Szabad Föld, 1964. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1964-08-30 / 35. szám

1964. AUGUSZTUS 30. ŐSZI MUNKÁK, ŐSZI GONDOK Küszöbön az ősz, itt az ideje az őszi árpa és a rozs vetésé­nek. A Duna—Tisza közén, s a Nyírségben szedik már a ko­rai érésű burgonyát és ország­szerte törik a napraforgót. Ez­zel egy időben folyik a silókuko­rica betakarítása, és augusztus utolsó hetében megkezdődött a répaszedés is. Szántás, talajelőkészítés A nyári szántás és a talajelő­készítés a száraz időjárás miatt egyes vidékeken vontatottan ha­lad. Győr megyében a nyári tarló 98 százalékát leszántották ugyan a termelőszövetkezetek, de a ve­tés előkészítését, elsősorban a ve­tőszántás ütemét gyorsítani kell. A közös gazdaságok több mint 100 000 hold vetőszántásból augusztus 25-ig mindössze 13 520 holdat végeztek el. Nógrád me­gye közös gazdaságai a nyári mélyszántás tervét augusztus 25- ig 75 százalékra teljesítették. A vetés előkészítéséhez szoro­san hozzátartozik a vetőmag is. Jó hír, hogy a Lajtahansági Álla­mi Gazdaság augusztus 21-én megkezdte az általa termelt búza vetőmagjának szállítását a ter­melőszövetkezetekbe. Silózás A silózásról érkező hírek arról számolnak be, hogy ez a fontos nyárvégi munka nem mindenütt halad megfelelő ütemben. Szol­nok megye termelőszövetkezetei eddig 25 ezer köbméter silótakar­mányt készítettek. Hátra van még a munka nehezebb része. Szol­nokban nemcsak a silókukoricát, hanem a kukoricaszár egy részét is idejében silóba szeretnék taka­rítani, s úgy tervezik, hogy fél­millió köbméter szilázst készíte­nek. A tervhez viszonyítva a 25 ezer köbméter eddigi teljesít­mény bizony elég vékonynak mu­tatkozik. Répaszedés A répaszedés is megkezdődött. A Hajdúsági termelőszövetkeze­tek közül először a kabaiak lát­tak hozzá a munkához. De sze­dik már a Kőrös-vidék állami gazdaságaiban és tsz-eiben is a cukorrépát. Itt előzetes becslé­sek szerint 160—170 mázsás hol­­dankénti átlagtermésre számol­nak és a sarkadi meg a mező­hegyesi cukorgyár összesen 70 ezer vagon répa átvételére ké­szül. A Gyulai Állami Gazdaság öntözött répatábláján 220 mázsás terméssel számolnak. A dobozi Petőfi Tsz öntözött cukorrépa­tábláin sem ritkák a 160 dekás répák. A termelők külön felárat kap­nak a szeptember 15-ig átadott répatermés után. A felár szep­tember 5-ig mázsánként 8 fo­rint, szeptember 5 és 10 között 8 forint, és szeptember 10—15 kö­zött pedig 4 forint. (A szeptem­ber 10—15 között átadott répa után járó felár tehát nem két fo­rint, ahogy azt lapunk múlt heti számában tévesen közöltük!) A Szolnoki Cukorgyár körze­téből, Kiskunhalas, Jánoshalma, Mélykút, Gátér és Tiszakécske közös gazdaságai naponta 80 va­gon répát szállítanak feldolgo­zásra. Burgonyaszedés A burgonyabetakarítás jó ütemben halad. Gazdag burgo­nyatermés ígérkezik például a Nógrád megyei Endrefalva köz­ségben, ahol az Aranykalász Tsz növénytermesztői 70 hold burgo­nyát szedtek fel, és 110 mázsás holdankénti átlagterméssel szá­molnak. * Szedik a burgonyát Szabolcs­ban is. A megye termelőszövet­kezetei elsősorban azokról a táb­lákról takarítják be a burgonyát, amelyeket őszi vetésre készítenek elő. Bács-Kiskun megye termelő­­szövetkezetei közül a­ lajosmi­­zseiek az elsők között láttak hozzá a burgonyaszedéshez. Szüret, gyümölcsszedés A szőlők és gyümölcsösök ter­mésének betakarítása is megkez­dődött. Gyöngyös környékéről a csemegeszőlőt küldik nagy téte­lekben a külföldi és hazai pia­cokra, s érik már a keleti ország­részben a szatmári szilva is. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok szüreti előkészüle­teit sok helyen nehezíti, hogy kevés a hordó, mert ebben az esztendőben több ezer hold új­telepítésű szőlő fordult termőre és általában szőlőből gazdag szü­ret ígérkezik. A magyar újságírókü­­öttség látogatásai Finnországban Mint már beszámoltunk róla, a Finn Külügyminisztérium meg­hívására magyar újságíróküldöttség utazott Finnországba. A dele­gációt a múlt héten fogadta J. Hallam­a külügyminiszter és egyórás baráti beszélgetést folytatott velük. A küldöttség látogatást tett Ahti Karjalainen volt finn miniszterelnöknél is. A magyar újság­írók tiszteletére Helsinki főpolgármestere ebédet adott, amelyen megjelentek a város vezetői és Vincze István, a helsinki magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője is. Helsinki otthonában fogadta a magyar újságíróküldöttség tag­jait — Pécsi Ferencet, Pálfy Józsefet, Szántó Jenőt és Szentkirályi Jánost, lapunk főszerkesztőjét — a szabadságáról visszatért Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke, és elégedettségének adott kifejezést, mert a finnn—magyar kapcsolatok örvendetesen fejlődnek. A baráti beszélgetés során hangsúlyozta, hogy Finnországban nagy az érdeklődés Magyarország iránt. Elmondotta, nagy jelentőséget tulajdonít egymás jobb megismerésének és az államférfiak szemé­lyes találkozásainak, eszmecseréinek. Megjegyezte, hogy magyar­­országi látogatása alkalmával három napig Dobi István vendége volt. Rekkonen kérte vendégeit, adják át legjobb kívánságait és személyes üdvözletét az Elnöki Tanács elnökének. Befejeződött a budapesti nemzetközi borverseny A negyedik budapesti nemzet­közi borverseny finisén 98 bort bíráltak el, s ezzel befejeződött a világ legkiválóbb italainak rang­sorolása. A versenyen összesen 1346 bor, pezsgő, konyak és ürmös került elbírálásra. Az aranyérmes bo­rok és egyéb italok száma 299. Ezüstérmet 865, bronzérmet 161 ital kapott. Az első díjas borok és egyéb italok számát illetően, Magyar­ország az első naptól kezdve a rangsor élén maradt: 108 arany­érmet nyert, valamint 147 ezüst-, kilenc bronzérmet. Második he­lyezést ért el Ausztria 28 arany­érmes borával. Ezenkívül 22 or­szág borai, italai kaptak arany­érmet. Szabadföld KEVÉS A TÁROLÓHELY «— Kovács bácsi, kinek van még a tsz-tagok közül esernyője? (Endrődi István rajza) 7 «»ssss­siA gond­os"f" szóból ért az elnök A levél keményen vádol. Paksról, a másfélezer holdas Ezüstkalász Tsz-ből érkezett, kilenc névaláírás szerepel a vé­gén. A levél postázói azt írják, hogy Weisz Ferenc elnök az egyszerű tagok rovására a sógoroknak, komáknak kedvez. Rá­adásul flegma a modora, nem hallgat senkire sem. Hibáztat­ják Weisz Ferencet azért is, mert az idén kapálatlan maradt a közösben ötven hold burgonya, s e táblán most kötésig ér a gaz. Mellékesen: a kapálatlan tengerit is silóként takarítják be. A korábbi bejelentések ellenére is minden maradt a régi­ben, mert állítólag valakinek a borospincéjében örökösen hajó­törést szenved a hatósági igazságkeresés. Pakson kiderült, hogy a levél kilenc aláírójából négy nem is hallott a fogalmazványról. Ez persze még nem baj, így is igaz lehet, ami a levélben szerepel. De az már furcsa, hogy a levél névsorában szereplők egyike ezt mondta: „Nem írtam alá de ami ebben a levélben szerepel, az igaz. Csak én nem szólok, miért éppen én beszéljek." Mintha azt akarta volna mondani: én kezdjem a vezetőségirtást? Pedig erről szó sincs. Csupán a levél vádjait kellene bi­­zonyítani. Ugyanis a panasz indokoltnak látszik, a vezetőség nem valami fényesen tölti be a feladatát. Elgondolkoztató azonban, hogy a hibák szövetkezeten belüli orvoslását meg se kísérelik a levélírók. Ehhez kívülről kérnek segítséget. Ugyanis a közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint nyilvánosan senki sem bírálja a vezetőséget. A kétszázhetven tagból talán százötven dolgozik a közösben, a többi beteg, vagy nyugdíjas. De a százötven embert is rendszerint kétszer kell közgyűlésre hívni, hogy legalább egyszer határozatképes legyen a szövetkezet legfontosabb tanácskozószerve. Furcsa ez a közömbösség! De még furcsább az, hogy szemtől szembe nem bírálják Weisz Józsefet, mert mindig sejtenek valakit mögötte, aki a tagsággal szemben megvédi tűzön-vízen át. Mintha várnának valamire azok, akik a hibákat látják. Mintha azt mondogat­nák magukban: halmozza csak a vezetőség a hibákat. Lesz en­nek még böjtje. Egyszer kivizsgálják a dolgokat „felülről” és akkor repülnek majd a vezetőségi posztról.­­Helytelen ez a gondolkozásmód. Mi lenne, ha az elnök kü­lönböző beadványokban panaszkodna az építőbrigád tagjaira, akik egy időben megtagadták a munkát? Mi lenne, ha egy pa­naszos levélben név szerint megnevezné azokat a tagokat, akik­nek lelkiismeretét ugyanúgy terheli az ötven hold elgazoso­dott burgonya, mint Weisz Ferencét? Persze ilyent nem tehet az elnök, nem is akar tenni. Természetesen ezzel nem az elkövetett hibák alól akarjuk mentegetni a tsz vezetőségét. A kérdést azonban jogosan fel­tehetjük: miért kell minden előzetes vita , megbeszélés, bí­rálat helyett rögtön külső segítséget kérni? Miért kell egy kívülállónak az élő magnetofon közvetítő szerepét betölteni az elnök és azok között, akik heteken, hónapokon át látják a ve­zetés, a gazdálkodás hibáit? Miért nem lehet nyomban őszin­tén, külső segítség nélkül megbeszélni a közösség ügyeit? A paksi esethez hasonlóval gyakran találkozunk. Néha egy-egy szövetkezeti vezetőség csak hüledezik, amikor be­jelentjük a vádakat. Volt már olyan eset, amikor jelenlétünk­ben az elnök rögtön összehívta a panaszosokat és kérlelni kezdte őket, hogy végre szemtől-szembe is mondják el a prob­lémáikat. Az elnök is mondott szóból ért csupán! Az már egészen más dolog, ha a tagság folytonosan ismét­lődő bírálata, intelme, kérése süket fülekre talál. Történel­münk során kevés nagy királyunk volt, de sajnos az utóbbi tízegynéhány esztendőben annál több kiskirályunk akadt. Szerencsére az erősödő szocialista demokrácia alaposan meg­ritkította soraikat, amitől persze még itt-ott előbújhat egy-egy törpekirály.. Természetes, hogy ilyen esetben szükség van a párt, a tanács és nem utolsó sorban a sajtó segítségére. Az önhitt, nyegle, a tagság véleményével nem törődő vezetőket, amint eddig is tettük, úgy ezután is segítünk leleplezni. A sok közül példa erre Csénye esete, ahol a tsz-vezetőség hibája miatt annyira elmérgesedett a vezetőség és a tagság viszonya, hogy külső közbeavatkozással is segíteni kell a belső problé­mák megoldását. Pakson és még számos helyen erről szó sincs. Pakson a kemény, őszinte, emberséges bírálat, a történtek nyilvános megvitatása segíthet a bajokon. Ha a paksi Ezüstkalász Tsz vezetősége külső segítség nélkül a belső erők nyomására válik meg a hibáitól, ha a dolgozó százötven ember előtt, az ő cse­lekvő részvételükkel tisztázódnak a bajok okai, akkor a kibon­takozás, az előrehaladás sokkal biztatóbb lesz. Végtére a tsz vezetősége nem ellensége a tagságnak, s a tagság sem ellensége a vezetőségnek. Ez a helyes alapállás. Ebből kiindulva az őszinte, segítőkész, baráti vita a hiányosságok bátor és nyílt feltárása külső beavatkozás nélkül is lehetővé teszi annak fel­kutatását, hogy mit tehet a vezetőség és a tagság az elkövetett hibák kijavításáért. Griff Sándor mmssssm Az Elnöki Tanács újra szabályozta a községfejlesztési tevékenységet Augusztus 21-i ülésén három fontos törvényerejű rendeletet alkotott a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A kétségkívül legfontosabb jog­szabály a tanácsok községfejlesz­tési tevékenységéről szól. Részben összefoglalja az eddig is érvé­nyes rendelkezéseket, részben pe­dig lehetőséget teremt arra, hogy a tanácsok a jövőben tervszerűb­ben végezhessék ezt a közérdekű munkájukat. A másik, a kisipa­rosok ipargyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet megköny­­nyíti elsősorban a kisebb falvak­ban a kisipari szolgáltatások szé­lesítését. Harmadik törvényerejű rende­letével az Elnöki Tanács egy tes­tületté vonta össze a pénzügyőr­séget és a vámőrséget. Ezen kí­vül kimondta, hogy Nógrádverő­­ce község neve a jövőben Verőce, Győrszentmárton neve pedig Pannonhalma lesz.

Next