Szabad Föld, 1960. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-17 / 16. szám
10 Szabadföld Horva^lív ERED~~~—| L_ IHIÚSVÉT ÜNNEPE? Minden ünnep, minden évforduló valamilyen naphoz, pontos dátumhoz fűződik. Tudjuk, hogy hazánk felszabadulását április 4-én, az alkotmányt augusztus 20- án, az újévet január elsején ünnepeljük. Csak a húsvéttal van „baj” évről évre. Hol március végére, hol április elejére esik. Pedig ezt sem a véletlen, vagy a naptárkészítők pillanatnyi hangulata határozza meg, hanem egy ősi hagyományból kialakult szabály. Húsvét vasárnapja minden esztendőben a tavaszi napéjegyenlőséget (az a tavaszi nap, amikor a nappal és az éjszaka egyforma hosszú) követő holdtölte utáni első vasárnapra, vagyis a március 22—április 25 közötti időszakra esik. Ebben az évben a tavaszi napéjegyenlőség március 20-án volt, az azt követő első holdtölte április 11-én, s így került a naptárban húsvét április 17-re, a holdtöltét követő első vasárnapra. Ez a szabály tehát, azt igazolja, hogy a húsvét ünnepe szoros kapcsolatban áll a tavasszal. De vajon miért és mióta? Mert húsvétot nem a kereszténység kialakulása után kezdték ünnepelni, hanem — mint azt a kutatások igazolják — annál jóval régebben. Marduk isten és társai... Az ókorban minden városnak külön istene volt, s így lett Babilon város istene Marduk. Amikor kialakult a hatalmas Babiloni Birodalom, a főváros istenét, Mardukot a többi isten fölé helyezték. Hódolói meg voltak győződve arról, hogy Marduk minden télen meghal és minden tavasszal ismét feltámad. Bizonyos napokon gyászolva siratták, tavasszal pedig vidám ünneppel ülték meg a „feltámadását”. A babiloniak földműveléssel és pásztorkodással foglalkoztak. Ez már magában véve is indokolja elképzelésüket Marduk isten haláláról és feltámadásáról. Hiszen a földből és jószágból élő emberek számára a tél kényszerű pihenőt, kopár legelőt, a tavasz pedig megújulást, munkakezdést jelentett. Ezért hitték, hogy istenük — vagyis maga a természet — télen hal meg és tavasszal támad fel. De megtaláljuk ezt a legendát az ókor többi pásztorkodó és földművelő népének vallásában is. Egyiptomban Ozirisz, Görögországban Dionüzosz, Föníciában és Szíriában Adonisz tavaszi feltámadását ünnepelték. Az Adonisz-ünnepségek külön érdekessége, hogy a „halott isten” felravatalozásának és eltemetésének szertartása körülbelül abban az időpontban zajlott le, amelyre a lényegesen később keletkezett keresztény vallás a húsvétot megelőző „nagyhetet” teszi. Mi történt Bakabbal ? Még ennél is érdekesebb és jellegzetesebb hasonlóságot találunk az ősi dél-amerikai vallási legendákban. Kingsborough „Mexikó őstörténete” című könyvében leírja, hogy Yucatan őslakóinak istene egy Bakab nevű „megváltó” volt, akit töviskoszorúval koronázva ábrázoltak. A monda szerint Bakabot kitárt karjainál fogva keresztalakban ácsolt fára feszítették, ahol három napig maradt holtan, majd a harmadik nap végén feltámadt és felment az égbe. Tehát az amerikai szárazföldön élő mexikóiak körében, akik semmiféle kapcsolatban nem voltak a keresztény világgal, olyan hitregék alakultak ki, amelyek rendkívül hasonlítanak a Krisztus haláláról és feltámadásáról költött legendák részleteihez. Sok utalást találunk arra is az ősi vallásokban, hogy tavaszünnep alkalmából isteni származásúnak tartott királyfiakat áldoztak fel, hogy megváltsák a többi embert az istenek haragjától. A fenti példák mind azt igazolják, hogy a húsvét ünnepe lényegesen korábbi eredetű, mint maga a kereszténység. S ez az ünnep egyházi szertartásaiban és népi szokásaiban mindmáig őrzi a tavaszünnep ősi vonásait. Magyar népszokások Így van ez hazánkban is. Magyarországnak igen sok vidékén az a szokás, hogy a nagyhéten nem harangoznak, hanem kerepelnek. Sok helyes húsvét vasárnapján a gyermekek kereplőkkel, dobokkal, csengettyűkkel hatalmas lármát csapnak. Mindkét szokásnak közös az eredete. Valamikor, nagyon régen a néptörzsek „varázslói” dobszóval, kereplővel hatalmas lármával űzték el a gonosz szellemeket, hogy ne tehessenek kárt az emberekben. Igen érdekes az eredete a nálunk annyira elterjedt húsvéti locsolkodásnak és tojásajándékozásnak is. A régieknél a tojás a termékenységet képviselte, az öntözés pedig a megtermékenyítést. A fiatal legényeket és lányokat pedig a tavasz ünnepén avatták férfiakká, illetve asszonyokká, hiszen a tavasz ünnepe egyben a termékenység ünnepe is volt. A régi emberáldozatok emlékét őrzi a húsvéti bárány, illetve a kalács. Az élet győzelme Nem eredeti „keresztény” ünnep tehát a húsvét, hanem régirégi legendák ismétlése, amikor a tavaszi napforduló idején az emberek a meghaló és feltámadó istenekben valójában a természet téli halálát siratták, s a tavasz feltámadásán ujjongtak. A nappalok ekkor kezdtek hosszabbodni, a világosság legyőzte a sötétséget. A természet ekkor kezdett megújulni, a termékenység legyőzte a pusztulást, az élet a halált. Mert nincs nagyobb ünnep a földművelő ember, s mindenki számára, mint amikor a termékeny föld kitárul a mag előtt, zöldbe borulnak a fák, s a mezők, feltámad a természet! Balogh Judit OlVASÓINK^cLeBne^ 2 Több olvasónk családjogi kérdésekkel fordult szerkesztőségünkhöz Ezekből kiválasztottuk azokat, amelyek általános érdeklődésre tartanak számot. Olvasóink kérdéseire szerkesztőségünk jogtanácsosa válaszol. öt éve házasodtam, feleségem elvált asszony volt és egy kétéves kislányt hozott a családba. Úgy szerettem a kislányt, hogy nevemre írattam.. Feleségemmel öt év után úgy döntöttünk, hogy nem tudunk együtt élni, ezért külön költöztünk Az asszony most tőlem követeli a gyermektartást, nem az előző férjétől, akitől a kislány született. Én nem vagyok hajlandó más gyermeke után gyermektartást üzetni. Kérem, írják meg, hogy kötelezhet-e engem a bíróság gyermektartásdíj fizetésére kérdezi B. András celldömölki olvasónk. Olvasónk azt mondja, hogy a felesége által hozott, előző házasságából született gyermeket „nevére íratta”, de nem mondja meg, hogy ez örökbefogadás, vagy apaság elismerése útján történt-e. Egyik esetben az örökbefogadást, a másik esetben pedig az apai elismerő nyilatkozatot kellene hatálytalanítani, mert amíg ez meg nem történik, addig olvasónkat terheli a tartás. Az örökbefogadott gyermek családi helyzete azonos a vérszerinti gyermekével. A törvény azt írja elő, hogy a fiúkat 6 éves korúiktól kezdve — ha a szülők elváltak, — az apjának kell nevelni. Két év óta, amióta elváltunk, én nevelem a kisfiamat, aki most első elemista. Volt férjem követeli tőlem a gyermeket. Én nem adom oda, mert annyira szeretem, hogy nem tudok tőle megválni. És ha elveszik, ezzel tönkreteszik az életem. (V. Istvánné leveléből.) A bíróság elsősorban a gyermek érdekeire van figyelemmel abban a kérdésben, hogy kinél helyezze el a gyermeket: az apánál-e, vagy az anyánál. Hat éves koráig rendszerint az anya gondjaira bízzák úgy a fiú, mint a leánygyermeket, ha csak az anya életkörülményei, vagy anyagi és erkölcsi helyzete ezt nem zárja ki. Hat éves kora után a fiúgyermek az apa gondozásába kerül, de csak akkor, ha nem kívánatosabb, hogy a gyermek továbbra is az anyánál maradjon. Meddig kell fizetnem a gyermektartást? — kérdezi S. M. mezőkövesdi olvasónk. Szabály szerint: a gyermek 16 éves koráig, de ha agyermek tovább tanul, úgy 18 éves koráig, sőt esetleg tovább is, a gyermek élethivatásszerű tanulmányai befejezéséig. Ugyanez a helyzet a gyermek betegsége, vagy munkaképtelensége esetén is. Három hónapig jártam együtt egy leánnyal, azután elmaradtunk egymástól. A leány most gyermeket vár és hallom, hogy a tőle érdeklődőknek azt mondja, én vagyok a gyermek apja. Ez lehetetlen! Kérem, segítsenek! Három évvel ezelőtt olyan betegségben szenvedtem, hogy az orvos azt mondta: „sajnos, magának ezek után nem lesznek utódai”. Én nem ismerem el magaménak azt a gyermeket. Hogyan vigyem az ügyet a bíróság elé? (K. Sándor orosházi olvasónk leveléből.) Az ügyet nem olvasónknak kell a bíróság elé vinni, hanem az anya fogja olvasónkat — esetleg — perelni apaság megállapítása iránt. A perben azután tanúkkal és bírósági orvosszakértő útján kell bizonyítani hogy nem olvasónktól származik a gyermek. Közölhetjük azt is, hogy az apaság vélelmét a gyermek születésétől szerzett értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg. Mindenesetre érdeklődje meg, hogy miként lett a gyermek anyakönyvezve, mert a gyermek csak apai elismerő nyilatkozat alapján viselheti olvasónk nevét. Férjemtől négy hónap óta külön élek két kisfiammal. Férjem azóta egy fillérrel sem segíti gyermeke eltartását, mert pénzét a kocsmá ban elmulatozza. Mit tegyek, kitten forduljak, hogy támogatást kapjak fiaim neveléséhez? (B. Józsefné kecskeméti olvasónk leveléből.) Módjában van olvasónknak a bíróságnál perelni, és a hozandó ítélet alapján behajtani a tartásdíjat, vagy pedig feljelentheti férjét a gyermek lakhelye szerinti városi, vagy járási ügyészségnél, mert a tartásdíj elmulasztása súlyos bűncselekményt képez. Feleségemnek jó fizetése van, prémiummal együtt 2000 forintot is megkeres havonta. Az én mezőgazdaságból eredő jövedelmem alig tesz ki, ha az évi jövedelmet elosztjuk havonta 1600 forintot. Ennek ellenére, havi 320 forint gyermektartásdíjat kell fizetnem. Szerintem ez nem igazságos. Volt feleségemnek éppen elég jövedelme van ahhoz, hogy a gyermeket eltartsa. (F. B. leveléből.) A gyermek tartása mindkét szülő kötelessége. A levelében lett körülmények között a havi 320 forint fizetésre való kötelezés nem látszik jogtalannak, mert a gyermekek eltartása nyilván ennél sokkal többe kerül. Dr. Perl István i9so. Április n. ------- -'UxCcl ■SZ&'luAan.eC. / ^ORU/ta^/ Nem adok igazat Dudás Jánosné bátai levélírónak, aki a válás ügyéhez szólt hozzá. Téves felfogás, hogy legtöbb esetben a férfi a hibás. Ezt én mint hétcsaládos anya mondom. Ugyanis egy leány ne csak férjhez menni tudjon, hanem a házasságban is őrizze meg asszonyi varázsát," mert nemcsak az asszonyi hűtlenség okozhatja a válást, hanem a rendet, tisztaságot nem szerető, pazarló feleség is. Sajnos sok asszony először nem saját magában, hanem a „vetélytársnőjében” keresi a hibát. Kötelességünk a hibakeresés, mert ha ennek okára az elromlott házasság szenvedői rájöttek, akkor bizonyára megtalálják a védekezés módját is. Lóki Ferencné, Cserszegtomaj★ Úgy látszik, a vita most már sok kérdésre kitér. Meglepődve olvastam nemrég a Hajdú megyei barna asszony levelét, aki arról panaszkodik, hogy férje nem akar állást vállalni otthon. Sok ilyen esetben az aszszony is hibás! Miért nem hat anyira a férjére, hogy az otthon maradjon. Ajánlok egy módszert. Ha teheti, kövesse a példámat. Amikor a férjem sehogyan sem akart maradni, kijelentettem, hogy akkor én sem maradok a falumban. Egy nap aztán megjelentem a férjem munkahelyén, Pesten — nem sajnáltam az útiköltséget — s azt mondtam neki: most keresek magamnak én is állást. Leszek villamoskalauz, vagy bármi, de Pesten leszek. Olyan hatással volt rá a dolog, hogy már itthon van, szövetkezeti építési brigádvezető. Nagy a boldogságom azóta. Az én elvem ez: az asszony legyen leleményes! Egy cselekvő asszony Pest megyéből ★ A barna asszony Hajdú megyéből aláírással megjelent olvasónk levele nagyon élő és eleven problémát ragadott meg, mert ehhez a kérdéshez — főként női olvasóink — sokan szólnak hozzá. Erről írt, s levelének lényegét közöljük: K. Iajosné Ceglédről: „Először azt kutattam, hátha a férjem valami „különleges” ok miatt szeret Pesten dolgozni. Rájöttem, az ok mindössze ennyi: szereti a nagyipart. Heteken át beszéltem neki, hogy Itthon is kell a szakember. Sikerült meggyőznöm, s most boldog vagyok.” B. J.-né Törökszentmiklósról: ,,A férjem jól keres, szépen élünk. Jobb szeretném én is, ha itthon maradna, de ezt egy szóval sem mondom neki. Tudom, az iparban is kell az ember. Erről az oldalról is nézni kell ezt az ügyet.” ★ A tanulságos és érdekes vitában sokan — különösen a fiatalasszonyok — nem értenek egyet az olyan véleménnyel, hogy házasság után a férj és feleség maradjon otthon. Igenis a szórakozást tanácsolják a fiatal házasoknak is. Alább ilyen témával foglalkozó levelekből idézünk: F. M. Gyúróról: „Nem adok igazat a vitában felszólaló Engler Józsának. Én is 18 éves koromban mentem férjhez, de most is szeretek bálba járni, szórakozni. Kicsit hosszú lenne 70 évig a négy fal között ülni.” K. J.-né Bizéről: „Hat éves házasok vagyunk, de a szórakozással nem szakítottunk. Nemcsak az fiatal, aki még lány, vagy legény. A házasok is fiatalok, ha annak érzik magukat. Ezt nem lehet korhoz kötni. Szórakozni lehet és kell is.” A. Imre, Baja: „A jó társaságban a feleség és a férj is, jól érezheti magát. Hiba az, ha valaki mint férj, vagy feleség csak otthon gubbaszt szórakozás helyett.” Livóczki András: Cserépfalu. ..Elég nagy baj volt a múltban, hogy a fiatalok csak a robottal, a kenyérkeresettel voltak elfoglalva, s keveset mehettek szórakozni. Ma már a fiatalság könnyen mehet moziba, színházba, táncmulatságokba. Ezt nem is mulasztják el, igazuk van.” Kapás L.-né, Baranyából: „Sok fiatal ír a szerelemről, szórakozásról, de a munkáról kevés beszél. Hát ezzel, hogy állunk? A szerelem és szórakozás csak akkor tartalmas, ha párosul a munkaszeretettel, s a tudásvággyal. Jó lenne, ha erről is vitatkoznának egy kicsit a fiatalok. Olyanról is szeretnék már a vitában olvasni, hogy egyikmásik fiatal hogyan áll helyt a munkában, tanulásban. Ne mindig csak a könnyű dolgokról legyen szó!” Igazat adok N. N.-né, hajdúszoboszlói olvasónak. A házasfelek legyenek egyforma műveltségűek. Ha a férj vagy feleség nem szereti a színházat, mozit, könyvet, muzsikát, egyszóval a szórakozást, az előbbutóbb bajokhoz vezet. Az is bajt okozhat, ha például a feleség szereti a divatos ruhákat, cipőket, s ápolja még az arcbőrét is, ellenben a férj még a dédapáink öltözködésének él. Nem kell az öltözködést túlzásba vinni, de ez is nagyon fontos dolog. Tavaszi szél Jakabszállás★ Idézünk azokból a levelekből, amelyekben olvasóink a házasságról ,általánosságban írnak: T. Nagy István, tsz-tag, Kamut. A családi tűzhelyt csak az aszszony tudja otthonossá tenni. Az ő szeretete, kedvessége, és beosztása nélkül nincs családi boldogság. Ahol az asszony ezt nem tudja megtenni, ott megromlik a házasélet. .Egy jászsági KISZ-titkár: A „Hévíz környéki lány” gondolom, egy kicsit féltékeny, azért szeretné próbára tenni a fiút. Tanácsom a következő: tegyen úgy, mintha már nem érdekelné annyira a fiú, szórakozzék mással. Ha az udvarló hűségesen kitart, akkor igazi a szándéka. D. Marika, Kondorosról: Minden fiatal úgy érzi, az első szerelem a legigazibb. Nekem is udvarolt egy 16 éves fiú, akiről kiderült, hogy csak hetekig tartott engem igazinak. Most másnak udvarol. Intő példa ez a zalai fiataloknak. P. Irénke, Kecel: Ha a Vas megyei szőke asszony jobb tanácsot nem tud adni, inkább hallgasson. Aki házasságtörésre csábítja a fiatalokat, az a szocialista erkölcs és ifjúságunk ellen vét. Bennünket tiszta erkölcsre nevelnek!★ A Vas megyei szőke asszony levelét felháborodással olvastam én is. Igazuk van, akik elítélik őt, de azért a dolog sajnos nem olyan egyszerű. Itt van az én esetem. Hat éves asszony vagyok, s a mi házasságunk is nagyon megszürkült. A férjem nem kedves, udvarias, figyelmes, általában úgy él, mintha mindez nem is lenne a világon. Néha szinte könyörgök egy csókért, egy kedves szóért, de a férjem a munkájára hivatkozva ingerülten elutasít. Egy gyermekünk van, akit mindketten nagyon szeretünk. Én is szeretem a férjemet. De most megismerkedtem egy férfivel, aki ismeri családi körülményeinket és ostromol. Azt mondja, a mai modern házasságban nem kell a dolgokon töprengeni. Viszont a felajánlott megoldást nem fogadhatom el, hiszen a „Vas medvei szőke asszony tettét is elítélem. Mégis mi lenne hát a helyes cselekedet? Egy Bács megyei fiatalasszony ★ Cs. I. levelében jó lett volna, ha többet ír, mert így nehéz megérteni a helyzetét. Úgy hiszem, az a baj, hogy a fiú nem érettségizett, tehát nem tanult. Ezért sajnálja őt elhagyni. Ha így gondolkodik, talán nem is szereti. Ugyanis, ha őszintén vonzódik hozzá, akkor segítenie kellene őt a tanulásban. Ha a fiú értelmes és okos, megérdemli a fáradságot, mert hamar utolérheti Cs. I.-t. Szerintem erre talán a levélíró nem is gondolt. Pedig ilyesmi eszünkbe juthatna, hiszen a leány éppen úgy felemelheti a fiút, mint ahogy ez áll fordítva. Annál is inkább, mert az érettségi ma nem a világ, aki szorgalmas, könnyen megszerezheti, ha esti iskolába iratkozik. D. Géza Sopron