Szabad Föld, 1967. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)
1967-08-20 / 34. szám
16 PÁRVÁLASZTÁS• Némely napilap nem viccel, nem tréfál, de a könnyű műfajt kedvelő olvasóját bőven kárpótolja változatos, érdekes házassági apróhirdetésekkel. Ez a kényelmes, tálcán kínálkozó párválasztási forma különösen ilyen nyári vak melegben előnyösebb a rengeteg verejtékkel járó szerelmi ismeretségeknél. Meg aztán valljuk be őszintén, harmincöt fokos hőségben, kinek van kedve a napon cicázni? A falusi legénynek aligha. Ilyenkor, a mezei munkák dandárja közben többet ér egy talpalatnyi árnyék, mint egy miniszoknya. Az ám, de a nyár nem tart sokáig, jön a búbánatos lehangoló ősz, a házasságkötések tömkelegével. Sokan már ilyenkor erre gondolnak, de mit tegyen az olyan, akinek a faluban nem terem babér, se mirtuszkoszorú? Írjon ezekre a szép hirdetésekre, talán nem bánja meg. . .a, , -^Persze, megfontoltan,,lassan, óvatosan, sosem lehet tudni, kit takar az aprócska betű. Bizony, mondom, nagyon észnél kell itt lenni. Vannak ügyesen fogalmazó, okos nagynénikék, mamák, nagymamák, csupa-csupa szépet tétetnek a lapba. Földi angyalkákról kezdünk álmodozni, avagy a lányok mesés hercegekről. De nem ám mind arany, ami sárga... Szóval száz szó, mint egy, résen kell lenni. Ilyen emberbaráti elgondolás adta ez ihletet, hogy tanácsot nyújtsak a rászorulóknak. Gondolom, hogy nem kevesen vannak. Felhívom tehát az illetékesek szíves figyelmét a gyakorta olvasható sablonszövegű hirdetések hátterére. Aki magát „minden káros szenvedélytől mentes” egyénnek nevezi, el kell hinni neki, hogy ez így igaz. Az illető bizonyára sikerrel járta ki az elvonókúrát, lelki egyensúlya ismét helyre billent; dohányosok, ultisok, iszákosok, többé biztosan nem viszik a bűnbe... „Társaság hiányában” tengődve néha azok a meghasonlott lelkek hirdetnek, akiket összeférhetetlen, természetük miatt mindenki kiutált. Ha „csendes természetű, jámbor, szolid, házias nőt” keres valaki, lehetőleg „meleg családi fészek” jeligére, az még nem biztos, hogy az ilyen megbecsüli-e majd a saját fészkét, avagy... mást csinál. Gyakran olvashatunk „önhibáján kívül elvált” nőről és férfiről. (Ellenkezőjéről, azt hiszem, soha.) Minden esetre vigyázni kell itt is. Jogerős bontóperi ítélet nélkül szóba se álljunk velük. Elvétve hirdetnek „külföldről hazatelepült” tékozló vándorok, az áldott anyaföld friss hajtásaiért dobog a szívük. Ezeknél nagyon óvatosak legyünk, hétpróbás emberek, könnyen átejthetnek, fontoljuk meg, hogy írunk-e nekik. Ne tápláljunk illúziókat és csacska reményeket „a mások által is kifejezetten csinosnak mondott” ifjú lánykardés sem. Mindenesetre írhatunk nekik. Több szem, többet lát... Kellően óvakodjunk azonban a „több nyelven beszélő” hajadonoktól, ha csak anyanyelvünk szótárát ismerjük; sosem tudhatjuk, hol adnak túl rajtunk... Amikor ugyanezt ugyanígy elmondtam a napokban nálam járt barátomnak, Pityi Palkónak, borús ábrázattal megvakarta fejét és azt kérdezte: — Akkor hát tulajdonképpen mondd meg, hogy kinek érdemes feltétlenül írni? — Nős embertől ilyet ne kérdezz — válaszoltam. Mert vagy azt mondja, hogy mindenkinek, vagy pedig azt, hogy senkinek. ZOLTAI ANDRÁS Szabadföld 1967. AUGUSZTUS 30. Leggömb-jatek «Z Lir« LuezLe vagijoL Ez a történet kereken 65 esztendős. Akkor jártam én az elemi iskola hatodik osztályába. Éppen fizika óra volt, amikor Kuzen Jancsi egy nagyot kiáltott: — Nini, ott egy „luftballon” ! Mindannyian kibámultunk az ablakon és meglepetve néztük a lassan haladó, hatalmas, aranysárga léggömböt. Ahogyan néztük, hirtelen szürkés-sárgás színű felhő képződött alatta, a léghajó meg magasra felszökött a légbe. Adorján Márton tanító úr megmagyarázta, hogy homokot öntöttek ki a léghajóból. Elmondta, hogy a léghajó gázzal van megtöltve és a kosarában két-három kis zsák homokot visznek. Ha felemelkedni akarnak, kiöntenek a homokból, ha pedig lefelé igyekeznek, akkor a gázból engednek ki. Amikor véget ért a tanítás, Jani odasúgta nekem: — Ebéd után gyere át hozzánk. .Bekaptam az ebédet és rohantam Janiékhoz. A sufniba vezetett, ahol a sarokban jó, nagy családi paraplé állt. Jani büszkén mondta: — Látod, evvel fogunk repülni. Aztán Jani kihozta az esernyőt, felment vele a padlásra, a kiugrónálmegállt és lekiáltott: „Az én apám épületlakatos" Apukám az ÉM. 24-es vállalatnál dolgozik. A munkahelye változó, mert mindig oda irányítják, ahol valamilyen nagyobb építkezés van. A Népstadionnál a vaskorlátok felszerelésén dolgozott, a Hajógyári szigeten egy nagy szerelőcsarnok építésében vett részt. A rákosszentmihályi villanytelepen erősítő transzformátor üzemet építettek. Ez arról nevezetes, hogy itt transzformálják a Csehszlovákiából érkező villanyáramot. Jelenleg Soroksáron dolgozik, ahol vasipari üzem épül. Amikor elvitt a Hajógyárba, ott éppen a Május 1 hajót építették. Nagyon érdekes látvány volt, ahogy a munkások a hatalmas hajótesten dolgoztak. Apukám majdnem minden munkahelyére elvisz, és megmutatja nekem az építkezést. Ennek nagyon örülök, mert ha a tervem sikerül, építészmérnök leszek. Nagyon szeretem az állatokat. Egy igazi mackót, vagy kis oroszlánt is szívesen elfogadnék. Apu emiatt sokszor ugrat, de azért a Mackó nevű kutyámmal ő is szívesen játszik. Holló Judit V. oszt., Rákospalota Egy kis KRESZ képünkön 12 olyan KRESZ jelzőtáblát láthattok, amilyenekkel ti is gyakran találkoztok. Ha tudjátok, hogy melyik tábla mit jelez, írjátok meg, lehetőleg levelezőlapon, augusztus 26-ig. A nyertesek névsorát szeptember 3-i számunkban közöljük. Címünk: Szabad Föld Szerkesztősége, Gyermekvilág, Budapest, VIII., Somogyi Béla u. 6. Megfejtések és nyertesek: Az augusztus 6-i rejtvényünk helyes megfejtése: Ausztria, Indonézia és Monaco, Lengyelország, Japán, Dánia, Maszkat és Omán. A sorsoláson könyvet nyertek: Horváth Gábor, Körmend, Takács Zsuzsa, Novajidrány. Domsa József, Kiskorpád. Molnár Klára, Szalaszend. Bene Ferenc, Káptalanfa. Dévai Erzsébet, Kecskemét. Gombár János, Szellő. Kiss Marika, Kisfalud. Takács Zoltán, Eger. Fekete Rózsa, Omboly, ifj. Darabos Oszkár, Majon. Lantos Anna Ibolya, Csehimindszent. Joó Miklós, Döbörhegy. Héjjá Mária, Medgyesegyháza. Bebesi László, Sümeg. — Bandi, ha akarsz, leszállhatsz te előbb, én engedlek. — Te találtad ki, ugorj te — válaszoltam neki. Megmarkolta az esernyő fogantyúját és kilépett a padlásajtón. Az esernyő kifordult a nyeiő fölé és Jani három méter magasból, lepottyant a földre, ahol nyekkenve elterült. Én el akartam szaladni, de ő felugrott a földről és fenekét, derekát tapogatva vígasztalt: — Holnap iskola utángyere át, majd másképp csináljuk. Másnap Jani elővette a nagy esernyőt, a drótok végeit spárgával a fogantyúhoz erősítette, felment a padlásra, hármat számolt és ugrott. Szerencsésen földet ért Én is kipróbáltam a „repülést”. Olyan érzés volt, mintha a székről Ugrottam volna le. Jani felbuzdult a sikeren és újabb álmokat szőtt, de ezek meghiúsultak, mert Huzlicska néni nem adta kölcsön a strandernyőjét, ami alatt a gyümölcsöt árulta. Azóta is gyakran eszembe jut — amikor az ejtőernyősök merész és nagyszerű ugrásaiban gyönyörködöm — az én első és egyben utolsó „repülésem”. Dénes András Kerekeken futó vitorlás A vitorlás elkészítéséhez egy 8x15 centiméter nagyságú, 1 centiméter vastag deszkadarab, 2 egyforma cérnaorsó, kis vászondarab, 1 hurkapálca, zsinór, 4 szög és ragasztó szükséges. A cérnaorsókat úgy vágjuk szét, hogy a középső, hengeres rész kiessen, így lesz négy kerekünk, amit egy-egy nagyfejű szöggel a deszkatalphoz erősítünk. A deszka közepére fúrt lyukba helyezzük és odaragasztjuk az árbócrudat (hurkapálca). A hurkapálcából előzőleg levágott két vitorlarúdhoz odaragasztjuk a vitorlát, majd alul és felül, cérnával odakötözzük az árbocrúdhoz. Az árbocaidat, — ahogy az a rajzon látható, — két zsinórral kikötjük az alapdeszkához. Kis játékunk, sík talajon szalad a szél segítségével. G. M.-né