Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-21 / 51. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONT JÓ KEZDEMÉNYEZÉSE: munkás-paraszt találkozó a Gheorghiu-Dej Hajógyárban Még reggel nyolc óra sem volt, amikor a madocsaiak külön autó­busza megérkezett Budapestre, a XIII. kerületi népfront bizottság irodája elé. Fejkendős paraszt­asszonyok, fiatal lányok, egyéni gazdák, tsz-tagok szállnak ki a gépkocsiból. Sokan feleségeitől jöttek és a hatvanhárom vendég alig fél­t a két szobában. Nagy nap volt ez és megannyi feledhetetlen élmény valamennyi madocsai számára. Eljöttek, hogy megnézzék a Gheorghiu-Dej Ha­jógyár világhírű készítményeit, megismerkedjenek a munkások­kal. Földesi János, a Hazafias Nép­front paksi járási titkára nem kis büszkeséggel mesélte el hamarjá­ban a látogatás történetét. — Voltak, akik kételkedtek kez­deményezésünk sikerében. Reggel azonban kiderült, hogy nagyon is jól sikerült a tervünk, mert egyetlen jelentkező sem hiány­zott. Sőt, ha három autóbusz jön, az is megtelt volna. Olyanok is voltak, akik nem mondták, hogy jönnek és mégis ott álltak már reggel fél ötkor a találkozóhelyen. Pár percnyi várakozás után a külön autóbusz elindult Angyal­föld egyik büszkesége, a három­ezer munkást foglalkoztató G­heorg­hiu-Dej Hajógyár felé. A gyár vezetői meleg szeretettel kö­szöntötték a küldöttséget és Ba­logh Lajosnak, az öntöde főnöké­nek — aki egyben országgyűlési képviselő is — vezetésével elin­dult a népes sereg a sólyatérre, az üzem egyik legérdekesebb te­rületére. Itt készü­lnek ugyanis a hajók. A másik útikalauz Pál József főmérnök, a Hazafias Nép­front kerületi elnöke volt. Éppen a Hazám nevű új, már majdnem teljesen kész, a magyar tengerhajózás számára készülő hajó előtt állt meg a nézősereg. Megilletődve figyelték, hogyan dolgoznak rajta a munkások. — Hát ez se valami könnyű munka — szaladt ki Csapó István asztalos száján az — És micsoda óriási hajók!­­— csodálkozott Rácz Józsefné. — Ezek még a kisebbek közé számítanak — szólalt meg a me­leg ruhába öltözött munkásnő. — Nemsokára nagyobbakat is készí­tünk már. De ne haragudjanak, hogy elfelejtkeztem bemutatkozni, Hirsch Tiborné hegesztő vagyok — nyújtott kezet a vendégeknek. Hamar barátság szövődött Hirschné és a madocsai asszonyok közt és sokáig­ beszélgettek a munkájukról, életükről. Egy másik csoportnak Körmen­di Ferenc, a gépműhely vezetője magyarázta, hogy milyen motorok kerülnek a hajóba. Reisinger András hét holdas gazda tágra­­nyílt szemekkel figyelt és hol a beszélőre, hol a sólyatéren épülő hajókra tekintgetett. — Hát nem csodálatos, hogy ilyen hajókat is tudnak készíteni? — hajolt oda Csapó János földi­jéhez, a madocsai Igazság Tsz brigád vezetőjéhez. — És ilyenkor télen is a szabadban dolgoznak? — kérdezte Körmendi elvtárstól. — Bizony, itt nem szünetel tíz fokos hidegben sem a munka — válaszolta a művezető. — Ezekért a hajókért dáligyümölcsöt, gépe­ket, szenet, olajat kap az ország. S ezekre az árukra télen nyáron szükség van. Varga Jolán fiatal tsz-tag is nagy izgalommal készült erre az útra, mivel sohasem járt nagy­üzemben. — Különösen azért vágytam ide a hajógyárba, mert a bátyám, a sógorom hajósok és látni akar­tam, hogy készülnek a hajók, amelyeken ők is szolgálatot telje­sítenek. A műhelyek, az öntöde megte­­kintése közben is se szeri, se szá­ma nem volt az elismerő meg­jegyzésnek. Még akkor is a látot­takról beszélgettek a madocsaiak, mikor már előttük párolgott a gyár gyönyörű ebédlőjében feltá­lalt étel. Ebéd után a madocsaiak elbúcsúztak kedves vendéglátóik­tól. — Jöjjenek el hozzánk is, jó borral, finom kolbásszal várjuk a hajógyáriakat — nyújtott kezet Balogh elvtársnak Szabó Mihály madocsai tanácstitkár. A Hazafias Népfront követésre­­méltó kezdeményezését is csak di­csérni le­het. Mert bár szerény eszközökkel ugyan, de sikerült hatvanhárom parasztemberben, parasztasszonyban még mélyebb­re elplántálni a munkásosztály iránti szeretetet, igaz barátságot. Hiszen a szívélyes beszélgetése­ken, az üzemlátogatáson feltárult előttük a munkásság élete, gond­ja, öröme. S ennek ismeretében még igazabb lesz a barátságuk, testvéri összefogásuk is. Maris János Hárommüffés villamosítás a szabolcsi tsz-ekben A Szabolcs-Szatmár megyében csaknem 100 termelőszövetkezeti központ távol es­ik a községektől. Ezeket a korszerű gazdasági épü­letekkel rendelkező centrumokat most fokozatosan villamosítják. 1959-ben mintegy hárommillió forintos költséggel a szabolcsi szövet­kezeti központoknak csaknem a felébe juttatja el a villanyt a Tiszántúli Áramszolgáltató Válllalat. Csupán az épületek belső sze­reléséhez 17 000 méter villanyvezetéket használnak fel, emellett mintegy 35 kilométer hosszú, nagy feszültségű távvezeték épül a tanyák és a fal­vak között. A termelőszövetkezetek, számolva a vil­lamosítással, már most beszerzik a szükséges motorokat és gépeket. Eddig mintegy 60 villanymotort, több fűrészgattért, répadarálót, szecskavágót, kukoricam­orzsolót és más gépet vásároltak. .... —....... ^ •» ^ '1 '.jX j Közöljük a heti rádióműsort \^j^y BBHBWB ^­­i ABAP HP ARA: 7# FILLÉR XIV. ÉVFOLYAM. 51 SZÁM 1958. DECEMBER 21. 0 Új vasútvonal, híd és közút A Losonc­ balassagyarmati vasútvonal csaknem 25 kilométe­res szakaszának újjáépítését fél­éve kezdték meg a magyar és csehszlovák vasútépítő munká­sok. A napokban adták át a for­galomnak a Nógrádszakáll Lit­­ke közötti kilenc kilométeres vo­nalszakaszt. Az ország közlekedésének meg­könnyítését szolgálja az új szol­noki Zagyva-híd is, amelyet de­cember 14-én nyitották meg. A híd a régi és az új szolnoki vá­rosrészt köti össze. A Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium ugyancsak vasárnap adta át ünnepélyesen a forgalom­nak a Hajdúböszörmény—Polgár közötti korszerűsített útszakaszt, amely Debrecent és Miskolcot korszerű, nagyteherbírású közút­tal köti össze. Nyugodtan el­mondhatjuk tehát, hogy az el­múlt hét a közlekedés hete volt. Dobi elvtárs meglátogatta a szőnyi Szabadság Tsz-t A szőnyi Szabadság Termelő­­szövetkezet december 13-án tar­totta zárszámadási ünnepségét. Ebből az alkalomból kedves, szeretett barátokat láttak vendé­gül a tsz tagjai. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke együtt ün­nepelt, szórakozott szülőfaluja termelőszövetkezeti parasztságá­val. Különösen nagy szeretettel vették körül Dobi István régi barátai, harcostársai. Bizonyos, hogy az ünnepség minden rész­vevője számára emlékezetes ma­rad ez a baráti légkörben eltöl­tött este. Az SZKP Központi Bizottsága a mezőgazdaság helyzetéről tárgyalt A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága megtárgyalta a szovjet mező­gazdaság időszerű problémáit, s ennek során Hruscsov elvtárs beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy a szovjet mezőgazdaság nagyarányú fejlődése azzal is ma­gyarázható, hogy a párt idejében leleplezte Bulganyin és társai pártellenes csoportját. Majd rész­­letesen ismertette az eredménye­ket. A búzatermelés öt év alatt több, mint kétszeresére nőtt, hús- és tejtermelésben pedig a Szov­jetunió felülmúlta az Egyesült Államokat. Nagy fejlődés ta­pasztalható az állattenyésztésben is. Az elhangzottak részletesebb ismertetésére következő lapszá­munkban visszatérünk. ■ ---------------­---------------------------— Felkészültek Zalában a téli művelődésre A Zala megyei KISZ-bizottság és a megyei tanács népművelési csoportja nagy gonddal­­készíti elő a falusi fiatalok téli oktatását. Tizennégy községben szerveznek gazdasági tanfolyamaikat, amelye­ken mintegy 350 paraszt-fiatal vesz részt. Körülbelül 160 község KISZ-szerv esetében már megkezdődött a politikai pklfg­ás. Tizenhat községben nyílt művelődési középiskola, amelyet még további 10 községben megszerveznek. Lentiben és Zalaszentgróton művelődési főiskola nyílt. A megyében több mint 4 ezer paraszt-fiatal vesz részt a téli oktatásban. Nyugdíjas a zárszámadáson Megtartotta zárszámadási közgyűlését a soproni Haladás Tsz. A közgyűlésen 91 forintot osztottak munkaegységenként a tagoknak. Az átlagmunkaegység 338 volt. Képünkön: Kappel Antal nyug­­díjas tsz-tag jóízűen falatozik a gyűlés után

Next