Szabad Föld, 1960. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-17 / 16. szám

10 Szabadföld H­orva^lív ERED~~~—| L_ IHIÚSVÉT ÜNNEPE? Minden ünnep, minden évfor­duló valamilyen naphoz, pontos dátumhoz fűződik. Tudjuk, hogy hazánk felszabadulását április 4-én, az alkotmányt augusztus 20- án, az újévet január elsején ün­nepeljük. Csak a húsvéttal van „baj” évről évre. Hol március vé­gére, hol április elejére esik. Pe­dig ezt sem a véletlen, vagy a naptárkészítők pillanatnyi han­gulata határozza meg, hanem egy ősi hagyományból kialakult sza­bály. Húsvét vasárnapja minden esztendőben a tavaszi napéjegyen­lőséget (az a tavaszi nap, amikor a nappal és az éjszaka egyforma hosszú) követő holdtölte utáni el­ső vasárnapra, vagyis a március 22—április 25 közötti időszakra esik. Ebben az évben a tavaszi napéjegyenlőség március 20-án volt, az azt követő első holdtölte április 11-én, s így került a nap­tárban húsvét április 17-re, a holdtöltét követő első vasárnap­ra. Ez a szabály tehát, azt igazolja, hogy a húsvét ünnepe szoros kap­csolatban áll a tavasszal. De va­jon miért és mióta? Mert húsvé­­tot nem a kereszténység kialaku­lása után kezdték ünnepelni, ha­nem — mint azt a kutatások iga­zolják — annál jóval régebben. Marduk isten és társai... Az ókorban minden város­nak külön istene volt, s így lett Babilon város istene Marduk. Amikor kialakult a hatalmas Ba­biloni Birodalom, a főváros iste­nét, Mardukot a többi isten fölé helyezték. Hódolói meg voltak győződve arról, hogy Marduk minden télen meghal és minden tavasszal ismét feltámad. Bizo­nyos napokon gyászolva siratták, tavasszal pedig vidám ünneppel ülték meg a „feltámadását”. A babiloniak földműveléssel és pásztorkodással foglalkoztak. Ez már magában véve is indokol­ja elképzelésüket Marduk isten haláláról és feltámadásáról. Hi­szen a földből és jószágból élő emberek számára a tél kényszerű pihenőt, kopár legelőt, a tavasz pedig megújulást, munkakezdést jelentett. Ezért hitték, hogy iste­nük — vagyis maga a természet — télen hal meg és tavasszal tá­mad fel. De megtaláljuk ezt a legendát az ókor többi pásztorkodó és földművelő népének vallásában is. Egyiptomban Ozirisz, Görögor­szágban Dionüzosz, Föníciában és Szíriában Adonisz tavaszi fel­támadását ünnepelték. Az Ado­­nisz-ünnepségek külön érde­kessége, hogy a „halott isten” fel­­ravatalozásának és eltemetésének szertartása körülbelül abban az időpontban zajlott le, amelyre a lényegesen később keletkezett ke­resztény vallás a húsvétot meg­előző „nagyhetet” teszi. Mi történt Bakabbal ? Még ennél is érdekesebb és jellegzetesebb hasonlóságot ta­lálunk az ősi dél-amerikai vallá­si legendákban. Kingsborough „Mexikó őstörténete” című köny­vében leírja, hogy Yucatan ős­lakóinak istene egy Bakab nevű „megváltó” volt, akit töviskoszo­rúval koronázva ábrázoltak. A monda szerint Bakabot ki­tárt karjainál fogva keresztalak­ban ácsolt fára feszítették, ahol három napig maradt holtan, majd a harmadik nap végén fel­támadt és felment az égbe. Tehát az amerikai szárazföldön élő mexikóiak körében, akik semmi­féle kapcsolatban nem voltak a keresztény világgal, olyan hit­regék alakultak ki, amelyek rendkívül hasonlítanak a Krisztus haláláról és feltámadásáról köl­tött legendák részleteihez. Sok utalást találunk arra is az ősi vallásokban, hogy tavaszün­nep alkalmából isteni származá­súnak tartott királyfiakat áldoz­tak fel, hogy megváltsák a többi embert az istenek haragjától. A fenti példák mind azt iga­zolják, hogy a húsvét ünnepe lé­nyegesen korábbi eredetű, mint maga a kereszténység. S ez az ünnep egyházi szertartásaiban és népi szokásaiban mindmáig őrzi a tavaszünnep ősi vonásait. Magyar népszokások Így van ez hazánkban is. Ma­gyarországnak igen sok vidékén az a szokás, hogy a nagyhéten nem harangoznak, hanem kere­pelnek. Sok helyes húsvét vasár­napján a gyermekek kereplőkkel, dobokkal, csengettyűkkel hatal­mas lármát csapnak. Mindkét szokásnak közös az eredete. Va­lamikor, nagyon régen a néptör­zsek „varázslói” dobszóval, kerep­lővel hatalmas lármával űzték el a gonosz szellemeket, hogy ne te­hessenek kárt az emberekben. Igen érdekes az eredete a ná­lunk annyira elterjedt húsvéti locsolkodásnak és tojásajándéko­zásnak is. A régieknél a tojás a termékenységet képviselte, az öntözés pedig a megtermékenyí­tést. A fiatal legényeket és lányo­kat pedig a tavasz ünnepén avat­ták férfiakká, illetve asszonyok­ká, hiszen a tavasz ünnepe egy­ben a termékenység ünnepe is volt. A régi emberáldozatok emlékét őrzi a húsvéti bárány, illetve a kalács. Az élet győzelme Nem eredeti „keresztény” ün­nep tehát a húsvét, hanem régi­régi legendák ismétlése, amikor a tavaszi napforduló idején az emberek a meghaló és feltámadó istenekben valójában a természet téli halálát siratták, s a tavasz feltámadásán ujjongtak. A nappalok ekkor kezdtek hosszabbodni, a világosság le­győzte a sötétséget. A természet ekkor kezdett megújulni, a ter­mékenység legyőzte a pusztulást, az élet a halált. Mert nincs na­gyobb ünnep a földművelő em­ber, s mindenki számára, mint amikor a termékeny föld kitárul a mag előtt, zöldbe borulnak a fák, s a mezők, feltámad a ter­mészet! Balogh Judit OlVASÓINK^cLeBne^ 2 Több olvasónk családjogi kérdésekkel fordult szerkesztőségünk­höz Ezekből kiválasztottuk azokat, amelyek általános érdeklődésre tart­anak számot. Olvasóink kérdéseire szerkesztőségünk jogtanácso­sa válaszol. öt éve házasodtam, feleségem el­vált asszony volt és egy kétéves kis­lányt hozott a családba. Úgy szeret­tem a kislányt, hogy nevemre írat­­tam.. Feleségemmel öt év után úgy döntöttünk, hogy nem tudunk együtt élni, ezért külön költöztünk Az asszony most tőlem követeli a gyermektartást, nem az előző férjé­től, akitől­ a kislány született. Én nem vagyok hajlandó más gyerme­ke után gyermektartást üzetni. Ké­rem, írják meg, hogy kötelezhet-e engem a bíróság gyermektartásdíj fizetésére kérdezi B. András cell­­dömölki olvasónk. Olvasónk azt mondja, hogy a felesége által hozott, előző házas­ságából született gyermeket „ne­vére íratta”, de nem mondja meg, hogy ez örökbefogadás, vagy apa­ság elismerése útján történt-e. Egyik esetben az örökbefogadást, a másik esetben pedig az apai el­ismerő nyilatkozatot kellene ha­tálytalanítani, mert amíg ez meg nem történik, addig olvasónkat terheli a tartás. Az örökbefoga­dott gyermek családi helyzete azonos a vérszerinti gyermekével. A törvény azt írja elő, hogy a fiúkat 6 éves korúiktól kezdve — ha a szülők elváltak, — az apjának kell nevelni. Két év óta, amióta elvál­tunk, én nevelem a kisfiamat, aki most első elemista. Volt férjem kö­veteli tőlem a gyermeket. Én nem adom oda, mert annyira szeretem, hogy nem tudok tőle megválni. És ha elveszik, ezzel tönkreteszik az életem. (V. Istvánné leveléből.) A bíróság elsősorban a gyer­mek érdekeire van figyelemmel abban a kérdésben, hogy kinél helyezze el a gyermeket: az apá­nál-e, vagy az anyánál. Hat éves koráig rendszerint az anya gond­jaira bízzák úgy a fiú, mint­ a leánygyermeket, ha csak az anya életkörülményei, vagy anyagi és erkölcsi helyzete ezt nem zárja ki. Hat éves kora után a fiúgyer­mek az apa gondozásába kerül, de csak akkor, ha nem kívánato­sabb, hogy a gyermek továbbra is az anyánál maradjon. Meddig kell fizetnem a gyermek­­tartást? — kérdezi S. M. mezőkö­vesdi olvasónk. Szabály szerint: a gyermek 16 éves koráig, de ha a­­gyermek tovább tanul, úgy 18 éves koráig, sőt esetleg tovább is, a gyermek élethivatásszerű tanulmányai be­fejezéséig. Ugyanez a helyzet a gyermek betegsége, vagy munka­­képtelensége esetén is. Három hónapig jártam együtt egy leánnyal, azután elmaradtunk egy­mástól. A leány most gyermeket vár és hallom, hogy a tőle érdeklő­dőknek azt mondja, én vagyok a gyermek apja. Ez lehetetlen! Ké­rem, segítsenek! Három évvel ez­előtt olyan betegségben szenvedtem, hogy az orvos azt mondta: „sajnos, magának ezek után nem lesznek utódai”. Én nem ismerem el maga­ménak azt a gyermeket. Hogyan vi­gyem az ügyet a bíróság elé? (K. Sándor orosházi olvasónk leveléből.) Az ügyet nem olvasónknak kell a bíróság elé vinni, hanem az anya fogja olvasónkat — esetleg — perelni apaság megállapítása iránt. A perben azután tanúkkal és bírósági orvosszakértő útján kell bizonyítani hogy nem olva­sónktól származik a gyermek. Közölhetjük azt is, hogy az apa­ság vélelmét a gyermek születésé­től szerzett értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg. Mindenesetre érdeklődje meg, hogy miként lett a gyermek anyakönyvezve, mert a gyermek csak apai elismerő nyilatkozat alapján viselheti olvasónk nevét. Férjemtől négy hónap óta külön élek két kisfiammal. Férjem azóta egy fillérrel sem segíti gyermeke eltartását, mert pénzét a kocsmá­­ ban elmulatozza. Mit tegyek, kitten forduljak, hogy támogatást kapjak fiaim­ neveléséhez? (B. Józsefné kecskeméti olvasónk leveléből.) Módjában van olvasónknak a bíróságnál perelni, és a hozandó ítélet alapján behajtani a tartás­díjat, vagy pedig feljelentheti fér­jét a gyermek lakhelye szerinti városi, vagy járási ügyészségnél, mert a tartásdíj elmulasztása sú­lyos bűncselekményt képez. Feleségemnek jó fizetése van, prémiummal együtt 2000 forintot is megkeres havonta. Az én mezőgaz­daságból eredő jövedelmem alig tesz ki, ha az évi jövedelmet elosztjuk havonta 1600 forintot. Ennek ellené­re, havi 320 forint gyermektartásdí­jat kell fizetnem. Szerintem ez nem igazságos. Volt feleségemnek éppen elég jövedelme van ahhoz, hogy a gyermeket eltartsa. (F. B. levelé­ből.) A gyermek tartása mindkét szülő kötelessége. A levelében le­tt körülmények között a havi 320 forint fizetésre való kötelezés nem látszik jogtalannak, mert a gyermekek eltartása nyilván en­nél sokkal többe kerül. Dr. Perl István i9so. Április n. -------­ -'UxCcl ■SZ&'luAan.eC. / ^OR­U/ta^/ Nem adok igazat Dudás Já­­nosné bátai levélírónak, aki a válás ügyéhez szólt hozzá. Té­ves felfogás, hogy legtöbb eset­ben a férfi a hibás. Ezt én mint hétcsaládos anya mondom. Ugyanis egy leány ne csak férj­hez menni tudjon, hanem a há­zasságban is őrizze meg asszo­­nyi varázsát," mert nemcsak az asszonyi hűtlenség okozhatja a válást, hanem a rendet, tiszta­ságot nem szerető, pazarló fe­leség is. Sajnos sok asszony elő­ször nem saját magában, hanem a „vetély­társnőjében” keresi a hibát. Kötelességünk a hibake­resés, mert ha ennek okára az elromlott házasság szenvedői rá­jöttek, akkor bizonyára megta­lálják a védekezés módját is. Lóki Ferencné, Cserszegtomaj★ Úgy látszik, a vita most már sok kérdésre kitér. Meglepődve olvastam nemrég a Hajdú me­gyei barna asszony levelét, aki arról panaszkodik, hogy férje nem akar állást vállalni ott­hon. Sok ilyen esetben az asz­­szony is hibás! Miért nem hat anyira a férjére, hogy az otthon­ maradjon. Ajánlok egy mód­szert. Ha teheti, kövesse a pél­dámat. Amikor a férjem seho­gyan sem akart maradni, kije­lentettem, hogy akkor én sem maradok a falumban. Egy nap aztán megjelentem a férjem munkahelyén, Pesten — nem sajnáltam az útiköltséget — s azt mondtam neki: most kere­sek magamnak én is állást. Le­szek villamoskalauz, vagy bár­mi, de Pesten leszek. Olyan ha­tással volt rá a d­olog, hogy már itthon van, szövetkezeti építési brigádvezető. Nagy a boldogsá­gom azóta. Az én elvem ez: az asszony legyen leleményes! Egy cselekvő asszony Pest megyéből ★ A barna asszony Hajdú megyéből aláírással megjelent olvasónk levele nagyon élő és eleven problémát ra­gadott meg, mert ehhez a kérdéshez — főként női olvasóink — sokan szólnak hozzá. Erről írt, s levelének lényegét közöljük: K. I­ajosné Ceg­lédről: „Először azt kutattam, hátha a férjem valami „különleges” ok miatt szeret Pesten dolgozni. Rájöt­tem, az ok mindössze ennyi: szereti a nagyipart. Heteken át beszéltem neki, hogy Itthon is kell a szakem­ber. Sikerült meggyőznöm, s most boldog vagyok.” B. J.-né Törökszent­­miklósról: ,,A férjem jól keres­, szé­pen élünk. Jobb szeretném én is, ha itthon maradna, de ezt egy szóval sem mondom neki. Tudom, az ipar­ban is kell az ember. Erről az oldal­ról is nézni kell ezt az ügyet.” ★ A tanulságos és érdekes vitá­ban sokan — különösen a fia­talasszonyok — nem értenek egyet az olyan véleménnyel, hogy házasság után a férj és feleség maradjon otthon. Igenis a szórakozást tanácsolják a fia­tal házasoknak is. Alább ilyen témával foglalkozó levelekből idézünk: F. M. Gyúróról: „Nem adok igazat a vitában felszólaló Eng­­ler Józsának. Én is 18 éves ko­romban mentem férjhez, de most is szeretek bálba járni, szórakozni. Kicsit hosszú lenne 70 évig a négy fal között ülni.” K. J.-né Bizéről: „Hat éves há­zasok vagyunk, de a szórakozás­sal nem szakítottunk. Nemcsak az fiatal, aki még lány, vagy legény. A házasok is fiatalok, ha annak érzik magukat. Ezt nem lehet korhoz kötni. Szóra­kozni lehet és kell is.” A. Imre, Baja: „A jó társaságban a fele­ség és a férj is, jól érezheti magát. Hiba az, ha valaki mint férj, vagy feleség csak otthon gubbaszt szórakozás helyett.” Livóczki András: Cserépfalu. ..Elég nagy baj volt a múltban, hogy a fiatalok csak a robot­tal, a kenyérkeresettel voltak elfoglalva, s keveset mehettek szórakozni. Ma már a fiatalság könnyen mehet moziba, színház­ba, táncmulatságokba. Ezt nem is mulasztják el, igazuk van.” Kapás L.-né, Baranyából: „Sok fiatal ír a szerelemről, szórako­zásról, de a munkáról kevés be­szél. Hát ezzel, hogy állunk? A szerelem és szórakozás csak ak­kor tartalmas, ha párosul a munkaszeretettel, s a tudás­vággyal. Jó lenne, ha erről is vitatkoznának egy kicsit a fia­talok. Olyanról is szeretnék már a vitában olvasni, hogy egyik­másik fiatal hogyan áll helyt a munkában, tanulásban. Ne min­dig csak a könnyű dolgokról le­gyen szó!” Igazat adok N. N.-né, hajdú­­szob­oszlói olvasónak. A házas­felek legyenek egyforma mű­­veltségűek. Ha a férj vagy fele­ség nem szereti a színházat, mozit, könyvet, muzsikát, egy­szóval a szórakozást, az előbb­­utóbb bajokhoz vezet. Az is bajt okozhat, ha például a fele­ség szereti a divatos ruhákat, cipőket, s ápolja még az arcbő­rét is, ellenben a férj még a dédapáink öltözködésének él. Nem kell az öltözködést túlzás­ba vinni, de ez is nagyon fontos dolog. Tavaszi szél Jakabszállás★ Idézünk azokból a levelekből, ame­lyekben olvasóink a házasságról ,álta­lánosságban írnak: T. Nagy István, tsz-tag, Kamut. A családi tűzhelyt csak az asz­­szony tudja otthonossá tenni. Az ő szeretete, kedvessége, és beosztása nélkül nincs családi boldogság. Ahol az asszony ezt nem tudja megtenni, ott megromlik a házasélet. .Egy jászsági KISZ-titkár: A „Hé­víz környéki lány” gondolom, egy kicsit féltékeny, azért szeretné pró­bára tenni a fiút. Tanácsom a követ­kező: tegyen úgy, mintha már nem érdekelné annyira a fiú, szórakozzék mással. Ha az udvarló hűségesen ki­tart,­ akkor igazi a szándéka. D. Marika, Kondorosról: Minden fiatal úgy érzi, az első szerelem a legigazibb. Nekem is udvarolt egy 16 éves fiú, akiről kiderült, hogy csak hetekig tartott engem igazinak. Most másnak udvarol. Intő példa ez a za­lai fiataloknak. P. Irénk­e, Kecel: Ha a Vas megyei szőke asszony jobb tanácsot nem tud adni, inkább hallgasson. Aki házas­ságtörésre csábítja a fiatalokat, az a szocialista erkölcs és ifjúságunk ellen vét. Bennünket tiszta erkölcsre ne­velnek!★ A Vas megyei szőke asszony levelét felháborodással olvastam én is. Igazuk van, akik elítélik őt, de azért a dolog sajnos nem olyan egyszerű. Itt van az én esetem. Hat éves asszony va­gyok, s a mi házasságunk is nagyon megszürkült. A férjem nem kedves, udvarias, figyelmes, általában úgy él, mintha mind­ez nem is lenne a világon. Né­ha szinte könyörgök egy csók­ért, egy kedves szóért, de a férjem a munkájára hivatkozva ingerülten elutasít. Egy gyerme­künk van, akit mindketten na­gyon szeretünk. Én is szeretem a férjemet. De most megismer­kedtem egy férfivel, aki ismeri családi körülményeinket és ost­romol. Azt mondja, a mai mo­dern házasságban nem kell a dolgokon töprengeni. Viszont a felajánlott megoldást nem fo­gadhatom el, hiszen a „Vas me­­dvei szőke asszony tettét is el­ítélem. Mégis mi lenne hát a helyes cselekedet? Egy Bács megyei fiatalasszony ★ Cs. I. levelében jó lett volna, ha többet ír, mert így nehéz megérteni a helyzetét. Úgy hi­szem, az a baj, hogy a fiú nem érettségizett, tehát nem tanult. Ezért sajnálja őt elhagyni. Ha így gondolkodik, talán nem is szereti. Ugyanis, ha őszintén vonzódik hozzá, akkor segítenie kellene őt a tanulásban. Ha a fiú értelmes és okos, megérdem­li a fáradságot, mert hamar utolérheti Cs. I.-t. Szerintem erre talán a levélíró nem is gon­dolt. Pedig ilyesmi eszünkbe juthatna, hiszen a leány éppen úgy felemelheti a fiút, mint ahogy ez áll fordítva. Annál is inkább, mert az érettségi ma nem a világ, aki­ szorgalmas, könnyen megszerezheti, ha esti iskolába iratkozik. D. Géza Sopron

Next