Szabad Föld, 1959. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1959-07-05 / 27. szám
1959. JÚLIUS 5. A KORMÁNYHIVATALNOK AUTÓJA... A Délafrikai Unióban a négerekkel szemben tanúsított embertelen faji politika súlyos zavargásokhoz vezetett. A zavargások idején négyen életüket vesztették és mintegy ötvenen megsebesültek. A felkelők Loquit vezetőállású kormányhivatalnokot fogságba ejtették, gépkocsiját pedig felgyújtották. Képünk azt mutatja, amikor a rendőrök éppen a tűz eloltásával kísérleteznek |-¡»›• Nagy fejlődés előtt áll Bulgária szocialista mezőgazdasága Munkatársunk ** más lapok képvi■cloivel együtt — kérdésekkel fordult a hazánkban járt bolgár parlamenti küldöttséghez. Kérdéseinkre Sztanko Todorov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, nemzetgyűlési képviselő sajtótájékoztatón adott részletes felvilágosítást a bolgár mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről, fejlődéséről, terveiről. Ötéves terv három év alatt Todorov elvtárs, bevezetőben elmondta, hogy a Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusa tavaly júliusban fogadta el az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésének ötéves tervét. E szerint a mezőgazdaság termelésének mint 35 százalékkal kívánták neemelését 1958-hoz képest több vélni. A kongresszus utáni néhány hónap azonban bebizonyította, hogy a már szövetkezetekbe tömörült bolgár parasztok, ennél jóval többre képesek. Helyenként kifejezésre is juttatták, hogy az eredeti határidőnél korábban kellene az ötéves tervet befejezni. Így született meg a jelszó: Teljesítsük az ötéves tervet az iparban négy év alatt, a mezőgazdaságban három év alatt.” A mezőgazdaság ugyanakkor azt a feladatot kapta, hogy az idén kétszerezze meg, jövőre pedig háromszorozza meg az 1958. évi eredményeket. A nagy feladat kitűzésénél a párt és a kormány figyelembe vette, hogy Bulgáriában már befejeződött a mezőgazdaság szocialista átalakulása és ez hatalmas lehetőséget nyújt a további előrehaladáshoz. S hogy még jobban segítsék a termelékenység fokozását, a kisebb szövetkezetek egyesültek. Míg a múlt év októberében 3450 termelőszövetkezet 1100 hektáros átlagterületen dolgozott, most mintegy ezer szövetkezet működik, átlagos területük 4500 hektár. Ezek már igazi szocialista nagyüzemek. Vízművek, öntöző rendszerek Az így kialakult nagy erőt képviselő falusi közösségek most már számos olyan munkára vállalkozhatnak, amelyek megoldása eddig túlhaladta erőiket. Eddig például a szövetkezeti tagok a téli hónapok alatt jórészt tétlenségre voltak kárhoztatva. Az elmúlt hónapokban azonban már hozzáfogtak a nagy öntözési rendszerek kialakításához és törpe vízműveket készítettek. Tavaly októbertől ez év júniusáig 700 törpe vízművet és 600 vízkiemelő-állomást helyeztek üzembe, 120 ezer hektár szűzföldet vontak művelés alá és 165 ezer öntözésének a feltételeit teremtették meg. Érdemes itt megemlíteni, hogy a felszabadulás előtt csak 30 ezer hektárt öntöztek Bulgáriában. A szocialista útra lépett parasztság tehát fél év alatt kereken ötször annyi terület öntözését tette lehetővé, mint amennyit a tőkés rendszer fennállása egész ideje alatt. Az állattenyésztésben is szembeötlő az ugrásszerű fejlődés. A sertésállományt már az idén megkétszerezik, a baromfiállományt pedig 3—4-szeresére gyarapítják. Az idén körülbelül ezer nagy baromfitenyésztő-telep létesül. Mindegyikben 5 ezer tojó adja a fajtiszta tojásokat. A bolgár tsz-ek feladataik teljesítése érdekében munkaszervezésüket is megváltoztatták. A kormány a jól átgondolt tervek teljesítését, az állami támogatás fenntartásával és növelésével, teljesen a gazdaságok vezetőire bízta. Új dolog az is, hogy traktoros növénytermesztő brigádokat létesítettek. A szövetkezeti tagok részesedése pedig a gazdaságok által elért jövedelemtől függ. Ez az intézkedés ésszerű takarékoskodásra és jobb munkára ösztönzi a dolgozókat, hiszen a munkájuk gyümölcsét elsősorban önmaguk élvezik. Az intézkedések nyomán újabb kedvező feltételek teremtődnek a bolgár mezőgazdaság további nagyarányú fejlődéséhez. Milassin Béla Ő AZ ELSŐ BÉCSI ÉLMÉNY. Autóbusszal érkeztünk és kocsink először a Magyar Kollégium belvárosi épülete előtt állt meg. Mindanynyian kiszálltunk, hogy az utazástól meggémberedett tagjainkat kinyújtóztassuk. Rövidesen figyelmesek leszünk egy húszegynéhány éves, szegényesen öltözött fiatalemberre, aki körülöttünk ténfereg. Egy-egy beszélgető csoport mögé áll, ha észreveszik, akkor odébb odalog. Végül is valaki megkérdezi, hogy mit akar? Semmit. Magyar diszszidens. Gyorsan elkezdi a dicsekvést. Állása van, havi 2500-as fizetéssel. Nemrégiben vett autót és víkendházat Burgenlandban. Otthon öt rend ruhája lóg a szekrényben. Csak a nevét nem árulja el. Kissé tamáskodva nézzük egyszerű öltözékét. Szombat délután van, napsütéses, meleg idő. Még egyszer feltesszük a kérdést: akkor mit keres itt, gyalogszerrel a Magyar Kollégium előtt? — Semmit — mondja és tétovázva elballag. Otthagyja nekünk hencegő hazugságait és viszi a terhét, a honvágyat, amely a magyar ház környékére hozta. A másik disszidens: a szállodai szobalány. A nevét ő is titkolja, csak annyit árul el magáról, hogy győri. Csinos, fiatal leány és elégedett. Mert állása van, s kikerülhetett a szörnyű táborból. Azt mondja, ha az utcán jár, vagy a villamoson utazik, óvakodik magyarul beszélni. Mert a bécsiek már nagyon unják a magyar menekülteket. — Senki sem szeret itt minket — kesereg. Miért nem jön haza? Vállat von és kifordul a szobából. Hiába, nehéz mesterség az önkritika. Ha ezeknek a fiataloknak volna erejük bevallani, hogy ostobaságot csináltak, elhárulna az akadály a boldogulásuk elől. Dehát ez nem megy könynyen... TÍZ ESZTENDŐVEL EZELŐTT, ilyenkor Budapest már a Világifjúsági Találkozó lázában égett. Bécsben egyelőre semmi külső jel nem mutatja, hogy egy hónap múlva itt fognak összeseregleni a földgömb fiataljainak képviselői. Egy város, egy ország, amely az idegenforgalomra van berendezkedve. Számukra a VIT elsősorban üzlet. A régi nóta azt indítványozza: „A nyüzsgő Práterba nézz be!” Benéztünk, mégpedig vasárnap este. A Práter, a bécsi hírneves vurstli csalódást keltett. Nem nyüzsög úgy, mint a mi Vidám Parkunk, pedig itt belépőt sem kell fizetni. Csak a három Dodgem körül van némi élet és a különböző pavilonokban, ahol néhány schillingért lehet amerikai automata játékokkal szórakozni. Az óriáskeréken, a nevezetes ,,Riesenrad”-on is jó sokáig tart egy menet, mert ez aszerint megy tovább, ahogyan az új vendégek érkeznek és szállnak be a kabinokba. Mialatt éppen a nagy kerék legtetején pihenge-ttünk és az éjszakai Bécs világvárosi panorámájában gyönyörködünk, azon tűnődünk, hogy mi a szolidság oka? A vendéglőkben is szokatlanul kevés a nép, igaz, hogy csaknem mindegyik utcasarokra jut egy. Másnap, egy öreg bécsi polgárral folytatott beszélgetés során tudjuk meg a rejtély nyitját. Az egyszerű bécsi ember minden garast a fogához ver, nagyon takarékos. Rengeteg részletfizetés terheli a költségvetését, a köznapi élet meglehetősen drága, kétszer is meggondolja, amíg felhajt egy korsó schwechati sört, pedig az igazán jó és nem kerül sokba. Az üzletemberek elégedettek a konjunktúrával, az idegenforgalom is sokat hoz a konyhára, de ennek hasznát elsősorban a tőkések látják. Ők pedig nem a kis, hangulatos Stadtbrau-okban szórakoznak, sem a Práterben, hanem a belvárosi luxus éttermekben és mulatókban. Hajduska István Két gyorsfénykép Bécsről . Szabadföld Kétféle név,apnl a genfi értekezlet további kilátásairól Az ember könnyen azt gondolhatná, hogy a nagyhatalmak genfi értekezletének első és második „félideje” közti három hetet afféle „vakációzással” töltik a külügyminiszterek. De nem így van. Talán egyetlen nyáreleji nap sem múlt el anélkül, hogy a konferencia munkájával összefüggő, azt befolyásoló események ne történtek volna. Ezek azonban nem minden esetben azonos előjelűek. Szándékos „borúlátás" Az Atlanti-óceán túlsó oldalán főként negatív előjelű cselekedeteknek lehettünk tanúi. Herter amerikai külügyminiszter például Eisenhower elnökkel folytatott megbeszélése alkalmával azt állította, hogy a külügyminiszteri értekezlet zsákutcába jutott. És ebből a megállapításából sietve le is vonta a merész következtetést: „A genfi külügyminiszteri értekezlet zsákutcába jutása csökkentette a csúcsértekezlet reményeit.” Herter természetesen nem mulasztotta el az alkalmat, hogy a televízió nézőit és a rádió hallgatóit is „meggyőzze” arról, hogy a szovjet delegáció magatartása miatt nem történt eddig megegyezés. S hogy az amerikai megegyezési készségnek még nagyobb nyomatékot adjon, tarisznyájából ismét előráncigálta a „megavasodott csomagtervet, azt a tervet, amelyet annak idején a meggyőző szovjet ellenérvek pergőtüzének hatására kényszeredetten levettek a tárgyalóasztalról és az asztal alá dobtak. Nos, ha a „csomag” már akkor is „romlott” volt, most már sokkal inkább az és ha az asztal alól ismét az asztal közepére terítenék, csak a genfi légkört rontanák vele. Anglia csúcstalálkozót vár Herter tehát szándékosan sötét színekkel, borús képet festett Géniről. Selwyn Lloyd angol külügyminisztert azonban ez nem túlságosan zavarta és Genfet jóval valószerűbb színekkel ecsetelte. Parlamenti beszámolójában hangsúlyozottan a megegyezés lehetőségét fejezte ki. „Azzal a céllal térünk vissza Genfbe, hogy fokozott erőfeszítésekkel törekedjünk valamilyen megállapodásra.” Kiemelte, hogy Gromiko külügyminiszternek a tanácskozások elnapolása előestéjén ismertetett tervezetében már vannak bizonyos elemek, amelyek a megegyezés alapjául szolgálhatnának. A külügyminiszter a csúcsértekezlettel kapcsolatban megjegyezte: „Remélem, hogy genfi tanácskozásaink folytatása végül is a kormányfői találkozóhoz vezet.’’ Világosan látható tehát, hogy az angol és az amerikai külügyminiszter bizonyos mértékig eltérő véleménnyel van a genfi konferencia eddigi munkájának értékelését illetően. Ez a véleménykülönbség különösen a megegyezés és a csúcstalálkozó kérdésében jelentős. Herter alig remél valamit a konferenciától, Selwyn Lloyd viszont úgy véli, hogy Genfben végül is egyezmény jön létre és a csúcstalálkozó is megvalósul. Akik „leckéztetni" akarnak De úgy látszik, a megegyezés ellenfelei összefogtak, hogy „megleckéztessék” Angliát és nyugati részről megnehezítsék a további előrehaladást. Csakis így fogható fel Adenauer nyugatnémet kancellárnak az a javaslata, hogy még a genfi konferencia újrakezdése előtt a nyugati hatalmak külön csúcsértekezletet tartsanak. Az elutasító angol álláspont miatt alig került le napirendről az ügy, színre lépett az újabb bajkeverő: Olaszország kormánya lényegében megismételte a már elvetett nyugatnémet javaslatot. Ha ez a javaslat is hatástalanul szertefoszlik, most már Franciaországon lenne a sor. Közismert dolog, hogy De Gaulle és kormánya teljesen ,,egy követ fúj” a bonni militaristákkal. Ez a politika azonban a francia nép határozott ellenállásába ütközik. A Francia Kommunista Párt most zárult XV. kongresszusa is a nép óhaját fejezte ki, amikor meghirdette a demokratikus megújulás programját, amely lehetővé teszi a nemzeti függetlenség és a béke biztosítását a demokratikus szabadságjogok helyreállítását és kiterjesztését. A francia haladó erők határozott fellépésével egyidőben Nyugat-Németországban további erőfeszítéseket tettek a nemzetközi megértés rontására. A bonni politikusok elhatározták, hogy a július 1-i elnökválasztást nem másutt, hanem Nyugat-Berlinben tartják. Ez a provokációs lépés természetesen nem a július 13-án újra kezdődő genfi tárgyalások megkönnyítését, hanem a tanácskozások kiélezését célozzák. Gromiko nyilatkozata Gromiko szovjet külügyminiszter sajtóértekezleten ítélte el a német kérdés békés megoldásának útjába gördített újabb akadályt. Kijelentette, hogy ez a nyugatnémet lépés egyenes folytatása azoknak a káros kísérleteknek, amelyeket már a konferencia első időszakában is lépten-nyomon elkövettek. A helyzetet élezi az is, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya változatlan erővel arra törekszik, hogy nukleáris és rakétafegyverekkel lássák el a NATO több tagállamát, de mindenekelőtt a Német Szövetségi Köztársaságot. A szovjet külügyminiszter azonban e veszélyes lépésekkel szemben ismételten a békés megegyezés szellemét állította előtérbe. Hangsúlyozta, hogy meg kell kötni a békeszerződést a két német állammal és fel kell számolni Nyugat-Berlinben a már tarthatatlan megszállási rendszert. „Az a véleményünk — mondotta Gromiko —, hogy vannak kiinduló pontok, amelyek a genfi értekezlet pozitív befejezésének reményével kecsegtetnek, természetesen ha a partnereiket nem olyan szándékok vezetik, hogy egy helyben topogjanak és a hidegháború folytatása jegyében tárgyaljanak." Remények Gromiko nyilatkozatát Angliában nagy érdeklődéssel fogadták. A Daily Express így ír róla: „Gromiko nyilatkozata után ... fellángoltak a remények Nyugaton, hogy kielégítő ideiglenes megegyezést lehet elérni Berlin ügyében...” a News Chronicle vezércikkében kifejti, hogy Nyugat-Németország nem segít a dolgokon azzal, hogy Berlinben rendezi az elnökválasztást és azzal sem, hogy Adenauer álláspontja a Szovjetunióval szemben továbbra is olyan hajlékony, akár a vasrúd. „De Gaulle Adenauer mellett áll — folytatja a lap —, Eisenhower pedig kifogyhatatlan leleményességgel talál új ürügyeket a csúcstalálkozó alóli kibúvásra.** De hiábavaló az ilyen bújócskázás ... Nem kétséges, hogy a szovjet kormány — miként eddig is tette — ezután is minden erejét latba veti, hogy Genfben végülis kölcsönösen elfogadható megoldásokat találjanak és létrejöjjön a csúcstalálkozó. M. B. . 9 - Kozlov elvtárs New Yorkban Frol Kozlov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese New Yorkba utazott, hogy megnyissa az ottani szovjet kiállítást. Kozlov elvtársat a TIT—114 mintájú repülőgép vitte az Egyesült Államokba. Moszkvától New Yorkig 11 óra alatt, leszállás nélkül tette meg az utat, amire még nem volt példa a repülés történetében. Megérkezésekor Kozlov elvtárs üdvözlő beszédet mondott, amelyben a többi között a következőket hangsúlyozta: „Meggyőződésünk, hogy a New York-i szovjet kiállítás, akárcsak a jövő hónapban Moszkvában megnyíló amerikai kiállítás elősegíti a népeink közötti jobb megértést.”