Szabad Föld, 1957. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1957-06-02 / 22. szám
A Hazafias Népfrontról ÍRTA: DARVAS JÓZSEF A parlament legutóbbi ülésén több felszólalásban is hangot kapott a Hazafias Népfront ügye. Kádár elvtárs is beszélt a Hazafias Népfrontról, mind a beszámolójában, mind pedig a zárszavában s úgy emlegette, mint amely szervezetre, mozgalomra a jövőben igen komoly szerep vár. De beszélt róla több képviselő is. Ám nem csupán a parlament ülésén volt ez a téma. Mindenfelé az országban, ahol politikai kérdések szóba kerülnek, sokat beszélnek az emberek arról, hogy végre igazi életet kellene önteni a Hazafias Népfrontba. Én magam is úgy látom — és vidéki útjaim, tapasztalataim különösen megerősítették bennem ezt a meggyőződést —, hogy politikai életünk egészséges, jó fejlődésének ma ez egyik legfontosabb kérdése. Miért? Azért, mert nagyon sokan vannak az országban olyanok, akik nem kommunisták, nem tagjai a pártnak, de alapvető kérdésekben egyetértenek a párt politikai irányvonalával, ha egyes, kisebbnagyobb kérdésekben viszont különvéleményen vannak is. Ezek számára ma alig van, vagy egyáltalán nincs is lehetőség, hogy részt vegyenek a politikai életben, a közéletben, hogy felelős fórumokon hallathassák a véleményüket. S még többen vannak olyanok, akik nem ellenségei a mi rendszerünknek, de közömbösek. Meg lehetne őket mozdítani, a közélet kérdései iránti érdeklődésre lehetne őket ébreszteni, magunk mellé, a szocialista rendszer mellé lehetne s kellene őket állítani. De ki csinálja? Tömegszervezeteink hatóköre szűk ahhoz, hogy e százezrekig, milliókig elérjen. A legégetőbb ez a kérdés talán a parasztságnál. Ne áltassuk magunkat: a parasztság túlnyomó nagy többsége nem akarja vissza a régi rendszert, ezt megmutatta az ellenforradalom idején, de hatalmas tömeget, egy szűkebb, elevenen, harcosan politizáló réteget kivéve, szervezetlenül, passzívan, a közélettől, politikai élettől távol élnek, léteznek, dolgoznak, majd hogy nem „hátat fordítva” nemzeti létünk nagy sorskérdéseinek. Az országos politikai, gazdasági kérdések közül szinte csak az érdekli őket, ami a legközvetlenebbül érinti az ő sorsukat, de ezek nagy összefüggéseit se látják igazán. Nem azért, mintha nem érdekelné őket mindez, hanem azért, mert hiányzik az a szervezeti, politikai forma, amelybe széles rétegek aktívan bekapcsolódhatnának. Az elmúlt hetekben a Népszabadságban cikksorozatot írtam tiszántúli élményeimről s ott már feszegettem ezt a kérdést. Egy kisebb falu, Tiszaladány példáján mutattam meg, hogy demokratikus gondolkodású, az egész falu előtt közmegbecsülésben álló parasztemberek az elmúlt esztendők során hogyan szorultak ki, hogyan maradtak ki, fokról fokra, a közéletből. Nemcsak Tiszaladányban van így — országosan jellemző dolog ez. A kommunista párttal szövetséges pártokat annak idején — szerintem: helytelenül — megszüntették; a széles néptömegeket összefogó népfront-politika jórészt csak jelszó maradt, mert a Magyar Nemzeti Függetlenségi Népfront szinte csak választási keret volt. Mint az MDP III. kongresszusa is megállapította: „nem töltötte be azt a fontos szerepet, amely rá, mint a népi demokrácia legszélesebb, legnagyobb tömegeket átfogó szervére, a népi hatalom kiszélesítésében várt.’ Sajnos, ez a helyzet később sem változott: politikai életünk ellentmondásai közepette az újjászervezett Hazafias Népfront se fejlődhetett ki igazán. A helyzet talán soha nem volt olyan kedvező és olyan parancsoló, mint most, hogy mindezen változtassunk! De hogyan? A koalíciós pártok újjáélesztése történelmi képtelenségnek látszik. Az ellenforradalom időszaka is megmutatta, hogy milyen erők gyűjtőmedencéi lennének ezek. Igaz, ma már szilárd és erős a proletárhatalom, mégis, erős a veszély, hogy ezek a pártok, akarvaakaratlan, a reakciós, ellenforradalmi törekvések fedezékeivé válhatnának. Hiába: a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. Sokat beszéltünk az elmúlt években arról, hogy a mi legszélesebb tömegszervezetünk: a tanácsok. Akkor talán a tanácsok tudnák megoldani a népfront-politika alapján a legszélesebb népi összefogást? Aki az elmélet mellett a gyakorlatot is ismeri, a való életet az nem felelhet erre igennel. A tanácsok sokat fejlődtek az elmúlt évek során, jórészt kiállották az ellenforradalom súlyos próbatételét is: gyökerük van immár. S ma a legtöbb helyen aktívabbak, mint az ellenforradalom előtt voltak. Mégis, mint tömegszervezetek, mint a falusi élet demokratikus fórumai, sok kívánni valót hagynak még maguk után. A tanácsok még nem tudtak kijárni— felülről sok minden akadályozta is őket, hogy kijárhassák — a szocialista demokratizmus iskoláját. Sőt, éppen a tanácsok további fejlődése érdekében is szükséges valami széles, minden építő erőt összefogó mozgalom, ami alapja lehet a tanácsok még jobb működésének. Példaként hadd mondjam el a következőt. Debrecenben nemrégiben részt vettem a megyei VB ülésén. Egy álmosdi parasztember ült mellettem, megyei VB-tag; beszélgetésünk során arról győződtem meg, hogy igen értelmes ember. Megkérdeztem tőle, hogy hozzászólt-e már valamikor valamilyen tárgysorozati ponthoz? Elég hoszszú gondolkodás után mondta csak, hogy egyszer szóvátette a leadó dolgát, hogy azt meg kéne szüntetni... Tehát, ahogyan mondani szokták, általában „passzív”, inkább csak hallgató részvevője a VB-üléseknek. Azért talán, mert nincs véleménye? Nem, hanem azért, mert a falujában nincs olyan eleven politikai közélet, amely a szárnyára kapná, amely erőt, biztonságot adna neki s amelynek a levegőjét, közvéleményét maga mögött érezhetné, amelynek tolmácsa lehetne. Ezt az eleven politikai közéletet megteremteni, különösen falun, a Hazafias Népfront hivatott. Ezért tartom én rendkívül örvendetes dolognak, hogy szőnyegre került újra a Hazafias Népfront ügye. Természetesen, egészen másképpen kell csinálni, mint eddig. Tudjuk jól, hogy a Hazafias Népfront legtöbb helyi bizottsága csak papíron van meg , élete, mozgási lehetősége, politikai kisugárzása igen kicsiny. Ezen alapvetően változtatni kell: eleven, nagy tömegszervezetté kell tenni. Hogy hogyan, azt még alaposan meg kell vitatni, de nekem mély meggyőződésem, hogy enélkül nincs széles népi alapokon álló politikai fejlődés. Még egy dolgot kell nagyon világosan megmondani: látszat-népfrontra nincsen szükség, őszinte népfront-politika nélkül nem lehet igazi életet önteni a Hazafias Népfrontba. Világos dolog: a Hazafias Népfront vezető ereje csak a kommunista párt lehet; a Hazafias Népfront nem folytathat a proletárdiktatúrával ellentétes politikát. De az őszinte népfrontpolitika egyben azt is jelenti, hogy a legalapvetőbb kérdésekben való egyetértésalapján a különböző nézetek, vélemények kifejtésének, megvitatásának is helye van a Hazafias Népfrontban. Kell ettől, szabad ettől félni? Semmiképpen sem. Ha a párt politikája helyes és a dolgozó nép igazi érdekeit fejezi ki, ha a párt erős és egységes, e vitákban csak erősödik, s egyben erősíteni tudja a széles néptömegekkel való kapcsolatait. Ellenforradalmi nézetek szószéke, fóruma nem lehet a Hazafias Népfront, de ha nem engedjük azt, hogy a szocialista építés során is még meglevő ellentmondások felszínre kerüljenek, éppen a megoldás érdekében, nem tudunk igazi, a szocializmus megvalósítását támogató, széles népi tömegmozgalmat teremteni! Az idő sürget, hogy ne csak beszéljünk, hanem tegyünk is komoly, elhatározó lépéseket a Hazafias Népfront ügyében! (Folytatás az 1. oldalról.) Jól szeretnék látni a szocialista tábor népeit, ugyanakkor, amikor ők maguk állig felfegyverkeznek. Felköszöntötte a vendégeket Révész Géza elvtárs, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere is. — Az imperialista országok — mondotta pohárköszöntőjében Révész elvtárs —, de legelsősorban az Amerikai Egyesült Államok, meg nem történtté akarják tenni a nemzetközi helyzetnek azt az enyhülését, amely a népek békeharca és a szocialista országok következetes fáradozásai nyomán az elmúlt esztendőkben bekövetkezett. Az Amerikai Egyesült Államok arra igyekezett felhasználni a magyarországi ellenforradalmi eseményeket, hogy megbontsa a szocialista tábor egységét, hogy újból kiélezze és még a korábbinál is feszültebbé tegye a szocialista országok és a kapitalista világ viszonyát és bojkottot szer-Pohárköszöntőt mondott Zsukov elvtárs is. — A szovjet kormány szilárdan folytatja a békés egymás mellett élés politikáját valamennyi nép barátságának és biztonságának politikáját — mondotta Zsukov elvtárs. A szovjet emberek fáradhatatlanul harcolnak az atomháború veszélye ellen, amely a mostani körülmények között az egész emberiséget fenyegető veszedelemmé válhat, kiváltképpen azok számára, akik figyelmen kív országainknak, szintúgy a szocialista tábor minden országának mindebből feltétlenül le kell vonniuk a biztonságukat érintő megfelelő következtetéseket örezzen hazánk ellen. Ilyen nemzetközi helyzetben természetszerűleg arra van szükség, hogy a szocialista tábor országai erősítsék baráti kötelékeiket, szorosabbra fűzzék egységüket. Az Atlanti Szövetség kötelékébe tartozó európai tőkés államokban jelentős amerikai fegyveres erők állomásoznak. Ezeket a fegyveres erőket a háborúra készülő imperialisták a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen akarják felhasználni. Ilyen körülmények között szükséges, hogy hazánk, népünk békés építőmunkánk védelme érdekében, egy esetleges agresszióval szembeni védekezés érdekében szovjet fegyveres erők állomásozzanak Magyarországon. A szovjet csapatok jelenléte ezt és kizárólag ezt a célt szolgálja. Jal hagyva a népek érdekeit, az atomfegyverrel fenyegetőznek. A Szovjetunió mindent megtesz, ami tőle függ, hogy megállapodás jöjjön létre az atomfegyverekkel folytatott kísérletek megszüntetéséről és e fegyverek megtiltásáról A szovjet kormány ezirányú erőfeszítéseit azonban meghiúsítják az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország uralkodó körei, valamint azok bonni partnerei, akik e fegyverben eszközt látnak, amelynek segítségével úgymond diktálhatják politikai feltételeiket a Szovjetuniónak ésaz egész szocialista tábornak. Mi úgy véljük, hogy Amerika, Anglia, Franciaország és Nyugat- Németország népei fel tudják ismerni a kormányaik és a reakciós körök által folytatott politika népellenes lényegét és kényszerítik kormányaikat, hogy számoljanak a dolgozó nép érdekeivel. A szovjet nép semmiféle háborút nem kíván, sem atomháborút, sem közönségeset. Mi tudjuk, mi a háború. A szovjet nép kipróbálta annak minden szörnyűségét és nélkülözését. Mi szilárdan hiszszük, hogy az összes országok békeszerető népei még szorosabbra zárják soraikat az atomháború veszélye elleni harcban. Emelem poharam a békére és a népek barátságára, a magyar nép további sikereire, a szocializmus építésében a magyar nép szervezőjére és vezetőjére, a Magyar Szocialista Munkáspártra és annak Kádár János elvtárs vezette Központi Bizottságára — fejezte be beszédét Zsukov elvtárs. • A Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok jogi helyzetéről tárgyalások voltak Budapesten a Szovjetunió kormányküldöttsége és a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége között. A tárgyalások a szívélyes barátság és a kölcsönös megértés légkörében folytak le- A Magyar Népköztársaság kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya 1957. május 27- én a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetéről egyezményt írt alá. E nagyfontosságú egyezmény ismertetésére visszatérünk. Szükséges, hogy hazánkban szovjet csapatok állomásozzanak A szovjet nép semmiféle háborút nem kíván Jegyzetek egy megyei pártaktíva-értekezletről Június 20-án országos pártértekezletre jönnek össze Budapesten a kommunisták legjobbjai, a párttagság küldöttei. Erre az értekezletre készülnek már hetek óta az ország pártszervezetei. Most kerületi és megyei aktívákon számolnak be az elvtársak az elmúlt hetek, hónapok munkájának eredményéről. Új harcokban, régi harcosok Mennyire hasonlít ez a Tolna megyei pártaktíva az 1945— 49 es évek forróhangulatú pártgyűléseihez! S nemcsak az őszinte lelkesedés emlékeztet, hanem elsősorban maguk az emberek. A legtöbbjük akkor is itt volt, amikor a párt harcba hívott a földosztásért, később a föld megvédéséért, a gyárak, az iskolák államosításáért. Azóta közülük többet ért jogtalan sérelem, ami az utolsó években elkedvetlenítette őket, de most, az ellenforradalom után, amikor a párt ismét harcba szólította legjobbkatonáit, feledve megbántást, egyéni sérelmet, teljes szívvel a nép ügye mellé álltak. Az intéző bizottság sokoldalú és közvetlen hangú beszámolója és a felszólalások is csak nagyon röviden érintették az utolsó aktívaértekezlet óta eltelt két hónap eredményeit. Pedig nincs okuk szégyenkezésre. Azóta már a volt MDP-tagság 51 százaléka jelentkezett párttagnak, a szociális megoszlás szerint igen jó a munkások és parasztok arányszáma. Ma már minden termelő üzemben van pártszervezet, jelentősen nőtt a párt iránti bizalom az emberekben, s eredményesen számolnak le az ellenforradalmárokkal. A munkáshatalom féltése, a kormány és a párt iránti odaadás csendül ki a felszólalók szavaiból, amikor követelik, hogy keményen bánjanak el az ellenforradalmárokkal! De van még tennivaló elsősorban a párt sorainak rendezésében. — Sok még nálunk, a paksi járásban, az egyéni bosszúból származó, rosszindulatú suttogás, rágalmazás — mondja Faludi elvtárs, a Dunaszentgyörgyi gépállomás igazgatója. Pártügyekről — pártszerűen Sajnos, így van. És ez nemcsak Tolna megyei sajátosság, hanem megtalálható a fővárostól kezdve a legkisebb faluig. Az október —novemberi események alatt sok becsületes, párthű elvtárs tévedett súlyos elvi kérdésekben. De ki merné azt állítani magáról, hogy nem tévedett, hogy mindent világosan látott? Aki ilyet mond, az nem őszinte. Természetesen, nem arról van szó, hogy ha valaki súlyos hibát, ellenforradalmi tettet követett el, ne vonjuk felelősségre. De arra vigyázzunk, hogy a párt ügyét a pártban, taggyűléseken, ne pedig a piacon, a földművesszövetkezeti boltokban, vagy a kocsmákban tárgyaljuk meg ... — Az őszinteség hiánya gyengíti a pártot — mondja egy napi elvtárs, Ricsovics József. Igaza van, nagyon igaza. Ezért üdvözlendő az a határozottság, amelylyel a pártaktíva az intrikával kapcsolatban állást foglalt. Kimondták, hogy minden bejelentést a legnagyobb figyelemmel kell megvizsgálni, a hibákat őszintén fel kell tárni. Ha bebizonyosodik, hogy alaptalan feljelentésről van szó, s a feljelentő tudatosan rágalmazott, azzal a céllal, hogy megbontsa a párt egységét, szigorúan felelősségre kell vonni! Sok szó esett a tanácsi szervek munkájáról is. Több elvtárs felvetette: egyszerű emberek, dolgozó parasztok naponta keresik fel a megyei, járási, városi pártbizottságokat olyan egyszerű és jelentéktelen ügyekkel, amelyeket a helyi tanácsok minden további nélkül közvetlenül elintézhetnének. A pártbizottságok megkérdezték a panaszosokat, hogy miért nem fordulnak egyenesen a tanácsokhoz? A válasz legtöbbször az volt, hogy „nem szívesen megyünk oda". Hogy miért nem? Mert a tanácsnál dolgozó alkalmazottak néha a legelemibb udvariasságot is mellőzik, sőt nem egy példa van rá, hogy gorombák az emberekkel. A kommunistáknak, elsősorban a tanácsoknál dolgozó kommunistáknak, változtatniuk kell ezen is. Bizonyára igen eredményes lenne, ha saját példamutatásukkal hatnának a pártonkívüli alkalmazottakra és szép szóval magyaráznák meg: a tanácsok azért vannak, hogy a nép ügyét a lehetőségekhez képest a legjobban intézzék. Jóleső érzés volt hallani, hogy egyes elvtársak milyen szenvedélyesen beszéltek a kommunista magatartás, a példamutatás jelentőségéről. Mert valóban nagy jelentőségű dolog ez. A pártonkívüli dolgozók soha nem tapasztalt figyelemmel követik a kommunisták minden tevékenységét, viselkedésüket, családi életüket. Az is természetes, hogy a pártépítésben, a mezőgazdaságban, a kulturális és a tömegszervezeti munkában ránk váró feladatokat csak úgy oldhatjuk meg eredményesen, ha előbb saját sorainkban teremtünk rendet. S az őszinte, bátor, szenvedélyes viták és a nehéz harcokban kipróbált elvtársak jelentik a biztosítékot arra, hogy ez Tolna megyében is rövidesen megtörténik. Minden egyes elvtárs a maga helyén, alapszervezeti vezetőtől a megyei pártfunkcionáriusig lelkiismeretes, őszinte akarattal, teljes szívvel végzett munkával járul ehhez hozzá. Rapai Piroska Kommunista példamutatás Moszkvába látogat Mao Ce-tung A kínai fővárosban hivatalos közleményt adtak ki Vorosilov látogatásairól. Mint ismeretes, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, Mao Ce-tung kínai elnök meghívására két ízben, április 15-től május 6-ig, és május 24-től 26-ig tett baráti látogatást a Kínai Népköztársaságban. A közlemény befejezésül fontos hírt tartalmaz: Vorosilov meghívta a Szovjetunióba Mao Ce-tung elnököt. A Kínai Népköztársaság elnöke elfogadta a meghívást. A látogatás időpontját később hozzák nyilvánosságra. •