Szabad Föld, 1968. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-21 / 16. szám

1968. ÁPRILIS 21. Szabadföld Hová lett negyvenmillió néző? Negyvenmillió nézőt keres, távolmaradásuk okát keresi, kutatja a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak a mozik működéséről, a mozik látogatottságának alakulásáról készült összefoglaló vizsgálati jelentése. A felszabadulás előtt az ország 410 mozijában 20 millió néző fordult meg, 1960-ban 4558 filmszínházban, 846 000 előadáson, évente mintegy 140 millió. Az elmúlt 7 évben több, mint 40 millióval csökkent a nézők száma. Az ország 13 éven felüli lakosai közül 4 millió nem jár moziba, s másfél millióan a televízióban sem néznek filmet. Figyelmeztető számok! A film, a mozi — korunk művészete — a legnagyobb hatósugarú művészet, a népművelés, a tudatformálás legfontosabb eszköze. Épp ezért még akkor is elgondolkodtató társadalmi jelenség, a mozilátogatók számának ilyen arányú visszaesése, ha figyelembe vesszük a tv óriási térhódító hatását, s ha összegezzük a mozikban és tvben bemutatott filmek nézőszámát, amely végeredményben együttesen emelkedést mutat. Miért fordított hátat 6 év alatt 40 millió néző a moziknak. A népi ellenőrök az okokat keresve, arra a következtetésre jutottak, hogy ebben része van a filmalkotók felfogásának, a filmforgalmazás jelenlegi rendszerének és a vidéki filmszínházak technikai felszereltségének, és a nem mindig jó eszközöket megválasztó filmpropagandának egyaránt. A filmszakma 1960. évi tiszta nyeresége 140 millió forint volt, 1966-ban 47,9 millió forint veszteség mutatkozott. Az eredményromlásban jelentős szerepet játszik a magyar filmgyártás és filmforgalmazás nem eléggé összehangolt tevékenysége. Hazánkban hosszú idő óta az évenként bemutatott 150— 160 film közül 15—20 hazai alkotás. 1960—1966 között jelentősen csökkent — mintegy 10 millióval — a magyar és 24 és fél millióval a szocialista országokból behozott filmek nézőinek száma. A magyar filmeknek a gazdasági eredményekre gyakorolt hatása lényegesen nagyobb, mint amit a nézők számának csökkenése mutat. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy ez alatt az idő alatt több filmet gyártottunk, és az ezekre fordított összeg 62 százalékkal , 70 millió forinttal emelkedett. Fesztiválfilmek A népi ellenőrzés megállapítása szerint, a nézőszámcsökkenés fő oka az alkotók befelé fordulása, a zsűriszemlélet, amely előbbre helyezi a fesztiválok, mint a nép igényeinek kielégítését, s így áthidalhatatlan szakadék keletkezik a szak-mai körök felfogása és a kulturális felemelkedésben nagy utat megtett nép igényei között. Egyre művészibb színvonalú filmekkel látjuk el a nemzetközi fesztiválokat és ott így méltán aratnak a magyar filmek sikert, de — különös ellentmondásként — a fesztiválokon díjazott filmjeink 60 százalékának látogatottsága jóval alatta marad a magyar filmek átlagos látogatottságának. Néhánypélda: a fesztiváldíjas Nappali sötétség című filmet 43,8, a Sodrásbant 45, a Tízezer napot pedig 27 százalékos férőhely-kihasználtsággal játszották országszerte a mozik. A filmimportra fordított öszszeg csökkent az elmúlt hat évben, s az egy filmre eső átlag 124 000 forint helyett a legutóbbi időben átlagosan 81 000 forintért vásároltak külföldi alkotásokat. Nehéz a megyei vállalatok irányítása és vezetése, mert nincs elegendő kultúrpolitikailag és gazdaságilag is megfelelően képzett vezető. A vállalatok dolgozóinak létszáma sem igazodik egységesen a feladatokhoz: Hajdú megyében 43 alkalmazottal irányítanak 58 mozit, Csongrád megyében 31 dolgozó van 114 moziban. Ezek az aránytalanságok többé-kevésbé mindenütt megtalálhatók. A filmek műsorra tűzésénél nincs megfelelő átgondoltság, s így sok esetben a nézők érdeklődési körét figyelmen kívül hagyó filmeket játszanak, mert a kevés filmet a MOKÉP osztja el. A lakosság 70 százaléka a történelmi, vidám, kalandos filmek iránt érdeklődik, s a filmválaszték, különösen a községekben — ennek fordítottja. A filmválaszték szegényessége összefügg azzal, hogy a nagyobb sikert aratott filmek jelentős részéből nem készül keskenyfilmváltozat, s így a lakosság nagyobb részét eleve kizárják a nézők sorából. A keskenyfilmes mozik helyzete egyre több gondot okoz. A népi ellenőrök megállapítása szerint, a filmszakma irányítói elhanyagolják ezt a területet, bár itt él a lakosságnak több mint a fele, és a látogatottság magasabb volt azelőtt, mint a városi mozikban. Mivel a falu igénye, a falusi emberek művelődésének és szórakozásának csaknem kizárólagos lehetősége a mozi, elgondolkoztató a jelenlegi ellátottság alacsony színvonala, és a fejlesztés összehangolatlansága tervszerűtlensége, az anyagi erőforrások sajnálatos szétforgácsoltsága. Mozik és végletek Néhány jellemző adat: Nógrád megye városaiban 6000 főre jut egy normálfilmes mozi, Bács megyében 20 000-re, Borsod megyében 15 000-re. Komárom megyében 50 százalékkal több normálfilmes mozi jut egy városra, mint Csongrád megyében. A gazdasági és kulturális szempontból egyaránt fejlődő falu körzetközpontoknál is hasonló a tapasztalat. A nyilvántartott 839 ilyen jellegű településén mindössze 366 normálfilmes mozi van, ugyanakkor a lélekszámban és fejlődési lehetőségekben is lényegesen kisebb falvakban 160 normálfilmes mozi működik. A vidéki mozik jelentős része nem filmszínház céljaira épült helyiségekben működik. A nézőtéri berendezések kényelmetlenek, kultúrálatlanok. A vizsgálat során megkérdezettek 26 százaléka elégedetlen a filmszínházak állapotával és a vetítés technikai nívójával. E tekintetben csak igen lassú előrehaladás tapasztalható, mert a felújítási és karbantartási munkák többnyire tervszerűtlenül, olykor kapkodva, az eredeti tervek módosítgatásával, lassú átfutási idő alatt készülnek. A számok, a tények figyelmeztetnek. Úgy tűnik, a mozi, a film válságba került — de remélhetően ■nem tartósan. Dolecskó Kornélia FELVESZZÜNK 16 évet betöltött LÁNYOKAT ffs'pr'f br'ittmtftt etet /#/#» t» fi rt teh AZONNAL Albérletet biztosítunk. MAGYAR PAMUTIPAR Budapest IV., Erkel u. 30. 9 A hét vezér névsora Nemzeti múzeumi jegyzetek Az NSZK-ból, egy ott élő idős honfitársunktól kapott levelet a minap a Nemzeti Múzeum. Egy mondatba sűrítve így hangzik a levél: Kérem, szíveskedjenek fölsorolni a hét vezér nevét, mert én csak Álmosra és Elődre emlékszem, és nincs senki, a környezetemben, áld kiegészíthetné a névsort. Talán ez az egyetlen eset is érzékelteti némiképpen, hogy ez az intézményünk, a Nemzeti Múzeum Történeti Múzeuma nem egy a múzeumok között; nem csupán históriai becsű tárgyakat mutat be az érdeklődőknek, de a hazaszeretet egyik iskolája is. Hadisátor és ötvösművészet Sajátos módon, e nyugodt vonalú, méltóságot árasztó épületnek a képét a lobogó forradalom egyik mozzanata véste a nemzet tudatába. Naponta elmegyek előtte és naponta elképzelem udvarán az 1848. március 15-én odagyűlt sokaságot, diákokat és mesterlegényeket, írókat és utcai járókelők hadát, amint a tavaszi esőtől verten Petőfi kigyulladt hangjára figyelnek. A százhúsz év előtti események emlékét idéző oszlopsor mögött a magyar nép történetének csaknem egy évezredét (a honfoglalástól 1849-ig) mutatja be a múzeum eleddig legkorszerűbb és tudományosan leginkább megalapozott kiállítása ... Vajon tudja-e mindenki, aki elhalad az épület előtt, hogy Árpád-kori temető leletektől, az 1200-as évekből való mezőgazdasági eszközökön át Mátyás király trónkárpitjáig, középkori bányaácsolattól berendezett török hadisátorig, István király koronájának hű másolatától Kossuth íróasztaláig, fölbecsül- hetetlen nemzeti kincseink tárulnak itt a látogató elé. És ha már leírtuk a szót, kincs, szóljunk néhány szót a kincstárról is. Nem eléggé köztudott még nálunk, hogy milyen nagy ötvösművészek kerültek ki a századok során a nép gyermekei közül. A Szent László-terép, ez az aranyozott, gyönyörű mellszobor, az 1400-as évekből való két remekmívű misekanna, a művészi zománcmunkával és gyöngyökkel gazdagon díszített násfák, a pompás tányérok, kupák, poharak, a díszkeresztek, aranypecsétek, vagy akár Liszt Ferenc smaragddal és igazgyöngyökkel díszített karmesteri pálcája is a magyar ötvösök szépet teremtő képzeletéről és lenyűgöző szakmai tudásáról vallanak. E kiállítás — akár egy csepp sós víz a tengert — fölidézi népünk sok százados múltját. Érthető, hogy látása könnyebbé teszi a történelem oktatását és erősíti az egyént a hazához fűző szálakat is. A múzeum vezetői — mint a most készülő gyermekrajz-kiállítás is igazolja — sok energiát fordítanak arra, hogy már az átlalános iskolák tanulói megismerjék az épületet és anyagát. Sajnálatos viszont, hogy eddig nem találták meg az együttműködés megfelelő módját a Hazafias Népfronttal. Pedig nyilvánvaló, hogy a Népfront és a Nemzeti Múzeum kölcsönösen segíthetné egymás munkáját. Ez esetleg addig is terjedhetne, hogy társadalmi testületet hívnának életre, a múzeumiért áldozatra kész egyénekből és közületekből. 700 000 tárgy Ismeretes ugyanis, hogy a múzeum egész történetében milyen nagy szerepe volt a társadalmi segítségnek. Most ugyan jelentős anyagi eszközökhöz jut az államtól a Nemzeti Múzeum (úgy hallottuk, csupán a csillárok és a kandeláberek aranyozására 1 milliót költenek), mégis jó néhány jegyét látjuk az anyagi vagy technikai eszközök hiányának is. A parkett sok helyen hibás, az egyes folyosókat burkoló nagy kőlapokból sok a töredezett, az ablakok, ablakkevyretek állapota is hagy kívánnivalót maga után. Bár egy szép, színes diasorozat bemutatja már a 700 000 leltári tárgy néhány kiemelkedő értékű és szépségű darabját, mégis kevés és vizonylag szerény kiállításúak a múzeumot propagáló, ismertető kiadványok. 1973-ra Úgy értesültünk, hogy 1973-ra várható az Országos Széchenyi Könyvtárnak a helyreállított Várpalotába való fölköltöztetése. A könyvtár által kiürített helyiségek nyilván enyhítenek majd a Nemzeti Múzeum évente 15 000 tárggyal szaporodó gondjain. A tervek szerint 1973 után kerülne sor az épület teljes felújítására is. Ez azonban még öt év. Elég nagy idő. A legszembeötlőbb hiányokon addig is segíteni kéne. Múzeumunk sok van, Nemzeti Múzeumunk ez az egyetlen egy. B. N. E. II. Ulászló díszkardjának markolata 1509-ből A Nemzeti Múzeum főhomlokzata (Pollack Mihály műve) öreg tiszai halász (Szőnyi Gyula rajza)