Szabad Föld, 1958. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-08 / 23. szám

1958. JÚNIUS 8. Változtassunk a mezőgazdasági termelés idény­jellegén! „Körmünkre égett az adófize­­tés. Postára kellene adni a tűz­­biztosítási díjat is. De miből? Üres a kamra, arrók a barom­­fik, egyszóval se ó, se új, ahogy felénk mondani szokás. A tej- és tojáspénz sóra, paprikára, miegye­beikre kell, s a bognárt, kovácsot ugyancsak fizetni kellene. Higgje el kérem, hogy ez a legnehezebb időszak a falusi parasztcsaládok számára.“ Így panaszkodott T. J.-né, egy 18 holdas félegyházi gazda fele­sége, amikor gazdaságuk számtar­tása, illetve a nyáreleji bevételeik felől érdeklődtem. Ez a jelenség, sajnos igen sok parasztcsaládnál ismeretes, csak a legjobb és leg­szemfülesebb gazdák számítanak kivételnek. Persze, nemcsak a parasztcsaládok pénztárcájáról van szó, hanem arról is, hogy ha­zánkban bizonyos időszakokban a lakosság nem jut­hat f­riss zöld­ség- és főzelékfélékhez, vagy pél­dául rántanivaló csirkéhez, s az év nagyobbik részében a hízott kacsa és liba is elérhetetlen. És ez hazánkban már-már megköve­sedett „hagyomány”. Mindez elsősorban abból szár­mazik, hogy a mezőgazdasági kis­üzemekben­­, de ma még jó­részt a nagyüzemekben is — idényszerű, tehát nem folyamatos a termelés, ami a termelőknek és a fogyasztóknak is hátrányt jelent. Sokan ennek okát úgy magya­rázzák: nálunk az éghajlati vi­szonyok nem engedik meg, hogy állandóan legyen például friss zöldség, rántani való csirke, stb... Magyarországon nem lehet egy esztendőben kétszer aratni, így igaz, de nem ez az egyetlen oka termelésünk nagyfokú idénysze­rűségének. Szerepet játszik ebben a maradiság, a régihez való gör­csös ragaszkodás, az évszázadok óta kialakult számos konzervatív szokás. Hányszor hallani: „öreg­apám idejében is így volt, akkor is decemberre hizlalták meg a disznót... S nem vesződött senki a nyárvégi baromfikeltetéssel." S jónéhány helyen ezt nemcsak hangoztatják, hanem így is cse­lekszenek. Nincs igazuk ezeknek a maradi módon gondolkozóknak. Hiszen a sertés nemcsak a téli hónapokban hízik meg, hanem nyáron is. Az az állítás sem helytálló, hogy a sertést kizárólag kukoricával le­het hizlalni. Jó hizlalótakarmány az árpa is. Az állati termékek közül ná­lunk a tej és a tojás ugyancsak idényszerű és egyszerre nagy tö­megben kerül piacra. Majd el­apad a kínálat s a fogyasztók minden próbálkozása hiábavaló­nak bizonyul, csak igen kis mennyiségben jutnak ezekhez a fontos élelmiszerekhez, ugyan­akkor a gazdáknak is bedugul a pénzforrásuk. Nagyjából ez a helyzet most a sertéshússal. A falusi asszonyok is kifogásolják, hogy miért nincs friss hús, miért hiányzik a jóízű füstöltszalonna a földművesszö­vetkezeti hentesboltokból. A hús hiánya miatt rendszerint a hen­test, no meg a földművesszövet­kezeti vezetőket szidják. Arra igen kevés parasztasszony gondol, hogy az ő kezében is ott van a megoldás kulcsa. Ha még többen rátérnek a téli hizlalásról a tavaszi és nyári hizlalásra, folya­matossá válik a húsellátás is. Így kiviteli terveinket is teljesí­teni tudjuk, s a lakosságnak sem kell a húsboltok előtt ácsorogni. A nem éppen kedvelt hűtőházi hús helyett, elegendő friss áru kerülhet a fogyasztók asztalára. Sorolhatnánk a példákat to­vább. Itt van a zöldségtermelés — amely eltekintve néhány kivé­teltől — ugyancsak idényszerű. Pedig ebben az üzemágban talán a legkönnyebb megvalósítani a folyamatos termelést és ellátást Paradicsom- és paprikaszüret idején úgyszólván minden esz­tendőben a levelek tucatja ér­kezik szerkesztőségim kibe. Ezek­ben a levelekben arról panasz­kodnak a termelők, hogy bő ter­més mellett —­ de még közepes termés esetén is — nyakukon ma­rad a termés egy része, mert a konzervgyár, illetve a termeltető vállalat nem bírja egyszerre át­venni és feldolgozni a nagy tö­megben átadásra felkínált árut Évről-évre komoly károk érik emiatt a termelőket meg a nép­gazdaságot is. Nem beszélve a perek lavinájáról, amelyek az át nem vett áruk miatt keletkeznek, s amelyek a termelőt és a ter­meltetőt egyaránt elkedvetlenítik. Szinte halljuk egyik-másik ol­vasónk kételkedő megjegyzését: „Könnyű a folyamatos termelés­ről az újságban írni, de nehéz azt megvalósítani." Ez igaz is. Az újra való áttérés sohasem volt könnyű feladat, s a kezdeménye­zők munkáját nem mindig kísérte siker. Mégis el kell indulni ezen az úton. Meg kell kezdeni minél előbb a magyar mezőgazdaság idényszerűségének felszámolását. De hogyan induljanak el ezen a kevésbé kitaposott ösvényen a termelők, a termelőszövetkezetek? Nehéz dolog mindenütt egyformán lemásolható tanácsot adni. Hi­szen kétségtelen, hogy bizonyos mértékben a táj, a talaj és az­ ég­hajlati viszonyok is nehezítik az idényszerűség felszámolását. Az­tán egyik vidéken a zöldség­­termesztés, másutt a sertéshizla­lás, vagy pedig a tejtermelés a legelterjedtebb üzemág. Vannak viszont községek, ahol a baromfi­­tenyésztést, az őszi baromfi hizla­lást tartják a legjobb pénzforrás­nak. Az állatnevelés és hizlalás idényszerűségének felszámolásá­hoz jelentős segítséget nyújthat­nak az állatértékesítő vállalatok is, ha a hízlalási és nevelési szerző­dések kötését az egész évi folya­matos húsfogyasztás követelmé­nyeinek megfelelően irányítják. De a Földművelésügyi Miniszté­rium, továbbá az erre illetékes többi szervek is gondolkozzanak ezen a — véleményünk szerint nagy horderejű — problémán. A közelmúltban Belgiumban jártam. Nem mezőgazdasági jelle­gű ország, mégis — bár a kapita­lizmus kegyetlen piaci törvényei­nek szorításában, s az áraknak a termelőkre gyakran katasztrofáli­san ható alakulása ellenére is — egész esztendőben bőven kapható a piacokon rántani való csirke. Nem hiányzott áprilisban náluk a friss uborka sem. Miért ne tud­nánk ezt mi is megcsinálni? Nem hiszem, hogy a magyar paraszt szorgalomban s leleményességben mögötte maradna a belgának. De ezzel a nagy horderejű kér­déssel kapcsolatban is csak ma­gunkat áltatnánk, ha nem mon­danánk ki a tiszta igazságot: tel­jes és végleges megoldást ezen a téren is csak a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás hozhat. Ter­melési, szervezési és kereskedel­mi szempontból is csa­k a szocia­lista nagyüzemek teremtik meg annak a feltételét, hogy az év na­gyobbik részében árubőség legyen a legkülönfélébb mezőgazdasági cikkekből. De addig is tenni kell valamit. Nem arra gondolok, hogy egy héten belül minden termelőszövetkezet és minden fa­lusi asszony térjen rá a rántani való csirke folyamatos nevelésé­re, de jó lenne hallani ilyen kez­deményezésekről, s örömmel szá­molnánk be ilyen sikerekről. Tudom, nemcsak a termelőkön múlik az idényszerű termelés fel­számolása. Ehhez mezőgazdasági szakembereinknek is sok segítsé­get kell nyújtaniuk. A jó tanács mellett nem ártana néhány olyan jól termelő mezőgazdasági üze­met is bemutatni, ahol már rész­ben, vagy egészében megoldották ezt a nehéz feladatot. Dancs József Szabadföld VándorzászlóvcsB, pénzfurcsiomsncsB tüntette ki kormányunk a legjobb termelőszövet­kezeteket A termelőszövetkezetek közötti versenyben el­ért eredményeik alapján a kormány vándor­zászlóval, „Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság" címmel és pénzjutalommal tüntette ki az alábbi­akban felsorolt termelőszövetkezeteket. AZ ELSŐ HELYEZÉST elért termelőszövetke­zetek közül a solti Szikra Termelőszövetkezet 100 ezer, a páksi Új Élet 70 ezer, a békéscsabai Május 1. pedig 55 ezer forint pénzjutalomban részesül. A MÁSODIK HELYEZÉST elérők közül a nagyecsedi Vörös Csillag termelőszövetkezet 50 ezer, a kisbéri Dózsa termelőszövetkezet 35 ezer, a koppánymonostori Dózsa termelőszövetkezet pedig 30 ezer forintot kap. A HARMADIK HELYEZÉST elérők közül a verpeléti Dózsa termelőszövetkezetet 25 ezer fo­rint, a zsebeházai Rohambrigád termelőszövetke­zetet 20 ezer, a besnyői Sallai termelőszövetke­zetet pedig 15 ezer forint pénzjutalom illeti meg. A kitüntetett termelőszövetkezetek tagságának a június 8-án tartandó traktorosnappal egybe­kötött járási jellegű ünnepségek keretében ad­ják át a kitüntetéseket és pénzjutalmakat. ———— Most a gondos növényápolás az egyetlen eszköz, amellyel a rendkívüli időjárás ellen küzdhetünk Szakemberek nyilatkozata a legfontosabb teendőkről Mi a jelenlegi helyzet, s me­lyek a legfontosabb és legsürgő­sebb teendők a mezőgazdaság­ban? Ezt a körkérdést adtuk fel az arra illetékes szakembereknek, s a válaszokat az alábbiakban közöljük. Bajcsy Ede, az FM növényter­mesztési főigazgatóságának he­lyettes vezetője: — A rendkívüli időjárás sok gondot okoz országszerte. A hű­vös márciusra és áprilisra forró május köszöntött, s a növényzet — éppúgy, mint az ember — ne­hezen viseli el a szokatlan hősé­get. A gondosan végzett növény­­ápolás egyetlen olyan fegyver a kezünkben, amellyel eredménye­sen küzdeni tudunk a rendkívüli időjárás ellen. Ne álljanak meg a kultivátorok, az ekekapák és a kapák. Használják ki a gazdák alaposan az időt. Kapáljanak, s a szénaszárítást ne bízzák rá telje­sen a napra, hanem a legkorsze­rűbb szárítási módszereket alkal­mazva, minden szál takarmányt minél előbb takarítsanak pajtá­ba. Dr. Kulin István főmeteoroló­gus: — Mióta a meteorológiai inté­zet fennáll — az pedig 1871-ben alakult — még nem volt ilyen meleg május hazánkban. A fa­gyosszentek időszakában 30—34 C­ fokos rekordhőség uralkodott. De a hónap későbbi szakaszaiban sem csökkent a meleg és Orbán nap sem hozta meg a szokásos lehűlést, illetve esőket. A májusi csapadék Sopron és Vas megyék­ben, továbbá Hajdú-Bihar megye nagy részén a 10 millimétert sem érte el. Ezeken a vidékeken a sokévi csapadékátlagnak az egy­negyede sem hullott le. Az Alföld és az északi dombos vidék jelen­tékeny részén, továbbá Dél-Du­­nántúlon már voltak jelentékeny esők, amelyeknek mennyisége el­érte a 25 millimétert. A Duna— Tisza-közért viszont het­enként 100 milliméter csapadékot is mértek.. Június első napjaiban a kánikula nem csökkent, s a köze­li napokban lényeges változásra­ nincs is kilátás. Hollós­ Mihály, az FM növény­védelmi szolgálatának vezetője: — A burgonyabogár-fertőzés — ahogy azt a Szabad Föld múlt­heti számában megírta — orszá­gos. Ugyanez a helyzet a kukori­camollyal is. A kukoricamoly el­len legfontosabb védekezési mód, hogy a még található kukorica­szárat, cirokot minél előbb éges­sük el, vagy pedig vastagon föl­deljük le. Az aranka terjedésének megakadályozására az árokparto­kon, töltéseken, továbbá a mag­fogásra kijelölt lucerna, vöröshe­re, stb. táblákon vegyszerekkel védekezzünk. Segítsen ebben munkában szaktanáccsal minden községi mezőgazdasági felügyelő. A lucerna lombkártevői ellen idegméreggel való porozás a leg­hatásosabb. A magfogásra kije­lölt területeken pedig zöldbimbós állapotban HCH-porozást hajt­sunk végre. A téli almásokban pajzstetű ellen június, július és augusztusban Wofatox és metil­­sarabhionos permetezéssel az egyéni termelők is védekezhet­nek. De fontos, hogy betartsák az egészségügyi rendszabályokat. Bognár Károly a szőlészeti ku­tatóintézet Kecskeméti Miklós­telepének vezetője: — Szőlőiből igen jók a termés­­kilátások. Különösen szép ter­mést ígér a kadar, de a fehér szőlőfajtákból is jó termést vár­hatunk. A fejlődésben nincs le­maradás, a virágzás most folyik, s erre ugyancsak kedvező az idő­járás. A peronoszpóra még nem jelent meg, de a fertőzés veszé­lye fennáll. Ezideig kétszer per­meteztünk, s a hét végére befe­jezzük a harmadik bordósleves permetezést is. A szőlőilonca Bács-Kiskun megye déli részén helyenként szórványosan fellé­pett és a szőlőmoly is jelentkezik. Ilonca ellen Pernit-es permetezés­sel, szőlőmoly ellen pedig Dar­­sin-os védekezéssel érhetünk el legjobb eredményt. 3 A földművelésügyi Minisztérium felhívása A Földművelésügyi Minisztérium a növénytermesztés helyzeté­ről legutóbb kiadott jelentésében a többi között felhívja a terme­lők figyelmét: törekedjenek a másod­vetésben minél több silókuko­ricát s rövid tenyészidejű kukoricát termelni. Azokon a területeken, ahol a termelők és a szakemberek megítélése szerint az aszályos időjárás miatt megfelelő termés nem várható, sürgősen pótolják a vetést, (kölessel, muharral, rövid tenyészidejű kukoricával stb.). Az F. M. a tanácsok útján biztosította, hogy a vetések pótlására, továb­bá a másodvetéshez szükséges vetőmagot a termelők készpénz, illetve csere ellenében megkaphassák Egy kis „fiatalítással" újra dolgoznak az elavult fűkaszák Az állami gazdaságokban a szálastakarmányok betakarításá­hoz 200 méterra függeszthető fű­kaszát állítanak munkába. Az új fűkaszák tulajdonképpen csak ebben a formájukban újak, mert az FK—4—5 fogatos fűkaszákból készülnek. Az ilyen típusú lóvontatású gépekből csaknem 2000 kal­lódott a gazdaságokban, mert avult és rossz konstrukció­juk miatt használatuk már nem volt gazdaságos. Az első öreg gép teljes átépíté­sét Balogh István mezőgazdasági mérnök tervei szerint az Agrár­­tudományi Egyetem műhelyében végezték el. A tapasztalatok sze­rint az új gép teljesítménye sem­mivel sem marad el a jelenleg gyártott típusokétól. Az át­alakítás 2000 forintba kerül és 1000 forint értékű anyagra van hozzá szükség, minden így készü­lő függeszthető Zetor fűkaszánál az új gépek árának felét, 3000 forintot takarítanak meg. Ezzel is segítjük a szálastakarmá­­nyok rövid idő alatti betakarítá­sának régóta húzódó gondját. Három kijelölt műhelyben so­rozatgyártásban az első kaszálá­sig 200 függesztett fűkaszát ké­szítettek a régi alkatrészek fel­­használásával. Az év végéig to­vábbi 800 készül. ELŐVAJÁSON A pusztavámi szénbányák sem akarnak elmaradni a többi bányaüzem mögött. Ezért dolgozik keményen Van­csó Béla csil­lés és Farkas János vájár a most megindított elővájáson.

Next