Szabad Föld, 1963. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-17 / 7. szám

1963. FEBRUÁR 17. Alt. ^ i 'j RÉGI KÉPVISELŐJELÖLT :) n ’i C Szívére veszi terhünk gondunk. »» Vállára •venni nem bolond. 4 ( (József Attila: Vigasz) y ,4 Riadt mosoly ült szája szögletén: *, a báró úr a választógyűlésen y ' y az istenadta adózók nevében nyilatkozott, „mi fekszik a szívén”. « Azt mondta, istenre épít­ő, K 4 honatya­ szívén viseli bajunkat. y kihajtja a köves utat falunknak, ^ I ; most a tetteknek ütött az idő. "­ Földet, házat, munkát megad a kormány, : A * megkockáztatta még őszinte-formán,­­' hogy „szívéből a nép apostola”. f 4 ► j- Aztán üzleti útján ment tovább, ^ mint ringyót hagyta ott az iskolát, ► ’A hogy többé vissza ne térjen soha. y ► 1 '1 ^ Cs. Nagy István ^ Emlékeiről mesél az első magyar paraszt színház élő színésze Justh Zsigmondra emlékezik Gádoros népe (Tudósítónktól.) A múlt század alkonyán, a Vi­harsarok szívében csodát művelt Justh Zsigmond. Földbirtokos volt, író és a művészet szenvedé­lyes pártfogója, ő alapította meg az első magyar parasztszínházat Gádoros határában, a Justh-ma­­jor árnyas fái között 1894 nyarán. Még él utolsó parasztszínésze, a 89 éves Czombos Mihály bácsi. Szívesen mesélt... — Rendkívül népszerű ember volt Zsiga úr. Minden pénzét a színházra áldozta. A környék urai le is nézték ezért. A színi­gárdát közülünk, parasztfiatalok közül szervezte. A tehetségeseb­bekből. Ki énekelt, ki táncolt, ki a Zsiga úr színdarabjaiban ját­szott. Én színészkedtem. A ,,Si­ralomház” című színművében fő­szereplő voltam. Személyesen írta le mindenkinek a szerepeket, amit meg kellett tanulni, s fel­mondani neki. A felkészülés ide­jén dupla bért kaptunk tőle! Egész ruhatárat rendezett be ne­künk. Az előadásokat vasárnap délután tartottuk. A környék ura­sága, cselédsége ingyen nézhette a műsorunkat... Egyszer Jászai Mari is megné­zett bennünket, sőt még egy in­dus úr is! Zsiga úr barátja volt. A szünetben Rácz Pali cimbal­­mozott, Rétes Mari meg népda­lokat, kurucdalokat énekelt. Hej, de szép hangja volt, istenem . .. Egyszer táncversenyt is rende­zett Zsiga úr. A legjobb férfi­táncos: Makura János fekete bá­rányt, a legjobb lánytáncos, Ré­tes Mari selyemkendőt kapott ajándékba. Én egy tajtékpipát nyertem ... Aztán játszottunk még a Botcsinálta doktort, Kép­zelt beteget, meg angol vígjáté­kokat is. Zsiga úr nagyon szeret­te nevettetni a szegény embere­ket. Bált rendezett a kastélyban a cselédeknek. Kár, hogy korán meghalt. El akart vinni magával Franciaországba, mert nagyon szeretett. (Tanított franciául, még most is tudok egy mondatot.) Nem engedtek a szüleim ... Kint halt meg, de hazahozták. Hallom, hogy díszsírt kap a családja az új te­metőben. Szép, hogy ennyire be­csülik. Megérdemli. Jó ember volt... Azt már Pongó Bertalan és Nyári József pedagógusok mon­dották el, hogy az emléktisztelő gádorosi nép most, február 16-án, Justh Zsigmond születésének 100. évfordulóján milyen ünnepséget rendez. Mert ünnepség lesz itt, egész falut megmozgató. Az új temetőben díszsírhelyet kap a Justh-család és koszorúzásra ke­rül sor. A művelődés otthonában — az úttörőcsapattal együtt felveszi ezen a napon a jeles népbarát nevét — a család emlékeiből ki­állítást nyitnak. Itt helyezik el Justh Zsigmond mellszobrát, Nyári József pedagógus alkotását. Este a kis község tanítói előadják Botcsinálta doktor című bohóza­tát. A nézők között ott ül majd a darab egykori szereplője, az első magyar Parasztszínház utolsó élő gádorosi színésze, Czombos Mi­hály bácsi is... Pallag Róbert Czombos Mihály mesél 9a m­mmmmmt Emil Petrescu: ígéretek városa. A regény egy moldvai kisváros társadalmának szatirikus rajza. Hőse gyenge jellemű, nagyravágyó fiatalember, aki, miután a fővárosban nem tudott érvényesülni, vidéken szeretne karriert csinálni. A regény hitelesen ábrázolja a két vi­lágháború közötti időszak kisvárosá­nak jellegzetes alakjait. (21.— Ft. Európa Könyvkiadó) Sadoveanu: Kisvárosi csendélet. A nagy klasszikus román írót, a parasz­ti élet mesteri ábrázolóját ezúttal új oldaláról ismerheti meg a magyar ol­vasó. Regénye cselekményének közép­pontjában egy kényszerházasság áll, a polgármester leányának és egy öreg katonatisztnek az egybekelése. (15.— Ft Európa Könyvkiadó) Kormos István—Rab Zsuzsa: Ekés fejér hattyú. Az orosz nép hétköznap­jainak örömei, bánatai, a kisemmi­zett szegények évszázados gyötrelmei, haragos indulatai, az örök szerelem panasza és ujjongása, szilaj legények széles jókedve, erdei betyárok, hadba­­vonuló kozákok szomorú sorsa, a szülőföld olthatatlan szeretete szólal meg az orosz népköltészet e gazdag gyűjteményében. (22.— Ft Európa) Otten: Torquemada árnya. A spa­nyol polgárháború egyik szakasza elevenedik meg Otten regényében. Hősei egyszerű emberek, akik hol lá­zadozva, ellenállva, hol riadtan meg­bújva szenvedik el a fasizmus min­den megpróbáltatását. (17.— Ft Euró­pa Könyvkiadó) Fontane élete levelekben. A múlt század nagy német írójának, Fontane­­nak írásművészete színes egyénisége, leginkább kortársaival folytatott szé­leskörű levelezésében mutatkozik meg. E levelekben igen jól tükröződik a kor ezernyi problémája, az író művé­szi és emberi útja, a vele érintkező emberek jellemének igen sok jellegze­tes sajátsága. (24.50 Ft Gondolat Könyvkiadó) A felsorolt művek kaphatók a­z or­szág valamennyi kön­yvesboltjára’. Olvasóink utánvéttel megrendelhetik a 39-es számú Könyvesboltban, Buda­pest, VIII., József krt. 5. Szabadföld Kitűnő eredmények a munkában — elmaradás a tanulásban Szocialista brigádok Szolnok megye mezőgazdaságában 1962 tavaszán Szolnok megye négy városában és kilenc közsé­gében huszonegy csapat indult küzdelembe a szocialista brigád címért. A huszonegyből tizenket­tőnek a törekvéseit, eredményeit és fogyatékosságait mutatja be ez az írás. Akiknek nem sikerült... A kengyeli Dózsa Tsz Táncsics brigádja a súlyos aszály miatt nem tudta teljesíteni termelési tervét. De mit szóljunk ugyan­csak „aszályos” művelődésükhöz? A nyolcvan ember legtöbbjének iskolai végzettsége öt-hat elemi, néhány írástudatlan. Vállalták ugyan a továbbtanulást , még­sem iratkozott be egyikük sem esti iskolába, hiába agitált a ta­nító hetekig például a Bem apó telepen. Szakmunkás nincs közöt­tük, ezüstkalászos tanfolyamot csak öten végeznek. A tsz vezető­sége írásban ígérte meg, hogy „a vállalások teljesítését figyelem­mel kíséri, ha lemaradást tapasz­tal, felhívja erre a figyelmet...” Felhívta-e? A kunszentmártoni Zalka Máté Tsz egyik tehenészbrigádja is vál­lalást tett. Aztán veszekedések robbantak ki közöttük, egyesek elmentek, mások jöttek helyettük, a munkában is nehézségek tá­madtak, főként a kevés takar­mány miatt,— a vállalást ma már nem tartja számon senki. Mikor legutóbb érdeklődtem felőlük, a szövetkezeti vezetők szenvedélye­sen, elmélyülten értékelték — a rádió és a tv szilveszteri műso­rát ... Ha ugyanilyen alaposság­gal még idejében megtárgyalták volna a brigád nehézségeit, az ta­lán nem hullik szét. .. Megtár­gyalták-e? Mire jutott a többi tíz brigád? Munkában, szocialista magatar­tásban szépen fejlődtek, a műve­lődésben nagyon-nagyon válto­zóak az eredményeik. Ez már a szerződések megszövegezéséből is sejthető. Munkavállalásaik körülhatárol­tak, ellenőrizhetőek, lehetőleg li­terben, mázsában, százalékban adják meg a teljesítményt. A ta­nulásban? Ködös, általános, meg­foghatatlan megfogalmazások: „szépirodalmi könyveket olva­sunk” (Mikor? hányat? milyet? hogy adunk számot róla?). „Ál­landóan fejlesztjük szakmai és általános műveltségünket” — azt azonban többnyire hiába keres­nénk, hogy Kis Péter és Nagy Já­nos milyen szakmai tanfolyamot végez, hány szakkönyvet olvas el, az általános iskola melyik osz­tályában kezd tanulni. Szocialista módon dolgozni Termelési vállalásait mind a tíz brigád derekasan teljesítette. Kis­újszálláson: a Búzakalász tehené­szei a tervezett 172 000 liter he­lyett 215 000 liter tejet fejtek, 65 tehéntől 73 borjút neveltek, el­hullás nélkül; Molnár Imréné munkacsapata 10 holdról 1600 mázsa cukorrépa helyett 1900 má­zsát, 22 holdról a tervezett 489 mázsa helyett 633 mázsa kukori­cát takarított be; a Nagykunsági A. G. sertéshizlaló brigádja 3400 sertést nevelt, havonként és ser­tésenként az előírt 14 kg súly­­gyarapodást 2,60 kg-mal túltelje­sítette, 2400 kg hús helyett 3,74 kg-ot adott. A jászalsószentgyörgyi Gagarin brigád gabonából, cukorrépából, kukoricából 23 000 forint többlet­értéket termelt. A jászberényi Kossuth Tsz gépészeti brigádja 8459 holdat számított fel, gépja­vításban 350 000 forint megtaka­rítást ért el. A jászboldogházi B 100-as tehenészbrigád minden tehéntől 4200 liter tejet fejt — tehenenként 200 literrel többet, mint amennyit a terv előírt —, a tej kifogástalanul tiszta, zsírtar­talma a 4 százalék fölött. S a sort hosszan lehetne folytatni. Szocialista módon élni Micsoda erőfeszítések vannak az előbbi literek, mázsák, száza­sok, forintok mögött! A jászberé­nyi traktorosok 16—18 órákat ül­tek gépen, a kisújszállási fogato­­sok egymás után kilenc vasárnap „hajtottak”, a tehenészeknek — ahogy ők mondják — nincs ma­gánéletük. Egyetlen brigádban kerülkezött négy munkakerülő tag, százhúszan egyetlen napot sem mulasztottak igazolatlanul. Kerestem, vizsgáltam a szocia­lista tulajdon megrövidítését, a pazarlást, a gondatlanságot, ezek­ben a brigádokban nincs ilyen! Három helyen volt egy-egy része­­geskedő. De nem bírta el a kö­zösség megrovó tekintetét, a kér­­dőrevonást, fegyelmezi már ma­gát mindegyik. Szép példái van­nak az elvtársi, munkatársi segít­ségnyújtásnak is: írástudatlan társukat írni tanítják (Molnár­­néék Kisújszálláson), beteg, öreg munkatársuknál főztek, takarítot­tak, gyümölcsét leszedték, elad­ták (ugyanők); vasárnaponként négyük tanyáját bontották le és szállították el az anyagot ingyen, emberségből (Kengyel); brigádon­ként 120—140—160 órák kerülköz­­tek közhasznú munkára: járda­építésre, parkírozásra, festésre, meszelésre, fürdő bekerítésre. Példás családi életre, gyerme­keik gondosabb nevelésére törek­szenek. — Sok brigád tanyákon lakik, vagy éppen utazik, mégis — ha nehezebben is — már ala­kul, bontakozik a közös szórako­zás, a társasélet is. A jászalsó­­györgyiek kilencszer voltak csa­­ládostul-brigádostul moziban, színházban, kisúri Molnárnéék együtt járnak tsz-akadémiára, ba­ráti körben ünnepük egymás név­napját ... Nyugodtan mondhatni: a szocialista magatartás, az új­fajta erkölcs magasabb normáit mind a tíz brigád becsülettel éli, teljesíti. Sajnos, nem valósult meg ilyen egyértelműen a harmadik jelszó: Szocialista módon tanulni A politikai képzést hét község­ben komolyan fogják fel: tagjaik többsége politikai oktatásra (idő­szerű kérdések, téli tanfolyam stb.) jár. A szakmai művelődés­ben már vegyesebb a kép. A jászberényiek továbbképző­­tanfolyamot szerveztek gépmeste­rük vezetésével. A Nagykunsági Á. G. retorosai végzik a kétéves szerelői tanfolyamot. Jászalsó­­szentgyörgyön a csoport fele je­lentkezett ezüstkalászos tanfo­lyamra (a tanfolyam — nem ők tehetnek róla — január elején még nem kezdődött meg ...) Művelődésben a legpéldamuta­tóbb a kisúji Molnárék brigádja: valamennyien járnak tsz-akadé­miára, tízen ezüstkalászos tanfo­lyamra, nyolcan politikai okta­tásra. Négy brigád életéből vi­szont teljesen hiányzik a szakmai ismeretszerzés. Két tehenészcsa­pat a munkaidőre hivatkozik, a kisújszállási fogatosok arra, hogy nagyon öregek már, a jászboldog­házi kertészkedő asszonyok közül három végez tsz-akadémiát, tizen­négy — semmit... Leginkább mostohagyerek az általános műveltség. A tíz brigád 124 tagjából 5 jár dolgozók isko­lájába. A Nagykunsági Á. G. kis könyvtárában tízezer forintnyi könyv hever elég gyéren forgat­va, s az ottani 39 brigádtagból egy sem látogatja. Ez a két pél­da, sajnos, általános. A művelő­dés két leghatékonyabb és legel­érhetőbb eszközét: a könyvet és az iskolát alig-alig veszik igény­be. S itt nagyon hibáztatjuk a párt-, a gazdasági és tömegszer­vezeti vezetőket és a népművelő­ket is. A termelés normáiban já­ratosak a dolgozók, tanácsokat is kapnak a vállaláshoz. De ott, ahol legnagyobb a hiány, a művelő­désben nem áll mellettük senki. Az a bizonyos kínai fal Csekély jelentőségű, formális, sőt megmosolyogtatóan naiv pon­tok fogamzódnak meg: az ősszel, télen elolvasnak három könyvet, megnéznek három filmet. Az át­lagos könyvtári olvasó évente 20—21 kötetet olvas el, az átla­gos mozilátogató 13—14 filmet néz meg. A tv-nézés, újságolva­sás minden szocialista szerződés­ben nagy súllyal szerepel. Mil­liók olvassák az újságokat, a fél ország ott ül esténként a tv-kép­ernyő előtt, — ilyenformán ter­mészetes, hogy a szocialista mó­don művelődőktől ennél sokkal megalapozottabb, átgondoltabb, tervszerűbb művelődést várunk. Nem látszik a vállalásokon, hogy vezetők, népművelők, értelmisé­giek, a brigádok tagjaival együtt, alaposan meghányták-vetették volna a művelődés dolgát. Mintha a népművelés nem lát­ná a mozgalom nagyszerűségét. A kisújszállási „Búzakalász” terüle­tén van népművelési ügyvezető. Vajon nem tűnt fel neki, hogy a tehenészek nem érnek rá műve­lődni? A Nagykunsági Á. G. ügy­vezetője — egyben könyvtárosa, kedves, törekvő fiatal lány — sem foglalkozott eddig négy bri­gádjával. A jászboldogházi műve­lődési otthon igazgató és könyv­táros sem. Mintha kínai fal lenne a dol­gozók iskolája és a brigádok kö­zött. Le kell bontani ezt a falat! Ideje, hogy a kultúra munkásai megtegyék az első lépéseket. Ad­janak tanácsot, ismerkedjenek meg a nemes célért versenyzők­kel, támogassák, elvtársiasan se­gítsék, ellenőrizzék munkájukat! Akik ,,általában" dicsérnek És igazságos, idejében való, li­beralizmus nélküli értékelés kell. Egyes vezetők „általában" dicsé­rik embereiket, de fejlődésüket nem figyelik, teljesítményeiket nem ismerik. Több helyen vala­mi „felsőbb szerv”-re várnak, holott a szocialista címet a tsz­­közgyűlés, illetve a vállalati igaz­gató és a szakszervezet ítéli oda. Itt-ott liberalizmus üti fel a fe­jét. Négy brigádnál — a két bol­dogházinál, a kisújszállási tehené­szeknél és az állami gazdaság fo­­gatosainál — a rendszeres, ko­moly művelődésnek nem sok nyo­ma, a vezetők mégis úgy vélik, hogy a három előbbi brigád el­érte a szocialista szintet. „Ne ve­gyük el az emberek kedvét!” — mondja egy-két túlságosan „meg­értő” vezető. — Mi inkább azt mondjuk: ne vezessük félre az embereket, ne értékeljük le ezt a nagyszerű mozgalmat. Elvtelen, „megértés”, a fogyaté­kosságok feletti szemet hunyás helyett inkább hétről hétre kísér­jék figyelemmel a brigádok éle­tét, munkáját. Fogyatékosságaik­ra a kezdet kezdetétől figyelmez­tessék őket, az utolsó hetekben már késő... És nem szabad halo­gatni az értékelést. December végén, január elején még mind a tíz brigád bizonytalanságban volt, pedig elegendő alap volt teljesít­ményük mérlegelésére. Munkában, emberségben jelen­tőséget alkottak a Szolnok me­gyei mezőgazdasági brigádok, ám tanulásukban, művelődésükben sok még a kívánnivaló. A fogya­tékosságokat azonban hosszabb idő alatt, átgondolt vállalásokkal, erős akarattal és a hozzáértők se­gítségével kijavíthatják. Öttevényi László Nap-hívogató Hej, január, február, merre bujkálsz napsugár? Messze délen vagy talán túl az Óperencián? Vagy a magas bérceken, csillogsz-ragyogsz fényesen? Minket pedig elkerülsz mogorván és hűtlenül? Gyere vissza napsugár, nyirkos a köd, mély a sár. Gyere ködön s fagyon át, űzd el a tél farkasát! Tóth Endre 9

Next