Szabad Föld, 1964. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-20 / 38. szám
1964. SZEPTEMBER 20. SZABADIOP Jugosz Lást emdérekke. A BESNYŐI SALLAI TSZBEN Itt, ahol ma a falu áll, húsz évvel ezelőtt még szántóföld húzódott, amely egy Wilmoffen nevű osztrák gróf tulajdona volt... Vincze Bertalan, az országoshírű besnyői Sallai Imre Tsz elnökhelyettese kezdte így beszámolóján hétfőn délután a kultúrotthonban, ahol a falu és a járás vezetői fogadták a jugoszláv vendégeket és az őket kísérő magyar személyiségeket. Egy munkaegység értéke 60 forint A több mint ötezer holdas termelőszövetkezet — a mai Sallai Tsz — három szövetkezet egyesüléséből keletkezett 1959 őszén és 427 családnak nyújt biztos megélhetést. Ebben, a nagyobbrészt növény- és állattenyésztéssel foglalkozó szövetkezetben — több év átlagában — a munkaegység értéke eléri a 60 forintot A tagoknak a közösből származó átlagos jövedelme pedig 1962-ben 24—25 ezer forint, tavaly pedig már 29 ezer forint volt. Két év óta a szövetkezet a készpénzfizetés rendszerét alkalmazza; a közösből jutó jövedelem 70 százalékát év közben, 30 százalékát pedig év végén kapják meg a tagok. A jugoszláv vendégeknek igen tetszett az, amikor az elnökhelyettes ismertette, hogy szövetkezetükben megvalósították a rendszeres táppénzfizetést (az előző év egy napra jutó átlagkeresetének 50 százalékát fizetik a betegség minden napjára), sőt év végén 2 3 ezer forintos juttatásban részesítik a rokkantakat és az árvákat is. Sokat tesz a termelőszövetkezet tízért is, hogy minél több szakemberük legyen, jelenleg is húszan tanulnak, különböző iskolákban. Mindezek együttes eredménye, hogy a tagok elégedettek a termelőszövetkezettel. Ennek egyik mutatója, hogy a Sallaiban 220 fiatal dolgozik, s hogy a szövetkezet tagságának átlagéletkora 42 év. A rövid, de kerek beszámoló végén az elnökhelyettes feltette a szokásos kérdést: van-e a vendégek között valakinek kérdeznivalója? Látogatás a gazdaságban Tito elvtárs megszólalt, mondván, hogy lesz, de előbb látni szeretné a gazdaságot, így — miután a magyar—jugoszláv barátságot éltetve, az aranyló borral telt poharakat kiürítették — Tito és Kádár elvtársakkal az élen a tsz központi majorja felé indultak a vendégek. Kíséretük igen csak alaposan felduzzadt, mert a kultúrházból való kilépésük után nyomban csatlakoztak hozzájuk az utcán összesereglett falubeliek és nem is tágítottak a delegáció mellől a látogatás végéig. A vendégek megtekintették a szövetkezet gépparkját, — erőgépeket, kombájnokat — a szabadtartásos tehénistállót, az Hatásos módszerrel nevelt borjúállományt és a sertésnevelőket. Közben a fejőház bejáratánál kedves jelenetnek voltunk szemtanúi: Szabó Károlyné a négy fejőnő nevében virágcsokorral kedveskedett Tito elnöknek. És a jelzett kérdések sem maradtak el, mert Tito elvtárs és kíséretének tagjai élénken érdeklődtek minden, de különösképpen a szarvasmarhatenyésztés eredményei iránt. Szívélyes búcsú Vincze Bertalan egyetlen válasszal sem maradt adós, elmondotta, hogy több mint 900 szarvasmarhával rendelkeznek s hogy egy liter tej előállítási költsége 2,60 forint. Elmondta azt is, hogy ezt soknak tartják és közeli tervük szerint szeretnék elérni, hogy egy tehéntől évi 4000 liter tejet fejjenek és az önköltsége ne legyen több 2,40 forintnál. Az idő rohant. A hivatalos program egyre jobban sürgette a vendégeket, így, bár sok nézni való lett volna még, de búcsúzni kellett. Tito és Kádár elvtársak bejegyezték nevüket a termelőszövetkezet vendégkönyvébe, a szövetkezetiek pedig átadták ajándékaikat a jugoszláv vendégeknek. Amerre a vendégek távolodó kocsioszlopa elhaladt, mindenütt mosolygó emberek intettek feléje, sőt, kint a határban is megállt néhány percre a munka, s kendőt lobogtatva búcsúztak a Sallai Tsz tagjai a szomszédos baráti Jugoszlávia küldötteitől. S. J. Tito elnök a gazdaság megtekintése közben. Melette jobbra Kádár János áll. Jovanka Broz, Tito elnök felesége meglátogatta fóti gyermekvárost. A vendégeket elkísérte Kádár Jánosné, valamint Zágor Györgyné, hazánk belgrádi nagykövetének felesége, Vera Csalics, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetének felesége és Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes. Képünkön: a vendégek a gyermekvárosban. (MTI Fotó : Tormai Andor felvétele) 3 A látogatás programja Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének és Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének meghívására szeptember 11-én hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára és felesége. Tito elvtárssal együtt Magyarországra érkezett Veljko Vlahovics, a JKSZ Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, Kocsa Popovics külügyminiszter és felesége, Nikola Dzsuverovics külkereskedelmi miniszter és több más személyiség. A vendégek különvonata reggel 8 órakor futott be a kelebiai határállomásra, ahova a vendégek elé utazott Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Péter János külügyminiszter és Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője, valamint a Bács-Kiskun megyei pártbizottság és tanács vezetői. A különvonat pontosan 11 órakor érkezett Budapestre, a Keleti pályaudvarra, ahol Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és felesége, Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke és felesége, Apró Antal, a kormány elnökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Fock Jenő és Kállai Gyula, a kormány elnökhelyettesei, a Politikai Bizottság tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a budapesti dolgozók ezrei várták és fogadták a vendégeket. Délben az MSZMP Központi Bizottsága az Országház Vadásztermében ebédet adott Joszip Broz Tito elnök és felesége tiszteletére. Résztvettek az ebéden a Tito elnökkel hazánkba érkezett jugoszláv vendégek is. A szívélyes baráti légkörben lezajlott ebéden Kádár János és Joszip Broz Tito pohárköszöntőt mondtak. A délutáni órákban az MSZMP Központi Bizottságának székházában megkezdődtek a magyar—jugoszláv tárgyalások. A két fél szívélyes, elvtársi eszmecserét folytatott a külpolitika és a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Szombaton délelőtt a 120 éves múltra visszatekintő Ganz- MÁVAG-ba látogattak el a jugoszláv vendégek. A gyár megtekintése után munkásgyűlés keretében találkoztak a dolgozókkal. A gyűlésen Kádár és Tito elvtárs beszédet mondott. A találkozó az Internacionálé hangjaival ért véget. A jugoszláv államférfiak a szombat délutánt a magyar vezetők társaságában pihenéssel, vadászattal töltötték. Vasárnap délelőtt folytatódtak a magyar—jugoszláv tárgyalások, majd ezt követően Dobi István és Kádár János viszontlátogatást tett Joszip Broz Titonál. Este a jugoszláv vendégek az Operaházban megtekintették Kodály Zoltán Háry János című daljátékát. A szünetben Tito elnök és a jugoszláv vendégek szívélyesen elbeszélgettek a művészekkel és gratuláltak az előadáshoz. Tito elvtárs és kísérete hétfő reggel Dunaújvárosba látogatott. Vele utaztak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes. Ünnepi díszbe öltözött erre az alkalomra Dunaújváros. Diadalkapu fogadta a vendégeket, rajta a felírás: „Szeretettel köszöntjük jugoszláv vendégeinket!” Jugoszláv és magyar nemzeti színű zászlókkal díszítették fel az utcákat és már jóval a vendégek érkezése előtt az utcára vonultak Dunaújváros dolgozói. A vendégek ünneplőbe öltözött úttörők sorfala között mentek a tanács épületébe, ahol Juhász János, a Fejér megyei pártbizottság első titkárának üdvözlő szavai után Tapolczai Jenő, a városi tanács elnöke adott tájékoztatót az első magyar szocialista város történetéről, lakóinak életéről. Elmondotta, hogy Dunaújváros az elmúlt években baráti kapcsolatokat alakított ki több jugoszláv várossal. A dunaújvárosi vezetőknek módjuk volt találkozni jugoszláv városok vezetőivel és ennek során többször megvitatták a városfejlesztés különböző kérdéseit. A vb-elnök ismretetője után Borovszki Ambrus, a kohászati kombinát vezérigazgatója adott képet az üzemeik termeléséről. Ezután átadták Dunaújváros ajándékait Tito elvtársnak, majd a jugoszláv államelnök és kísérete a magyar állami és pártvezetők társaságában városnéző sétára indult. A városnéző séta után a magasrangú vendégek ellátogattak a Dunai Vasmű hideghengerművébe is. A tervezettnél jóval tovább tartó gyárlátogatás után jugoszláv vendégeink a magyar államférfiak társaságában a vasszerkezeti üzem nagy szerelőcsarnokában röpgyűlésen találkoztak a dunaújvárosi dolgozókkal. Kádár és Tito elvtárs mondott közvetlen hangú beszédet, amely után hosszan zúgott a taps; a gyűlés résztvevői melegen ünnepelték a vendégeket, éltették a magyar— jugoszláv barátságot. Kedden délelőtt a 65. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár látnivalóit tekintették meg jugoszláv vendégeink. Hoszszasan időztek a főpavilonban, a nemzetközi mezőgazdasági szakkönyvkiállítás és a nemzetközi gépbemutató területén. Ugyancsak nagy érdeklődéssel szemlélték az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek díjnyertes szőlőit, gyümölcseit és a zöldségféléket. A kiállítás megtekintése után Dobi István a kiállítás fogadótermében villásreggelit adott Joszip Broz Tito és felesége, valamint kísérete tiszteletére. Kedden délután meleg hangulatú nagygyűlésen vendégeink még egyszer találkoztak a budapesti dolgozókkal. A nagygyűlésen Kádár János és Joszip Broz Tito mondott beszédet, melyet a jelenlévők nagy tetszéssel fogadtak. A nagygyűlés a magyar —jugoszláv barátság éltetésével és az Internacionálé hangjaival ért véget. Az esti órákban került sor arra a fogadásra, amelyet Joszip Broz Tito és felesége adott a magyar államférfiak tiszteletére.