Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-21 / 51. szám
— 12 Elcsendesedtek az ENSZ newyorki székházának folyosói, tanácskozó termei. A küldöttek visszatértek hazájukba, a negyedéves ülésszak véget ért. A jövő év február 20-ig a közgyűlés szünetelteti munkáját. Az ENSZ ezt az ülésszakot olyan időben tartotta, amikor a békeszerető erők határozott fellépése nyomán az Egyesült Államok és Angia kénytelen volt hazaszállítani csapatait Libanonból és Jordániából. Ez jelentősen elősegítette a közeles közép-keleti feszültség enyhülését. Két tábor, a békeszerető erők és az amerikai imperialisták által dirigált, háborúra spekuláló politikusok mérték ezen a közgyűlésen össze erejüket. A hosszú viták nyomán egyre világosabb lett, hogy az Egyesült Államok kormánykörei még csak nem is gondolnak az atomfegyverkísérletek végleges feladására. „A nyugati hatalmak hibájából nem járt kedvező eredménnyel az a szovjet javaslat — mondotta Zorin, a szovjet küldöttség vezetője — hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország 10—15 százalékkal csökkentse katonai költségvetési kiadásait, s az így megtakarított összegeket fordítsák az elmaradott országok megsegítésére.” A leszerelési vita egyike azoknak, amelyet élénk figyelemmel kísért a világ közvéleménye. Ha tényleges eredményeket nem is sikerült elérni, de politikailag nyilvánvalóvá vált már, hogy az Egyesült Államok álláspontja ezen a téren egyre inkább elutasításra talál az ENSZ-ben. Mert növekszik a száma azoknak az államoknak, amelyek legalább közvetve a leszerelés kérdésének kedvező megoldásét, a nemzetközi feszültség enyhülését, a fegyverkezési verseny megszüntetését kívánják. Előrehaladás volt az is a közgyűlésen, hogy az ENSZ minden tagállamát felölelő leszerelési bizottságot alakítottak és helyénvalónak lehet értékelni azt a határozatot is, amely elutasította az amerikaiaknak azt a mesterkedését, hogy alakítsák meg az ENSZ fegyveres erőit. Mint ez várható volt, az amerikaiak újból kísérletet folytattak arra, hogy a magyar ügyet felélesszék, és a magyar delegáció mandátumát elutasft■ák. Az amerikaiaknak azonban rá kellett jönniök arra, hogy a javaslatuk nem számíthat az ENSZ keretében komoly politikai sikerre, ezért elálltak ennek a javaslatnak megtételétől. „A magyar küldöttség — mondotta Péter János, a magyar delegáció vezetője — a hidegháború szítására, a nemzetközi feszültség fokozására törekvő amerikai delegációval szemben olyan magatartást tanúsított, amellyel az amerikai delegációt is normális magatartásra igyekezett nevelni.” A kardcsörtető Északatlanti Szövetség (NATO) tagállamainak képviselői Párizsban jöttek össze tanácskozásra. E szövetség vezető politikusai a fegyverkezési hajszára, a hidegháborúra, az államok közti békés együttműködés aláásására szövetkeztek. Ugyanakkor az ENSZ-ben szemforgató álnoksággal arról nyilatkoznak, hogy ők milyen nagy erőfeszítéseket tesznek az atomfegyverkezési verseny és a nukleáris kísérletek megszüntetéséért, a háborús veszély csökkentéséért. A zárt ajtók mögött persze egészen másról beszélnek. A mostani párizsi értekezleten a legfőbb törekvésük az — és ezt a NATO köreiben nem is titkolják—hogyan lehetne meggyorsítani az amerikai rakéta- és atomfegyver-támaszpontok létesítését olyan NATO- országok területein, amelyeken ilyen támaszpontok még nincsenek. A háborúra uszító politikusok ezen az értekezleten megpróbálják elérni, hogy Dániát alárendeljék a NATO védjegyével ellátott nyugatnémet katonai terveknek. Ennek véghezviteléhez „Balti-tengeri Parancsnokság"-ot akarnak létrehozni, amely azt jelentené, hogy az atom- és rakétafegyverekkel ellátott nyugatnémet flotta majd a saját belátása szerint használhatná fel a dán kikötőket. A szovjet kormány, amely megegyezésre törekszik, hogy elhárítsa az emberiség feje felől a pusztító atomháború veszélyét, most nagyjelentőségű javaslatokkal fordult a NATO-államok kormányaihoz Európa békéjének biztosítása érdekében. A szovjet kormány három javaslatot intézett a NATO tagállamaihoz. 1. A NATO-országok és a varsói egyezmény országai kössenek egymással megnemtámadási szerződést. 2. Hozzák létre a Lengyel Népköztársaság kormánya javslatának megfelelően a középeurópai atom- és rakétamentes övezetet. 3. Jöjjön létre megegyezés a külföldi csapatoknak mind a NATO, mind a varsói egyezmény országainak területéről való kivonásáról, esetleg úgy, hogy kezdetben nem nagy egységeket vonnak ki. A szovjet javaslat nagy jelentőségű lépés a háborús feszültség csökkentésének útján. Várjuk, hogy a NATO tagállamainak képviselői, akik nem fukarkodnak képmutatóan a békéről, az emberiség nyugodt, biztos jövőjének megteremtéséről hangzatosan beszélni, most mit válaszolnak a béke megőrzését elősegítő szovjet javaslatokra. Az afrikai népek egyre inkább hallatják szavukat a világpolitika nagy küzdőporondján. Ez a földrész az, ahol legtöbb még a gyarmat és ennek nyomán legnagyobb az imperialista kizsákmányolás és elnyomás. Az Egyesült Arab Köztársaság létrejötte, az algériai függetlenségi háború, egyre inkább kinyitotta az elnyomott népek szemét és rávezette őket arra, hogy függetlenségük kivívására egységbe kell tömörülniök. Az elmúlt héten ennek a javaslatnak jegyében megtartott akkrai értekezleten részt vettek az afrikai népek küldöttei. A gyarmatosító rendszerről és az imperializmusról hozott határozatukban megállapították, hogy az elnyomó hatalmak nyomorra kárhoztatják a bennszülött lakosságot, megfosztják az afrikaiakat az alapvető emberi jogaiktól. Harcba küldik az afrikai katonákat testvéreik ellen. Az értekezlet részvevői kötelezték magukat arra, hogy még a lila élő nemzedék életében kivívják Afrika teljes felszabadítását. Az elkövetkező két hónap folyamán nagy politikai megmozdulásra készülnek egész Afrikában. Megrendezik Afrika és Algéria szolidaritásának napját, tömegtüntetésekkel és tiltakozásokkal ítéli el az algériai gyarmatosító háborút, egységre szólítják az öszszes elnyomott afrikai népeket a gyarmati elnyomás lerázására. w /iAGPourm 14o£ ivan rapi* a KA12LPO Idán húsz esztendeje is lehet már, hogy először hallottam Szlovákiáról. Az apám mesélt erről a tájról. Mint katona, 1914-ben sokat járt szlovák földön, Nyitrán, Trencsénben, Losonczon és a környékén. S nemrég, mint a testvéri Csehszlovákia vendége, én is megláthattam ezt a csodálatos, a természet ezer szépségével megáldott tájat. Prága felől jövet, a Kis-Kárpátokon át léptünk Szlovákia földjére. Láttam Pozsonyt, Besztercebányát, az 1944-es hősi partizán felkelés központját jártam az égbenyúló Tátra tövében, Lőcsén, az ősi város utcáin. De amit láttam, az már egy másik Szlovákia volt. Nem az, amiről apám úgy mesélt, hogy a nyomorúságon kívül csak egy kis krumpli és pár szem zabocska terem. Mert végig, amerre csak az útunk vitt, a természeti szépségeken kívül új üzemeket, szinte teljesen új falvakat, megszépült és megifjodott városokat találtam. Erre a tájra ma már ez jellemző és méginkább ez lesz nap nap után. A néphatalom ugyanis mindent elsöpört, ami keserűséget és bizonytalanságot jelenített Szlovákia számára, s helyébe emberibb élet felemelő Világát teremtette meg. A sok-sok élményből azonban volt egy, amely a legkedvesebbek közé számít. Vicsapo-Opatovcébe látogattam. Két községből alakult ez a falu. Nyitrától északra jó húsz kilométerre van és földjeinek fele egészen az ezer méteres, sűrű erdőkkel ceti Zsibrica lábáig nyúlik. Jó másfél évtizeddel ezelőtt négy uralom vért és verejtéket kipréselő szorításában senyvedtek ennek a számomra furcsa nevű községnek a lakói. A tudatlanságnál csak a nincstelenség volt nagyobb, amely vagy cselédsorba hajtotta őket, vagy a világ vándoraivá tette az ittenieket. A földhöz lapuló parányi ablakok zsuptetős házacskákban ismeretlen fogalom volt a jólét. Ő volt a régi Vicsapy-Opatovce. Erre csak az idősebb nemzedék, Magát Ignác, a párt veterán harcosa, Miskolczi Viktor elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke, s a többi volt cseléd, napszámos emlékezik. A fiatalok már nem. Különösen azóta változott nagyot a sorsuk, mióta egyesítették erejüket és az egész falu közösen dolgozik. Tíz év telt el a tsz megalakulása óta, de ezalatt többet változott az életük, mint elődeiké évszázadok alatt. A szalmatetős, sötét viskókból egyetlen régi ház maradt. Azt mondják, múzeumi darabnak szánták. Azért hagyták meg, hogy legalább mutatóba legyen valami: ilyenben laktak és éltek egykor a szülők, a nagyszülők. A többi ház — becslésünk szerint 350—400 — villaszerű, vadonatúj épület. Padlós, világos szobákkal, nagy kerek ikerablakokkal és gazdagon berendezett bútorokkal. Az állam támogatásával készültek. S ahány házba csak benéztünk, a mosógép, a rádió egyből sem hiányzott. Itt-ott villanytűzhelyen főtt az ebéd. Az utcán, a lakásokban sokszor magyar beszédet hallottam. A községben ugyanis nagyrészt szlovákul is tudó magyarok és magyarul is beszélő szlovák családok laknak testvéri egyetértésben. Nincs kötelező nyelv. Mindenki olyan nyelven beszél, amilyenen akar. Ez a hivatalos helyeken is így van. Nincs többé az átkozott sovinizmus, a szlovák ellenség, a magyar gyűlölet. A törléinhai szemétdombjára kerültek az „egykalapos” világgal együtt. Mert — ahogy Kuna Dénes, a tsz állattenyésztője mondta — kettő édestestvér volt. Hogy mit is jelentett az „egykalapos” világ? Nevetve mesélte el: valamikor a parasztoknak csupán egy kalapjuk volt életük végéig. Többre nem futotta. Az évek múlásával ez a kalap olyan zsíros lett, hogy a kutyák összevesztek volna rajta. Vicsaty-Opatovce lakóinak élete tükrében ilyennek ismertem meg a dolgos és szorgalmas Szlovákia népének jelenét. A jelenben azonban bennne csillog a jövője is, rohamléptekben fejlődő iparával, dúsabban termő földjeivel, a még gazdagabb falvakkal. (maria) Magát Ignác, a tsz fiatal elnöke — középen — a tsz tervteljesítesét elooőm munkatársaival Szabadföld 1958. DECEMBER 21. 1 „Terrortánc" Athénben „Politikai Rock and roll’’ — ezt a címet adta a képnek a svájci „Sie und Er”. A mozdulatokban van is valami táncszerű, de maga a jelenet ennél sokkal komolyabb. Arról van szó, hogy Athénben a napokban angolellenes tüntetés zajlott le, amelyet a görög kormány rendőrsége szétvert. Ez a rendőr például egy diákot igyekszik megpofozni. Hogy a dolognak mi lett a vége, sőt nem derül ki a kép szövegéből, de annyi bizonyos: az esetet sokkal inkább „terrortáncnak" lehet nevezni, mint Rock and rollnak. Olyan „tánc” ez, amely manapság a kapitalista országokban sajnos talán még a Rock and roll-nál is gyakoribb ... ÍHp£K#SSÉG£í£ ^ PUttCSALAGOlC A legkülönösebb születésnapot a németországi lipcsei Dörfelcsalád ünnepelte annak idején: négy fiútestvér ugyanazon a napon ülte meg születésének évfordulóját. Nem mintha négyes ikrek lettek volna, hanem a csodálatos véletlen jóvoltából mind a négyen, bár más-más esztendőben, de ugyanazon a napon — szeptember 2-án — születtek. Az északi sarkvidéken élő gleccserbolhák a sarki tél idején hetekre befagynak a jégbe, aztán kiolvadnak onnan és mintha misem történt volna, nyugodtan tovább ugrálnak. A sport fogalminak valóságos kifigurázása az fiatak Amerikási időnként divatba jűvő békaverseny. Az első ilyen kaliforniai versenyek _ 20 000 néző jelenlétében __ 150 békát „indítottak” a magasugrás versenyében. A győztes béka három és fél méter magasba ugrott. Matti Nikolics cirkvenicai (jugoszláviai) földműves úgy akart megszabadulni lusta és pákosztot macskájától, hogy amikor Belgrádba kellett utaznia, zsákba dugva magával vitte. A belgrádi pályaudvaron aztán kirázta a zsákból és búcsút vett tőle. Hetek múlva a kandúr egyszercsak lesoványodva, mocskosan beállított Nikolics otthonába, 130 kilométer távolságról hazatalált. Ágyú és rádió Charles Hil, az angol külföldi tájékoztatásiszolgálat vezetője újabb hatalmas summát kapott arra, hogy jelentősen kiszélesítse az angol tájékoztatási szolgálatot, különösképpen a Közel-Keleten és Kelet-Afrikában. Az összeg odaítélése azután történt, hogy Hill úr látogatást tett Brit-Szomáliban, Kenyában, Adenben és más afrikai országokban. Útja során megállapította, hogy az eszmék versenyében Anglia elveszti életbevágó hadállásait. Nos, most a képviselőház által megszavazott pénzt arra fordítja, hogy megerősítse az Afrikában folyó angol rádiópropagandát. „Elengedhetetlen — írja a Daily Telegraph című lap —, hogy a helyi angol rádióadásokat tisztábbá és jól hallhatóvá tegyük”. A hangosabb rádió hatása, enyhén szólva, nagyon is vitatható. Az Akkrában most folyó afrikai értekezlet is mutatja, hogy Afrika a feleszmélő, és a felszabadulás útján halad. Ezt az angol vak sem tudták megakadályozni amelyek például Ománban dörös *** és amelyek hangja nyilván erősebb a rádióénál.