Szabad Föld, 1957. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-28 / 17. szám

SZÁMVETÉS Országunk és szocializmust épí­­­tő népi demokratikus rendünk a­ gazdasági és politikai fellendülés útján jár, s ennek megfelelően, sok tekintetben ú­jáalakul a falu gazdasági és politikai arculata is. Az újjáalakulás kedvező és elő­nyös az elmúlt évek előrehaladá­sához képest. Bármely földszerető, dolgos gazda készít számvetést, rögtön szembetűnik gazdasági helyzeté­nek lényeges javulása. Ez érthető is, mert az elmúlt év novembere óta egész sor kormányintézkedés gondoskodik a paraszti lakosság helyzetének könnyítéséről. Leglé­nyegesebbnek tekinthetjük a kö­telező begyűjtés eltörlését, amely országos számokban kifejezve kö­rülbelül négy és félmilliárd forint többlethasznot jelent a dolgozó parasztságnak. A szerződéses nö­vények új, megemelt árai követ­keztében is mintegy negyed mil­liárd forinttal növekszik a mező­gazdasági termelők jövedelme. Az adó és a korábbi években is elő­nyös állami szabadfelvásárlási árak érintetlenül hagyása szín­tén nagyon kedvezően alakítja a termelőszövetkezetek és egyéni gazdaságok évi bevételét. Mindez természetesen megnö veli a parasztság munkakedvét és a jó kedvvel végzett jobb mun­ka nyomán nyilván jobbak lesz­nek a termelési eredmények is Miközben azonban a falu gaz­dasági helyzetének­ alakulását vizsgáljuk, javulásán örvendünk önkéntelenül felötlik előttünk a politikai számvetés szükségessége is. Mert világos ugyan a paraszt­ság gazdasági erősödése, de sokak számára nem eléggé világos, hogy honnan származik ez? Beszéljünk nyíltan. A paraszti termelőmunka adottságainak nö­vekedése vajon önmagától szüle­tett? Vagy talán az októberi el­­lenforadalom vívmánya? A ked­vezményeket és a nagyobb lehe­tőségeket vajon Nagy Imre adta? Úgy tűnhet, mert minderről Nagy Imréék igen hangosan beszéltek s egyik-másik rendelkezés abban az időben született. De könnyű ígérni és könnyű két kézzel szór­ni azt, ami nincs. Mi volt akkor a biztosíték arra, hogy a paraszt­ságnak ígért könnyítéseket meg is tartják? Ki tartotta volna meg? Talán Nagy Imre, aki egyik nap jobb életet ígért, másik nap pedig áruba bocsátotta a népélet min­denféle javulásának alapfeltéte­lét,, a munkáshatalmat? Talán Mindszenty lett volna aki meg­védi a paraszti érdekeket? Hazug álom lenne ezt hinni! Az igazság az, hogy a paraszti érde­keket is — miként hazánk függet­lenségét is — csak az ellenforra­dalommal szembeszegülő munkás­paraszt kormány védhette meg! Csak a munkás-paraszt kormány vette és veszi komolyan azt a fel­adatát, hogy a korábbi években elkövetett hibákat, igazságtalan­ságokat a lehető legnagyobb mér­tékben kijavítsa. Mint napjaink tényei mutatják, a munkáshata­lom következetesen védi is né­­pünk — és benne a parasztság — gazdasági és politikai érdekeit. A politikai számvetés eredmé­nye tehát világosan megmutatja: a paraszti termelőmunka adottsá­gainak növekedése, a felpezsdült paraszti munkakedv a forradalmi munkás-paraszt kormány tettei­ben gyökerezik, a munkáshata­lomnak a népi demokratikus rendszernek a vívmánya és tar­tozéka. Soha se felejtsük ki szám­vetésünkből ezeket a tényeket és gondolatokat! Agronómusunk tavaszi határszemléje Homokmégyen: Kicsit elmaradt a gabonák fejlődése • Lesz mivel „szomjat oltani" a kukoricának • Óvjuk a fagytól a szőlőt! A felhőt futtató áprilisi szélben és a csillogó napsütésben újra a kedvező tavasz ígérete rezdül. A Homokmégyi Hilye-pusztán tartjuk tavaszi szemlénket. A ha­tár szorgos emberekkel népes. De a földek még alig mutatják a megindult élet jelét. Az erős ta­vaszi szél se tudja megkorbácsol­­ni az alig 6—8 centiméteres tava­szi árpa és nem sokkal magasabb őszi búza vetéseket. Hideg, ned­ves talajok vannak itt és a gabo­nák fejlődése más vidékhez ké­pest elmaradt. Az Őszi búza kései vetésről és kelésről tanúskodik. Ritka árpa, gyomos búza — A hó után keltek csak ki — mondja Tamás István, aki éppen a feles földbe veti a kukoricát. — Meleg idő kellene. A tavaszi árpáik szemmel lát­­hatóan ritkák. A növényszámlá­lás igazolja is ezt Ifj. Szőnyi Já­nosnál folyóméterenként 40—44 tő. Bán Ignác árpatábláján 45— 47 tő található a szükséges 60 helyett. Ahogy tovább vizsgáljuk, az is kiderül, hogy nem a vető­mag csírázása volt rossz, hanem kevés magot vetettek. És való­ban, ifj. Szőnyi Jánosnak 20 kiló vetőmagja maradt ki, mert a köl­csönkért vetőgép beállítása rossz volt. Bán Ignác meg kevesebb magot kapott és ezért vetett rit­kábban. Kár volt így tenni. Ezek a jó földek többet bírnának el. Feltűnő még a gabonák gyo­­mosodása. Sok az acat, a kásafil, a veronika és van konkoly is. Négyzetméterenként 60—80 gyo­mot jóformán minden vizsgált táblában megtaláltunk, de Jagi­­eza Orbán búzájában 300—350 is található — szerencsére nagyobb­részt a kevésbé veszélyes veroni­kából. A vegyszeres gyomirtásról alig tudnak, alig hallottak vala­mit. Ezért Hilyén a jó gabona­termés érdekében nagyon kelle­ne a szakmai felvilágosító szó és a­­ Dikonirt fhormonos gyom­irtó vegyszer). A jó idő segíthet Igen erősen megmutatkozik a fejtrágyázás hiánya. A pétisót későn kapták a hilyeiek. Takács Ferenc búzája, amely időben ka­pott még tavaly beszerzett péti­­sót, kimagaslik a környezetből. Már örömmel kezdtük megálla­pítani, hogy a futrinka sehol sem károsított, mikor egy tábla von­ta magára figyelmünket. Csak néhány szál búza jelezte, hogy ez vetés volt. Most a pusztulás és az acat uralmának képét mutat­ja. Százszázalékos a futrinka kár. Nem beszéltünk gazdájával és nem ismerjük a vetés előzmé­nyeit, de majdnem biztosra mondhatjuk, hogy búza után ve­tette a búzát és látni lehetett, hogy védekezés helyett még ta­vaszi búza vetésével kísérlete­­tezett. A jó idő általában még jó ter­mést adhat. De a biztos gabona­termésnek nincsenek meg az elő­feltételei. Nagy kockázat A kapások már másképpen in­dulnak. A helyei gazdák jól is­merik a helyes talaj előkészítés szabályait, ősszel majdnem min­den föld megkapta a mélyszán­tást és a most megülepedett és kigyomosodott földet ekekapával, nehézfogassal, vesszős és lánc­boronával munkálják el. Jagicza Orbán őszi szántása igencsak ki­­gazosodott, de tudja, hogy nem helyes most szántani. Nehéz fo­gassal és vesszős boronával olyan jó magágyat készített, ami­ben a kukorica kedvező feltéte­leket talál. Bán Ignác ekekapá­val érte ezt el — talajának ál­lapota kiváló. Még aszály esetén sem fog a kukorica vízhiányban szenvedni. Jagicza Sándor és még elszórtan többen is ekével vetnek ágyat az őszi szántáson a kuko­ricának. Milyen drága nedvessé­get tesznek most kockára és mennyivel több munka árán, Reksa István a szőlőt és gyü­mölcsfáit vizsgálja, nem okozott-e kárt a fagy. Hát bizony nem vo­nult el nyomtalanul. Különösen az ezerjó korán kihajtott levelei és rügyei fagytak le. A szomszé­dos kadarkán már sokkal kisebb a fagykár. Nem, vész még nincs. Minden tőkén vannak még ép rü­gyek. Csak ezután ne legyen erő­sebb fagy. Az idő biztatóan melegszik. A meteorológusok is jobb időt ígér­nek. A rohanó felhők közül elő­bukkan a nap és sugarát önti a meleget kívánó határra. A gaz­dák bíznak és dolgoznak. Szegő Lajos — Jó a magmennyiség, a mélység és a csatlakozó sor beállí­tása. Indulhat a vetőgép. • ,,N ■ ^ (í ■""■9 1957 APR 2 6 > s/ J xiii. évfolyam, 17. szám Ára 60 fillér 1957. Április 28. Aa­lti In­tiki Tanács haiti matt­int hoaak­ a karhatalom érdemeinek elismeréséről Az Elnöki Tanács a kormány javaslata alapján határozatot ho­zott a karhatalom érdemeinek el­ismeréséről. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa elismerését feje­zi ki és köszönetét nyilvánítja a karhatalom minden beosztottjá­nak, parancsnokának a népköz­­társaságunk, népi demokratikus rendünk ellen intézett ellenforra­dalmi támadás leverésében, az ellenforradalmi bandák felszá­molásában, a szocializmus vívmá­nyainak védelmében tanúsított hősies és önfeláldozó magatartá­sáért. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a karhatalomban szolgála­tot teljesítők helytállásának el­­ismeréséül az alábbiakat határoz­za: A fegyveres testületek hősi halottait tisztté kell kine­vezni, illetve a tiszteket maga­sabb rendfokozatba kell előlép­tetni és ellátatlan hozzátartozóik részére kivételes nyugdíjat kell biztosítani. A hősi halottak ár­váit a közép- és felsőiskolai, va­lamint egyéb tanintézeti felvéte­leknél előnyben kell részesíteni. A karhatalomnak a népi hatalom védelmében hő­sies, önfeláldozó magatartást ta­núsító tagjait kitüntetésben kell részesíteni, illetve részükre em­lékérmet kell alapítani és ado­mányozni. A fegyveres testületek tisz­tikarát, elsősorban a karha­talomban szolgálatot teljesített, illetve a karhatalom és a fegyve­res testületek megszervezésében, irányításában részt vett és jelen­tős érdemeket szerzett tisztekből kell kialakítani. A munkahelyükre visszaté­rő volt karhatalmista be­osztottait karhatalmi szolgálata tartalékos katonai szolgálatnak minősül, részükre a bevonulások előtti, vagy azzal egyenértékű munkakört kell biztosítani. Azokat a személyeket, akik a karhatalomban szolgála­tot teljesítettek, illetve a karha­talom és a fegyveres testületek megszervezésében részt vettek, a pályázat útján elnyerhető mun­kakörök odaítélésénél, ha egyéb­ként egyenlő feltételekkel rendel­keznek, előnyben kell részesíteni. Az Elnöki Tanács az ellen­­forradalom leverésééért ví­vott harcokban kitűnt ezredek­­nek az alábbi elnevezést adomá­nyozza: a B. M. karhatalmi ez­redének: Budapesti Karhatalmi Forradalmi Ezred, a 37. lövés ez­rednek: 37-es Budapesti Forra­dalmi Ezred, a H. M. karhatalmi ezrednek: Forradalmi Honvéd Tiszti Ezred. Nem titok, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt központi lapja, a Népsza­badság után a legnagyobb pál­­dányszámban megjelenő újságunk a Szabad Föld — dolgozó paraszt­ságunk hetilapja. A Szabad Föld minden héten 400 ezer példány­ban jut el a falu dolgozó népé­hez, egyéni gazdákhoz, termelő­szövetkezeti tagokhoz, gépállomá­si és állami gazdasági dolgozók­hoz, falusi értelmiségiekhez. Mint általában a kommunista sajtó, a Szabad Föld kiadása sem „üzlet” — nem egy vagy több ka­pitalista laptulajdonos továbbgaz­­d­agodásának eszköze. Lapunk a párt politikájának, a forradalmi munkás-paraszt kormány tevé­kenységének aktív segítője, kö­vetkezésképpen a dolgozó nép igaz ügyének harcosa és szószó­lója. A Szabad Föld a dolgozó parasztság őszinte barátja, érde­keinek hűséges védelmezője. Fontos tehát, s mindenekelőtt a falu dolgozó népének érdeke, hogy a Szabad Föld minél na­gyobb példányban jusson el hoz­zá. Mostani példányszámunkra egyáltalán nem mondhatjuk, hogy kevés — de azt sem, hogy kielé­gítő. Tudjuk, hogy az ellenforra­dalom ezen a téren is mérhetet­len károkat okozott. A közel két­hónapos esztelen sztrájk megbé­nította a posta, a közlekedés be­id­egzett műnko­­'­dal­mi uszítás is sajtó ellen­­ azonban túl * napokon, * a tése körül Is­teni. Hogy a S----— - —. száma még nem érte el az októ­ber előttit, annak oka a felsorol­takon kívül a Posta Központi Ilírlapiroda nem kielégítő mun­kájában is keresendő. Nem aka­runk mi más lapokkal üzleti kon­­kurrenciát, más lapok fontossá­gát vagy kevésbé fontosságát sem vitatjuk , de a posta ille­tékes vezetőinek tudomásul kell venniük, hogy a Szabad Föld ter­jesztése, példányszámának növe­lése fontos politikai kérdés. Ezért fordulunk most régi, kedves barátainkhoz, a falusi, ta­nyai postás kézbesítőkhöz, akik az elmúlt évek során derekasan helytálltak a Szabad Föld terjesz­tésében. Arra kérjük őket, ismét olyan nagyszerű lendülettel és buzgalommal szorgalmazzák a Szabad Föld előfizetőtáborának növelését, mint az elmúlt évek­ben. Különösképpen a tanyai kéz­besítőket kérjük: mindent köves­senek el, hogy lapunk eljusson a tanyavilág dolgozó parasztságá­hoz. Itt számításba kell venni, hogy a rádión kívül úgyszólván a Szabad Föld az egyetlen össze­kötő kapocs, amely az ország­­világ ügyeit a tanyavilágba el­juttatja! Olvasóink közül sok-sok tízez­ren már 12 év óta jóban-rosszban hűséges társaink, ők tudják leg­jobban, hogy a Szabad Föld 1945- től kezdve töretlen úton haladva következetesen a falu népének boldogulásáért küzd. Tudjuk, hogy szeretik lapunkat, ragasz­kodnak hozzá — most ezeket a barátainkat is arra kérjük, sze­rettessék meg ismerőseikkel is a Szabad Földet, s így közvetve segítsenek lapunk terjesztésében. Igenn sokat tehetnek ennek érde­kében levelezőink, akik ugyan­csak régi hűséges harcostársaink. Minden reményünk megvan rá, hogy baráti kérésünk eredmény­nyel jár a szerkesztőség, olvasó, levelező és postás kézbesítő ösz­­szefogásával megvalósítjuk célki­tűzésünket: minden magyar dol­gozó parasztcsalád asztalán ott lesz a Szabad Föld!

Next