Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-19 / 42. szám

1950 0KT1 8. r.'iswiTw — jS Közöljük a heti rádióműsort fi| HKa T LAi, BA IP H P XIV. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM. ÁRA: 70 FILLÉR 1958. OKTÓBER 19. Több bizalmat a nőknek! Gyermekkorunk emlékei közt őrzünk-e mást olyan maradan­dóan, mint édesanyánk képét , amint dolgozik. Mert hacsak a betegség le nem dönti a lábáról, az édesanya mindig dolgozik. Ko­rán reggel az első, aki talpon van, ellátja az állatokat, rendbe teszi a háztájsát, majd útnak ereszti az iskolába a gyerekeket. Utána vár­ja a föld — kapál, forgat, kukori­cát tör. Este a sok ehes szájat kell újból jóllakni. S ki az utolsó, aki ágyba kerül — az édesanya. Ki tudja legjobban beosztani azt a keveset, vagy többet, amiből ki kell jönnie a családnak; az asz­­szony, az édesanya. S az ember, hogy elcsodálkozik, még erre is jutott, még arra is telik. Az utóbbi évt­zedben aztán egyre több asszonnyal, édesanyá­val találkozhattunk, akik nemcsak a kis családjukat tudják jól ellát­ni, bevételét jól beosztani, hanem a mások gondjain is képesek se­gíteni, egy egész község ügyeibe szólnak bele felelősséggel, hozzá­értéssel. Az ország sokezer községében ezekben a napokban tartják a ta­nácstagjelölő gyűléseket. Mielőtt javaslatot tesznek valakire, jól megnézik, érdemes-e rá, érdemes-e arra, hogy négy esztendeig képvi­selje a falu, a város lakóit a ta­nácsban, hogy ügye­k szószólója, ha kell harcosa legyen. Hogy jól megnézze, szükséges-e az, amire pénzt akarnak kiadni, jó helyre kerül-e az a befektetés, vagy más esetleg előbbre való lenne? Ha panasszal mennek hozzá meghall­gatja-e őket jó szívvel és nem­csak ígéret marad jószándéka? Sok esetben nem nehéz kivá­lasztani ezeket a jelölteket. Rác­kevén Cruber Gyulánét, a nőta­nács elnökét jelölték újra egy­hangúlag tanácstagnak, mert az elmúlt években érdemesnek mu­tatkozott a község bizalmára. Kérték a gyűlésen, hogy a jövő­ben is úgy segítse a közös problé­mák megoldását, mint eddig. Ré­gi kérése a falunak, hogy az autóbusz-végállomásnál váróte­rem létesüljön. Gruberné már tett ennek érdekében intézkedése­ket. A jelölőgyűlésen részvevők ugyanakkor elmondották azt is, tudják, hogy egy tanácstag csak akkor képes jól dolgozni, ha se­gítik a választói. Ezért mindjárt ott helyben felajánlották a segít­ségüket, társadalmi munkát a vá­róterem elkészítéséhez. Kecskeméten is újból megvá­lasztották városi tanácstagnak Prikkel Imréné pedagógust. Az iskolai munkáját példamutatóan látja el, és a városért is sokat tesz, segít a szülőknek, hogy gyermekeik nevelése minél ered­ményesebb, könnyebb, hozzáér­tőbb legyen. A pásztói Szabadság Tsz elnö­ke, Krizsanyi­k Jánosné megyei tanácstag volt, most eddigi mun­kája elismeréseképpen országgyű­lési képviselőnek javasolta a falu lakossága, tsz-tagok és egyéni gazdák egyaránt. Ezek a jó tapasztalatok, de saj­nos igen sok helyen él még a nő­ket lebecsülő szemlélet, az a né­zet, amely Gyöngyöstarjánban is elhangzott, és nem visszhang nél­kül, hogy az asszony maradjon csak a tűzhely mellett, a község ügyeiről való döntés a férfiak dolga. Pedig ezek a férfiak is odaha­za, ugye, hallgatnak az asszony szavára, együtt tervezgetnek mi lesz jövőre, miből mit vesznek, és nem mondják azt sem, hogy „asszony a te dolgod csak a kony­ha-munka és ne menj ki a földre, ne fáradozz annyit a jószágokkal.” A férfiak már rég megtanulták becsülni az asszonyok munkáját, amióta pedig a népi hatalom egyenlő jogokat biztosít a nők­nek, azóta ott találjuk a legfel­sőbb vezetéstől, a miniszterektől, a tudósoktól, mérnököktől és igazgatóktól kezdve a gépekig és munkapadokig mindenütt a nő­ket, a férfiakkal egy sorban. Ugyanúgy ott kell, a hogy legyenek az államhatalom gyakorlásában is, mert munkájuk igen fontos és értékes része a szocializmus épí­tésének, mégha az csak a családi tűzhely és a saját föld keretei kö­zött történik is. Vajon a nőknek nem ugyanúgy érdekük-e, hogy falujuk kulturál­­tabb, szebb, rendezettebb legyen? Hogy a tanácsban simán, udvaria­san intézzék az ügyeket? Vajon, ha szükség van rá, az­­ édesanya nem keményen küzd-e, hogy gyermeke jövője boldogabb le­gyen, hogy ne fenyegesse háború és pusztulás? Talán voltak asszonyok, akik az elmúlt években nem tudtak annyit a közösségért tenni, mint amennyit elvártak, és amennyit ők is szerettek volna tenni. Sok probléma, gond, munka van még a vállukon. De nem úgy segíthe­tünk nekik elsősorban, hogy vi­sz­­szavonjuk tőlük a bizalmat, ha­nem, hogy többet segítünk, hogy könnyebb legyen az életük. Az az édesanya, aki túllát lakása négy falán, az a gyerekét is másképp neveli, szélesebb látókörrel, ha­ladóbban. Az a község, vagy város, ahol az asszonyok nagy számmal vesz­nek részt a közügyek intézésében, ott könnyebben és gyorsabban fognak előbbrejutni, kevesebb bosszúság éri az embereket. És, hogy ez menyire így van, arra bi­zonyítékot bőven találhatunk, csak szét kell nézni. A Baranya megyei Bogád községben tavaly készült el egy csodálatosan szép iskola, két tanteremmel, műhel­lyel, amelyben politechnikai ok­tatás folyik. Az iskolához a köz­ség igen sok társadalmi munkával járult hozzá. Az igazgató, Záho­nyi László mondotta: „Nem állna itt ez az iskola, ha nem számít­hattam volna mindig az asszo­­nyokra, akármilyen munkáról volt is szó.” S míg eddig egy női tanácstag sem volt a faluban, most ötöt jelöltek. Van egy jó magyar közmondás: „Gyakorlat teszi az embert mes­terré.” I­gig van ez egy szakmától kezdve a közügyekben való jár­tasságig. Vajon, hogyan kívánhat­nánk azt éppen az asszonyoktól , akiknek az elmúlt népelnyomó rendszerben még szavazati joguk sem volt —, hogy úgy mozogja­nak a közéletben, mintha soha mást, nem csináltak volna. És ha hozzászámítjuk azt is, hogy népi demokráciánk 13 éve alatt is mennyi maradisággal, mennyi akadékoskodással, nem egy eset­ben rosszindulattal kellett meg­küzdeniük, hogy érvényesíteni tudják jogaikat, láthatjuk meny­nyi tennivalónk van ezen a téren. Tennivaló mindnyájunknak, fér­fiaknak és nőknek egyaránt. A férfiaknak szakítaniuk kell az­ év­százados szemléletmóddal, és azt az elismerést, amellyel a családon belül értékelik az asszonyok mun­káját, ki kell terjeszteniük a nők társadalmi megbecsülésére is. A nőknek pedig igyekezniük kell, hogy kiérdemeljék a bizalmat és harcoljanak az elismerésért. A tanácstagság jó iskola erre. Milyen feltételei vannak, hogy valaki jó tanácstag legyen, köz­­megbecsülés övezze? Fedd­hetetlen és példamutató legyen a magán­élete, a közösségért végzett tevé­kenységében pedig tekintse szem előtt, hogy munkájának célja az új, a szocialista társadalom meg­valósítása. Megtaláljuk-e vajon ezeket a feltételeket az asszonyoknál, ké­pesek-e ezeknek a feltételeknek eleget tenni? Úgy gondoljuk, igen, akkor, ha bizalmat tapasztal­nak. Bizalmat, amikor megvá­lasztják, bizalmat, és segítséget pedig majd mindennapi munká­jukban is. Fehér Lajosné A párt, a kormány és a Hazafias Népfront vezetőit jelölték képviselőknek a budapesti és megyei gyűléseken Vasárnap megjelent a Hazafias Népfront válasz­tási felhívása, s október 2 óta országszerte foly­nak a jelölőgyűlések. Általános tapasztalat, hogy a jelölőgyűléseken sokkal többen vesznek részt, mint a korábbi választások idején bármikor. A dolgozók mind a fővárosban, mind a megyékben nagy lelkesedéssel jelölték képviselőknek pártunk és kormányunk, s a Hazafias Népfront vezetőit, a kormány tagjait. Budapesten az angyalföldiek, Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát, a MÁVAG-kolónia gyűlésén pedig Marosán Györ­gyöt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját­­ jelölték. Baranya megye Aczél György műve­lődésügyi miniszterhelyettest,­ Bács megye Dr. Ortutay Gyulát, a Hazafias Népfront főtit­kárát, Békés megye Fehér Lajost, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, Borsod megye Rónai Sándort, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, Csongrád megye Apró Antalt, a Miniszter­­tanács első elnökhelyettesét, Fejér megye Dr. Münnich Ferencet, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét, Győr-Sopron megye Fock Jenő elvtársat az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, Hajdú-Bi­har megye Kállai Gyulát, a Népfront Országos Tanácsának elnökét, Komárom megye Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács elnökét, Nógrád megye Czottner Sándor nehézipari minisztert, Pest megye Gáspár Sándort, a SZOT főtitkárát, Somogy megye Dögei Imre földművelésügyi minisztert, Szabolcs-Szatmár megye Biszku Bélát, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, Szolnok megye Ná­­nási Lászlót, a SZÖVOSZ felügyelőbizotságának elnökét, Tolna megye Benikó Valéria művelődés­ügyi minisztert, Vas megye Kisházi Ödön munka-A Budapesti Láng Gépgyár jelölő gyűlésén Kádár János elvtársat javasolták a dolgozók kép­viselőnek. Képünkön: Kádár elvtárs Kovács Görgy öntővel beszélget a gyűlés megkezdése előtt. ügyi minisztert, Veszprém megye Somogyi Miklóst, a SZOT elnökét, Zala megye Kiss Károlyt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját jelölte. A falu bizalmát élvezik vidit Estéről estére megtelnek embe­rekkel a községi kult­úrházak, a tanácstermek, a falusi, tanyasi is­kolák termei. Választók vala­mennyien: a fekete fejkendős pa­rasztnéni, a reverendás pap, a cipész, az építőipari munkás, az olajos ruhás traktoros, a műszer­táskás orvos egyaránt. Képvise­lőiket, tanácstagjaikat jelölik a szomszédaik, munkatársaik kö­zül, saját soraikból. Ezért gyülekeznek Veresegyhá­zán is a község dolgozói. Ezekben a napokban 40 tanácstag jelölése felett kell dönteniük, 40 falubeli embernek szavaznak bizalmat. Ezeken az estéken 40 veresegy­házi dolgozó vállal felelősségtel­jes feladatot, megválasztása ese­tén vállalja az emberek dolgainak igazságos elintézését, és a falu szocialista felemelését. Ma négy körzet: a 4-es, 11-es, 33-as és 38-as körzet több mint száz dolgozója jött össze tanács­tagok jelöléseb­e. A Hazafias Nép­front nevében Bibercz László VB- titkár ismertette a választások je­lentőségét. Bevezető előadásában többek közt elmondta, hogy 1945 előtt községükben egyetlen ko­moly beruházás sem történt. Az utolsó választás óta 2 millió fo­rint összeget kapott a falu. Régen a képviselők választásuk előtt szóban mindent, megígértek és keveset teljesítettek. Most nem kérünk szóbeli ígéreteket, érde­keink hatásos képviseletére a vá­lasztottak személye a biztosíték, mert munkájuk megismerése alapján jelöljük őket. A Hazafias Népfront jelöltjei ezen az estén egyhangú helyes­lésre találtak. A 38-as körzet: Horváth Lajos asztalos kis­iparost, a 4-es körzet Lehoczki László dolgozó parasztot, a 11-es körzet Gabrielli építő­ipari dolgozót, a 33-as körzet Dudás Lajost, a községi tanács VB-elnökét jelölte. Dudás Lajos községi tanácsel­nöknek most harmadszor adja bi­zalmát a falu. Már nyolc éve dol­gozik a községi tanács élén, 6 évig, mint titkár, 2 éve, mint el­nök. Új jelölése alkalmából vá­lasztóihoz szóló első szavai így hangzottak: Munkám közben mindig ember tudtam és ezután is az akarok maradni, akár munkás, akár pa­raszt, vagy értelmiségi forduljon hozzám. Sz. L. Jelölnek a választók

Next