Szabad Föld, 1964. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1964-09-20 / 38. szám

1964. SZEPTEMBER 20. SZABADIO­P J­ugosz Lást emdérekke.­ A BESNYŐI SALLAI TSZBEN Itt, ahol ma a falu áll, húsz év­vel ezelőtt még szántóföld húzó­dott, amely egy Wilmoffen nevű osztrák gróf tulajdona volt... Vincze Bertalan, az országos­hírű besnyői Sallai Imre Tsz el­nökhelyettese kezdte így beszá­molóján hétfőn délután a kultúr­­otthonban, ahol a falu és a já­rás vezetői fogadták a jugoszláv vendégeket és az őket kísérő magyar személyiségeket. Egy munkaegység értéke 60 forint A több mint ötezer holdas ter­melőszövetkezet — a mai Sallai Tsz — három szövetkezet egye­süléséből keletkezett 1959 őszén és 427 családnak nyújt biztos megélhetést. Ebben, a nagyobb­részt növény- és állattenyésztés­sel foglalkozó szövetkezetben — több év átlagában — a munka­egység értéke eléri a 60 forintot A tagoknak a közösből származó átlagos jövedelme pedig 1962-ben 24—25 ezer forint, tavaly pedig már 29 ezer forint volt. Két év óta a szövetkezet a készpénzfi­zetés rendszerét alkalmazza; a közösből jutó jövedelem 70 szá­zalékát év közben, 30 százalékát pedig év végén kapják meg a tagok. A jugoszláv vendégeknek igen tetszett az, amikor az elnökhe­lyettes ismertette, hogy szövet­kezetükben megvalósították a rendszeres táppénzfizetést (az előző év egy napra jutó átlagke­resetének 50 százalékát fizetik a betegség minden napjára), sőt év végén 2­ 3 ezer forintos jut­tatásban részesítik a rokkanta­kat és az árvákat is. Sokat tesz a termelőszövetkezet tízért is, hogy minél több szakemberük legyen, jelenleg is húszan tanul­nak, különböző iskolákban. Mind­ezek együttes eredménye, hogy a tagok elégedettek a termelő­­szövetkezettel. Ennek egyik mu­tatója, hogy a Sallaiban 220 fia­tal dolgozik, s hogy a szövetke­zet tagságának átlagéletkora 42 év. A rövid, de kerek beszámoló végén az elnökhelyettes feltette a szokásos kérdést: van-e a vendégek között valakinek kér­­deznivalója? Látogatás a gazdaságban Tito elvtárs megszólalt, mond­ván, hogy lesz, de előbb látni szeretné a gazdaságot, így — mi­után a magyar—jugoszláv ba­rátságot éltetve, az aranyló bor­ral telt poharakat kiürítették — Tito és Kádár elvtársakkal az élen a tsz központi majorja felé indultak a vendégek. Kíséretük igen csak alaposan felduzzadt, mert a kultúrházból való kilépé­sük után nyomban csatlakoztak hozzájuk az utcán összesereglett falubeliek és nem is tágítottak a delegáció mellől a látogatás vé­géig. A vendégek megtekintették a szövetkezet gépparkját, — erő­gépeket, kombájnokat — a sza­­badtartásos tehénistállót, az Ha­tásos módszerrel nevelt borjúál­lományt és a sertésnevelőket. Közben a fejőház bejáratánál kedves jelenetnek voltunk szem­tanúi: Szabó Károlyné a négy fejőnő nevében virágcsokorral kedveskedett Tito elnöknek. És a jelzett kérdések sem ma­radtak el, mert Tito elvtárs és kíséretének tagjai élénken ér­deklődtek minden, de különös­képpen a szarvasmarhatenyész­tés eredményei iránt. Szívélyes búcsú Vincze Bertalan egyetlen vá­lasszal sem maradt adós, elmon­dotta, hogy több mint 900 szarvasmarhával rendelkeznek s hogy egy liter tej előállítási költ­sége 2,60 forint. Elmondta azt is, hogy ezt soknak tartják és kö­zeli tervük szerint szeretnék elérni, hogy egy tehéntől évi 4000 liter tejet fejjenek és az ön­költsége ne legyen több 2,40 fo­rintnál. Az idő rohant. A hivatalos program egyre job­ban sürgette a vendégeket, így, bár sok nézni való lett volna még, de búcsúz­ni kellett. Tito és Kádár elvtár­sak bejegyezték nevüket a ter­melőszövetkezet vendégkönyvé­be, a szövetkezetiek pedig át­adták ajándékaikat a jugoszláv vendégeknek. Amerre a vendégek távolodó kocsioszlopa elhaladt, minde­nütt mosolygó emberek intettek feléje, sőt, kint a határban is megállt néhány percre a mun­ka, s kendőt lobogtatva búcsúz­tak a Sallai Tsz tagjai a szom­szédos baráti Jugoszlávia kül­dötteitől. S. J. Tito elnök a gazdaság megtekintése közben. Melette jobbra Kádár János áll. Jovanka Broz, Tito elnök felesége meglátogatta fóti gyermekvárost. A vendégeket elkísérte Kádár Jánosné, valamint Zágor Györgyné, hazánk belgrádi nagykövetének felesége, Vera Csalics, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetének felesége és Lugossy Jenő művelődés­­ügyi miniszterhelyettes. Képünkön: a vendégek a gyermekvárosban. (MTI Fotó : Tormai Andor felvétele) 3 A látogatás programja Dobi Istvánnak, az Elnöki Ta­nács elnökének és Kádár János­nak, az MSZMP Központi Bizott­sága első titkárának, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöké­nek meghívására szeptember 11-én hivatalos látogatásra ha­zánkba érkezett Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének főtitkára és felesége. Tito elvtárssal együtt Magyar­­országra érkezett Veljko Vlaho­­vics, a JKSZ Központi Bizottsá­ga Végrehajtó Bizottságának tag­ja, Kocsa Popovics külügyminisz­ter és felesége, Nikola Dzsuvero­­vics külkereskedelmi miniszter és több más személyiség. A vendégek különvonata reg­gel 8 órakor futott be a kelebiai határállomásra, ahova a vendé­gek elé utazott Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, Péter János kül­ügyminiszter és Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes ve­zetője, valamint a Bács-Kiskun megyei pártbizottság és tanács vezetői. A különvonat pontosan 11 óra­kor érkezett Budapestre, a Keleti pályaudvarra, ahol Dobi István elvtárs­, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és felesége, Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára, a kormány elnöke és fele­sége, Apró Antal, a kormány el­nökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Fock Jenő és Kállai Gyu­la, a kormány elnökhelyettesei, a Politikai Bizottság tagjai és pót­tagjai, a Központi Bizottság tit­kárai és a budapesti dolgozók ezrei várták és fogadták a ven­dégeket. Délben az MSZMP Központi Bizottsága az Országház Vadász­termében ebédet adott Joszip Broz Tito elnök és felesége tisz­teletére. Résztvettek az ebéden a Tito elnökkel hazánkba érke­zett jugoszláv vendégek is. A szí­vélyes­ baráti légkörben lezajlott ebéden Kádár János és Joszip Broz Tito pohárköszöntőt mond­tak. A délutáni órákban az MSZMP Központi Bizottságának székházában megkezdődtek a magyar—jugoszláv tárgyalások. A két fél szívélyes, elvtársi esz­mecserét folytatott a külpolitika és a nemzetközi munkásmozga­lom időszerű kérdéseiről. Szombaton délelőtt a 120 éves múltra visszatekintő Ganz- MÁVAG-ba látogattak el a jugo­szláv vendégek. A gyár megte­kintése után munkásgyűlés kere­tében találkoztak a dolgozókkal. A gyűlésen Kádár és Tito elv­társ beszédet mondott. A talál­kozó az Internacionálé hangjai­val ért véget. A jugoszláv államférfiak a szombat délutánt a magyar veze­tők társaságában pihenéssel, va­dászattal töltötték. Vasárnap délelőtt folytatódtak a magyar—jugoszláv tárgyalá­sok, majd ezt követően Dobi Ist­ván és Kádár János viszontláto­­­gatást tett Joszip Broz Titonál. Este a jugoszláv vendégek az Operaházban megtekintették Ko­dály Zoltán Háry János című daljátékát. A szünetben Tito el­nök és a jugoszláv vendégek szí­vélyesen elbeszélgettek a művé­szekkel és gratuláltak az előadás­hoz. Tito elvtárs és kísérete hétfő reggel Dunaújvárosba látogatott. Vele utaztak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és Erdélyi Ká­roly külügyminiszter-helyettes. Ünnepi díszbe öltözött erre az alkalomra Dunaújváros. Diadal­kapu fogadta a vendégeket, raj­ta a felírás: „Szeretettel köszöntjük jugoszláv vendé­geinket!” Jugoszláv és magyar nemzeti színű zászlókkal díszí­tették fel az utcákat és már jó­val a vendégek érkezése előtt az utcára vonultak Dunaújváros dolgozói. A vendégek ünneplőbe öltözött úttörők sorfala között mentek a tanács épületébe, ahol Juhász Já­nos, a Fejér megyei pártbizottság első titkárának üdvözlő szavai után Tapolczai Jenő, a városi ta­nács elnöke adott tájékoztatót az első magyar szocialista város tör­ténetéről, lakóinak életéről. El­mondotta, hogy Dunaújváros az elmúlt években baráti kapcsola­tokat alakított ki több jugoszláv várossal. A dunaújvárosi veze­tőknek módjuk volt találkozni jugoszláv városok vezetőivel és ennek során többször megvitat­ták a városfejlesztés különböző kérdéseit. A vb-elnök ismretetője után Borovszki Ambrus, a kohászati kombinát vezérigazgatója adott képet az üzemeik termelésé­ről. Ezután átadták Duna­újváros ajándékait Tito elv­társnak, majd a jugoszláv államelnök és kísérete a magyar állami és pártvezetők társaságá­ban városnéző sétára indult. A városnéző séta után a magasran­gú vendégek ellátogattak a Du­nai Vasmű hideghengerművébe is. A tervezettnél jóval tovább tar­tó gyárlátogatás után jugoszláv vendégeink a magyar államfér­fiak társaságában a vasszerkezeti üzem nagy szerelőcsarnokában röpgyűlésen találkoztak a duna­újvárosi dolgozókkal. Kádár és Tito elvtárs mondott közvetlen hangú beszédet, amely után hosszan zúgott a taps; a gyűlés résztvevői melegen ünnepelték a vendégeket, éltették a magyar— jugoszláv barátságot. Kedden délelőtt a 65. Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár látnivalóit tekintették meg jugoszláv vendégeink. Hosz­­szasan időztek a főpavilonban, a nemzetközi mezőgazdasági szak­könyvkiállítás és a nemzetközi gépbemutató területén. Ugyan­csak nagy érdeklődéssel szemlél­ték az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek díjnyertes szőlőit, gyümölcseit és a zöldség­féléket. A kiállítás megtekintése után Dobi István a kiállítás fogadó­termében villásreggelit adott Jo­szip Broz Tito és felesége, vala­mint kísérete tiszteletére. Kedden délután meleg hangu­latú nagygyűlésen vendégeink még egyszer találkoztak a buda­pesti dolgozókkal. A nagygyűlé­sen Kádár János és Joszip Broz Tito mondott beszédet, melyet a jelenlévők nagy tetszéssel fo­gadtak. A nagygyűlés a magyar —jugoszláv barátság éltetésével és az Internacionálé hangjaival ért véget. Az esti órákban került sor ar­ra a fogadásra, amelyet Joszip Broz Tito és felesége adott a magyar államférfi­ak tiszteletére.

Next