Szabad Föld, 1961. július-december (17. évfolyam, 27-53. szám)

1961-10-15 / 42. szám

4 Szabadföld A népek összefogásával véglegesen elűzhetjük a háború rémét Barcs Sándor beszéde Az országgyűlés első napirendi pontként a nemzetközi helyzetről szóló beszámolót tárgyalta meg. Előadója Barcs Sándor országgyűlési képviselő volt. A külügyi bizottság nevében bevezetőül arról szólott, hogy hazánkban ma már felnőtt egy új, edzett generáció, amelynek nemcsak a jelenét, hanem a nyugalmas jövőjét is biztosítanunk kell. Mindkét generáció sorsáért érzett felelősség hatja át az egész szocialista tábort, amikor nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a nemzetközi konfliktusokkal fenyegető hidegháború állapotából a békés egymás mellett élés megbízható, szilárd talajára vezesse át az emberiséget. „A békés egymás mellett élés anyagi és tárgyi feltételeit már kivívtuk — folytatta Barcs Sándor —, de az örök béke még nincs megírva a sors könyvében. Egyes dühödt monopolista és katonai körök még ma is inkább hajlanak a hidegháború és a fegyverkezési hajsza folytatására, mint a békés gazdasági párbajra. Ezek még ma is azt hirdetik, hogy a fegyverek erejére kell bízni a két rendszer erejének eldöntését. Nem tételezhetjük fel tehát, hogy az imperialista háborús kalandok veszélye megszűnt volna. Egyetemes és teljes leszerelést! Mi, tisztelt Országgyűlés, a termonukleáris fegyverek árnyékában többé már nem elégedhetünk meg az itt, vagy ott keletkező háborús veszély egyszerű elodázásával, az időről időre kiéleződő nemzetközi feszültség csillapítószeres tüneti kezelésével. Idejekorán, míg nem késő, a feszültség okait meg kell szüntetni és szükség esetén kioperálni. A tüneti kezelés nem a veszélyt csökkentené, hanem csak elkendőzné a veszély nagyságát. Az általános és teljes leszerelés szovjet terve pontosan azon a felismerésen alapul, hogy a haditechnika szédítőiramú fejlődése következtében a fegyverkezési verseny totális és az egész emberiség jövőjét magába foglaló problémává változott Ennek a problémának a végső megoldása is csak totális lehet tehát: az egyetemes és teljes leszerelés. De vajon megtehetjük-e akár a kezdő lépést is az egyetemes és teljes leszerelés felé, ameddig gyorsított ütemben folyik a nyugatnémet imperializmus katonai erejének kiépítése?’’ A felszólaló a továbbiakban azt elemezte, hogy az ilyen és hasonló kérdések megnyugtató eldöntése csakis a német békeszerződés megkötésével lehetséges. A „jelenlegi, immáron túlérett helyzet további elhúzása egyértelmű lenne annak a tudatos elősegítésével, hogy a konfliktus veszélye fokozódjék Európában, sőt, nemcsak a mi kontinensünkön, hanem az egész világon. A varsói szerződés tagállamaiban működő kommunista és munkáspártok központi bizottságainak első titkárai ez év augusztusában megállapították, hogy a német békeszerződés megkötése nem tűr halasztást. Kifejezték óhajukat, hogy a békekötés a két német állammal és a nyugati hatalmakkal egyetértésben történjék meg ... A Szovjetunió és az NDK kormányai hosszú évek óta újabb és újabb javaslatokkal fordultak a nyugati hatalmakhoz, ezek a javaslatok azonban minden alkalommal süket fülekre találtak.” Barcs Sándor a továbbiakban felidézte a német kérdés fejlődésének történelmi tényeit, majd a nyugatnémet hadsereg helyzetére utalt. A Német Szövetségi Köztársaság hadserege 1959-ben 230 ezer főből állt. Ebből 20 ezer volt a tiszt és 71 ezer a tiszthelyettes. Ez az arány arra utal, hogy a nyugatnémet hadsereget rövid idő alatt két-háromszorosára lehet feltölteni, hiszen az e célra rendelt vezetők már készen állnak erre. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a fegyverkezési kiadások az elmúlt öt év alatt 3,4 milliárd márkáról 11,7 milliárd márkára növekedtek, már fogalmat alkothatunk a nyugatnémet fegyverkezésről. Ma a nyugatnémet hadseregben 140 tábornok szolgál. Valamenynyien tábornoki, vagy törzstiszti rangot viseltek a hitleri hadseregben! Az úgynevezett bajtársi szövetségek és a volt SS-ek „hagyományápoló egyesületei” revansista-militarista indulatokat szítanak és 32 szélsőjobboldali fasiszta párt támogatja őket. A fasiszta szellem terjesztésére külön ifjúsági szervezeteket létesítettek. És az egész ördögi gépezet mögött az imperialista hatalmak, valamint a nyugatnémet monopóliumok egyaránt megtalálhatók. Az utóbbiak élén ugyancsak az egykori náci hadigazdálkodási vezérek állnak, akik a hitleri rendszert is buzgón szolgálták. „A nyugat-németországi helyzet tehát kísértetiesen kezd hasonlítani azokhoz az állapotokhoz, amelyeket a harmincas évek elején ismertünk meg — folytatta Barcs Sándor. — A világkörnyezet azonban, amely ezt a most kialakuló helyzetet fogadja, gyökerében változott meg. A haladó emberiség örömére és büszkeségére immár 12 éve fennáll és bátran, megalkuvás nélkül harcol igazáért az első német munkás-paraszt állam. Éj korszak a német történelemben Ezzel új korszak kezdődött el a német történelemben. A Német Demokratikus Köztársaság puszta léte a béke megszilárdításának egyik legjelentősebb tényezője egész Európában. A fiatal demokratikus német állam mögött acélfalként áll a szocialista országok tömbje és fölöttük félelmetes pajzsként őrködik a Szovjetunió hatalmas katonai ereje. „A Szovjetunió ellenzi, hogy erőszakot alkalmazzanak az államközi kapcsolatokban — mondotta nemrégiben Hruscsov elvtárs. — Mi a vitás kérdések békés rendezésének a hívei vagyunk, de mindennemű erőszakra megfelelő választ tudunk adni, van mivel megvédeni érdekeinket. Aláírjuk a német békeszerződést Barcs elvtárs befejezésül a külügyi bizottság nevében az országgyűlés elé terjesztette a német békeszerződésről szóló határozati javaslat tervezetét. Ez egyben válasz is a testvéri Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetgyűlésének felhívására, amelyben valamennyi ország parlamentjét felhívták a német békeszerződés haladéktalan megkötésének érdekében. A mi népünk válasza kifejezi azt a szándékot, hogy mindkét német állammal aláírjuk a békeszerződést. Ha azonban ez a lehetőség a nyugati hatalmak ellenállásán meghiúsul, akkor a Német Demokratikus Köztársaság kormányával kötjük meg a békeszerződést. A külügyi vita első felszólalója Kiss Károly, a külügyi bizottság elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja volt. Hangsúlyozta, hogy a szocializmus erői világszerte előnyomulóban vannak. A hatalmas szocialista világrendszer korunk legfontosabb történelemformáló tényezője. A világ népeinek összefogásával véglegesen eltávolíthatjuk a háború rémét, az emberiség feje felől. A felszólaló a német kérdéssel kapcsolatban népünk nevében síkraszállt a háború maradványainak eltávolítása, a német békeszerződés megkötése mellett. Kifejtette, hogy a varsói szerződésben részvevő országok között a Magyar Népköztársaság is örömmel megad minden baráti támogatást és segítséget, hogy a Német Demokratikus Köztársaság testvéri népe teljesíthesse történelmi hivatását és példát mutasson az egész német népnek. A vita során felszólalt még: Dr. Bartha Tibor Hajdú-Bihar, Barczy Gyula Szabolcs-Szatmár, Dr. Wild Frigyes Veszprém, Pankovits Józsefné Bács-Kiskun, dr. Molnár Erik Heves megye képviselője, valamint Horváth Richárd és Járai Gézánné budapesti képviselők. Kádár János elvtára, a Minisztertanács elnöke Gém Ferenc és Z. Nagy Ferenc országgyűlési képviselőkkel beszélget. 1961 OKTÓBER 15. Nyilatkozat a német békeszerződésről A Magyar Népköztársaság országgyűlése 1961. október 7-i ülésén megvitatta a nemzetközi helyzetet. Megállapította, hogy tizenhat évvel a második világháború befejezése után, amikor még alig hegedtek be a fasiszta pusztítás szörnyű sebei, az imperializmus egyre erőteljesebben kovácsolja a népek ellen az új háború fegyvereit. A magyar országgyűlés korunk legfontosabb megoldandó feladatainak tekinti az általános és teljes leszerelés megvalósítását, a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolását, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján történő rendezését, a különbözet társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését. Az egyetemes béke megköveteli, hogy minden ország, minden nép, a kormányok és parlamentek állhatatosan küzdjenek e feladatok megvalósításáért. A magyar nép továbbra is minden erejét latba veti, hogy korunk e fontos kérdéseit a béke javára oldják meg. A jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb kérdése a német békeszerződés haladéktalan megkötése. Három évtizeddel ezelőtt a fasizmus szennye zúdult Európára, s történelmünk legsötétebb tragédiáját idézte elő hazánkban is. Ma áldozatos és nehéz országépítő munkánk közepette tapasztalnunk kell, hogy az imperialista hatalmak semmibe veszik a fasizmus kiirtására kötelező potsdami egyezményt, sőt, évről évre határozottabban és nyíltabban táplálják és növelik az új fasizmus ugrásra kész erőit. Ennyi idő múltán, az imperialisták csökönyös ellenállása miatt, még mindig megoldatlan az úgynevezett német kérdés, a fasisztaellenes háborúban győztes nagyhatalmak máig sem kötöttek békét Németországgal. A békeszerződés hiánya miatt Európa szívében olyan helyzet alakult ki, amely alapjaiban fenyegeti az emberiség biztonságát. Évszázadok tengernyi szenvedése, nemzedékek és alkotásaik pusztulása a kizsákmányolok által kikényszerített háborúkban, jogot és erőt ad a népeknek — s köztük nekünk, magyaroknak is —, hogy követeljük a német kérdés rendezését. Ámde nemcsak a múltról van szó, hanem a jelenről is: nem azért dolgoztunk és értünk el másfél évtized alatt kimagasló eredményeket a szocializmus építésében, szabad népünk anyagi és kulturális felemelkedésében, hogy vívmányainkat eltiprással fenyegessék a háborús uszítók. Békében akarunk élni, de ennek áldásait nem élvezhetjük zavartalanul, amikor utunkat a NATO cégére alatt a bonni rohamosztályok agressziós tervei keresztezik. Nyugat-Németországban újraéledt a revansizmus, amely a nyugati, különösen az amerikai imperialisták támogatásával új háború kirobbantásával fenyeget.” A nyilatkozat ezután arról beszél, hogy ma már léteznek olyan erők, amelyek képesek megfékezni a háborús kalandorokat. Az egész szocialista világrendszert — és valamennyi békeszerető nép erejét — állítjuk szembe az új világháború kirobbantásán mesterkedőkkel szemben. „A magyar országgyűlés — folytatódik a nyilatkozat —, mind az egész magyar nép akaratának törvényesen megválasztott letéteményese, ünnepélyesen kijelenti: sürgősen és gyökeresen fel kell számolni a második világháború minden maradványát. Az egyetemes biztonság igénye a történelem napirendjére tűzte, hogy oly sok idő után, 1961-ben, jelenünk eme egyik legfontosabb nemzetközi kérdésére végre kielégítő választ kapjon a világ. Népünk Iránt érzett felelősségünk megköveteli, hogy ne várjunk tovább! Nem várhatjuk meg, amíg az imperializmus és a német militarizmus olyan messze megy előre háborús terveinek szakadékos útján, ahonnan már nincs visszatérés. Meg kell kötni a német békeszerződést, ki kell oltani a háborús uszítás és aknamunka nyugat-berlini tűzfészkét. Ez elsőrendű feltétele annak, hogy a népek akarata szerint felengedjen a nemzetközi feszültség, s nyugodtan élhessenek egymás mellett a különböző társadalmi rendszerű országok.” A nyilatkozat hangsúlyozza: a magyar nép helyesli a szocialista országok vezetőinek, a legutóbbi találkozásukon a német békeszerződés aláírásának fontosságáról tett megállapításait. Majd leszögezi, hogy amennyiben a nyugati hatalmak nem hajlandók a tényleges helyzetet figyelembe venni és ennek szellemében mindkét német állammal békeszerződést kötni, akkor a Magyar Népköztársaság kormánya szövetségeseivel és az érdekelt országokkal együtt, aláírja a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Kimondja továbbá, hogy az országgyűlés támogatja kormányunknak a német kérdés rendezésére tett intézkedéseit és felhatalmazza a békeszerződés aláírására. Egyben helyeslően veszi tudomásul azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány népünk vívmányainak védelme, honvédelmünk erősítése, a béke megóvása érdekében hozott Majd így folytatódik a nyilatkozat: „A magyar országgyűlés ünnepélyesen kijelenti: teljes támogatásáról biztosítja a világ első békeszerető német államát, a Német Demokratikus Köztársaságot, annak kormányát és népét. A testvéri Német Demokratikus Köztársaság teljesítette a történelem parancsát, amikor határozott és bátor intézkedésekkel biztosította államhatárait és a nyugodtabb alkotó munka lehetőségeit. Szándékaink azonosak, érdekeink egyek, biztonságuk a mi biztonságunk is. Visszautasítjuk azt a hidegháborús uszítást és rágalomhadjáratot, amelyet a nyugati imperialista hatalmak és a nyugatnémet újfasiszták a békeszerető Német Demokratikus Köztársaság ellen folytatnak. Szilárd odaadással és teljes együttérzéssel állunk a világ első német munkás-paraszt állama, a Német Demokratikus Köztársaság mellett!” Az országgyűlés nyilatkozata kiemeli továbbá, hogy népünk legfőbb államhatalmi testülete színes-lélekkel helyesli és támogatja azokat a javaslatokat, amelyeket a szocialista Szovjetunió tett a német békeszerződés megkötésére, Nyugat-Berlin helyzetének rendezésére. Kijelenti: az országgyűlés csatlakozik a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetgyűlésének ahhoz a felhívásához, amely a világ parlamentjeihez fordulva, a német békeszerződés haladéktalan megkötését sürgeti. Oszuite örömmel üdvözli a különféle nemzetközi, demokratikus szervezeteknek és mozgalmaknak a német békeszerződés mielőbbi megkötése érdekében tett erőfeszítéseit. Népünk nevében az országgyűlés arról biztosítja e szervezeteket, hogy hazánk nem kíméli erejét a békéért folyó harcban és a földkerekség minden népével összefog egy új világháború kirobbantásának megakadályozására. Befejezésül hazánk polgáraihoz fordul a nyilatkozat: „A magyar országgyűlés egyidejűleg felhívja népünket: az üzemekben, a földeken és minden más munkahelyen végzett további jó munkával, bátor helytállással, és szilárd egységben dolgozva harcoljon a békéért, a szocializmus építéséért és hazánk boldog jövőjéért.”