Szabad Föld, 1961. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
l újra lepergett egy év az idő 11 homokóráján. Búcsúzunk az óévtől és köszöntjük az újat — az 1961-es esztendőt. S jó gazda módjára számot vetünk, milyen eredménnyel zárult az óév és mit hoz az új? Ha egy mondatban akarnánk összegezni az óesztendőt, akkor azt mondhatnánk: 1960 a szocializmus újabb előretörésének, a béke megszilárdításának az éve volt. Ezt a tényt még azok a fekete fellegek sem takarhatják el, amelyek megjelentek a nemzetközi élet egén és átmenetileg borús „időjárást” okoztak. Az olvadás Camp David-i szellemét az amerikai Powers-féle provokáció miatt a hidegháború váltotta fel... A Szovjetunió józan, állhatatos békepolitikája azonban újra győzött. Ezt bizonyították az osztrák—szovjet tárgyalások sikerei, majd az ENSZ XV. történelmi ülése, amelyen egyre inkább kialakult a szocialista tábor és a semlegesek egységfrontja. A szocializmus és a béke további megszilárdítását segítette elő a 81 ország kommunista és munkáspártjainak nvemberi moszkvai értekezlete. A világ kommunista- és munkásmozgalma tovább megy előre az eddigi, az élet által igazolt helyes úton, új, nagy győzelmek felé. S ahogyan Kádár elvtárs a Pravdában írta: „A magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép nemzeti büszkesége, hogy ott halad az emberiség jövőjét formáló és legyőzhetetlen hatalmas sereg soraiban”. Az óesztendő hazánk fejlődésében, szocialista építő munkánkban is újabb eredményeket hozott. Bár még nincsenek végleges adataink, de máris megállapíthatjuk, hogy a hároméves tervben az ipar termelése 40 százalékkal, a mezőgazdaságé pedig 12 százalékkal emelkedett. Az új esztendőt megalapozva kezdjük. Ezzel kapcsolatban Kádár elvtárs parlamenti beszédében elmondotta, hogy bár az új ötéves terv a VII. pártkongreszszus fő irányszámain alapszik, megvan a lehetőség, hogy az eddiginél gyorsabban haladjunk előre. A terv teljesítéséhez szükséges nyersanyagokat, energiát már 70 százalékban biztosították. Mi a helyzet a falun? Aki utazik az országban az láthatja azt a nagy változást, sem az elmúlt esztendőkben végbement. Fehér falú, pirostetős, modern gazdasági épületek, szerfás istállók, gépszínek sorakoznak a szövetkezeti falvak határában. A tavalyi termés a rossz időjárás ellenére is jobb volt, mint az 1959. évben. A termelőszövetkezetek több árut adtak az országnak, mint amikor még az egyéni parasztgazdaságok voltak túlsúlyban. A szövetkező parasztok érzelmileg is egyre inkább a nagyüzemben gondolkodnak. Az elmúlt esztendőben sokfelé megfordultam az országban, beszéltem termelőszövetkezeti elnökökkel, egyszerű tsz-gazdákkal, paraszt asszonyokkal, fiatalokkal. Szavaikból kicsendült, hogy bíznak a jövőben. Úgy érzik, hogy a kezdeti nehézségeket legyűrve megtalálták a kulcsot a boldogabb élethez. Közelebb kerültek egymáshoz az emberek. A „kaparj kurta, neked is lesz” elvet egyre inkább a szocialista erkölcs, a kölcsönös segítés váltja fel. Alakul a falu szocialista közössége, és ami régen elválasztotta az embereket — a föld — ma összetartja őket. Mi lesz ezután? Ezekben a napokban is folyik a termelőszövetkezetek szervezése. Helyes és célszerű ez, hiszen a népgazdaság további gyors fejlesztése alapvetően a mezőgazdasági termelés előrehaladásától függ .Tehát a falu boldogulása, hazánk fejlődése is megkívánja, hogy a mezőgazdaságot teljesen átalakítsuk. A szocialista ipar az elmúlt másfél évtizedben rohamosan fejlődött. Az ipari termelés három és félszeresére nőtt. Hazánk exportjának mintegy 70 százalékát az ipar adja. A mezőgazdaság termelése ugyanakkor csupán 20—25 százalékkal haladta meg a felszabadulás előttit. Száztizenöt évvel ezelőtt hangzott el az a kossuthi mondás, amely szerint „ipar nélkül félkarú óriás a nemzet”. Ma azt mondjuk: fejlett, szocialista mezőgazdaság nélkül nem lehet boldog, gazdag országot teremteni! Nem állhatunk meg fél úton, tovább kell lépnünk előre, hogy mindkét lábbal szilárdan a szocialimus talaján álljunk. A nagyobbik lépést már megtettük! Hazánkban a földterületnek mintegy 80 százalékán szocialista nagyüzemi gazdálkodás folyik, ahol fejlett szocialista iparunkra támaszkodva már a legmodernebb gazdálkodási módszereket alkalmazhatjuk. Vannak azonban még községek, ahol egyénileg gazdálkodnak a parasztok. Itt is előre kell lépnünk. Ezt kívánja családunk, gyermekeink jövője, boldogulása.. El kell tüntetni a modern gazdálkodást gátló mezsgyéket, hogy a gépeket, a tudomány vívmányait, a szakemberek tudását az egész mezőgazdaságban s egész népünk javára alkalmazni tudjuk. Ki nem érti ezt meg? Parasztságunk zöme már megértette és az elmúlt évben a szövetkezetekben jelentős gazdasági eredményeket ért el. Úgy gondolom, hogy az értelem mindenütt azt diktálja, hogy meg kell tennünk a döntő lépést. Igaz, hogy az érzelem még sok szállal köti a múlthoz, a kisparaszti világhoz a falusi embert. Az értelemnek, a józan észnek, a megfontoltságnak azonban mindenütt felül kell kerekedni az érzelmeken, mert az ember nemcsak a mának él, hanem a jövőnek is. Mi a biztosíték, hogy a szövetkezetekben jobban élünk? — teszikfel egyesek a kérdést. Az egyik biztosíték pártunk és kormányunk helyes politikája. A másik meg maga a szövetkezeti parasztság, amely a gépek segítségével, gazdasági erejét és tudását egyesítve gazdálkodik. A termelőszövetkezetek 1960-as évi fejlődése is azt bizonyítja, hogy a szövetkezetbe lépő parasztok, ha jól gazdálkodnak, nemcsak megélnek — mint régen —, hanem jól élnek a szövetkezeti földeken. Kádár János elvtárs parlamenti beszédében ezzel kapcsolatban ezt mondotta: „Az eddigi úton megyünk tovább! Ugyanazt a politikát valósítjuk meg a társadalom egész életében, amellyel népünk, kormányunk, országgyűlésünk eddig is egyetértett, s amelynek végrehajtásában egységesen támogatta Központi Bizottságunkat”. E politikát valósítjuk meg a jövőben is. S ez megnyugtató számunkra. Az új esztendő újabb eredményeket és sikereket hoz! Az utóbbi években én még nem találkoztam olyan parasztemberrel, aki azért panaszkodott volna, hogy nincs megélhetése, kenyere. Ma már mások a falusi gondok. Megnőttek az igények és ezek kielégítését várja és óhajtja minden ember.. A szövetkezet meghozza ezt, csak dolgozni, munkálkodni kell benne. Aki ezt felismeri , az boldogul. Ami a legdöntőbb: az egész mezőgazdaság á tala látásával falun egy gazdagabb, jobb világ következik . . . Ha a szocialista átalakítás semmi egyebet nem hozna, mint az öreg parasztok problémájának megoldását, már az is egymagában óriási vívmány lenne. Ismeretes, hogy milyen döbbenetes és tragikus volt az öregek sorsa a felszabadulás előtt. Tudok olyan parasztról, aki egy életet leélt, családjára dolgozott, s amikor megöregedett gyerekei sajnálták tőle a kenyeret! Most mai nyugdíjat, öregségi és munkaképtelenségi járadékot kapnak, háztáji földjüket elmunkálja a tsz is megannyi más segítség könnyíti meg az öregek életét . . . A szövetkeztek az egész falu társadalmára kihatnak. A fiatalság helyzete is megváltozott. A mi fiatalkorunkban még évekig gürcöltünk, hogy össze tudjuk hozni a pár csizma, az öltöny ruha és jegykendő árát, ami szükséges volt az esküvőhöz. Ma a szövetkezetekben a házasulandó fiatalok pénzelőleget, kölcsönt kapnak az életinduláshoz. A közösségi életben kivirágzik a kultúra. Az iskolákban, a különböző tanfolyamokon tíz- és tízezrek tanulnak. A kultúrotthonokban, tsz-klubbokban százezrek művelődnek, szórakoznak. A régi népszokások is felújulnak és újak születnek. Mi ez, ha nem az emberibb, a vidámabb, mnbb élet mutatója." E gondolatok, jegyesen búcsúzunk az óesztendőtől és köszöntjük az újat, amely újabb feladatokat, de sok örömet is tartogat számunkra. A világban végbemenő változások azt mutatják, hogy a történelem kereke előre forog és nincs erő, amely megállíthatná. Ebben a nagy előrehaladásban nekünk, magyaroknak az a tennivalónk, hogy az új esztendőben bizakodással és becsülettel fogjunk hozzá a második ötéves terv megvalósításához, hiszen ez a terv mindannyian ak boldogulását foglalja magában. Ehhez a munkához kívánunk erőt, egészséget, és boldog új esztendőt! Gáli Sándor ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ (Szonyi Gyula rajza) - Q 1 Közöljük a rádió és televízió műsorát! H ^ BAK LD BHBEBBEEB^^BBB5gEEEEEEffiBBK33iBBEB3Bi XVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, | forrug 1961. JANUÁR 1.