Szabad Föld, 1967. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)
1967-07-23 / 30. szám
Szabadföld XXIII. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1967. JÚLIUS 23. A kölcsönös bizalom alapján (3. old) — Új szelek fújnak Ádándon (4. old.) — A legalkalmasabb emberek kerüljenek a vezetésbe! (5. old.) — Mezei szarkák nyomában (7. old.) — Közel Pesthez — távol az átlagtól (9. old.) — Új módszerek a csehszlovák mezőgazdaságban (10. old.) — Mindszenti Tiszavirág-Prepychy Tsz 54 (13. old.) A lakosság érdeke mindennél fontosabb A TAKÁCSI TANÁCSHÁZÁN Korán érkeztem és komolyan vettem a községi tanács ajtajára kiszegezett táblát: félfogadás délelőtt 8-tól 12-ig. A reggeli órák ellenére keményen tűzött már a nap, behúzódtam az épület árnyékába, az ajtó közelébe, így aztán láttam is, hallottam is, hogy mások kevésbé tisztelik a hivatal hivatalos tábláját. Hivatalos idő előtt Egy fiatalasszony kerékpáron érkezett, hanglemezeket kért és kapott már nyolc óra előtt; egy másik asszony négy év körüli kislányával jött s tért be a tanácsházra, az ablakon át kihallatszott, hogy valami pénzfizetési ügyet intéz odabent. Harmadikként hatvan körüli parasztember jött, amúgy kalaposankötényesen egyenest a telefont kereste: hatalmas hangerővel magyarázott valakinek valamit. Nem vártam tovább. Félfogadás ide, kánikula oda, látnivaló, hogy a takácsi tanácsház falai közt már zajlik a megszokott, köznapi élet, gyerünk hát be negyediknek, még hivatalnyitás előtt. Ám ketten még így is megelőztek: egy fiatalember valami szövegmásolat ügyében faggatta a titkárasszonyt, egy másik ügyfél a külföldről érkezett vendégek bejelentésének módja felől érdeklődött. Ám, ami nekem feltűnt, azt a községi tanács elnöke, Paksi József, rendbenvalónak találta. — Hát igen, kitettük a táblát, félfogadás ettől eddig, ez a hivatali rendhez tartozik. De hát megtörténik az ugyebár máskor és máshol is, hogy az élet nem alkalmazkodik mindig ezekhez a táblákhoz ... — Aztán sok ilyen táblája van-e a községi tanácsnak? Kiteszik, de nem veszik komolyan? ... Egyszerűsödött az ügyvitel Paksi József érti a célzást, meg is mosolyogja, de a válasz valahogy elmarad. Helyette azt mondja: — Egyszerűsödött mostanában az ügyvitel, a jelentések, kimutatások száma csökkent. Nem is értek azok semmit, mit vetettünk és hogyan, hol kezdtünk aratni és mivel?... Mi az ördögnek ez? Ettől még nem lesz jobb semmi. Most nem jelentjük, mégis kerül búza a zsákba! — Ha kevesebb a papírmunka, akkor nyilván több idő jut másra ... — No, azért akad még körmölnivaló. Mást ne mondjak: a rendelkezések értelmében az állami gazdaság akkor adhatja ki az illetményföldet valamely dolgozója részére, ha a dolgozó az állami gazdaságnál nyilatkozatot tesz, nem rendelkezik földdel. Mondom: ha nyilatkozatot tesz... Csakhogy az állami gazdaság a nyilatkozat ellenében nem adja ki a földet! Csak akkor, ha tőlünk írásospecsétes igazolást visz az illető. Most ne adjam ki ezt az igazolást? Kezdjek vitatkozni, hogy arra semmi szükség? Kiadom ... Szóval van ilyen. — Sok? — Azt nem modanám. Ami van, azzal elbírunk. Másfélék a gondjaink. — Éspedig? — Hát... tudja, az előbbrelépés. Az új gazdasági mechanizmus nem kerüli ki a tanácsházát, de ne is kerülje! Mi a magunk részéről ajtót, ablakot nyitunk előtte. — Mit gondol, mi változik meg a tanácsi munkában? — Azt még nem tudjuk. Csak azt, mit szeretnénk, ha megváltozna. — Például... — Hát például a pénzgazdálkodás, a költségvetés jelenlegi rendszere. Idejétmúlt az egész és nemhogy segítené, de egyenesen akadályozza az értelmes, célszerű gazdálkodást, sőt, pazarlásra ösztönöz. Tudom, furcsán hangzik, de azonnal megmagyarázom. Vegyük a saját példánkat. A mi költségvetési (Folytatás a 4. oldalon.) Ju Az országban elsők közt tették meg felajánlásukat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár faluközpontokat gyártó gyáregységének műszakijai, munkásai. Az üzem dolgozói vállalták, hogy november 7-ig annyi telefonközpontot adnak át a megrendelőknek, hogy újabb 50 000 előfizető juthasson telefonhoz. Képünkön Szőlősi Ágnes, a berendezés egyik legfontosabb alkatrészét, a jelfogót szereli. (MTI Fotó : Bara István felvétele.) Saját erőből ENYHÍTENEK A HÚSELLÁTÁS! GONDOKON BELEDEN Több mint tíz éve foglalkozik már a Beled és Vidéke körzeti Földművesszövetkezet — új nevén általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet — melléküzemágként sertéshizlalással. Eleinte csak évi 60—70 sertést hizlaltak, két—három éve azonban már 200—300-at. Az idén 120 hízót vágtak már le, de jelenleg 140 hízik, s amint Hegedűs István, az igazgatóság elnöke mondja, még legalább 100 süldőt vásárolnak és állítanak hízóba. A kiskereskedelmi és vendéglátóipari hálózatával Beleden kívül, 10 község lakosságának iparcikk- és élelmiszerellátásáról gondoskodik ez a szövetkezet. Lélekszámban mintegy 13 ezer főnyi lakosságról. Amint azonban elmondják, megközelítően legalább ennyien bejárnak ide vásárolni. A 2700 fős Belednek az évi kiskereskedelmi forgalma egyedül, mintegy 20 millió, a körzetéhez tartozó községeké pedig 45 millió forint körül van. De nézzük csak meg először, mit jelent a lakosság húsellátása szempontjából a szövetkezet hízlalási tevékenysége. A körzetben Beleden, Mihályiban és Kisfaludon van hússzék. A központi ellátásból kapott hússal az igényeknek csak körülbelül a 10 százalékát tudjuk kielégíteni — mondja az igazgatóság elnöke. — A saját hizlalással azonban, amelyhez a tanácsi vágóhídon még kényszervágásra kerülő állatok is jönnek, az igényekhez mérten már 40—45 százalékra tudtuk javítani a lakosság friss hússal való ellátását. Nagyon sokat segített és javított a húsellátáson azonban az is, hogy az idei évtől, a hízott baromfit kivéve, a felvásárolt élőbaromfit — ami évente körülbelül 120 mázsa — magunk értékesítjük a körzetünkben. Ennek eredményeképpen a befedi körzetben lényegesen jobb a húsellátás, mint általában a hasonló kisközségekkel rendelkező körzetekben. Nincsenek hétről-hétre zárva a húsüzletek. Jut friss hús a két melegkonyhás étterembe, s kapnak húsárut a büfék, falatozók is. De kifizető-e a sokat vitatott hizlalás a szövetkezetnek? — Maga a hizlalda, mint üzem veszteséges lenne — mondották a szövetkezet vezetői. — A kiskereskedelmi és vendéglátóipari értékesítéssel azonban már jól kifizetődik. A hézlalásból eredő bruttó forgalom 8—10 százaléka ugyanis jövedelem. De nem is ezt nézzük elsősorban, hanem a lakosság ellátását. Amit kifizetnek a réven, azt behozzák a vámon, körülbelül ez az elv érvényesül ebben a tevékenységükben is. Őszintén elmondják ugyanis, hogy nekik egy-egy községben megrendezett népünnepély, például búcsú, vagy egyéb rendezvény, étel-ital és iparcikkforgalom szempontjából is, tulajdonképpen egy 13-ik hónapot jelent. Nem sokkal messzebb, a szomszédos megyében arról panaszkodtak a háztáji baromfitenyésztők, hogy a fogyasztási szövetkezet nem vásárolja fel tőlük a csirkét, tyúkot. Itt felvásárolják és mindjárt piacra is dobják. Haszonnal. Tavaly óta a helyi ellátás javítása érdekében a helyi bolt vásárolja fel, vagy veszi át bizományba a háztájiban felesleges zöldséget, gyümölcsöt. Ebben érdekeltté teszik a boltost azzal, hogy az árrés nagyobb része az övé, de végeredményben jól jár az eladó és a vásárló is. Már ezek alapján is elmondhatjuk, hogy ennek a szövetkezetnek a vezetői megtanultak, nemcsak gazdálkodni, hanem jó értelemben véve kereskedni. Erre a jövőben még inkább módjuk és szükségük is lesz. Az év eleje óta — kísérleti jelleggel ugyan — önálló gazdálkodásra tért át ez a körzeti fogyasztási szövetkezet is, amelynek a múlt évben az összes gazdálkodási nyeresége egymillió 400 ezer forint volt. Nincs közvetlen felső irányítás, utasítás, inkább csak tanácsokat kapnak. A szövetkezetet, a tagságot is érintő minden kérdésben — hálózatfejlesztés, beruházás, felvásárlás, stb. — az igazgatóság dönt. Ez valójában már az új gazdasági mechanizmusra való áttérést jelesíti Beleden is. NI. I. A Nagybereki Állami Gazdaságban teljes lendülettel folyik a nyári betakarítás munkája. A lucernát gépekkel takarítjuk be. (Berendi Ferenc felvétele.)