Szabad Föld, 1967. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)

1967-08-20 / 34. szám

16 PÁRVÁLASZTÁS• Némely napilap nem viccel, nem tréfál, de a könnyű műfajt kedvelő olvasóját bőven kárpótolja változatos, érdekes házassági apróhirdetésekkel. Ez a kényelmes, tálcán kínálkozó párválasztási forma különösen ilyen nyári vak melegben előnyösebb a ren­geteg verejtékkel járó szerelmi isme­retségeknél. Meg aztán valljuk be őszintén, har­mincöt fokos hőségben, kinek van kedve a napon cicázni? A falusi legénynek aligha. Ilyenkor, a mezei munkák dandárja közben többet ér egy talpalatnyi árnyék, mint egy miniszoknya. Az ám, de a nyár nem tart sokáig, jön a búbánatos lehangoló ősz, a há­zasságkötések tömkelegével. Sokan már ilyenkor erre gondol­nak, de mit tegyen az olyan, akinek a faluban nem terem babér, se mir­tuszkoszorú? Írjon ezekre a szép hirdetésekre, talán nem bánja meg. . .a, , -^Persze, megfontoltan,,lassan, óvato­san, sosem lehet tudni, kit takar az aprócska betű. Bizony, mondom, nagyon észnél kell itt lenni. Vannak ügyesen fogalmazó, okos nagynénikék, mamák, nagymamák, csupa-csupa szépet tétetnek a lapba. Földi angyalkákról kezdünk álmodoz­ni, avagy a lányok mesés hercegek­ről. De nem ám mind arany, ami sárga... Szóval száz szó, mint egy, résen kell lenni. Ilyen emberbaráti elgondolás adta ez ihletet, hogy tanácsot nyújtsak a rászorulóknak. Gondolom, hogy nem kevesen vannak. Felhívom tehát az illetékesek szíves figyelmét a gya­korta olvasható sablonszövegű hirde­tések hátterére. Aki magát „minden káros szenve­délytől mentes” egyénnek nevezi, el kell hinni neki, hogy ez így igaz. Az illető bizonyára sikerrel járta ki az­ elvonókúrát, lelki egyensúlya ismét helyre billent; dohányosok, ultisok, iszákosok, többé biztosan nem viszik a bűnbe... „Társaság hiányában” tengődve né­ha azok a meghasonlott lelkek hir­detnek, akiket összeférhetetlen, termé­szetük miatt mindenki kiutált. Ha „csendes természetű, jámbor, szolid, házias nőt” keres valaki, lehe­tőleg „meleg családi fészek” jeligére, az még nem biztos, hogy az ilyen megbecsüli-e majd a saját fészkét, avagy... mást csinál. Gyakran olvashatunk „önhibáján kívül elvált” nőről és férfiről. (Ellen­kezőjéről, azt hiszem, soha.) Minden esetre vigyázni kell itt is. Jogerős bontóperi ítélet nélkül szóba se áll­­junk velük. Elvétve hirdetnek „külföldről haza­települt” tékozló vándorok, az áldott anyaföld friss hajtásaiért dobog a szí­vük. Ezeknél nagyon óvatosak le­gyünk, hétpróbás emberek, könnyen átejthetnek, fontoljuk meg, hogy írunk-e nekik. Ne tápláljunk illúziókat és csacska reményeket „a mások által is kifeje­zetten csinosnak mondott” ifjú lány­kardés sem. Mindenesetre írhatunk ne­kik. Több szem, többet lát... Kellően óvakodjunk azonban a „több nyelven beszélő” hajadonoktól, ha csak anyanyelvünk szótárát is­merjük; sosem tudhatjuk, hol adnak túl rajtunk... Amikor ugyanezt ugyanígy elmond­tam a napokban nálam járt barátom­nak, Pityi Palkónak, borús ábrázattal megvakarta fejét és azt kérdezte: — Akkor hát tulajdonképpen mondd meg, hogy kinek érdemes fel­tétlenül írni? — Nős embertől ilyet ne kérdezz — válaszoltam. Mert vagy azt mondja, hogy mindenkinek, vagy pedig azt, hogy senkinek. ZOL­TAI ANDRÁS ­ Szabadföld 1967. AUGUSZTUS 30. Leggömb-jatek «Z­ Lir« LuezLe vagijoL Ez a történet kereken 65 esztendős. Akkor jár­tam én az elemi iskola hatodik osztályába. Ép­pen fizika óra volt, ami­kor Kuzen Jancsi egy nagyot kiáltott: — Nini, ott egy „luft­ballon” ! Mindannyian kibá­multunk az ablakon és meglepetve néztük a lassan haladó, hatalmas, aranysárga léggömböt. Ahogyan néztük, hirte­len szürkés-sárgás szí­nű felhő képződött alatta, a léghajó meg magasra felszökött a légbe. Adorján Már­ton tanító úr megma­gyarázta, hogy homokot öntöttek ki a léghajó­ból. Elmondta, hogy a léghajó gázzal van meg­töltve és a kosarában két-három kis zsák ho­mokot visznek. Ha fel­emelkedni akarnak, ki­öntenek a homokból, ha pedig lefelé igyekeznek, akkor a gázból enged­nek ki. Amikor véget ért a ta­nítás, Jani odasúgta nekem: — Ebéd után gyere át hozzánk. .­Bekaptam az ebédet és rohantam Janiékhoz. A sufniba vezetett, ahol a sarokban jó, nagy csa­ládi paraplé állt. Jani büszkén mondta: — Látod, evvel fogunk repülni. Aztán Jani kihozta az esernyőt, felment vele a padlásra, a kiugrónál­­megállt és lekiáltott: „Az én apám épületlakatos" Apukám az ÉM. 24-es vállalatnál dolgozik. A munkahelye változó, mert mindig oda irányít­ják, ahol valamilyen na­gyobb építkezés van. A Népstadionnál a vaskor­­látok felszerelésén dol­gozott, a Hajógyári szi­geten egy nagy szerelő­­csarnok építésében vett részt. A rákosszentmi­­hályi villanytelepen erősítő transzformátor üzemet építettek. Ez ar­ról nevezetes, hogy itt transzformálják a Cseh­szlovákiából érkező villanyáramot. Jelenleg Sorok­sáron dolgozik, ahol vasipari üzem épül. Amikor elvitt a Hajógyárba, ott éppen a Május 1 hajót építették. Nagyon érdekes látvány volt, ahogy a munkások a hatalmas hajótesten dolgoz­tak. Apukám majdnem minden munkahelyére elvisz, és megmutatja nekem az építkezést. Ennek nagyon örülök, mert ha a tervem sikerül, építészmérnök leszek. Nagyon szeretem az állatokat. Egy igazi mackót, vagy kis oroszlánt is szívesen elfogadnék. Apu emiatt sokszor ugrat, de azért a Mackó nevű ku­tyámmal ő is szívesen játszik. Holló Judit V. oszt., Rákospalota Egy kis KRESZ képünkön 12 olyan KRESZ jelzőtáblát lát­hattok, amilyenekkel ti is gyakran találkoztok. Ha tudjátok, hogy me­lyik tábla mit jelez, ír­játok meg, lehetőleg le­velezőlapon, augusztus 26-ig. A nyertesek név­sorát szeptember 3-i szá­munkban közöljük. Címünk: Szabad Föld Szerkesztősége, Gyer­mekvilág, Budapest, VIII., Somogyi Béla u. 6. Megfejtések és nyerte­sek: Az augusztus 6-i rejtvényünk helyes meg­fejtése: Ausztria, Indo­nézia és Monaco, Len­gyelország, Japán, Dá­nia, Maszkat és Omán. A sorsoláson könyvet nyertek: Horváth Gá­bor, Körmend, Takács Zsuzsa,­­ Novajidrány. Domsa József, Kiskor­pád. Molnár Klára, Sza­laszend. Bene Ferenc, Káptalanfa. Dévai Er­zsébet, Kecskemét. Gom­bár János, Szellő. Kiss Marika, Kisfalud. Ta­kács Zoltán, Eger. Feke­te Rózsa, Omboly, ifj. Darabos Oszkár, Majon. Lantos Anna Ibolya, Csehimindszent. Joó Miklós, Döbörhegy. Héjjá Mária, Medgyes­­egyháza. Bebesi László, Sümeg. — Bandi, ha akarsz, leszállhatsz te előbb, én engedlek. — Te találtad ki, ugorj te — válaszoltam neki. Megmarkolta az eser­nyő fogantyúját és kilé­pett a padlásajtón. Az esernyő kifordult a nye­iő fölé és Jani három méter magasból, lepot­­­tyant a földre, ahol nyekkenve elterült. Én el akartam szaladni, de ő felugrott a földről és fe­nekét, derekát tapogat­va vígasztalt: — Holnap iskola után­­gyere át, majd másképp csináljuk. Másnap Jani elővette a nagy esernyőt, a dró­tok végeit spárgával a fogantyúhoz erősítette, felment a padlásra, hár­mat számolt és ugrott. Szerencsésen földet ért Én is kipróbáltam a „repülést”. Olyan érzés volt, mintha a székről Ugrottam volna le. Jani felbuzdult a si­keren és újabb álmokat szőtt, de ezek meghiú­sultak, mert Huzlicska néni nem adta kölcsön a strandernyőjét, ami alatt a gyümölcsöt árulta. Azóta is gyakran eszembe jut — amikor az ejtőernyősök merész és nagyszerű ugrásai­ban gyönyörködöm — az én első és egyben utolsó „repülésem”. Dénes András Kerekeken futó vitorlás A vitorlás elkészíté­séhez egy 8x15 centimé­ter nagyságú, 1 centi­méter vastag deszkada­rab, 2 egyforma cérna­orsó, kis vászondarab, 1 hurkapálca, zsinór, 4 szög és ragasztó szüksé­ges. A cérnaorsókat úgy vágjuk szét, hogy a kö­zépső, hengeres rész ki­essen, így lesz négy kerekünk, amit egy-egy nagyfejű szöggel a desz­katalphoz erősítünk. A deszka közepére fúrt lyukba helyezzük és odaragasztjuk az árbóc­­rudat (hurkapálca). A hurkapálcából előzőleg levágott két vitorlarúd­­hoz odaragasztjuk a vi­torlát, majd alul és fe­lül, cérnával odakötöz­zük az árbocrúdhoz. Az árbocaidat, — ahogy az a rajzon látható, — két zsinórral kikötjük az alapdeszkához. Kis játékunk, sík ta­lajon szalad a szél segít­ségével. G. M.-né

Next