Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-19 / 42. szám
1958. OKTÓBER 19. ---------------------------------------------------------------------- JSlABAPfCtP^ ' 3 ——— A proletárdiktatúra céljai és feladatai Hazánk népi demokratikus állam. Legfőbb jellemzője az, hogy a munkásosztály van hatalmon. Uralmát a proletárdiktatúra eszközeivel biztosítja. Célja, a mindenfajta kizsákmányolástól mentes, szabad, a népnek jólétet teremtő szocialista társadalom megvalósítása. A munkásosztály azonban egyedül nem tudná felépíteni a szocializmust. Ezért köt szövetséget elsősorban a dolgozó parasztsággal, amelynek létérdekei a szocializmus felépítésében azonosak a munkásosztály érdekeivel. Hazánkban a munkásosztály és a dolgozó parasztság éppen ezért egyaránt elítéli a kizsákmányolást és egyaránt jobb, emberibb életet akar. E cél érdekében megkötött erős szövetségük a proletárdiktatúra szilárd alapja. A kizsákmányolás teljes és végleges megszüntetése a szocialista társadalom felépítése, függetlenségünk és a béke védelme azonban nemcsak a munkásosztály és a dolgozó parasztság érdeke. A többi dolgozó rétegnek , az értelmiségnek, az alkalmazottaknak, a városi és a falusi kisiparosoknak is egyaránt érdeke ez. Éppen ezért ezek a dolgozó rétegek is szívesen vállalkoznak arra, hogy a számukra is előnyös társadalmi rendszert megteremtsék és erősítésében tevékenyen közreműködjenek így valósítja meg a munkásosztály a proletárdiktatúrát, amely a munkás-paraszt szövetségen nyugvó szélesebb osztályszövetség. A diktatúra mindig valamely osztály érdekeinek az érvényesülését jelenti, valamely más osztály érdekeivel szemben. A kapitalista társadalomban a tőkések kegyetlen diktatúrája nehezedik a munkásosztályra, a dolgozókra. A léha tízezrek diktatúrája nyomorítja a munkás milliókat. Igazságos dolog ez? Egyetlen becsületes ember sem mondhatja ezt. A mi szocialista társadalmunk már megfordította a kockát: a dolgozók milliói magukhoz ragadták a hatalmat és legyűrték egykori elnyomóikat, megteremtették a proletárdiktatúrát, a dolgozó többség erős uralmát a megdöntött kizsákmányoló kisebbség felett. A megdöntött burzsoázia, az egykori uralkodók azonban nehezen nyugszanak bele vereségükbe. Keresve keresi az alkalmat, hogy visszafordítsák a történelem kerekét, hogy önmagukat a kizsákmányolás fakult trónjába emeljék, az egyszerű embereket pedig a nincstelenség sorsára kárhoztassák. A régi világ rozoga méltóságai és szekértolóik az ellenforradalom idején ezt akarták tenni. És nem rajtuk múlott, hogy népellenes tervük kudarcot vallott. A magyar munkásosztály legjobb fiai a szovjet harcosokkal vállvetve, egyesült erővel teperték le őket, állították helyre a rendet, a nyugalmat, a dolgozó nép hatalmát, a proletárdiktatúrát. Egész népünknek éberen vigyázni kell arra, hogy a proletariátus diktatúrája már csírájában visszafojtson minden ellene törő külső és belső támadást. A proletárdiktatúrának ez az egyik legfontosabb feladata. A proletárdiktatúra másik fő feladata a szocialista építőmunka szervezése és irányítása. Ez azt jelenti, hogy államunk a párt irányításával időről-időre újabb és újabb, a munkálkodó nép javát szolgáló célokat tűz ki és ezek megvalósítására serkent. Gondoskodik arról, hogy az egyén apró tettei társadalmi méretekben összhangban álljanak a nagy céllal, a szocialista társadalom megteremtésével. Az elmúlt 13 esztendő eredményei ékesen bizonyítják, hogy a proletárdiktatúra jól látta el az országépítés feladatát. A proletárdiktatúra fő feladatai egységes egészet képeznek. A fejlődés különböző szakaszaiban azonban egyik vagy a másik kerülhet előtérbe. Az ellenforradalmat követő időszakban például népi rendszerünk diktatúrát jelentő funkciója domborodott ki, ma pedig már fokozatosan a másik fő funkció, a szocialista építőmunka szervezése és irányítása lép előtérbe. Sokan hajlamosak arra, hogy a proletárdiktatúrának csak a diktatúra oldalát lássák. Pedig van egy másik oldala is: a proletárdemokrácia, amely egyáltalán nincs ellentétben a diktatúrával. Mikor és miben nyilvánul meg ez? Lényegében a nép által választott tanácsapparátusunk mindennapos működésében, az országgyűlés és az Elnöki Tanács tevékenységében. Mi azonban, a népi demokratikus Magyarország állampolgárai már annyira megszoktuk, hogy a mi soraink közül valók, a mi érdekünkben cselekszenek, hogy szinte természetesnek tartjuk ezt. Csak inkább az országgyűlési képviselőválasztások és a tanácsválasztások idején gondolunk erre. Pedig érdemes újra és újra emlékezetünkbe vésni, hogy nálunk a választók és a választhatók kizárólag a dolgozók közül, az egykori kizsákmányoltak közül kerülnek ki. A megválasztottak tettei azután a mi gondolatainkat, terveinket váltják valóra, az egész felszabadult nép javára munkálkodnak. Tetteikkel csattanós választ adnak azokra a rágalmakra, amelyek szerint az egyszerű emberek „nem értenek” az államigazgatáshoz. Ma már látjuk, hogy nagyon is értenek, csak alkalmat kell rá teremteni. Nálunk már megvan ez az alkalom. De ha a választott esetleg mégis érdemtelenné válna erre a megtisztelő feladatra, választói megvonhatják tőle bizalmukat és visszahívhatják. A törvény biztosítja ezt a jogukat. Bezzeg még másfél évtizeddel ezelőtt is egészen másként festett ez. Ha hektónyi borok, részeg kortesek és emeletes hazugságok árán „jó uraink” egyszer becsempészték magukat az országházba, konokul megvetették a lábukat ott és utána már gátlástalanul cselekedtek — a nép rovására. Ég és föld különbség van tehát a burzsoá és a szocialista demokrácia között. Felsőfokú államhatalmi szerveink mellett mindenütt elsősorban a helyi tanácsok kötelesek őrködni afelett, hogy a proletárdiktatúra éle és a proletárdemokrácia elve a helyes irányba hasson. A tanácsi szervezet azonban önmagában nem elégséges e feladatok végrehajtására. Az egész falu segítségét kell kérnie. Arra kell törekedniök, hogy az egész lakosság részt vegyen a közösség ügyeinek intézésében. Erre annál kedvezőbb alkalom nyílik, mert a falusi tömegszervezetek és a Hazafias Népfront talán még sohasem volt annyira tevékeny, mint éppen napjainkban. M. B. *Új létesítmények — a községfejlesztési hozzájárulásból Az alsórajki gazdák nemcsak az adófizetésben, de a községfejlesztési hozzájárulás befizetésében is példát mutatnak. Ennek nyomán az ez évre tervezett munkálatokat skerült megvalósítani. Új épületben kapott helyet a tanács, itt rendet az orvos és a rendőröknek is tudtak pihenőhelyet biztosítani. Az általános iskola felújítására 20 ezer forintot fordítottak, átépítettek három hidat és a közvilágítási lámpák számát, a lakosság kérésére 6-ról 10-re emelték. Fejlődő mezőgazdaságunk új büszkeségei a hibridkukorica-üzemek Ha valaki a bajai bácsbokodi út mentén halad, a Bajai Állami Gazdaság területén új formájú, nagy, modern épületre lesz figyelmes. Ilyent eddig még csak hat helyen lehet találni az országban: a bajain kívül a debreceni Mezőgazdasági Akadémia tangazdaságában, a klemetina-majori, a bólyi, a hidasháti, a mezőhegyesi állami gazdaságokban és a Martonvásári Kísérleti Gazdaságban. A modern mezőgazdasági nagyüzemek új bástyái ezek a létesítmények. Hibridkukorica-üzemek, amelyek nélkül hibridkukoricatermesztésünk csak félig befejezett munka lenne. Kiváló fajtáink és a minőség ellenére sem vívhatjuk meg külfölddel az egyre fokozódó versenyt megfelelő előkészítés nélkül. Ezért hozott pártunk a tavasszal fontos határozatot egyelőre hat ilyen üzem létesítésére. És fél év múltán, immár üzemben találjuk mezőgazdaságunk új büszkeségeit. Itt, a Bajai Állami Gazdaság hibridüzemében Bács megye 1600 hold hibridkukoricájának szárítását, morzsolását, szelektálását, csomagolását végzik. A teherautókból hatalmas betonelőtárolókba öntik a csöves kukoricát. Ettől kezdve a kukoricához már nem ér emberi kéz.Minden mozgatást, szállítószalagok, serleges felvonók végeznek el. Mire az épület másik végére, a 60 vagonos tárolóba jut a kukorica, a 25—26 százalékos nedvességtartalma 12 százalékra csökken. A csöves kukorica először szállítószalag és serleges felvonóin keresztül a szárítókamrákba jut. Nyolc, egyenként 150 mázsás szárítókamrában 20 órán keresztül 3 lépcsőben, a 32—33 fokos felső, a 35 fokos középső és a 40 fokos alsó légáramban szárad. A kamrák ürítése is automatikus. A kellő szárazságú kukorica gumiszalagon a morzsolóba kerül, ami a csutkát a szabadba kifújja, a szemeket pedig az előtisztítóba viszi. A magvak végül pneumatikus úton a tárolóban elhelyezett magtisztítóba kerülnek. Tavaszra épül majd fel a tárolótorony, ahol a nagyságrendi válogatást, a zsákok töltését és varrását is gép fogja végezni. Naponta 600 mázsa kukorica teljes elkészítését két műszakban mindössze 38 ember végzi. Itt az emberi munka tulajdonképpen csak a gépek kiszolgálására és irányítására szorítkozik. De hogyan történik az üzem kihasználása, ha vége a kukoricaszezonnak? Erre is gondoltak a tervezők és az illetékesek. A berendezés csekély átalakítással alkalmassá tehető kombájngabona, hagyma szárítására, vagy néhány gyümölcsféleség aszalására is. A meleget szolgáltató automatikus olajfűtés és a légáramlást biztosító óriás ventilátor fülsiketítő zajából az épületen kívül már mit sem hallani. Kémény sem füstöl, por sem száll, ami az üzemek általános velejárója. Csak a beavatottak tudják, hogy itt azért hatalmas és újszerű munka folyik és az innen kikerülő kukorica-vetőmagból jövőre 3—4 mázsával több termést várhatunk. Szegő Lajos Szemre is szép az új bajai hibrid-üzem Részlet az önműködő szállítórendszerről Elsárgult újságlapok meséltek a nyomorenyhítő akcióról, vadászatról és koldusjelvényről „Horthy Miklósné akciója tizedszer zárult az idén. Tizedszer lendült eme ügy jó erejének szépségébe. .. A kormányzó neje tizedszer üzent hadat a télnek, hónak, fagynak, betegségeknek és minden betegségek közül annak, ami leginkább járványos: a szegénység” — írja pontosan 25 esztendővel ezelőtt, 1933. október 15- én az Est vezércikkében, a kormányzónő nyomorenyhítő akciójának tízesztendős jubileumát üdvözölve. A lapok megírják, hogy 17 ezer pengő gyűlt össze az akció nyomán! „Törzsközönség" Egyik oldalról ez a képet kapjuk: Horthyné gyűjt. .. Hogy kiknek? Ha mondta, bizonyára a szegényeknek. Csak az a baj, hogy „ennek az akciónak ma már (1933-ban) törzsközönsége van azok részéről is, akik adnak, azok részéről is, akik kapnak” — írja az Est cikkírója. A dúsgazdag urak összeadakozzák a 17 ezer pengőt, — meg is kapja néhány száz szegény. És a milliók? Akik tengődnek, munka nélkül csavarognak ezerszám az utcán? Lesoványodott munkások, bőrig lerongyolódott parasztok milliói hiába nyújtogatnák markukat — az ő kezükbe úgysem csöppenne. Mert még közmutogatásra szánt szegénynek lenni is nagy dolog ebben a rendszerben. Egy nappal előbb, október 14-én, szombaton délelőtt ugyanis a fővárosi törvényhatósági bizottság, az „elszaporodott koldustömeg visszaszorítására javaslatba hozta a koldusjelvény bevezetését. A javaslat szerint 500 darab ilyen koldusjelvényt adnának ki a fővárosban, s a jelvénnyel rendelkezők részesülnének a közadakozásból összegyűlt pénzekből is ...” Sipőcz úr nyilatkozik A milliók tehát még koldusbotot sem ragadhattak abban a fővárosban, amelynek néhány gazdasági jelenségéről ugyan-e napon, ugyan-e törvényhatósági bizottság ülésén Sipőcz Jenő polgármester így nyilatkozott: „...zuhannak a főváros bevételei, mert rohamosan csökken a forgalom és a fogyasztás. A községi pótadó, a házbérkrajcár, a szemétfuvarozási illeték azért csökkent, mert igen sok helyiség nincsen bérbeadva, nincs bérlő, nincs aki megtudja fizetni... A főváros az idén még annyi ínségmunkát sem tud adni, mint tavaly. Hétszázhatvan diplomás orvos neve van már évek óta feljegyezve a nyilvántartásban, hogy a főváros alkalmazza akár fél bérrel is ... A munkanélküliek óriási tömege lézeng az utcán... A múlt havi kimutatások szerint 74 ezer munkanélkülit tartottak nyilván Budapesten ...” Ez a kép az egyik oldalról. De ugyancsak ezekben a napokban egy másik érdekes hír is megjelenik az újságokban: „Horthy Miklós kormányzó úr öföméltósága az arisztokrácia és a közélet neves képviselőinek részvételével háromnapos nagyszabású őszi vadászatot rendezett kenderesi birtokán. A vadászaton 370-en vettek részt." A Magyarország című lap megírja: „...a vadászat összköltségei 23 700 pengőt tettek kivinné: nyomorenyhítő akcióra országos gyűjtés a „Nagyasszony jóvoltából” 17 ezer pengő eredménnyel — őszi nagy vadászat a „nagyúr jóvoltából” 23 700 pengő kiadással... S mindez csupán kis adaléka a múltnak, amelyeket hovatovább már kezdünk elfeledni. •z. L.