Szabad Föld, 1963. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-10 / 6. szám
NE Tömő VELE! -midt HÜLYE FARSANGI TRÜKK AZ Egész„ JELMEZBÁL* \ ' « 9 — A2T HISZIK , HOlaY A MAKIM ... PfWG Az AGRONOAK›S› !S “Miót kerüli mih›jehki 4fjm t? Jt. i°Mríusnkk^1 sitőzetti -Futballistának SközStt AZ IWSk ( Ho‚sY VALAHOGY NáfAZCAL«ITS« AIAVV'T 1 BICSKAMEfiORZ v* v* tA *‚• * 4 .^MB0L4j£Gy£iC ^ ■SN -Elfestötték a 3 tehenet - twist ! Málnabütykös bajban van... Málnabütykös nem tartozik hazánk szerencsésnek mondható falvai közé. Málnabütykösön egy idő óta ezen sok a gond. Hogy nehéz időknek néznek elé az Itteniek, az már akkor nyilvánvalóvá lett, amikor a körorvosné lábán megjelent az első télsarkú cipó, a nem sokkal későibb Dunai Marikán, a falu üdvöskéjén az első twid-szoknya. Néhány héttel később már slampos vénasszonynak számított Málnaböütykösön, akinek egyik, vagy a másik hiányzott, sőt, az is, aki reggelenként, répaegyelni-menet nem vett fel magára egy időközben divatba jött, durvakötésű, sportos kardigánt. A moher-szoknya — hát igen —, a moher-szoknya nagy ügy volt, elmaradt miatta egy szövetkezeti közgyűlés. A nevezett napon ugyanis híre jött, hogy a közeli városban kapható az egyébként gusztustalan, szőrös ruhaféleségből néhány darab, és a málnabütykösi nők színe-java közgyűlés helyett természetesen a városba ment. A teddy-bearrel és a nyakban viselhető Hamlet-lánccal már lényegesen egyszerűbb volt a helyzet, csak a háztáji aprójószág-állományt kellett kiárusítani és máris megszerezhető volt mind a kettő. Hanem a farsang, az idei farsang minden eddiginél jobban próbára tette Mália bütykös leányait. A körorvosnő ugyanis meghallotta valahol, hogy a pesti nők a ruháik derekát visszahelyezték eredeti helyére, oda, ahol a derekuk van (eddig ott tartották ugyanis, ahol a derék hátrafelé már zsemle gyanánt gömbölyödni kezdett) és a farsangi bálra készülő estélyi ruháját már ilyen raffinált módon csináltatta. No, erre fel Dundi Marikáik tábora arra szánta el magát, hogy a szájukat fogják odafesteni, ahol az van, sőt, megközelítő pontossággal még a szemöldökeiket is meghagyják eredeti helyükön. Tétova, panaszos lélek, persze, most is akadt. Frityháziné, a tsz-könyvelő felesége például sírógörcsöt kapott, amikor a férje által vásárolt, neki szánt, teddy-bearrel szegélyezett, fekete bársony kisestélyét meglátta, mert egyrészt hogy vehetné ő azt fel, amikor alig két héttel ezelőtt egy Rómában rendezett fogadáson Lollobrigida is abban jelent meg; másrészt, mikor ő éppen tegnapelőtt látott a televízióban egy cuki aranypikkelyes nagyestélyit, ami alig kerül többe 40 munkaegységnél. Persze, a farsangi bál mindezek ellenére nagyszerűen sikerült. A legnagyobb sikert Meste Lenke báli ruhája aratta, s én máig sem tudom, hol fért el azon a báli ruhán ez a nagy siker. Néhány pánt, néhány zsebbkendőnyi fedett terület — ebből állt a ruha — s gondolom, e kevés anyag óriási öszszegbe kerülhetett. Az Irigyelt és csodált kislányt magam is táncra kértem. • Illendőségből megkérdeztem tőle: — Jól érzi magát? — Ugyani — mondta, s szempilláin legördült két nagy könnycsepp. — Mindjárt éjfél, s én még most sem tudom, hogy milyen ruhát vegyek fel jövőre!