Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-14 / 50. szám

8 Jó minőségű és divatos árucikkek tömege a karácsonyi vásáron Az idén 600 ezer folyóméter fenyőfa kerül vidékre A falu karácsonyi áruellátásá­ról érdeklődtünk a SZÖVOSZ-nál A következő felvilágosítást kap- Wk­­. Lesz-e elegendő fenyőfa, és szaloncukor karácsonyra?­­ Fenyőfából a tavalyi 900 ezer folyóméterrel szemben, idén egy­millió 100 ezer folyóméter áll rendelkezésünkre. Ez azt jelenti, hogy több fát tudunk juttatni fa­lura is. Mintegy 600 ezer folyó­méter fenyőfa kerül vidéken el­adásra. A fákat a hazai készle­ten kívül elsősorban Borh­an­át­ól, Csehszlovákiából és a Szovjet­unióból kapjuk. December 16-ig a teljes mennyiség megérkezik, s így nem lesz fennakadás az áru­ellátásban. Szaloncukorból 20 va­gonnal lesz több, mint az elmúlt évben, s minden bizonnyal ki tud­juk elégíteni a vásárlók­ igényét mennyiségileg és minőségi vá­lasztékban is. Különösen kiváló és szépen csomagolt szaloncukrot hoz forgalomba a Csemege Édes­ipari Gyár, amely csokoládéval bevont szaloncukorral látja el az üzleteket. Az édességfélék válasz­téka és minősége is jelentősen megjavult. Az üzletekben a leg­különbözőbb darabáru és kimért cukorkafajták várják a vevőket. 2. Az élelmiszeripar egyéb te­rületein milyen a karácsonyi áruellátás? — A legfontosabb alapvető élelmiszerekből, a zsírból, liszt­ből és cukorból bőséges készletek állnak rendelkezésre. Az ital­­kedvelőknek sem lehet okuk pa­naszra, széles választékban, és megfelelő csomagolásban kaphat­nak üzleteinkben különféle boro­kat, likőröket. Felhívjuk a figyel­met az albán Malaga borra és li­kőrökre. — Ha már­­karácsonyról beszé­lünk gondolnunk kell arra is, hogy egyúttal a disznótorok ide­je is elérkezett. Kellőképpen fel­készültünk erre is. Korlátlan mennyiséggel rendelkezünk bors­ból, és sóból, sőt piros papriká­ból is, ahol a mennyiségen kívül a választék is megfelelő. A bér­ellátást külföldről behozott áru­val igyekszünk javítani, s bár a tavalyinál sokkal nagyobb a kész­let, még mindig nem elegendő ah­hoz, hogy minden igényt a legtö­kéletesebben kielégítsünk. 3. Mit találnak a szövetkezeti boltokban azok, akik karácso­nyi ajándékvásárlásra térnek be oda? — Elsők között kell megemlí­teni, hogy ebben az évben száz földművesszövetkezeti könyves­bolt és 2800 bizományi eladó se­gítségével 15 millió forint értékű könyvet juttatunk falura kará­csony előtt. Kaphatóak lesznek egyaránt az ifjúsági, gyermek és felnőtt irodalom legjobb alkotá­sai. Ezenkívül természetesen el vannak látva a földművesszövet­kezetek mosógéppel, motorkerék­párral, műbőrkabáttal, sáb­ad, kesztyűvel és minden áruval. A ruhaféléknél tekintetbe vettük, hogy a jó minőségű és divatos hol­mik kerüljenek boltjainkba.­­ Ezzel kapcsolatban érdemes még megemlíteni, hogy az or­szág több részén a nagykereske­delmi vállalatok támogatásával műsoros divatbemutatókat ren­dezünk, amelyen kozmetikai ta­nácsadó szolgálatot is felállí­tunk. A nőbizottságokat felhív­tuk, hogy rendezzenek műsorral egybekötött ajándékvásárt a kul­­túrházakban a helyi kultúrcso­­portok közreműködésével. A vá­sár árukészletét a földművesszö­vetkezet adja. — Egyes vidékeken az elmúlt évben hiányolták, hogy nem le­het kalárist kapni. Most cseh­szlovák barátaink segítségével ezt a kérdést is megoldottuk. Természetesen nagy gondot for­dítunk arra, hogy sok és sokféle játék is legyen az üzletekben a kicsinyek számára. A tavalyi 6 millió forint értékű áruval szem­ben ez évben 8—9 millió körül lesz a játékáruk forintértéke. S hogy a téli sportok kedvelőit is megnyugtassuk, bőségesen ele­gendő rudit és korcsolya van az üzletekben. Amint látjuk áru van, s abban pedig bizonyosak vagyunk, hogy megvan hozzá a vásárlókedv, és ajándékozni­ akarás is. „Lakodalom van a mi Túrkevén kilenc. Nagyszénáson négy fiatal pár esküdött egymásnak örök hűséget (Túrkeve.) Hosszú sorokban vonul a hintó­­karaván Túrkeve utcáin. Az or­szág eddigi legnagyobb lakodal­mának, kilenc fiatal pár egybe­kelésének vagyunk tanúi. A kilo­méternyi fogatsor két oldalán szorong Túrkeve ünneplőbe öltö­zött apraja, nagyja. Itt ácsorog­­nak már órák óta, pedig a hideg, csípős szél topogásra serkenti a lábakat, pirosra festi az arcokat, de senki sem megy haza. Minden­ki látni akarja a fiatalokat. Jön­nek is m­ár .. . A hófehér menyasszonyi ruha, mirtuszkoszorú még jobban ki­emeli a lányok harmatos szépsé­gét, a fekete ruha, fehér ing, fér­fiasabbakká varázsolja a fiatal vőlegényeket. A gyönyörűen fel­díszített,'' gazdag fényárban úszó tanácsházán ígérnek egymásnak örök hűséget Balogh Zsigmond és Garaguly Krisztina, Borics István és Farkas Eszter, Bocskai Imre és Cs. Szabó Julianna, Gyenge Imre és Cs. Szabó Erzsébet, Koós Béla és Szilágyi Regina, Kovács György és Takács Emília, Kere­kes Imre és Farkas Róza, Pusztai Károly és Balogh Eszter, Takács József és Szőke Zsuzsanna. — Nem mindennapi esküvő — ezt suttogja a hosszú szertartás alatt meghatottan az egyik öröm­apa. Bizony nem. A meghívott vendégek között van Münnich elvtárs és az ország néhány más vezetője. Ezenkívül a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Cseh­szlovákia, és a Német Demokrati­­kus Köztársaság képviselői is, akik meleg jókívánságaikkal együtt szép ajándékokkal is ked­veskedtek a fiataloknak. Este a Vörös Csillag Termelő­­szövetkezet 2500 embert látott vendégül. A pompás lakomát 460 tyúk, 64 birka és 6 hízott sertés bánta meg, melyeket Vasvári La­jos és hét kuktája­­varázsolt íz­letes falatokká. Elfogyott még 33 hektó­rzsrig és kövidinka is, amelyet sűrű korcintgatások kö­zepette ittak az ifjú párok boldog­ságára. Ennek azonnal szemmel látható volt a hatása, mert rózsás arcuk csak úgy ragyogott a bol­dogságtól. Kívánjuk, hogy ez a boldogság egy egész életen át tartson. R. P. ■k (Nagyszénás) Muzsikaszó, vidám kurjongatás tölti be az egész falut. A lakodal­mak időszaka van. Nagyszénáson járunk. Ebben az aránylag kis Bé­kás megyei községben egyetlen napon négy házasulandó párt ad össze az anyakönyvvezető. , A négy lakodalmas ház közül a Keresztes-családot látogatjuk meg. A család tagjai nagyrészben a Lenin Tsz-ben dolgoznak. Hatod­szorra ül itt lakodalmat a ház népe. Telnek az évek. A család­ban nőnek a fiúk és lányok. Mos­tanában minden évre esik itt egy lakodalom, sőt volt esztendő, hogy kettő is. Most Rózsital ment férj­hez. De még vele sem zárult be a sor. Már kerülgetik a legények Margitkát is, a legfiatalabb lány­kát. Kezd legénnyé serdülni Já­nos és Jóska, a család legfiatalabb tagja sem éppen kicsi már. Az új pár a nagyszámú násznép kíséretében érkezik vissza az es­küvőről a lakodalmas házhoz. Elől a vőfély. Színes szalonokkal átkötött bokréta díszíti mellét. Ez a dísz is jelzi, hogy ő most itt igen fontos személy. De kiválik a násznép közül érces hangjával, mosolyra fakasztó humoros rig­musaival is. Megismerkedtünk a vőféllyel. Jóvágású fiatal parasztembernek látszik. De kiderül, hogy téve­dünk. Bemutatkozik: — Nagy Antal. Szerkezeti laka­tos vagyok a budapesti Klement Gottwald gyárban. Berecz Imre, a vőlegény is bu­dapesti. A vendégsereg egy ré­sze szintén. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy itt most nem­csak lakodalom, hanem munkás­paraszt találkozó is van. De adjuk a szót a zenészeknek. Nem akármilyen együttes ez, két­féle hangszeren játszanak: amikor kezük elfárad a vonó mozgatásá­ban, fúvós hangszereiket kapják kézbe és olyan talp alá valót fúj­nak, hogy reng bele az egész ház. Hivatásos zenészeknek gondoljuk őket, de egyikük szerényen így szól: — Főleg kedvtelésből muzsiká­lunk. Mi is szeretünk mulatni egy kicsit. Egyébként Kovács János egyéni gazda vagyok, itt mellet­tem Glózik PÓZ pedig a Dózsa termelőszövetkezet tagja, de van közöttünk egy vasutas is. A mulatós másnap déltájban ér véget, T. S. SIABAO fol. 1#S­. DaOEMBRU­M. Ez évben 97 társulás alakult szövetkezetté Az 1958-as év első 11 hónapjában 97 termelői sza­kcsoport és mezőgazdasági társulás lépett a közös gazdálkodás magasabb fokára. Ezek termelőszövetkezetté alakultak át, vagy mezőgazdasági tsz-be olvadtak be. Ugyanezen idő alatt 37 szakcsoport és társulás termelő­szövetkezeti csoportot alakított vagy tszcs-hez csatlakoztak a tagjai. Különösen Baranya megyében — ahol 16 — és Borsod megyében — ahol 13 — társulás lépett előbbre, értek el jelentős sikereket a közös gazdaságok fejlesztésében. Több megyében azonban csak egy­két szakcsoport vagy egyáltalán egy sem fejlődött tovább. Téli vitamin biztosítás Ma már falun és a tanyavilágban sincs olyan ember, aki ne tudná fel­fogni a vitaminok fontosságát. Min­denki tudja, hogy a szervezetnek szük­sége van rájuk, de azzal már sokan nincsenek tisztában, hogy milyen élelmi cikkben, milyen formában biztosíthatják mindenki számára, kü­lönösen télen. Élelmiszereink többféle vitamint tar­talmaznak, amelyeket az emberi szer­vezet részben elraktároz. A legismer­tebbet, a C-vitamint azonban nem tudja raktározni, tehát azt naponta kell biztosítanunk. Nyáron a zöld­hagyma, retek, zöldpaprika, nyers­­paradicsom, különböző friss, nyers­gyümölcsök fogyasztása bőségesen biztosítja vitaminszükségletünket, de télen látszólag nagyobb gondot okoz pótlása. Sokan azt gondolják, hogy csak a citrom, narancs, alma tartal­mazza és lemondóan legyintenek, drágái kis ügyességgel, szerető gon­doskodással minden édesanya és házi­asszony biztosíthatja családtagjainak a vitaminszükségletét. A citrom csak­ugyan drága, ha naponta rendszere­sen, nagyobb mennyiségben fogyaszt­juk, de ha lereszelt, megcukrozott nyers­sárgarépára cseppentünk néhány cseppet, az egész család szükségletét fedezheti napi fél citrom a sárgarépa vitaminjával együtt. A nyáron eltett savanyú­uborka, savanyúpaprika, nyers sava­­nyúkáposzta igazán nem elérhetetle­nek. Igen sok C-vitamint tartalmaz a csipkebogyó, amelyet teának készítve, szívesen fogyaszt gyermek, felnőtt és öreg egyaránt. Persze forralni nem szabad. Egy-egy csésze teához 3 evő­kanál megmosott csipkebogyót este beáztatunk körülbelül három deci vízbe és reggel, fogyasztáskor felme­­legítjük, hogy gyöngyözzön, de nem forraljuk. Szűrve, cukorral édesítve fogyasztják. A hagymasaláta, felszeletelt, só­zott feketerétek mindenki számára biztosítható, nem drága vitaminforrás. Ha már ősszel gondolnak a télre, néhány kiló alma is juthat minden gyereknek. A sütőtök sok D-vitamint, az élesztő pedig B-vitamint tartalmaz. Egy-egy csipetet adhatunk belőle. Tehát ha az emberi szervezet nem is tudja elraktározni a téli vitamin­szükségletét, az ügyes, mindenre gon­doló háziasszony a nyár és az ősz fo­lyamán a kamrába gyűjtheti és télen adagolhatja. Dr. Buga László ­]nazarénus A­Z ŐSZ MOGORVÁN, fagyokkal indult, de ten­geritörésre meggondolta magát. Akkora hősé­­­get támasztott, hogy igazi nyárnak is beillenék a­­ vén asszonyok nyara. Mondja is déliben a harang­iszokor Galambos Imre, a szántóföldiek brigádve­­­zetője:­­ — Hűvösre, tagsársak, mert a fele levesünket a ■ nap szippantja ki! ! Van persze nevetés, hogy micsoda haspárti ez a ‘Galambos, meg már a naptól félti a porcióját! ■Tréfa tréfát pattint, s a csapat jóízű, testvéri évő­­­dés közben szállja meg az útmenti akácos szélét. í Ott, az árnyékban, a zsenge, vékony szálú fü­­ltön ki van már terítve az ebéd. Kinek az anyja­­hozta, kinek a lánya, s csak Galambosnak a fele­­­sége. No igen, mert a második gyerekkel van úgy, jó mozgás jót tesz neki, de répát fejteni már nem ,engedték ki magukkal az asszonytársak.­­ — No, anyja — üti fel az ura gyengéden egy­­ ujjal az állát —, hány nap még a világ? Mikor lesz imár az egyből kettő? — A szép, fekete-piros, gusztusosan telt asszonyka­­erre lesüti a szemét, és így duzzog vissza:­­ — Csúfolódj csak bitang. A télen hízelegtél bes­­­zeg. Hogy Jolánkám, aranyom, kedves kis fekete­­rigóm, fiú kéne a kislány mellé. Hanem én bosz­­szút állok. Nix fiú, békám! Ez a mostani, ez is­­ kislány lesz. ’­ — Ha lány, hát lány! — Adja meg magát lát­szólag Galambos. ) — Félszemmel azonban az asszonyra sandít, ■ amikor az győztesen, diadalát élvezve elmosolyodik, sorvul, és így csap rá: J — Ha nem a harmadik, az törik-szakad, de fiú­­lesz, Jolán!­­ — Ó, te! Te telhetetlen! — neveti el magát, mert a mit is tehetne mást az asszonyka.­­ A kosarába nyúl, vászonkendőt szed elő, szét­­­­nyitja, s néhány ügyes, repkedő mozdulattal a fű­b­e teríti. Rá a lábast, a fazekat, aztán villámgyors [törölgetés után a villát, s a kanalat is. S mikor­­kész, mikor mindent szemügyre vett, leemeli a fa­zékról a fedőt és azt mondja: — Egyéll — Hűha! — néz egy nagyot Galambos — ez igen! Ez aztán meglepetés. No igen, mert a fazékban húsleves sárgállik, ak­kora gyöngyöket úsztat, mint egy-egy kétfilléres.­­A lábasban meg, a teremtésű­, egy kövér, ropogós* lassú tűzön sült kacsa. Rizs van alatta, párolt rizs* azon trónol, azon terpeszkedik. Nézni is gyönyö­rűség, egyenként kéne megcsókolni a remekbe készítője ujját... Azaz, várjunk csak, ne siessünk az elismeréssel! Amilyen fiatalka, még eltalálja bízni magát az asszony. — Ez meg mi? — játssza meg tehát Galambos a botránkozót. — Olyan jól megy, hogy már hétköz­nap is pecsenyét eszünk? — Csak, ha muszáj — kacsint a fiatalasszony. — ha parancs van rá. Te mondtad, nem? Jót főzz, Jolán, ne sajnáld a zsírt. Az inam is reszket, úgy kilazulok ebben a kánikulában. M­IT SZÓLHAT erre Galambos? Nem sokat, mert úgy igaz, ahogy a felesége mondja. A szárvágás nem gyerekjáték. Ebben a dög, fullasztó hőségben meg éppenséggel nem az! Az agya is lük­tet az embernek, s a csontja velejét is szakadni érzi, ha a munkába amúgy, példamutatóan bele­­fekszik. Galambos tehát mosolyog, s azt mondja: — Jól van, anyja, egy kukkot se szóltam. Csend, csak a karnál kondítja néha a fazék ol­dalát. Az ember eszik, vagy inkább „magához veszi” az ételt, mert olyan elmerült, olyan áh­ita­tos a képe, mintha űrvacsora részese lenne. Az asszonyka meg nézi. De nézi más valaki is. Egy sovány, hajlott, kampós-szeg forma kis öreg, aki a szomszédságban telepedett le. Ételt melegít. Három fél téglából ra­kott szükség­ tűzhelyet. S úgy, de úgy, olyan sóvá­rogva nézi a csemcsegő, jóízekben tobzódó Galam­bost, hogy sóvárgását az asszonyka is megérzi. Rápillant, erre az öreg félre kapja a fejét, ám ez a félszeg, restel­kedő mozdulat is épp elég ahhoz, hogy Galambosné a lelkébe lásson. — Te, Ferenc! — súgja oda az urának. — Mózsi bácsi van itt. Kurcon Mózsi. Meg kéne kínálni, sze­gényt. — Kínálhatod — legyint Galambos a kacsa­combbal. — A húsnak még a nevét is utálja. Na­­zarénus, a jámbor. De beszélhet. — Mi jót főz, Mózsi bácsi? — fordul az öreghez az asszony?­ ­ Gyűrhetetlen! A Hazai Fésűsfonó a polyészter szintetikus műanyag- és gyapjú­szál keverésével új tropikál-sze­rű gyűrhetetlen anyagot állított elő. Vasalni sem kell

Next