezt a választ elfogadta Soós Erzsé­bet és a tanácsülés is. Túl kicsi a váróterem Bakonysárkányon Vejlandics József, a bakonysárká­­nyi váróterem ügyében interpellált a megyei tanács elnökéhez. Bakony­sárkányon ugyanis egy egész kicsiny váróterem van, pedig ehhez a vasút­állomáshoz három község lakossága tartozik. Bizony sokszor előfordul, hogy esőben, hóban 80—100 ember is szabad ég alatt várakozik a vonatra. — Sajnos, ebben az ügyben csak a MÁV intézkedhet — válaszolta Schiller elvtárs —, de a megyei ta­nács majd érintkezésbe lép az illeté­kesekkel, s reméljük, eredménnyel járunk majd. Ezután Handlik Mihályné, orosz­lányi egyénileg dolgozó parasztasz­­szonyra került a sor. — Az egyik kérdésem az lenne — kezdte —, hogy miért nem engedi meg a vadásztársaság, hogy kutyák­kal őrizhessük a kukoricát a vad­disznók ellen. A másik pedig, miért nem néz utána a megyei tanács, mit művel az oroszlányi erdőgazdaság az emberekkel. A föld után ugyanis járna nekünk fa, de az erdészet csak ágakban akarja kiadni. A kérdésekre Tóth László, a mező­­gazdasági igazgatóság vezetője vála­szolt. — Néhány napja adtunk ki egy rendelkezést, amely szerint a dolgozó parasztok este 19 órától reggel 6-ig kutyákkal őrizhetik a termést. Az erdészettel kapcsolatos ügyben pedig rendelet biztosítja, hogy a földtulaj­donosok a fa 50 százalékát kemény­fában, 50 százalékát pedig gallyak­ban kapják meg. iluszerló interpelláció A megyei tanácsülésen összesen 22 interpelláció hangzott el, és a me­gyei tanács vezetői mindegyikre vá­laszoltak, megígérték, hogy megfe­lelően elintézik a panaszokat. Elé­gedetten beszéltek erről a tanácsko­zás végén a részvevők.­­ Bizonyára meglátszik majd en­nek hatása az ügyek intézésében — mondják a tanácstagok. — A vezetők jobban megismerik a bajainkat, gyorsabban tudnak intézkedni és ez megkönnyíti az életüket. l Önállóan készíti ötéves tervét a Városföldi Állami Gazdaság A Városföldi Állami Gazdaság egyike azoknak a kijelölt üzemeknek, amelyek önállóan készítik el saját öt­éves tervüket. Nagyfokú önállóságot jelent ez, amelyet ki kellett érde­melni, s bebizonyítani, hogy a gazda­ság dolgozói és vezetői egyaránt rá­szolgáltak erre a bizalomra. Pedig pár évvel ezelőtt még nagy nehézségekkel küzdött ez a gazdaság: 1953-ban például­­hárommillió forint ráfizetéssel zárult a gazdasági év, majd a következő év zárszámadása már csak 270 ezer forint hiányt mu­tatott. 1955-ben pedig megtörtént a nagy fordulat. Az év végi mérleg több mint egymillió forint tiszta jövedel­met tükrözött. A siker alapja: a nagyobb önállóság — Hosszadalmas lenne minden olyan körülményt részletesen felso­rolni, amely a változást eredményez­te — mondja Bagó Bálint, a gazda­ság főagronómusa. — Ezért csak a legfőbb tényezőről beszélek. A ko­rábbi évek kudarcainak egyik fő oka az volt, hogy felsőbb szerveink túl­ságosan megkötötték a kezünket. Megszabták, hogy mit termeljünk, milyen nagyságú területet vessünk be egyik vagy másik növényféleség­gel, sőt, sokszor a mindennapi mun­kák menetébe is beleszóltak. — Majd sikerült bebizonyítanunk — folytatja a főagronómus —, hogy ez helytelen, így az utóbbi 2—3 év­ben elég nagy önállóságot vívtunk ki. Sok vita után például az igazgatósá­gunk hozzájárult, hogy nem terme­lünk kendert, amihez nincs meg a természeti adottságunk és emiatt hol­danként 800—900 forintot fizettünk rá. Két évvel ezelőtt megállapítottuk azt is, hogy nálunk a Fleischmann­­kukorica nem megfelelő fajta, ezért a következő évben vetésterületünk nagy részén óvári ötöst termeltünk. Ez egymagában 900 mázsa termés­többletet jelentett. Ilyen és hasonló változtatások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy jövedelmezővé tegyük a gazdaságot. — A nagyobb önállósággal párhu­zamosan — veszi át a szót Misányi Gyula, a magtermeléssel megbízott agronómus — helyesebben, szaksze­rűbben alakíthattuk ki vetésfor­gónkat is, amely egyik legelemibb követelménye az eredményes gazdál­kodásnak. Régebben a területünknek csaknem a felén kalászosokat kellett termelnünk és most pedig 32 száza­lékot vettünk tervbe. És téved, aki azt hiszi, hogy így kevesebb gabonát termelünk Vegyük csak példának a búzát: 1951-ben nálunk a búza hol­danként­ átlagtermése 8 mázsa volt, ebben az évben pedig elértük a 13­5 mázsás átlagot, öt évvel ezelőtt száz hold föld kellett ahhoz, hogy 800 má­zsa búzát termeljünk, ebben az évben pedig ugyanazt a mennyiséget meg­termeltük 59 holdon. Miért kifizetődő a jószágtartás? A Városföldi Állami Gazdaságban ennek nyomán növekszik a takar­mánytermő terület, a több takar­mány több állat tartását teszi lehe­tővé, a több állat után több a trágya, ha pedig több a trágya, nagyobbak a holdankéti termésátlagok, csökken az önköltség, nő a jövedelmezőség. Eze­ket tekintve, igyekeznek kialakítani ötéves tervüket is, amely már nagy vonalakban készen áll és Bagó elv­társ ebből is ismertett egy-két adatot.­­ Jelenleg 218 tehenünk van és az ötéves terv végéig ötszázra akarjuk szaporítani, továbbá évente kétezer sertés meghizlalását vettük tervbe. Hogy ez sikerüljön, már meg is tet­tük az előkészületeket. Ebben az év­ben 200 holddal növeltük a kukorica termő területét, száz hold lucernáról magot fogunk, hogy kiszánthassuk a régi telepítésű 300 hold lucernánkat és újat telepíthessünk helyette. A pillangósok területét egyben növel­jük is: 100 hold vörösherét vetünk hamarosan.­ Még sorolná tovább is Bagó elv­társ a terv adatait, de ennyiből is látjuk, hogy egy-egy termelési ág fejlesztését jól összehangolták a má­sikkal és így előreláthatóan nem kö­vetkeznek be aránytalanságok. A si­keres tervteljesítésnek ez igen fontos feltétele. Nem kevésbé fontos az sem, hogy van-e elegendő munkaerő az elvégee­zendő munkákhoz. Jól vezetett gaz­daságban, ahol rend, fegyelem, szer­vezettség van, szívesen dolgoznak a munkások és jól is keresnek. Ennek a gazdaságnak jó híre van e tekintet­ben is. — Még távoli vidékekről is kapunk leveleket — mondja Erős József, az üzemi bizottság elnöke —, amelyek­ben érdeklődnek, hogy van-e mun­kásfelvétel, mert szívesen jönnének dolgozni. Éppen most is kaptunk ilyen levelet Bácsalmásról és Csepel­ről. A szakszervezet nem egyoldalú munkát végez. Nemcsak munkaver­senyre, nemcsak a nagyobb teljesít­ményre buzdítja a munkásokat, ha­nem védi is mindenben az érdekei­ket. Most például a gazdaságnak az elért jövedelemből 800 ezer forint olyan pénze van, amellyel szabadon rendelkezik. A szakszervezet és a gazdaság vezetői megállapodtak ab­ban, hogy ennek az összegnek jelen­tős részét a gazdaságban levő mun­káslakások tatarozására fordítják. Könyvtár, mozi, sporteszközök és más lehetőségek vannak ahhoz, hogy a gazdaság dolgozói művelődjenek, szórakozzanak. Szeretik gazdaságukat a munkások Meghallgatjuk a munkások véle­ményét is. Bartucz Sándor a követ­kezőket mondja: — Sokfelé jártam az országban, sok munkahelyről továbbálltam, mert vagy keveset kerestem, vagy rosszul bántak a munkásokkal, de itt meg vagyok elégedve és nem szándékozom továbbmenni. Karip László is meg van elégedve, bár kissé panaszkodik. Mint mondja, néha nagyon sok a munka és vasár­napon, vagy ünnepnapon is dolgozni kell. — Igaz — teszi hozzá —, hogy ez vele jár a mezőgazdasági munka ter­mészetével és nagyon jó hatással van a munkásokra az, hogy a vezetők sem vonják ki magukat a munka ne­hezéből. Több vasárnapon például a gazdaság vezetői is kijöttek és segí­tettek aratni, hogy minél hamarabb végezzünk a gabona betakarításával. Általában a megkérdezettek véle­ményéből az csendül ki, hogy a gaz­daság vezetői mindenkitől megköve­telik a jó munkát, de ugyanakkor meg is becsülik a dolgozó embereket. Ez jó hangulatot vált ki, növeli a munkakedvet, biztosítékot nyújt ah­­hoz, hogy a Városföldi Állami Gaz­daság az ötéves tervét maradéktala­nul valóra váltsa. Teszkó Sándor Mi, a kunhegyesi Zöld Mező I. tí­pusú Termelőcsoport tagjai 115 ka­tasztrális holdon termelünk rizst. Ré­gebbi időkben szerzett tapasztalatok alapján javaslatot kívánok tenni a gépállomásoknak. A rizs csépléskor könnyen hámozódik és törik. Ezért a cséplődobot át kell szerelni, ami abból áll, hogy az acél dobsinek he­lyett ugyanolyan méretű keményfa léceket kell fölszerelni. A dob fordu­latát bizonyos mértékben le kell csökkenteni. Ezáltal a szemtörés és a hámozás csaknem teljesen megszű­nik. A jelenlegi jónak ígérkező rizs­termés megérné, ha a gépállomások azokat a cséplőszekrényeket, ame­lyek rizscséplést végeznek, erre a célra átszerelnék. A cséplésnél tör­ténő szemtörés részünkre árcsökke­néssel, népgazdaság részére pedig anyagi kárral jár. Madarik Pál, Kunhegyes ---------­ Javaslat a gépállomásoknak: szereljék át a gép dobját rizscsépléskor

Next