Szabad Föld, 1964. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1964-07-05 / 27. szám
1964. JÚLIUS . TANÁCSKOZOTT A PARLAMENT Az országgyűlés legutóbbi tanácskozása két napig tartott. Az ülésszakon először az új postatörvény-javaslat megvitatására került sor, amelynek bevezetőjét dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter mondta el Ezután Tausz János belkereskedelmi miniszter kereskedelmünk helyzetéről számolt be, majd pedig dr. Szénási Géza legfőbb ügyész tartott beszámolót. Mint az várható is volt, a Parlament ülésén a kereskedelem problémáinak elemzése okozta a legélénkebb vitát. Hiszen az ezt megelőző ügyrendi pont, a régi postatörvény újjal való felváltása, korszerűsítése már annyira időszerű volt, hogy ez különösebb vitát nem is váltott ki. A régi postatörvény a „klasszikus” (levél, csomag) értékküldemények képesítésére volt felépítve, ami már nem felelt meg a korszerű igényeknek. Az új postatörvény, sok elavult kézbesítési alapszabályt módosítva, már a posta híradástechnikai feladatait, tennivalóit helyezi előtérbe. Az előbbiek közül egyik legérdekesebb változás az, hogy a munkában levő dolgozók személyi küldeményeit a hivatalos szervek, az ipari üzemek is átvehetik továbbítás céljából. Az érdeklődéssel várt belkereskedelmi beszámolóból néhány fontos adatot idézünk. Tavaly egy család, a megelőző évhez viszonyítva, átlagosan 300 forinttal többet vásárolt hazánkban. Az egy lakosra jutó évi húsfogyasztás a háború előtti 33 kilóról 50 kilóra emelkedett. Ugyanilyen mértékű fogyasztási növekedés tapasztalható a cukor és más élelmiszercikkeknél is. Jelenleg hazánkban 70 ezer család rendelkezik személygépkocsival, 130 ezer villamos hűtőszekrénynyel, 900 ezer mosógéppel. A dolgozók tavaly 4 milliárd forinttal többet költöttek kulturális célokra, mint a megelőző esztendőben. Szó esett a kereskedelem fogyatékosságairól is. A télen zavarok voltak a tüzelőellátásban. Ez főleg azzal magyarázható, hogy a központi tüzelőellátásba a vártnál jóval nagyobb mértékben kapcsolódtak be a régebben hulladékkal fűtő parasztcsaládok. Emellett az elmúlt télen több szobát is fűtöttek, mint az előző években. A kormányzat komoly erőfeszítésekkel arra törekszik, hogy a tüzelőellátásban az elkövetkezendő télen kevesebb fennakadás legyen. A képviselői felszólalásokból az tűnt ki, hogy kereskedelmünk egészséges fejlődése mellett komoly hibák is tapasztalhatók. A kereskedelem eredményeit és gondjait alaposan mérlegelő Nyers Rezső elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, a többi között megállapította: gazdaságpolitikánk fontos eredménye, hogy általános áruhiány évek óta nincs, és az áruválaszték bővül. Mégis, mi az oka annak, hogy olykor hiába keres valami árut a vásárló? Erre — mint Nyers Rezső elvtárs mondotta — „csak egy magyarázat van: az, hogy a kereskedelem és az ipar fogaskerekei nem mindig és nem mindenütt illeszkednek pontosan össze.” Pedig nem nyugodhatunk bele abba, hogy néhány cipőméret hiányzik, egyes szezonáru a szezon végén érkezik az üzletekbe, kevés a sör, és a tüzelő, nincs villanyzsinór, olykor nevetségesen apró árucikkeket kénytelen a vásárló nélkülözni. „’Előbb-utóbb — mondta Nyers Rezső elvtárs — az ehhez hasonló tünetekre is kell majd gyógyírt találni a termelés, a készletgazdálkodás és a külkereskedelem révén, s e három tevékenység jobb összehangolásával.” A kereskedelem hibái arról győznek meg mindenkit, hogy a jelenleginél átgondoltabb, tervszerűbb, igényesebb kereskedelempolitikára van szükségünk, amelyekhez az elért eredmények már biztosítják a kívánt alapokat. Az ország kereskedelmi gondjait sokrétűen elemező parlamenti vita során szó esett arról is, hogy parasztságunk egyre több élelmiszercikket igényel a központi árualapból. Amennyire ez örvendetes, annyira aggasztó is, örvendetes, mert bizonyítja, hogy a parasztság készpénzjövedelme az utóbbi időben jelentős mértékben nőtt. Aggasztó viszont az, hogy a központi árualappal szemben támasztott igény folyamatakissé gyors, és esetenként a háztáji termelés visszaesésével jár együtt. Mindezeket összegezve, a belkereskedelmi miniszter a felszólalásokra adott válaszában ígéretet tett a hibák gyors felszámolására, majd az országgyűlés meghallgatta a legfőbb ügyész beszámolóját Dr. Szénási Géza beszámolójában kiemelte, hogy hazánkban a törvényes rend és a törvényesség szilárd, bíróságaink, ügyészségeink lelkiismeretes munkáját dicséri, hogy az új büntetőrendelkezések végrehajtása az ország egész területén szinte zökkenőmentes. Majd a bűnözés alakulásáról közölt érdekes adatokat, kiemelve, hogy a zsarolás és az orgazdaság bűntette egyre jobban elenyészik, az államellenes bűntettek száma is nagy mértékben csökkent. Az értékelés szerint, amíg 1962-ben a bíróság elé állított személyek 0,8 százaléka követett el államellenes bűncselekményt, addig ez a szám 1963-ban 0,3 százalékra csökkent. Külön említésre méltó, hogy a társadalmi tulajdonban okozott kár összege 1961-től 1963 végéig több mint 40 százalékkal csökkent. A beszámolót természetesen élénk vita követte, amelynek során a képviselők hangoztatták, hogy a bűnözés tovább csökkenthető, ha a személyi és a társadalmi tulajdon ellen bűnt elkövetőkkel szemben az egész társadalom összefog. A most lezajlott parlamenti ülésszak, ha látszólag nem is nagy horderejű belpolitikai kérdésekkel foglalkozott, a kereskedelem eddigi eredményeinek és feladatainak reális értékelésével hozzájárult népgazdaságunk további erősödéséhez, fejlődéséhez. Az ózdi vízellátással, a külföldre hurcolt magyar javak ügyeivel, a borsodi, szabolcsi egészségügyi építkezésekkel, néhány ipari létesítmény kitelepítésével kapcsolatban elhangzott képviselői interpellációk, a hibák kijavítására tett képviselői javaslatok, az eredményes országgyűlési munkát segítették elő a Parlamentnek ezen a kétnapos ülésszakán is. Mosolyog a kislány, növekszenek a fürtök , Lakitelken KISZ-esek s segédkeznek a kötözésben. Vasárnap nyílt meg a többi építőtáborihoz hasonlóan a Helvéciai Állami Gazdaságban felállított sátorváros, annak lakója Csajbók Júlia is (MTI Fotó : Fehérvári Ferenc felvétele) _ SABADfOP 3 -------- (Folytatás az 1. oldalról) nyolc mázsa búza. Érdemes visszanézni a magyar föld búzatermelő múltjára, egy kissé, miszerint: 1911—15. évben átlag 7.1 mázsa búza termett holdanként. 1924—25-ben már 7.9 mázsa. S ma: 16—18 mázsa két év átlaga a Lenin Tsz-ben holdanként. Ugyanazokban az időkben Dániában 12,2, Hollandiában 15,1 mázsa volt holdanként. Érdekes lehetne az összehasonlítás világviszonylatban, de engem ma jobban, mint valaha, a mi aratásunk érdekelt. Amit egyáltalán nem lehet kifejezni a puszta tények számszerű adataival, mert ami ma van, az a holnapnak az alapja, s a történelem talajának előkészítése az egyre dúsabban termő holnapokra. S ennek pedig nemcsak a számszerűség emelése a kulcsa. Mert a kulcs az emberek, fiatalok, kombájnosok, s szép kicsi villáslányok szívében is ott van. Akiknek puszta jelenléte a határban már színezgeti az aratás és minden mezei munka romantikáját, emberivé tesznek itt mindent. Itt mér nemcsak tudják, de érzik is, sőt, élik is, hogy az aratás gyors elvégzése a termés egyre nagyobb bősége, s ez nem csupán a kenyér biztosítása az asztalra, vagy a tarisznyába, hanem sokkal több annál. A mindennapi lét harmóniája, és biztosítéka. Vizsga szorgalomból és emberségből. Ki milyen és mennyi munkát végez, ahhoz képest lesz méltó elismerésre és megbecsülésre. Elhagyjuk a határt, az embereket, gépeket, rendeket, s a szinte szemlátomást érlelődő búzatáblákat. Kicsit érdemes bent is szétnézni a központban, íme, a kép: az öntöttútról befelé széles út,kétfelől árokkal, hidakkal, s rózsabokrok szegélyével. De bent parkszerű kis terek az épületek közt és rózsák, pirosak, meg fehérek, meg minden színű rózsák. Vén paraszt babrál a rózsák közt és fák és huszonkét motorkerékpár, meg négy homokfutó, meg sok-sok kerékpár, meg két autónak parkírozóhely, a számuk táblára felírva. Meg tehénistálló, nagy kifutóval, meg irodák, meg törpevízmű. Egy fiatalember éppen most bújt ki a legtetején. Megállunk az iroda előtt, hazahoztuk Szabó Béla főagronómust, elköszönünk, ő megyen az irodába, mi meg Berendi Ferenccel indulunk vissza, Pestre. Nekünk is dolgunk van, Szabó Bélának is dolga van, és nekünk el kell végezni idejében dolgainkat, akár Szabónak hívnak bennünket, akár pediglen másnak. Milyen problémát hagyunk a szövetkezetben, amit tudunk, ismerünk, de nem tudunk benne segíteni? Azt, hogy szépen fejlődik, halad a szövetkezet gépesedése, de nincsen javítóműhelyük, ahol az egyszerűbb javításokat és karbantartásokat elvégezhetnék. Mi igen szépen kérjük az illetékeseket, hogy segítsenek egy ilyen műhely felállításában a Lenin Termelőszövetkezetnek. Higgyék el, hogy nem esik idegennek. Lázár Sándor kombájnom (baloldalt) és Szabó Béla főagronómus (jobboldalt) az aratási munka állásáról tájékoztatják az írót 3500 vagon gabonának még nincs helye Békés megyében Kik adhatnak segítséget ? A Minisztertanács és a SZOT vörös Vándorzászlajával kitüntetett Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatója, Bánki Béla, a múlt hét végén a gabonafelvásárlás előkészületeiről és a raktározásról szólva a következőket mondotta el lapunk megyei tudósítójának: " A megye tsz-ei 8284 vagon búzára kötöttek értékesítési szerződést. A harmadik negyedévben nem kevesebb, mint 25 ezer vagon kenyér és takarmánygabonát kell vállalatunknak átvennie. A nehéz munka lebonyolására 85 átvevőhelyet létesítettünk. Az átvétel megkönnyítése és meggyorsítása érdekében 29 helyen állítunk fel hídmérleget, 47 raktárt teljesen gépesítettünk, 19 helyen részbeni gépesítéssel oldjuk meg a betárolást. A szükséges mérőműszereket megfelelő mennyiségben biztosítottuk. Bár a kormány intézkedése nyomán megyénk területén csaknem 25 ezer négyzetméternyi szükségtárolóhelyet alakítottunk ki, nem oldódtak meg tárolási gondjaink. Most összesen 16 ezer vagonos tárolótér áll rendelkezésre, s ebben benne van a tsz-ek, állami gazdaságok által vállalt tárolás és a tanácsok által kiutalt szükségtárolók kapacitása. A szállítási rendelkezés értelmében öt, öt és félezer vagon gabonát megyén kívül helyezünk el. Egyelőre 3500 vagon gabonának nincs helye. Csakis az állami gazdaságok és a tsz-ek segíthetnek rajtunk azzal, hogy még további mennyiségre vállalnak tárolást. Ez részünkről nemcsak a népgazdaság számára nyújtott segítséget jelenti, de anyagi haszonnal is jár, mivel mázsánként 6 forintot és heti 18 fillér tárolási költséget fizetünk. Az orosházi Dózsa Tsz például azzal, hogy eddig 120 vagon gabona tárolását vállalta, öt hónapi tárolásért 110 ezer forint jövedelemre tesz szert. Az átvétel zavartalansága érdekében járási kirendeltségeink az állami gazdaságok, tsz-ek vezetőivel állandó kapcsolatot tartanak, irányítják a szállítást, raktározást. A felvásárlás idején naponta 12 órán át tartanak nyitva a kirendeltségiek, de ha a tsz-ek igénylik, vasárnap is átvesszük a termést. p. a.