Szabad Föld, 1959. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-05 / 27. szám

1959. JÚLIUS 5. A KORMÁNYHIVATALNOK AUTÓJA... A Délafrikai Unióban a négerekkel szemben tanúsított ember­telen faji politika súlyos zavargásokhoz vezetett. A zavargások idején négyen életüket vesztették és mintegy ötvenen megsebe­sültek. A felkelők Loquit vezetőállású kormányhivatalnokot fog­ságba ejtették, gépkocsiját pedig felgyújtották. Képünk azt mu­tatja, amikor a rendőrök éppen a tűz eloltásával kísérleteznek |­-¡»›• Nagy fejlődés előtt áll Bulgária szocialista mezőgazdasága Munkatársunk ** más lapok képvi­­■cloivel együtt — kérdésekkel for­dult a hazánkban járt bolgár parla­menti küldöttséghez. Kérdéseinkre Sztanko Todorov, a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottságának titkára, nemzetgyűlési képviselő saj­tótájékoztatón adott részletes felvilá­gosítást a bolgár mezőgazdaság je­lenlegi helyzetéről, fejlődéséről, ter­veiről. Ötéves terv­­ három év alatt Todorov elvtárs, bevezetőben elmondta, hogy a Bolgár Kom­munista Párt VII. kongresszusa tavaly júliusban fogadta el az ipar és a mezőgazdaság fejlesz­tésének ötéves tervét. E szerint a mezőgazdaság termelésének mint 35 százalékkal kívánták ne­­emelését 1958-hoz képest több vélni. A kongresszus utáni né­­hány­ hónap azonban bebizo­nyította, hogy a már szövetkeze­tekbe tömörült bolgár parasztok, ennél jóval többre képesek. He­lyenként kifejezésre is juttatták, hogy az eredeti határidőnél ko­rábban kellene az ötéves tervet befejezni. Így született meg a jelszó: Teljesítsük az ötéves tervet az iparban négy év alatt, a mező­­gazdaságban három év alatt.” A mezőgazdaság ugyanakkor azt a feladatot kapta, hogy az idén kétszerezze meg, jövőre pedig há­romszorozza meg az 1958. évi eredményeket. A nagy feladat kitűzésénél a párt és a kormány figyelembe vette, hogy Bulgáriában már be­fejeződött a mezőgazdaság szo­cialista átalakulása és ez hatal­mas lehetőséget nyújt a további előrehaladáshoz. S hogy még jobban segítsék a termelékenység fokozását, a kisebb szövetkezetek egyesültek. Míg a múlt év októ­berében 3450 termelőszövetkezet 1100 hektáros átlagterületen dol­gozott, most mintegy ezer szövet­kezet működik, átlagos területük 4500 hektár. Ezek már igazi szo­cialista nagyüzemek. Vízművek, öntöző rendszerek Az így kialakult nagy erőt kép­viselő falusi közösségek most már számos olyan munkára vállalkoz­hatnak, amelyek megoldása eddig túlhaladta erőiket. Eddig például a szövetkezeti tagok a téli hóna­pok alatt jórészt tétlenségre vol­tak kárhoztatva. Az elmúlt hóna­pokban azonban már hozzáfogtak a nagy öntözési rendszerek kiala­kításához és törpe vízműveket készítettek. Tavaly októbertől ez év júniusáig 700 törpe­ vízművet és 600 vízkiemelő-állomást he­lyeztek üzembe, 120 ezer hektár szűzföldet vontak művelés alá és 165 ezer öntözésének a feltételeit teremtették meg. Érdemes itt megemlíteni, hogy a felszabadu­lás előtt csak 30 ezer hektárt ön­töztek Bulgáriában. A szocialista útra lépett parasztság tehát fél év alatt kereken ötször annyi te­rület öntözését tette lehetővé, mint amennyit a tőkés rendszer fennállása egész ideje alatt. Az állattenyésztésben is szem­beötlő az ugrásszerű fejlődés. A sertésállományt már az idén megkétszerezik, a baromfiállo­mányt pedig 3—4-szeresére gya­rapítják. Az idén körülbelül ezer nagy baromfitenyésztő-telep léte­sül. Mindegyikben 5 ezer tojó ad­ja a fajtiszta tojásokat. A bolgár tsz-ek feladataik tel­jesítése érdekében munkaszerve­zésüket is megváltoztatták. A kormány a jól átgondolt tervek teljesítését, az állami támogatás fenntartásával és növelésével, teljesen a gazdaságok vezetőire bízta. Új dolog az is, hogy trak­toros növénytermesztő brigádo­kat létesítettek. A szövetkezeti tagok részesedése pedig a gazda­ságok által elért jövedelemtől függ. Ez az intézkedés ésszerű takarékoskodásra és jobb munká­­ra ösztönzi a dolgozókat, hiszen a munkájuk gyümölcsét elsősor­ban önmaguk élvezik. Az intézkedések nyomán újabb kedvező feltételek teremtődnek a bolgár mezőgazdaság további nagyarányú fejlődéséhez. Milassin Béla Ő AZ ELSŐ BÉCSI ÉLMÉNY. Autóbusszal ér­keztünk és kocsink először a Magyar Kollé­gium belvárosi épülete előtt állt meg. Mindany­­nyian kiszálltunk, hogy az utazástól meggémbere­­dett tagjainkat kinyújtóztassuk. Rövidesen figyel­mesek leszünk egy húszegynéhány éves, szegénye­sen öltözött fiatalemberre, aki körülöttünk ténfe­­reg. Egy-egy beszélgető csoport mögé áll, ha ész­reveszik, akkor odébb odalog. Végül is valaki megkérdezi, hogy mit akar? Semmit. Magyar disz­­szidens. Gyorsan elkezdi a dicsekvést. Állása van, havi 2500-as fizetéssel. Nemrégiben vett autót és ví­­kendházat Burgenlandban. Otthon öt rend ruhája lóg a szekrényben. Csak a nevét nem árulja el. Kissé tamáskodva nézzük egyszerű öltözékét. Szombat délután van, napsütéses, meleg idő. Még egyszer feltesszük a kérdést: akkor mit keres itt, gyalogszerrel a Magyar Kollégium előtt? — Sem­mit — mondja és tétovázva elballag. Otthagyja nekünk hencegő hazugságait és viszi a terhét, a honvágyat, amely a magyar ház környékére hozta. A másik disszidens: a szállodai szobalány. A nevét ő is titkolja, csak annyit árul el magáról, hogy győri. Csinos, fiatal leány és elégedett. Mert állása van, s kikerülhetett a szörnyű tábor­ból. Azt mondja, ha az utcán jár, vagy a villamoson uta­zik, óvakodik magyarul beszélni. Mert a bécsiek már nagyon unják a magyar menekülteket. — Senki sem szeret itt minket — kesereg. Miért nem jön haza? Vállat von és kifordul a szobából. Hiába, nehéz mesterség az önkritik­a. Ha ezeknek a fiataloknak volna erejük bevallani, hogy ostobaságot csináltak, elhárulna az akadály a boldogulásuk elől. Dehát ez nem megy köny­­nyen... TÍZ ESZTENDŐVEL EZELŐTT, ilyenkor Budapest már a Világifjúsági Találkozó lázá­ban égett. Bécsben egyelőre semmi külső jel nem mutatja, hogy egy hónap múlva itt fognak összese­­regleni a földgömb fiataljainak képviselői. Egy város, egy ország, amely az idegenforgalomra van berendezkedve. Számukra a VIT elsősorban üzlet. A régi nóta azt indítványozza: „A nyüzsgő Práterba nézz be!” Benéztünk, mégpedig vasárnap este. A Prá­ter, a bécsi hírneves vurstli csalódást keltett. Nem nyü­zsög úgy, mint a mi Vidám Parkunk, pedig itt belépőt sem kell fizetni. Csak a három Dodgem körül van némi élet és a különböző pavilonokban, ahol néhány schil­­lingért lehet amerikai automata­ játékokkal szórakozni. Az óriáskeréken, a nevezetes ,,Riesenrad”-on is jó soká­ig tart egy menet, mert ez aszerint megy tovább, aho­gyan az új vendégek érkeznek és szállnak be a kabi­nokba. Mialatt éppen a nagy kerék legtetején pihenge-­t­tünk és az éjszakai Bécs világvárosi panorámá­­j­­ában gyönyörködünk, azon tűnődünk, hogy mi a­­ szolidság oka? A vendéglőkben is szokatlanul ke­vés a nép, igaz, hogy csaknem mindegyik utca­sarokra jut egy. Másnap, egy öreg bécsi polgárral­­ folytatott beszélgetés során tudjuk meg a rejtély­­ nyitját. Az egyszerű bécsi ember minden garast­­ a fogához ver, nagyon takarékos. Rengeteg részlet­­fizetés terheli a költségvetését, a köznapi élet­­ meglehetősen drága, kétszer is meggondolja, amíg­­ felhajt egy korsó schwechati sört, pedig az igazán­­ jó és nem kerül sokba. Az üzletemberek elégedet­tek a konjunktúrával, az idegenforgalom is sokat­­ hoz a konyhára, de ennek hasznát elsősorban a­­ tőkések látják. Ők pedig nem a kis, hangulatos­­ Stadtbrau-okban szórakoznak, sem a Práterben,­­ hanem a belvárosi luxus éttermekben és mula­­tókban. Hajduska István Két gyorsfénykép Bécsről . Szabadföld Kétféle név,ap­n­l a genfi értekezlet további kilátásairól Az ember könnyen azt gondol­hatná, hogy a nagyhatalmak genfi értekezletének első és má­sodik „félideje” közti három he­tet afféle „vakációzással” töltik a külügyminiszterek. De nem így van. Talán egyetlen nyáreleji nap sem múlt el anélkül, hogy a konferencia munkájával össze­függő, azt befolyásoló események ne történtek volna. Ezek azonban nem minden esetben azonos elő­jelűek. Szándékos „borúlátás" Az Atlanti-óceán túlsó oldalán főként negatív előjelű cseleke­deteknek lehettünk tanúi. Herter amerikai külügyminiszter például Eisenhower elnökkel folytatott megbeszélése alkalmával azt ál­lította, hogy a külügyminiszteri értekezlet zsákutcába jutott. És ebből a megállapításából sietve le is vonta a merész következte­tést: „A genfi külügyminiszteri értekezlet zsákutcába jutása csökkentette a csúcsértekezlet re­ményeit.” Herter természetesen nem mu­lasztotta el az alkalmat, hogy a televízió nézőit és a rádió hallga­tóit is „meggyőzze” arról, hogy a szovjet delegáció magatartása miatt nem történt eddig meg­egyezés. S hogy az amerikai meg­egyezési készségnek még nagyobb nyomatékot adjon, tarisznyájából ismét előráncigálta a „megava­­sodott csomagtervet, azt a tervet, amelyet annak idején a meggyő­ző szovjet ellenérvek pergőtüzé­nek hatására kényszeredetten le­vettek a tárgyaló­asztalról és az asztal alá dobtak. Nos, ha a „cso­mag” már akkor is „romlott” volt, most már sokkal inkább az és ha az asztal alól ismét az asz­tal közepére terítenék, csak a genfi légkört rontanák vele. Anglia csúcstalálkozót vár Herter tehát szándékosan sö­tét színekkel, borús képet fes­tett Géniről. Selwyn Lloyd angol külügyminisztert azonban ez nem túlságosan zavarta és Genfet jó­val valószerűbb színekkel ecse­telte. Parlamenti beszámolójában hangsúlyozottan a megegyezés lehetőségét fejezte ki. „Azzal a céllal térünk vissza Genfbe, hogy fokozott erőfeszítésekkel törekedjünk valamilyen megálla­podásra.” Kiemelte, hogy Gromi­­ko külügyminiszternek a tanács­kozások elnapolása előestéjén is­mertetett tervezetében már van­nak bizonyos elemek, amelyek a megegyezés alapjául szolgálhat­nának. A külügyminiszter a csúcsértekezlettel kapcsolatban megjegyezte: „Remélem, hogy genfi ta­nácskozásaink folytatása végül is a kormányfői találkozó­hoz vezet.’’ Világosan látható tehát, hogy az angol és az amerikai külügy­miniszter bizonyos mértékig el­térő véleménnyel van a genfi konferencia eddigi munkájának értékelését illetően. Ez a véle­ménykülönbség különösen a meg­egyezés és a csúcstalálkozó kér­désében jelentős. Herter alig re­mél valamit a konferenciától, Selwyn Lloyd viszont úgy véli, hogy Genfben végül is egyezmény jön létre és a csúcstalálkozó is megvalósul. Akik „leckéztetni" akarnak De úgy látszik, a megegyezés el­lenfelei összefogtak, hogy „meglec­­kéztessék” Angliát és nyugati rész­ről megnehezítsék a további előreha­ladást. Csakis így fogható fel Ade­­nauer nyugatnémet kancellárnak az a javaslata, hogy még a genfi konfe­rencia újrakezdése előtt a nyugati hatalmak külön csúcsértekezletet tart­sanak. Az elutasító angol álláspont miatt alig került le napirendről az ügy, színre lépett az újabb bajkeverő: Olaszország kormánya lényegében megismételte a már elvetett nyugat­német javaslatot. Ha ez a javaslat is hatástalanul szertefoszlik, most már Franciaor­szágon lenne a sor. Közismert dolog, hogy De Gaulle és kormánya teljesen ,,egy követ fúj” a bonni militaris­tákkal. Ez a politika azonban a fran­cia nép határozott ellenállásába üt­közik. A Francia Kommunista Párt most zárult XV. kongresszusa is a nép óhaját fejezte ki, amikor meghirdette a demokratikus meg­újulás programját, amely lehe­tővé teszi a nemzeti függetlenség és a béke biztosítását a demokra­tikus szabadságjogok helyreállí­tását és kiterjesztését. A francia haladó erők határo­zott fellépésével egyidőben Nyu­­gat-Németországban további erő­feszítéseket tettek a nemzetközi megértés rontására. A bonni po­litikusok elhatározták, hogy a jú­lius 1-i elnökválasztást nem má­sutt, hanem Nyugat-Berlinben tartják. Ez a provokációs lépés természetesen nem a július 13-án újra kezdődő genfi tárgyalások megkönnyítését, hanem a tanács­kozások kiélezését célozzák. Gromiko nyilatkozata Gromiko szovjet külügyminisz­ter sajtóértekezleten ítélte el a német kérdés békés megoldásá­nak útjába gördített újabb aka­dályt. Kijelentette, hogy ez a nyugatnémet lépés egyenes foly­tatása azoknak a káros kísérle­teknek, amelyeket már a konfe­rencia első időszakában is lép­ten-nyomon elkövettek. A hely­zetet élezi az is, hogy az Ameri­kai Egyesült Államok kormánya változatlan erővel arra törek­szik, hogy nukleáris és rakéta­fegyverekkel lássák el a NATO több tagállamát, de mindenek­előtt a Német Szövetségi Köztár­saságot. A szovjet külügyminiszter azonban e veszélyes lépésekkel szemben ismételten a békés meg­egyezés szellemét állította elő­térbe. Hangsúlyozta, hogy meg kell kötni a békeszerződést a két német állammal és fel kell szá­molni Nyugat-Berlinben a már tarthatatlan megszállási rend­szert. „Az a véleményünk —­ mondotta Gromiko —, hogy van­nak kiinduló pontok, amelyek a genfi értekezlet pozitív befejezé­sének reményével kecsegtetnek, természetesen ha a partnereiket nem olyan szándékok vezetik, hogy egy helyben topogjanak és a hidegháború folytatása jegyé­ben tárgyaljanak." Remények Gromiko nyilatkozatát Angliában nagy érdeklődéssel fogadták. A Daily Express így ír róla: „Gromiko nyilat­kozata után ... fellángoltak a remé­nyek Nyugaton, hogy kielégítő ide­iglenes megegyezést lehet elérni Berlin ügyében...” a News Chro­­nicle vezércikkében kifejti, hogy Nyugat-Németország nem segít a dolgokon azzal, hogy Berlinben ren­dezi az elnökválasztást és azzal sem, hogy Adenauer álláspontja a Szov­jetunióval szemben továbbra is olyan hajlékony, akár a vasrúd. „De Gaulle Adenauer mellett áll — folytatja a lap —, Eisenhower pedig kifogyhatat­lan leleményességgel talál új ürügye­ket a csú­cstalálkozó alóli kibúvásra.** De hiábavaló az ilyen bújócs­­kázás ... Nem kétséges, hogy a szovjet kormány — miként ed­dig is tette — ezután is minden erejét latba veti, hogy Genfben végülis kölcsönösen elfogadható megoldásokat találjanak és létre­jöjjön a csúcstalálkozó. M. B. . 9 - Kozlov elv­társ New­ Yorkban Frol Kozlov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhelyettese New Yorkba utazott, hogy meg­nyissa az ottani szovjet kiállítást. Kozlov elvtársat a TIT—114 min­tájú repülőgép vitte az Egyesült Államokba. Moszkvától New Yorkig 11 óra alatt, leszállás nél­kül tette meg az utat, amire még nem volt példa a repülés tör­ténetében. Megérkezésekor Kozlov elvtárs üdvözlő beszédet mondott, amely­ben a többi között a következőket hangsúlyozta: „Meggyőződésünk, hogy a New York-i szovjet kiál­lítás, akárcsak a jövő hónapban Moszkvában megnyíló amerikai kiállítás elősegíti a népeink kö­zötti jobb megértést.”

Next