Szabad Föld, 1961. július-december (17. évfolyam, 27-53. szám)
1961-12-10 / 50. szám
1961. DECEMBER 10. Sötétedő udvaron, egyre nő a nyugalom. Eresz alatt: jégcsapok állnak komor silbakot. Jó éjszakát, kútveder, meleg mélység nyeljen el. Álmod könnyebb lesz neked, hogyha leeresztelek. Este, rozzant kerítés, miért állsz még, mit remélsz? Gondold meg és feküdj le, ne légy senki terhére. Pihenj, fejszem friss nyele, Hallgass, fűrész éneke. Felaprított fadarab, ne emlegesd ágadat. Ha te nem is élsz tovább, lesz még lomb, virágos ág. Tűzre ítélt szegény fa, ne sírdogálj éjszaka: Botár Béla Este Mert megéred: reggelig, rád fagynak a könnyeid. „Haladó hagyományaink védelmében!“ Levél Szegedről Nagy érdeklődéssel olvastam a Szabad Föld egyik számában a „Parasztszínház a múlt században" című cikküket. Mivel 1954—55-ben, mint érettségi előtt álló diák, később pedig mint egyetemista, magam is gyűjtögettem a parasztszínházra vonatkozó adatokat (dolgozatot is írtam róla az Orosházi Múzeum kiadványába) — szeretném felhívni olyasvalamire a figyelmüket, ami sürgős megoldást vár. Arról van szó, hogy a felszabadulás idején a Justh-család szentetornyai kastélyának kertjében a família sírboltját, ahol Justh Zsigmond koporsója is fekszik, lebontották. A kastély körüli park fáinak kivágása után a sírhely (amely egyébként a parasztszínház helyével azonos) és környéke szántóföld lett. A koporsókat a környék parasztjai szerint nem vették fel, sőt, a nagy márvány sírköveket sem szállították el, hanem gödröt ástak nekik, s azokba buktatva mindegyiket eltemették. A téglatörmelékek alapján még most is meg lehet állapítani a sírok pontos helyét. Ezenkívül én pár évvel ezelőtt egy fix ponthoz viszonyítva, szemtanúk segítségével, léptekkel pontosan lemértem a sírok helyét. Azt hiszem, Justh Zsigmond írói munkássága és különösen a parasztszínház körüli érdemei megadják az erkölcsi alapot ahhoz, hogy koporsóját a szántóföld közepéről felszedjék, s a márvány sírkővel együtt a szentetornyai temetőbe elhelyezzék. Néhány évvel ezelőtt ennek a gondolatnak már felmerült a lehetősége. Keresztülvihető már csak azért is, mivelhogy a sírbolt szántóföldre esik és így a koporsókat, mint az a temetők felosztásakor, művelés alá fogásakor szokásos, be kell szállítani a faluba. Az Orosházi Városi Tanács már évek óta nagy szeretettel és nem kevés költséggel, elismerésre méltóan támogatja a helytörténeti és néprajzi kutató munkát. Haladó hagyományaink védelmében, azt hiszem, felkarolhatnák a fentebb fejtegetett gondolatot is. Dr. Szabó Ferenc, levéltáros Szeged, Állami Levéltár Eliska magyarul válaszol.. Látogatás a Pannónia Filmstúdióban Két fiatal színész áll az elsötétített teremben a mikrofon előtt. A vászonra vetített képet nézik, a „Zendülő fiatalok" című, falun játszódó, új csehszlovák filmvígjáték főszereplőinek. Eliskának, a tsz-elnök lányának és Jenádnak, a lány udvarlójának — szájmozgását figyelik. — Ne haragudj, soha többé nem teszem. Becsületszavamra! — szólal meg a csehszlovák parasztfiú magyar nyelven és Eliska is magyarul válaszol, hangjukat ugyanis a mikrofon előtt álló Demján Edit és Tordy Géza kölcsönzi. A film hősei mai falusi fiatalok, akik öltözetük, viselkedésük után ítélve, akár Prága belvárosában is születhettek volna. De nemcsak a külsejükben különböznek az idősebbektől, vagy a néhány évtizeddel ezelőtti parasztfiataloktól — a nyelvük, a beszédmodoruk is pallérozottabb. A szövegüket tolmácsoló színészeknek — a szinkronizálás nagy figyelmet igénylő, fárasztó feladatától eltekintve — viszonylag könnyű dolguk van, tiszta kiejtéssel, „városi nyelven” kell beszélni. De hogyan, milyen tájszólással beszélnek az idősebbek, a falusi témájú filmek milyen különleges feladatra késztetik a szinkronizálókat? — kérdezzük a felvétel szünetében Pécsi Antaltól, a Pannónia Filmstúdió dramaturgiájának vezetőjétől. — Az idősebb parasztemberek — mondja — ma is ízesen beszélnek és külföldön is, akárcsak nálunk, az egymástól távol eső vidékeken más-más nyelvjárással, más-más kiejtésbeli sajátossággal találkozhatunk. A szinkronizáló színészeknek az ízes beszédet vissza kell adnok, de arra nagyon vigyázunk, hogy semmiféle népszínművészkedés, „magyaroskodás” ne történjen. A színész ne beszéljen se göcsejjesen, se palócos kiejtéssel és más magyar vidék tájszólását se igyekezzen szántszándékkal utánozni. A parasztszerepekben leggyakrabban foglalkoztatott művészek — mint például Horváth Teri, Szemes Mari, Bánhidy László, Győrffy György, Horváth Jenő, Szabó Gyula — alakításai épp azért hitelesek, mert sohasem próbálkoznak valamiféle mesterkélt kiejtést használni. — Természetesen nemcsak az ízes beszéddel jellemezzük a parasztokat. A forgatókönyvek fordítói gyakran alkalmazzák a különböző magyar vidékeken használatos kifejezéseket, amennyiben az értelmük — ha nem is szó szerinti fordításban — fedik a cselekményt és a szájmozgásnak is megfelelnek... Az olasz filmeket nehéz szinkronizálni. Az olaszok gyors beszédritmusa idegen a magyar paraszttól — épp ezért viszont már önmagában is jellemző lehet. Lényegesen könnyebb színészi feladat szovjet, román, német, vagy cseh filmet szinkronizálni. — A nemzeti sajátosság, az igazi falusi hangulat a szinkronizált filmben is tökéletesen visszaadható — mondja befejezésül Pécsi Antal —, mert a kép, a hang és a jellegzetes kifejezések kiegészítik egymást. F. T. Szabad Föld 9 Mire fordítják a termelőszövetkezetek a kulturális alapot? A petróleumlámpa hamarosan nyudíjba és múzeumba kerül, minden száz magyar falu közül kilencvenegyben van mozi, 2321 falusi művelődési otthon működik, ritka az a falusi család, amelyiknek nincsen rádiója. Oldalakon át lehetne folytatni az örömteli felsorolást. A népi állam hatalmas összegeket költ művelődésre. De most már nem csak az állam. A termelőszövetkezetek kulturális alapja is segít szélesíteni és mélyíteni a művelődési forradalom árját. Néhány éve elég sok hiba volt a tíz kulturális alap felhasználása körül. Ma már elmondhatjuk: a legtöbb termelőszövetkezet jól, okosan, körültekintően, a közösség javára — és valóban kulturális célra — használja fel a kulturális alapot. Aliósgazdálodnak Mi mindenre adnak forintot a szövetkezetek ? Kezd már eltűnni az a téves felfogás, amely a kultúrát a műkedvelő színjátszással azonosította. Jut már pénz tanulmányútra, szakkörök fenntartására, könyvre, hangszerre, klubszoba létesítésére, televízióra, társadalmi ösztöndíjra, sőt községi művelődési otthon fenntartására is. Néhány példát. A jászapáti Velemi Tsz klubszobát rendezett be fiataljainak, 20 000 forintba került csak a bútor. A jászapáti Alkotmány Tsz 15 000 forintért hangszert vett fiainak. De hogy a velemi mögött el ne maradjon, az Alkotmány is klubszobával lepte meg a fiatalságot. A turkevei Vörös Csillag Tsz képzőművészeti szakkört tart fent: fizeti a festőművész-vezető tiszteletdíját, állja az összes költségeket. A Vörös Csillag harminc jól dolgozó tagja tanulmányútra ment a Szovjetunióba. 62 700 forintjába került ez a szövetkezetnek, de megérte. Harminc ember gazdagabb lett egy életre szóló élménynyel, bővült látóköre, szélesedett szaktudása is. A KISZ-szervezet Budapestre rándult ki, negyven tsz-asszony Dunaújvárosba, negyvennyolcan pedig a magyar tenger partján töltöttek el 10 napot. A már nem helyes A jászteleki Tolbuhin táncruhákat, hangszert, rádiót, lemezjátszót, televíziót vásárolt, országjárásra és az NDK-ba küldött tagokat. Népi együttest tart fenn a jászárokszállási Táncsics Tsz, sok más egyéb kulturális kiadás mellett. Kádár János elvtárs országgyűlési beszédében kitért a „reprezentációra” is. Néhol bizony előfordul még mindig, hogy a kulturális alap terhére „reprezentálnak”! Egy tizenkét esztendős szövetkezetnek például a következő „kulturális” kiadásai voltak 1960-ban: Zárszámadási vacsora 20 000 Ft Nőnapi költségek 4 100 Ft Névadó ünnepélyekre ajándék 3 200 Ft Jutalom 10 500 Ft Hát ez bizony egyik sem kulturális kiadás! A névadó ünnepségekre költött 3200 forintot mégcsak lehet mentegetni, el akarják terjeszteni a szocialista névadást, s ehhez ajándék is kell. De mit szóljunk a zárszámadási vacsorához, meg a nőnaphoz? Elettekittak 24 000 forintot! Nem gondolták — ha már a tagok nem legalább a vezetők nem gondolták —, hogy ennek a kultúrához az égvilágon semmi köze nincs?! Mit szóljunk a kunhegyesi Vörös Október Tsz esetéhez? Ez az 5000 holdas, 1950-ben alakult termelőszövetkezet 1960-ban egyetlen fillért sem költött kulturális célra!... Ha egy nehézségekkel küzdő, két-három éve alakult termelőszövetkezetről lenne szó, még valamelyest érthető lenne a dolog, de így?!... Helyesen járnak el a jászkíséri termelőszövetkezetek, amelyek a kulturális-szociális alapot szinte kizárólag szociális célra fordítják? Amit a sítúrára adnak: néhány újság, rádió és televízió előfizetése, no meg az Alkotmány tíz tagjának kétnapos pécsi kirándulására ment. füzekcsifarmai példa A művelődésügyi és földművelésügyi miniszter, valamint a Termelőszövetkezeti Tanács együttes irányelvei a tsz-kulturális alap felhasználásának módjáról azt tanácsolják: minden szövetkezet tervezzen szociális-kulturális alapot, a vezetőség vigye a közgyűlés elé ennek felhasználását. Igen fontos, hogy az irányelvek lehetőséget adnak a községi művelődési otthon és a könyvtár támogatására is. A tanácsi művelődési otthon fenntartásához meghatározott évi összeggel, vagy szolgáltatással járulhat hozzá a szövetkezet. Adhat pénzt és munkát új művelődési otthon létesítéséhez, tsz-klubot tarthat fenn a művelődési otthonban, sőt át is veheti a tanácsi művelődési otthont. A füzesgyarmati szövetkezet nemcsak átvette a művelődési otthont, de tüstént függetlenített igazgatót is állított élére, s ez fellendítette az egész község kulturális életét. A tiszabői Petőfi Tsz az ősszel vette át a művelődési otthont, és azonnal húszezer forintot szavazott meg a fenntartására. Követendő példák!... öttevényi László . trombitától AZ ELEKTROMOS GITÁRIG | —iiMiNiMiiKun m ii~~rrn------mri-----rr~i------mn--------1-----------------rr~i-------rrr~r~ri--------------------------1----- ------/ Idős, világtalan ember próbálja a zongorát. Az első pillanatra legalább így tűnik annak, aki a Fővárosi Hangszerkészítő Vállalat budapesti ferencvárosi műhelyébe lép. Szabályos játékról természetesen szó sincs: Csermák András zongorahangoló folytatja itt, miként évtizedek óta mindennap, mesterségét, amely a művészettel határos. Abból a húszegynéhány zongorából, amely a hangolás után feketére, dió- vagy mahagónibarnára fényezett, szekrényben hónapról hónapra elhagyja a műhelyt, rendszeresen szállítanak a határon túlra, főként Olaszországba és Finnországba, Jugoszláviába és Szíriába, időnként Kanadába, Japánba és Ausztráliába is. Ami a hazai közönségnek marad, nem is fedezi egymagában a szükségletet. Manapság mind több családban tanul a gyerek zongorázni. A Csehszlovákiából és az NDK-ból behozott gyártmányokkal együtt húszféle zongora van forgalomban. Az idei év első háromnegyedében száznál több darab talált vidéken vevőre. Akinek pedig erre nem telik, vagy különben is a harmonikát kedveli jobban, ebből a hangszerből is bő választékot talál. A vidék áruházaiban, boltjaiban az idén eddig mintegy 5000 harmonika kelt el. A következő hetekben három-négyezer darab német gyártmányú gombos harmonika lesz kapható. Ezenkívül mintegy nyolcezer csehszlovák és német tangóharmonika, tizenötféle méretben, a kezdőknek szánt 550 forintostól a művészkézbe való 4600 forintosig kerül az üzletekbe. Elektromos gitárt a szegedi Hangszergyárban készítenek. Ennek az üzemnek legnépszerűbb gyártmánya azonban a hegedű. Pontosabban az úgynevezett iskolahegedű, amit akkor vesz meg gyerekének az ember, amikor még csak puhatolózik: érdemes-e taníttatnia? Az üzem mindössze nyolcéves, de készítményeinek — mind a 320 forintos áron, nyolctízféle kivitelben árusított iskolahegedűnek, mind a nagyobb és drágább típusoknak — minősége ma már a külföldi hegedűkével is állja a versenyt. Sok, újabban alakult üzemi, községi és más kisebb zenekar működését nehezítette mostanában a fúvóshangszerek hiánya. A Minőségi Hangszerkészítő és Javító KTSZ, valamint a csehszlovák és német behozatal jóvoltából télre már lesz elég piszton, szakszofon, trombita. A tánczene népszerűségével együtt nő a kereslet a jazz-dobok iránt: ennek kielégítésére ma már havonta 40—50 — egyenként nyolc darabból álló — garnitúra kerül ki a Fővárosi Hangszerkészítő Vállalat üzeméből. Az utóbbi gyár egyébként nemcsak hangszerrel látja el a közönséget: a közelmúltban korszerűsített stúdiójában lemezre veszi bárkinek a hangját, aki „hangos üzenetet” kíván küldeni hazai, vagy külföldi rokonának, ismerősének. A választék tehát hangszerekben tovább gazdagodik. S ami ugyancsak fontos: szélesedik a hangszerszaküzletek hálózata, amely a fővároson kívül már mintegy húsz helységre terjed ki. A hálózat most két újabb, korszerű üzlettel bővül: az egyik Nagykanizsán, a másik Kaposvárott nyílik meg, még az idén. b. gy. p Emlék-bújócska ||| A mai napom is verstöredék, észrevétlen elhagytam lényegét. Így halványulhatott el arcodon ez egy pillantással a kamaszkorom. --y A megszokás elrejti a jelent s késve idézem azt az idegent, ki emlékként szemem mögött maradt, mint annyi kedves, messzi könyvalak. Szűk lett a ruhám — szűk a táj vele, s a csillagoknak sem volt még neve ... Jó De ki elindult, menjen hát tovább! Magával viszi úgyis otthonát. Az emlékezés is verstöredék: egy kisfiú elvesztette felét — Este kizárták s félgubbaszt a fán. Te már sose találod meg anyám. ! Kiss Dénes