Szabad Föld, 1961. július-december (17. évfolyam, 27-53. szám)

1961-07-23 / 30. szám

m 1981. JÚLIUS 23. Jó aprómagfogás — több termés Hazánknak igen kedvező ég­hajlati adottsága, hogy a pillangó­sok magja sikerrel termeszthető. Kedvező évben igen jövedelmező növénytermesztési ág, mert a he­refélék magjai belföldön és kül­földön egyaránt jól megfizetett, keresett cikkek. A magfogás sikere azonban nem teljesen az időjárás függvénye. Az aratás, begyűjtés, cséplés helyes megszervezése és szakszerű elvég­zése döntő befolyással van az eredményre. Ez a munka már a maghozó tábla kijelölésével meg­kezdődik. A szárazabb, magasabb fekvésű, egyenletesen beállt, de nem túl sűrű, se nem kiritkult lu­cerna, vagy heretáblát hagyjunk meg magfogásra. Az utolsó kaszá­lás idejét úgy kell megválasztani, hogy a virágzás a száraz jellegű július végére, augusztus elejére essék. A méh- és bogárjárás ugyanis csak ilyen időjárás mel­lett eredményes a megtermékenyí­tésre. Ha virágzás idején csapadé­kos az idő, akkor rossz magfogás­ra számíthatunk. Az aprómagvak betakarítása talán minden más betakarításnál nehezebb dolgunk, mert a pillangós takarmá­nyokat a nagyon egyenlőtlen magérés és a hüvelyek könnyű letöredezése jellemzi. Sokszor még egy tövön, egy virágzaton belül sem egyszerre érnek a hüvelyek, illetve a magok. A legnagyobb magtermés bizto­sítása mellett azt is szem előtt kell tartani, hogy a legjobb csíraképes­ségű magot kapjuk. Ezért akkor célszerű az aratáshoz fogni, ami­kor a magvak zöme viaszérésben van. A zöldérés állapotában a mag ugyan már elérte teljes nagyságát, az aratás után be is érik, de csírá­zóképessége gyenge lesz. A teljes érettségnél pedig a hüvelyek a szárról letöredeznek. Mivel nem elkerülhető, hogy teljesen érett hüvelyek is legyenek, ezért az aratást a reggeli órákban, harmat­tal kell végezni. Csapadékos idő esetén előfordul, hogy a mag beérése ellenére a szár és a levelek még zöldek. Ilyenkor is a mag állapota hatá­rozza meg az aratás időpontját, és ha kell, zöld szárral is vágjuk le. A többnyire rendre learatott pillan­góst néhány napig száradni hagyjuk, utána villahegyekbe rakjuk, majd egy-két napi száradás után behordjuk. A behordás mindig ponyvával bélelt szállítóeszközzel történjék, hogy a hul­lást és a pergést elkerüljük. Ha nem tudunk egyidejűleg csépelni, a meg­szikkadt terményt asztagba kell rakni. Ha szabadban asztagolunk, szalmával tetőzzünk, hogy a beázást elkerüljük. Ha lehetőség van, ajánlatos a pillan­góst fedett helyre hordani, amire leg­jobban megfelelnek a nyitott pajták, de alkalmasak a nyár végén rendsze­rint üresen álló górék is. Az elmúlt év sok tsz-nek hozott drágán fizetett tapasztalatot. A közepes termés nagy része a me­zőn petrencékben és boglyákban rohadt el a csapadékos ősz követ­keztében. A termelőszövetkezetek­nek és a gépállomásoknak meg kell érteni, hogy az aprómagcsép­­lés nem őszi, vagy téli ráérős munka, hanem igen sürgős fel­adat. Szervezetileg, valamint a gé­pek rendbehozásával, illetve át­alakításával már most kezdjük meg a felkészülést az aprómag si­keres begyűjtésére. Mozgalom a hasznos vadállomány szaporításáért Kotlós költi ki a fácán- és fogolytojásokat (Tudósítónktól.) Érdekes kezdeményezést indí­tottak Tolna megyében a vadász­­társaságok annak érdekében, hogy a megyében minél jobban elszaporodjék a hasznos vadállo­mány. A lucerna- és rétikaszálá­sok idején a társaságok­ tagjai, az állami gazdaságok dolgozóinak, a tsz-ek tagjainak, KISZ-fiatalok­­na­k és úttörőiknek a segítségével fogoly- , fácántojásokat gyűj­töttek. A te­nnelici Petőfi Tsz va­dásztársasága 200, a Csámpa­puszta környéki tsz-ek, és a Bi­­ritói Állami Gazdaság dolgozói 380 tojást gyűjtöttek össze. A va­dásztársaságok megszervezték a tojások kotlóval történő kelteté­sét. A csirkéket néhány napos ne­velés után szabadon engedik és hasonló kort mezei falkához csatlakoztatják. A mezőgazdasági üzemek és a társadalmi szervek azért is támo­gatják a vadásztársaságoknak ezt a mozgalmát, mert a hasznos vadállomány elszaporodása elő­nyös a mezőgazdasági termelés szempontjából. A fácán és fogoly például pusztítja a drótférget, a répabogarat, a gabonafutrinkát, a kolorádóbogarat és egyéb kárte­vőket. Gyenis János Városi választék ruházati szaküzleteinkben. Női karton ruhák 150 Ft-tól. Férfi sportöltönyök 480 Ft-tól. Férfi s­allonöltönyök, sportzakók, valamint strandcikkek gaz­dag választéka szaküzleteinkben. SZABAD HOLD 13 A talajerőgazdálkodás nyári tennivalói A jövő évi termés megalapozá­sának első munkái már most, a gabonabetakarítás második idő­szakában jelentkezik. Most foly­nak a talajmunkák, a nyári mély­szántás, a tarlóhántás, s ezekkel egyidőben gondoskodnunk kell a talajerőgazdálkodás időszerű ten­nivalóinak megoldásáról is. Az e téren jelentkező számos feladat közül ezúttal a legfontosabb há­rom tennivalót ragadjuk ki. Előzzük meg a pentozánhatást Gabonáink területének jelentős százalékát, helyenként több, mint felét géppel aratjuk. A kombájn, vagy kétmenetes aratás nyomán 5—15, sőt, helyenként 20—25 cm-es tarló maradt vissza, de na­gyobb, a kézikasza után vissza­maradó tarlónál az aratógépek után visszamaradt gabonatarló is. Nem ritka tehát az olyan tarló­terület, ahol holdanként 2—5 má­zsa szervesanyag bemunkálásáról, elerjesztéséről kell gondoskod­nunk, hogy megelőzzük a lassú elerjedéssel járó pentozánhatást. Ez különösen ott okoz kárt, ahol gabona után, őszi gabonát vetünk. A nagyobb mennyiségű gabona­tarló gyors elerjesztésének leg­jobb módja, ha a tarlóra bemun­­kálás előtt 50—100 kiló pétisót szórunk ki. A pétisó táplálékot ad a baktériumoknak, a k­orhadás gyorsabb, egyenletesebb lesz, az utána következő növény nem sínyli meg a nagytömegű szerves­anyag utóhatását. A tarlózöldtrágya haszna Még mindig van lehetőség tar­lózöldtrágya vetésére. Azok a ter­melőszövetkezetek, amelyek nem rendelkeznek elegendő szerves­trágyával, istállótrágyával, jelen­tős mértékben növelhetik földjeik termelőképességét, ha a tarlóba másodnövényként zöldtrágyázás­ra alkalmas növényt vetnek. A zöldtrágyanövény, ha jól előké­szített magágyba kerül már ki­sebb nyári esők után is kikés, az őszi esőzések után erőteljesen nö­vekszik, ősszel leszántva nagytö­megű szervesanyaggal gazdagítja a talajokat. Minden vidéknek megvan a maga jellegzetes zöld­­trágyanövénye. Elsősorban a ho­moktalajokon szokásos a zöldtrá­­­gya alkalmazása, de a középkö­tött talajokon is sikerrel alkal­mazhatjuk a másodvetésű zöld­trágyázást, elsősorban a tavaszi vetésű kapásnövények alá. Igen előnyös a zöldtrágyának beszántott sűrű napraforgó talaj­gazdagító hatása, amelyből 25—30 kg magot vessünk holdanként jól előkészített magágyba. Értékes zöldtrágyát szolgáltatnak a külön­böző repcefélék, bükkönyfélék, el­sősorban a szegletes lednek. Ezek­nek nem mindegyikéből van ele­gendő vetőmag, így a termelőszö­vetkezetek helyesen teszik, ha zöldtrágyanövény vetőmagszük­ségletüket a jövőben maguk ter­mesztik meg. Zöldtrágyázás cél­jára egyébként állami készletek­ből is lehet kedvezményes áron vetőmagot igényelni a megyei ter­ményforgalmi vállalatoknál. Konya istállótrágyázása sorrend­ben a következő. Ezek bőségesen meghálálják a talaj szerves anya­gának nagyobb mértékű növelését. Holdanként 150—200 mázsa le­gyen a szétszórandó adag, attól függően, mikor kapott előzően istállótrágyát a tábla, de vegyük figyelembe azt is, milyen minő­ségű az istállótrágya. Az istállótrágyázás költségei­nek tetemes részét teszi ki a szét­szórás, a fuvarköltség. A szaksze­rűség azt követeli, hogy a kihor­dás, szétterítés után azonnal szántsunk. A nyári istállótrágyázás tudnivalói A termésátlagok növelése érde­kében kívánatos, hogy a termelő­­szövetkezetek a nyárvégi istálló­trágyázás lehetőségeit minél na­gyobb területen használják ki. Mind több termelőszövetkezet al­kalmazza a szakszerű istállótrá­­gyakezelést és ezekben a szövet­kezetekben a trágyaszarvasok már ott állnak a trágyázásokra váró tábla szélén. A nyári istállótrá­gyázással kapcsolatban a követ­kező kérdések merülnek fel: mi alá trágyázzunk, mikor, mennyit hordjunk szét és hogyan munkál­juk be. Az a tapasztalat, hogy az istál­lótrágya legnagyobb termésnövelő hatást a takarmánynövényeknél és a kapásoknál fejt ki. Különö­sen értékes a takarmánynövények termésének növelése, mert ezzel már a következő évben az állat­tenyésztés fejlesztésének lehető­ségeit teremtjük meg. Ahol tehát megvan a mód arra, hogy az őszi keverékek alá komposztszerűen érett istállótrágyát adjunk, hol­danként 20—40 mázsával növel­hetjük az őszi keverékek zöld ter­mését. Az őszi keverékek alá azonban a tarlóhántás után azon­nal szét kell szórni az érett, kom­­posztszerű istállótrágyát, azonnal be kell munkálni, hogy az egy­másfél hónap múlva sorra kerülő vetésig a talaj megüllepedjen, be­érjen. Könnyebb a megoldás a tavasz­­szal vetendő takarmányok istálló­­trágyázásánál. Elsősorban a siló­­kukorica területét istállótrágyáz­zuk, de célszerű a többi tavaszi vetésű takarmánynövény talajá­nak termőerejét is növelni. A ka­pások: cukorrépa, kukorica, bor­ A hordás, terítés és leszántás összehangolása A trágyahordást és terítést gon­dosan össze kell hangolni a nyári keverőszántással, mélyszántással, mert pótolhatatlan veszteségek érnek, elsősorban az értékes nit­rogén elillanásával, ha a trágya napokig hever a tűző nyári nap­sütésben. Amint tehát a nyári ga­bonahordással végeztünk és még nem érkezett el a sok fuvaresz­közt igénylő silózás, minden szál­lítószerszám hordja szét a trágyát olyan ütemben, hogy a szántó­traktorok azonnal alászánthassák. Üzemenként a trágyaszarvasok elhelyezésétől a rendelkezésére álló szántókapacitástól függően kell a széthordást és terítést meg­szervezni, amiben nagy segítséget jelentenek az újabban rendelke­zésre álló trágyaszóró kocsik. Felmerül a kérdés, mit tegyünk azokkal a területekkel, amelye­ken trágyázni akarunk. Nyári mélyszántás, vagy tarlóhántás-e a megfelelő talajművelés. A nyári mélyszántást mielőbb minél na­gyobb területen el kell végezni a tavaszi vetésű növények alá. Mi­nél többet, annál jobb az üzem, a talajerő számára. Ahol viszont a nyár végén istállótrágyázni aka­runk, azokon a táblákon a leg­sürgősebben bántsuk meg a tar­lót, hogy a talajt lezárjuk, a tarló elerjedését elősegítsük, irt­suk a gyomot, így kívánja ezt a szakszerű, nagyüzemi üzemszer­vezés, amelynek immár a többféle munkát a rendelkezésre álló nagyüzemi gépek segítségével módjában áll a legszakszerűbben, a maga idejében korán elvégezni. Ilyen gépi munka szervezési fel­adat a nyárvégi istállótrágyázás jó megszervezése is. Horváth Sándor Hogyan fejleszti szarvasmarha-állományát az inárcsi Március 21. Termelőszövetkezet Nem igen múlik el vásár anél­kül Pest megyében, hogy azokon az inárcsi Március 21. Tsz meg­bízottai — legtöbbször Perényi István, a tsz elnöke és Macsarai László, a tsz állattenyésztője — meg ne jelennének. Abból, hogy néha még az állatforgalmi válla­lattal is hirdettetnek vásárt, azt a következtetést lehetne levonni, hogy valamiféle „kupecvér” szo­rult az inárcsi szövetkezeti gaz­dákba. Mert hát mire való a vá­sár, ha nem adásra-vételre. Nos az inárcsi Március 21. Tsz gazdái mindig csak, mint vásárlók je­lennek meg. Az állatvásárt járják, növendékmarhákat vesznek. Fia­tal, választási koron alig túllévő állatokat. — Mi a célja a szövetkezetnek a sok borjúval, növendékkel? — Perényi István elvtárs, a tsz el­nöke röviden így válaszol e kér­désre: — Nem üzérkedünk mi, felne­veljük valamennyit. Ami tovább­­tenyésztésre alkalmas, azt leszer­ződjük a TEGI-vel, ami pedig nem felel meg tenyészállatnak, azt hízóba állítjuk. Macsarai László állattenyésztő, aki jó állattenyésztési szakember hírében áll a környéken, a nap­lóból állapítja meg, hogy mennyi növendéket vásároltak az utóbbi időben. — Július elseje óta kilencven növendékmarhát vásároltunk. Ál­lományunk így százkilencvenhét­re növekedett. Hasznos dolgot cselekednek a szövetkezet gazdái, amikor meg­vásárolják a magánosok által el­adásra kínált növendékeket, így egészen bizonyos, hogy nem „kal­lódnak el” a nyerészkedés útvesz­tőjében. — Nálunk gyakori vendégek a TEGI emberei. Folyamatosan vá­logatják ki a tenyésztésre alkal­mas üszőket — mondja Macsarai László. — Most ötven üszőneve­lési szerződésünk van velük. — Elhallgatnánk az igazságot ha nem mondanánk el, hogy a vásárlás csak egyik forrása az állatállomány növelésének. Hat­vanöt tehenünk van. Ez a szám gyorsan növekszik, mert a leg­szebb állatokat saját tenyészté­sünkbe állítjuk be. A két éve gazdálkodó szövet­kezet úttörőmunkát végzett a szarvasmarha-tenyésztés fellen­dítésével. A korábbi években csak elvétve lehetett egy-egy háznál tehenet találni. A falu homokos határában nem „bajlódtak” az emberek takarmánytermeléssel. Sokkal inkább kifizetőnek tar­tották kertészeti növényeket ter­melni. Most nagyon szépen meg­fér a falu határában a jól jöve­delmező kertészet és az állatte­nyésztés alapját képező takar­mánytermelés. A termelőszövetkezet vezetői nem tagadják­ annak, hogy gyor­san „polgárjogot” nyert a szövet­kezet tagjai között a szarvas­­marha nevelés, főként anyagi oka van. Az inárcsi szövetkezeti gazdák ugyanis ma már nem vitatkoznak azon, hogy érdemes-e szarvasmarhaneveléssel foglal­kozni. Erre egyértelműen igen­nel felelnek. — Egy jó üszőért már nyolc­­kilencezer forintot is kapunk a TEGI-től. Mi pedig arra törek­szünk, hogy nekünk minél kevesebbe kerüljön a nevelés. A növendékeket ilyen­kor nyáron legelőre hajtjuk. Ez egészséges is és olcsó is. Amikor pedig istállóba kerülnek bősé­gesen etetünk velük tömegtakar­mányt — magyarázza Macsarai László, összegezve az Inárcson tapasz­taltakat, csak helyeselni lehet, hogy a tsz vezetői a környező vásárokat is felhasználják arra, hogy állatállományukat növeljék. A cél: minél több tenyészállatot és hizómarhát adni a fiatal tsz-üknek és a közfogyasztás­nak. (m­. s.)

Next