Szabad Föld, 1967. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)

1967-09-17 / 38. szám

Fő feladat: a tsz-ek jobb együttműködésének elősegítése Fehér Lajos beszéde a Dél-Pest megyei tsz-szövetség alakuló ülésén Cegléd városa, amely annyi paraszti megmozdulás színhelye volt már — itt gyülekeztek Dó­zsa György hadai, innen indul­tak tömegesen Kossuth Lajos zászlaja alá a jobbágyok, itt tartották hetven esztendeje az első magyar földmunkáskong­­resszust —, most újabb nagy jelentőségű esemény színhelye lett. Hétfő délelőtt a ceglédi vá­rosházán alakult meg a nagy­­kátai, ceglédi és monori járás, valamint Cegléd és Nagykőrös város hetven tsz­ét és egy ter­melőszövetkezeti csoportját egyesítő Dél-Pest Megyei Mező­gazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. Az ünnepélyes küldöttközgyű­lésen — amelyen megjelent Fe­hér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese is — L. Hege­dűs László, az előkészítő bizott­ság titkára tartott beszámolót. A szövetségek nem ügyintéző központok Elmondta, hogy Pest megyé­ben három területi szövetség lesz, a Dél-Pest megyei alakul meg először. Ez a terület a me­gye rendkívül fontos része, az árutermelés felét, egyes cikkek­ből kétharmadát adja. Az el­múlt öt esztendőben az érdekelt területen a kenyérgabona ter­mésátlaga 30 százalékkal emel­kedett, a műtrágyázás növeke­dése 50, a gépesítésé 100 száza­lékos. Az árutermelés évi 457 millió forintról 748 millióra, a tsz-tagság közösből eredő jöve­delme 268-ról 321 millió forint­ra növekedett. A szövetség cél­jait és működésének kereteit a beterjesztett alapszabály-terve­zet tartalmazza. Felszólalt a tanácskozáson Fe­hér Lajos elvtárs is. Bevezető­ben átadta a gyűlés részvevői­nek az MSZMP Központi Bi­zottsága és a kormány tisztelet­­teljes üdvözletét. Hangoztatta, hogy a szövetség megalakulása a megye életének nagy jelentő­ségű politikai eseménye. Ha ez az új paraszti társadalmi szer­vezet a várakozásnak megfele­lően dolgozik, hetvenegy szövet­kezet 300 ezer holdnyi terüle­tén javulhatnak meg az ered­mények. Ezek a szövetkezetek az ország igen belterjes vidékén gazdálkodnak. Nagyok a lehe­tőségeik és nagy a felelősségük is, mert jórészt az ország ipari központjának, az ország főváro­sának ellátására termelnek. A javulás tehát a kétmilliós fő­város munkásságának, lakossá­gának érdekeit is közvetlenül szolgálja. A maga részéről egyetértését fejezte ki a beterjesztett alap­szabály-tervezettel. A szövetsé­gek leendő munkakörén az or­szág különböző részein tartott csatlakozó gyűléseken rengete­get vitatkoznak. Sok helyen még nem ismerik eléggé az or­szágos­­ termelőszövetkezeti kongresszus erre vonatkozó ajánlásait, és emiatt túlzott vá­rakozást, túlzott­­kívánalmakat támasztanak az alakuló szövet­ségekkel szemben. Ez veszélyes jelenség, mert a túl sokat mar­kolni akaró törekvések esetleg könnyen le is járathatják ezt a nagy reményű fiatal szerveze­tet. Sok helyen például olyan fel­adatok elvégzését várják a szö­vetségtől, amelyek az állami szervezetek, tanácsok, vállalatok feladatai. Ha ez­ így lenne, a szövetségek „kincstári” jellegű­vé válhatnának, és háttérbe szo­rulna működésük legfontosabb éltető eleme: a szövetkezeti jel­leg. Nem lenne helyes az sem, ha a szövetségek ügyintéző köz­pontokká válnának, például pa­naszügyeket vizsgálnának ki, így túl sok tisztviselőre lenne szükségük, és elbürokratizálód­­hatnának, amit nem akarunk. Ne váljanak a szövetségek kijá­ró, beszerző intézménnyé sem. Ne akarjanak hatósági felada­tokkal foglalkozni. Elhangzott több helyen olyan kívánság, hogy a tsz közös vál­lalkozások felett a szövetségek gyakorolják a felügyeletet. Ez nem az ő feladatuk. A törvé­nyességi szempontból való fel­ügyelet, hatósági jogkör gyakor­lása tevékenységük felett a ta­nácsok feladata. A gazdaságirá­nyítás új rendszerében az álla­mi vállalatok felett sem gyako­rolnak gazdasági felügyeletet, tevékenységüket gazdasági esz­közökkel és szabályozókkal irá­nyítják. Helytelen lenne, ha a szövetkezetek jogvédő irodává fejlődnének. A tsz-ek jogvédel­mét a tsz-en belül kell megol­dani. Az a helyes, ha a tsz-ek külön-külön vagy néhányan ösz­­szefogva alkalmaznak ügyvédet, a szövetség egyetlen jogásza pe­dig ezek munkáját hangolja össze. A tsz-kongresszus határozata szerint a területi szövetségek a létrehozó tsz-ek társadalmi, együttműködési szervei, fő cél­juk és feladatuk a tsz-ek jobb együttműködésének elősegítése, ennek révén az eredményes, ön­álló vállalatszerű gazdálkodás előmozdítása, érdekvédelmük hatékonyabb ellátása. Na markoljunk túl sokat Fehér Lajos elvtárs kifejezte azt a meggyőződését, hogy a szövetségek fő törekvését a jobb együttműködés előmozdí­tására kell irányítani. A koope­rációt, az összehangolást úgy kell végezni, hogy az ne sértse a részvevő tsz-ek önállóságát, a szövetkezeti önkormányzatot. Az itt megválasztandó vezető­ség is ezt tekintse fő feladatá­nak, tanulmányozza a megvaló­sítás lehetőségeit, rendszeresen elemezze a tsz-ek gazdálkodá­sát, munkaszervezetét stb., és ezt hozza a tagszövetkezetek tu­domására. Igénylik a tsz-ek a hatékony, frissen működő információs szolgálat kiépítését, az eladási és vásárlási, beruházási lehető­ségekről, sőt a külföldi piacok­ról is. A minisztérium a TDT, a SZÖVOSZ, az OKISZ és más szervezetek bevonásával már munkálkodik ennek kidolgozá­sán, és a szolgálat az ősszel meg is indul. A mezőgazdasági termelés vo­natkozásában — sok egyéb kér­dés mellett — részletesen fog­lalkozott Fehér elvtárs a ter­melés rugalmasabb szerkezeté­nek kialakításával. Mint mon­dotta, a tanácsok ezen a téren vajmi keveset tudtak elérni. Itt van viszont egy példa. A ke­nyérgabonatermelési­ kötele­zettséget néhány évig fenntart­juk, amíg a 13—14 mázsás ter­mésátlagok megszilárdulnak. Azonban a jövő évben életbe lé­pő új búzaár mellett, ami már megközelíti a világpiaci árat, jövedelmező a búza termelése, érdemes lesz azt termelni. A szövetség kellő meggyőző mun­kával elérheti, hogy a jó adott­ságú gazdaságok többet vállal­janak a vetésterületből, és­ te­hermentesítsék azokat a tüz­­eket, amelyek gyenge, homokos földjüket más terményekkel jobban ki tudják használni. Az együttműködés jó formá­ja lehet, ha a szövetség ser­kenti a tsz-ek közös vállalko­zásainak létrehozását. Ilyenek lehetnek nagy sertéshizlaldák, öntözőrendszerek, forrólevegős lucernalisztkészítő üzemek, tsz­­közi építőbrigádok, kisebb tég­lagyárak, esetleg tsz-ek és ál­lami gazdaságok összefogásá­­val készülő stabilizációs me­­gyei utak, ipari központokat el­látó kereskedelmi irodák stb. Ezeket a közös vállalkozásokat azonban ne a szövetség hívja életre, csupán segítse, serkent­se: a létrehozók maguk a szö­vetkezetek legyenek! A továbbiakban kifejtette Fehér elvtárs, hogy amit eddig elmondott, az már egyben a tsz-ek érdekvédelmét is szol­gálja. Ezen túlmenően a haté­kony érdekvédelem mindenek­előtt azt jelenti, hogy a tsz-ek és a termeltető vállalatok kö­zött valóban az egyenjogúság elvének szem előtt tartásával kössék meg a szerződéseket. Ez azt a követelményt is magával vonja, hogy már a szerződés­­tervezetek kidolgozásába is vonják be a szövetségeket. Ha ilyen igény merül fel, a viták eldöntésére a szövetség szak­értőket küldhet a minősítéshez, az igénybevevő költségére. A Dél-Pest megyei szö­vetség programjába vette, hogy a tsz-ek esetenkénti megbízatása alapján reví­ziós vizsgálatokat is­­ végez­zen. Ezen nagy vita folyik, van, aki nem helyesli. Pedig ez a munka — ha felkérésre tör­ténik — nem sérti a tsz-demok­­ráciát, sőt, becsületes könyvelő­ket óvhat meg az eltévelyedés­től. A felkérésre végzett re­víziós vizsgálat egyébként a nemzetközi szövetkezeti moz­galom klasszikus hagyománya. Helyesen teszi a szövetség, ha munkájában sorrendet állapít meg: az első időben azoknak a feladatoknak a megoldását tű­zi ki, amelyeknek megvan a feltétele, s amihez van erő. Vi­szont későbbre hagyja­ azokat, amelyeknek ma még nincs meg a feltétele, így meg lehet aka­dályozni, hogy a sokatmarkolást kiábrándulás kövesse. Helyes az is, ha az apparátust csak fokozatosan építik ki és a szak­értői állásokat — ahol szüksé­gét látják — akár pályázat út­ján töltsék be. A területi szövetségeknek az érdekelt megyei, helyi szervek­hez való viszonyával kapcsolat­ban Fehér elv­társ felkérte a jelenlevő megyei és járási szer­vek képviselőit, hogy a tsz-eket érintő összes főbb kérdésekben hallgassák meg, kérjék ki a szö­vetségek véleményét, viszont a szövetségek is igényeljék, hogy meghallgassák véleményüket, kezdeményezzék azt. A Terme­lőszövetkezetek Országos Ta­nácsa és a területi szövetségek egymáshoz való viszonyában nincs alá- és fölérendelés. A TOT nem irányítja, nem uta­­sítgatja a területi szövetsége­ket, csupán ajánlásokat tehet és tesz. Viszont már tapasztalni, hogy a szövetségek igénylik, szívesen fogadják ezeket az ajánlásokat, az országos ta­pasztalatok kiszűrését, általá­nosítását. A TDT ezt örömmel megteszi, s a továbbiakban is segíti az előkészítő bizottságok és a megalakult szövetségek munkáját. Titkos szavazással — egyhangúan Bejelentette Fehér elvtárs, hogy a hónap végén összeül az országgyűlés és megtárgyalja a tsz-törvényt, valamint a földjo­gi törvényt. Befejezésül kérte a küldöttgyűlés részvevőit, az érdekelt szövetkezetek veze­tőit és tagságát, hogy támogas­sák szövetségüket, de legyenek iránta türelemmel is, majd a Központi Bizottság, a kormány és a maga nevében sok sikert kívánt a munkához. A ceglédi küldöttgyűlésen felszólalók többsége az értéke­sítés és beszerzés gondjairól beszélt, ennek megjavítását sürgette, várta a szövetségtől. Valamennyien hangsúlyozták, hogy ez nemcsak a tagszövet­kezetek, de a népgazdaság érde­ke is. Sokat beszéltek a gyenge tsz-ek problémáiról és a beter­jesztett alapszabály tervezetet egy pontban módosították: ki­mondták, hogy a szövetség füg­getlenített tisztségviselőinek fi­zetését nem az állami, hanem a jól dolgozó tsz-ekben hasonló beosztásban dolgozók jövedel­méhez kell hangolni. Ez ugyanis magasabb. Végezetül titkos szavazással, de egyhangúan a Dél-Pest Me­gyei Mezőgazdasági Termelő­­szövetkezetek Területi Szövet­ségének elnökévé választották Győre Sándor agrármérnököt, az abonyi Kossuth Tsz elnökét, függetlenített titkárává pedig Vimola Károly agrármérnököt, a farmosi Új Élet Tsz főagronó­­musát. Ugyancsak egyhangúan választották meg a szövetség többi 32 tisztségviselőjét is. Hazafelé az iskolából (Berendi Ferenc felvétele) mmmmm­mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Kertek alatt az ősz Határjáráson Mocsán Amikor e sorokat írom, már tizenegy hét óta tart a kániku­lával együtt járó szárazság. A mocsai határban ekejárásig re­pedezett föl a föld. Lassan már az ásott mezei kutak is el­apadnak. Amelyikben meg me­rül az ostorfás vödör, ahhoz Harsai József bácsi jóvoltából napszállta után csapatostul jár­nak az őzek szomjukat oltani. Az öreg mezőőr merít nekik két-három vödörrel és a csor­­gásba önti. Hanem a szomjazó növénye­ken nem lehet ilyen egysze­rűen segíteni. Pedig azok szen­vednek legtöbbet a szárazság­tól Persze, szenved az ember és rongálódik a gép. A Zsellérföl­dön porfelhőben úszik a krump­­(Folytatása a 3. oldalon) * f1?7’57rp'7'#’ « XXIII. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM. ARA: 1 FORINT 1967. SZEPTEMBER 17. s*— Mit ír az olvasó a kiállításról ? (3. oldal) Özvegyek (5. oldal)—A szomszéd galambja (7. oldal) — Javul a kisgépellátás (7. oldal) Fél világ kenyere (10. oldal) — A falu sportja és az MTI-kongresszus (13. oldal)

Next