Szabad Föld, 1963. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-10 / 6. szám

NE Tömő VELE! -m­idt HÜLYE FARSANGI TRÜKK AZ Egész„ JELMEZBÁL* \ ' « 9 — A2T HISZIK , HOlaY A MAKIM ... PfWG Az AGRONOA­K›S› !­S “Miót kerüli m­ih›jehki 4fjm t? Jt. i°Mríusnkk^1 sitőzetti -Futballistának Sk­özStt AZ IWSk ( Ho‚sY VALAHOGY NáfAZCAL«ITS« AIAVV'T 1 BICSKAMEfiORZ v* v* tA *‚• * 4 .^MB0L4j£Gy£iC ^ ■SN -Elfestötték a 3 tehenet - twist ! Málnabütykös bajban van... Málnabütykös nem tartozik hazánk szerencsésnek mondható falvai közé. Málnabütykösön egy idő óta ezen sok a gond. Hogy nehéz időknek néznek elé az Itteniek, az már akkor nyilván­valóvá lett, amikor a körorvosné lá­bán megjelent az első télsarkú cipó, a nem sokkal későibb Dunai Marikán, a falu üdvöskéjén az első twid-szoknya. Néhány héttel később már slampos vénasszonynak számított Málnaböütykö­­sön, akinek egyik, vagy a másik hiány­zott, sőt, az is, aki reggelenként, répa­­egyelni-menet nem vett fel magára egy időközben divatba jött, durvak­ötésű, sportos kardigánt. A moher-szoknya — hát igen —, a moher-szoknya nagy ügy volt, elma­radt miatta egy szövetkezeti közgyűlés. A nevezett napon ugyanis híre jött, hogy a közeli városban kapható az egyébként gusztustalan, szőrös ruhafé­leségből néhány darab, és a málna­­bütykösi nők színe-java közgyűlés he­lyett természetesen a városba ment. A teddy-bearrel és a nyakban viselhető Hamlet-lánccal már lényegesen egysze­rűbb volt a helyzet, csak a háztáji aprójószág-állományt kellett kiárusíta­ni és máris megszerezhető volt mind a kettő. Hanem a farsang, az idei farsang min­den eddiginél jobban próbára tette Mália bütykös leányait. A körorvosnő ugyanis meghallotta valahol, hogy a pesti nők a ruháik derekát visszahelyez­ték eredeti helyére, oda, ahol a dere­kuk van (eddig ott tartották ugyanis, ahol a derék hátrafelé már zsemle gya­nánt gömbölyödni kezdett) és a far­sangi bálra készülő estélyi ruháját már ilyen raffinált módon csináltatta. No, erre fel Dundi Marikáik tábora arra szánta el magát, hogy a szájukat fog­ják odafesteni, ahol az van, sőt, meg­közelítő pontossággal még a szemöldö­keiket is meghagyják eredeti helyü­kön. Tétova, panaszos lélek, persze, most is akadt. Frityháziné, a tsz-könyvelő fe­lesége például sírógörcsöt kapott, ami­kor a férje által vásárolt, neki szánt, teddy-bearrel szegélyezett, fekete bár­sony kisestélyét meglátta, mert egyrészt hogy vehetné ő azt fel, amikor alig két héttel ezelőtt egy Rómában rendezett fogadáson Lollobrigida is abban jelent meg; másrészt, mikor ő éppen tegnap­előtt látott a televízióban egy cuki aranypikkelyes nagyestélyit, ami alig kerül többe 40 munkaegységnél. Persze, a farsangi bál­ mindezek el­lenére nagyszerűen sikerült. A legna­gyobb sikert Mes­te Lenke báli ruhája aratta, s én máig sem tudom, hol fért el azon a báli ruhán ez a nagy siker. Néhány pánt, néhány zsebbkendőnyi fe­dett terület — ebből állt a ruha — s gondolom, e kevés anyag óriási ösz­­szegbe kerülhetett. Az Irigyelt és csodált kislányt ma­gam is táncra kértem. • Illendőségből megkérdeztem tőle: — Jól érzi magát? — Ugyani — mondta, s szem­pilláin legördült két nagy könnycsepp. — Mindjárt éjfél, s én még most sem tu­dom, hogy milyen ruhát vegyek fel jövőre!

Next