Szabad Föld, 1961. július-december (17. évfolyam, 27-53. szám)

1961-10-08 / 41. szám

4 S­abad Tolo A ceglédi „mezei szarkák A mezei szarkák lopnak. A ceg­lédi tanács szabálysértési hivata­lában a statisztika azt mutatja, hogy az utóbbi hónapokban a fel­jelentések száma a szokásosnak kétszerese. Fark­as László, a ceg­lédi szabálysértési előadó pedig ítélkezik Látogatásunk idején ép­pen egy idézettet faggatott. — Neve? — Ócsai Imre. — Lakik? — Cegléden. — A vád ön ellen a következő. Szőlőt lopott egyszer Udvardi Bé­la, egyszer pedig, Pálink­ás And­rásné szövetkezeti tagok háztáji szőlőjéből, aminek súlya megha­ladja a 20 kilót. Beismeri a lopá­sokat? Vajszívű károsultak Ócsai Imre idősebb ember. Ül a széken, mintha odaszegezték volna. Remeg a keze, ideges. Be­ismeri a lopásokat. Pálinkásnét behívják mellé, valljon Ócsaira. Panaszkodik, hogy az ő szőlőjéből vagy ötven kiló tűnt el. A tol­vajt többször látta­­szőlővel meg­rakodva, de abban a nyugodt hit­ben volt, hogy nem őt fosztogatja. Tőle a másét lophatja. Viszont a veje rájött, hogy mégiscsak őt lopkodta Ócsai. — Kívánja a kár megtérítését? — kérdezte tőle Farkas László. Pálinkásné nemmel válaszol. Sőt! Nyugtatgatja a tolvajt, hogy nem ő jelentette ám fel! A másik ká­rosult, Udvardi Béla sem kívánja a tolvaj megbüntetését. Elmenő­ben odasúgja Ócsainak: „Várlak ám, utána gyere!” ■— Hová hívta magát — kérde­zi Ócsaitól az előadó. ■— Gallyazni kell neki... Úgy látszik, Ócsaira nem is ha­ragudnak a károsultak. A sza­bálysértési hivatal előrelátha­tóan 500—600 forint pénzbírság­­ra ítéli majd a szőlőtolajat, nem törődve a vajszívű károsultak­kal. Délelőtt 10 órakor betoppan a tanácsi hivatalba Országh János, a ceglédi 11. számú AKÖV gép­kocsivezetője. Fiatal ember, csí­kos zokniban, kockás ingben. A kihallgatás alatt megszeppenve ül a széken. Ő a teherautója körül foglalatoskodott, miközben két társa, a ceglédi Dózsa Tsz kuko­ricáját lopta. Ez a vád. A rendőr­járőr csípte el őket. — Maga tehát nem lopott? — kezdi az előadó. —­­Nem kérem. Én a lerobbant gumit bütyköltem, a velem lévő pacákok pedig azt mondták, kis­­dologra mennek, a kukoricásba. Nem tudtam arról, hogy szajrézni ak­arnak. — Észre se vette a lopást? — Nem. Akiket a tagság büntet Más előadnivalója nincs, ítéle­tet nem lehet hozni, mert a két bűntárs nagykőrösi. Az ottani szabálysértési hivatalban vonják majd felelősségre a kukoricatol­vajokat, s akkor kiderül Országh János ártatlan-e. Ha nem, akkor bírságolják. A tárgyalások után Farkas László előadó megjegyezte: a me­zei tolvajok túlnyomó többsége szövetkezeten kívüli ember. Kül­sők dézsmál­gatj­ák a közös gaz­daságokat. — Tehát, a szövetkezeteken be­lül nincsenek szarkák? — Tévedés. Ezt nem állítottam — válaszol Farkas László. — Csak az megint más dolog. Akiket a szövetkezeti tagság csíp el vala­milyen disznóság miatt, azok nem kerülnek ide, őket a tagság bün­teti. A tolvajt tettenérik, fegyel­mi bizottság elé rendelik, meg­büntetik, s a dologról másnap száz és száz ember szerez tudo­mást. A mi tanácsi tárgyalásaink­ról kevesen tudnak. A szövetkeze­ten belüli büntetés, nézetem sze­rint ezért hatásosabb és egyben nevetőbb is, mint a mi tárgyalá­­saink Elmondta, hogy sokszor milyen raffinált lopások történnek. A „ha nem jössz, viszlek” rajongói néha anekdotába illő módon dézs­málnak, íme, egy eset. A közös kukoricatábla melletti háztáji ku­koricák egyikében fura dolgot vettek észre. Minden száron két hatalmas cső volt, egyik lefelé, a másik felfelé állt. Furcsa tüne­mény! Egy lefelé lógó csövet megpiszkáltál?­ Leesett! Potyogott a többi is. Nini! Hiszen a lefelé lógó csöveket úgy aggatták, vagy kötözték rá a szárakra: mindegyik a közös táblából „vándorolt” át. A „természeti csoda” elkövetője büntetést fizetett, s holtig tartó szégyenén ma is derülnek Ceg­léden. Árkon innen, árkon túl — Alapjában véve — magya­rázza Farkas László —, a mezei lopásokat nem szabad lekicsinyell­­ni. Sok kicsi sokra megy. Ahol ezt nem veszik figyelembe, s ahol nem kezdik meg az erkölcsi és adminisztratív irtóhadjáratot a mezei szarkák ellen, abban a szö­vetkezetben, véleményem szerint sok érték elúszik. Észrevételem­­szerint — s az igazsághoz ez is hozzátartozik — a ceglédi szövet­kezetek vezetői nagyon jól tudják ezt. A szabálysértési előadó véle­ményéhez nincs mit hozzáten­nünk. Igaza van. Kifelé tartva a városból — milyen sajátos vélet­len! — éppen a szőlők közelé­ben engedett le a gépkocsink egyik kereke. Míg a javítás tar­tott, árkon innen néztük a szőlő­ket. Csak egy ugrásba kerülne, és néhány gyönyörű fürt birtokosai lehetnénk. Hogy mosolyognak ezek a szőlők! Csakhogy Farkas László biztos nem mosolyogna, ha elcsípnének bennünket. Jobb ár­kon innen maradni! Griff Sándor Több mint 100 fiatal tért vissza a karcagi Lenin Termelőszövetkezetbe A csaknetm­ 12 ezer holdas kar­cagi Lenin Termelőszövetkezet­ben a vezetőség megfelelő mun­­­kalehetőséget és változatos szó­rakozási lehetőséget teremtett a közös gazdaságban dolgozó 16—25 közötti fiúk és leányok részére. A közelmúltban saját erőből korsze­rű művelődési otthont építettek s a berendezésre, különböző vásár­lásokra a szociális és kulturális alapból 150 ezer forintot költöt­tek A tsz-gazdaság vezetősége a szociális és kulturális alapból ju­talmakat is ad. A kiválóan dol­gozó fiatalok közül húszat küld­tek külföldre, a napokban pedig újabb 3 karcagi ifjú kapta meg Csehszlovákiába szóló útlevelét. Ez a gondoskodás is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi években több mint 100 fiatal tért vissza a karcagi Lenin Termelőszövetke­zetbe­ és a közös gazdaság tagjai­nak egyharmada 25 éven aluli. A vidéki utca művésze Járókelők népes csoportjai áll­nak meg esténként a lajosmizsei földművesszövetkezetek ragyogó fényben úszó kirakatai előtt. Az ízlésesen elrendezett cipők, pu­hán omló szövetek, modern búto­rok, gyönyörű szőnyegek, muta­tós élelmiszerhegyek szinte hívo­gatják az érdeklődőket: „Engem vásárolj meg, engem, engem. Ugye milyen jól festene a laká­sodban ez a szép csőgarnitúra, milyen jól illene arcodhoz ez a pulóver.” De a lajosmizsei kirakatok nemcsak azért nagyszerűek, mert vonzzák a vásárlókat. A színek harmonikus összeválogatása, az áruk művészi elrendezése, a meg­kapó dekoráció fejleszti a nézők ízlését. A kirakatrendező Kiss László 29 esztendős, hét éve dolgozik a szakmában. Most éppen nagy munkában találjuk: árubemutató­kiállítást rendez a kultúrházban. Néhány percig azonban szívesen válaszol a szakma „titkaira” vo­natkozó kérdéseinkre. — Minden kirakatrendezőnek van valami egyéni ötlete — mondja. Az enyém a pasztell szí­nek és a grafika alkalmazása. Legtöbbször ezek a „szemfogók”. — Mi az a szemfogó? — Ez a legfontosabb. Valami megkapó tárgy, dekoráció, ami a vevő tekintetét a kirakatra vonz­za. Legtöbbször egy szép grafika. Persze, az sem jó, ha a szemfo­gó túlságosan leköti a tekintetet. Ezért a rajznak első pillantásra érthetőnek kell lennie, és az árat úgy kell elrendezni körülötte, hogy a néző tekintetét egyik da­rabról a másikra vezesse. A színek összhangjáról így be­szél: — Rendkívül nagy a színek je­lentősége, a kirakatrendezésben. Mindegyiknek van egy kiegészí­tője, amelyik a legjobban illik hozzá. Például a feketének a sár­ga, vagy a rózsaszín, a zöldnek a drapp, barna, sárga. Szépek az egy színcsoportból álló kirakatok is. Például a világos homokszín­től a világosbarnáig. Rengeteg dologra kell még ügyelni ezen­kívül, például az évszakokra. Ta­vasszal zöld, sárga, nyáron vö­rös, fehér, zöld, ősszel barna, szürke, zöld, télen fehér, kék ki­rakatokat csinálunk leginkább. — Van-e még valami általános irány, amit a kirakatrendezésnél be kell tartani? — Az idényszerűség és a világítás, ősszel például sohasem hiányoz­hatnak a kirakatokból az iskola­szerek, nyáron a strandcikkek, áp­rilisban és decemberben az illat­szerek. A kirakat tükrözze a bő­séges választékot, ugyanakkor ne legyen túlzsúfolt, hogy minden árut jól lehessen látni. Az előbb a világítást is emlí­tette.­­ A mai korszerű kirakatren­dezési elv szerint, nagy, modern harangos lámpát függesztünk fel, vagy rejtőlemezzel takart fény­csövet. Mindegyiket úgy kell el­helyezni, hogy a vevő az árut a nappalihoz hasonló színben lássa. Vigyázni kell a fényekre is. Nem szabad például, sárga pulóvert kék fénnyel világítani, mert az akkor zöldnek látszik." Sietős mondataiból néhány perc alatt szemünk elé rajzolódik ez a sokoldalú képzettséget kívánó, nagyszerű hivatás. Ugye, nem is gondoltuk volna, hogy egy kirakatrendezőnek egy kicsit festőművésznek, rajzolónak, asztalosnak, kárpitosnak és áru­szakértőnek is kell lennie. Valamikor, az 1910-es évek ele­jén, amikor Budapesten megkezd­ték munkájukat az első kirakat­­rendezők Lyka Károly, a híres művészettörténész így emlékezett meg róluk: „Megjelentek az utca művészei, s munkájuk nyomán szépülnek Budapest utcái." A vi­déki utcák művészei azonban még sokáig várattak magukra. Valójá­ban csak az utolsó tíz évben kezd­tünk művészi színvonalon ren­dezni a falusi kirakatokat. Jól­eső érzés,­ hogy viszonylag ilyen rövid idő alatt, szerte az ország­ban, a lajosmizseihez hasonló neonfényes, megkapóan ízléses kirakatok gyönyörködtetik az em­bereket. Rapai Piroska 1961. OKTÓBER 8. Mikor jönnek a kárbecslők? Augusztus 12-én nagy vihar pusztított Gemzse községben. Te­kintettel arra, hogy a lakosság többsége elemi kárra is biztosítást kötött, kértük az Állami Biztosító vásárosnaményi kirendeltségét, jöjjenek ki, becsüljék fel a kárt. Bejelentésünkről azonban nem akarnak tudomást szerezni, a kár óta felénk se néznek. Vajon mit szólna az Állami Biztosító, ha mi is ugyanezt tennénk a biztosítási díj fizetése idején? Skorán István Gem­zse Új színezőanyag - jobb minőség, kevesebb selejt Gyógyszeriparunknak egyre több barna üvegcsőre van szük­sége, amelyben a napfényre érzé­keny és gyorsan bomló szérumo­kat tárolják. A barna üveg elő­állításával már régen foglalkoz­nak. Az eddig használt színező­anyagnál, mivel az üveg felhab­zott és a cső falán a húzásnál légszálak keletkeztek, a termelés 25—30 százaléka selejt volt. A Tokodi Üveggyárban Deák Mihály vezető­ mérnök irányításá­val új színezőanyagot kísérletez­tek ki. Az új eljárás alkalmazá­sa óta a barna üvegnél a selejt 30—34 százalékról 12—14 száza­lékra csökkent, s ugyanakkor jobb a minősége is. A légszál­­képződés szinte teljesen meg­szűnt. A szakértők szerint ez a gyártmány felveszi a versenyt a legjobb külföldi készítmények­kel is. Almássy Kálmán Tokod, üveggyár Eredményesen dolgozik a honismereti szakkör A járási Hazafias Népfront­­bizottság meghívására az utóbbi hetekben kétszer is tanácskozott Kalocsán a járási honismereti szakkör, hogy kiszélesítse és já­rásunk minden községében nép­szerűvé tegye az ismeretterjesztő munkát. Minden községben azon dolgoz­nak, hogy a közeli hetekben elké­szüljön a község monográfiája. Húsz pedagógus és százötven ak­tivista segíti ezt a munkát. Ezzel párhuzamosan néprajzi gyűjtések és kutatások is folynak. Miskén a népi együttes szlovák műsorát a magnetofon segítségé­vel összegyűjtött dalokból és tán­cokból állították össze. Foktőn felismerték László Károly hon­védszázados sírkövét, aki Kossuth Lajosnak volt személyi titkára. A sírt ezentúl a honismereti szak­kör tagjai gondozzák majd. Dapa­pa tájon falumúzeum van, és az írott szó mellett most már sok ér­dekes és értékes szemléltető anyag bizonyítja a falu gazdasági múlt­ját. A községi népfrontbizottságok a járási bizottság példájára min­denütt segítik a kutatócsoportok és szakkörök munkáját. Mándity József Kalocsa Új iskola, új kenyérgyár Budaörsön Budaörs község az idén 8 tan­termes, emeletes iskolával gazda­godott. Az új iskolában — amely 5 millió forintos költséggel épült — 400 fiú tanul, s közülük 300-an étkeznek az ugyanitt létesített központi konyhán. Jelenleg az épületen a kisebb külső munká­latok végzése és a környék parko­sítása folyamatban van. Az iskolával egy időben épült az új kenyérgyár is, amelyen szin­tén csak az utolsó simításokat kell elvégezni. A község dolgozói nagyon örülnek az új gyárnak, amelyben bizonyára ízletesebb kenyér készül majd mint az ed­digi sütödékben. Harcz József Budaörs Nem lucaszéket, faredőnyt rendeltem Még a tavasz végén két fare­dőnyt rendeltem az Épületszak­ipari Kisipari Szövetkezettől (Bu­dapest, XI., Fadrusz u. 5—7.). Elő­legként 900 forintot küldtem, a szövetkezet pedig értesített, hogy június végére leszállítják a redő­nyöket. Ám a redőnyök nem ér­keztek rde­. Ezért levélben sür­gettem a szállítást, levelemre azonban elfelejtettek válaszolni. Később a helyi tanács közbenjá­rását kértem. Erre már válaszol­tak: megígérték, hogy augusztus 20-ra leszállítják a redőnyöket, de ki tudja miért, még mindig nem szállítottak. Újból írtam, de most már — mi tagadás — gorombán, ők viszont szerényen azt vála­szolták: „A megrendelt áru még mindig munkálat alatt van." Úgy vélem, valami félreértés történt. Ezért ismét közlöm az Épületszakipari Kisipari Szövet­kezettel. Nem lucaszéket, hanem faredőnyt rendeltem. Horváth­ Sándor, Pápóc Kössön zöldségtermelési szerződést a Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központjával vagy a Földművesszövetkezettel! Biztosított áruátvétel! Kamatmentes hitelnyújtás! Díjtalan szakmai tanácsadás!

Next