Szabad Föld, 1963. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-17 / 11. szám
4 MARGIT: GRIFF SÁNDOR RIPORTJA A temetőút fagyott rögei ropogtak a halottaskocsi alatt. A koporsót egy hajlotthátú öregaszszony, az elhunyt édesanyja kísérte... Azt suttogták róla ebben a kéttornyú templomáról híres nagyközségben, hogy szégyenében meg se nézte a halottat, ami persze csak szóbeszéd. A pap rövid búcsúbeszédet mondott, s a behantolt sírra felkerült a fejfa is ezzel a felirattal: „Itt nyugszik L. G. Margit hajadon, élt 30 évet. Meghalt 1963. II. 23-án.” De miként élt?! Hogyan halt meg?! A rosszhírű tanyán A falu rossz leányként tartotta számon Margitot, aki közepes termetű, barna, kissé molett nő volt. Évekkel ezelőtt valakitől megesett, s szült egy kisfiúcskát. Akkoriban kezdett feltünedezni a falu kocsmáiban. Idős anyjával, húgával és a kisfiával a falu elég forgalmas helyen lakott egy aprócska házban. Ide toppant be érte a tragikusan végződő februári éjszaka estéjén a helyi tsz egyik tagja, egy 38 éves férfi, aki hátárom gyermek apja... (A nevét nem adjuk közre, mint ahogy a többiekét sem. Az eset a lényeges.) A férfi már italos volt. — Öltözz Margit! A feleségem mára kimenőt adott! — állt a szoba egyetlen ágya mellé, amelyben Margit és a kisfia már alváshoz készült. Levegőtlen, áporodott szagú ez a szoba, a falai feketék. A falon néhány fénykép. A szoba közepén egy gyalult asztal paddal, távolabb vaskályha és egy kredencféle sötétlik az isten tudja mikor felmosott padlón. A szegénység szinte mellbevágja az embert ebben a gerendás mennyezetű helyiségben... Az öregasszony ellenezte a késői meghívást. A vitára felébredt a gyerek is (két és fél éves) és pityeregni kezdett. Margit mégis, betegen is öltözködni kezdett. Sportmelegítőt húzott magára, megnyugtatta a kisfiát: — Anyuka rögtön hazajön... „Először a kanapéra ültek" Aztán elindult a férfival. Odakint akkor már mínusz 20 fok körül járt a hőmérő higanyszála. Egy rossz hírű tanyára igyekeztek, amelyről sok mindent hallani a községben. Maga a falu tanácselnöke meséli, hogy itt két évvel ezelőtt állítólag „meztelen bált” rendeztek, amiről ő is csak hallomásból tud. Úgy híresztelték, hogy a tanya egyik szobájában a férfiak a fal mellett körben álltak. Egy asszony pedig (vagy több is?) hiányos öltözékben táncolt az asztal körül egy citera és egy hegedű zenéjére. A hivatalos személyek állítása szerint ez alkalommal tetten érték ugyan a beborozott mulatókat, de a tanyai sztriptíz agyalmánynak bizonyult. Akkoriban szabálysértés címén — miután italt mért — pénzbírságra ítélték a tanya tulajdonosát, egy alacsony, kövérkés, idős embert, bizonyos F. V. Mártont, aki itt magányosan él. Azon az estén hozzá dörömbölt be Margit és lovagja. — Már feküdtem — emlékszik vissza F. V. Márton —, amikor zörgettek. A duma alól, gatyában ugrottam ki ajtót nyitni. Berontottak és rögtön odamentek — mutat a viaszos vászonnal letakart asztalra, amelyen most egy pakli piszkos magyar kártya és egy üres vizeskancsó szomorkodik. — Először a kanapéra ültek — meséli tovább az öreg — és nekiestek a bornak, aztán meg egymásnak. Közben ocsmányul beszéltek. Valamelyikük a villanyt is leoltotta, elkezdtek ezen az ágyon hemperegni. Rájuk ordítottam: Itt ne kutyálkodjatok! Felgyújtottam a villanyt, de hogy mit csináltak, nem tudom, mert a dumától nem láttam őket... Az ágy feletti szentképről vérző szívű Szűzanya szelíd elnézéssel mosolyog, mintha csak részben adna igazat az öregnek ... Tény az, hogy a vendégek végül magára hagyták F. V. Mártont. Akkor már mindketten részegek voltak. Elindultak a dermesztő éjszakában, valamilyen másik tanyába ... Pontosan ma sem tudni, hogy kettőjük között ezután mi történt. Hajnalban, egy hóbucka mellett, a jeges úton találták meg Margitot. A közeli malomba vitték tragacson, akkor még édít... Állítólag a melegítő nadrágjának egyik szárát lerángatta róla a férfi. Sőt! Arról a lábáról még a cipőjét is lehúzta, s a közeli fa egyik ágára akasztotta. Dolgavégeztével felemelte a hóról a nőt, de amikor az tántorgott, úgy ahogy volt, hiányos öltözékben, mit sem törődve a rettenetes hideggel, otthagyta az éjszakában ... Vajon még egyszer fel tudott-e állni a szerencsétlen? Vagy csak feltérdelt és úgy rimánkodott a férfinek: „ne hagyj itt!?” Irgalomért, segítségért nyöszörgött? Talán a férfi után kiáltott, mielőtt örökre arcrabukott? Mindezt nem tudja senki. Az éjszaka titkai mélyek. A háromgyermekes családapa hazament. Amikor reggel bevitték a rendőrségre, akkor tudta meg, hogy züllése tragédiát okozott! L. G. Margit agyhártyagyulladás és a rettenetes fagy következtében meghalt... A háromgyermekes családapa ellen most kezdődött el a bűnvádi eljárás, amely majd arra ad magyarázatot, hogy felelőtlen, embertelen cselekedetével mennyiben járult hozzá a bekövetkezett tragédiához. ,A rendőrség dolga.. Az ügy hullámai még nem simultak el. Kíváncsi voltam, ki, hogyan vélekedik róla a községben. A tanácselnöktől ezt hallottam: — Amikor én egy kétezer lelkes község tanácselnöke voltam, még a házak bútorait is ismertem. Egy nagyobb faluban már csak a neveket tudtam. Itt pedig már csak azokról tudok, akik közvetlen közelemben élnek. Úgyhogy a szerencsétlenül járt leányról meg az egész esetről csak hallottam. A nőről persze tudtuk, hogy rossz életet élt, de ez mindig a rendőrség dolga volt... Az elhunyt szomszédságában egy tsz-párttitkár lakik. Meglepődik, hogy a tragédiáról kérdezem. Mutatja a tsz tervét. Csupa számok. Csodálkozik, hogy nem emiatt faggatom. — Nézze — mondja kitérően — van nekem elég gondom a szövetkezetben. Hogy odahaza a szomszédságban mi történik az nem érdekel. Talán a feleségem többet mondhatna ... A felesége tanácstag, ő a rendőröknek panaszkodott mindig a szomszéd leány életmódja miatt. — A kisfiát sajnálom — magyarázza. — Ez a cseppség állandóan éhes. Egyszer itt a napközi otthon irodájában az asztal alól kisöpört száraz kiflire vetette magát. A kisfiú éjszakánként hazavárja az anyját, mert még nem választották el az anyatejtől. Hogy mi lesz vele, nem tudom ... Mégis anya volt A „Rezedához” címzett kocsma vezetője ezt mesélte: — Margit rossz nő volt, de mégis anya volt... Az ital hamar megártott neki. Amikor egy férfivel megismerkedett, rögtön kikötötte, hogy milyen ruhát, cipőt kell a gyermekének megvenni. Néhány pohár bor után azonban rendszerint elfeledkezett az alkuról, s a kisfiú nem kapott mást, mint egy Tibi csokoládét... — Én mindig azt prédikálom mindenkinek — folytatja —, hogy a részegség leállatiasítja az embert. Különben az a férfi miért hagyta volna ott a hideg éjszakában azt a szerencsétlen nőt? S mit mond az elhunyt édesanyja? A töpörödött kis öregasszony takarításból szerzett filléreken neveli unokáját. Simogatja a szoknyája ráncaiba búvó fiúcska fejét és azt zokogja: „Elment a kenyérkeresője.” Hogy milyen kenyérkereset volt az, arról nem beszél. Kendője beárnyékolja teljesen az arcát és hallgat. Halottról vagy jól... — Bújj csak ki — noszogatja elő a szőkehajú apróságot. — Ez jó bácsi, nem bánt tégedet. Segít nekünk, hogy neked mindig legyen tejecske, amit te úgy szeretsz ... A pénztárcám után kutatok és szörnyű szégyent érzek. Ami itt, ebben a községben történt azon már soha, senki sem segíthet. De ami megtörténhet ezután? Hiszen azt mondják, több olyan nő él itt, mint amilyen Margit volt... Botorkálok kifelé a szűk utcából. Valamelyik templomban, valakiért megint harangoznak. Újra magam előtt látom e szomorú dráma három főhősét, s arra gondolok, vajon mi lehet a háromgyerekes családapával? Mit mondhat róla a felesége? Hogyan élnek ezután? Bizonyára, ez már egy másik tragédia! Modern házsorok, épülő új lakónegyedek megkapó látványa tárul az utas elé vidéki városainkban. Első képünk Csongrád, második Szeged egy-egy új, modern lakóhását mutatja, harmadiképünk pedig Szentesről való, ahol a vásártér környékén új városnegyed épül (Rózsa László felvételei) Szabad Térd 1963. MÁRCIUS 17. ■ A szerződés a tsz vezetőségére is kötelező! A szocialista mezőgazdaságban sok munkáskézre van szükség Mi, a sükösdi KISZ-szervezet tagjai, magunkévá tettük kormányunk mezőgazdaságpolitikáját, és megalakítottunk egy KISZ- leánybrigádot. Mivel korunknál fogva még nem lehetünk termelőszövetkezeti tagok — szerződést kötöttünk a helyi Vörös Zászló Termelőszövetkezettel. A szerződés értelmében a termelőszövetkezet havonta a betervezett 30 forintos munkaegység előleggel számol el bennünket. A szerződésben az is benne van, hogy ha az év végén ennél több jut egy munkaegységre, akkor a különbözetet kifizetik részünkre. A munkát 1962. április 6-án megkezdtük a tsz kertészetében, és rendszeresen itt dolgoztunk. Átlagban 120—130 munkaegységet teljesítettünk. Munkaegységenként 30 forintot kaptunk. A Vörös Zászló Termelőszövetkezet évi zárszámadásán kitűnt, hogy a tervezettnél nagyobb jövedelemmel zárták az évet. Egy munkaegységre 44 forint 50 fillér jutott. A termelőszövetkezet vezetősége azonban hallani sem akar arról, hogy a szerződésben foglalt megállapodást betartsa, nem fizeti ki részünkre a 14 50 forint munkaegységenkénti különbözetet. A vezetőség eljárását helytelenítjük, mert ez anyagilag hátrányosan érint bennünket. Ezzel elveszik kedvünket az itteni munkától. Vagy talán azt akarják, hogy mi is kövessük a többi fiatalt a városba, az iparba? Soós Mária és 9 társa Sükösd A szerkesztőség megjegyzése: A szerződés mindkét félre kötelező. Ha a fiatalok úgy állapodtak meg a vezetőséggel, hogy a különbözetet az év végén kifizetik részükre, akkor joggal érzik most becsapva magukat a KISZ-leánybrigád tagjai. Véleményünk szerint a termelőszövetkezet vezetőségének eljárása helytelen. A szerkesztőség Valóra vált egy régi óhaj Mohács-Újváros két kilométerre fekszik a város központjától közel kétszáz család él itt. Régi óhajuk vált most valóra. Félmillió forintnyi társadalmi munka segítségével, a városi tanács anyagi hozzájárulásával elkészült a mohács-újvárosi kultúrház, benne klubhelyiség, könyvtár, mozi és egyéb szórakozási lehetőségek. A március 2-i ünnepélyes megnyitáson a közönség nagy tapssal köszöntötte a társadalmi munkában élenjárókat, akik részére elismerő oklevelet és jutalmat adott át a városi tanács művelődési osztályának vezetője. A városi szimfonikus zenekar hangversenye és a Kisfaludy Károly Gimnázium irodalmi színpada szórakoztatta a megjelenteket, majd mozielőadás és bál zárta be az ünnepséget. Dr. Vadon Antal Mohács --------------------------------------- A Lmbad Föld közbenjárása nyomán... Kocsis Lászlónné olvasónk arról írt levelében, hogy a Rétszékanyai településen lakó 50—60 családnak szükség esetén a 16 kilométerre levő Hajdúnánásra kell orvoshoz járnia, holott az egy semre fekvő Görbeházán is van orvosi rendelés. A Hajdú-Bihar megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága kérésünkre megvizsgálta a panaszt, és intézkedett. Március 5- től kezdődőn Rétszél biztosított lakosai a görbeházai körzeti orvosnál is díjtalan orvosi ellátásban részesülhetnek. * „Miért nem ad a paksi Ezüstkalász Tsz a traktorosoknak háztáji földet” — ezzel a kérdéssel fordult hozzánk Scheidl József paksi lakos. A járási tanács mezőgazdasági osztályát kértük meg az ügy tisztázására. A kivizsgálás során megállapították, hogy olvasónk nem tagja a tsz-nek. Tekintettel arra, hogy háztáji föld csak termelőszövetkezeti tagnak jár, Scheidl József igénye nem jogos. A tsz vezetősége helyesen járt el, amikor háztáji földben nem részesítette.* Kártalanítási panasszal fordult hozzánk Fazekas Sándor kétpusztai lakos. A járási tanács vb mezőgazdasági osztályának helyszíni vizsgálata megállapította, hogy a panasz jogos, és a tsz a kérelmezőnek megfizeti a vetőmag értékét és a szántási, vetési munkadíjat is megtéríti. Horváth Géza osli olvasónk azt sérelmezte hozzánk írt levelében, hogy tehenét nem mentesítik a gümőkóros fertőzöttség alól, holott a legutóbbi orvosi vizsgálat eredménye negatív volt. A Győr megyei tanács mezőgazdasági osztálya nem adott helyt olvasónk panaszának, mert a tehén a korábbi orvosi vizsgálat alkalmával gümőkórral fertőzött volt, a teje időközönként most is fertőzött lehet, és a fennálló rendeletek értelmében az óvintézkedést meg kell tenni. ÖRÖMÜNNEP A felszabadulásig egy talpalatnyi földünk sem volt. A juttatott három holddal beléptem a termelőszövetkezetbe, és örömmel írom, hogy ők nem feledkeztek meg rólam. Fejadagot, rendes nyugdíjat kapok, 73 éves koromban nyugodtan élek. A zárszámadás alkalmával mi, öregek vagy kétszázan, örömünnepet ültünk. Minket is meghívtak, kedvesen megvendégeltek és elbeszélgettek velünk. Ezúton mondunk köszönetet a vezetőségnek, a fiatalságnak és az öszszes dolgozóknak figyelmességükért. Jó munkát, jó egészséget és békességet kívánunk nekik. Lovász Sándorné Mikepércs