Szabad Föld, 1964. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-05 / 1. szám

p­i* & ^ __________________________ A rádió és a televízió műsora - Gyermekvilág A tartalomból * [' 3fl JJJ2j^J^2J^*^^j|52502SGI^^^^GJ^^^^E^^G2ÍE£8E3Ü3S3E^JE!3^^EI^^^03§csE3^Si3Ofi!S?EP^3SBI ^ lottó^ tárgya nyeremény XX. ÉVFOLYAM, L SZÁM­ARA 1 FORINT "j ! A I I ír 1964. JANUÁR 5. (15­ old) " '-TW'­ _ *___________________________ ______________________________ Boldog új esztendőt mindenkinek írta: FEHÉR LAJOS Az M IRE A SZABAD FÖLD mostani -*-’-*• száma eljut az olvasókhoz, már el is múlt a szilveszter: az óesztendőt felváltja az új. Fiatalok és öregek, megint egy esztendővel lettünk időseb­bek. Egy esztendővel lett tapasztaltabb, erősebb a nép is, az ország is. Nem kell sajnálni, hogy egy év is­mét a hátunk mögött van. De szégyen­keznünk sem kell érette. Olvasóim minden bizonnyal egyetértenek velem, ha azt­ mondom: talán büszkék is lehe­tünk az elmúlt, 1963-as esztendőre. Büszkék lehetünk és vagyunk azért, mert a magyar nép a­­múlt esztendőben újabb jelentős eredményeket ért el a szocialista társadalom építésében. Fej­lődött az ország, jobb lett az emberek életszínvonala, folytatódott a kulturá­lis haladás,­­ tovább nőtt a Magyar Népköztársaság tekintélye, megbecsü­lése a nagyvilágban. Újév pirosbetűs napja szétválasztó, egyben összekötő határkő két egymást felváltó esztendő között, s éppen emiatt — alkalmas bizonyos szám­adásra is. Arra, hogy mit is végeztünk a múlt esztendőben, hogyan váltak va­lóra elképzeléseink, jó reményeink, és mit akarunk 1964-ben. Az alkalommal élve, megkísérlem ezt a számvetést — ha csak fő vona­lakban is — a Szabad Föld olvasótá­borának. Az ország lakói — munkások, pa­rasztok és értelmiségiek — a VIII. pártkongresszus határozatai szellemé­ben szorgalommal, a rendszerbe vetett hűséggel s a jövőbe vetett bizalommal veszik ki részüket a szocialista építő­munkából. Az egységessé váló szocia­lista magyar nemzet állampolgárainak túlnyomó többsége elismeri, hogy a gazdasági építés eredményeivel, azaz jobb munkával, több termeléssel ala­pozzuk meg a népjólét emelését. Felis­­meri, hogy együtt boldo­gul, együtt gyarapszik a szocialista haza felvirágoz­­tatásával. S eszerint mun­kálkodik, nagyon sokszor keményen dolgozik érte. A helytállásnak, a köz iránti felelősség érzéséből végzett kemény munkának nagyszerű, tömeges példái születtek a múlt esztendő­ben. Olyanok, mint a bá­nyászok, vasutasok, szállí­tómunkások megfeszített hősi mu­nkája, igen sok esetben vasárnapi műszak­ja — az elmúlt rendkívüli tél során, azért, hogy le­gyen szén és eljusson a gyárakba, fázó családok­hoz. Vagy a mezőgazda­­sági dolgozók, termelőszö­vetkezeti parasztok, állami gazdasági, gépállomási dol­gozók ugyancsak megfeszí­tett, a korábbinál jóval szervezettebb, gondos mun­kája, annak érdekében, hogy a búza október vége előtt földbe, jó magágyba kerüljön, hogy az idén ha­zai termésből meglegyen a kenyerünk és több kenye­rünk legyen. Vagy említ­sem azt, hogy a munkások­nak immár egyharmada dolgozik a szocialista épí­tés meggyorsításán? Mindez — amellett, hogy végtelenül lelkesít bennün­ket — azt bizonyítja: van mire támaszkodnunk abban a harcban, hogy a szocia­lizmus teljes felépítésének programja sikerrel megvalósuljon! A helytállásinak, a szorgos, becsüle­tes munkának meg is van a gyümölcse. A kemény tél okozta súlyos károk el­lenére az ipar teljesítette éves tervét, kb. 7 százalékkal nőtt a termelése az előző évihez képest. A mezőgazdaság­ban a hosszú kemény tél és a nyár­­ eleji nagy aszály súlyos károkat oko­zott a gabonafélékben. Ennek ellenére a mezőgazdaság összes bruttó termelé­se 4,5 százalékkal magasabb a múlt évinél, bár kisebb a tervezettnél. A munkások és alkalmazottak reál­­jövedelme kb. 7 százalékkal magasabb az egy évvel ezelőttinél, valamivel több a tervezettnél. Nőtt a parasztság egy főre jutó összfogyasztása is. A lakosság takarékbetét-állománya több mint 3 milliárd forinttal emelke­dett egy év alatt, s ma már megközelíti a 12 milliárdot. Gyarapodott, erősebb lett tehát az ország, tovább javultak a dolgozók életkörülményei az 1963-as esztendő­ben! A Szabad Föld olvasói joggal elvár­ják tőlem, hogy bővebben szóljak a mezőgazdaság fejlődésében elért sike­rekről, továbbá a megoldandó gondok­ról és feladatokról. ■C1­LSŐ HELYEN kell említenem azt­­ az előbbrehaladást, amelyet a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság kiépítésében tettünk. A szövetkezeti parasztság szocialista öntudata, maga­­biztossága, termelési kedve ugyancsak tovább fejlődött. A szövetkezeti földe­ket az idén is szépen, gondosan meg­munkálták. Nem utolsósorban annak eredményeként, hogy a jobb munkára serkentő, különböző kiegészítő munka­díjazási módszerek széles körben elter­jedtek, megszilárdultak. Tovább fejlődött a mezőgazdasági termelés belterjessége. A mezőgazdasá­got azonban próbára tette az 1963-as esztendő is. 1959 óta ez a harmadik aszályos esztendő. A terméshozamok tekintetében éppen emiatt elég tarka a kép. Kenyérgabonából kimondottan gyenge lett a termés. Emiatt jelentős mennyiségű gabonát kellett behozni külföldről, így tudjuk a lakosság ki­elégítő kenyérellátását zökkenőmente­sen biztosítani az újig. A kapásokból jobban sikerült a ter­més. A kukorica termésátlaga (májusi morzsákban) országosan meghaladja kát, holdanként a 15 mázsát, a cukor­répáé a 165 mázsát (korábban ilyen magas termésátlagot még nem sikerült elérnünk cukorrépából hazánkban). A napraforgó, a dohány, a rizs termése is jobb lett az előző évinél. A szálas takarmány­termés lényege­sen magasabb lett, mint egy évvel előbb. Emellett az állatok betelelteté­­sét, a biztonságos téli takarmányellá­tást nagyban megkönnyítette, hogy le­geltetni november végéig lehetett. Zöldség-gyümölcsfélékből, beleértve a szőlőt is, elég jó termésünk lett. Ez kedvezően befolyásolta mind a belső ellátást, mind az exportot. Gabonafélékből — érthetően — a felvásárlás is gyengén sikerült. Vala­mennyi fontosabb vágóállatból és ál­lati termékből viszont az év 11 hónap­jában többet vásároltunk fel, mint az előző évben, s a tojás kivételével az éves felvásárlási terv teljesítésével, sőt túlteljesítésével is lehet számolni. A mezőgazdaság összes felvásárlása kb. 5 százalékkal lesz több, mint a múlt évben. Főbb vonásokban ezek voltak a több vonatkozásban szerénynek mondható, mégis az egészséges továbbfejlődést biztosító, a jövőt alapozó eredmé­nyeink ebben az esztendőben. Így ILYEN FŐBB célokat és feladato­­kat kívánunk megoldani 1964-ben? A Magyar Szocialista Munkáspárt meggyőződése szerint szocialista építő­­munkánk célja, értelme és tartalma: a dolgozó nép anyagi jólétének, kultu­rális színvonalának emelése. A jólé­tért, a szocializmusért folyó küzdelem fő frontja hazánkban­­ a munka frontja. Éppen ezért az új esztendő­ben is, véleményem szerint, városon és falun egyaránt, minden egyes dolgozó azzal tud leginkább hozzájárulni a szo­cialista forradalom ügyének előbbre­­viteléhez, ha fegyelmezett, az eddigi­­nél jobb minőségű munkával erősíti a népgazdaságot. Ezzel tudja leghatható­­sabban elősegíteni, hogy — a népgaz­dasági tervnek megfelelően — az ipar­ban a termelést ismét 7 százalékkal nö­velhessük, a mezőgazdasági termelést pedig az 1963. évi várható szinthez 4-­, 5 százalékkal tovább emeljük. Egyáltalán nem könnyű e célkitűzé­sek megvalósítása. Az iparban a beter­vezett többlettermelés nagyobbik fe­lét az eddiginél termelékenyebb mun­kával, korszerűsítéssel, gyártmányaink versenyképesebbé tételével lehet és tudjuk elérni. A mezőgazdaságban pe­dig a termelés fellendítésére, belterje­­sítésére tett erőfeszítéseink fokozásá­val, amely egész népgazdaságunk egészséges fejlődésének továbbra is egyik sarkalatos kérdése. Mezőgazdasági gondjaink és felada­taink között első helyen áll a kenyér­gabona-termelés mielőbbi megfelelő színvonalra emelése. Igaz, hogy őszi gabonáinkat — első íz­ben mezőgazdaságunk történetében — október végéig sikerült elvetnünk, a korábbinál jobb agrotechnikai feltéte­lek mellett. Az is igaz, hogy a kalászo­sok jól bokrosodtak, megerősödve in­dultak a télnek, s a vetése­ket az egész országban vas­tag hótakaró borítja. De ez még korántsem minden, mert hisz — mint mondani szokták — még nagyon­­nagyon sokszor „hát kinn a búza” ... Sok-sok mun­kát kell még elvégeznünk, hogy jó termést takaríthas­sunk be nyáron, így, tél utolján, tavasznyíláskor va­lamennyi termelőüzemben fáradtságot nem kímélve, gondosan el kell végezni a várható felfagyások után a vetések télutós ápolását (hengerezés, fejtrágyázás stb.). Később pedig gabo­navetéseinken végezzük el a vegyszeres gyomirtást. Vegyiparunk legyártott annyi Dikoniitot, hogy ke­reken egymillió kát. hold­­nyi kalászos, elsősorban természetesen búza terüle­ten végezhetjük el a vegy­szeres gyomirtást. Most már a vegyszer ára is meg­felelő: a Hungarin nevű kukoricagyomirtó vegy­szerrel együtt a korábbi árnál 50 százalékkal lesz olcsóbb az új esztendőben. A kenyérgabona-kérdés mielőbbi megoldása mellett másik fő feladatunk, a szi­lárd takarmánybázis meg­teremtése. Ennek legfontosabb té­nyezője a kukorica, a „nö­vények királynője”. Az óhajtott nagy kukorica­­termés egyik alapvető (Folytatás a 3. Oldalon) Zárszámadásra készülődnek a pátyi Petőfi Tsz-ben is. Vajon mennyi lesz az elmúlt, dolgos esz­tendő eredménye a számok tükrében? Mit mutatnak a számviteli könyvek, bizonylatok és a lel­tárkönyv számoszlopai? Erre dolgozza ki a feleletet a számológép segítségével Bereczky Lászlóné tsz-könyvelő, Végh Gyuláné brigádvezető és Hegedűs Lajos tsz-tag társaságában. (Berendi Ferenc felvétele)

Next