Szabad Föld, 1967. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)

1967-09-10 / 37. szám

~------------, s A barátság ünnepnapjai Ha vannak maradandó értékek, amelyek erőt és* béke*-'­séget adnak, úgy az emberi kapcsolatokban a barátság ezek közül van. Ritka az igazi barát, akire rátalálni nem könnyű, de felér a felfedezés örömével az a tudat, hogy valakivel megoszthatok gondot, örömet, s nyílt szívvel vi­szonoz hűséget és szeretet: összekapcsol bennünket őszi­­­­teségünk, a jóakarat azonos hullámhossza, nevetéseink és könnyeink, azonos eszményeink — maga az élet, a közép sora. Emberek vagy országok, népek barátságának megítélé­sénél egyaránt ugyanez és ilyen a mérce. Meglehetősen ma­gas, más nem is lehet, különben hova lenne az érzések hőfoka, hitele, a bizonyosság nyugalma, derűje. Aktuális minderről gondolkodni éppen most, amikor a barátság ünnepnapjait éljük. Kedves vendégeket köszöntünk, a Szovjetunió magasszintű párt- és kormányküldöttségét. Barátokat köszöntünk. Nincsenek túlzó szavaink, s ez nem is baj, hiszen a szólamok mit se mondanak az ér­zésekről. Tiszta beszéddel szólunk, erre kötelez maga az alkalom. 1948-ban született a szovjet—magyar barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződés. Most eljött az ideje a szerződés megújítsának — újabb­ évtizedekre. Holnapunk érdekében kormányunk számára nincs fon­tosabb tennivaló, mint ennek a szerződésnek a felújítása. Ez a szerződés a szocializmus jogfolytonosságának okmá­nya, hiszen a barátság is a szocializmus talaján jött létre és fejlődik, tisztul mind a mai napig. Hogyne fogadnánk hát a szocializmus ügyének követeit tiszta szívvel, zárt kapukkal, szívesen?! Minden generációban ott él a maradandóság iránti vágy és ragaszkodás. A ma embere is szeretné ércbe öntve visz­­szahagyni önmagát, szeretne emlékoszlopot emelni késői korok számára. Íme: lássátok, mi is a jóra, a szépre töre­kedtünk, amíg élnünk adatott. Ebben az évszázadban sok megkezdett mű összeomlott, sok hazug eszmény szétpor­ladt. De áll és a szemünk láttára magasodik a szocializ­mus épülete. Maga az építés pedig lényegében zavartalan. A szocializmus nekünk eddig már huszonhárom béke­évet adott: hány maradandó értéket alkotott ez idő alatt a nép? Menjünk faluról falura, számoljunk új házakat, új sorsokat, gyárkéményeket és rózsákat a kertekben. Szá­moljunk teljesült vágyakat, tévé­antennákat, traktorokat és új utakat, próbáljuk megszámolni, felmérni a békét. Az ember nem tudhatja hány dalt tanul meg életében, mint ahogy azt sem, mennyit felejt el. De azt el ne felejtsük már, hogy erős barát nélkül magunktól semmire se men­tünk volna, a Szovjetunió nélkül a szocializmus maradan­­dósága el sem képzelhető. Ezt a maradandóságot rögzíti és erősíti a két ország kö­zötti szerződés, így kell szemügyre vennünk s ápolnunk a benne foglaltakat. Az ilyen okmányok megszövegezése és aláírása régeb­ben a kezdetet jelentette két ország együttműködésében. Ebben az esetben a kialakult reális helyzet nyert megfo­galmazást már 1948-ban is. Nem a kezdet, hanem a foly­tatás: a kezdet 1917-ben volt, amikor a nemzeti büszke­ség először érte el az internacionalizmus eszmei magas­latait, amikor orosz és magyar munkások és parasztok egyforma tűzzel hallgatták Lenint. Ma pedig a barátság szálai távvezetékeken futnak, egységes áramkörbe kap­csolva földrészeket. És olaj áramlik jól szigetelt földalatti erőkben, egyezmények és kölcsönös megállapodások te­szik egyenrangúvá a két nép közötti kapcsolatot, amely mindkét fél számára hasznos, gyümölcsöző. Figyeljük csak, milyen emberi arculata alakult ki az utóbbi tíz év során a szovjet—magyar együttműködésnek. Megszűntek a „kényes” pontok, megszűnt a titkolózás a nép előtt, elmúlt az az idő, amikor a nemzeti sajátossá­gok figyelmen kívül hagyása jelentette egyesek szemében a hűséget. Ami a lényegétől idegen, azt a szocializmus ki­növi, átlép rajta, s úgy hagyja maga mögött, hogy attól maga az eszme nem szenved csorbát, így értelmezzük a szovjet—magyar barátságot is. Kedves vendégeink üdvözlése alkalmából azt szeretnénk, hogy jól érezzék magukat körünkben. Nem vagyunk kü­lönösebben gazdagok, de tudjuk, hogy mi a tisztesség, a becsület. Van érzékünk a szocializmus gyakorlati teendői­nek átgondolásához és elvégzéséhez, s aki ezt elismeri, annak hű barátai igyekszünk lenni. Adott szavunkat meg nem szegjük, aki bennünket szeret, azt mi is szeretjük, é­s barátainkat nem váltogatjuk. A magas szintű küldöttségben a győztes forradalmat kö­­szöntjük s azt a barátot, akire a magunk módján büszkék is vagyunk, hogy annyi harc, gond, megpróbáltatás után ötven év tapasztalatával a tarsolyukban most azért jöttek, hogy barátságunk tovább erősödjék, még családiasabb le­gyen. Meg vagyunk győződve róla, hogy nemcsak kettőnk számára üdvös a látogatásuk, hanem Európa számára is megnyugtató és gondolatokat ébresztő. Ezek a gondolatok kivétel nélkül a békével, az alkotás­sal állnak összefüggésben. Ezért becsesek számunkra. Mert hisz megtanultuk a történelmi leckét, volt­ rá alkalmunk bőven, akinek kedves a szocializmus ügye az minden kö­rülmények között felnéz a világ első szocialista államára, Lenin népére. Lenin neve jelentette a múltból a kiutat, és ő jelenti a jövőt. A Békét. A Barátságot. A korban mind­azt, ami maradandóbb, mint az emlékoszlopok. Kovács Imre (______________________) XXIII. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM, A KA: 1 FORINT 1967. SZEPTEMBER 10. — Elmúlób­an ez a nyár is (3. old.) — Baranyai kezdeményezésed (4. old.) — Elvek és forintok (5. old.) — Felkészülten (7. old.) Lenin útján (8. old.) — Urbán E.: Egy szaharai álmodozó (10. old.) Szabadföld A MAGYAR PARASZ­TS­Á­­G H­ETI LAP 3 A A nagy beruházás — országos közügy. Sorsát figyeli az egész ország — a minisz­térium, a sajtó. Ha baj van, megszólalnak a vészcsengők és ismét megnyílik a „zöld út". A KIS BERUHÁZÁSOK házatájáról mindez már nehezen lenne elmondható. Pedig nagy beruházás viszonylag kevés van, kis beruházás pedig sok. És, akit érint, azt nagyon érzékenyen érinti. Nézzünk körül egyszer ezen a területen is! Zuhanyozó A járáson azt mondják: a mező fáim példát elmondjuk minden tsz-ben, hátha követik. Hát ezt el is kell mondani. Igaz, azt válaszolhatnánk: köny­­nyű nekik, „örökség”, átvették a gépállomás minden épületét. Abban zuhanyzó is volt, de ro­mos állapotban. A XXI. Párt­­kongresszus útján Tíz negyed­millió forint értékben, saját ki­vitelezésben nemcsak gyönyö­rűen rendbehozta, de a zuha­nyozási lehetőségeket is meg­duplázta. Érdekes, sőt jellemző ez kü­lönben. Előbb nem akartak női zuhanyozót, mert azt gondolták, hogy a paraszt szégyenlős, de­hogyis jönnek ide asszonyok fürödni. Valóban, előbb csak a szerelők, meg traktorosok jöt­tek, akik már gépállomás­­ko­rukban megszokták. Azután megjelentek a tehenészek, ké­sőbb a sertésgondozók. És vé­gül jött mindenki, a családta­gok is, úgyannyira, hogy a két terem, három darab 600 literes bojler kevésnek bizonyult. A tsz ebből levonta a követ­keztetést Már készülnek a ter­vek az új központi kazánházra, az eddigi felszerelést pedig át­viszik a nagy istállóhoz, úgy, hogy a mezőfalvi tsz-tagok nem is olyan sokára már két helyen zuhanyozhatnak, és annyian, amennyien csak vannak. Ezt el kell mondani minden tsz-ben. Buszváró kétségtelen, hogy lehetne szebb. De van és a céljának tö­kéletesen megfelel. Annak a többszáz embernek, aki a du­­naföldvári kendergyár előtt — három irányba — autóbuszra száll, nem kell többé napnak, esőnek, hónak, viharnak kitéve várakoznia.­­ Az ötlet maga is a kender­gyárból jött Az igazgató ta­nácstag, ő kérte a kis épületet És rögtön hozzátette: segítünk! Állták is a szavukat A hely­színre szállították a sódert, a téglát, a homokot — előkészí­tették az építkezést. A többit azután már elvégezte a község saját építőbrigádja. Ha vállalat csinálja belekerült volna 30 ezer forintba, így megvan a fe­liből. Az „első kapavágástól” szá­mítva egy hónapig tartott a munka. Ez ugyan nem rekord­idő, de hozzá kell tenni, hogy az egy hónap alatt öt ilyen autóbuszváró épült Dunaföldvá­­ron. Új ház A Törtei major ma is lakott volt cselédházait jótékony er­­dőcske takarja el, de piroscse­repes, vidám, új házacskákat már jól látni a kecskeméti út­ról. Balaton Sándoréké lesz az egyik. — Hát nem volt könnyű ki­fizetni az 1800-at a telekért, meg a 6800 forintot az előlegre, de összekapáltuk, összekaszál­tuk. Különben 61 ezer forint a kölcsön és a hartai Lenin Tsz építi nekünk a házat A többi­eknek is, ott vagyunk tagok. Kicsi lesz a lakás, de ehhez ké­pest — hallgat el, és a háta­­mögött lévő cselédházra mutat Szeretném az öröm hangjait hallani még egy kicsit kérde­zem hát mikor költöznek. De erre már a majorbeliek panasz­­áradata a válasz: — Tavaly kezdték, de még az idén se lesz abból lakás. Mi már törlesztjük az OTP-t és szidjuk a tsz kőműveseit. Pe­dig talán nem is ők a hibásak, hanem az anyagbeszerzés. Hol ez nincs, hol azt nem kapni. Bizony, akik az ilyen anyagel­látást intézik, eljöhetnének ide, megnézni, honnan akarunk ki­költözni, milyen házból? Olyan lakásból, amelyben nem is mi, hanem még a szüleink voltak cselédek! Aprítógép Sajnos, az Aligai Állami Gaz­daság laboratóriumában három napja tönkrement az aprítógép. Nagy baj, mert alig van olyan vizsgálat, amit előzetes feltá­rás nélkül elvégezhetnének. Ho­gyan fogják pótolni? Borissza Ferenc laboratóriumvezető el­mondja a módszert: — Gépről van szó, tehát be­­r­uh­ázásról. Előírás szerint a könyvelésen kell megnéznem, hogy van-e pénz a „B. S. 370 5001 BZ—4,15” jelű számlán. Ha van, engedélyt kérek az igaz­gató helyettestől a beszerzésre. Ezután megrendelő levelet írok az illetékes országos vállalat­nak, határidőt kérve. Megvá­rom a visszaigazolást és az ab­ban jelölt napon felutazom Bu­dapestre, bélyegzőt viszek. Mi­előtt átvenném.... — Ne is mondja tovább! Hi­szen ez hetekig tart. Hogy fog­nak a laboratóriumban dolgoz­ni? — Nyugodtan. Tegnap óta itt az új gép. — Két nap alatt? Hogyan? — Nézze. Az az aprítógép egy közönséges, késes kávédará­ló, amelyik bármelyik üzletben 296 forintért kapható. Az előző tönkrement, ugye? Igen, tehát elfogyott Ha pedig elfogyott, akkor tekinthetjük úgy, hogy fogyóeszköz. És mivel a fogyó­eszközökre egészen más szabá­lyok érvényesek, tegnap — úgyis Siófokon járván — meg­vettem a sarki boltban a kávé­darálót — Nahát! T ! ! Földeák! Bébi . A Szenttamás! Állami Gazdaság ezer holdas táblájában meg-­­ kezdték a kukoricatörést. Naponta negyvenöt-ötven holdról taka-­­­rítják be a termést. A kukoricacsöveket a földről a gazdaság hibridüzemébe szállítják, ahol kellően megszárítják a szemedüt .

Next