Szabad Föld, 1959. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-18 / 3. szám

2 Szabad Föl­d Tájékoztató a tavaszi vetőmagellátásról — Sokat hallottam a hibridkukorica-vetőmag előnyei­ből. Azt állítják, hogy bőven terem s én is ki akarom próbálni, de nem tudom, hol és milyen módon lehet hib­ridkukorica vetőmagot beszerezni — írta Szabó Imre Csongrádról. — Lesz-e tavasszal állami vetőmag csereakció? Régi fabfajtám ugyanis leromlott és évről-évre kevesebbet te­rem, pedig a 16 gazda gondosságával művelem a földet — olvassuk Csákány András félegyházi tanyai gazda leve­lét. Ilyen és ehhez hasonló kérdések mostanában egyre sűrűbben érkeznek a Szabad Föld szerkesztőségébe, iga­zolva azt a tényt, hogy a jó vetőmag iránt a termelők országszerte fokozott mértékben érdeklődnek. Fölkerestük a Földművelésügyi Minisztérium Vetőmag­­gazdálkodási Osztályát, s megkértük tájékoztassák olva­sóinkat a tavaszi vetőmagellátásról.­­ Mint minden esztendőben, 1959-ben is nagy segítséget kíván nyújtani az állam a termelőknek a már népszerűvé vált állami vetőmagcserével. El­sősorban a hibridkukorica-vetőmagakciót szélesít­jük ki úgy, hogy az ország minden részében hozzá­juthassanak a termelők. Kormányzatunk 1959-re mintegy 25 millió fo­rint állami támogatással az ország összkuko­rica vetésterületének egyharmad részére hibrid­kukorica-vetőmagot biztosít. Hibrid-vetőmagból a termelőszövetkezetek, ter­melő társulások és egyéni­ termelők egyformán ré­szesülhetnek. A fajtahibrid kukorica vetőmagért mázsánként 150 kiló szokványminőségű kukoricát, a beltenyésztett hibridkukorica-vetőmag mázsájá­ért pedig 2 mázsa szokványkukoricát kell adni. Persze kukoricavetőmagot kisebb tételben is lehet cserélni. Igényüket a termelőszövetkezetek a járási taná­csok mezőgazdasági osztályán, az egyéni termelők pedig a községi tanács mezőgazdasági felügyelőjé­nél jelentsék be. A jelentkezés határideje február 10. A vetőmagot a tsz-eknek a Megyei Termény­forgalmi Vállalatok szállítási költség felszámítá­sa nélkül szállítják. Az egyéni termelők pedig a helyi terményfelvásárló telepeken a cseretermény egyidejű beadása mellett vehetik át. Akiknek a cseréhez szükséges szokványkukoricájuk nincs, a terményforgalomban szokásos átszámítási kulcs alkalmazásával csereterményként árpát, vagy za­bot is adhatnak. A beltenyésztett hibridkukorica vetőmagjából azonos talajviszonyok, s művelési módszerek­ mel­lett 20—25 százalékkal magasabb termést lehet betakarítani, tehát a vetőmagcserével megtalál­ja számítását a gazda. A tavaszi vetésű kalászosok vetőmagcseréjét is országszerte előkészítették. Nemesített tavaszi árpa és zab vetőmagot a megyei tanácsok mező­­gazdasági igazgatósága által kijelölt területeken lehet cserélni. A nemesített tavaszi árpa, és nemesített zab­vetőmagért 100 kilónként 110 kiló szokvány­minőségű árpát, illetve zabot kell beadni. Ha a termelőnek nincs árpája, illetve zabja, he­lyette kenyérgabonát is elfogadnak. Az árpa és a zab vetőmagjának igénylése február 10-én zárul, s a leszállítás ugyanúgy történik, mint a hibrid­­kukoricánál . Azok a termelőszövetkezetek, amelyeket vető­magszaporításra jelöltek ki, másodfokú szaporítású tavaszi vetőmagvakat is kaphatnak, hogy a követ­kező évi vetőmagszükségletüket már saját termés­ből fedezhessék. Egyes takarmánynövények vetőmagjából nincs központi készlet, így tavaszi bükkönyt, baltací­met egyáltalán nem, fehérherét, szarvaskerepet pedig csak kis mennyiségiben tud az állam a köz­ponti készletből juttatni. A szerződésre termesztett növények vetőmag­ját 1959-ben is a vetőmagtermeltető vállalatok biztosítják. Az állami vetőmagcsereakciótól függetlenül minden termelő törekedjen arra, hogy a tavaszi vetéshez szükséges magvakat jó előre biztosítsa és gondosan tárolja. Ahol a vetésre szánt mag rosszul csírázik, vagy egyéb hibája van, ott egymás közötti cserével, vagy készpénzvásárlással gondoskodjanak a gaz­dák a szükséges jó vetőmag mielőbbi beszerzésé­ről. Mit tegyünk télen a jószág egészségéért? Beszélgetés Németh István solti állatorvossal A jó községi állatorvos nemcsak az állatállomány épségének, ha­nem az állattenyésztés fejlesztésé­nek is igazi apostola. Ilyen állat­orvost ismertünk meg Németh Istvánban, aki szülőfalujában Sol­ton 28 éve látja el közmegelége­désre az állatorvosi teendőket. Ugyanakkor tanítja, neveli a gaz­dákat a korszerű állattenyésztés­re, a helyes takarmányozásra, a tej, gyapjú és tojáshozam fokozá­sára. Németh István munkájáért az elmúlt hetekben magas kor­mánykitüntetést is kapott. Felke­restük a népszerű állatorvost, s elbeszélgettünk vele az áttelelte­­tés, takarmányozás, s az állat­egészségügy időszerű problémái­ról. Elsőként ezt kérdeztük: — Hogyan folyik ebben a mintegy kilencezer lakosú községben az átteleltetés? — Egyelőre semmiféle fertőző­­betegség nem ütötte fel fejét — válaszolt Németh István. — Ez azonban nem jelenti és nem is je­lentheti, hogy elbízzuk magunkat. Az úgynevezett hiány­betegségek rendszerint a tél végén és tavasz­­szal szoktak jelentkezni, pedig még messze vagyunk a tavasztól. Községünkben hozzávetőlegesen 900 darab szarvasmarha, 800 da­rab ló, 7500 sertés, 5000 juh és 50 ezer törzsbaromfi van. Ennek az állománynak az egészségi állapo­ta jórészt a takarmányozási és tartási viszonyoktól függ. Az ál­latorvos elsődleges feladata, hogy a betegségek megelőzésében le­gyen segítségére az állattenyész­tőknek, de a gyógyításban is te­gye meg, amit tőle várnak. — Milyenek a tartási és ta­karmányozási viszonyok Sol­ton? — Ezzel bizony nem lehet di­csekedni. Kevés a pillangós-ta­karmány vetésterület és abrakta­karmányból sem nagy a solti ál­lattartó gazdák készlete. Ezzel már el is árultam, hogy a takar­mányozással nem vagyok elége­dett. Különösen a szarvasmarhák­nak és juhoknak jut kevés abrak, de annál több szalmából és kuko­ricaszárból. Pedig az ilyen rossz takarmányokból a különböző vita­minok is hiányzanak. Az egyolda­lú etetés , főként pedig a gyenge táplálóértékű takarmányok le­gyengítik az állati szervezetet. Ezt mindenképpen meg kell előzni. Éppen ezért azt javaslom a kevés takarmánnyal rendelkező gazdák­nak: a meglevő takarmánykészle­tet a régi­ szokástól eltérően úgy használják fel, hogy ne csak a lo­vaknak, hanem a teheneknek, sőt a juhoknak is jusson az abrakból, a lucernából, s a jó rétiszénából. Mi a legfontosabb teendő, hogy a járványos állati beteg­ségeket továbbra is el tudjuk kerülni? — Nemcsak jól takarmányozni, hanem rendszeresen mozgatni is kell télen az állatokat. Sok­an sok olyan gazdát ismerek, aki ősztől tavaszig jóformán egyszer sem engedi szabadba a tehenét, nö­vendékmarháját. Pedig úgyszól­ván minden udvarban meg lehet­ne oldani, hogy számukra kifutót építsenek. A mozgás hiánya — különösen azoknál az állatoknál, amelyek kukoricaszáron, szalmán és takarmányrépán telelnek — ta­vaszra csontlágyulást okoz. A csontlágyulásban szenvedő álla­tok lesántulnak, sőt a legelőre­­hajtás első napjaiban lábukat is könnyen eltörik. Volt olyan eset Solton, amikor a legelőre hajtott szarvasmarhák közül öt darab szenvedett lábtörést egy nap alatt. — Mi a helyzet a szarvas­­marhák gümőkóros, illetve mételyes fertőzésével? Legelőinken nem fordult elő mételykóros fertőzés, így ezzel a betegséggel kevés gondunk van. De más a helyzet a gümőkórral. Két évvel ezelőtt megállapítottuk, hogy a szarvasmarha állomány 15 százaléka fertőzött. A most le­zajlott vizsgálat már örvendetes javulást mutat. Az állománynak csak 8 százalékán találtunk gü­mőkóros tüneteket. De még ez a százalékarány is magas. Jó len­ne, ha már nem százalékban, ha­nem csak ezrelékben beszélhet­nénk erről a betegségről. Melyik gyógyszer, illetve tápszer vált be legjobban az utóbbi időben forgalomba hozott készítmények közül? — A baromfipestis ellen telje­sen biztos gyógyszer a H. vak­cina, amely minden esetben tel­jes sikerrel alkalmazható. De még ennél is nagyobb sikere van az ERRA nevű készítménynek, amely nemcsak a súlygyarapodást segíti elő nagymértékben, hanem egyben a fertőző bélgyulladás speciális gyógyszerének is bizo­nyult. Solton ebből a készítmény­ből rövid három hét alatt 150 kiló fogyott el. Az állattenyésztők va­lósággal csodaszernek tartják, amely még a baromfiak tojásho­zamának növelésénél is sikerrel alkalmazható. —Ha már az ERRA-ról beszé­lek, nem mulaszthatom el, hogy föl ne hívjam a figyelmet a ré­gebben Calban­ elnevezés alatt gyártott tápszerre, amely a med­dőség ellen is fontos szernek bi­zonyult. Ebből a Futornál jobb, foszforos takarmányrészből ké­rünk a tápszergyáraktól. Remél­jük a közeljövőben már nem lesz hiány belőle.­­Persze a tápszerek és egyéb készítmények is csak jó tartási és takarmányozási viszonyok mellett biztosítanak kielégítő eredményt. Azt tanácsolom az állattartó gaz­dáknak, hogy az átteleltetést részben természetszerű tartással, szabadban való mozgatással, részben pedig helyes takarmányo­zással oldják meg. Akkor a ta­vasszal nem kell félni különböző hiánybetegségektől, amelyek egy­­egy községben is milliós káro­kat okozhatnak. D. J. ►t A fásítás érdekében Faállományunk­ óriási mértékben elpulztult a háború alatt és sajnos, az eddigi fásítások nem pótolták a hiányt. Sőt, még ma is vannak, asok a meg­lévő faállományt pusztítják. Kormányunk igyekezett ugyan mindent megtenni a fásítás érdekében, mi­felénk azonban, a tanácsok, a legeltetési bizottságok s szövetkezetek keveset törődnek a községi utak, a kopáron álló legelők, árokpartok, vízmosások fásí­tásával. Börzsönyben és a Hidas felé eső legelőkön, árokpartokon alig van­ fa. Régebben a legeltetési társulatok maguk végezték a fásítást télen, cseme­ték beszerzésével és ültetésével. Nem ártana tehát, ha rendeletileg szorgalmaz­nák ezt. Ezenkívül meg kellene értetni mindenkivel, hogy közös érdek a hasz­nálhatatlan területek fásítása, s e munkáiba nálunk is be kellene vonni a KISZ-t, meg a méhészeket is. Kemény János Bonyhád 1959. JANUÁR 18. A 600 mázsás répatermés „titka" Mint már a Szabad Föld közzétette, a Mátészalkai Sertéstenyésztő vállalat nyíregyházi telephelyén egy II holdas mélyrétegű, lóerőben lévő vályogtala­jon 584 mázsás, egy hatholdas közép­kötött ag­yagtala­jon 603 mázsás hol­danként 1 takarmányrépa-termést ért el. A répák között igen gyakori volt a 20 kilós darab, de az átlagsúly is elérte a 8-10 kilót. Az említett ter­méseredmény nem az első a célgazda­ság gyakorlatában. Az elmúlt két év­ben 500 mázsán felüli termésük volt holdanként. A Szabad Föld olvasóinak kérésére ismertetjük a takarmány­répa termesz­tés területén szerzett tapasztalatokat. A takarmámrépa Sikeres termesztése is belterjes művelést és trágyázást igé­nyel. Az említett vállalat mindig szal­ma nélküli, friss, latyakos sertéstrá­gyát használt, katasztrális holdanként legalább 350 mázsát, amelyet az ősz kezdetén hordtak ki a szántóföldre. Erre holdanként 150 kiló szuperfosz­­fát és 100 kiló káli műtrágyát szórtak ki, majd 28-30 cm. mélyen alászán­tották. Mindezeket a munkálatokat tarló hántás előzte meg, amely több­szöri boronálásban és hengerelésben részesült az őszi mélyszántás megkez­déséig. Az így kifogástalanul megművelt talajt az első tavaszi napsütésre tör­tént cirkálás után elboronálták, majd vetés előtt lehengerezték. A vetést március 29. és 30-a között végezték, amely körülbelül 14 nap alatt keselt. Az úgynevezett karórépa vetőmagját központi készletből vásárolták és hol­danként 8 kilót. 50 centi sortávolságra, soros vetőgéppel vetették el. Vetés után hengert alkalmaztak, amely megvédte a talajt a cserepesedéstől, helyreállította a talaj szerkezetét. Ez lehetővé tette a gyors és egyenletes fejlődést. Amikor a répasorok látszani kezdtek egy sarabolást adtak a répá­nak és 35 centire kiegyelték. A ké­sőbbi kapálások számát sohase­m ha­tározták meg, hanem amikor a talaj kissé keményedni, vagy gyomosodni látszott, mindig kapáltak. Nemcsak a sorok közét törték fel mélyen, hanem a répát is körül­kapálták. Így az egész területet porhanyósan és gyom­mentesen tartották. Ennek módszernek, illetve a gondo­san végzett munkának az eredménye az említett magas termésátlagokban mutatkozott meg. Ezenkívül azonban a következő években termesztett vala­mennyi növénynek is haszna van a talaj mély­műveléséből, a gondos ápo­lás következtében kialakult kedvező talajállapotból, és a bőséges trágyá­zásból.ü£BY MIHÁLY főagronómus Nyíregyháza Az egyéni baromfitenyésztők is kaphatnak kukoricáért húslisztet Az ország több helyén rende­zett baromfitenyésztési tanácsko­zásokon az egyéni tenyésztők több állati eredetű fehérje takarmányt kértek. Az Állatifehérje Takar­mányokat Előállító Vállalat 1958. évi tervének túlteljesítése lehető­vé tette, hogy ez a kívánság tel­jesüljön. Ha egyelőre még kor­látozott mértékben is, de az egyé­ni baromfitenyésztők csereakció keretében állati fehérjéhez jut­hatnak. Kétszáz kiló májusi morzsolt kukorica átadása ellenében 100 kiló, 35 százalék emészt­hető fehérjét tartalmazó ve­gyes húsliszt kapható. Az állati fehérjét az előállító vállalat 50 kilós csomagokban küldi meg a cserében részt venni kívánó egyéni tenyésztők részé­re. A zsákokban a küldött hús­liszt táplálóértékét feltüntető zsákcédulát és használai utasítást találunk. A cserében beadni kí­vánt kukoricamennyiséget a helybeli terményfelvásárlónak kell átadni, amelyről az átvételi elismervényt tartozik adni. A ter­ményfelvásárló a megfelelő mennyiségű húsliszt leszállítása iránt a megyei Terményforgalmi Vállalatnál megteszi a szükséges lépéseket. A húslisztet a tenyész­tők a legközelebbi vasútállomás­ra bérmentve leszállítva kapják meg. A rendelkezésre álló készletek egyelőre 17 keltető állomás kör­zetébe tartozó mintaközség ba­romfitenyésztői részére teszi le­hetővé az akció megszervezését. Az akcióba bevont keltetőállomá­sok a következők: Pécs, Baja, Kiskunhalas, Kecskemét, Orosháza, Békés­csaba, Gyoma, Szentes, Szé­kesfehérvár, Csorna, Debre­cen, Gyöngyös, Budapest, Cegléd, Kaposvár, Nyír­egy­háza és Szolnok. A kijelölt keltetőállomások körzetébe tartozó mintaközségek­ben a cserében részt venni kívá­nó tenyésztők igényüket a kelte­tőállomás megbízottjának, illetve a mintaközség vezetőjének jelent­sék be. A mintaközség vezetőjé­nek igazolása alapján adhatja be a kukoricát mindenki a helybeli terményfelvásárlónak. Az akció­ba bevont keltetőállomásokon a leszállításra kerülő húslisztből minta van, s így a tenyésztők a csere előtt megnézhetik, hogy milyen minőségű húslisztet kap­nak. Az állati fehérjét tartalmazó takarmánytermelésünk előrelát­hatóan lehetővé teszi, hogy még az idén a csereakciót kiszélesítsük és abba további keltetőállomáso­kat vonjunk be. Már ezzel is azonban az ország igen nagy te­rületén lehetővé válik a baromfi­­állomány szakszerű takarmányo­zása, a téli tojástermelés fokozá­sa, a csibék veszteségmentes fel­nevelése. A termelőszövetkezetek tovább­ra is készpénzért juthatnak állati eredetű fehérjékhez. A húslisztet vásárolni kívánó termelőszövetke­zet igényét a megyei tanács me­zőgazdasági osztályánál jelentse be. Az igénybejelentéssel egy­­időben a megfelelő összegről ki­állított bankfedezeti igazolást és átutalási megbízást is be kell ad­ni. GALAMBKIÁLLÍTÁS A soroksári gazdakörben igen nagy érdeklődés mellett került sor a galambkiállításra. Több mint 830 galamb között 30 tiszteletdíjat osztottak ki.

Next