Szabad Föld, 1963. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-17 / 7. szám
1963. FEBRUÁR 17. Alt. ^ i 'j RÉGI KÉPVISELŐJELÖLT :) n ’i C Szívére veszi terhünk gondunk. »» Vállára •venni nem bolond. 4 ( (József Attila: Vigasz) y ,4 Riadt mosoly ült szája szögletén: *, a báró úr a választógyűlésen y ' y az istenadta adózók nevében nyilatkozott, „mi fekszik a szívén”. « Azt mondta, istenre építő, K 4 honatya szívén viseli bajunkat. y kihajtja a köves utat falunknak, ^ I ; most a tetteknek ütött az idő. " Földet, házat, munkát megad a kormány, : A * megkockáztatta még őszinte-formán,' hogy „szívéből a nép apostola”. f 4 ► j- Aztán üzleti útján ment tovább, ^ mint ringyót hagyta ott az iskolát, ► ’A hogy többé vissza ne térjen soha. y ► 1 '1 ^ Cs. Nagy István ^ Emlékeiről mesél az első magyar paraszt színház élő színésze Justh Zsigmondra emlékezik Gádoros népe (Tudósítónktól.) A múlt század alkonyán, a Viharsarok szívében csodát művelt Justh Zsigmond. Földbirtokos volt, író és a művészet szenvedélyes pártfogója, ő alapította meg az első magyar parasztszínházat Gádoros határában, a Justh-major árnyas fái között 1894 nyarán. Még él utolsó parasztszínésze, a 89 éves Czombos Mihály bácsi. Szívesen mesélt... — Rendkívül népszerű ember volt Zsiga úr. Minden pénzét a színházra áldozta. A környék urai le is nézték ezért. A színigárdát közülünk, parasztfiatalok közül szervezte. A tehetségesebbekből. Ki énekelt, ki táncolt, ki a Zsiga úr színdarabjaiban játszott. Én színészkedtem. A ,,Siralomház” című színművében főszereplő voltam. Személyesen írta le mindenkinek a szerepeket, amit meg kellett tanulni, s felmondani neki. A felkészülés idején dupla bért kaptunk tőle! Egész ruhatárat rendezett be nekünk. Az előadásokat vasárnap délután tartottuk. A környék urasága, cselédsége ingyen nézhette a műsorunkat... Egyszer Jászai Mari is megnézett bennünket, sőt még egy indus úr is! Zsiga úr barátja volt. A szünetben Rácz Pali cimbalmozott, Rétes Mari meg népdalokat, kurucdalokat énekelt. Hej, de szép hangja volt, istenem . .. Egyszer táncversenyt is rendezett Zsiga úr. A legjobb férfitáncos: Makura János fekete bárányt, a legjobb lánytáncos, Rétes Mari selyemkendőt kapott ajándékba. Én egy tajtékpipát nyertem ... Aztán játszottunk még a Botcsinálta doktort, Képzelt beteget, meg angol vígjátékokat is. Zsiga úr nagyon szerette nevettetni a szegény embereket. Bált rendezett a kastélyban a cselédeknek. Kár, hogy korán meghalt. El akart vinni magával Franciaországba, mert nagyon szeretett. (Tanított franciául, még most is tudok egy mondatot.) Nem engedtek a szüleim ... Kint halt meg, de hazahozták. Hallom, hogy díszsírt kap a családja az új temetőben. Szép, hogy ennyire becsülik. Megérdemli. Jó ember volt... Azt már Pongó Bertalan és Nyári József pedagógusok mondották el, hogy az emléktisztelő gádorosi nép most, február 16-án, Justh Zsigmond születésének 100. évfordulóján milyen ünnepséget rendez. Mert ünnepség lesz itt, egész falut megmozgató. Az új temetőben díszsírhelyet kap a Justh-család és koszorúzásra kerül sor. A művelődés otthonában — az úttörőcsapattal együtt felveszi ezen a napon a jeles népbarát nevét — a család emlékeiből kiállítást nyitnak. Itt helyezik el Justh Zsigmond mellszobrát, Nyári József pedagógus alkotását. Este a kis község tanítói előadják Botcsinálta doktor című bohózatát. A nézők között ott ül majd a darab egykori szereplője, az első magyar Parasztszínház utolsó élő gádorosi színésze, Czombos Mihály bácsi is... Pallag Róbert Czombos Mihály mesél 9a mmmmmmt Emil Petrescu: ígéretek városa. A regény egy moldvai kisváros társadalmának szatirikus rajza. Hőse gyenge jellemű, nagyravágyó fiatalember, aki, miután a fővárosban nem tudott érvényesülni, vidéken szeretne karriert csinálni. A regény hitelesen ábrázolja a két világháború közötti időszak kisvárosának jellegzetes alakjait. (21.— Ft. Európa Könyvkiadó) Sadoveanu: Kisvárosi csendélet. A nagy klasszikus román írót, a paraszti élet mesteri ábrázolóját ezúttal új oldaláról ismerheti meg a magyar olvasó. Regénye cselekményének középpontjában egy kényszerházasság áll, a polgármester leányának és egy öreg katonatisztnek az egybekelése. (15.— Ft Európa Könyvkiadó) Kormos István—Rab Zsuzsa: Ekés fejér hattyú. Az orosz nép hétköznapjainak örömei, bánatai, a kisemmizett szegények évszázados gyötrelmei, haragos indulatai, az örök szerelem panasza és ujjongása, szilaj legények széles jókedve, erdei betyárok, hadbavonuló kozákok szomorú sorsa, a szülőföld olthatatlan szeretete szólal meg az orosz népköltészet e gazdag gyűjteményében. (22.— Ft Európa) Otten: Torquemada árnya. A spanyol polgárháború egyik szakasza elevenedik meg Otten regényében. Hősei egyszerű emberek, akik hol lázadozva, ellenállva, hol riadtan megbújva szenvedik el a fasizmus minden megpróbáltatását. (17.— Ft Európa Könyvkiadó) Fontane élete levelekben. A múlt század nagy német írójának, Fontanenak írásművészete színes egyénisége, leginkább kortársaival folytatott széleskörű levelezésében mutatkozik meg. E levelekben igen jól tükröződik a kor ezernyi problémája, az író művészi és emberi útja, a vele érintkező emberek jellemének igen sok jellegzetes sajátsága. (24.50 Ft Gondolat Könyvkiadó) A felsorolt művek kaphatók az ország valamennyi könyvesboltjára’. Olvasóink utánvéttel megrendelhetik a 39-es számú Könyvesboltban, Budapest, VIII., József krt. 5. Szabadföld Kitűnő eredmények a munkában — elmaradás a tanulásban Szocialista brigádok Szolnok megye mezőgazdaságában 1962 tavaszán Szolnok megye négy városában és kilenc községében huszonegy csapat indult küzdelembe a szocialista brigád címért. A huszonegyből tizenkettőnek a törekvéseit, eredményeit és fogyatékosságait mutatja be ez az írás. Akiknek nem sikerült... A kengyeli Dózsa Tsz Táncsics brigádja a súlyos aszály miatt nem tudta teljesíteni termelési tervét. De mit szóljunk ugyancsak „aszályos” művelődésükhöz? A nyolcvan ember legtöbbjének iskolai végzettsége öt-hat elemi, néhány írástudatlan. Vállalták ugyan a továbbtanulást , mégsem iratkozott be egyikük sem esti iskolába, hiába agitált a tanító hetekig például a Bem apó telepen. Szakmunkás nincs közöttük, ezüstkalászos tanfolyamot csak öten végeznek. A tsz vezetősége írásban ígérte meg, hogy „a vállalások teljesítését figyelemmel kíséri, ha lemaradást tapasztal, felhívja erre a figyelmet...” Felhívta-e? A kunszentmártoni Zalka Máté Tsz egyik tehenészbrigádja is vállalást tett. Aztán veszekedések robbantak ki közöttük, egyesek elmentek, mások jöttek helyettük, a munkában is nehézségek támadtak, főként a kevés takarmány miatt,— a vállalást ma már nem tartja számon senki. Mikor legutóbb érdeklődtem felőlük, a szövetkezeti vezetők szenvedélyesen, elmélyülten értékelték — a rádió és a tv szilveszteri műsorát ... Ha ugyanilyen alapossággal még idejében megtárgyalták volna a brigád nehézségeit, az talán nem hullik szét. .. Megtárgyalták-e? Mire jutott a többi tíz brigád? Munkában, szocialista magatartásban szépen fejlődtek, a művelődésben nagyon-nagyon változóak az eredményeik. Ez már a szerződések megszövegezéséből is sejthető. Munkavállalásaik körülhatároltak, ellenőrizhetőek, lehetőleg literben, mázsában, százalékban adják meg a teljesítményt. A tanulásban? Ködös, általános, megfoghatatlan megfogalmazások: „szépirodalmi könyveket olvasunk” (Mikor? hányat? milyet? hogy adunk számot róla?). „Állandóan fejlesztjük szakmai és általános műveltségünket” — azt azonban többnyire hiába keresnénk, hogy Kis Péter és Nagy János milyen szakmai tanfolyamot végez, hány szakkönyvet olvas el, az általános iskola melyik osztályában kezd tanulni. Szocialista módon dolgozni Termelési vállalásait mind a tíz brigád derekasan teljesítette. Kisújszálláson: a Búzakalász tehenészei a tervezett 172 000 liter helyett 215 000 liter tejet fejtek, 65 tehéntől 73 borjút neveltek, elhullás nélkül; Molnár Imréné munkacsapata 10 holdról 1600 mázsa cukorrépa helyett 1900 mázsát, 22 holdról a tervezett 489 mázsa helyett 633 mázsa kukoricát takarított be; a Nagykunsági A. G. sertéshizlaló brigádja 3400 sertést nevelt, havonként és sertésenként az előírt 14 kg súlygyarapodást 2,60 kg-mal túlteljesítette, 2400 kg hús helyett 3,74 kg-ot adott. A jászalsószentgyörgyi Gagarin brigád gabonából, cukorrépából, kukoricából 23 000 forint többletértéket termelt. A jászberényi Kossuth Tsz gépészeti brigádja 8459 holdat számított fel, gépjavításban 350 000 forint megtakarítást ért el. A jászboldogházi B 100-as tehenészbrigád minden tehéntől 4200 liter tejet fejt — tehenenként 200 literrel többet, mint amennyit a terv előírt —, a tej kifogástalanul tiszta, zsírtartalma a 4 százalék fölött. S a sort hosszan lehetne folytatni. Szocialista módon élni Micsoda erőfeszítések vannak az előbbi literek, mázsák, százasok, forintok mögött! A jászberényi traktorosok 16—18 órákat ültek gépen, a kisújszállási fogatosok egymás után kilenc vasárnap „hajtottak”, a tehenészeknek — ahogy ők mondják — nincs magánéletük. Egyetlen brigádban kerülkezött négy munkakerülő tag, százhúszan egyetlen napot sem mulasztottak igazolatlanul. Kerestem, vizsgáltam a szocialista tulajdon megrövidítését, a pazarlást, a gondatlanságot, ezekben a brigádokban nincs ilyen! Három helyen volt egy-egy részegeskedő. De nem bírta el a közösség megrovó tekintetét, a kérdőrevonást, fegyelmezi már magát mindegyik. Szép példái vannak az elvtársi, munkatársi segítségnyújtásnak is: írástudatlan társukat írni tanítják (Molnárnéék Kisújszálláson), beteg, öreg munkatársuknál főztek, takarítottak, gyümölcsét leszedték, eladták (ugyanők); vasárnaponként négyük tanyáját bontották le és szállították el az anyagot ingyen, emberségből (Kengyel); brigádonként 120—140—160 órák kerülköztek közhasznú munkára: járdaépítésre, parkírozásra, festésre, meszelésre, fürdő bekerítésre. Példás családi életre, gyermekeik gondosabb nevelésére törekszenek. — Sok brigád tanyákon lakik, vagy éppen utazik, mégis — ha nehezebben is — már alakul, bontakozik a közös szórakozás, a társasélet is. A jászalsógyörgyiek kilencszer voltak családostul-brigádostul moziban, színházban, kisúri Molnárnéék együtt járnak tsz-akadémiára, baráti körben ünnepük egymás névnapját ... Nyugodtan mondhatni: a szocialista magatartás, az újfajta erkölcs magasabb normáit mind a tíz brigád becsülettel éli, teljesíti. Sajnos, nem valósult meg ilyen egyértelműen a harmadik jelszó: Szocialista módon tanulni A politikai képzést hét községben komolyan fogják fel: tagjaik többsége politikai oktatásra (időszerű kérdések, téli tanfolyam stb.) jár. A szakmai művelődésben már vegyesebb a kép. A jászberényiek továbbképzőtanfolyamot szerveztek gépmesterük vezetésével. A Nagykunsági Á. G. retorosai végzik a kétéves szerelői tanfolyamot. Jászalsószentgyörgyön a csoport fele jelentkezett ezüstkalászos tanfolyamra (a tanfolyam — nem ők tehetnek róla — január elején még nem kezdődött meg ...) Művelődésben a legpéldamutatóbb a kisúji Molnárék brigádja: valamennyien járnak tsz-akadémiára, tízen ezüstkalászos tanfolyamra, nyolcan politikai oktatásra. Négy brigád életéből viszont teljesen hiányzik a szakmai ismeretszerzés. Két tehenészcsapat a munkaidőre hivatkozik, a kisújszállási fogatosok arra, hogy nagyon öregek már, a jászboldogházi kertészkedő asszonyok közül három végez tsz-akadémiát, tizennégy — semmit... Leginkább mostohagyerek az általános műveltség. A tíz brigád 124 tagjából 5 jár dolgozók iskolájába. A Nagykunsági Á. G. kis könyvtárában tízezer forintnyi könyv hever elég gyéren forgatva, s az ottani 39 brigádtagból egy sem látogatja. Ez a két példa, sajnos, általános. A művelődés két leghatékonyabb és legelérhetőbb eszközét: a könyvet és az iskolát alig-alig veszik igénybe. S itt nagyon hibáztatjuk a párt-, a gazdasági és tömegszervezeti vezetőket és a népművelőket is. A termelés normáiban járatosak a dolgozók, tanácsokat is kapnak a vállaláshoz. De ott, ahol legnagyobb a hiány, a művelődésben nem áll mellettük senki. Az a bizonyos kínai fal Csekély jelentőségű, formális, sőt megmosolyogtatóan naiv pontok fogamzódnak meg: az ősszel, télen elolvasnak három könyvet, megnéznek három filmet. Az átlagos könyvtári olvasó évente 20—21 kötetet olvas el, az átlagos mozilátogató 13—14 filmet néz meg. A tv-nézés, újságolvasás minden szocialista szerződésben nagy súllyal szerepel. Milliók olvassák az újságokat, a fél ország ott ül esténként a tv-képernyő előtt, — ilyenformán természetes, hogy a szocialista módon művelődőktől ennél sokkal megalapozottabb, átgondoltabb, tervszerűbb művelődést várunk. Nem látszik a vállalásokon, hogy vezetők, népművelők, értelmiségiek, a brigádok tagjaival együtt, alaposan meghányták-vetették volna a művelődés dolgát. Mintha a népművelés nem látná a mozgalom nagyszerűségét. A kisújszállási „Búzakalász” területén van népművelési ügyvezető. Vajon nem tűnt fel neki, hogy a tehenészek nem érnek rá művelődni? A Nagykunsági Á. G. ügyvezetője — egyben könyvtárosa, kedves, törekvő fiatal lány — sem foglalkozott eddig négy brigádjával. A jászboldogházi művelődési otthon igazgató és könyvtáros sem. Mintha kínai fal lenne a dolgozók iskolája és a brigádok között. Le kell bontani ezt a falat! Ideje, hogy a kultúra munkásai megtegyék az első lépéseket. Adjanak tanácsot, ismerkedjenek meg a nemes célért versenyzőkkel, támogassák, elvtársiasan segítsék, ellenőrizzék munkájukat! Akik ,,általában" dicsérnek És igazságos, idejében való, liberalizmus nélküli értékelés kell. Egyes vezetők „általában" dicsérik embereiket, de fejlődésüket nem figyelik, teljesítményeiket nem ismerik. Több helyen valami „felsőbb szerv”-re várnak, holott a szocialista címet a tszközgyűlés, illetve a vállalati igazgató és a szakszervezet ítéli oda. Itt-ott liberalizmus üti fel a fejét. Négy brigádnál — a két boldogházinál, a kisújszállási tehenészeknél és az állami gazdaság fogatosainál — a rendszeres, komoly művelődésnek nem sok nyoma, a vezetők mégis úgy vélik, hogy a három előbbi brigád elérte a szocialista szintet. „Ne vegyük el az emberek kedvét!” — mondja egy-két túlságosan „megértő” vezető. — Mi inkább azt mondjuk: ne vezessük félre az embereket, ne értékeljük le ezt a nagyszerű mozgalmat. Elvtelen, „megértés”, a fogyatékosságok feletti szemet hunyás helyett inkább hétről hétre kísérjék figyelemmel a brigádok életét, munkáját. Fogyatékosságaikra a kezdet kezdetétől figyelmeztessék őket, az utolsó hetekben már késő... És nem szabad halogatni az értékelést. December végén, január elején még mind a tíz brigád bizonytalanságban volt, pedig elegendő alap volt teljesítményük mérlegelésére. Munkában, emberségben jelentőséget alkottak a Szolnok megyei mezőgazdasági brigádok, ám tanulásukban, művelődésükben sok még a kívánnivaló. A fogyatékosságokat azonban hosszabb idő alatt, átgondolt vállalásokkal, erős akarattal és a hozzáértők segítségével kijavíthatják. Öttevényi László Nap-hívogató Hej, január, február, merre bujkálsz napsugár? Messze délen vagy talán túl az Óperencián? Vagy a magas bérceken, csillogsz-ragyogsz fényesen? Minket pedig elkerülsz mogorván és hűtlenül? Gyere vissza napsugár, nyirkos a köd, mély a sár. Gyere ködön s fagyon át, űzd el a tél farkasát! Tóth Endre 9