Szabad Föld, 1969. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-06 / 27. szám
55J^jJ25E3E53GBj38K3niG3E3E2E33E3E3EBHEll^3ESGB^Bí^E3E2EBB XXV. ÉVFOLYAM 27. SZÁM ÁRA 1.20 FT. 1969. JÚLIUS 6. Hatodosok (2. oldal) 4 A Szabad Föld bemutatja? az Állatforgalmi-t (4. oldal) 4 Furcsa esetek (5. oldal) Minőségrontás — nagyban (5. oldal) -I- Őszinte párbeszéd (7. oldal) 4 Az érdeklődés középpontjában: a nemi kromoszómák (8. oldal) 4 A lottó tárgynyereménysorsolás gyorslistája Egyenesbe ért? Fél esztendő — éppen, hogy csak megszáradt a tinta a diplomán. Még iskolaszagú minden: a munkahely, a feladatok, az emberek, maga az élet is. Az ifjú szakember — húszegynéhány esztendejével — szent hevülettel érkezik, de értékét, ereje-tudása próbáját az adja: mennyit képes e magasztos hevületből megőrizni, ha egyszer megütköznek vele a hétköznapok. Nem mindenki állja ezt a próbát. Különösen nem, ha a próbára tevő a falu, a mezőgazdaság. És méginkább nem, ha a próbázó személye a „gyengébb nem” soraiból való, aki elé nemcsak a hétfők, szerdák, szombatok, néha rideg, néha könyörtelen valósága állít magas gátat, de nem egyszer — az előítélet is. Ezért szolgál különös örömünkre, valahányszor — a fentiek ellenére — egy-egy friss diplomás célhoz érkezik. Mint Nagy- György Zsuzsa is, az ácsi Egyetértés Termelőszövetkezetben. Kertészmérnöknő. Egy, az elsők közül. Ez év januárjában kapták meg diplomájukat az első kertészmérnökök, a Kertészeti Egyetemen. Nagy- György Zsuzsa is. Rá is, mint társaira, most egyszerre nem is egy, de kettős feladat vár: nemcsak képességeiket, személyes tudásukat, rátermettségüket kell a termelőszövetkezetek tagsága előtt igazolni, de egyúttal meg kell alapozniuk egy új szakma hírnevét, hitelét, becsületét is. Vajon átérzi-e Zsuzsa (nevezzük már csak így: mindannyiunk közös ismerősét) a feladat nagyságát, szépségét és veszélyeit? Erősen remélem, hogy igen. Ezt igazolják egyébként azok a hírek is, melyeket felőle kaptunk: ő megszerette az ácsiakat, a szövetkezeti tagságot, az emberek pedig megszerették őt. No és persze —, hogy az ügynek hű és pontos krónikásai legyünk — megszerette, munkájában segíti, megtelepedésének, fészket rakó szándékának útjait jó szívvel egyengeti az Egyetértés Termelőszövetkezet vezetősége is. Reméljük tehát, hogy Nagy György Zsuzsa, az ifjú kertészmérnöknő, ha még nem is a célba, de már a célhoz vezető egyenesbe érkezett. őszintén kívánom, járja meg ezt az utat is olyan biztonsággal, mint ahogy a reábízott földterület útjait járja egy motorkerékpárral, nap nap után. S. 3. Anyagmozgatók Ács Jenő, a kisalföldi termelőszövetkezeti szövetség szakágazat vezetője sajnálkozik. Ilyen természetű felmérést még nem készítettek, ezek a számok a tanácson sem találhatók meg. De aztán ahogy beszélgetünk, vitatkozgatunk, szépen kiderül, hogy van itt miről írni. Van ezen a területen esemény bőven. A technikai forradalom az anyagmozgatásban nem egészen úgy következett be ahogyan képzeltük. Mindenki a lovak nyugalomba vonulását várta például. A lovak — ha számuk csökkent is — dolgoznak még Kiderült, hogy vannak földek, utak, feladatok, időjárási állapotok, amikor a ló a legalkalmasabb szállítóeszköz. Megbecsülik őket és hajtóikat. Szerepük azonban ma már alárendelt. A piacon tűrhető a kínálat, kapni teherautót, pótkocsit, valamint kisebb gépeket is. Nem kelendő a dömper és az egyébként kapható speciális gabonaszállító gépkocsi. Ezekre ugyanis nem lehet zöldséget, vagy téglát rakni. Igen népszerű viszont a kis csukott Robur teherkocsi, valamint a billenőplatós német teherautó és az oldalára dönthető rakodófelületű pótkocsi. No meg a szállítás önmagában is üzlet. Ha a téesz maga vállalja saját terményeinek szállítását, vagy magánfuvart vállal, ez pénzt hoz, az eszközök kihasználását is fokozza. A szövetség 68 szakszövetkezete között — szerte a Kisalföldön — nehéz lenne ma már olyan szövetkezetet találni, amelyiknek nincs teherautója, vagy veszélyesen kevés a szállítótraktora, pótkocsija. A gabona, de az építőanyag vagy a műtrágya is pótkocsin, teherautón utazgat a tájon. A kisebb utakat is ritkán teszi meg vállon. Ezen a vidéken mindenütt van ma már szállítószalag vagy gabonafúró, amivel rakodni lehet. A legények széles vállaira inkább csak akkor van szükség, amikor a házakhoz viszik ki a részesedést. Pedig a legényei egyébként ott vannak. Új szakma alakult ki a téeszekben, a szállítóbrigád. Fiatal, izmos emberek, akik sokat akarnak keresni, de ezért hajlandók sokat is dolgozni. Tagjai a szövetkezetnek és általában huzamos idő óta töltik be fontos hivatásukat. A szállítóbrigád tagjai megbecsült munkásai a szövetkezetnek. A gerinchez tartoznak, szerepük a traktoroséhoz vagy az állattenyésztőjéhez hasonló. A keresetük is. Szállítanivaló más fajta is akad a szövetkezetekben. Ennek legérdekesebb példája talán a szalma. Aki egy évtizeddel ezelőtti őszön járt a Kisalföldön, és most ősszel megint elmegy, észreveszi majd, hogy a táj képe érdekesen változott. Gondolkodni kell, de rájön, hogy mi az, ami az összképet befolyásolja. Eltűntek a pocakos, kövér szalmakazlak, bálákból rakott karcsú tornyok foglalták el a helyüket. Ami szalma terem, annak legalább a fele így kerül kazalba. Az ok nem valami közgazdasági számolgatás, hanem a háztáji igénye. A tagok ugyanis szalmát kérnek, ezt mérve kellene adni. De a villázott szalmát mérni keserves feladat. A bálából pedig csak egynek a súlyát kell megállapítani, azután már számolva mehet a szekérre. Ezért veszik meg a több tízezer forintos bálázógépet. És ha már megveszik, elérik vele azt is, hogy nem rohad meg a ma már kevesebb szalmatermésből semmi a földön, a bálát könnyebb kezelni. Látni már traktorra szerelt speciális bálafelszedő gépeket is, bár ez még ritka. A trágyát is kevés helyen villázzák már, hidraulikus markoló teszi a pótkocsira, onnan pedig láncos szerkezet szórja a földre. Egy ellenpont van: a széna. Általában géppel vágják, de a többi munka már a legtöbb helyen kézzel történik. Az ok megint a háztáji. A tagságot ugyanis a legkönnyebben úgy lehet szálastakarmányhoz juttatni, ha a közös szénabetakarítást résziben végzik. Ezért van itt ennyire nagy szerepe még a kézi munkának. Íme az elmúlt néhány esztendőben valóban technikai forradalom következett be a mezőgazdasági anyagmozgatásban. Technikai forradalom előreugrásokkal és bölcs kihagyásokkal. Azonban mégis kár, hogy a szövetség nem tudta napirendre tűzni mostanáig ezt a témát. A gépesítés ugyanis csak nagyvonalú döntések alapján halad előre, a szállítás konkrét szervezése, pedig inkább ösztönösen történik. A kisalföldi tsz-szövetség területén összesen egy olyan szövetkezet van például, ahol élvonalbeli vezető, kizárólagos feladatként foglalkozik a szállítások szervezésével. Pedig csak ebben a kis körzetben is tízmilliós lehetőségek hevernek még kihasználatlanul. Országosan pedig milliárdos tételek. A termelőszövetkezeti élő- és holtmunka-felhasználásban ugyanis talán a szállítási-, anyagmozgatásra jut a legnagyobb hányad. Ha megfontoltabban döntik el, hogy egy fuvart lóval, traktorral vagy teherautóval kifizetőbb-e lebonyolítani, vagy ha körülnéznek az iparban, ahol ma már rakodólapok, emelővillás targoncák, konténerek segítenek, szép, kerek százalékokat javíthatnak a gazdálkodás tiszta eredményén. Ez a lehetőség igazán megérne egy alapos tanulmányt. Földeáki Béla Anyagmozgatás. Szakkifejezés, amit a műszakiak használnak. Nem szép szó. Rideg a hangzása. Igaz, hogy ami a mezőgazdaság múltjából „anyagmozgatás” címen bennük él, az sem valami költői szépségű kép. Fullasztó porban pelyvát hordó lányok, villahegyről-villahegyre a kazal tetejére vándorló szénapetrencék képe, virtuskodásból emelt dupla zsákok alatt megszakadt legények emlékezte. Verítékszag. Nehéz aratás az aratás az utóbbi időben már nem gond közös gazdaságainkban. De a legkorszerűbb mezőgazdaság is függvénye az időjárásnak és így soha nincs bebiztosítva a váratlanul felmerülő nehézségekkel szemben. Itt van például az idei szeszélyes időjárás, amely már indulásakor „megkavarta” az aratás rendjét. Múlt heti számunkban adtuk hírül, hogy Dél-Somogyban — de a többi déli fekvésű megyékben is — megkezdték az őszi árpa betakarítását. Ám alig kezdték meg, máris néhány napos kényszerpihenőt kellett tartaniuk. Szélviharok, zivatarok, jégverések pásztázták végig az országot. Most ismét arról adhatunk hírt, hogy az idő javulásával újra megélénkültek a gazdaságok gabonatáblái, munkába álltak a kombájnok, az aratógépek. Nehéz, bár szép eredményekkel biztató aratásra számíthatunk ebben az esztendőben. Baranyában a kényszerpihenő után megtartott határszemlék tanúsága szerint az évtized legnehezebb betakarítása vár az aratókra. A terméskilátások igen jók. De az őszi árpa jelentős része, a búzának pedig 30—50 százaléka a földön fekszik. A múlt hét végén 500 kombájn állt munkába, nagy részüknek azonban nem lesz könnyű dolga. A gazdaságok a kombájnosoknak prémiumot tűztek ki a jó minőségű munka ösztönzésére. Csongrád megyében már a rozs aratása is megkezdődött. Ám a gazdaságok gabonaföldjeinek egy részén még mindig többhelyütt áll a víz vagy annyira mély a talaj, hogy a gépeket nembírja el. Ezeken a helyeken kézi kaszásokat „vetettek be”. Sikeresen veszik fel a harcot az időjárás okozta nehézségekkel Somogy megyében is a múlt hét végéig több mint száz termelőszövetkezetben ezer hold őszi árpát arattak le, s ennek nagy részét már be is takarították. A Duna-Tisza közének homokos részein szintén megindult a munka az idei kenyérért Az időjárás ártalmait a korszerű agrotechnika, a nagyadagú műtrágyázás, a gondos növényápolás nagymértékben csökkenti. Az idén egyiknél sem követtek el komolyabb mulasztást a mezőgazdasági üzemek. A búzaföldek 80 százalékát betöltő Bezosztája fajta pedig jól vészeli a viszontagságokat. A felkészülés az aratásra még a tavalyinál is jobb, ha mást sem nézünk, csak azt, hogy mintegy ezerrel több kombájn állhat munkába, s növekedett a szalmalehúzók, bálázók, a vontatott, teherautók száma. Nem engedhetjük, hogy az időjárás megzavarjon bennünket. Fokozottabb figyelmet, azonnali intézkedéseket, gyors és körültekintő munkát kíván az idei nehéz aratás, jónak ígérkező gabonatermésünk veszteségmentes betakarítása. —ts—