Szabad Föld, 1968. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-07 / 1. szám

^ v * * f TM , .p W1 ^ ^ ' Jó ötlet előnyben (2. old.) - Párbeszéd az országgal (3. old.) maA­­­­­jabb gépeket kap a mezőgazdaság (7. old.) - A 136-os zárka m­ell a tár lakója (8. old.) - Politikát tanulnak a népfrontkü­rőkben XXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1,20 FT. 1968. JANUÁR 7. __________________________________________________________ Mai számunkban mellékesük a Szabad Föld képes falinaptárát! -wmAlin­ássy Zsuzsa korcsolyabajnoknővel (13. old.) Készül a leltár Leltároznak a mezőőrsi Egyetértés Tsz-ben. Készülnek a zárszámadásra, amely már a gazdasági reform jegyében ké­szül. Tükrözi a nagyobb önál­lóság örömeit és gondjait. Még nincsenek teljesen készen a lel­tározással, de nagy vonalakban ■már látszanak az elmúlt év gaz­dasági eredményei. Az önálló­ság, a vállalatszerű gazdálkodás egyik mutatója például az: ho­gyan tudja a tsz saját bevéte­léből pótolni az elhasználódott termelőeszközöket és fenntar­tani az úgynevezett amortizá­ciós alapot? — Az amortizáció nálunk 682 ezer forint — mondja Kiss Magdolna főkönyvelő —, amely egymagában nem lenne túl sok. Inkább a hozzá fűződő kötött­ségek nehezítik a tsz helyzetét. A főkönyvelő itt azokat a kérdéseket teszi szóvá, amelyek a múlt évi tsz-kongresszuson is elhangzottak az amortizációs alappal kapcsolatban. Miért nem lehet az amortizációs alap­ból felújítást vásárolni? Miért nem lehet az állóeszköz-hite­lek törlesztésére felhasználni? Ezek a kérdések foglalkoztat­ják a tsz-vezetőket. Néha bi­zony nagy összegeket emészt fel egy-egy gép, vagy épület felújítása, viszont ezzel nagy­ban megnyúj­tható a termelési eszköz élettartama, tehát itt tu­lajdonképpen burkoltan egy külön amortizációs teher jelent­kezik. Végül is ezek a kérdé­sek elvezetnek a tiszta vagyon növelése és a kiosztott jövede­lem arányához. Milyen ez az arány a mezőőrsi Egyetértés Tsz-ben? — A tiszta vagyon múlt évi gyarapodása az eddig feldolgo­zott adatokból még nem mu­tatható ki — feleli a főköny­velő —, de a vagyongyarapodá­sunk ütemét mutatják az 1966. évi adatok is. 1966-ban kétmil­lió és 843 ezer forinttal nőtt a tsz tiszta vagyona. A közel hárommilliós va­gyongyarapítás szép teljesít­mény egy évben a négyezer hold redukált szántóval rendel­kező gazdaságban. A már ren­delkezésre álló részadatokból az tűnik ki, hogy a múlt évi va­gyongyarapodás sem lesz ki­ A I­IHITlIIIII yülHHIi—NIKBW HUH Ml­­­WHII H'WWIW'II HE—— HIWI—— ll !■ — iliumi — A gazdasági reform jegyében készülnek A SZÖVETKEZETI ZÁRSZÁMADÁSOK 1968 már az új gazdasági mechanizmus esztendeje. Te­hát a termelőszövetkezeti zárszámadások is ennek a jegyé­ben készülnek, de a beszámolási időszak — 1967 — még a régihez tartozott. A munkában tehát keverednek a régi és az új elemek. A zárszámadás egyes feltételeit, kötöttségeit rendeleti úton írja elő a kormány. A termelőszövetkezeteknek ezzel számolniuk kell, de ugyanakkor a jövőt és a jövőben je­lentkező sajátos érdekeiket is szem előtt kell tartaniuk, és ennek megfelelően kell döntéseiket meghozniuk. A zárszámadásokkal kapcsolatos részletes tudnivalókat a főkönyvelők már ismerik. Ezért erről most itt nem szó­lunk, csak egyetlen körülményre szeretnénk felhívni a tag­ság és a vezetők figyelmét: az új mechanizmusban számolni kell néhány előre nem ismert körülménnyel. Ebből következik az a jó tanács, amely a tavalyinál jobban záró gazdaságokra, tehát a tsz-ek többségére vonat­kozik: a tagság érdekeit nem az szolgálja igazán, aki min­dent ki akar osztani, hanem az, aki okos mértékkel tarta­lékokat képez. A tagság hangulata nem romlik, ha most ugyanannyi, vagy csak kevéssel lesz magasabb a részese­dés, mint az elmúlt esztendőben volt. A tartalék, a félretett pénz pedig — legokosabb helyén, a jövedelembiztonsági alapban — ugyancsak a tagságé, sen­ki tőlük el nem veheti. Egy komoly összegben azonban na­gyon jól kamatozhat, ha azt a tsz a legésszerűbb célokra tudja felhasználni. Az önálló, vállalatszerű gazdálkodás a többi között tehát azt is jelenti, hogy az ember számol a bizonytalan tényezőkkel, amelyek a gazdálkodásban a vál­tozó időjárás és más egyéb okok miatt előállhatnak. A fél­retett, tartalékolt pénzt majd később ésszerű célokra lehet felhasználni. Alábbi írásaink a közös gazdaságokban folyó zárszám­adások előkészületeiről szólnak, jebb a tsz-ben, mint az 1966 évi. Néhány részadat erről: a gépállomány értéke év elején felfelé kerekítve négymillió 300 ezer forint volt, év végén pe­dig közel öt és fél millió; a te­hénlétszám 188-ról (üszőkkel együtt) 231-re nőtt; sertésnél azt tervezték, hogy az év eleji 866 darabból álló állományt le­­csökkentik 805-re, de közben ár­emelés történt, a kereslet is nőtt a sertések iránt, így az eredeti elgondolást gyorsan, ru­galmasan megváltoztatva nem csökkentették, hanem növelték a sertésállományt. Ám a vagyonfelhalmozás mennyisége egymagában nem mond semmit arról, hogy mennyire eredményes a gazdál­kodás. Attól is függ a jó ered­mény, hogy a felhalmozott kö­zös vagyon, amely álló- és for­góeszközökben testesül meg, a továbbiakban hogyan haszno­sul. — Itt bizony bajok vannak — panaszkodik Pohárnok Pál fő­mezőgazdász. — Hol az egyik, hol a másik gépünket hetekig nem tudjuk használni. Jelenleg hat pótkocsink használhatatlan pótalkatrészhiány miatt. Magyarán szólva, itt a tsz olyan gépek amortizációs ter­hét is viseli, amelyeket nem tud használni. Ehhez a teherhez hozzá­jönnek a gépek használ­hatatlansága miatt jelentkező veszteségek is. Reméljük, hogy ez a visszás helyzet most már hamarosan végképp megszűnik. A nehézipari miniszter az or­szággyűlés legutóbbi ülésén bejelentette, hogy intézkedése­ket tett a pótalkatrész-hiány megszüntetése érdekében. Nézzük a másik fontos mu­tatót a mezőőrsi Egyetértés Tsz-ben: mennyi lesz a szö­vetkezeti gazdák múlt évi jö­vedelme? — Még teljesen ez sem is­meretes — veszi át a szót Vigh Lajos párttitkár, aki szintén se­gít a zárszámadás elkészítésé­nél. Majd hozzáteszi: — Annyit azonban már el­árulhatunk, hogy meglesz munkaegységenként a tervezett 32,70 forint, és ehhez hozzá jön még a nem munkaegység­re kiadott részesedés, prémium, részes kereset stb. Ha ez utób­biakat is munkaegység értékre számítjuk át, úgy kijön a 41 fo­rintos munkaegységérték. A tavaszi nagy vízkárok és a pusztító nyári aszály után jó zárszámadási eredmények ezek. Példázzák, hogy a szövetkezeti­­gazdák szorgalmas munkája és a vezetők hozzáértése nagyban ellensúlyozhatja az elemi káro­kat és a rossz természeti adott­ságokat is. Teszkó Sándor A hatvani Lenin Termelőszövetkezet üvegházaiban színpompás szeg­­fűerdő, óriási ciklánrendező virít. A szövetkezet a télen is több tízezer szál szegfűt szállít a budapesti virágüzletekbe és áru­sít helyben. Szuha Ilona szegfűszedés közben. (MTI Fotó: Fehérváry Ferenc felvétele.) Igyekvő családok Elnézést kérek az olvasótól, ha az alábbiakban csak a legszük­ségesebbre szorítkozom. Zár­számadás előtt jártam Kocson, az Aranykalász Tsz-ben, amikor semmi értelme sincs a híg be­szédnek — az emberek csak szá­mokban beszélnek. Két fiatal­­asszonnyal, meg egy leánnyal is­merkedtem meg, s ha beszélge­tésünkből csak annyit adok to­vább, amennyi egy statisztikai jelentésbe belefér , annyiból is nyilvánvalóvá válik, hogy vég­ződött az elmúlt esztendő az igyekvő családok házatáján, s milyennek ígérkezik az idei. Lássuk hát! A két fiatalasszony egyidős, egy utcában laknak, együtt dol­goznak a tsz-ben, férjhezmene­­telük óta, a szülők mellett kezd­ték, bedolgozóként, aztán önál­ló tagként folytatták, tavasztól őszik a növénytermesztésben, té­len a tsz melléküzemágában, a műanyagfeldolgozóban. No per­sze, akad azért, amiben külön­böznek a körülményeik. Lantai Istvánnénak a férje is tsz-tag, két éve hagyta ott az ipart — Csatári Lászlóvá férje maradt autószerelőnek mindmáig. Ha­nem, a családtervezésük már megintcsak hasonló: kilenc évi házasság alatt egy-egy gyerek mindkét családban, Lantaiéknál kislány, Csatáriéknál kisfiú. „Majd az új mechanizmus talán meghozza a másodikat.” Mert igazi, modern, tervsze­rűen élő család mindkettő. Az Aranykalász Tsz zárszámadása még nem kész, de azért a csalá­dok nem várakoznak bizonyta­lanságban, nagyjából tudják, mire számíthatnak. Lantaiéknál az asszony há­romszáz munkaegységet szerzett, a férj közel hétszázat. (Jó, de nehéz munkahelyen dolgozik, rakodómunkás, az év majd min­den napján dolgozhat.) A mun­kaegység értéke előreláthatóan megközelíti majd a 60 forintot. Tessék számolni! Lantaiék 30— 40 ezer forint közötti összeget várhatnak. Év közben részesül­tek már természetbeni juttatás­ban, kaptak a tsz-től fuvart, te­jet, krumplit, miegymást. Emel­lett Lantainé most a műanyag­ból megkeres havonta 800—900 forintot. A legtöbb munkaalkal­mat azonban a sárgarépa nyúj­totta, a tsz nagyban termeli ezt a zöldségfélét, s az asszony ma­ga kétezer élet vállalt. Munka­csúcs idején csak aludni járt haza, de megérte, a sárgarépa­­ prémiumot is hozott, abból telt ki a karácsony. Hasonló reményeket vet pa­pírra a ceruza Csatáriéknál. A férj a maga munkahelyén ha­vonta kétezer forinton felül ke­res. Alighanem az asszony sem (Folytatás az 5. oldalon.)

Next