Szabad Föld, 1957. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-19 / 20. szám
Megnyugvással és bizakodással A múlt héten csütörtökön történelmi jelentőségű tanácskozásra ült össze az országgyűlés. A tanácskozás három napig tartott és minden részletében méltónak bizonyult a történelmi jelzőre, megfelelt annak a várakozásnak, amellyel itthon és külföldön is elétekintettek. Az országgyűlés legutóbb 1956 augusztusában ülésezett és össze kellett volna ülnie a múlt év októberében is. Az ellenforradalom kirobbanása azonban ezt megakadályozta. Most érkezhetett el az ideje, hogy a magyar nép választott képviselői újra összeüljenek és ellássák az ország által rájuk ruházott kötelességeket. A két legutóbbi ülésszak között eltelt félesztendő — szörnyű félesztendő volt. Rettenetesen vad és véres események tépázták meg az országot. Kis híján a harmadik világháború poklába sodródtunk s mindennek a nyoma hoszszú heteken át benne remegett a levegőben és az idegekben. Ma is fájó sebek hirdetik, hogy nem rossz álom, hanem iszonyú valóság volt, ami történt s ami majdnem végzetessé vált a magyar nép számára. Ilyen fél esztendő után érthető volt a várakozás, amellyel országvilág a parlament ülése elé tekintett. Mit mond, mit határoz a 298 képviselő, amely tízmillió magyar megbízásából viseli tisztségét? S a várakozás után teljesen érthető a megnyugvás és a derűlátás, amely az országgyűlés ülése után betölti a lelkeket. Miből táplálkozik ez a derűlátás, megnyugvás és bizakodás? Mi az, ami az országgyűlés tanácskozásának legfőbb értékét jelenti? Az, hogy itt valóban a nép hangja hangzott. Természetes, egyszerű, közvetlen és őszinte hang uralkodott. Nem kínosan „megrendezett", látványos díszgyűlés volt ez, hanem az országosügyekhez méltó tanácskozás, olyan, amilyet már régen akartunk az Országházban látni. Mindenki azt mondta, amit őszintén gondol, s az országgyűlés egészének ez a nyílt, egyenes gondolkozás- és beszédmódja híven kifejezte a nép együttes bölcsességét. Az alkotó vita ilyen légkörében természetes, sőt szükséges is az egy-egy ügyben adódó ellenvélemény, bíráló észrevétel és ebben nem is volt hiány. Az ülésszak jellemzőbb vonása azonban mégis az volt, hogy a hazánk, népünk sorsát érintő legfontosabb dolgokban szilárd egység és egyetértés született a képviselők között. Az országgyűlés félreérthetetlenül elítélte az októberi ellenforradalmi felkelést, mint a kapitalista, földesúri rendszer és a régi fasiszta magyar állam visszaállítására irányuló kísérletet. Kiderült az is, hogy az országgyűlés túlnyomó többsége a népi demokratikus állam híve, azzal a belső tartalommal, hogy ennek az államnak biztosítani kell a szocialista társadalom teljes felépítését. Egyetértés alakult ki a Magyar Népköztársaság külpolitikájának fővonalában is. Az országgyűlés kifejezte azt a meggyőződését, hogy múlhatatlanul szükségesnek tartja a szocialista tábor országainak szoros egységét és ezen belül a mi népünk számára különösen fontosnak tartja a szovjet—magyar barátságot. Népünk nyugalma és élete szempontjából nagyon fontos és jó dolog, hogy ezekben az alapvető fő kérdésekben teljes egység van az ország legfőbb törvényhozó szervében. Azért különösen jelentős ez az egyetértés, mert a fent említett kérdések államhatalmunk népi demokratikus rendszerünk létével kapcsolatosak. Október egyik nagy tanulsága számunkra, hogy a szocializmus építése során jelentkező minden hibát kijavíthatunk, minden feladatot megoldhatunk mindaddig, amíg a parasztsággal szövetséges munkásosztály a hatalmat szilárdan a kezében tartja. Államunk erejének és fennmaradásának pedig elsőrendűen fontos feltétele a munkásosztály pártjának elismert vezető szerepe, a marxizmus-leninizmus tanításainak helyes alkalmazása és a béketábor országaival, elsősorban pedig a Szovjetunióval való eltéphetetlen barátság. A tanácskozás fő napirendi pontja Kádár János miniszterelnök beszámolója volt a kormány féléves tevékenységéről. Csak félesztendő áll a kormány mögött, de bátran állíthatjuk, hogy ez a félesztendő a magyar nép ezeréves történelmének egyik magasan kiemelkedő korszaka. Azt is mondhatjuk, hogy honalapítás volt ez a javából. A Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű testvéri segítségére támaszkodva a dolgozó nép honát mentette meg és erősítette meg a kormány az elmúlt fél esztendő alatt, méghozzá nem dicsfénytől övezett körülmények között, hanem a külföldi imperialisták és hazai ellenforradalmárok által szított ádáz gyűlölködés légkörében. Az egész becsületes magyar nép érzéseit fejezte ki az országgyűlés, amikor odaadó támogatást, teljes bizalmat szavazott a forradalmi munkásparaszt kormánynak. Szó esett az országgyűlésben azokról a további politikai és gazdasági feladatokról is, amelyeket a közeljövőben kell megvalósítani. Roppant súlyú tennivalók ezek, s minden erőre szükség van megvalósításuk érdekében. Éppen ezért helyesléssel fogadta az országgyűlés a kormánynak azt a javaslatát, hogy halasszák el az ez évben esedékes választások megtartását és az alkotmány nyújtotta lehetőséggel élve, hoszszabbítsák meg az országgyűlés mandátumát. Nem kétséges, hogy a választások során egységesen a Hazafias Népfront jelöltjeire szavazna az ország, de a választás mégis többhónapos elfoglaltságot jelentene, s ehelyett most inkább az ellenforradalom által ütött sebek begyógyításán, hazánk további előrehaladásán kell munkálkodni. Most, az országgyűlés történelmi jelentőségű ülése után úgy érezzük: minden lehetőség adva van a nyugodt, békés országépítő munkára. Az ellenforradalommal vívott élethalálharc befejeződött — a proletárhatalom győzelmével. Úgy mondhatnánk: folytathatjuk ott, ahol a múlt év októberében abbahagytuk. Országos ügyekhez méltó megfontoltsággal, alkotó módon nyúlhatunk az elmúlt években elkövetett hibák kijavításához és építhetjük a sorsunkat tovább a szocializmus megvalósulása irányában. Talán azt is mondhatjuk: dolgozhatunk tovább, mintha mi sem történt volna? Nem. Ezt nem mondhatjuk, örök figyelmeztető és örök tanulság marad számunkra október. Jól megértettük, örökre agyunkba és szívünkbe véstük, milyen veszedelmet jelent a hatalma visszaszerzéséért lihegő reakciós osztályok tevékenysége Megértettük, hogy a néphatalom védelme érdekében jobban, hibamentesebben, a néppel jobban szót értve kell dolgozni, fejleszteni kell a nép számára a demokráciát, és megértettük azt is, hogy az ellenségre éberebben kell figyelni és erősíteni kell velük szemben a proletariátus diktatúráját. Csak ezen az úton járva kerülhetjük el az októberhez hasonló megrázkódtatásokat. S ezért fogadtuk örömmel az országgyűlés legutóbbi ülésszakát, mert a szocializmust építő munkának ezt az új szellemét sugározta szét az országban. Cs. Gy. Ritkán látni olyan elégedett embereket, ■mint a kamuti Petőfi Tsz tagjait. Okuk van rá. Hatvanhat forintot ért tavaly egy munkaegység. Decemberben határozatba hozták: ezentúl saját traktorukkal akarnak szántani, vetni, szállítani. S amit ők egyszer kimondanak, az úgy is lesz. Most két vadonatúj traktor csillog a színben. Vozári György elvtárs, a járati mezőgazdasági osztály vezetője, képzett mezőgazdász lévén, számolásra adja magát. Balogh Sándor elvtárs, a Petőfi Tsz tehetséges, fiatal elnöke, s mind a többiek csak hallgatnak, nézik. — Hát 1óT vagyunk. A két traktor teljesítménye évi 1800 normálhold. De maguknak csak 430 hold szántójuk van ám. Ennyi földön a két traktor legfeljebb 1400 normálholdnyi murikét tud elvégezni. Mit tesznek a megmaradó traktor erejükkel? Csend. Számolnak-e, vagy a választ formulázzák, nem tudni. Az elnök érti, mire jó ez a számvetés. Tudja, hogy nem lenne jó, ha minden tsz-ben tétlenül ácsorognának az erőgépek, legalábbis az esztendő egy részében. A tagok nyelve megered. Védik a két traktort, de úgy védik, hogy száz fogadott védőügyvéd sem védené különben. Az édes gyereküket sem védenék lelkiismeretesebben. Mert ez a két traktor akkor áll be a földbe, amikor a tagok akarják, s nem két nap múlva. Aztán jön a végső érv: — Miénk a traktor, vettük, mert telik rá... Kevélység lelke mocorogna bennük? Az is. De komorságot oszlató, aranyos derűvel ragyogó kevélység. A mi embereink tizenkét éve elesett emberek, cselédek, sommások, úr dolgára járó, kását majszoló szegények voltak. S most mellükre ütve, önérzetesen, emelt fővel azt mondják: vettük, mert telik rá.it Olyan ez a kép, mint egy nyaláb napsugár koratavaszi reggelen. Horváth József „VETTÜK, MERT TELIK Kádár János beszámolóját mondja az országgyűlésen Kiegészítették a forradalmi munkás-paraszt kormányt A Népköztársaság Elnöki Tanácsa javaslatot terjesztett 1957. május 10-én az országgyűlés elé, a minisztertanács kiegészítésérül. A javaslat értelmében Antos Istvánt pénzügyminiszternek, Incze Jenőt külkereskedelmi miniszternek, Kisházi Ödönt munkaügyi miniszternek,Kovács Imrét élelmezésügyi miniszternek, Trautman Rezsőt építésügyi miniszternek javasolta. Az országgyűlés egyhangúlag elfogadta az Elnöki Tanács javaslatát, s így a Magyar Népköztársaság kormánya öt új taggal bővült. Ötmillió liter ecet negyedévenként Nyáron lényegesen több ecet fogy, mert a háziasszonyok és konzervgyárak ekkor teszik el a savanyúságokat, de sok ecet kell a saláták elkészítéséhez is. Ecetből azonban nem lesz hiány, mert a szeszipar nagy gonddal készül a várható nagyobb fogyasztásra. Az elmúlt hetekben 66, eddig nem működő ecetkészítő üzemet hoztak rendbe s így az országban most már 98 üzem dolgozik. Negyedévenként mintegy 5 millió liter ecetet készítenek összesen, ami bőségesen fedezi a várható nagyobb fogyasztást is. Az elmúlt hét folyamán a piacokon és a vásárokon a kedvezőtlen időjárás következtében gyengébb volt az élőállat felhajtás. Csak egyes helyeken voltak élénkebbek a vásárok és piacok. Tolna megyében a paksi vásár bizonyult a legfnr°amasabbnak. Sertésekből 800—900 darab került felhajtásra, de az állatok fele süldő és malac volt. A vevők elsősorban a süldők iránt érdeklődtek. A süldők kilója 19 és 21 forint között mozgott. A választási malacok párjáért 450—500 forintot kértek, de csak igen kevés kelt el belőlük. Szarvasmarhából közel 400 darabot hajtottak fel. Nagy része üsző és tinó volt. A vevők inkább csak érdeklődtek, mert az árak eléggé magasak voltak. Egy közepes minőségű, napi 10 liter tejet adó tehénért 5500 forintot fizettek. Sok termelő kereste a selejtes teheneket, mert szerződéskötés céljából szerettek volna ilyen állatokat vásárolni. A hetipiacokra és a vásárokra felhozott takarmánymennyiség nagyjából azonos az elmúlt hetivel. Áremelkedést sehol sem tapasztaltak. A morzsolt kukorica mázsája 330—380, az árpa 340—400, a rétiszéna 120—130, a pillangós széna 130—150 forint mázsánként. Pest megyében is öt helyen volt a vásár a múlt héten. A vásárok forgalma azonban — egy kivételével — jóval alatta maradt a várakozásnak. Csupán a túrás vásáron volt élénk forgalom. Közel 600 darab szarvasmarhát hajtottak fel a gazdák, amelynek jórésze növendékállat volt. Sokan keresték ezen a vásáron a fejős és a vemhes teheneket Az élénk kereslet következtében emelkedtek az árak is. Egy közepes minőségű fejőstehénért 6—7 ezer forintot fizettek. Az eladásra kínált süldők száma is megközelítette a 2 ezer darabot. Az áruk 20—23 forint között ingadozott kilónként. Hajdú megyében is kedvezőtlenül befolyásolta a többnapos esőzés a piacok forgalmát. Ezért sok helyen az átlagnál jóval kevesebb állatot hajtottak fel, mert a környező tanyavilágból nem tudtak bejönni a termelők. Állatárak: hízottsertés 21—23, süldő 17—19 forint kilónként. A választási malac párja 300— 61 forint. Takarmány árak: A takarmányfelhozatal az elmúlt hetihez viszonyítva egyes helyeken nagyobb volt. Ennek tudható be, hogy a kukorica ára 40—60 forinttal csökkent mázsánként és így 360—400 forintért lehet megvenni. Az árpa 410—450, a rozs 250—270, a burgonya 170— 200, a répa 60—90 forint mázsánként* ^ --------------- PIACI JELENTÉS