Szabad Föld, 1964. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1964-08-30 / 35. szám
1964. AUGUSZTUS 30. ŐSZI MUNKÁK, ŐSZI GONDOK Küszöbön az ősz, itt az ideje az őszi árpa és a rozs vetésének. A Duna—Tisza közén, s a Nyírségben szedik már a korai érésű burgonyát és országszerte törik a napraforgót. Ezzel egy időben folyik a silókukorica betakarítása, és augusztus utolsó hetében megkezdődött a répaszedés is. Szántás, talajelőkészítés A nyári szántás és a talajelőkészítés a száraz időjárás miatt egyes vidékeken vontatottan halad. Győr megyében a nyári tarló 98 százalékát leszántották ugyan a termelőszövetkezetek, de a vetés előkészítését, elsősorban a vetőszántás ütemét gyorsítani kell. A közös gazdaságok több mint 100 000 hold vetőszántásból augusztus 25-ig mindössze 13 520 holdat végeztek el. Nógrád megye közös gazdaságai a nyári mélyszántás tervét augusztus 25- ig 75 százalékra teljesítették. A vetés előkészítéséhez szorosan hozzátartozik a vetőmag is. Jó hír, hogy a Lajtahansági Állami Gazdaság augusztus 21-én megkezdte az általa termelt búza vetőmagjának szállítását a termelőszövetkezetekbe. Silózás A silózásról érkező hírek arról számolnak be, hogy ez a fontos nyárvégi munka nem mindenütt halad megfelelő ütemben. Szolnok megye termelőszövetkezetei eddig 25 ezer köbméter silótakarmányt készítettek. Hátra van még a munka nehezebb része. Szolnokban nemcsak a silókukoricát, hanem a kukoricaszár egy részét is idejében silóba szeretnék takarítani, s úgy tervezik, hogy félmillió köbméter szilázst készítenek. A tervhez viszonyítva a 25 ezer köbméter eddigi teljesítmény bizony elég vékonynak mutatkozik. Répaszedés A répaszedés is megkezdődött. A Hajdúsági termelőszövetkezetek közül először a kabaiak láttak hozzá a munkához. De szedik már a Kőrös-vidék állami gazdaságaiban és tsz-eiben is a cukorrépát. Itt előzetes becslések szerint 160—170 mázsás holdankénti átlagtermésre számolnak és a sarkadi meg a mezőhegyesi cukorgyár összesen 70 ezer vagon répa átvételére készül. A Gyulai Állami Gazdaság öntözött répatábláján 220 mázsás terméssel számolnak. A dobozi Petőfi Tsz öntözött cukorrépatábláin sem ritkák a 160 dekás répák. A termelők külön felárat kapnak a szeptember 15-ig átadott répatermés után. A felár szeptember 5-ig mázsánként 8 forint, szeptember 5 és 10 között 8 forint, és szeptember 10—15 között pedig 4 forint. (A szeptember 10—15 között átadott répa után járó felár tehát nem két forint, ahogy azt lapunk múlt heti számában tévesen közöltük!) A Szolnoki Cukorgyár körzetéből, Kiskunhalas, Jánoshalma, Mélykút, Gátér és Tiszakécske közös gazdaságai naponta 80 vagon répát szállítanak feldolgozásra. Burgonyaszedés A burgonyabetakarítás jó ütemben halad. Gazdag burgonyatermés ígérkezik például a Nógrád megyei Endrefalva községben, ahol az Aranykalász Tsz növénytermesztői 70 hold burgonyát szedtek fel, és 110 mázsás holdankénti átlagterméssel számolnak. * Szedik a burgonyát Szabolcsban is. A megye termelőszövetkezetei elsősorban azokról a táblákról takarítják be a burgonyát, amelyeket őszi vetésre készítenek elő. Bács-Kiskun megye termelőszövetkezetei közül a lajosmizseiek az elsők között láttak hozzá a burgonyaszedéshez. Szüret, gyümölcsszedés A szőlők és gyümölcsösök termésének betakarítása is megkezdődött. Gyöngyös környékéről a csemegeszőlőt küldik nagy tételekben a külföldi és hazai piacokra, s érik már a keleti országrészben a szatmári szilva is. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok szüreti előkészületeit sok helyen nehezíti, hogy kevés a hordó, mert ebben az esztendőben több ezer hold újtelepítésű szőlő fordult termőre és általában szőlőből gazdag szüret ígérkezik. A magyar újságíróküöttség látogatásai Finnországban Mint már beszámoltunk róla, a Finn Külügyminisztérium meghívására magyar újságíróküldöttség utazott Finnországba. A delegációt a múlt héten fogadta J. Hallama külügyminiszter és egyórás baráti beszélgetést folytatott velük. A küldöttség látogatást tett Ahti Karjalainen volt finn miniszterelnöknél is. A magyar újságírók tiszteletére Helsinki főpolgármestere ebédet adott, amelyen megjelentek a város vezetői és Vincze István, a helsinki magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője is. Helsinki otthonában fogadta a magyar újságíróküldöttség tagjait — Pécsi Ferencet, Pálfy Józsefet, Szántó Jenőt és Szentkirályi Jánost, lapunk főszerkesztőjét — a szabadságáról visszatért Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke, és elégedettségének adott kifejezést, mert a finnn—magyar kapcsolatok örvendetesen fejlődnek. A baráti beszélgetés során hangsúlyozta, hogy Finnországban nagy az érdeklődés Magyarország iránt. Elmondotta, nagy jelentőséget tulajdonít egymás jobb megismerésének és az államférfiak személyes találkozásainak, eszmecseréinek. Megjegyezte, hogy magyarországi látogatása alkalmával három napig Dobi István vendége volt. Rekkonen kérte vendégeit, adják át legjobb kívánságait és személyes üdvözletét az Elnöki Tanács elnökének. Befejeződött a budapesti nemzetközi borverseny A negyedik budapesti nemzetközi borverseny finisén 98 bort bíráltak el, s ezzel befejeződött a világ legkiválóbb italainak rangsorolása. A versenyen összesen 1346 bor, pezsgő, konyak és ürmös került elbírálásra. Az aranyérmes borok és egyéb italok száma 299. Ezüstérmet 865, bronzérmet 161 ital kapott. Az első díjas borok és egyéb italok számát illetően, Magyarország az első naptól kezdve a rangsor élén maradt: 108 aranyérmet nyert, valamint 147 ezüst-, kilenc bronzérmet. Második helyezést ért el Ausztria 28 aranyérmes borával. Ezenkívül 22 ország borai, italai kaptak aranyérmet. Szabadföld KEVÉS A TÁROLÓHELY «— Kovács bácsi, kinek van még a tsz-tagok közül esernyője? (Endrődi István rajza) 7 «»sssssiA gondos"f" szóból ért az elnök A levél keményen vádol. Paksról, a másfélezer holdas Ezüstkalász Tsz-ből érkezett, kilenc névaláírás szerepel a végén. A levél postázói azt írják, hogy Weisz Ferenc elnök az egyszerű tagok rovására a sógoroknak, komáknak kedvez. Ráadásul flegma a modora, nem hallgat senkire sem. Hibáztatják Weisz Ferencet azért is, mert az idén kapálatlan maradt a közösben ötven hold burgonya, s e táblán most kötésig ér a gaz. Mellékesen: a kapálatlan tengerit is silóként takarítják be. A korábbi bejelentések ellenére is minden maradt a régiben, mert állítólag valakinek a borospincéjében örökösen hajótörést szenved a hatósági igazságkeresés. Pakson kiderült, hogy a levél kilenc aláírójából négy nem is hallott a fogalmazványról. Ez persze még nem baj, így is igaz lehet, ami a levélben szerepel. De az már furcsa, hogy a levél névsorában szereplők egyike ezt mondta: „Nem írtam alá de ami ebben a levélben szerepel, az igaz. Csak én nem szólok, miért éppen én beszéljek." Mintha azt akarta volna mondani: én kezdjem a vezetőségirtást? Pedig erről szó sincs. Csupán a levél vádjait kellene bizonyítani. Ugyanis a panasz indokoltnak látszik, a vezetőség nem valami fényesen tölti be a feladatát. Elgondolkoztató azonban, hogy a hibák szövetkezeten belüli orvoslását meg se kísérelik a levélírók. Ehhez kívülről kérnek segítséget. Ugyanis a közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint nyilvánosan senki sem bírálja a vezetőséget. A kétszázhetven tagból talán százötven dolgozik a közösben, a többi beteg, vagy nyugdíjas. De a százötven embert is rendszerint kétszer kell közgyűlésre hívni, hogy legalább egyszer határozatképes legyen a szövetkezet legfontosabb tanácskozószerve. Furcsa ez a közömbösség! De még furcsább az, hogy szemtől szembe nem bírálják Weisz Józsefet, mert mindig sejtenek valakit mögötte, aki a tagsággal szemben megvédi tűzön-vízen át. Mintha várnának valamire azok, akik a hibákat látják. Mintha azt mondogatnák magukban: halmozza csak a vezetőség a hibákat. Lesz ennek még böjtje. Egyszer kivizsgálják a dolgokat „felülről” és akkor repülnek majd a vezetőségi posztról.Helytelen ez a gondolkozásmód. Mi lenne, ha az elnök különböző beadványokban panaszkodna az építőbrigád tagjaira, akik egy időben megtagadták a munkát? Mi lenne, ha egy panaszos levélben név szerint megnevezné azokat a tagokat, akiknek lelkiismeretét ugyanúgy terheli az ötven hold elgazosodott burgonya, mint Weisz Ferencét? Persze ilyent nem tehet az elnök, nem is akar tenni. Természetesen ezzel nem az elkövetett hibák alól akarjuk mentegetni a tsz vezetőségét. A kérdést azonban jogosan feltehetjük: miért kell minden előzetes vita , megbeszélés, bírálat helyett rögtön külső segítséget kérni? Miért kell egy kívülállónak az élő magnetofon közvetítő szerepét betölteni az elnök és azok között, akik heteken, hónapokon át látják a vezetés, a gazdálkodás hibáit? Miért nem lehet nyomban őszintén, külső segítség nélkül megbeszélni a közösség ügyeit? A paksi esethez hasonlóval gyakran találkozunk. Néha egy-egy szövetkezeti vezetőség csak hüledezik, amikor bejelentjük a vádakat. Volt már olyan eset, amikor jelenlétünkben az elnök rögtön összehívta a panaszosokat és kérlelni kezdte őket, hogy végre szemtől-szembe is mondják el a problémáikat. Az elnök is mondott szóból ért csupán! Az már egészen más dolog, ha a tagság folytonosan ismétlődő bírálata, intelme, kérése süket fülekre talál. Történelmünk során kevés nagy királyunk volt, de sajnos az utóbbi tízegynéhány esztendőben annál több kiskirályunk akadt. Szerencsére az erősödő szocialista demokrácia alaposan megritkította soraikat, amitől persze még itt-ott előbújhat egy-egy törpekirály.. Természetes, hogy ilyen esetben szükség van a párt, a tanács és nem utolsó sorban a sajtó segítségére. Az önhitt, nyegle, a tagság véleményével nem törődő vezetőket, amint eddig is tettük, úgy ezután is segítünk leleplezni. A sok közül példa erre Csénye esete, ahol a tsz-vezetőség hibája miatt annyira elmérgesedett a vezetőség és a tagság viszonya, hogy külső közbeavatkozással is segíteni kell a belső problémák megoldását. Pakson és még számos helyen erről szó sincs. Pakson a kemény, őszinte, emberséges bírálat, a történtek nyilvános megvitatása segíthet a bajokon. Ha a paksi Ezüstkalász Tsz vezetősége külső segítség nélkül a belső erők nyomására válik meg a hibáitól, ha a dolgozó százötven ember előtt, az ő cselekvő részvételükkel tisztázódnak a bajok okai, akkor a kibontakozás, az előrehaladás sokkal biztatóbb lesz. Végtére a tsz vezetősége nem ellensége a tagságnak, s a tagság sem ellensége a vezetőségnek. Ez a helyes alapállás. Ebből kiindulva az őszinte, segítőkész, baráti vita a hiányosságok bátor és nyílt feltárása külső beavatkozás nélkül is lehetővé teszi annak felkutatását, hogy mit tehet a vezetőség és a tagság az elkövetett hibák kijavításáért. Griff Sándor mmssssm Az Elnöki Tanács újra szabályozta a községfejlesztési tevékenységet Augusztus 21-i ülésén három fontos törvényerejű rendeletet alkotott a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A kétségkívül legfontosabb jogszabály a tanácsok községfejlesztési tevékenységéről szól. Részben összefoglalja az eddig is érvényes rendelkezéseket, részben pedig lehetőséget teremt arra, hogy a tanácsok a jövőben tervszerűbben végezhessék ezt a közérdekű munkájukat. A másik, a kisiparosok ipargyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet megkönynyíti elsősorban a kisebb falvakban a kisipari szolgáltatások szélesítését. Harmadik törvényerejű rendeletével az Elnöki Tanács egy testületté vonta össze a pénzügyőrséget és a vámőrséget. Ezen kívül kimondta, hogy Nógrádverőce község neve a jövőben Verőce, Győrszentmárton neve pedig Pannonhalma lesz.