Szabad Föld, 1967. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 5. szám
1967. JANUÁR 29. Egy éve nyugdíjban Beszélgetés Bihary József Kossuth-díjas színművésszel Jó esztendeje, hogy egyik feledhetetlen Tiborcunk, Bihary József, a Nemzeti Színház tagja nyugalomba vonult. Ő, aki évtizedeken át a legkülönfélébb földművelő emberek figuráját keltette életre a színpadon, most maga is jóformán közibük állt: legkedvesebb időtöltése a kertészkedés. Helyet adok A színészek gyakran életük végéig színpadon maradnak, ritkán vonulnak nyugdíjba. Szerelmesei a színpadnak. — Én is az voltam, és az is vagyok — mondja. — S talán éppen ezért. Államunk egyre több elismerésben részesített, kiváló művész lettem, kétszer kaptam Kossuth-díjat. A színészek szerepeket is szeretnek kapni. A mai színészt szinte széttépik. A rádió, a tv, a film, a szinkron és a „hakni”. Mi, az öregebb generáció képtelenek vagyunk összekapkodott munkát végezni. A hírnév kötelez. Abból, amit megszereztem, sohasem akartam engedni, jottányit sem. Tudom, hogy a ma színpadának egyre több, mozgékony, aktív fiatalra van szüksége: aki igazán szereti a színpadot, sohasem feledkezhet meg róluk. Helyet engedtem nekik. Legalább egyet. Bihary József, akit különben az elmúlt napokban újabb filmszerepre kértek fel, mint régi filmező még egyelőre önmagában forgat filmet. Visszapergeti nagyobb szerepeit, újra elemzi azokat, értékeli munkáját. Pergeti visszafelé élete filmjét, és amikor valahol a kezdetén tart pályájának, mesélni kezdi a jelentősebb állomásokat. — Falvak, falusi emberek, Erdélyben. A szomszéd községben vak klarinétos lakott, országos vásárokra járt. Az egyik ilyenről erdei utakon hazafelé jövet eltévedt. Árokba esett, amelyben vékony erecske folydogált. Ujjait a vízbe mártotta és a vízfolyással együtt indult útnak. Tudta, hogy az ér a patakba, a patak a folyóba ömlik. Velük ment, türelmesen, és így ért haza. Eljátszottam már az öreg figuráját és okos türelmét is szem előtt tartottam. Mint fiatal színész, vidéki kocsmákban, néha csak meleg levesért játszva magam is türelmetlenkedtem. Ekkor intett egyik tanárom, Stella Gyula türelemre. Jó ideig kellet tanácsát szemem előtt tartanom. Achimot játszani Bihary József 1935. október 11-én mutatkozott be a fővárosban. A Vígszínház színpadán Molnár ■ Ferenc Nagy Szerelem című darabjában kapott szerepet. Ettől kezdve már könnyebb volt türelmesnek lennie. A türelmetlenséget az elégedetlenség, a kielégítetlenség érzése váltotta fel. Alakításaiból mindig és mindig többet akart kisajtolni, egyre bonyolultabb szerepekre vágyott. — Eljátszottam már minden rendkívüli, földönfutó szegényembert, alakjaimnak hol a hátán, hol a lelkén otrombult a púp. De úgy érzem, hogy igazából sohasem nyílhattam fel. Táncsicsok Áchim Andrást akartam eljátszani. Sok anyagot gyűjtöttem már össze alakjuk megformálásához... Bihary József egész életén át figyelte az embereket. A faluban, a vasútnál, ahol a gimnázium elvégzése után dolgozott, és később túrnéi alkalmával is. Egyszer a Tisza-partján találkozott egy öreg, nyomorgó paraszttal. Alig tellett betévő falatra, csont és bőr volta szerencsétlen. . Ereje már a borotválkozásra sem volt. A nyaka körül hosszú szőrszálak lógtak, körül borították inge nyakát. Később ilyen maszkot csináltatott magának,amikor Tiborcot játszotta. becsület, pontosság, színészet — Pályám több évtizede során — mondja végül — három dolgot tartottam a legfontosabbnak: a becsületet, a pontosságot és a jó színészetet. A becsületet hazulról hoztam, a pontossághoz a vasútnál szoktam hozzá, a jó színészet vágyaim legnagyobbika volt. A színésznek mindháromra szüksége van. Ezt ajánlom figyelmébe annak, akinek átadom a helyemet, s aki tulajdonképpen nem más, mint maga a fiatal magyar színészgeneráció. Jósfay György Művelődési központok régi várakban Rendbehozzák és a művelődés, valamint az idegenforgalom szolgálatába állítják Tolna megye régi várait. A simontornyai vár udvarának feltárása nagyrészt befejeződött, s most dolgozzák fel a vár történetéről való leleteket. Az iparosok, kőművesek megkezdték a több évszázados épület teljes felújítását is. A helyreállított vár a tervek szerint a Sió menti nagyközség kulturális központja lesz, amelyben könyvtár, helytörténeti múzeum, kőtár és ajándékbolt kap helyet. Pincelabirintusában borozót rendeznek be. Dunaföldváron is folytatják a híres „török torony” környékének feltárását. Megerősítik a várfalat, rendbehozzák a tornyot, amelyben községi múzeum lesz. A község kulturális központjává szeretnék kiépíteni a több emeletes ozorai várat is. A szakértők becslése szerint körülbelül ötmillió forintra lesz szükség ahhoz, hogy a főleg terményraktárnak használt öreg várépületet a közművelődés és a vendégfogadás céljaira átalakítsák. Jégvágók. Sleider László metszete. 15zABADIOLO Májusban lesz 35 éve annak, hogy a szegedi tanyavilág két járőrútját teljesítő rendőre, tomboló vitát hallott kiszűrődni egyik ház udvaráról. Összezördülés mindenütt adódik, de olyan, melynek során a férj azt vágjafelesége arcába: „Tudd meg, bejelentlek titeket, eltettétek láb alól az apátokat!” — ilyen vita nem gyakran akad. A rendőrök ehhez még azt is tudták: a fiatalasszony mostohaapja, Dobók Antal 12 évvel korábban fölakasztotta magát... Vagy nem is úgy történt a dolog, ahogy akkor beállították? Mindenesetre nem mentek el szótlanul az eset mellett. A meginduló nyomozás pedig néhány hónap alatt teljesen felgöngyölítette a két világháború közötti időszak legriasztóbb bűneseteinek egyikét, a hírhedt Pipás Pista ügyet. Az eljárás során kiderült, hogy Dobák Antal gazdálkodó nem öngyilkos lett, hanem megölték. Mégpedig saját felesége bérelte föl a gyilkosokat: Horváth Jánost, Császár Józsefet és Rieger Pálnét. Az oka Dobák rossz viszonyban volt neveltlányával, sok volt emiatt otthon a veszekedés, az asszony meg akart szabadulni férjétől. Tanyájukon szolgált akkoriban Rieger Pálné, aki egyáltalán nem volt nőies jelenség. Férfiruhában járt, szája szögletében pipa fityegett mindig, a környéken alig tudta valaki, hogy a Pipás Pista néven emlegetett, tagbaszakadt mezei munkás voltaképpen asszony, akinek gyermeke is van. Pipás Pista és társai megfojtották Dobákot, majd fölkötötték saját házának mestergerendájára. Dobákné három gyermekével együtt végignézte a rémtettet. Utána 100 kiló búzát, 28 liter bort és 200 000 koronát (mai pénzben 200—250 forintot) adott vérdíjként a gyilkosoknak és reggelig evett-ivott velük. Pipás Pista nevéhez illően – a szerencsétlen gazda tajtékpipáját is ellopta. A nyomozás kezdetén „csak” ennyi derült ki. És az, hogy miként lett Rieger Pálné, született Födi Viktóriából egyesek számára Pipás Viktor, mások előtt Pipás Pista. Egészen fiatal korában ment feleségül a vagyontalan, idős, beteg Rieger Pálhoz. Hamarosan gyermekük született. Férjére is keresni akart, gyermekét is el kellett tartania. Aszonynapszámból ez nem ment. Egy napon férfiruhát öltött — alakja különben is az erőteljes férfiakéra emlékeztetett — a nagyobb hatás kedvéért a pipázásra is rákapott s attól fogva „ember-napszámért” fogadták föl. Ami kezdetben anyagi kényszerűség volt, az később már ürügyül szolgált neki, hogy durvább, korhelyebb, züllöttebb legyen a kocsmatöltelék férfiaknál is. Tizennyolc évig élt ilyen kettős életet. Anya, később nagyanya volt — és duhaj kocsmatöltelék. Szóval ennek a Pipás Pistának ügyét gombolyítva, az egyik nyomozó szinte fölöslegesen megkérdezte valamelyik tanút: mit tud a férfiruhás bűnöző hasonló cselekményeiről. Maga a hatósági ember lepődött meg a legjobban, amikor a választ hallotta: — Én ezenkívül csak a Börcsök János megöletéséről hallottam. Az, még régebbi ügy volt. 1919. május 23-án történt, hogy Börcsök János gazdálkodó öngyilkosságát bejelentették a szegedi rendőrségen. Mint az 1932-es vizsgálat alkalmával megállapították, Pipás Pista hajtott szekérrel a városba, hogy bejelentse Börcsök gazda halálát, sőt ő fuvarozta kifelé is az öngyilkosság körülményeit vizsgáló bizottságot. Azok a mestergerendára akasztott gazda halála körül nem találtak semmi gyanúsat, és a boncolás után, engedélyt adtak a temetésre. Bizonyára megborzadtak volna, ha tudják, hogy a kocsijuk, a kevés szavú, pipájából szótlan szomorúsággal pöfékelő parasztember nem is férfi, hanem nő, nem is hűséges embere az áldozatnak, hanem gyilkosa. Erre azonban csak az 1932- ben föltett suta „keresztkérdés” nyomán derült fény. Mint arra is, hogy Börcsök halálát szintén tulajdon felesége döntötte el. A hejehujás, könnyű kézzel gazdálkodó asszonynak nem tetszett, hogy a frontról hazatért férje kemény kézzel rendbe akarta hozni a gazdaságot is, családi életüket is. A háború idején magára maradt asszony ugyanis mindig talált „vigasztalókra”. Börcsök aligha szelíd rábeszéléssel akarta visszaállítani gazdálkodásának és családi boldogságának rendjét. Az asszony panaszkodott a kisebbik tanyájukon lakó Pipás Pistának: milyen nehéz az élete, hogy ismét gazda van a házuknál. Az megígérte: tesz arról, hogy ne sokáig legyen így. Pipás Pista társ után nézett, mert egymaga nem bírt volna meg az erőteljes Börcsök János-sal. Saját vallomása szerint 1000 koronát (akkor az még fölért néhány száz mai forinttal) ígért Vecsernyés János napszámosembernek, ha segít Börcsök megölésében. Vecsernyés azzal védekezett annak idején, hogy csupán „egy ember megijesztésére” kérte őt Pipás. Elborzasztó alapossággal fundálták ki tervüket. Előbb meggyőzték Börcsök 15 éves fiát, aki az istállóban szokott hálni: javára lesz a családnak, ha apja „elkerül az útból". Éjjel az istállóban ostorral verni kezdték a lovakat. Azok addig dobogtak, míg a gazda fölébredt álmából, kibotorkált a jószágokhoz, megnézendő, mi a bajuk. Ott, fia szeme láttára fojtották meg. És a fiú nem sietett apja segítségére. Börcsökné „hálából” megígérte Pipás Pistának, hogy mindvégig ingyen lakhat a tanyán, sőt főkötő alá való leányának kiházasításában issegít. Pipás Pista életével fizetett a bérgyilkosságokért. Felbujtói, társai is hosszú-hosszú fegyházbüntetést kaptak. Ha ma beszélünk szörnyű históriájukról, nem azért tesszük, hogy minden idők egyik legelvetemültebb bűnszövetkezetére irányítsuk a mai olvasó figyelmét. Inkább azon érdemes elgondolkodnunk : ... milyen rövid a gyöngejellemű ember útja a megélhetés vágyától a bűnig. Riegerné, ha csak férfiruhát ölt, hogy férfinapszámot kapjon, még tiszteletet is kelthet maga iránt. De ő férfiasan ivott, dorbézolt —és ölt is. ... milyen lidérces félelmek közt éltek azok a tanyasi emberek, akik sejtették, mi voltaz igazság Dobák és Börcsök öngyilkosságával kapcsolatban, de reszkettek attól,, hogy Pipás Pista bandája leszámol velük, ha megmondják az igazat. Nem érezték, hogy van törvény ,és államhatalom, amely védelmezi őket." ...milyen torkot szorító lehetett a nyomor, az erkölcsi elesettség, a szellemi sötétség tett, ahol Pipás Pista mindig, szinte egy szóra talált krajcáros cinkostársakat ? [ __milyen légkör lehetett azokban a családokban, ahol a gyermekek tanúi voltak apjuk kínhalálának, szótlanul eltsették azt és évekig lepecsételt szájjal hallgattak titkukról. E megrázó tanulságok nélkül a magyar bűnüldözés történetében szörnyű tettei ellenére is, csak feledni való szánalmas figura volna Pipás Pista hírhedt alakja. Bajor Nagy Ernő - 9