Szabad Föld, 1957. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-06 / 40. szám

Tároljuk gondosan a burgonyát Nemcsak Szabolcsban, az ország legnagyobb burgonyatermelő me­gyéjében, hanem másutt is folyik már a burgonyabetakarítás és ez­zel egyidőben megkezdődtek a tá­rolási előkészületek is. Nagy gon­dot kell fordítani erre a munká­ra, különben felmérhetetlen vesz­teség éri a termelőket, az egész mezőgazdaságot, sőt a magyar szeszipart is. A burgonya helyes tárolásának munkája a szántóföldön kezdődik. Első feladat, hogy csak jól érett burgonyát takarítsunk be. A fosz­lós­héjú, éretlen gumók nem tart­hatók el. De a túlérett burgonya sem jó, mert a túléléssel növek­szik a különböző burgonyabeteg­­ségek fertőzési veszélye. Milyen legyen a prizma hőmérséklete ? Rendkívül fontos, hogy száraz időben történjen a szedés, mert a károsan, nedvesen betakarított burgonya nehezen tárolható. Sze­désnél helyes, ha külön válogat­juk a vető-, az étkezési és a sé­rült, illetve apró burgonyát, s ügyelünk, hogy később se keve­redhessenek össze. Ha viszont ezt a válogatást elmulasztottuk, ak­kor prizmázás előtt válogassuk ki az apró, illetve sérült, vagy utó­­növésű éretlen gumókat. Amikor a burgonya a földből kikerül, még nem fejezte be élet­működését, tovább lélegzik. Élet­működése közben keményítőt használ fel, annál többet, minél magasabb hőmérsékleten történik a tárolás. Ez a körülmény megkö­veteli, hogy a burgonyaprizmák hőmérsékletét a szedést követő „levegőztetéssel” minél kisebbre csökkentsük. Nemcsak a kemé­nyítőtartalomban beállott veszte­ség követeli meg az alacsony hő­fokon történő tárolást, hanem az a körülmény is, hogy a 8—10 C foknál magasabb hőmérsékleten gyorsan fejlődnek, szaporodnak a gumón levő gombák, illetve bak­tér­umok, amelyek végeredmény­ben romlási veszteség növekedésé­hez vezetnek. Szellőző rács és szalmatakaró A burgonya tárolásához — de a többi gumós és gyöknövények tárolásához is — olyan területet válasszunk ki, ahol sem a télvégi hóolvadáskor, sem nagy esőzések idején nem áll meg a víz s nem sárosodik el a talaj. A prizmák al­jának szélessége 100—120 centi­méter legyen, a magassága pedig 80—90 centiméter. A prizma alját sohase süllyesszük a földbe, fek­vését pedig úgy válasszuk meg, hogy az lehetőleg észak—déli irányban feküdjön, így a téli sze­lek és hidegek kisebb felületen érik a prizmát és csökken a fagy­veszély. Jó szolgálatot tesz a prizma al­ján elhelyezett, lécekből készült szellőztető rács, amelynek magas­sága 20—30 centiméter legyen. A rács nyílását egészen a fagyok be­álltáig nyitva hagyhatjuk, de ha a fagyveszély növekszik, le kell zár­ni azt. Az összerakott burgonyát nyomban takarjuk le száraz szal­mával, éspedig olyan vastagon, hogy az az ülepedés után 25—30 centi vastagon maradjon. A szalmatakarót csak a fagyve­szély közeledtével fedjük be föld­del. A földtakaró vastagságát hi­degebb éghajlatú vidéken vasta­gabbra, melegebb tájakon pedig vékonyabbra méretezzük. Nagy hidegben a prizmát még külön szalma-, illetve földtakaróval (má­sodik rétegben), vagy pedig fél­érett istállótrágyával, illetve ku­koricaszárral takarjuk be. Vegyszerrel a csírázás ellen A prizma akkor telel át jól, ha az állandó hőmérséklete plusz 8­0 fok körül van. E hőmérséklet alatt nem csírázik a burgonya. Vi­szont az idő felmelegedésével március végén, áprilisban szinte elkerülhetetlen a nagyobb fokú csírásodás. A csírázás, illetve az életműködés fokozódása sok ke­ményítőt emészt fel. A keményí­tőveszteség csökkentése érdeké­ben most az Erjedésipari Kutató Intézet a Kisvárdai kísérleti inté­zettel karöltve azon fáradozik, hogy a burgonya csírázását az ét­kezésre, illetve ipari célokra tá­rolt prizmákban megakadályozza. A kísérletek sikeresen folynak és minden remény megvan arra, hogy vegyszeres kezeléssel meg­akadályozzuk a csírázást és ezzel együtt a nagyfokú keményítővesz­teséget is. Hogy mennyi a csírázás követ­keztében előállott keményítővesz­teség? Erre nézve kutatóintéze­tünk megkezdte a méréseket. Most csak annyit, hogy tavaszig a legjobb tárolás mellett is 8 szá­zalékra rúg a burgonya súlyvesz­tesége. A keményítőtartalomban előállott veszteség ennél rendsze­rint nagyobb. Ezt is ki kell küszö­bölni. Rendszeresen ellenőrizzünk Ha már a téli tárolás részletei­ről beszélünk, nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a tárolt bur­gonyát rendszeresen ellenőrizzük prizmahőmérővel. Erre különösen a téli takaró felrakása előtt van nagy szükség, de azután is fon­tos az ellenőrzés. összefoglalva: a burgonya jó tá­rolásának alapfeltételei: a száraz, válogatott burgonyát ősszel minél jobban le kell hűteni, télen a fa­gyok ellen védeni és tavasszal megakadályozni a korai felmele­gedést. Dr. Bruck Imre, az Erjedésipari Kutató Intézet tudományos munkatársa. SZAKEMBEREK válaszolnak 1. Hogyan kell felhasználni az Argitoxot a szőlőiskolában és mérgező-e az emberre? — kérdezi Kiss Jenő Türjéről. 2. Ősszel vagy tavasszal jobb-e a szőlőt szénkénegezni, és hány grammot adja­k tőkén­ként? — érdeklődik Tengerdi István Martonvásárról. Mindkét levélre Csepregi Pál, a Kertészeti- és Szőlészeti Fő­iskola adjunktusa válaszol: Szőlővessző gyökereztető iskolákban a cserebogár pajorok ellen Agritoxszal leg­egyszerűbben úgy védekezhetünk, hogy az iskolázáskor készített árok alját és oldalait közönséges porozógép segítségével beporoz­zuk. Egy méter árokra körülbelül 2 deka porozószert számítsunk. Használhatjuk az Agritoxot agyagpépbe keverve is. Ez eset­ben 100 liter agyagpépbe 6—8 kiló Agritoxot keverünk, s a vesszőket közvetlenül iskolázás előtt a jól elkevert pépbe márt­juk. Az Agritox a vesszők fejlődé­sét és gyökeresedését nem hát­ráltatja. Az Agritox gyenge mé­reg. Csak akkor ártalmas, ha be­lőle nagyobb mennyiség jut a szervezetbe. A por belélegzését mindenképpen kerüljük el, s a kezünkre került port mielőbb mossuk le. I 2 1 Szénkénegezésre rendsze­­rint a szőlő nyugalmi ide­je alatt kerül sor. Végezhetjük ősszel lombhullás után, vagy ta­vasszal rügyfakadás előtt. Laza talajon inkább eső után, kötöt­­tebb talajon pedig inkább szára­zabb viszonyok között kénegez­­zünk, hogy a szénkéneg egyenle­tes elosztását minnél jobban biz­tosítsuk. Ha ugyanis a laza talaj nagyon száraz, a szénkéneg ha­mar elillan, ha pedig a kötött ta­laj nagyon nedves, a szénkéneg gőzei nehezen járják át a talajt. Egy négyzetméterre 25—30 gramm szénkéneget számítsunk. Ezt a mennyiséget a tőke körül négy lyukba elosztva, a tőkétől 30 centi távolságban, 30 centi mé­lyen juttassuk a talajba. A lyu­kat a szénkénegező kihúzása után azonnal betömjük. 3. Tékes község tanácsának végrehajtó bizottsága a község közelében levő csádés rétterü­leten fűzvesszőt kíván telepí­teni. Levélben kér tanácsot, milyen előkészület szükséges, honnan tudnának nemes fűzt beszerezni, és mennyi dugvány szükséges holdanként? A felvilágosítást Lukács István, az Erdészeti Főigazga­tóság csoportvezető főmérnöke adja meg.­­ „ '­ A telepítéshez 22—25 centi LÜLI mély szántásra van szük­ség. A nemesfűzdugványt a Fűz­kitermelő és Feldolgozó Vállalat­tól (Budapest, VI., Bajcsi Zs. u. 5.) lehet beszerezni. Ezer darab dugvány ára 25 forint. A dug­ványokat 60x25, vagy 50x30 cen­ti sor, illetve tőtávolságra kell ül­tetni. Egy kát, hold betelepítésé­hez 40 ezer darab dugvány szük­séges. A telepítést ősszel, vagy tavasszal lehet végezni, őszi te­lepítés akkor célszerű, ha a meg­szántott terület kellően megüle­pedett, ellenkező esetben tavaszi telepítést kell alkalmazni. Fa vagy cementhordó alkalma­sabb-e erjesztési célokra — kérde­zi Pintér József Kecskemétről.­­ Annak eldöntésére, hogy fa-, vagy cementhordó al­kalmasabb-e erjesztési célok­ra, az erjedő mustnál a jobb, vagy rosszabb hőátadási lehető­ség a döntő. A kisebb fahordók­ban levő must hőátadása feltét­lenül nagyobb mérvű. Egy-egy kisebb fahordóban előforduló túl­­melegedés könnyebben és gyor­sabban szüntethető meg, mint a nagytömegű cementhordóban. Emellett előnye még a jobb poro­­zitás, vagyis a fadongák légát­­járhatósága. Ezek az előnyök határozzák meg elsősorban, hogy­ minőségi mustokat csak 50 hek­tóliternél kisebb fahordókban erjesszünk. A cementhordóban való erjesz­tésnek is vannak előnyei. Ezek a tárolótér gazdaságos kihasználá­sa mellett nagyobb mennyiségű­ és azonos minőségű újbor előál­lításának lehetősége és az erjedé­si alkohol veszteség csökkenése. Cementhordóban csak alacso­nyabb cukorfokú kommersz mi­nőségű mustokat erjesszünk — adja meg a választ Göckel Alfréd borszakértő. A nagyobb termés érdekében CSÁVÁZZUNK! MŰTRÁGYÁZZUNK!A sok kárt okozó és elterjedt búza könszög közvetlen leküzdésére a vetőmag csávázása szolgál. A nedves csávázás azonnal fertőtlenít, a porcsá­­vázás pedig a talajban fejti ki a hatá­sát. A nedves csávázás rézgálicos, higa­nyos és formalinos csávázószerekkel végezhető. Legelterjedtebb a Linhart­­féle módszerrel végzett kosaras csává­zási mód. Bélelt kosárban 20—25 kiló búzát 1 százalékos rézgálicoldatba már­tunk és állandó keverés közben egy ne­gyed óráig áztatjuk. Három mázsa vető­mag csávázásához 130 liter oldat kell és azután minden további mázsához 15 liter pótlás. Hátránya ennek a módszer­nek, hogy a rézgálic a vetőmag csírá­­zóképességét rontja. A formalinos csá­vázás is éppen ilyen hátrány miatt ma már nem használatos. Ezek helyett a sokkal jobb higanyta­rtalmú csá­vázószereket használjuk. Kezelésük is sokkal egyszerűbb, gombaölő hatásuk nagyon jó és a csírázóképességre nem­hogy károsan, hanem még serkentőleg hatnak. Higosan néven, 20 dekás cso­magokban kerül forgalomba. Egy ilyen csomagot 100 liter vízihez adunk és a vetőmagot zsákkal bélelt kosárban 15 percig tartjuk benne. Minden 25 kiló mag áztatása után 4 liter oldatot hozzá­öntünk. 30 deka Higosannal 3 mázsa vetőmag csávázható. M­inden nedves csávázás után a ma­got ki kell szárítani és csak úgy szabad elvetni. Főleg nagyüzemekben egyre inkább terjed a porcsávázás, mert géppel végezhető és nem kell a magot szárítani. Ezt Higosan és Germisan por­csávázó szerekkel végzik. A mo­dern magtisztítógép­ek porcsávázó ké­szülékkel már fel vannak szerelve. Por­csávázókészülék házilag is elkészíthető. 150—160 literes hordó mindkét fenék­lapjának közep­én vastengelyt húzunk át, a hordó hasán pedig retesszel elzár­ható 20—25 cm átmérőjű nyílást vá­gunk. A tengelyt két bakra helyezzük és forgatókart erősítünk a végére. A búzát a csávázóporral együtt 5 percig kell forgatni. Porcsávázást csakis üszög­puffancs mentes búzában végezhetünk. A higanyos szerek emberre is erősen mérgezőek, ezért tartsuk be az előírt rendszabályokat. P­oraszöggel fertőzött búzánál, mivel a spórák a maghéj alatt vannak, az előbbi csávázási módok hatástalanok. Ilyenkor a meleg vizes csávázást alkal­­mazzuk. 52 fokos vízben 10 percig áz­tatjuk a magot, utána gyorsan lehűtjük és szárítjuk. Ehhez a módhoz csak szak­ember segítségével és felszereléssel fog­junk, mert a csirázóképességet könnyen tönkretehetjük. A nagy és biztos termés eléréséhez a szerves trágyákon kívül még műtrá­gyákkal kell kiegés­zíteni a növények tápanyagszükségletét. A műtrágyázott növény nagyobb termést és jobb minő­séget ad — például dúsabb sikértartal­mat, magasabb cukortartalmat — fagy- és szárazságtűrőbb, betegséggel szem­ben ellenállóbb és eltarthatóbb. A­ CSK­ búzavetések sehol — még táperőben, s humuszban gazdag talajon sem — nélkülözhetik a foszfor-műtrá­gyát. A pillangósok által hátrahagyott nitrogénbőséget is úgy tudjuk igazán kihasználni, ha foszfor műtrágyával tápanyagegyensúlyt teremtünk. Erősen trágyázott elővetemény után is az előb­bi okból kifolyólag adagoljunk foszfor műtrágyát. Megakadályozza a megdőlést és fokozza a szemtermést. Kedvezőb­ben érvényesülnek a foszfor műtrágyák, ha tavaszi vetésű növények alá is ősz­szel keverjük a talajba. Búza alá, sima és szemcsés foszfátból 150—160 kilót bioszuperből 120—151 kilót adjunk. Nitrogénműtrágyát ott alkalmazunk, ahol a talaj nitrogénszolgáltató képes­sége gyenge. Ez pedig a pillangósokon kívül minden trágyázatlan elővetemény után fennáll. Ha az elővetemény betaka­rítása és a vetés között rövid idő áll rendelkezésre, vagy sok a tarlómarad­vány, azonkívül futóhomokon, gyen­gén humuszos homokon, savanyú öntés­talajon és sziken szintén nélkülözhe­tetlen a nitrogénadagolás. Nitrogénben szegény talajon szuperfoszfát is csak a p­étisó együttes adagolásával fejti ki ha­tását. Őszi alaptrágyaként 20,5 százalé­kos pétisóból 60—80 kilót, 25 százalé­kosból 50—60 kilót adjunk. Káliumban igen szegények a homok és láptalajok. Ezeken még a kevésbé káli­­igényes őszi búza alá is adjunk kálisót, hogy ezzel a harmonikus táplálást biz­tosítsuk. Kötöttebb talajon tavaszi ve­tésű növények alá is helyesebb most ősszel kiszórni. Homokos talajon búza alá 60—80 kiló, láptalajra 80—120 kiló szükséges. Pétisó, illetve Linzi só és káli mű­trágyák korlátlan mennyiségben , kap­hatók. Vas, Győr, Zala, Veszprém me­gyékben fennálló foszforműtrágyahiány csak átmeneti. A Műtrágya- és Növény­­védőszerértékesítő Vállalattól szerzett értesülésünk szerint a búza elvetésének határidejéig a szükséges mennyiség a gazdákhoz eljut. Október végéig a Szovjetunió is 9 ezer tonna szuperfosz­fátot küld. A 20,5 százalékos pétisó mellett forgalomba került a 25 százalé­kos hatóanyag tartalmú pétisó is. Száz­húsz forintos ára nem jelent áremelést, mert annyival magasabb nitrogéntartal­mat kap a vevő.

Next