Szabad Föld, 1967. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)
1967-10-15 / 42. szám
itt Csavaró? Jánosi Én meg az új idők Ezt hallgassák meg, ha van idejük. Előre tudom, szinte látom, sokan a kezüket is összecsapják a nagy csodálkozásban: hát újra itt van Csavaros sógor! Jóságos ég, honnan került elő, hiszen azt gondoltuk, hogy már haló porának sincs nyoma; hiába, vannak még csodák! — örvendeznek majd a régi kedves ismerősök ... Bizony, csak a régiek, mivelhogy a fiatalabb nemzedékek neon is emlékezhetnek rám. Azt sem tudják — nem tudhatják —, ki vagyok, illetve ki voltam én... Ezért szíves engedelmükkel, pár szó erejéig a hajdani időkről emlékeznék. Éppen mostanában 15 esztendeje, hogy utoljára szerepeltem a Szabad Földben. Azelőtt, hosszú éveken át, hétről hétre beszámoltam a falu, az ország, sőt a nagyvilág fontosabb eseményeiről, hamarosan megszerettek az olvasók, ne tekintsék szerénytelenségnek, de mondhatom,, hogy népszerűség dolgában Buga doktorral versenyeztem. Ez pedig nagy szó volt abban az időben, amikor a tévének még híre-hamva sem volt, és ha nem tévedek, Buga doktornál csak egy népszerűbb ember volt ebben az országban... no, kicsoda is ... hát alighanem, a Puskás öcsi... Hanem aztán, később úgy alakult, hogy az én csillagom kezdett alább szállni. Az olvasóktól egyre több elégedetlenkedő levelet kaptam, a szerkesztők azzal traktáltak: „Csavaros, te fölötted eljárt az idő, nem tudsz lépést tartani a fejlődéssel” — és így tovább. „Csavaros sógor fejlődésképtelen” — mondták a járásnál. „Csavaros sógor megrekedt a harmincas éveknél” — állították a túlbuzgó újságírók, akik közül nem egy ma a nyugati rádiókban—pofázik. Lehetett valami kis igazság ezekben a véleményekben, de azért a problémának volt egy másik oldala is: egyre inkább ráálltam a „termelés vonalára” — heteken át a négyzetes vetés, a pótbeporzás, a simítózás, a gyorscséplés, a kézből való bugatás országot megváltó előnyeit magyaráztam az olvasóknak, karácsony táján a vetést szorgalmaztam, újév után a kukoricatörést, január közepén az aprómagcséplést... Nem csoda, ha sokan azt hitték, ez a Csavaros valóban meghibbant. . . Meg abban az időben egyébként is anynyi gond gyötörte az embert, s egyre több olyan kérdés merült fel, amiben már — bevallom — én sem tudtam eligazodni. Jobbnak láttam, ha szép csendesen félre vonulok, így hagytam abba az írást, mondom, 15 évvel ezelőtt. Egy kis ideig hiányoztam az olvasóknak, érdeklődtek is, mi történt velem, de aztán lassan kint ők is elfelejtettek. Hiába, csalóka dolog a népszerűség is. Dehát ami elmúlt, az elmúlt, az a fő, hogy újra itt vagyok, vidáman és egészségesen. A világ azonban nagyot változott azóta. Az elmúlt években én is válaszút elé kerültem: no, öreg Csavaros, vagy eltűnsz véglegesen a ködben, vagy megpróbálsz lépést tartani a világgal és megfiatalodol. Amint a mellékelt képemen láthatják, az utóbbit választottam! Úgy történt, hogy a fiatalok a mi falunkban is bezsongtak: megjárták a városi munkahelyeket, országot-világot láttak, tanultak, egyszóval hadat üzentek a régi világnak, nem akarnak úgy élni, ahogy apáik és nagyapáik éltek. Mondtam is a magamfajta szivaroknak, köztük a tanácselnöknek — aki most is szívbéli komám —, emberek, ha nem vigyázunk, ebből baj lesz! Itt felesleges minden duma és filozofálgatás, vagy megértjük a fiatalokat — vagy nem. A mi szívreható meséinknek a múltról, a kukoricakenyérről, vagy pláne a balettás búzáról stb., nincs már sok foganatja ... Ez mind igaz volt, de a mi gyerekeink egy egészen más világba csöppentek, s ha ezt mi nem értjük meg, elveszítjük a csatát... "Mindenekelőtt felkaroltuk a KISZ-szervezetet, nem sajnáltunk a gyerekeinktől semmit. Szeretnek is, becsülnek is bennünket. Szombat esténként néha még én is besegítek a zenekarba. Azt a viháncoló jókedvet látnák, ami ilyenkor van! „János bácsi, még egyszer!” — kiabálnak, s alig engednek le a pódiumról... Igen, már a „sógor" megszólítás is elmaradt, valahogy lekopott rólam. Csavaros kortárs, Csavaros úr, Mister Csavaros, meg eféléket mondanak. Sőt, a múltkoriban egészen meghatódtam, amikor a járási titkár — ő is jó ismerősöm — azt mondja: Csavaros elvtárs. A fiatalság meg egyszerűen János bácsinak szólít. Lám, a cikkem fölé is már a becsületes nevemet, a Jánost írom. Életem párja is él és virul, hála istennek. Képzeljék, amikor a rajzoló nálunk járt, azt mondja Kati — mármint a feleségem —, őt is rajzolja le Takács Zoli, de nem akárhogyan, hanem miniszoknyában. Jaj, szívem — mondom neki — azért ez egy kicsit túlzás volna, mert mindennek van határa ... Aztán, ha néhanap későn vetődöm haza, az én Katim azt dudorássza: „János, hol vagy, merre csavarogsz?” — Pedig most már igazán nem hiányzom neki különösebben, egyedül is elnézegetheti a tévéműsort... Kb. egy éve újabb nagy változás történt az életemben: azóta van egy 850-es Fiatom, azon járogatok errearra, hol a Katival, hol nélküle. Hogy a kocsihoz honnan és milyen módon jutottam hozzá — ne haragudjanak —, ezt nem mondhatom el ilyen nagy nyilvánosság előtt,, mert még baj származnék belőle... Elég annyi, hogy másoknak is van — nekem is van! A nyáron csodaszép körutat tettünk Ausztriában, Svájcban meg Olaszországban jártunk. Alkalomadtán ilyen irányú élményeimről is beszámolok, mert gondolom, nagyobb élvezet ilyesmiről olvasni, mint teszem azt a pótbeporzásról... így élünk, éldegélünk, hol csendesebben, hol zajosabban, de mindenképpen jól élünk. Erről jut eszembe, hogy múlt vasárnap délután Katival együtt ülünk a presszóban, mint iszogattunk limonádéval, meg természetesen duplát. (Micsoda finom kávét főz a mi KovácsMarikánk, a pestiek is megnyalnákmind a tíz ujjukat utána.) Mondom, üldögélünk, s egyszer csak odajön hozzánk Sülé Jóska, letelepszik, és hármasban folytatjuk a beszélgetést Azt mondja Sülé: „Te János, az én véleményem szerint, az élet most már kezd olyan jóra fordulni, mintha nem is szocializmus lenne az országban.” — Tévedsz te, egykomám — mondom én —, éppen arról van szó, hogy mostanában kezdjük tapogatni azokat az utakat és módokat, amelyek az igazi, teljes szocializmushoz vezetnek bennünket. Kicsit még vitáztunk, de aztán szent lett közöttünk a béke. Koccintottunk is rá! StabaoFídio 1987. OKTÓBER 15. INDIÁN LEGENDA A SZÉLRŐL — Nézd, hogy lobogtatja most a tüzet, hogy meggörbíti a magas fajtat! Még a felhők és a hatalmas tenger vize is engedelmeskednek neki. Pedig egyetlen ember sincs, aki látta volna már a szelet. Mondd meg nekünk, honnan jön a szél? — kérdezték apjukat a rézbőrű, indián gyerekek. Az okos apa így válaszolt a gyerekeinek: — Ha jól figyellek, elmesélem a szél titkát úgy, ahogy azt nekem mesélte a nagyapám, sok-sok holdváltozással ezelőtt. Messze, messze, északon, ahol a felhők feketék, a mezők meg fehérek, ott lakik a szélóriás. Úgy hívják, hogy Kos-es-nel-gur. Egy hatalmas jéghegy tetején ül és sastokból készült szárnyai alatt alszik. Amikor felébred és elkezdi legyőzni magát, megmozdul a világ: lobognak a tüzek, bólogatnak a fák, hullámzik a tenger. A hideget és a meleget két másik óriás csinálja. Etáimnak hívják a dél szellemét, Vezeattának az északét. Ezek állandóan harcban állnak egymással és Kos-es-nel-gur mindig az erősebbnek segít. Etóka , csinálja a nyarat, ő érleli a gabonát, meg a gyümölcsöt. Vele jönnek a madarak, mert azok az ő vállán pihennek. A kezében kardot tart, s ha azzal megkopogtatja az eget, égzen öl gés és villámlás keletkezik. Vereatta úgy érkezik, hogy maga előtt hajtja az északi hideget és amerre jár, a földet teleszórja hópehellyel. Vele jönnek a csattogó fogú, ordító farkasok. Amikor a szél látja, hogy a két óriás között eldőlt a harc, visszavonul északra és tovább alszik sastoll-ruhája alatt. Etóka virággal borítja be az egész földet, a folyókat pedig kiszabadítja jégbörtönükből. Ha azután már hő takarja a földet, akkor az emberek nagy tüzeket raknak. Behúzódnak sátraikba és azt mondják: Megérkezett Vezeatta, észak fehér, hideg uralkodója! Eszperantóból fordította: Soós Gyula i £Pi :aua ácsa riwm re büszke vágyótt „Az én apám sertésgondozó” Az én apukám az Október 6. Termelőszövetkezet sertéstelepén dolgozik. A korán kelő emberek közé tartozik mert télen hajnali 5 órakor, nyáron meg már 4 órakor indul a munkahelyére. A sertéstelepen igen sok a tennivaló, mert ketten, körülbelül 250 állatot gondoznak. Ezek között van kismalac, süldő, anyakoca és mindenféle sertés, ami egy ilyen telepen létezik. Nagyon sokat kell cipekedni, mire széthordják nekik azt a sok és sokféle táplálékot. Az én apukám nagyon szereti a jószágot és különösen a sertéseket. Azt tartja, hogy ezeket mindig pontosan kell etetni és tisztán tartani, mert csak úgy fejlődnek igazán. Én jól ismerem az apukám munkáját, mert gyakran ellátogatok a sertéstelepre. Szeretek apu mellett lenni, mert ilyenkor közelről is látom, milyen sokat dolgozik értünk. Vincze Eszter V. oszt. Békés Jankó Katalin, VIII. oszt. Pincehely, Delik út 13. Kádas Erzsébet, VIII. oszt. Hódmezővásárhely, Klauzál u. 61. Végh Erzsébet, 17 éves, Ráckeve, Hunyadi J. u. 13. Földi Margit, 15 éves, Kenderes, Gárdonyi Géza út 6. Hátik Hona, VII. oszt. Halászi, Bölcsor 4. Fazekas Mária, VII. osz.t. Kalocsa, Vöröshadsereg út 7 b. Pince Anaéla, Vili. oszt. Koppányszántó, Petőfi Sándor út 334. Szárcsevics Erzsébet, VII. oszt. Csávoly, Bara u. 4. liptai, Erzsébet, VI. oszt. Tápiószőlős, 463 fez. Móra Imre, 14 éves, Badánybene, Országúti u. 63. Farkas Magdolna, 14 éves, Jászfényszaru, Móricz zs. u. 2. Bukta Teréz, VII. oszt. Sarud, Kossuth út 169. Kérés Erzsébet, 13 éves, Tápiószyg, Petőfi út 733. György Mária, 15 éves, Iegöd, Vasút u. 33. Bobrotka Judit, VIII. oszt. Örménykút, T. VII. k. 149. Elek Ibolya, VII. oszt. Hajdúhadház, Nagy Sándor József u. 15. Hartyányi, Ilona, VIII. oszt. Hort, Táskert út 9. Tiszafalvi Lajos, VII. oszt. Szokolya, Hunyadi u. 21. Horváth Ágnes, V. oszt. Csörnyeföld, Rózsa György út 27. Kéri József 15 éves, Gyoma, Zrínyi Ilona út 3. Clodó Valéria, 14 éves, Hort, Kossuth Lajos út 77. - I Dupla vagy Az alábbi meghatározásokra adandó válaszok vízszintesen is, és függőlegesen is, ugyanazok: 1. Kicsi a bors, de 2. Redőny, 3. Átkarol, 5. Jégkorong, 6. Eszes, 7. Szállít. Ha az ábrát helyesen töltitek ki, a 4. sz. sorban egy híres szovjet író vezetéknevét kapjátok megfejtésül. Ezt a nevet küldjétek be október 21-ig. A nyertesek névsorát október 29-i számunkban közöljük. Címünk: Szabad Föld Szerkesztősége, Gyermekvilág, Budapest, Vili., Somogyi Béla u. 6. MEGFEJTÉSEK ÉS NYERTESEK : Az október 1-i rejtvény helyes megfejtése: Miami, Észak-Amerika. A sorsoláson könyvet nyertek: Z-Hajdu Júlia, Hajduhadház. Hordás János, Szűcsi. Pécsi Mária, Mezőszilas. Koczka István, Szegvár. Tratovszky Gyöngyi, Bakonysárkány. Cseke Sándor, Levelek. Kostyán Gabriella, Regőly. Fü Attila, Monor. Horváth Erika, Dombóvár. Molnár József, Hort. Fejti Éva, Tolcsva. Rámai József, Felsődobos. Oszmayer Júlia Pus. Lukács József, Jász ulászló. Varga Mária, Szőc.