Szabad Föld, 1958. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-15 / 24. szám

A béke szava „Egyszerű dolgozó asszony va­gyok, anya, akinek szívében ég a béke vágya, mert az első világ­háború édesapámat kérte áldoza­tul, a második világháború pedig férjemet, három gyermekem édes­apját vitte el. Most meg adjam oda fiam, vagy egész otthono­mat? Nem! Elég volt!" Egy csillaghegyi szövőnő, özv. Torna József­né szavai voltak ezek. Az V. magyar békekong­resszuson, a parlamentben hang­zottak el vasárnap. Egy asszony gyenge hangja — gondolhatnánk — amely szinte elvész az óriási épületben, talán még az is alig hallotta meg, aki a karzaton ült. Aki nem ismeri eléggé korunk hatalmas társadalmi változásait, talán hajlik is az ilyenféle néze­tek elfogadására. De a valóság mégis merőben más- Az egyszerű szövőnő tömör kiáltványnak is beillő mondatai nemcsak a parla­ment termét járták be — hangja utat keresett magának az épület magas kupolájáig, s kiröppent a Duna fölé, hogy a vízen végigleb­­benve eljusson a világ minden égtája felé. Nem üres szóvirág ez! Élő igazság, hogy holnap ta­lán Svédországban vagy Argentí­nában, holnapután Berlinben vagy Manchesterben visszhangoz­zák majd a béke harcosai a ma­gyar özvegyasszony szívéből fa­kadt szavakat. És országosan kivetítve ugyan­­így summázhatjuk a most zárult V. magyar békekongresszus cél­ját, értelmét: tolmácsolja a világ­nak békére vágyó népünk hang­ját, hogy egyesüljön, s erősítse az egész földkerekséget átfogó hatal­mas békemozgalom háború ellen tiltakozó szavát. Ma már van ereje és hatása az egyszerű ember szavának. Az em­beriség felismerte az összefogás­ban rejlő nagy lehetőségeket: együttes erővel nemcsak a vizek áradását lehet megfékezni, ha­nem a bűnös háborús szenvedé­lyeket is! Erre már ezernyi pél­dát adott napjaink világtörténel­me. Az újságnak ezt a hasábját teljesen betöltenék azok a tények, amelyek arról tanúskodnak, hogy az utóbbi 4—5 esztendőben hány­szor voltak kénytelenek a hábo­rús körök meghátrálni egy-egy lépéstől a béke híveinek tiltako­zása nyomán. És ki tagadhatná, hogy ebben része volt annak a felszólalásnak, amely a békegyű­lésen hangzott el Kiskunhalason, Szombathelyen, vagy Budapesten. Sem közömbösség, sem kishitű­ség nem gyengítheti törekvésein­ket a jövőben sem. Mert noha nálunk és a testvéri szocialista országokban a nép vágya teljesen azonos a kormány külpolitikai erőfeszítéseivel, a világ másik ol­dalán más a helyzet- A nyugati háborús körök egyetlen eszten­dőben ISO milliárd dollárt költe­nek katonai készülődésekre. Ter­veiket meg kell akadályozni! Ennek érdekében tanácskozott nálunk a békekongresszus és vi­lágméretekben ugyanezt teszi majd a rövidesen összeülő stock­holmi béke-világkongresszus. A józan emberiségnek van ereje ah­hoz, hogy érvényesítse akaratát, hiszen a béke védelmét százmilli­ók támogatják mindenütt a vilá­gon, s támogatja roppant erejével az egész szocialista tábor. Ezerszer elhangzott már, de ezerszeresen igaz is a békemozga­lomnak az a jelszava, hogy „a háborút emberek csinálják, tehát emberek meg is akadályozhat­ják". A szövőnő, a tudós, a föld­műves, a kohász, a miniszter — együttesen. Gyárlátogatás­on a Hazafias Népfront vezetői Csepel, június 9. A Hazafias Népfront elnöksége meglátogatta a magyar munkás­­osztály egyik erősségét, a Csepeli Vas- és Fémműveket. A gyárláto­gatáson megjelent Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, a Hazafias Népfront elnöke, Ortu­tay Gyula, a Hazafias Népfront főtitkára, Erdei-Grúz Tibor aka­démikus, Szakasits Árpád elnök­ségi tag, dr. Beresztóczi Miklós címzetes prépost, országgyűlési képviselő, Kodály Zoltán Kos­­suth-díjas zeneszerző, Bognár Jó­zsef egyetemi tanár, Mihályfi Er­nő népművelési miniszterhelyet­tes, Akác Imre elnökségi tag, Ma­riann Jaworszki vezetésével a Lengyel Nemzeti Egységfront ha­zánkban tartózkodó küldöttsége, Tóth Lajos vezérőrnagy, Szabó Pál író, Tóth Anna, a Textilipari Szakszervezet elnökségi tagja, Csorba István, a bánhidai erőmű dolgozója, Vass Istvánné, az or­szággyűlés alelnöke, Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront titkára, Z. Nagy Ferenc, az or­szággyűlés mezőgazdasági bizott­ságának elnöke és Parragi György újságíró, a Hazafias Népfront el­nökségének tagja. A vendégeket a gyár vezetői fo­gadták a főkapunál, majd a mű­szaki klubban Kiss Dezső elvtárs, a Csepel Vas- és Fémművek üze­mi pártbizottságának titkára, a gyár harcos múltját és jelenét is­mertette. Ezután kezdődött a gyárlátogatás. Először a csőgyár­ban néztek szét a vendégek. Itt hatalmas nyersvas tömböket, mintegy másfélezer fokosra heví­tenek és a hengersorokon 8—12 méter hosszú, különböző vastag­ságú izzó csövekké formálják a gépek. A vastagabb, mintegy 20— 25 centis csövek elsősorban az olajipar számára készülnek, a vé­konyabbakból vízvezetékek, kor­látok és kerékpárvázak lesznek. A gépgyárban fként Richter József légpárnás köszörűgépe hívta ma­gára a figyelmet: asztalnyi acél­lapot tükörfényesre egyengetett. Odébb Kodály Zoltán egy olyan esztergakést szemlélt, amely csak két fokozattal marad a gyémánt keménysége mögött. A motorke­rékpárüzemben a Pannóniák re­gimentje sorakozott, a kerékpár­üzemben pedig a kerékpár futó­szalagon történő gyártása keltett érdeklődést. Előbb a váz kerül a futószalagra, majd az első villa, utoljára pedig a n­yereg és a pumpa. 15—20 perc alatt elké­szül egy kerékpár. A gyárnézés után a pártbizott­-Vs­ság nagytermében az üzemek leg­jobb dolgozóival találkoztak a vendégek. A terített asztalok mel­lett baráti beszélgetés folyt a ter­melésről, annak javításáról, a hétköznapi gondokról és örömök­ről. A nép és vezetői közös ügyei­ket tárgyalták, hogy a Hazafias Népfront segítségével, a munkás­­osztály vezetésével, a továbbiak­ban még nagyobb eredményeket érjünk el. M. B. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagjai belépnek a Csepel Vas- és Fém­művek kapuján. Az első sorban (balról jobbra): dr. Ortutay Gyula, Komjáthy László, a gyár vezérigazgatója. Kiss Dezső, a Csepel Vas- és Fém­művek párttitkára. Szakasits Árpád, Kodály Zoltán, Kállai Gyula és Beresztóczi Miklós. (Rizsa László felvételei) A vendégek Richter József munkáját figyelik. Kultúrotthon­- avatásra készülnek k­­l egykori kis pusztai településen Békés megyében, a kis pusztai településből községgé fejlesztett Nagykopáncson a lakosság össze­fogásával művelődési otthont épí­tett a helyi tanács. A művelődési otthon felépítésében oroszlán­­részt vállaltak a községi KISZ- szervezet tagjai, akik romos épü­letekből bontották ki az építési anyagot, a helyszínre szállították és tevékenyen részt vettek az építkezésben. A pusztai művelődési otthon, amely körülbelül 250 személyes, beépített színpaddal felszerelt előadóteremből, öltözőkből, könyvtár és olvasószobából áll, a napokban került tető alá, s augusztus 20-án szeretnék fel­avatni. Nagy kitüntetés a fegyverneki gépállomásnak A Népköztársaság Elnöki Taná­csa a gépállomások fennállásának 10. évfordulója alkalmából a gépi agrotechnika alkalmazása terén elért kimagasló eredményei el­ismeréséül a fegyverneki gépállo­másnak a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adomá­nyozta. ­iszonzott kedvesség Dr. Münnich Ferenc elvtárs, a minisztertanács elnöke a közeli múltban szülőfalujában, Seregé­lyesen járt, ahol az úttörők szere­­tetük és tiszteletük jeléül piros selyem úttörőnyakkendőt adta­k át neki. Münnich elvtárs a kedves figyelmet ajándékokkal viszonoz­ta: a seregélyest úttörőknek tangó­­harmonikát, a napköziotthonna­k pedig játékokat küldött. Június 21. Tiszántún­ tenyészvéter Az idén az ország négy nagy városában tájjellegű kiállítást ren­deznek. Az egyik kiállítás szín­helye Debrecen lesz: itt Hajdú- Bihar, Szolnok, Békés és Szabolcs- Szatmár megyék, valamint Debre­cen termelői, állami gazdaságai, termelőszövetkezeti csoportjai, egyénileg dolgozó parasztjai mu­tatják be legszebb állataikat, ter­ményeiket. A kiállítás színhelyén — az állami méntelepen — már javá­ban folynak az előkészületek. Ki­jelölték a pavilonok helyét, az építkezések is megkezdődtek. Külön lovardát is építenek, ahol az országos lovasbajnokság küz­delmeit bonyolítják le. A Tiszántúli Tenyészállatvásár és Kiállítás június 21-én nyitja­ meg kapuit. Új munkaegység elszámolás­ át, a tagság véleménye szerint az eddiginél igazságosabb munka­egység-elszámolást vezettek be a nagyszénási Lenin tsz-ben. Az új módszer lényege az, hogy két önálló brigádelszámoló rend­szeresen járja a határt, s hozzá­értéssel értékeli a munkát. Ha valamit minőségileg kifogásolha­tónak tartanak, leszázalékolják, így a tsz minden tagja iparkodik jobban dolgozni, ami azt is ered­ményezi, hogy a jobb munkáért gazdaságosabban fizet a föld. Sok terményt értékesítenek a békési tsz-ek és egyéniek Békés megyében a termelőszö­­vetkezetek és az egyéni gazdák eddig csaknem 900 vagon gabona és napraforgó eladására kötöttek szerződést. A terményforgalmi vállalat a terményekért előleg­képpen csaknem 7 millió forint kamatmentes előleget fizetett. A füzesgyarmati Aranykalász Tsz 25,5 vagon búzát, valamint öt va­gon napraforgót, a Vörös Csillag Tsz pedig 20 vagon gabonát és ugyancsak 5 vagon napraforgót ad el az államnak. Az eddiginél több terményt ér­tékesítenek a békéscsabai és a muronyi termelőszövetkezetek is.

Next